Dunántúl, 1939. április (29. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-01 / 75. szám

2 bizonyos tanácskozások folynak más kormánnyal, hogy addig is, amíg ezek a tanácskozások véget nem érnek, teljes szavatossággal szögezzük le az angol kormány álláspontját, ezennel bejelentem a Háznak, hogy ez időszak alatt olyan cselek­mény esetén, amely világosan fenyegetné a lengyel függetlensé­get és amellyel szemben a len­gyel kormány létérdekének te­kintené a nemzeti haderejével való ellenállást, az angol kor­mány kötelezettnek érezné ma­gát, hogy haladéktalanul adjon a lengyel kormánynak minden ha­talmában álló segítséget. Az an­gol kormány ilyen irányú bizto­sítékot nyújtott a lengyel kor­mánynak. Hozzátehetem, hogy a francia kormány felhatalmaz an­nak világos kijelentésére, hogy Franciaország álláspontja ebben az ügyben ugyanaz, mint az an­gol kormányé. Greenwood: A Ház bizonyára felismeri a miniszterelnök nyilatko­zatában előálló lehetőségeket. Meg­lehet, hogy következményei éppen olyan sorsdöntően fontosak lesznek, mint ama nyilatkozaté, amely egy negyedszázaddal előbb hangzott el ebben a házban. Kérdem a miniszter­elnök urat, várjon az imént felolva­sott nyilatkozata első lépésnek te­kintendő-e a támadás elriasztására, vagy visszatartását célzó politika fej­lesztése felé és ha igen, haladéktala­nul tevékeny és erélyes lépéseket tesz-e a kormány, hogy más hatal­makat is az ehhez való csatlakozásra bírja, beleértve a szovjet köztársa­ságot a többi nagy és kishatalommal együtt? Chamberlain: Nyilatkozatom csak a megnevezett ideiglenes idő­szakra vonatkozik. Az angol kormány tanácskozás­ban áll különböző hatalmakkal, beleértve természetesen a szov­jet kormányt is. Lord Halifax kül­ügyminiszter ma délelőtt fogadta a szovjet nagykövetet, akivel nagyobb kimerítő megbeszélést folytatott. Az iránt nincs kétsé­gem, hogy a szovjet kormány tel­jes mértékben megérti és nagyra­­becsüli azokat az elveket, ame­lyeknek alapján cselekszünk. Amint a Ház tudja, a jövő héten Beck ezredes, lengyel külügyminisz­ter látogatását várjuk (Lelkes éljen­zés a Ház minden oldalán.), akivel tanácskozni fogunk különböző rend­szabályokról, amelyeket azért foga­natosítunk, hogy az együttműködés lehető legna­gyobb mértékét halmozzuk fel ama előfeltételek érdekében, amelyeknek célja egyszer s min­­denkorra véget vetni a fegyveres támadásnak. Greenwood: Ami az értekez­letet illeti, szívesen látná a minisz­terelnök az összes hatalmak együtt­működésének legnagyobb mértékét, beleértve Szovjetoroszországot is? Chamberlain: Igen. Örömmel üdvözöljük az együttműködés legnagyobb mér­tékét. Cranborne: A miniszterelnök nagyfontosságú nyilatkozatot mondott, amelyet a Ház összes pártjai megelégedés­sel fogadtak. Javasolom, halassza el a Ház a nyi­latkozat vitáját hétfőre, miután na­gyon kétes, hogy addig újabb esemé­nyek merülnek fel. A jelen kényes körülményei között a vita többet árt­hat, mint használhat. A Ház ezzel a ülést elnapolta. Budapest, márc. 31. — A felső­ház egyesített bizottsága pénteken délelőtt megkezdte a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalását. Az általános vita első szónoka Serédi Jusztinián bíboros herceg­prímás volt. Egész általánosságban kíván csak a javaslathoz szólni. Ha a javaslat a magyarországi zsidóság visszaszorítá­sát állampolgárságuk tartamának és egyéni életük figyelembevételével tervezte volna, akkor csak mint jog­gal foglalkozó ember és felsőházi tag­ szólott volna hozzá, de mert a javas­lat minden fázisába belevonja a ke­reszténységet is — mert hiszen kü­lönbséget tesz azok között a zsidók között, akik kereszténnyé lettek, de bizonyos határokon belül ők, vagy őseik még nem voltak azok —, mint egyháza képviselője is szól a javaslathoz, mert hiszen nemcsak magyar állam­polgárokról, hanem híveiről, keresz­tény testvéreiről is szó van. Nem­­helyesli, hogy a javaslat különbséget tesz keresztény és keresztény magyar állampolgár között. Helyesebb eljárás lett volna, ha a javaslat egészen más alapon épül fel. Azok közül a zsidók közül, akik a törvény hatálybalépésekor már ma­gyar állampolgárok s az ő ivadékaik közül nem tartaná kiterjesztendőnek a javaslatot azokra, akik már keresz­tények lettek. Nem kellene kiterjeszteni azokra az izraelita vallásúakra sem, akik bün­tetlen előéletűek és a magyarsághoz asszimilálódni akarnak és ezt a szán­dékukat cselekedeteikkel már bebi­zonyították, vagy ez a szándékuk a törvény megállapítása szerint vélel­mezhető. Minthogy az egész javasla­tot represszáltának tartja, bizonyos körülmények között kiterjesztendő­nek vélné azokra a zsidókra, akik izraeliták maradtak, de büntetett elő­életűek, a magyarsághoz asszimilá­lódni nem akarnak, mert indokolat­lanul volnának részesei olyan kö­zösség jogainak,, amelyhez nem akar­nak tartozni. Ki kellene terjeszteni azokra, akik izraeliták, vagy megke­­resztelkedettek, de felekezetnélkülivé lettek, mert aki minden vallást megtagad, nem érdemli meg, hogy az állam olyan bizalommal legyen vele szemben, mint a vallásos állam­polgárokkal szemben. Ki kellene terjeszteni a javaslatot azokra is, akik akár izraeliták­ ma­radtak, akár keresztények lettek, de kimutathatóan részük volt azokban a túlkapásokban, amelyeknek vissza­szorítása miatt a javaslat szükséges­nek mutatkozott. De nem elég törvénnyel visszaszorí­tani azokat a zsidókat, akik meg­érdemlik, szükséges volna meg­szüntetni azokat a jelenségeket is, amelyeket gazdasági, társa­dalmi és közéletünkben éppen a zsidó szellem vitt oda s amelyek miatt a javaslatot a kormány szükségesnek tartotta. Hangsúlyozta ezután, hogy észrevételeit a püspöki kar kép­viseletében is tette s hogy a püs­pöki kar az elvi kijelentéssel nem kíván a kormánynak, még kevésbbé a nemzetnek nehézsé­geket okozni.­ ­ Serédi bíboros hercegprímás ma kifejtette álláspontját a zsil­ójavaslatról Kijelentette, hogy a püspöki kar az elvi kijelentésekkel nem kíván a kormánynak nehézségeket okozni . A felsőház együttes bizottságának ülése Dunántúl Szombat, 1939 április 1. m Szemüveget kell venni? ÉDEN DROGÉRIÁBA KELL MENNI! Glattfelder püspök a javaslatot az 1. § kivételével elfogadta Glattfelder Gyula szerint sem­miképpen sem lehet elfogadni a ja­vaslatnak azt a szándékát, hogy zsi­dónak kíván visszazsidósítani olya­nokat ,akik a zsidóságot nem ismer­ték és szívvel-lélekkel keresztények. Olyan törvényes rendelkezés, amely a keresztelkedés joghatályát megha­ladja, a keresztény magyar lelkűlét meggyőződésével össze nem egyez­tethető. A visszazsidósítás szakítás a két­ezer éves keresztény és az ezer­éves magyar-keresztény hagyo­mányokkal, egy idegen, a mi el­gondolásunkat megérteni nem tudó mentalitásnak befészkelő­­dése a mi jogalkotásunkba. Nem járulhat hozzá ahhoz, hogy a már évszázadok óta itt lakó és teljesen asszimilált családokból származó megkeresztelt zsidók sokkal súlyosabb helyzetbe ke­rüljenek, mint a beszivárgott ga­líciaiak, mert az utóbbiak bárhova mehet-­ nek és bárhol menedéket kereshet­nek, de a megkeresztelkedetteket nem fogadják be sehol. A javaslatot, amely a keresz­tény társadalomnak tűrhetőbb egzisztenciáját kívánja biztosí­tani, elfogadja, mert szükség törvényt bont. A javaslat 1. §-át azonban, amely ta­gadása keresztény és ezeréves ma­gyar keresztény mentalitásunknak, mai fogalmazásában, a miniszterelnök iránt érzett minden bizalma ellenére sem fogadja el MA­S * 11 p­i­c­a­n & I ,, Magyarka“ bemutatóval össztánc Ravasz László: A zsidó­kérdést meg kell oldani Ravasz László egyetért abban, hogy a javaslat különös politikai fon­tosságú, mert mérhetetlen sok érzel­mi feszítőerő van felhalmozva benne. Szinte lehetetlen a kérdésről nyu­godtan tárgyalni, olyan erőteljes ezen a téren a szélsőségek harca. Állás­pontját már kifejtette az első zsidó­­törvény alkalmával. Zsidókérdés van, ezt meg kell oldani, mégpedig a keresztény magyarságnak minél kisebb sé­relme nélkül. Ha a javaslat abban a formában ke­rült volna a bizottság elé, amelyben kibocsátották, nem tudná általános­ságban elfogadni, a képviselőházi tár­gyalás óta azonban lényeges változá­sokon ment át. R­a­f­f­a­y Sándor azt hangoztatta, hogy a visszazsidósítást teljesen ki kellene zárni a javaslatból. Szál­­ő Géza legalább a végre­hajtásnál kér óvatosságot. Szilágyi Lajos szerint nem vi­tás, hogy a javaslat szükséges, de pártközi megállapodás után kellett volna a törvényhozás elé hozni. Wekerle Sándor után a dél­utáni ülésen P­r­ó­n­a­y György, Har­rer Ferenc, L­u­d­á­n­y Miklós, He­gedűs Lóránt, Szőke Gyula és Keszthelyi Gyula szólalt fel. A felszólalásokra Tasnádi N­a­g­y András igazságügyminiszter és Te­leki Pál gróf miniszterelnök via­szolt. Utána a javaslatot általánosságban el­­fogadák. Ezután Wekerle Sándor indít­ványára 46 szavazattal 24 ellenében elhatározták, hogy szű­kebb bizottsá­got küldenek ki a részletes tárgyalás előkészítésére. Ezzel az ülés véget­ért. Diadalmenet Madridban Éhínség pusztított Franco bevonulása előtt Madrid, március 31. — A spanyol fővárosban a nemzeti csapatok nagy­szabású győzelmi bevonulást készítenek elő. A főváros katonai kormányzója már megtette a szükséges előkészületeket a nagyszabású katonai felvonulásra, ame­lyet követően a főváros különböző ré­szeiben nagy népünnepségek lesznek. Spanyolország nagyobb városaiban egy­másután követik az örömünnepségek Bilbao, Saragosa és Pamploma városok­ban csütörtökön este ujjongó lelkesedés­sel ünnepelték a polgárháború végét. Az ideérkezett jelentések szerint a nemzetiek végleges győzelmének örö­mére a portugál főváros házait is fel­lobogózták. A lisszaboni spanyol nagykövet a por­tugál sajtó útján mondott köszönetet a főváros lakosságának. A madridi lakosság éhezéséről ször­nyű részletek váltak ismeretessé. Például kiderült, hogy a felszabadulást megelőző napokban a spanyol fővárosban egy tojásért 12 pezetát fizettek, egy kiló szamárhús pedig 12­ pezetába került. Madrid polgári kormányzójává Don Luis Algeron de­ la­ Lastra tábornokot nevezték ki, aki eddig a marokkói tüzérségi hadtest parancsnoka volt és akit Franco tábornok vitézségi éremmel tüntetett ki.

Next