Dunántúl, 1939. március (29. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-01 / 49. szám
Ára 12 fillér. Pécs, 1939. márcus 1. Szerda, XXI. évfolyam 49. szám. . — T—IT1—mint .......................................... SZERKESZTŐSÉG PERCZEL-UTCA 2. SZÁM TELEFONSZÁM; 29-49. KIADÓHIVATAL PERCZEL-UTCA 2. SZÁM TELEFONSZÁM; 29-50. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT ELŐFIZETÉS»A HÁZ HOZ VAGY 10. HÓRA 250 PENGŐ EGYES SZÁMÁRA 12 FILLÉR, 16 OLDALAS 20 FILLÉR, KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A politikai élet hagyománya az, hogy minden hivatalba lépő miniszterelnök igénybe veszi a legnagyobb nyilvánosságot jelentő intézményt: a rádiót. Ez a rádiószózat természetesen nem térhetett el alapvető célkitűzéseiben azoktól az elvektől, attól a programtól, amelyeket és amit Teleki Pál gróf miniszterelnök már a képviselőház és a felsőház előtt kifejtett. Eltért azonban a rádiószózat előbb említett két beszédétől fogalmazásban, amennyiben számolt azzal, hogy elsősorban nem politikusok hallgat ják, hanem a magyar nép minden rendű és rangú polgára és munkása. A rádióbeszéd is hangsúlyozta azt, hogy elődje programját óhajtja Teleki Pál gróf megvalósítani, elődje programját, amelynek viszont sok elgondolása még Gömbös Gyulára és Darányi Kálmánra megy vissza. Az Imrédy Béla által előterjesztett törvényjavaslatokat nemcsak fenntartja a jelenlegi miniszterelnök, hanem ugyanúgy kívánja megvalósítani, mint ahogyan Imrédy Béla volt miniszterelnök is tervbe vette azok megvalósítását. Ezen a vonalon tehát bizonyos reménykedések teljesen hiábavalók voltak, mert a rádióbeszéd immár harmadik megerősítése Teleki Pál gróf és Imrédy Béla programja azonosságának. A miniszterelnök hangsúlyozta beszédében, hogy változatos, hosszú élete alatt olyan különböző posztokra állította őt a sors, hogy alkalma volt megismerkedni a magyar nép úgyszólván minden rétegével. Úgy érzi, hogy ismeri a magyar nép gondolkodásmódját, tudja annak bajait s tudja a bajok orvoslásának módszereit is. Bár messze vagyunk már Trianontól, még mindig igen nehéz órákat élünk. Az a szörnyűséges megrázkódtatás, amelyet a trianoni béke zúdított a magyar népre, utóhatásaiban még ma is érezhető, még ma is csak igen kis része tétetett jóvá azoknak az igazságtalanságoknak, amelyeket immár húsz esztendeje tárunk szünetlenül a világ közvéleménye elé. Ezen a trianoni Magyarországon még mindig sok javítani való, sok változtatni való akad. Kereszténnyé kell tenni nemzetünket nemcsak nevében, de gondolkodásában is, önmagunkba kell tekintenünk, hogy milyen kötelességek teljesítése áll még előttünk és hogyan fogjuk ezeket a kötelességeket valóban teljesíteni. Természetesen ezek a súlyos kérdések nem oldhatók meg egyszerre. Amikor hadseregünk fejlesztése mindennél fontosabb feladat számunkra, amikor az elesett néposztályok megsegítése elsőrendű kötelesség, amelyért óriási áldozatokat kell hoznunk, ugyanakkor nem kívánhatja senki sem a maga egyéni jólétének teljességét. Bizonyos fokig ma elsősorban nem magára kell az egyénnek gondolni, hanem a nemzetre és a jövőre. A gyermekekre, akik amikor felnőnek, ennek a magyar jövendőnek épp úgy a szolgái és alakítói lesznek, mint ahogy a mai generáció. Ezért van rendkívüli fontossága a nevelésnek s nemcsak az iskolai nevelésnek, de a nemzetnevelésnek is. A nagy feladatokra meg kell nevelni magunkat, hogy megértsük a helyes célt és ismerjük a helyes célra vezető módszereket. Ne mások jogainak megnyirbálásával igyekezzünk magunknak több jogot szerezni, hanem inkább a megértés és igazságosság szellemének érvényesítésével. Ha kell, mondjunk le külön jogainkról, hogy azoknak is jusson, akiknek bizony ma még nagyon szűken van mérve az életben való érvényesülés. Természetesen ennek a nagy feladatnak a sikeres megoldását akkor remélhetjük, ha hadseregünk megerősítése után minden erőnkkel a gazdasági megerősödés érdekében dolgozunk, amely biztonságot és szilárd anyagi alapot ad az ideális célkitűzések megvalósítására. Ennek a nagy programnak és munkának a legfőbb szerve a Magyar Élet Pártja lesz, amelynek magja az a Magyar Élet Mozgalom, amelynek alapját ugyancsak Imrédy Béla volt miniszterelnök vetette meg. Amikor Teleki Pál gróf miniszterelnök erről a mozgalmi szervezkedésről beszélt, nem tisztára politikai síkra tolta át mondanivalóit. Éppen ellenkezőleg. Rádióbeszéde idevágó részében félreérthetetlen világossággal adta tudtul a nemzetnek, hogy a Magyar Élet Pártja nemcsak politikai feladatok teljesítésére alakul, hanem a szó szoros értelmében a nemzet egészének érdekei felett való őrködésre, arra rászorulók megsegítésére és gyámolítására. A Magyar Élet Pártja társadalmi szerv is lesz, nemcsak politikai s mint ilyennek, még nagyobb feladatokat kell megoldani, mintha csak politikai szerv volna. Úgy hisszük, a nemzet megértette a miniszterelnök tiszta és nemes szándékait s a rádiószózat hívó hangjára felsorakozik az alá a zászló alá, amelyre a reformok, a jövendő erősebb Magyarország jelszava van írva. A kereszténypárt nem tartja szerencsésnek a zsidójavaslat konstrukcióját Budapest, febr. 28. — A képviselőház ma folytatja a zsidójavaslat tárgyalását. Az ülést Szinyei - Merse Jenő alelnök nyitotta meg délelőtt 10 órakor. VITÉZ MAKRAY LAJOS szólt hozzá elsőnek a javaslathoz. Hangsúlyozta, hogy amit beszédében kifejt, az az ő egyéni felfogása és meggyőződése. Az embert veszi figyelembe, aki elszenvedi a javaslatot, nem a faj vagy népcsoport absztrakt fogalmát tekinti. Hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat nem is azért készült, hogy büntessen és megtoroljon, hanem hogy a magyar társadalmat megmentse és emelje. Nem is a gyűlölet szól a javaslatból, hanem a keresztény magyar társadalom iránt való szeretet. Majd a részletes bírálat során hangoztatta, hogy van zsidókérdés, amelynek megoldatlansága rendkívüli veszedelmeket rejt magában. Ezután a keresztény és zsidó szellem közötti különbséget fejtegette. Kijelentette, hogy a kereszténypárt elvileg egyetért a javaslattal, de a konstrukcióját nem tartja szerencsésnek, mert igen súlyos konfliktusokat idéz elő éppen az igazi keresztény lelkekben. A továbbiakban fejtegette azokat a következetlenségeket, amelyeket a javaslat magában rejt, azután gazdasági vonatkozásban vizsgálta a problémát, felvetve a kérdést, a megoldás nyomán nem keletkezik-e olyan visszahatás, olyan gazdasági depreszszió, amelynek következményei beláthatlanok. Kiemelte, hogy az emberiesség szempontjából is emelhető kifogás, mert a javaslat olyan szempontból indul ki, amely mélyen belenyúl a keresztény alapigazságokba s disztingvál keresztség és ke-resztség között. A fajiság problémáját érintve, kiemelte vitéz Makray Lajos, hogy nem lehet elfogadni a fajiság olyan értelmezését, amely szerint volnának magasabbrendű és alacsonyabbrendű értéktelen fajok, mert az Úristen egynek teremtette az emberiséget, az emberi méltóságban és örök hivatásban egyenlő értéknek. — Tagadom — mondotta vitéz Makray —, hogy a fajiság fő alkotó eleme a vér. Tagadom a vér misztériumát. A faj alkotó és éltető eleme elsősorban és mindenek előtt a lélek. Az embereknek nemzetté tömörülése elsősorban a lélek műve. Áll ez mindenek előtt a magyarra, mert nincs az Úristennek még egy nemzete, amely annyira a lélek nemzete volna, mint a magyar. Majd azt vizsgálta, mik ennek a magyar nemzeti és faji léleknek az alkotó elemei. — Elsősorban — mondotta — az áldott magyar föld, mert ennek a nemzetnek ez a föld volt dajkája, szülője, legjobb barátja. A másik alkotóelem a kereszténység, amelyből fejlődött az önállóság, a függetlenség megőrzésének gondolata. Ebből következik, hogy akiben él a keresztény gondolat, az asszimilálódott. S itt felmerül a kérdés: Nem elég-e, ha valaki lelkileg tartozik a magyar nemzethez? Nagyszabású beszéde végén vitéz Makray Lajos hangsúlyozta, hogy a kérdés megoldása történjék olyan formában, amely nem bolygatja meg a társadalmi békét s a törvényjavaslat, ha a korrektívumokat elvégzik rajta, ez a békét meg is tudja hozni. Abban a reményben, hogy a kormány a módosításokat magáévá teszi, a törvényjavaslatot elfogadja. A felvidéki zsidóknak csak 6 és fél százaléka vallotta magát magyarnak A következő felszólaló, GÜRTLER DÉNES idézte Prohászka püspököt, aki azt mondotta, hogy nem gyűlöli a zsidót, de ha a zsidó boldogul, az fáj neki, ha a magyar testvér rovására történik. A zsidóprobléma megoldása feltétlenül fontos és sürgős. A zsidóság önálló vallás és önálló faj. Ha egy zsidó minden érdek nélkül kitér és tisztán keresztény erkölcs szerint él, az ilyennek keresztény gyermekeit már lelkileg teljesen asszimilált tagnak lehet tekinteni. Fajilag azonban már sokkal nehezebb asszimilálni a zsidóságot. Ősrégi tapasztalat, hogy a zsidóság ott, ahol letelepszik, nemcsak élni akar, hanem uralkodni is. Az utolsó másfél évszázad alatt, de különösen a háború előtti időben óriási módon tért foglaltak nálunk a gazdasági és szellemi életben. Nekünk felvidéki magyaroknak a cseh uralom alatt nem adták meg azokat a jogokat, amelyek bennünket számarányunknál fogva megillettek volna. — Hol van tehát igazságtalanság és kegyetlenség, ha a zsidók a csonka országban megkapják az őket számarányuk szerint megillető jogokat. A Felvidéken a megszállás alatt a zsidóság szekundára vizsgázott le. A 240.000 felvidéki zsidó közül csak 6 és fél százalék vallotta magát magyarnak. A százezer zsidó szavazóból egy száz