Dunántúl, 1940. szeptember (30. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-01 / 198. szám

XXX évfolyam 198. ***** Ára 20 fü­lén Pécs, 1940. szeptember 1. Vasárnap. ELŐFIZET HÁZHOZ! VAGY PC HÓRA 2-EGYES SZÁ­M ÁRA ||j FILLÉR. 16 OLDALAS' 20 FILLÉR, KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA SZERKESZTŐSÉG PERCZEL-UTCA 3. SZÁM TELEFONSZÁM: 29-49. KIADÓHIVATAL — ■"■»—'| I -ír . ■ | mai FERCZEL-UTCA 2. SZÁM TELEFON­SZÁM: 29-50. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT ÍAÍííí Petrin Ünnepet ül egész Magyarország, nem teljes az ünnep, de mégis ünnep, magyar ün­­nep. Vígan lengenek a szélben a piros­­fehér-zöld színű lobogók, mintha Er­dély felé integetnének, üzennének, hogy jövünk már a boldog viszont­látás meleg ölelésére. Harangok zen­gő hangja száll a jégen át, hogy zúg­va, harsogva vigyék el az egész ma­gyarság újon­gás­át a Kárpáti bércek alá, ahol a kis falukban feltámadást ünnepel ezer meg ezer megdermedt lélek. Mint valami szűnni nem akaró Himnusz, amely szavak nélkül, dallam nélkül szinte a földből csattan az ég felé, olyan ez az örömnap, amikor át­adjuk magunkat a hangulatnak. Úgy mondogatjuk a húsz év alatt elide­­genült régi szép történelmi neveket, hogy jóízével szinte nem tud betelni a szánk. Kolozsvár, Nagyvárad, Ma­rosvásárhely, Székelyudvarhely, Sep­­siszentgyörgy, Nagykároly, Zilah, Szatmár, Beszterce, Dés Mármaros­­sziget és így tovább csemege a száj­nak és csemege a léleknek, amely felkerekedve a képzelet szárnyán már ott röpdös ezek felett a városok fe­lett és áhítattal veszi tudomásul, hogy ismét szabadon, büszkén és ál­dozat nélkül magyarok lehetnek." Ha a sok érzés, amely a millió és millió ember szívéből egy-egy lángnyelv­ként lobog, összeolvadna, felgyullad­na a világ, piros lenne messze az ég alja és messze földön hirdetné, mi­csoda szent boldogság izzik minden magyarok szívében. Ünneplünk, mert testvérek térnek vissza, de bensőnk­ben ott ég a fájdalom a határon túl­­maradottakért. A testvéri szeretet feléjük is sugárzik s bár nélkülük ül­jük az ünnepet, lélekben velük va­gyunk. Azonban nekünk magyaroknak fő­ként az örömben kell mértéket tar­tani. A lakodalom nem tarthat, so­káig. A lobogó zászlók alatt, az ün­neplő arcok mögött, a kicsattanó öröm hangjai alján meg kell bújnia annak a nagy és erős elhatározásnak, hogy az öröm lázának elmúlásával, a ránk váró feladatokat azzal a kész­séggel vállaljuk, amilyen örömmel adtuk át magunkat az ujjongásnak. Az ünnepekre mindig hétköznapok következnek. S amint egy ember életrevalóságát az dönti el, hogyan áll szembe a hétköznapoknak szürke, de kemény és megalkuvást nem tűrő parancsaival, így a nemzet életre­valósága is ott mutatkozik meg, ami­kor tiszta aggyal meglátja a ráváró nagy feladatokat és teljes felkészült­séggel elébü­k megy, hogy megbirkóz­zon velük, hogy az életet minden vo­nalon ezeknek a szürke hétközna­poknak követelményei szerint építse ki. Erdély egy részének visszatérése olyan megoldásra váró problémák tömegét zúdítja a magyar jövő érde­kében a nemzet nyakába, aminek vállalásából semmél­yen rendű és­­ftagú ember nem vonhatja ki magát. Ab ágits méretei még szinte fel® te­hetetlenek. De a magyarság készen áll a nagy munkára, egy emberként áll a nemzet vezetői mögé. Ehhez a munkavállaláshoz, a lel­kek felkészüléséhez és elszánásához esdenek az ország minden templo­mában a hálaadó istentiszteleteken az Egek Urától áldást és erőt. És a Teremtő, akinek szándékai úgy lát­szik ismét szép hajnalokat virraszta­­nak fel sokat szenvedett népünk fölé, ahogy megadta a segítséget és áldást a húszéves türelemhez, a meg nem roppanáshoz és az útról való le nem téréshez, reméljük megadja ahhoz is a kegyelmet és az áldást, hogy a­­ nagy építést úgy kezdhessük meg,­­ úgy folytathassuk, hogy a magyarság­­ épülő vára biztos fundamentumon srrutfodjon, a farkasok ne találjanak szést falain és az új megnagyobbodott ' orszj,­' szilárdan épüljön be a nem­zetek rendjébe, biztosítékául egy új ezredévnek. A román koronatanács tudomásul vette a bécsi döntést Szeptember 2-án megkezdik a magyar honvédség fokozatos leszerelését Zürich, aug. 31. — Bukarestből jelentik . A román koronatanács 4 és fél óra hosszatt tárgyalta a bécsi döntőbírósági ítéletet. A korona­tanács a tengelyhatalmak döntését el­fogadta. Ezzel a román kormányvál­ság kérdése is elintéződött. Román politikai körökben most azon fáradoznak, hogy az ország po­litikai egyensúlyát meg tudják őrizni. Károly román király állandóan ta­nácskozik munkatársaival, hogyan maradhat ura a helyzetnek, tekintet­tel arra, hogy a bécsi döntés Romá­niában nyomott hangulatot teremtett. Az első politikus, aki nyíltan fel­emelte szavát a döntéssel szemben a parasztvezér, Maniu volt. Maniu sze­mélye fontos, mert mögötte a román parasztok százezrei sorakoznak fel. A­ pa­rasztvezér nem akar belemenni abba, hogy egy hüvelykujnyi román román területet is átadjanak. A ro­mán hadseregben is kedvetlenség uralkodik, pedig mindenki azt hitte, hogy a hadsereg hajlamos a kérdések békés elintézésére, úgy, mint ahogy az Besszarábia és Északbukovina át­engedésekor történt. Maniu a­ döntést elfogató koronatanács ülésén erősen ellenzéki hangot ütött meg. (MTI) régi Magyarország területéből Így is 60.000 négyzetkilométer terület Romániának marad. A tengely békeműve a Duna terében Berlin, aug. 31. — (MTI) Ilyen cím és hasonló címek alatt számol be a némte sajtó feltűnő szedésben a bé­csi döntésről, amelyről, mint a lapok egyöntetűen megállapítják, a román és a magyar kormány kérte fel a birodalmi és az olasz kormányt A Hamburgen Fremdenblatt ber­lini tudósítója is hangsúlyozza, hogy felbecsülhetetlen az általános politi­kai jelentősége annak a szolgálatnak, amelyet a tengelyhatalmak közvetlen közvetítésükkel az európai béke és Európa jövőjének érdekében tettek. A tengelyhatalmak cselekvésé­ben újólag megnyilvánult az eu­rópai megbékélés szelleme, el­lentétben az angol beavatkozási kedvvel és tervekkel a háború kiterjesztésére. Szlovákia rég bebizonyította élet­­képességét, Besszarábiával egy régi­­ orosz terület került most Orosz­országhoz. Az 1940. augusztus 30-án hozott erdélyi megoldás pedig az utolsó revízió, amelyre a nyugati hatal­­­­mak 1919. önkényes béke­parancsa után szükség volt. (MTI) Tárgyalások a bevonulásról A miniszterelnökségen ma megbe­szélés volt, Teleki Pál gróf minisz­terelnök elnöklésével, hogy a Ma­gyarországnak visszatért erdélyi te­rületekre miként történjék a bevo­nulás. Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter még a délelőtt folyamán együttesen megjelentek a kormányzónál, akinek beszámoltak a bécsi döntésről. (MTI) A m. kir. honvédség valószínűleg a­­jövő hét keddjén megkezdi Erdély­­ megszállásét Fokozatosan leszerel a honvédség A római és német sajtó a bécsi döntésről Hivatalosan közült, hogy a m. kir. honvédség a rendkívüli fegyver­­gyakorlatra behívottak fokozatos le­szerelését szeptember 2-án meg­kezdi. (MTI) Róma, aug. 31. — (MTI) A Po­­polo di Roma mai számában vezér­cikket közöl az erdélyi kérdés meg­oldásáról, főszerkesztőjének Guido Baroninek a tollából. A cikkíró han­goztatja, hogy a tengelyhatalmak külügyminisz­terei Bécsben tabula rasát terem­tettek a trianoni szerződés igaz­ságtalanságainak helyén. C­­­a­n­o gróf és Ribbentrop köz­belépésével sikerült megoldani a rendkívül tüskés és bonyolult erdélyi kérdést. A bécsi eredmény rendkívül sze­rencsés és elégtételt ad mindkét félnek. Magyarország és Románia immár, minis barátok működhetnek együtt. A trianoni szerződés, amely a legszé­­gyenteljesebb volt a páriskörnyéki békéknek kimúlt, helyét azonban nem egy újabb parancsbéke, hanem a lojális, magyar—román megegyezés foglalja el. Róma, aug. 31. — (MTI) A Messaggero vezércikkében Francesko Maratea még ezeket írja: A román állam határozottan fáj­dalmas áldozatot vállal, de biztosak vagyunk benne, hogy az áldozat, amelyet hozott üdvösnek, sőt mondhatni gondviselésszerűnek fog bizonyulni. Mindenesetre elisme­réssel kell szólni a román államfér­fiakról, akik olyan nagy engedékeny­ségről és áldozatkészségről tettek ta­núságot. Megállapítjuk viszont, hogy Nem a történelmi szempont volt irányadó Berlin, aug. 31. — (MTI) A Deutsche Allgemeinezeitung jog és szükségszerűség­ímmel cikket közöl Ullein-Revjiczky Antal szö­vetségi tanácsosnak, a magyar kül­ügyminisztérium sajtó és kulturális osztályának vezetőjével folytatott be­szélgetésről. A külügyminisztériumi sajtófőnök a lap tudósítója előtt ecse­telte a bécsi megbeszélés első napja óta szerzett benyomásait és többek között ezeket mondota: — A magyar küldötség • abban •

Next