Dunántúl, 1939. március (29. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

Ára 12 fillér. Pécs, 1939. m­ár­c­us 1. Szerda, XXI. évfolyam 49. szám. . — T­—IT1—m­int .......................................... SZERKESZTŐSÉG PERCZEL-UTCA 2. SZÁM TELEFONSZÁM; 29-49.­­ KIADÓHIVATAL PERCZEL-UTCA 2. SZÁM TELEFONSZÁM; 29-50. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT ELŐFIZETÉS»A HÁZ HOZ VAGY 10. HÓRA 2­50 PENGŐ EGYES SZÁM­ÁRA 12 FILLÉR, 16 OLDALAS 20 FILLÉR, KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A politikai élet hagyománya az, hogy minden hiva­­talba lépő miniszterelnök igénybe veszi a legnagyobb nyilvánosságot jelentő intézményt: a rádiót. Ez a rádiószózat természetesen nem tér­hetett el alapvető célkitűzéseiben azoktól az elvektől, attól a program­tól, amelyeket és amit Teleki Pál gróf miniszterelnök már a képviselő­ház és a felsőház előtt kifejtett. El­tért azonban a rádiószózat előbb említett két beszédétől fogalmazás­ban, amennyiben számolt azzal, hogy elsősorban nem politikusok hallgat­­ ják, hanem a magyar nép minden rendű és rangú polgára és munkása. A rádióbeszéd is hangsúlyozta azt, hogy elődje program­ját óhajtja Teleki Pál gróf megvalósítani, elődje pro­gramját, amelynek viszont sok el­gondolása még Gömbös Gyulára és Darányi Kálmánra megy vissza. Az Imrédy Béla által előterjesztett tör­vényjavaslatokat nemcsak fenntartja a jelenlegi miniszterelnök, hanem ugyanúgy kívánja megvalósítani, mint ahogyan Imrédy Béla volt miniszter­elnök is tervbe vette azok megvalósí­tását. Ezen a vonalon tehát bizonyos reménykedések teljesen hiábavalók voltak, mert a rádióbeszéd immár harmadik megerősítése Teleki Pál gróf és Imrédy Béla programja azo­nosságának. A miniszterelnök hangsúlyozta be­szédében, hogy változatos, hosszú élete alatt olyan különböző posztokra állította őt a sors, hogy alkalma volt megismerkedni a magyar nép úgy­szólván minden rétegével. Úgy érzi, hogy ismeri a magyar nép gondolko­dásmódját, tudja annak bajait s tudja a bajok orvoslásának módszereit is. Bár messze vagyunk már Trianontól, még mindig igen nehéz órákat élünk. Az a szörnyűséges megrázkódtatás, amelyet a trianoni béke zúdított a magyar népre, utóhatásaiban még ma is érezhető, még ma is csak igen kis része tétetett jóvá azoknak az igaz­ságtalanságoknak, amelyeket immár húsz esztendeje tárunk szünetlenül a világ közvéleménye elé. Ezen a trianoni Magyarországon még mindig sok javítani való, sok változtatni való akad. Kereszténnyé kell tenni nemzetünket nemcsak ne­vében, de gondolkodásában is, ön­magunkba kell tekintenünk, hogy mi­lyen kötelességek teljesítése áll még előttünk és hogyan fogjuk ezeket a kötelességeket valóban teljesíteni. Természetesen ezek a súlyos kérdé­sek nem oldhatók meg egyszerre. Amikor hadseregünk fejlesztése min­dennél fontosabb feladat számunkra, amikor az elesett néposztályok meg­segítése elsőrendű kötelesség, ame­lyért óriási áldozatokat kell hoznunk, ugyanakkor nem kívánhatja senki sem a maga egyéni jólétének teljessé­gét. Bizonyos fokig ma elsősorban nem magára kell az egyénnek gon­dolni, hanem a nemzetre és a jövőre. A gyermekekre, akik amikor felnő­nek, ennek a­ magyar jövendőnek épp úgy a szolgái és alakítói lesznek, mint ahogy a mai generáció. Ezért van rendkívüli fontossága a nevelésnek s nemcsak az iskolai nevelésnek, de a nemzetnevelésnek is. A nagy felada­tokra meg kell nevelni magunkat, hogy megértsük a helyes célt és is­merjük a helyes célra vezető módsze­reket. Ne mások jogainak megnyirbá­lásával igyekezzünk magunknak több jogot szerezni, hanem inkább a meg­értés és igazságosság szellemének ér­vényesítésével. Ha kell, mondjunk le külön jogainkról, hogy azoknak is jus­son, akiknek bizony ma még nagyon szűken van mérve az életben való ér­vényesülés. Természetesen ennek a nagy feladatnak a sikeres megoldását akkor remélhetjük, ha hadseregünk megerősítése után minden erőnkkel a gazdasági megerősödés érdekében dolgozunk, amely biztonságot és szi­lárd anyagi alapot ad az ideális cél­kitűzések megvalósítására. Ennek a nagy programnak és mun­kának a legfőbb szerve a Magyar Élet Pártja lesz, amelynek magja az a Magyar Élet Mozgalom, amelynek alapját ugyancsak Imrédy Béla volt miniszterelnök vetette meg. Amikor Teleki Pál gróf miniszterelnök erről a mozgalmi szervezkedésről beszélt, nem tisztára politikai síkra tolta át mondanivalóit. Éppen ellenkezőleg. Rádióbeszéde idevágó részében félre­érthetetlen világossággal adta tudtul a nemzetnek, hogy a Magyar Élet Pártja nemcsak politikai feladatok teljesítésére alakul, hanem a szó szoros értelmében a nemzet egészé­nek érdekei felett való őrködésre, arra rászorulók megsegítésére és gyá­­molítására. A Magyar Élet Pártja tár­sadalmi szerv is lesz, nemcsak poli­tikai s mint ilyennek, még nagyobb feladatokat kell megoldani, mintha csak politikai szerv volna. Úgy hisszük, a nemzet megértette a miniszterelnök tiszta és nemes szán­dékait s a rádiószózat hívó hangjára felsorakozik az alá a zászló alá, amelyre a reformok, a jövendő erő­sebb Magyarország jelszava van írva. A kereszténypárt nem tartja szerencsésnek a zsidójavaslat konstrukcióját Budapest, febr. 28. — A képvi­selőház ma folytatja a zsidójavaslat tárgyalását. Az ülést S­z­i­n­y­e­i - Mer­se Jenő alelnök nyitotta meg délelőtt 10 órakor. VITÉZ MAKRAY LAJOS szólt hozzá elsőnek a javaslathoz. Hangsúlyozta, hogy amit beszédében kifejt, az az ő egyéni felfogása és meggyőződése. Az embert veszi fi­gyelembe, aki elszenvedi a javasla­tot, nem a faj vagy népcsoport ab­sztrakt fogalmát tekinti. Hangsúlyoz­ta, hogy a törvényjavaslat nem is azért készült, hogy büntessen és megtoroljon, hanem hogy a magyar társadalmat megmentse és emelje. Nem is a gyűlölet szól a javaslatból, hanem a keresztény magyar társa­dalom iránt való szeretet. Majd a részletes bírálat során hangoztatta, hogy van zsidókérdés, amelynek megoldatlansága rendkívüli vesze­delmeket rejt magában. Ezután a keresztény és zsidó szel­lem közötti különbséget fejtegette. Kijelentette, hogy a kereszténypárt elvileg egyet­ért a javaslattal, de a konstrukcióját nem tartja sze­rencsésnek, mert igen súlyos konfliktusokat idéz elő éppen az igazi keresztény lelkekben. A továbbiakban fejtegette azokat a következetlenségeket, amelyeket a javaslat magában rejt, azután gazda­sági vonatkozásban vizsgálta a pro­blémát, felvetve a kérdést, a meg­oldás nyomán nem keletkezik-e olyan visszahatás, olyan gazdasági depresz­­szió, amelynek következményei be­­láth­atlanok. Kiemelte, hogy az emberiesség szempontjából is emel­hető kifogás, mert a javaslat olyan szempontból indul ki, amely mélyen belenyúl a keresztény alapigazságok­ba s disztingvál keresztség és ke-­­resztség között. A fajiság problémáját érintve, ki­emelte vitéz Makray Lajos, hogy nem lehet elfogadni a fajiság olyan értelmezését, amely szerint volnának magasabbrendű és alacsonyabbrendű értéktelen fajok, mert az Úristen egynek teremtette az emberiséget, az emberi méltóságban és örök hiva­tásban egyenlő értéknek. — Tagadom — mondotta vitéz Makray —, hogy a fajiság fő alko­tó eleme a vér. Tagadom a vér misztériumát. A faj alkotó és éltető eleme elsősor­ban és mindenek előtt a lélek. Az embereknek nemzetté tömörülése elsősorban a lélek műve. Áll ez min­denek előtt a magyarra, mert nincs az Úristennek még egy nemzete, amely annyira a lélek nemzete vol­na, mint a magyar.­­ Majd azt vizsgálta, mik ennek a magyar nemzeti és faji léleknek az alkotó elemei. — Elsősorban — mondotta — az áldott magyar föld, mert ennek a nemzetnek ez a föld volt dajkája, szülője, legjobb barátja. A másik al­kotóelem a kereszténység, amelyből fejlődött az önállóság, a függetlenség megőrzésének gondolata. Ebből kö­vetkezik, hogy akiben él a keresz­tény gondolat, az asszimilálódott. S itt felmerül a kérdés: Nem elég-e, ha valaki lelkileg tartozik a magyar nemzethez? Nagyszabású beszéde végén vitéz Makray Lajos hangsúlyozta, hogy a kérdés megoldása történjék olyan formában, amely nem bolygatja meg a társadalmi békét s a törvényjavas­lat, ha a korrektívumokat elvégzik rajta, ez a békét meg is tudja hozni. Abban a reményben, hogy a kormány a módosításokat magáévá teszi, a törvényjavaslatot elfogadja. A felvidéki zsidóknak csak 6 és fél százaléka vallotta magát magyarnak A következő felszólaló, GÜRTLER DÉNES idézte Prohászka püspököt, aki azt mondotta, hogy nem gyűlöli a zsidót, de ha a zsidó boldogul, az fáj neki, ha a magyar testvér rovására tör­ténik. A zsidóprobléma megoldása feltétlenül fontos és sürgős. A zsidó­ság önálló vallás és önálló faj. Ha egy zsidó minden érdek nélkül kitér és tisztán keresztény erkölcs szerint él, az ilyennek keresztény gyerme­keit már lelkileg teljesen asszimilált tagnak lehet tekinteni. Fajilag azon­ban már sokkal nehezebb asszimilál­ni a zsidóságot. Ősrégi tapasztalat, hogy a zsidóság ott, ahol letelep­szik, nemcsak élni akar, hanem ural­kodni is. Az utolsó másfél évszázad alatt, de különösen a háború előtti időben óriási módon tért foglaltak nálunk a gazdasági és szellemi élet­ben. Nekünk felvidéki magyaroknak a cseh uralom alatt nem adták meg azokat a jogokat, amelyek bennün­ket számarányunknál fogva megillet­tek volna. — Hol van tehát igazságtalanság és kegyetlenség, ha a zsidók a cson­ka országban megkapják az őket számarányuk szerint megillető jogo­kat. A Felvidéken a megszállás alatt a zsidóság szekundára vizsgázott le. A 240.000 felvidéki zsidó közül csak 6 és fél százalék vallotta magát magyarnak. A százezer zsidó szavazóból egy száz

Next