Dunántúl, 1943. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-01 / 1. szám

előtt tpteszarak HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN EGY HÓRA 3.20 PENGŐ EGYES SZÁMÁRA A FILIER 12 OLDALAS 20FILLÉR. KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Arm 22 flfilm Pécs, 1943. fammáhr l. Péntek SZERKESZTŐSÉG PERCZEL-UTCA 2. SZÁM TELEFONSZÁM: 2›M›‹. KIADÓ HIVATAL PERCZEL-UTCA 2 SZÁM telefonszám r›-K. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT ORSZÁGOS GYŰJTÉS A HONVÉD CSALÁDOKÉRT! KORMÁNYZÓ URUNK HITVESÉNEK FELHÍVÁSA A MAGYAR TÁRSADALOMHOZ Pécs, dec. 31. — Szilveszter este • rádióban elhangzott a legelső magyar asszony, a Kormányzóné és őméltóságának hívó szava. Maga a jóság formálódott szavakká. Amit üzen, a magyarság nagy családjához szól A legelső magyar aszszony azok érdekében üzent, akiknek az egész nemzet adósai a honvédcsaládok érdekében. A kérő hang szelíd, de a szavakban az egész nemzetre kémle Ugeélyosabb kötelesség rág fel, s mint száz sípő orgona. Jogunk van kérni, sőt kérnünk kell — hangzott az üzenet, mert adni ma mindenkinek kötelessége, hogy meggyógyíthassuk a háború okozta sebeket. Adni kell mindenkinek, mert a nemzet lelkiismeretű, mindenkit felelősségre top. Adtál-e már? A Kormányzóné Öröméltóságának rádió szózata bevezetője annak a meginduló országos gyűjtésnek, amelybe mindenkinek bele kell kapcsolódni, aki szereti a hazáját, és boldog jögőt biztosító honvéd hozzátartozóit. Mindenkinek kell adni. A gazdagoknak ezreket és százakat, a szegénynek filléreket azzal a mag- gnodolásal, hogy amit adnak, sétál magunk és létink biztonságáén adjuk- A legelső magyar asszony kérő szava legyen az az arany kulcs?, amely a kőkemény sziveket is megnyitja áldozni a haza oltárára, a honvéd ele hozzátartozóiért.. áldóz naponkint a magyar igazságnak, mert hozzátartozója mindnyájunk fenmmradásáért harcol vagy szolgál. Gondoljunk katonáinkra, akiknek fegyvereit megacélozza, bátorságát és hősiességét fokozza az a tudat, hogy itthon mindenki részt vállal családjának gondjaiból. Avassa a magyar társadalom ezt a gyűjtést nemzeti áldozat legszebb ünnepévé . A létünkért é* népfa* Itfra*«gzért folyó harcáér MM néz éra. ft* m ezért minden Kőért a háborúra áldoz én a lakosőség határain W J gondoskodik a harctéren lévők itthonmaradottairól. De ez még nem elégl Szuisséff is, hogy ma, « a társadalom vegyen részt az áldozatban, kell, hogy az áldozatot egyenlően osszuk meg s ennek az emberi harcnak egyeltem eredményes fegyvere van: a jó szívvel adott fillérek és pengők tömege. — Ez a gyűjtés több mint jótékonykodás, több mint emberi együttérzés megmutatása. Most látjuk majd, mennyire szereti népünk minden rétege, lakosságunk minden egyes része családját és azt a nagy közösséget, amelynek tagjai vagyunk s amellyel együtt élünk vagy pusztulnak ebben az országban. — Adjatok! Árama a magyar társadalom ratra alkalmatanan-i áldozatkészségünk legszebb ünnepévél Adjatok, hogy a legtöbbet áldoztk hozzátartozóit, gyermekeit minél erősebben és melegebben ölelje át a* örök Hungária istápoló karjai Adjatok, hogy az «»következő nemzedkék áldásaid emlékezzenek a ma élőkre, akik a szeretet és « jóság erő« is mozgósítani tudták! — Adjatok azért a Magyraországérezünk! Budapest, 1943. december hó 31. napján. A Főméltóságú Asszony rádiószózata — Az áldozat és a kötelesség jogátt bírok minden Iga* magya rt újabb áldozatokra. — Negyedik esztendejében fér a világszerte tomboló háború, a hazánk, hamár második éve fegyvere* résztvevője, szenvedője, de minden megpróbáltatás ellenére a nemzet örökkévalóságában biró harcosa a népek sorsát a döntő küzdelemnek. A háború, amelyet az Úristen akaratából egy ideig polgári nyugalomban szemlélhettünk, immár a mi életünkben is viharzik, kérlelhetetlenül szedi áldozatait azok közül, akik nekünk a legdrágábbak. Sok anya, velem együtt tudja, milyen súlyos az a kereszt, amelyet hordozunk, meglátogatott bennünket a Mindenható, s mi mindnyájan egyek vagyunk a fájdalomban, mi érezzük legjobban, mi az, magyarnak lenni. — Éppen ezért most, amikor arról van szó, hogy meggyógyítsuk a háború sebei közül azokat, amelyeket emberi erővel meg lehet gyógyítani, jogunk van kérni, sőt kérnünk kell) Meg szeretnénk érinteni a szíveket, egyen kint szembe szeretnénk nézni mindenkivel s hozzáta tézná a kérdést: „Feleljl Meg tetted-e te is kötelességedet a hazáért, enyhitened-e azoknak a bánatát és gondját, akik hozzátartozójukat, atyjukat, fiaikat, testvéreiket, családjuk támaszát és reménységét vagy pedig egyetlen kenyérkeresőjüket veszítették el a becsület mezején? Levetted-e a gondot azoknak a válláról, akiknek családjai most is adskiian harcolnak a mi biztonságunkért és életünkért?“ A tehetősektől ezreket és százakat, a szegényebbektől filléreket kérünk — Válaszoljon erre a kérdésre mindenki, becsülete és lelkiismerete mirrtet. Ne szavakkal, ne az együttérzés hangoztatásával, hanem némán: cselekedetükkel. — Amikor ez év augusztusában azzal a kéréssel fordultam a társadalomhoz, hogy adjon mindenki tehetsége szerint téli holmit messze orosz földön harcoló véreink részére, kérő szavam meghallgatásra talált. Most még többet, még bensőségesebben kérek: a hadbavonultak családjainak, az emberfeletti áldozattal harcolók otthonmaradottainak. — Január 17-től február 7-ig országszerte, minden eddiginél nagyobb arányú gyűjtést rendezünk a harctéren lévők otthonmaradottainak támogatására. Ezúttal pénzt kérünk: a tehetősektől ezreket és százakat, a szegényebbektől filléreket, de mindenkitől kérünk. Sok könnyet akarunk letörölni, a gondok áradatát feltartóztatni tehát anyagi erőink határáig kérjük a társadalom támogatását. Gondolnak arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó Ifjú vitéz Horthy Miklós újévi rádióüzenete a világ magyarjaihoz Budapest, dec. 31. — A világon szerteszórt magyarok — jut belőlük még most is minden világrészre jócskán, — ilyenkor, amikor az ó-esztendő búcsúzik és liköszönt az új, szeretettel gondolnak ez otthonra, Magyarországra. A közös ősök, hagyományok legalább lélekben visszaszólítják őket. De évről-évre gondoskodás történik arról is, hogy egy év lepergésekor, Szilveszter éjszakáján eljusson hozzájuk az üzenet: a Haza gondol rájuk, számon tartja őket és gondolatban szívére öleli valamennyiüket. Idén ifj. vitéz nagybányai Horthy Miklós volt brazíliai magyar követ intézeti szózatot a Magyarok Világszövetsége felkérésére a rövid hullámú adón át a messze idegenbe sodródott magyarsághoz. Ifj. Horthy Miklós a következőket mondotta: — Magyar Testvéreim! Az időgenségének homokóráján ismét leperget egy szem, amelyet a mi véges emberi elménk évnek nevez. Uj esztendő virrad az egész világra és a világos uscrissaé-re élő valamennyi magyarra. Es au casts* de a negyedik háborús évet jelenti *.A emberiség számára és e sorsdöntő napokban az élet és a halál titokzatos arca tekint mindnyájunkra. A megpróbáltatások közepette az egész magyar nemzet újévi köszöntését, együttérzését és szerető ragaszkodását tolmácsolom a világ magyarjainak, hogy most, amikor az idők fergetege minden kapcsolatot megszüntetett köztünk, legalább azzal kerüljünk közelebb egymáshoz.