Dunántúl, 1942. május (32. évfolyam, 98-122. szám)
1942-05-29 / 120. szám
4 DUNÁNTÚL Péntek, 1942 május 29. Be&zétgttés BiuttUtgUaus U&UUty tfüldó&tél, de öUohtól Uo&től is a tengeri UMmú mnäUetgUtkaUM Berlin, május hó. — Három földrészen és hét világtengeren tombol a világtörténelem legnagyobb mérkőzése. Hét világtenger harci eseményei fölött tér mindennap szó nélkül napirendre a „kávéházi Konrád", csak azért, mert a tengeri háború világa idegen világ neki, nem tud mit kezdeni vele. Igen, a haditengerészet külön világ, sajátos hagyományokkal és sajátos romatikával, külön törvényekkel és külön titkokkal. Csábító feladat ezekbe a titkokba betekintést keresni, azonban nem könnyű szakavatott vezetőre találni. Ám ahol más nem, a vállalkozószellemmel irányított véletlen még mindig segíthet. Már régóta feltűnt a német sajtóban Brüninghaus ellentengernagy, a skagerraki csata egyik parancsnokának a neve, aki a legjobb berlini lapokban szokta szakértelmét csillogtatni. Aki ilyen szívesen forgatja a tollat, az nem akarhat megközelíthetetlenségbe burkolózni, gondoltam reménykedve — és nem csalódtam. Nem mindennapi dolog egy érdemes ellentengernaggyal beszélgetni, Brüninghaus ellentengernagy egyénisége azonban hamarosan felold minden elfogódottságot. Megnyerő, közvetlen modorú öregúr, a katonát csak határozottsága és pontossága árulja el benne. Katonaember nem szívesen beszél politikáról, ezért mindjárt elöljáróban bejelentem, hogy csak tengerésztechnikai kérdésekre kívánok szorítkozni. A tengernagy úr barátságos mosollyal nyugtázza tartózkodásomat, de azért odaüteti az írógéphez kisasszonyát, hogy megkönnyítse dolgomat — mondja —, de az az érzésem, hogy óvatosságból is. A legaktuálisabb kérdéssel, a tengeralattjáró háborúval kezdem az interjút. — Miképpen befolyásolja a nappalok hosszabbodása a tengeralattjáróháborút? Nem véletlen, hogy eddig minden nagyobbszabású tengerialttjáró offenzíva megindítása éppen tavaszra esett? — A tengeralattjáró háborúnak legjobban a hosszú éjszaka és nyugodt tenger kedvez — válaszolja az ellentengernagy. «■— A tengeralattjáró ugyanis legszívesebben éjjel, mégpedig élülről támad, hogy a hajó ne siethessen el a torpedó elől. Nappal nehezebb a hajót megközelíteni, viharos időben pedig nehezebb megelőzni. Ám télen, amikor az éjszakák hosszabbak, az idő is rendszerint viharosabb, úgyhogy végeredményben a tengeralattjáró függetlenebb az évszaktól, mint ahogyan sokszor fel szokták tételezni. ,az offenzívák megindításának idejét nem az évszak, hanem a hadihelyzet határozza meg. A német tengeralattjárók az év minden részében szerepeltek már nagy sikerrel. — Mi a magyarázata annak, hogy az angolok a sok lesújtó kritika ellenére ?— Itt van például Yarnell amerikai tengernagy kíméletlen leleplezése — nem tudták megvalósítani a három fegyvernem szoros együttműködését? Nem lenne-e túl merész az az állítás, hogy mindhárom fegyvernem tökéletes együttműködését nagy mértékben először a japánok valósították meg? Vájjon a légihaderő színrelépése nem forradalmasította-e a tengeri stratégiát oly mértékben, hogy az angol hadiflotta, mely eddig egyedül is fenn tudta tartani az angol világbirodalmat, a légiflotta által elégtelenné vált? A&UtQOrofatak hatos érzékük a iwzlüteUig Uidótge&CitiadhtuxleieltUe& Brüninghaus tengernagy csak röpke pillanatig gondolkozik és már kész is a válasz: — Az angolok jól értenek a rögtönzéshez, a legapróbb részletekig kidolgozott és átgondolt hadműveletekhez azonban nincsen érzékük. Ez a helyzet most is és ez volt például az 1915. évi gallipoli kudarc végső oka is. A hadsereg és tengeri haderő együttműködése a kívülálló részéről elképzelhetetlenül gondos élőmunkát kíván, legelső alapfeltételül pedig egységes vezetést és jól összefogott szervezettséget Erre az igazságra — természetesen már későn — az angolok és amerikaiak is rájöttek. Sir. Gerald Ellison, a szesétlen vállalkozás angol történetírója elemző módon ezt a címet adta: „The Perils of Amateur Strategy” (Az amatőrstratégia veszedelmei), Poulson amerikai kapitány pedig minden haditengerészetnél nagyrabecsült művében (The Dardanelles Expeditions) e szavakban összegezte ítéletét: „Nagyon kétséges, hogy még maga Nagybritannia is át tudna élni még egy világháborút és egy második Churchillt". Nos, a második világháború már itt van, mégpedig ugyanazzal a Churchillel súlyosbítva. Ez elég magyarázat arra, hogy miért mondott a most folyó háborúban eddig minden nagyobb angol vállalkozás csődöt. Ha az angolok erejét már a haditengerészet és a szárazföldi hadsereg együttműködésének megszervezése is meghaladta, a nehézségek a légihaderő színrelépésével természetesen még jobban megsokasodtak számukra. Olyan tökéletes precizitással kidolgozott és végrehajtott kombinált vállalkozásra, mint amilyen német részről a balti szigetek elfoglalása és japán részről az ottani szaksajtó beismerése szerint erre a mintára megszervezett csendesóceáni hadműveletek voltak, az angolok nézetem szerint aligha lesznek valamikor is képesek. A táwlkoldi fajtól megfáztv: Anglia mák- hurcosághatalm — Ami pedig a kérdés utolsó részét illeti, az angol világhatalom támasza sohasem egyedül a haditengerészet, hanem a támaszpontokkal rendelkező haditengerészet volt. Minden tengeri stratégia támaszpontrendszereken épül fel és ezen a tételen a légihaderő fellépése csak anynyit változtatott, hogy a haditengerészetnek — mint ahogy ez a háború már számos világos példával bebizonyította — nagyobb szüksége van támaszpontokra, mint valaha. A távolkeleti támaszpontjaitól megfosztott Angliát nem lehet világhatalomnak tekinteni. Míg a tengernagy ezt a tömör, határozott, meggyőző, csakugyan parancsnokra valló választ diktálja, csak őt figyelem már. A „König" csatahajó egykori parancsnoka diktál ... gyorsan diktál. És csak most, amikor tudatára ébredek annak a sokoldalúságnak, gyorsaságnak, határozottságnak és mindenre kiterjedő figyelemnek, melyet Brüninghaus ellentengernagy diktálása elárul, most tudom meg valójában, mi egy csatahajóparancsnok! A kihallgatás sokáig tartott, illetne indulni. Egy pillanatig azonban összehajtott jegyzetekkel ülve maradok még és Brüninghaus úr kérdés nélkül is megérti, mit szeretnék még tőle hallani. Most lassan, különös gonddal beszél. 1ftogydiMM&zág UAUnáhy&ára a német Udidiieng^Ue^et UfoeiUn mUA pálya a Ice^zdetétM UaMnás HogyM&eduUd élwz — Horthy tengernagyot sajnos, nem volt alkalmam közvetlenül megismerni. Mint a német „Loreley" parancsnoka, csak akkor érkeztem Konstantinápolyba, amikor Horthy tengernagy a „Taurus” állomáshajó parancsnokságát már másnak adta át. Már akkor sajnáltam, hogy nem találhattam ott, mert mint tengerésztiszt és mint ember, egyaránt kitűnő hírnévnek örvendett. Konstantinápolyi körökben sok csodálat tárgya volt nagy nyelvtehetsége is. Igen, a tengerésztiszti pályán nagy előny a nyelvtehetség, márpedig a Kormányzó Úr nagy nyelvtehetség, vagy inkább merem állítani, nyelvzseni! Határozottan nyelvzseni! — állapítja meg végérvényesen a pontosságkedvelő ellentengernagy a helyes kifejezést. _ Magyarország kormányzója a német haditengerészet köreiben már pályája kezdetétől különös nagyrabecsülést élvez. A valrantói győzelem megmutatta, hogy dalában az átlagot messze meghaladó tengerésztiszt volt. Nem mindennapi stratégiai és táklikai képességei személyes bátorsággal és hidegen mérlegelő elhatározóképességgel párosultak. Soronkívüli előléptetése akkoriban a német haditengerészetnél is általános örömet váltott ki. Azzal az érzéssel távozom Brüninghaus ellentengernagytól, hogy olyan embert ismertem meg benne, akinek érdemes meghallgatni véleményét arról a tengernagyról, aki a hadihajó fedélzetéről egyenesen egy egész ország parancsnoki hídjára lépett. Dr. Némethy László. Felülvizsgálják a kijelölt nagy- és kiskereskedők működését Pécs, máj. 28. — A közellátásügyi miniszter felhívta a kereskedelmi és iparkamarákat a kijelölt nagy és kiskereskedők működésének felülvizsgálatára. Az eljárás során vizsgálat tárgyává kell tenni a következőket: kik azok a kijelölt kis- és nagykereskedők, akik tevékenységüket közérdekellenesen folytatják. Kik azok, akik szmleges, vagy névleges iparűzést folytatnak és akik alaposan illethetők azzal a váddal, hogy cégükkel tulajdonképpen idegen iparüzők tevékenységét fedezik. Melyek azok a cégek, amelyek olyan tőkéket vontak be az üzletbe, vagy olyan személyi kapcsolatokat tartanak fenn, amelyek a keresztény nemzeti gondolat szempontjából aggályosak. Nincsen-e egyes kijelölt kereskedők birtokában több fontos közfogyasztás cikkre szóló olyan engedély, amely jövedelmek halmozására vezet és ezzel nem kívánatos, vagy a mai viszonyok között nem indokolt következtetésre nyílik alkalom az illetők gazdasági tevékenységével kapcsolatban. Nincs valamely árucsoportban, vagy szakmában túl sok engedély kiadva, ami versenyviszonyok nagyméretű romlását idézte elő. Ezeknek a szempontoknak alapos és egyéni megvizsgálására állandó kamarai bizottságot kell alakítani és ennek a bizottságnak meg kell hallgatnia a helyi érdekképviseleti szerveket is. A kamaráknak a kijelölés megvonására vonatkozó javaslatokat az illetékes közellátási felügyelőségek útján kell a miniszterhez felterjeszteni. Ugyanakkor jelenteni kell azt is, hogy a megszűnt kijelölés helyett szükség van-e újabb kijelölésre. A kijelölés vizsgálatánál a magyar államhoz és alkotmányához való töretlen hűség, vagy a megszállás alatti bátor magatartásra is ki kell terjeszteni. Mindent el kell követni, — hangsúlyozza a miniszter leirata — hogy a régi zsidó cégek helyét arra érdemes és méltó, tőkeerős szakképzett, zsidó vonatkozásoktól mentes, tisztes keresztény kereskedők foglalják el és ki kell zárni a lehetőségét is annak, hogy a már kifogástalanul működő keresztény cégek, alacsony emberi indulatok — harag, irigység, versenyviszonyok — miatt zaklatásnak legyenek kitéve. ISTEN NEVÉT HIÁBA NE VEGYED! Kitűnően sikerült a piusi találkozó Pécs, máj. 28. — Az öröm, a családi boldogság színhelye volt egy napra a Pina. Az alma mater ölelő karjaiba tért vissza sok-sok öregdiák, kiknek az életre szükséges erőt, kitartó szárnyakat a Pius adta meg. Tíz ,sőt húsz év után jöttek vissza, mert érezték, hogy itt még megtalálják a szeretetet, amit künn az élet forgatagában annyira kénytelenek nélkülözni. A nagyszabású találkozónak két fénypontja volt: a közgyűlés és a tábortűz. A közgyűlés a Himnusz és a Píus-induló hangjaival vette kezdetét. Ezután P. Hemm János S. J. rector köszöntötte a régi diákokat, hangsúlyozva, hogy azt szeretné, ha mindenki nem vendégnek, hanem a boldog családi tűzhelyhez visszatért gyermeknek érezné magát. Ezután Mantaano József műszaki tanácsos, a húszéves találkozójukat rendezők nevében dr. Tóth István tanügyi fogalmazó gyakornok a 10 éves érettségizettek nevében köszöntette a Piust. Majd a kiváló Sass Dezsőnek, az intézet volt növendékének magával ragadó, gyönyörű zongorajátéka következik, aki Mozart A-dur szonátája Török indulóját adta elő. Flerkó Béla a most érettségiző diáktársai nevében felvételét kérte az öregdiák rajba. Az elnök dr. Than Nándor felvevő szavaiban kiemelte a három szóban összefoglalható célt: Isten, haza, Pius! Dr. Guth Béla városi jegyző az elhunyt gróf Zichy Gyula kalocsai érsekről, a Pius nagy alapítójáról emlékezett meg. Bátor, küzdő katonája volt az Urnak, aki a liberális eszmeáramlatok forrongó forgatagában bástyát emelt a katolicizmusnak, a Pius gimnáziummal az ország délnyugati végvárában. Ez az alkotás szívéhez nőtt a kegyes alapítónak. Atyai szeretettel viselte gondját akkor is, midőn Kalocsára távozott. A kegyeletes megemlékezést a közgyűlés egész közönsége állva hallgatta végig. Majd Pákas László jr. mondott titkári beszámolót az elmúlt év eseményeiről s a végzett munkáról. Szép sikerekről számolt be úgy a falukutatás, cserkészcsapatszervezés, mint a piusi találkozók megrendezése terén. A pápai himnusz hangjaival fejeződött be a közgyűlés. Az esti tábortűz csaknem másfélezer embert vonzott ki a Piusba. A város képviseletében megjelent dr. Vörös Mihály polgármester. A cserkészkerület részéről dr. Hermann János kórházi főorvos, a kerület vezetője. S ott volt a közönség soraiban a Pércsett időző Verőczy Imre vezérőrnagy is. A tábortűz Meggyújtásával és P. Bodolay Gyula S. J. csapatparancsnok üdvtüzlő szavaival vette kezdetét a nagyszerűnek ígérkező műsor. Majd dr. Grund Béla teológiai tanár beszéde következett. Ezután Beksits Gyula klarinétszáma, Pártos László ih. „Hazajöttem" című költeménye, dr. Tóth István monológja, az Iglói diákok második felvonásának előadása és cserkésznóták alkották a csonka műsort, Blumm Antal jh. szellemes konferáltéval. Csonka volt a műsor azért, mert nagyerejűi szélvihar zavarta meg az előadást, úgyhogy már az iglói diákokat is hatalmas porfelhő közepette játszotta a jó részben öreg diákokból álló szereplő gárda.A szép eredményt nyújtó adományokat a fronton küzdő piusi öregdiákoknak, a vöröskereszt révén való cigaretta küldeményekre fordítják. A cseh-morva védnökség egész területén kihirdették az ostromállapotot Berlin, máj. 28. — Prágában a Heydrick helyettes birodalmi védnök elleni merénylet ügyében a vizsgálatot a legnagyobb szigorral folytatják. Hír szerint azt, akinek a merényletben való tettessége, vagy abban bármilyen részvétele kiderül, egész családjával együtt agyonlövik. Az egész védnökség területén kihirdették a kivételes állapotot. Este 9 órától reggel 6 óráig tilos az utcán tar- t tózkodni. Ugyanezen idő alatt szünetel a közlekedés is és minden nyilvános helyiség zárva marad