Dunántúl, 1941. augusztus (31. évfolyam, 174-198. szám)
1941-08-01 / 174. szám
XXXV. évfolyam 17. szám# Pécs* 1941 augisztus 1. Péntek, Ara 12 fillér* ianmMnmnmmmmMmmamnamnam SZERKESZTŐSÉG PERCZEL-UTCA 2. SZÁM TELEFONSZÁM: 29-49. KIADÓHIVATAL PERCZEL-UTCA 2. SZÁM TELEFONSZÁM: 29-50. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT ELŐFIZETÉSI ÁRAK HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN EGY HÓRA 2.50 PENGŐ EGYES SZÁMÁRA 12 PILLÉR. 16 OLDALAS 10 FILLÉR, KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A hadviselés legfőbb célja az ellenség megsemmisítése. Minden hadakozó fél, minden korban arra törekedett, hogy ezt a célját lehetőleg a legkevesebb veszteséggel és a legrövidebb úton érje el. E törekvések következménye volt, hogy a felek az ellenségnek mindig a leggyengébb és legérzékenyebb pontját és felületét keresték. Ez nem lehet más, mint a felállított haderők oldala és háta. A világtörténelem döntő csatáiban az ellenséges haderő vagy teljesen megsemmisült, vagy fogságba került, vagy oly nagyarányú veszteségeket szenvedett, hogy a harc folytatására képtelenné vált. És ha e döntő csatákat szemügyre vesszük, azt látjuk, hogy ezek nagy része az ellenség átkarolásának vagy bekerítésének az eredménye volt. A katonai vezetés mindenkor elsősorban az ellenség bekerítésére törekedett. És ha ez nem is volt lehetséges, akkor legalább a haderő szárnyát igyekezett támadni és azt átkarolni. Ezt az elvet látjuk érvényesülni a Napóleon-i, valamint a Moltke-i vezetésnél, akik e műveletek klasszikus mesterei voltak. Ha szemügyre vesszük a századunk eleje óta lezajlott háborúkat, akkor a nagyhatalmak szembenálló milliós tömegeinek hadműveleteinél elsikkadni érezzük azt a rendkívül fontos törekvést, hogy az ellenfél erejét bekerítve, megsemmisítsék. Vájjon mi idézhette elő ezt a látszati változást és mely körülmények hozták azt magukkal? Az 1904—1905-iki orosz—japán háború tömegekkel indult meg. Az orosz katonai vezetés ama hadászati alapelv mellett indította meg ezt a háborút, hogy a csaták alatti bizonytalanság és várható meglepetések ellensúlyozására minél erősebb tartalék visszatartása szükséges. Ezzel szemben a japán hadvezetés azt az alapelvet követte, hogy lehetőleg az összes alkalmazható erőt fel kell használni arra, hogy az ellenfél szárnyai túlszárnyalhatók legyenek. Ennek a harcmódnak alkalmazásával el is érték, hogy az oroszok — szárnyaikat féltve — mindig visszavonultak anélkül, hogy tartalékerejüket igénybe vették volna. Ebből a tényből Csicserics vk. ezredes, a Monarchia oroszországi katonai attaséja azt a következtetést vonta le, hogy milliós haderők alkalmazásánál az egész haderő bekerítése, a hatalmas kiterjedés és az ehhez viszonyított korlátolt mozgás következtében — nem lehetséges, tehát a siker elérésére célravezető egyedül az ellenséges szárnyak túlszárnyalása lehet. Hötzendorfi Konrád a Monarchia részéről magáévá tette Csicsericsnek megállapításait és" a Monarchia erőit a megállapításokból szűrt tapasztalatok alapján vonultatta fel. Ezeket látjuk érvényesülni Conrád 1914-es terveinél, ahol a vezérgondolat mindig abban a törekvésben csúcsosodott ki, hogy a haderő egyes részeivel — a kedvező helyzetet és időt kihasználva —az ellenség részerejét megverje, majd az ellenség másik részereje felé fordulva, azt szárnyon találja és verje meg. Az erők egyenletes elosztása mellett ez a szárnyra való törekvés jutott mindig kifejezésre Conrád 1914-es mozgó hadműveletei alatt. Schlieffen német vezérkari főnök ezzel szemben a megsemmisítés klasszikus formája mellett tört lándzsát és a ,,Cannae“ c. munkájában az átkarolás és bekerítés megsemmisítő erejét emelte ki és tüntette fel, mint a döntő győzelem eszközét. Franciaország elleni tervét ennek megfelelően építette fel. Tervét ifj. Moltke azonban felhígította a Conrád által követett egyenlő erőelosztás formája szerint s így abban a legfontosabb alapgondolat, a hatalmas jobbszárnnyal végrehajtott bekerítő művelet leolvadt egyszerű előnyomulássá, ami természetszerűen döntő sikert nem eredményezhetett. Ezzel szemben a mai német hadvezetés visszatért az ősi elvhez és megteremtette a páncélos seregtestekben azt a hatásos eszközt, amely a világháborús mozdulatlanság tehetetlenségét leküzdve, hatalmas túlsúly képzésével áttörte és bekerítette az ellenfél erejét és azt megtörve, gyors megadásra kényszerítette. Ez a német hadvezetés leghatalmasabb sikere. Rohamosan folytatják előretörésüket a magyar gyorscsapatok Sok foglyot és nagymennyiségű hadianyagot zsákmányoltunk A magyar légiért osztozik az elért sikerekben Budapest, júl. 31. (MTI) — A honvéd gyorscsapatok az ellenség ismételt ellentámadásait visszavetve, rohamosan folytatják előretörésüket. A szovjet csapatok egyik különösen heves ellentámadása során honvédeink rendkívül véres veszteséget okoztak az ellenségnek. Ezeknek a harcoknak sikerében méltóképpen osztozik légierőnk néhány bombázóköteléke is, amelyek ismételten megtámadták az ellenség visszavonuló oszlopait és jól célzott bombáikkal sorozatos pánikot keltettek és nagy pusztításokat vittek véghez azok tömör soraiban. Rómából közlik, hogy az ukrajnai csata tovább folyik. A német és magyar csapatok heves haníbrja .Alanak a 18. szovjet hadsereg egyes hadosztályaival, amelyek azonban már be vannak kerítve és aligha tudnak szabadulni az acélgyűrűből. A magyar lovasság igen fontos munkát végzett. A magyar lovasdandárok állandó harcban állanak az ellenséges hátvédekkel. A magyar csapatok igen sok foglyot ejtettek és nagymennyiségű hadianyagot zsákmányoltak. Az Ukrajnában harcoló magyar gyorscsapatok kitűnő szellemének elismerésre méltó bizonyítékát szolgáltatta egyik kerékpáros zászlóaljunk. Ez a zászlóalj rendkívül zilált közlekedési viszonyok között is fáradságot nem kímélve, éjjel-nappali menetekkel követte a különösen nehéz terepszakaszon áthatoló gépesített seregtestet, noha útjának folytatása helyenként valóságos emberfölötti erőfeszítésekkel volt csak lehetséges. A lelkes kerékpárosok akaratereje azonban minden nehézséget leküzdött és a kiváló csapatok mindenütt idejében érkezve hatásosan avatkozhattak bele a gépesített kötelékek harcába. Heves csata dúl a szmolenszkmoszkvai útvonal Délről Kiev felé törnek előre a szövetséges csapatok —" Német és szovjet-brit repülőgépek csatája Észak-Norvégia felett Vezér főhadiszállás, júl. 31. (MTI) — A véderő főparancsnoksága közli: Az Ukrajnában megvert szovjet hadseregek üldözése közben a német erők mélyen benyomultak a visszavonulási mozdulatokat végző ellenség közé. Szmolenszktől keletről szorosabbra vontuk az ellenség bekerítését. Az Észtországban küzdő kötelékeink észak felé visszaverték az ellenséget. Harci repülőgépeink a csütörtökre virradó éjszaka bombázták Moszkva katonai célpontjait és hatásosan bombákkal árasztották el Orel vasúti csomópontot. Zürichbe érkezett jelentés szerint a Leningrad—Szmolenszk—Kiev-i csaták hevessége egyre fokozódik. A leghevesebb küzdelem jelenleg a Szmolenszk—Moszkva-is útvonalon folyik, hol a németek friss motoros és gyalogsági erőket vetettek harcba. Déli irányból német és szövetséges csapatok folytatják előretörésüket, hogy elérjék Kievet. Mint a NTI értesült, a német csapatok július 30-án az északi hadszíntéren befejezték több szovjet hadosztály körülzárását. Megsemmisítették két erősen megtizedelt szovjet hadosztály részeit. Sokezer foglyot ejtettek és a felmorzsolt szovjet csapatoktól zsákmányoltak 50 löveget, 23 páncéltörő tarackot, 2 légelhárító ágyút és 68 géppuskát. Ezenkívül megsemmisítettek, illetve zsákmányul ejtettek 78 tehergépkocsit, több páncélos harcikocsit, 7 légvédelmi üteget, a hozzá tartozó lőszerrel és egyéb hadiszert. A bolsevisták foglyul ejtésekor többezer puska került német kézre. Berln bejelenti a NTI. Német harcirepülőgépek július 30-án rombolók védelme alatt megtámadtak Szmolenszktől keletre, a szovjet vonalak mögött egy repülőteret, ahol százával állottak a nehéz Martin bombázók, a vadászgépek és a Maxim Gorkij mintájú szállító repülőgépek. A német gépek a hosszú sorok közé dobták le bombáikat. A támadás eredményét szétzúzott szovjet gépek, égő csarnokok és mély bombatölcsérek zűrzavara jelezte. (MTI).