Dunántúl, 1939.. július (29. évfolyam, 148-173. szám)

1939-07-01 / 148. szám

Ara 12 fillér. Pécs, 1939. julius 1. Szombat, XXIX. évfolyam 148. szám.­­ ELŐFIZETÉSI A *.AKI HÁZHOZ SZÁLLOVA VAGY POSTÁN EGY HÓRA 3­50 PENGŐ EGYES SZÁM A...A 13 FILLÉR. 16 OLDALAS 20 FILLÉR, KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA SZERKESZTŐSÉG PERCZEL-UTCA 2. SZÁM TELEFONSZÁM: 29-49. KIADÓHIVATAL PERCZEL­ UTCA 2. SZÁM TELEFONSZÁM: 29-50. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT Az új búza Az első számszerű­ termésbecslés szerint, hazánk mezőgazdasága búzá­ban közel 28 millió méter mázsa ho­zamra számíthat. Ebben természete­sen benne van már az anyaországhoz visszacsatolt területek búzatermése is. Nyilvánvaló tehát, hogy ebben az esztendőben is, mint megelőzően né­hány év óta, jó termésre számítha­tunk.­­ A termésbecsléssel csaknem egy­­időben megjelent a kormány rende­lete az új termésértékesítésről. Na­gyon helyes ez, mert már az aratás előtt két héttel tiszta képet kaptunk arról, hogy mezőgazdaságunk egy esztendei munkája után, Isten segít­ségével mit várhatunk, de arra is, hogy termésünkkel mihez kezdhe­tünk. Nem akarjuk most a magyar termelő és fogyasztó közönség szeme előtt elvonultatni azokat a szomorú képeket, amelyek néhány esztendő­vel ezelőtt, még a legjobb termés idején is — sőt talán akkor legin­kább — milyen súlyos gondokat okoztak. Emlékezzünk csak a 8, 9, 10 pengős búzaárra, a balettás korszak­ra, mezőgazdaságunk akkori sanyarú körülményeire és akkor tisztán lát­hatjuk a mai jobb helyzetet. Éppen ezért nemcsak a termelő osztály, de a fogyasztó közönség is nagy öröm­mel és hálával fogadja a termésérté­­kesítés új szabályozását. Ennek lé­nyege az, hogy minden tekintetben fenntartja a tavalyi rendelkezéseket, sőt azokon túlmenően, más jogos igé­nyeket is kielégít. Az új búza kezdeti ára 19 pengőtől 20,50 pengő lesz, ami körülbelül megfelel a tavalyi búza­árnak. Ezt az árnívót azonban a kor­mány most tovább­fejlesztette azzal, hogy az értékesítési idény alatt a búza árát lépcsőzetesen tovább emeli. Kielégítést nyert tehát a gazdaközön­ség régi kívánsága, a prémiumrend­szer. Általános gazdaérdek volt, de most már hozzátehetjük, országos ér­tékesítési érdek is, hogy az aratás után hirtelen ne lépjen fel túlzott búzakínálat. Ez a nem kívánatos kö­rülmény tudvalévően azért követke­zett be a múltban, mert egyrészt a gazdának, különösen a kis­ egyedek­­nek pénzre lévén szükségük, termé­süket igyekeztek mihamarabb piacra venni. Semmi érdekük sem fűződött ugyanis ahhoz, hogy termésüket ké­sőbbi időkre elraktározzák, az azzal való munkatöbbletet és gondoskodást vállalják, mert egyrészt számítaniuk kellett a beszáradási és zárolási költ­ségekre, kamatveszteségekre, s ha mindezzel szembeállították azt a tényt, hogy a későbbi időkben el­adott, talán hosszabb ideig elraktáro­zott búzájukért, ugyanazt az árat kapták, amit a korai időben eladott búzáért elérni lehetett, valóban érthető, volt a gazdaközönség törek­vése, hogy termésétől mihamarabb szabaduljon. Az új kormányintézkedés gyökeres m©ge­dást léptetett életbe a hirtelen bekövetkezhető nagy búzakínálat el­hárítására. A kormány intézkedése folytán a búza ára az értékesítési idény alatt lépcsőzetesen tovább emelkedik a minőségi búza tekinteté­ben és pedig az értékesítési időszak végéig egy pengővel. Nagyon helyes ez a kormányintézkedés, mert nem­ aiHHnaBmnnBMRflmi csak a gazdák jogos igényeit elégíti ki, de gondoskodott arról is, hogy veszély ne érje a fogyasztók szem­pontjait. Attól az időtől kezdve, hogy kormányaink a minőségi termelés ér­dekében a nemesített vetőmagvak kiosztásához, mint a legjobb eszköz­höz folyamodtak, fokozatosan javult, sikértartalomban, búzánk értéke. Ezen az úton kell tovább haladnunk, amit a jelenlegi kormányintézkedés is szolgál azáltal, hogy a minőségi prémium bevezetésével métermázsán­ként 25 filléres jutalmat állapít meg a 80 kilónál nagyobb hektoliter súlyú búzákra. Nagy szeretésel és lelkesedéssel fogadták pénteken a képviselőházba bevonult felvidéki és kárpátaljai képviselőket Budapest, jún. 30. — A kép­­viselőház ma délelőtt 11 órakor ült össze. A Ház mai ülésének elején ünnepélyesen bevonultak az ülés­terembe a felvidéki és kárpátaljai képviselők. Jaross Andor vezette a huszonöt képviselőt, akik a követke­zők: Demkó Mihály, Egry Ferenc, Fenczik István, Földesy Gyula, Füssy Kálmán, Güttler Dénes, Giller János, Haulik György, Holota János, Kad­lec Antal, Király József, Korláth Endre, Ortutay Jenő, Pajor Miklós, Papp Mihály, Pintér Béla, Porubszky Géza, Prokopec József, Salkovszky Jenő, Szent-Iványi József, Szilassy Béla, Tost László, Turcsányi Imre, Virágh Béla, R. Vozáry Aladár. Lelkes éljenzés és taps fogadta a felvidéki képviselőket, akiknek nyo­mában a kárpátaljai képviselők vo­nultak be, számszerint tízen. Különö­sen nagy éljenzés és taps fogadta Bródy András volt ruszin miniszter-Király József mindenekelőtt kö­szönetet mondott a testvéri fogadta­tásért. — Elsősorban imádságos lélekkel fordulok a magyarok Istenéhez — mondotta — akiben bíztunk akkor is, amikor már-már a csüggedés kapott lábra. Köszönetet mondok nagybányai vitéz Horthy Miklósnak, a leg­első magyar férfiúnak (A Ház tagjai felállva, óriási lelke­sedéssel ünnepelték a kormányzó, akit hosszú esztendőkön keresztül titokban szívünkbe és lelkünkbe zár­tunk, érte imádkoztunk és Isten ál­dását kértük rája. Köszönetet mon­dok az országgyűlés két házának azért az egyöntetűségért, amellyel a elnököt. A kárpátaljai képviselők a következők: Bencze György, Boksay János, Bródy András, Csuga Sándor, Hajovics Péter, Hupka Péter, Hokki Károly, Homecskó Vladimír, Spák Iván, Zsegori György. Az éljenzés és taps elültével Da­rányi Kálmán elnök üdvözölte a Felvidék és Kárpátalja képviselőit. —­ Az országgyűlés tagjai lettek azok a képviselők — mondotta —, akik húsz évi idegen uralom alól sza­badultak fel és akiket akkor itt test­véreinkként üdvözölhettünk. Most már megnövekedett létszámmal je­lentek meg közöttünk a visszacsa­tolt Felvidék, a magyar, ruszin, va­lamint a szlovák képviselők. Itt kö­zöttünk vannak, hogy részt vegyenek a magyar törvényhozás munkájában. A nagy tapssal fogadott beszéd után Király József a felvidéki ma­gyar képviselők nevében válaszolt, felszabadult területek képviselőit be­hívta. Haladó, jobboldali, keresztény, nemzeti irányú munkából kíván­juk kivenni részünket. Nem tekintünk személyi érdekekre, hanem a nemzeti építőmunkát keres­sük — fejezte be nagy tapssal foga­dott beszédét. Utána Kadlec Antal szólalt fel a szlovák anyanyelvű képviselők ne­vében. , — Amikor először jelenünk meg e fényes palotában — mondotta —, fogadjuk, hogy abban a szellemben teljesítjük kötelességeinket, amelyet a hungarizmus szellemének szokás nevezni és amely ősidők óta össze­­forrasztotta testvérré a magyar és a szlovák népet. A történelemből szám­talan példát idézhetnénk annak bi­zonyítására, hogy a magyar és a szlovák évszázadokon át közös sors­ban élt, egymás mellett, a közös haza szeretetében. Mi, ennek a Háznak szlovák képviselői az első pillanat­tól kezdve hirdettünk, hogy a szlovák nemzet boldogulásá­nak legbiztosabb alapja a szlo­vák—magyar testvériség. Meghurcoltak, börtönbe zártak ennek az igazságnak hirdetéséért, de a kö­zelmúlt nagy történelmi eseményei a mi álláspontunkat igazolták, ami örömmel és elégtétellel tölt el ben­nünket. Hálát adunk a mindenható Istennek és hálát mondunk a főmél­tóságú kormányzó előrelátó ország­osáért. Fogadjuk, hogy nem leszünk méltatlanok erre a bizalomra. Isten minket úgy segéljen! Viharos éljenzés és taps fogadta a beszédet. Ezután Bródy András szólalt fel. — Ebben az ünnepélyes, nekem fenséges órában — mondotta —, amikor a magyarorosz nemzet kép­viseletében átléptem a magyar tör­vényhozás megszentelt csarnokának küszöbét, én, mint a magyarorosz nemzetnek, az egész magyarorosz törvényes képviselet által egyhangú­lag választott feje, kötelességemnek tartom beje­lenteni önöknek, a magyar nem­zetnek, az egész világnak, bará­tainknak és ellenségeinknek, hogy a magyarorosz nemzet sa­ját elhatározásból tért vissza a szentistváni birodalomba, ottho­nát, jövőjét, boldogságát itt akarja és fogja megépíteni, ősi testvéri egyetértésben a lovagias magyar nemzettel. — Mélységes hódolatomat fejezem ki a kormányzó úr őfőméltóságának (A Ház tagjai ismét felálltak helyük­ről.), hogy atyai gondoskodásával, államférfiúi bölcseségével és kemény A szlovák nemzet boldogulásának legbiztosabb alapja a szlovák-magyar testvériség

Next