Dunántúl, 1942. október (32. évfolyam, 222-247. szám)

1942-10-01 / 222. szám

9­me.um kijelentette — azt hiszem Eden volt az, de az ember jóformán nem is tudja, hogy ott melyik nulla beszél —, hogy ők bi­zony hisznek abban, amiről állítják, hogy hisznek benne. Akkor már sokkal előbb kellett volna e mellett hitvallást tenniök. Annyi bizonyos, hogy mi nem­csak hittünk valamiben, hanem azt cse­­lekedtük, amiben hittünk. Most pedig azt hisszük, hogy nekünk ütnünk kell az el­lenségen a végleges győzelemig. Ebben hiszünk mi és ezt meg is tesszük. Ter­mészetesen ezekkel az emberekkel a hit fogalma körül nem is tudnánk vitába bocsátkozni. — Aki például azt hiszi, hogy Dün­kirchen a világtörténelem legnagyobb győzelme volt, vagy hogy mondjuk egy expedíció, amely 9 óra hosszat tartott, egy győzelmes nemzet bámulatra méltó és bátorító megnyilatkozása volt, azzal mi a mi szerény eredményeinket termé­szetesen össze sem hasonlíthatjuk, mert hiszen mit is jelentenek ezekkel szemben a mi győzelmeink. Ha például a legújabb néhány hónap alatt előretörtünk a Don­hoz, a Don mentén lefelé délre is elértük a Volgát, megrohantuk Sztálingrádot és el is fogjuk foglalni, ebben bizonyosak lehetnek, ez mind semmi. Ha előretörtünk a Kaukázusig,­­ ez is mind semmi. Ha megszálljuk Ukrajnát, ha birtokunkba vesszük a Donee szenét. Ez mind semmi. Ha az orosz vas 65—75 százalékát meg­szerezzük. Ez megint semmi. Ha a világ legnagyobb gabonavidékét gyakorlatilag megnyitjuk a német nép és ezzel Európa számára. Ez mind semmiség. Ha az ottani olajforrásokat biztosítjuk, az is semmi. Hogy kivettük őket a balkán félszigetről, meghódítottuk Görögországot, megszól­tuk Kréta szigetét, megzavartuk őket Észak-Afrikában. Ez mind semmi. De ha valahol pár ember partraszáll, hogy fö­lébe kerekedjék egy magános őrszemünk­nek. Ezek tettek, cselekedetek. Aki tehát ilyen formán hisz, soha sem fogja meg­érteni hitünket. Mindenesetre e tettekkel szemben természetesen váltójuk van a jövőre. — Ennek torán van néhány célkitűzé­sünk. Legyen szabad ezeket egészen rö­viden felemlítenem, hogy Önöknek, mint a német népnek tudomására hozzam, mit teljesítettünk ez alatt a néhány hónap alatt. Első célkitűzésünk a Fekete tengeri uralkodó állásunk biztosítása és a krími félsziget végleges megtisztítása volt. Mi­után ezzel végeztünk, úgy láttuk szüksé­gesnek, hogy eltávolítjuk azt a kelevényt, amely Volchovnál támadt. Elszorítottuk tehát és az ellenséget megsemmisítettük, illetve foglyul ejtettük. Akkor a követ­kező feladat várt ránk: a Donig való át­törés előkészítése. E közben az ellenség maga is nagyszabású támadó célt tűzött ki maga elé. Át akart törni Charkovtól a Dnyeper partjáig, hogy ezáltal egész déli arcvonalunkat bezúzza. Önök még emlékezhetnek rá, hogy ellenségeink mi­lyen lelkesen kísérték ezeket a hadműve­leteket, amelyek három csatában végződ­tek és orosz ellenfelünk több, mint 75 had­osztályának teljes megsemmisítésével fe­jeződött be. Ezután sor került saját nagy­szabású támadásaink megnyitására. Cél­jaink a következők voltak: 1. elvenni az ellenségtől az utolsó nagy búzatermő vi­dékeit, 2. elvenni tőle utolsó szenét, amelyet ipari célokra használhat, 3. elő­retörni az olajforrásokig és elvenni tőle azokat, illetve legalább is elzárni előle, 4. tovább támadni az ellenség utolsó és legnagyobb közlekedési útjának, nevezete­sen Volgának elzárásáig. Ez az út el van vágva, mégpedig hosszabb ideje. Most különösen a Sztálingrád előtti helyzet az, amelyet lezárunk. fi leginkább végzetszerfi megpróbáltatásokat már átélte a német nép . Azt mondják: A második arcvonal el fog jönni. Ezzel nem akarjuk azt mon­dani, hogy nem készülünk fel mi magunk is a második arcvonalra. Ha Churchill úr azt mondja: „Most hagyjuk, hogy a németek szorongatva kérdezzék maguktól, hogy hol és mikor fogjuk megteremteni azt az arcvonalat“, akkor csak azt mond­hatom, Churchill úr eddig még nem sike­rült engem szorongó félelemmel eltölteni, de ami az önmagunk hérdezgetését illeti, abban Önnek igaza van, mert ha igazi katonai ellenféllel állnánk szemben, kö­rülbelül ki tudnám számítani, hol támad. Ha azonban az ember katonailag agy­alá­­gyultakkal áll szemben, természetesen nem tudhatja, hogy hol támadnak. Hogy várjon Churchill úr ügyesen választotta-e ki, vagy sem azt az első helyet, ahol a második arcvonalat meg akarja nyitani, e tekintetben még Angliában is eltérők a vélemények. De attól függetlenül, hogy hol keresi ki legközelebb a második arc­­vonal helyét, mindenütt szerencséről be­szélhet, ha 9 órán keresztül sikerül parton maradnia. — Az 1942. évi leginkább végzetszerű megpróbáltatást az én szememben népünk már átélte. Ez az 1941-ről 1942-re for­duló tél volt. Bízvást mondhatom, hogy ezen a télen a német népet és különö­­sen a véderejét a Gondviselés mérlegre tette. Rosszabb már nem is következhetik el számunkra és nem is fog eljönni többé. A jövő feladatai­ ­— Erre az évre nagyon egyszerű pro­gramot tűztünk magunk elé. 1. Minden­ körülmények között tartani azt, amit meg kell tartani. Vagyis nem engedjük a má­sik felet nekirohanni ott, ahol mi ma­gunk akarunk előbbre menni, hanem vas­kézzel kitartunk és bevárjuk, ki fárad ki hamarabb. 2. Feltétlenül ott támadunk, ahol a támadásra minden körülmények között szükség van. A cél itt egészen vi­lágos: megsemmisíteni jobb karját a ka­pitalizmus, a plutokrácia és a bolseviz­­a t Műaszközi összeesküvésének. vanAntak Csütörtök, 1942 október 1. Férfi sports­zövetek, női kabát­, tuba- és kosztü­mkolinék, őszi divatselymek, kelengye árak! PAPLANOK, sexion- és ágy­­term­ők, torontáli szőnyegek! Benedek Károly cégnél Pécs, Ferenciek­ utca 8. ss. Olcsó árak! Telefon 38-20. Bizalom tag. Nagy választék! f az elfoglalt területeket biztosítják a német hadviselés és egész Európa fenntartása számára . Ezáltal megteremtettük és megerő­sítettük a reteszt és önök meg lehetnek győződve, hogy nincs senki, aki erről a helyről eltávolítson bennünket. Ami a további célokat illeti, meg fogják érteni, hogy erről nem beszélek, mert olyan cé­lokról van szó, amelyeken ez időszerint munkálkodunk. Eljön azonban a pillanat, amikor a német nemzet teljes felvilágosí­tást kap a további célokról. Megmond­hatom azonban, hogy további feladaton­ként természetesen magunk­­ elé tűztük ennek az óriási területnek, amelynek urai vagyunk, a megszervezését. Ezt az óriási területet biztosítani akarjuk hadviselé­sünk számára és további értelemben nem­csak népünk élelmezése, nyersanyagaink biztosítása, hanem egész Európa fenntar­tása számára. — Ellenfeleink táborában vannak most már olyanok, akik azt mondják, miért álltak meg hirtelen? Nos, azért, mert óva­tosak vagyunk, mert mindig megállunk valahol, amíg utánpótlásunkat egészen rendbe hozzuk. Az arcvonal mögött meg­szervezzük a közlekedést és a mezőgaz­daságot, mert a területet fel akarjuk tárni. Arról van szó, ennek a gazadsági életnek egy részét általában átállítjuk. Amit e téren teljesítettünk, valósággal óriásinak mondható.­­ Még csak a kezdetnél tartunk. Már a jövő évben egészen másként lesz meg­szervezve ez a terület és végül eljön az általános közgazdaság megszervezése. Ha ők mondják, természetesen, hogy vállal­ják Európa védelmét­­ a bolsevizmussal szemben, akkor erre csak azt válaszolha­tom: Angliának jó lesz ügyelnie, hogy önmagát meg tudja védeni a bolsevizmus­­tól. — Európa ma valóban egymásra talált. Japán is közénk állott és szabad világot átfogó szövetsége nemcsak a nincstele­neknek, hanem mindazoknak a népek­nek, amelyek a tisztességért és a becsü­letért harcolnak és­­amelyek elhatáro­zott akarata, hogy felszámoljanak a leg­alávalóbb koalícióval, amelyet a világ va­laha is látott. I­vég Anglia számára borzasztóbb lesz, mint a­­ Hitler azután a tengeralattjáró si­kerekről beszélt. — Kétségtelenül van a második fronton kívül még egy eszköz — folytatta a Führer. — Az az ember, aki az ártatlan polgári lakosság elleni bombaháborút kitalálta, kijelentette, hogy legközelebb ez a bombaháború még erő­sebben fog fokozódni Németország ellen. Én csak egyet szeretnék kijelenteni, Chur­chill 1940 májusában küldte az első bom­bázókat német polgári lakosság ellen. Én akkor figyelmeztettem őt. Azonban közel négy hónapon át hiába figyelmeztettem. Akkor azután odaütöttünk és épp olyan alaposan, hogy egyszerre­ csak kijelen­tette, ez barbárság és Anglia ezért bosz­­szút áll. El fog jönni az óra, amikor mi válaszolunk, ennek a háborúnak két fő bűnöse és a mögöttük álló zsidók akko ne nyöszörögjenek és nyavalyogjanak,­­ ennek vége Anglia számára borzasztóbb lesz, mint a kezdet. A birodalmi gyűlé­sen, 1939 szeptember 1-én két dolgot je­lentettem ki. Először, hogy miután ma ránk kényszerítették ezt a háborút, ben­nünket semmi fegyveres erőhatalom és a idő sem teríthet le soha és másodszor , hogy ha a zsidók nemzetközi világháború szítanak fel Európa árja népeinek kiirtá­sára, akkor nem az árja népeket fogjál kiirtani, hanem a zsidókat. Ezután megemlékezett a Führer azok­ról, akiknek köszönhetjük a legutóbb napok világtörténelmi sikereit. fi nemzeti szocialista Németország és a vele szövetkezett fiatal nemzetek a bátoréból győzelemmel fognak kikér­­ni — Minálunk most már csak egyetlen értékelés van — mondotta — a derék, a vitéz, a hű és a tehetséges férfiú érté­kelése, az elszánt katona, a merész fér­fiú, aki alkalmas arra, hogy népének vezetője legyen. Összeomlott egy régi világ és ebből a háborúból megszilárdul­va a népközösség keletkezik. E háború­ból győztesként csak az kerül ki, aki egységessé képes összekovácsolni népét. Lehetetlen, hogy Németországban bárki is azoknak a katonáknak, akik ebből a háborúból győztesen visszatérnek más Németországot nyújthasson, mint a nem­zeti szocialistát, az ó igazi népközösség eszményének igazi megvalósítása szelle­mében. Ezután utalt a német munkásság óriási teljesítményére. Ha az otthonnak ma azt mondhatom, teljesen nyugodt lehet, ka­tonáink a német arcvonalon akár kele­ten, akár nyugaton, északon vagy délen rendíthetetlenül állnak, akkor úgy mond­hatom az arcvonalnak: német katona te nyugodt lehette, mögötted olyan otthon áll, amely téged soha sem hagy cserben. — Még valamiről biztosítanom kell a frontot, mégpedig arról, hogy ez a német otthon milyen határtalanul páratlanul vi­seli és tűri a háborút ott, ahol az a leg­keményebben sújt rá. Itt is számtalan hőstettet visznek véghez nemcsak a fér­fiak, hanem asszonyok és nemcsak az asszonyok, hanem a fiúk is. A Führer így fejezte be beszédét: Ellenfeleink folytathatják ezt a háborút, amíg csak bírják. Amit mi megtehetünk hogy megverjük őket, meg is tesszük, hogy ők bennünket valaha is megverhes­senek az lehetetlen és kizárt dolog. A nemzeti szocialista Németország és a vele szövetkezett államok mind fiatal nemze­tek, mind igaz népek és népi államok, eb­ből a háborúból dicsőséges győzelemmel fkgwik kikerítk. Vitéz Bartha Károly, volt honvé­delmi miniszter búcsúszózatot inté­zett a honvédséghez a minisztérium éléről történt távozása alkalmából. A Papén, ankarai német nagykövet németországi útjával kapcsolatban, mint illetékes német helyről közlik, mindenfajta találgatások merültek fel. Berlini illetékes körökben kijelen­tették, hogy Papén útjának nincs semmiféle politikai színezete. — A Dömei Iroda csungkingi híradása se­­rint Willkie kedden rögtön Csung­­kingba történt megérkezése után, megbeszélést folytatott Csangkajsek­­kel. — Az angol hírszolgálat közölte, amszterdami NTI jelentés szerint, hogy a washingtoni képviselőházba javaslatot nyújtottak be Roosevelt­­nek adandó teljhatalomról a munka­erők felhasználására.­­ Churchill, a Nemzetközi Sajtótudósító szerint, az alsóházban beismerte, hogy az angol légierő támadásai nem hadi­fontosságú célok ellen is irányulnak. A légiháború terén Churchill semmi­féle korlátozást nem ismer el.­­ A Tribuna ankarai jelentése szerint, a szovjetorosz kormány Litvinovot visszarendelte M­ozkvába, hogy ez­zel is nyomást gyakoroljon Washing­tonra a második arcvonal kérdésé­ben. — Az argentin képviselőház, buennosairesi jelentés szerint, három szavazat többséggel elfogadta azt a javaslatot, hogy Argentína szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatot a tengelyhatalmakkal. — Hősi halált halt Delhányi Ernő főhadnagy, Felleg Róbert százados, Szenes László had­nagy, Gyimóti­­Reichl Ferenc zrs., Hernádi József nagymányoki tanító. — Elhúnytaki Bónis Anna az Operaház nyug. tagja Bpesten, id. Bakay Péter nyug. ev. lelkész Ocso­­ván, Várkony Alajos magánzó Bpes­ten, vitéz Demeczky Miklósné Die­nes Irén Gödöllőn, Bezerédy Árpád nyug. főmozdonyvezető Kaposváron, Özv. Pottyondy Károlyné Tahy Vik­tória Bpesten, Mathis Kálmán nyug. pénzügyi tanácsos Foktőn, Kokovay Teréz tanítónő Hódmezővásárhelyen, Gyarmathy József magánzó Kecelen, Gyenis László Tamásiban, Kiss Já­nos banktisztviselő Bpesten, Böhm Károly Keszthelyen. — Az Egyesült Államok tengerészeti minisztériumá­nak közlése szerint, az USA tengeré­szetének vesztesége a háború kitö­rése óta 22,300 halott és sebesült, valamint 2301 kereskedelmi hajó.­­• Az iraki és iráni dolgok fejlődése — német illetékes hely közlése szerint, — szemlátomást barátságtalan for­dulatot vett Anglia és Szovjetorosz­­ország szempontjából, — jelentették ki szerdán, a Wilhelmstrassen. Ber­linben továbbra is az a meggyőződés uralkodik, hogy a helyzet erősebb kilengések irányába tolódik el. — A bélyegtudakozó központ, október 14-ig őszi lakbeemdezési vásár fel­iratú kétféle rajzú, valamint gyü­mölcskiállítás feliratú gyümölcsrajzon alkalmi bélyegzőt használ. — Az amerikai haditermelési hivatalhoz be­érkezett jelentés szerint, a hadianyag­­termelés az Egyesült Államokban augusztus folyamán 14 százalékkal volt kevesebb, mint várták. — Ber­linben, a főváros külön útvonalainak részleges kivilágítását a kora reggeli és esti órákban megengedték.­­• A megszállt francia területen 1700 amerikai állampolgárt őrizetbe vet­tek, megtorlásul az európai állam­polgároknak Amerikában történt le­tartóztatásáért.­­ Október 1-től kezdve az Egyesült Államok terüle­tén újból megkezdik a fém és a gumi­tsiladékok gyűjtését

Next