Dunántúl, 1940. április (30. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-02 / 73. szám

Kedd, 1940 április 2, DUNÁNTÚL 'telefon: 1 ®(3) 1» • Kedd-Imda-csütörtök, ápr. 2­3-4. ROBERT DONAT­A .Réztábla a kapu alatti főszereplőjének páratlan világ­sikere. a mai generáció életének csodá­latosan finom és őszinte képe. ISTEN VELE, TANÁR ÚR Elő, beszélő emlék a „Tanár Úr''-ról. egy melegszívű jóságos ember életének története. ROBERT DONAT. GREER GARSON. T'nRRY KILBURN felejthe­tetlen alakításával! Világhíredé. Figyelem! Az előadások rendkívüli kezdete: ISSf* 6, V. 8 és V. 10 órakor'"^B(§­ 1 Telefon: Urállia 28 : 00. Kedd-szerda-csütörtök, április 2-3 4. Hunyady Sándor legszebb műve, mélyértelmü, mélyzengésű, e gyönyörű me­dvész film ! Erdélyi kastély A székelyföldi magyarság problémáinak drámai filmje. Főszerepeiben a magyar színjátszás elit-gárdája: Páger Antal, Tasnády Mária, Greguss Zoltán: Bihari. Mezey Mária Timár József, Vaszary Piri, Gázon. Pét­her Tintahalak, Tengerek mélyének csodái színes filmen.­­ • Világhíred 6. Előadások : ’/a 5» Vs V, ás V» 9 órakor A jövőért dolgozik a Mansz pécsi tanügyi csoportja Hétfő délután vol Pécs, ápr. 1. — A városház közgyű­lési terme ma délután színes képet mu­tatott. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének pécsi tanügyi csoportja tartotta meg alakuló ülését ünnepi kere­tek között. A nagyszámban megjelent pé­csi hölgytanerők sorában ott voltak a Mansz pécsi csoportjának hölgyei is, de jelentőséget adott az alakulásnak a ható­ságok képviselőinek megjelenése is. Megjelentek a közgyűlésen Virág Fe­renc megyés főpásztor, P­a­t­a­k­y Mária a Mansz kulturális szakosztályának orszá­gos elnöke, Horváth László tá­bornok, hadtestparancsnok, Blasko­­vich Iván dr. és Nikolits Mihály főispánok, K­o­m­ó­c­s­y István , az alakuló ülés prelátus és Lajos Gyula kanonokok, Vasváry Ferenc dr. egyetemi tanár, Fodor Ferenc dr. tankerületi főigaz­gató, P­é­c­h­y Kálmán ny. altábornagy, Vörös Mihály dr. h. polgármester, Nendtvich Andor dr. ny. polgármes­ter, a középisk. igazgatói, a kir. főigaz­gatóság és tanfelügyelőség képviselői, és felsorolhatatlanul sokan, a tanügy barátai. Az alakuló ülést a magyar Hiszekegy nyitotta meg, amelyet a leánygimnázium, tanítónőképző és női felső kereskedelmi iskola egyesített énekkara adott elő, Tóth Aladár karnagy vezetésével. Gyuris Gizella dr. nyitotta meg az alakuló közgyűlést Gyuris Gizella dr. megnyitója — Szeretettel köszöntöm nagy szám­ban megjelent pedagógus társaimat és kedves vendégeinket. Örömmel állapí­tom meg, hogy a szövetség körén kívül álló vezető egyéniségek is nagy számmal tisztelték meg megjelenésükkel alakuló­­gyűlésünket. Hálás köszönetet mondok dr. Stolpa Józsefné Őméltóságának, a Mansz kulturális szakosztály országos el­nökének, aki fáradságot nem ismerve le­utazott közénk, hogy segítségünkre le­gyen s irányt mutasson, melyen­­ halad­nunk kell. Mély tisztelettel köszöntöm az Erzsébet tudományegyetem, a honvéd tisztikar, a törvényhatóságok és váro­sunk képviselőit. — Elfogadva teszem meg az első lé­pést. Annak a feladatnak, melyet vál­laltam, egész erkölcsi felelősségét érzem ebben a pillanatban. De erőt ad az a tudat, hogy nem vagyok egyedül; mellet­tem áll egy képzett, intelligens gárda. Itt vannak velem a magyar művelődés harco­sai, akiket ma egy komoly munkára s ta­lán komoly küzdelemre hívok. Ennek a munkának és küzdelemnek eredménye azonban csak akkor lesz biztos, ha egy­mást támogatva, megértve és buzdítva indulunk a közös cél felé. Különösen egymásra utalnak bennünket a komoly idők s a megváltozott viszonyok. Meg­győződésem azonban, hogy egyesült erő­vel, nagy zárt seregben még járatlan uta­kon is utat törünk és előbbre jutunk. — Mert nekünk, a magyar nevelők­nek kezében van a legfinomabb s egy­szersmind a leghathatósab­b fegyver. Mi formáljuk az ifjúság lelkét s ne felejtsük el, hogy ez ma egy országban a jövő szempontjából egyik legnagyobb erkölcsi hatalom, de egyben a legnagyobb felelős­ség is.­­ A mi feladatunk elsősorban ma­gunkat olyan lelki felkészültséggel el­látni, hogyha az új honvédelmi tör­vény munkába szólít bennünket, mindnyájan megálljuk helyünket ott, ahol a haza szent ügyének szüksége van ránk. De ezek a végső célok. Közelebbiek mindannak segítése s ápolása, ami magyarságunkat, erköl­csi és anyagi fölényünket emeli . És ne felejtsük el, hogy a megszám­lálhatatlan egyesület között a mi kis csoportunknak csak akkor lesz létjogo­sultsága, ha tényleg dolgozunk s pozitív eredményeket tudunk felmutatni. S ez nem fog elmaradni, ha hazánk sorsát alakító munkánkba belevisszük szívünk­nek szent tüzet, lelkesedését és szere­­tetét. • A nagy tetszéssel fogadott beszéd után dr. Stolpa Józsefné a Mansz tanügyi csoportjának országos elnöke az alábbi szép beszéddel vázolta fel a tanügyi cso­port céljait: Dr. Stolpa Józsefné ünnepi beszéde — 1616 őszén, amikor hazánk felett sö­tét fellegek takarták el a világító és me­legítő napsugarat, amikor a lelkeken las­san úrrá lett a teljes reménytelenség, ál­modni kezdett egy ihletett lelkű magyar asszony. Álomlátásai egyre tisztábbak let­tek, egyre határozottabb formát kaptak, mert lelkében a szunnyadó szikra lángra lobbant. Ezt a szikrát az ő tántorítha­tatlan izzó hazaszeretete gyújtotta lángra, amellyel vándorútra indult. Vándorbottal, kis pislogó mécsessel a kezében járni kezdte a magyar utakat. Nem sok öröme felett ebben a vándorlásban. Mindenütt prstulás, mindenütt a halál, a csügge­dés és kétségbeesés nyomait kellett lát­nia. De ő csak járta tovább fáradhatatla­nul az utat, amelyen egy felsőbb hatalom vezette és nem hiába járta. Talán akkor szolgálta imádott hazáját a legjobban, amikor a véres feommün szörnyűségei kö­zött bujdosott. Csendben, titokban gyűj­tögette maga köré az asszonyokat, mert érezte, hogy meleg, puha, szerető asszonykezek­re van szükség, hogy a haza sorsán kétségbeesett, a hosszú háborúban kimerült férfi gondterhelt homloká­ról a bánat redőit elsimíthassa és a maga bízó, reménykedő hitét észre­ vétlenül átplántálhassa a meggyötört férj lelkekbe. Sikerült Neki. Megengedte a Mindenható hogy a sok titokban elsírt asszonykönny lassan-lassan mosollyá, hitté, bizalommá változzon a férfiarcokon. Ez az asszony­­sereg, melyet Tormay Cecile ily módon kovácsolt össze, pihenés nélkül dolgozik. Az ő táborához csak olyan magyar nők csatlakoztak, akiknek nem divatos jelsza­vuk volt a hazaszeretet, a hazáért való munka, hanem szent meggyőződésük. En­­n­­k a munkának a szolgálatába állítot­ták egész életüket és dolgoztak szövetsé­gük áldott lelkű alapítójával halálukig. De a jó Isten rendelése szerint egyetlen mun­kahely sem maradt elárvulva. Mindig töb­ben és többen jöttek, mert érezték, mi­lyen nagy szükség van segítő kezekre. Annyi volt országszerte a bánat, a nyo­morúság, a kétségbesés, hogy alig győz­te a munkát a buzgó asszonysereg. Pihen­nünk azonban még ma sem lehet. Fokozni kell a munkát, mert fokozottabb teljesít­ményt követel tőlünk a jelen, de még in­kább az ország jövője. Ebből a munkából ki kell vennie a maga nagy részét a ma­gyar nőnek is. — Szövetségünk azonban mindig első­sorban küzdött ott, ahol a Haza javáért kellett dolgoznia. Ez indította most is arra, hogy munkáját szélesebb keretek közé helyezze. Ezért határozott úgy az országos elnökség, hogy új szakosztályok megszervezésével munkáját teljesebbé tegye, mert hivatás szerinti csoportosítása a magyar nőknek egyrészt könnyebb, másrészt sokkal több és jobb eredmény­­nyel biztat. Meg kell szervezni a magyar női társadalmat úgy, hogy a szervezett női munka tényleges hasznot jelentsen a­ hazának. Annyi a megművelésre váró te­rület, ahol eredményesen lehet dolgozni, ha tervszerűen, előre megfontoltan és nem ötletszerűen dolgozunk. Lángokban Apollóban Isten vele, Tanár Úr­­ előadásainak rendkivüli kezdete: 5­­4­­. Vs órakor. áll körülöttünk a világ, ha a jó Isten irgalma távoltartja is tőlünk a közvetlen veszélyt, fel kell készülnünk minden eshe­tőségre. Alaposan, becsületesen és gon­dosan ki kell választania mindenkinek a képességeinek és vis­onyainak legmegfe­lelőbb munkaterületét, hogy ott minden erejét megfeszítve, helyt is tudjon állani. Ez a nemzetvédelmi munka, melyből min­denkinek ki kell vennie a részét tár­sadalmi különbség nélkül, ma még önkén­tes, de ha a szükség parancsolja, kötele­zővé válik. Nekünk a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének ebben a munká­ban is elől kell járnunk, mert szövetsé­günk áldott lelkű Alapítójának emléke kötelez bennünket. Ezért folynak or­szágszerte nemzetvédelmi tanfolyamaink, ahol szakavatott előadók ismertetnek meg bennünket mukánk mikéntjével. — Ez a ma munkája, nekünk azonban a jövőért kell dolgoznunk. Ez a tulajdonképpeni célja a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége Tanügyi Csoportjai megalakulásának. Hogy ered­ményesen tudjunk dolgozni, közel kell jut­nunk a gyermeklélekhez. Már a zsenge gyermekkorban kell a jövő nemzedékbe bele­oltani a haza, önzetlen és önfeláldo­zó szolgálatára való készséget. Ezért vár reánk igen nagy feladat. — A jövő magyar anyáit nekünk kell nevelni, irányítani, útnak indítani, hogy amikor óvó kezünkkel nem egyen­gethetjük már útjukat, ők maguk vallja­nak a következő nemzedék irányítóivá. — Szakosztályunk Tormay Cecile nevét­­ és szellemét kívánja megörökíteni, amikor az iskolák végzett keresztény növendé­keinek egyesülését „Tormay Cecile Kör" névvel ruházza fel. Az így megalakult kör növendékei is, akiket így már az is­kolai életük alatt bevonnánk Alapítónk szellemében végzett munkánkba, hogy mire elhagyják az iskola padjait, a nem­zeti gondolat mérhetetlen fontosságát megismerve, értékes munkásai lehessenek a szebb és jobb magyar jövőnek. A „Tormay Cecile Kör" programja igen bőséges. Meg kell tanulnia minden magyar leánynak, hogy a magyar nép ér­tékei: a népművészet, a népzene, a nép­szokások, a magyar erkölcs, a Haza egyedülálló fogalma és szeretete csak úgy menthető meg az utókornak, a magyar­ságnak, ha ezek szeretetére, ismeretére és megbecsülésére neveljük a következő nemzedéket. Azt hiszem, ezzel teljes munkatervet adtam a tanügyi­ csoportok­nak. Ezt a programot kitölteni a nemes­­lelkű, m­agyarérzésű vezetők feladata. — Hálás szívvel mondunk köszönetet az igen tisztelt tankerületi Királyi Főigaz­gató Uraknak, akik mellénk állva átsegí­tettek bennünket a szervező munka kez­deti nehézségein. Kérem őket, ne vonják meg ezután sem értékes támogatásukat munkánktól. — Az országos elnökség nevében öröm­mel és szeretettel köszöntöm a most meg­alakuló új csoportunkat. Adja a jó Isten,­­ hogy a lelkes odaadó munkakészség, mellyel az elindulás nehézségeit leküz­dötték, mindig több és értékesebb mun­kát eredményezzen. Legyen a pécsi tan­ügyi csoport a Dunántúl egyik védővára, ahonnan éber szemmel őrködnek a ma­gyar asszonyok a magyar nemzeti élet tisztasága felett. Percekig ünnepelte a hallgatóság a szép gondolatokért és közvetlen előadásért a kedves országos elnöklőt. Következett a tisztikar megválasztása. Egyhangú lelkesedéssel elnök lett Gyuris Gizella, díszelnökök dr. Stolpa Józsefné és Fodor Ferencné. Társelnökök lettek Decseva Ilona, Gedeon Mátyásné, G­y­­­m­e­s­s­y Mar­git, Horváth Viktorné, Magyar De­­zsőné, Mojzisovich Margit, Schind­ler Arturné, Szőkéné Zánkay Korné­lia, és­ Vad Erzsébet. Titkár Mayer­­hoffer Julia, jegyzők: Békési Já­­nosné és B­o­é­r Ilona, pénztáros vitéz Dombay Miklósné, ellenőrök: Kani­zsai Lászlóné, Stayer Erzsébet, ház­nagyok B­e­n­d­e Marietta, Beöthy Éva, Feketéné Opritia Mária. Számvizsgáló bizottság: báró Mirbach Julia elnök, N­­a­n­­­y Etelka, Hóm­ér Hanna. Szociális szakosztályi elnökök lettek:­ Z. Farkas Lenke, a kulturális Kürschner Emánuelné, népművészeti Zinnem­­anné Geyer Erzsébet, jóté­konysági Lahmanné Szepessy Mária, gyermekvédelmi Nagy Erzsébet, és kulturális Linderné Braun Mária. Megválasztották ezután még a választ­mányi és tiszteletbeli tagokat, akiknek névsorát legközelebb ismertetjük. Gyuris Gizella dr. elnök meleg sza­vakkal mondott köszönetet az előlege­zett bizalomért. Majd vázolta a csoport munkatervét. Az első helyen áll a nem­zetvédelmi előadások tartása tudós elő­adókkal. További terv cserenyaraltatás a Kárpátalja vidékével. A város szociális és gyermekvédelmi munkáinak, valamint a falu nevelésügyének segítése. Köszöne­tet mond a Városi Zeneiskolának, a hangverseny jövedelmével nyújtott anya­gi támogatásért. Beszédét ezzel zárta: — És most ismételten munkára hí­vom, munkába szólítom a magyar kultúra harcosait. Mert nagy és messze kiható programunkat csak úgy tudjuk megvaló­sítani, ha kedves kartársaim nemcsak ta­goknak léptek be, hanem adni is fognak csoportunknak gondolataikból, munkájuk­ból és szeretetükből. Adni fognak oda, ahol arra a legnagyobb szükség lesz Há- 5

Next