Dunántúl, 1944. április (34. évfolyam, 74-97. szám)

1944-04-18 / 86. szám

R.N. 1944 április 18. / Budapest, ápr. 17. — Az Erzsébet királyné termésgőzös, — mint a hétfői lapok írják,­ — útban Apatin felé a Dunán, Kisapostag hajóállomás közelé­ben mágneses aknára futott. A hajó személyzete, H­e­n­c­z Fe­renc kapitány vezetésével pil­lanatok alatt megkezdte a munkát, hogy a hajót 840 uta­sával és a tengernyi csomaggal a part felé vigyék. Az utasok fegyelmezettsége megmentette a helyzetet A termesgőzösnek ugyan csak az első része érte el a partot, a hátulsó rész alá­merült. De a páratlan fegyelem győzött. Sikerült megfeszített munka után mind a 840 utast partra vinni. A hajókatasztrófa hírére Kis­apostag és a szomszédos közsé­gek férfilakossága a helyszíné­re sietett és segített a mentési munkálatoknál. A később oda­érkezett búvárok segítségével sikerült az utasok csomag­jait is legnagyobbrészt meg­menteni. A mentési munka egész vasár­nap tartott. Az utasok legna­gyobb része fővárosi volt és vi­dékre volt költözőben Dunaszekcső magasságában a Gróf Szapáry MFTR vontató mágneses aknára futott. 11 em­ber életét vesztette. Az aknaveszély és a Duna áradása miatt a személyforgal­mat megszüntették. _ DUNÁNTÚL ____________ Mágneses aknára futott a Dunán az Erzsébet királyné termesgőzös A 840 főnyi utast sikerült megmenteni Újság­íróból államtitkár Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály pályafutása Pécs, ápr. 17. — Szombati szá­munkban jelentettük, hogy a sajó, rádió és könyvkiadás élére dr. vitéz K­olosváry-Borcsa Mihály került kormánybiztosi minőségben állam­­titkári címmel Az új államtitkár újságírói asztal mellől került e je­lentős pozícióba. Dr Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár, a sajtó és rádió kor­mán­ybiztosa 1896-ban született Kolozsváron, ősi magyar köznemesi székely és csángó eredetű család­ból. Református, miniszeri taná­csos, a „Függetlenség" felelős szer­kesztője, az Országos Magyar Saj­­tókamara elnöke. Középiskoláit a kolozsvári református főgimná­ziumban végezte, majd a Ferenc József Tudományegyetemen állam­­tudományi doktorátust szerzett, a háború után pedig kereskedelmi akadémiai tanfolyamot végzett. A háború kitörésekor, 1914 októberé­ben önként vonult be és mint tüzér megfigyelő tiszt, majd ütegparancs­­nokhelyettes az olasz és orosz fron­ton, Mackensen parancsnoksága alatt pedig Romániában és Dobrud­zsában harcolt. Kétszer megsebe­sült és harctéri magatartásáért több kitüntetésben részesült. Többi között tulajdonosa a Signum Lau­­disnak a kardokkal, a nagy ezüst vitézségi éremnek és sebesülési éremnek is. A háborút mint tüzér­főhadnagy fejezte be. A Kormány­zó Úr 1926-ban vitézzé avatta, ké­sőbb emléklapos tüzérszázadossá nevezte ki. A háború után mint a „Szózat“ című fajvédő napilap belső munka­társa kezdte meg pályáját és egy­­időben a Magyar Távirati Iroda vi­déki osztályának helyettes vezető­je is volt. 1922-ben a „Debreceni Újság — Hajduföld" című lap élé­re került, mint felelős szerkesztő és annak idején egyedül követte lapjával a fajvédő ellenzékbe Gömbös Gyulát, akinek legközvet­lenebb híveihez és környezetéhez tartozott. Debrecenben báró Vay László, akkori főispán oldalán, mint bizalmas híve és munkatársa vezető szerephez juttatta a jobb­oldali irányzatot a politikai élet­ben. Nagy szerepe volt a Nemzeti Figység Pártja debreceni szervezete kiépítésében és a pártnak törvény­hatósági titkára is volt. 1935-ben miniszteri osztálytanácsosi címmel a miniszterelnökség sajtóosztályá­ra került és ismét hívta meg 1937 májusában a „Függetlenség“ fő­szerkesztőjéül. 1938 szeptemberéig állt a lap élén, amikor vitéz Imrédy Béla miniszterelnök, mint a ke­resztény jobboldali újságírás elis­mert és neves képviselőjét a mi­niszterelnökség sajtóosztályának vezetésére kérte fel A Kormányzó Úr ugyanekkor a miniszteri taná­csosi címet adományozta neki Mint az Imrédy-kormány sajtófőnöke, korszakalkotó munkát végzett a hetilapok revíziója során a zug­­sajtó kiirtásával és a Sajtókamara előkészítésével. 1938 őszén, mint a magyar delegáció tagja, részt vett az emlékezetes komáromi magyar­­szlovák tárgyalásokon és nagy odaadással és körültekintéssel ol­dotta meg a külföldi sajtó infor­málásának nehéz feladatát. Egyik kezdeményezője és vezetője a Ma­gyar Élet mozgalomnak. A gyöm­­rői választókerület 1939 januárjá­ban időközi választásokon küldötte be az országgyűlésbe. 1939 február­jában vált meg a sajtóosztály ve­zetésétől, azóta ismét a „Független­ség" felelős és főszerkesztője. Az Országos Magyar Sajtókamara 1939 júniusában tartott alakulása­kor egyhangú lelkesedéssel válasz­totta meg elnökévé és működésé­ben azóta is egyre nagyobb sikerrel biztosítja a magyar újságírás tár­­sadalmi és szociális szempontjai­nak hatásos érvényesülését. Tulajdonosa többi között az Olasz Koronarend nagy tiszti ke­resztjének és a német Sasrend I. osztályának stb. A diák­­érben jelent meg Kolos­váry-Borcsa Mihály könyve A zsi­­dókérdés magyarországi irodalma címmel. Ez az első könyv, amely a zsidók irodalmi tevékenységét, destruáló munkáját adatszerűen egybegyű­j­tötte. Az új államtitkár és kormány­­biztos már megkezdte munkáját egyes időszaki lapok betiltásával. Ezt a rendeletet rövidesen követni fogja a könyvtáraknak megtisztí­tása, amely elengedhetetlen a ma­gyar szellemiség érvényesítéséhez és tisztaságához az eddigi bom­lasztó törekvésekkel szemben. Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály­ival már a második vidéki újságíró került az államtitikári székbe. A közellátási minisztérium új állam­titkára dr. Kiss Endre a Kecs­keméti Közlöny napilapnak volt felelős szerkesztője. Válasz a terrortámadásra! A Dunántúl eddigi gyűjtése a bombakárosultaknak 17.270 P 66 fill* Pécs, ápr. 17. — Csak né­hány nap előtt indult meg az adakozás és máris tekintélyes összeg gyűlt egybe a bombaká­rosultak javára. Az összeková­­csolódott magyar nép nem hagyja el testvéreit. Adunk és adni fogunk, hogy eltüntessük az embertelen terrortámadásnak nyomait. A mai napon az alábbi ado­mányokat nyugtathatjuk: 691 pengő: Vendéglős ipar­társulat. 200 pengő: dr. Szemző Ist­vánná Benedek, Bánosi Kál­mán húsiparosmester. 170 pengő: Eszterág és Ka­talin puszta ifjúságának előadá­sából. 100 pengő: Kaposi Ferenc. 50 pengő: Pécsi Tanárnők Egyesülete, Nebrebeczky Erzsé­bet 4« k­om »g. igazgatónő, Sa­vari család, Vad István esend­őr alhadnagy. 40 pengő: Märcz Jánosné, a Braun Magdolna ravatalára szánt koszorú megváltásként, Zoltán Vilmos. 25 pengő: Hillebrand Lajos. 20 pengő: özv. Leiner Ala­­josné, Porrogi József, Lőcsei István ny. máv. főmozdonyveze­­tő és neje, Rumszauer János, Kis­ Gyuláné, Joó Dávid, F. M. 12 pengő: Gálosi Sarolta. 10 P : özv. dr. Szemmelveisz Károlyné Standovár Pálné és családja, Kaszás István OMTK, Velényi László népisk. igazgató, Gasparits Jánosné. 7 pengő: Gaál Magdolna. 5 pengő: Nagy Vince, 2 pengő: Kiss Károlyné. A mai napig gyűjtött összeg 17.270 pengő 66 fillér. Nyolc év­ fogházra ítélt gyilkosságért a rögtönítélő bíróság egy fiatalkorút Pécs, ápr. 17. A pécsi tör­vényszék rögtönítélő bírósága hét­főn délelőtt Kiss György tör­vényszéki elnök elnökletével ismét összeült, hogy ítéletet hozzon ab­ban a gyilkossági ügyben, amely ez év április 11-én este 10 órakor játszódott le Pécsudvardon s amelynek áldozatául esett Bosnyák János pécsudvardi legény. A rögtönítélő bíróság, amelyben dr. Búzás Árpád tanácselnök, valamint dr. B­o­d­a Géza, dr. Szendrődy Dezső tanácselnök és dr. Murányi Iván törvény­­széki bírák foglaltak helyet, meg­hallgatta a vádhatóság képviselőjé­nek, dr. Szabó Lajos ügyésznek szóbeli előterjesztését. Az ügyész előadta, hogy előállította a gyil­kosság tettesét, egy 17 éves pécs­udvardi földműveslegényt, aki áp­rilis 11-én este, tehát az elsötétí­tés ideje alatt egy konyhakéssel agyonszúrta falubeli legénytársát, Bosnyák Jánost. Mivel az újabb rendelkezések a rögtönítélő bíróság hatáskörét kiterjesztették olyan gyilkosságra is, amelyet nemcsak lőfegyverrel követtek el, a bűncse­lekmény megítélésében a rögtön­­ítélő bíróság illetékes. Ezután beje­lentette, hogy a fiatalkorú ellen szándékos emberölés bűntettének vádját emelte s kéri a bíróságot, folytassa le a vizsgálatot. A tizenhét éves nagyorrú fiatal­ember, zöldes-fekete bársonyka­bátjában úgy áll a bírói emelvény elé, mintha nem tudná felérteni, mi vár rá. Csak a homloka ránco­lásából lehet következtetni, nem érezheti éppen túlságosan jól ma­gát. A tanácselnök kérdésére, elis­meri-e a bűnösségét, azzal vála­szol, hogy nem, mert Bosnyák az oka, amiért meghalt. Miért tá­madta őt meg négy pajtásával. Aztán lassan kibomlott a legény előadása során a helyzet. A fiatal­korú védekezése szerint még hús­­vétvasárnapján Bosnyákkal egy leány miatt összeszólalkozott, mire B o s i -■ á­k és négy társa elker­gette a korcsmából Másnap este, miután a kocsmában állítólag szin­tén megfenyegették, elindult haza­felé. A vasúti átjárónál össze­találkoztak s Bosnyák állítólag odaszólt neki: — Na te taknyos, megint itt vagy? — s azzal megragadta a kabátját Ekkor, attól való féltében, hogy megverik, előrántotta a nála lévő konyhakést és a nélkül, hogy cél­zott volna, szúrt, majd elszaladt. A bíróság több tanút hallgatott ki a szomorú ügyben, akik azon­ban semmivel sem igazolták a vád­lottnak ezt az előadását. Ezek úgy vallottak, hogy a fiatalkorú szere­pe egyre súlyosabbnak látszott. Kiderült, hogy a legény a vádbeli napon este, etetéstájt hazament, ott a konyhában magához vett egy hosszú konyhakést és egy töltött­­ revolvert így állított be a kocs­mába. Ott Bosnyák és társasá­ga még csak szóváltásba sem ke­veredett vele, annál kevesbbé bán­tották Sőt az igazság az hogy a vádlott, bár másfelé lakott, előttük lement a vasúti átjáróhoz, mert tudta, hogy Bosnyáknak arra kell hazamennie. A gyilkosság villám­gyors lefolyásának egyik tanúja, Bosnyák négytagú társaságának egyik tagja szerint igaz, hogy a sértett mikor este meglátta a sar­kon álldogálni a vádlottat, oda-­­ szólt neki,, "Na már megint itt vagy? — de nem ért rá, hogy megfogja, még ha akarta volna is, mert abban a pillanatban a vád­lott hozzájuk ugrott, s mielőtt meg tudták volna akadályozni, olyan erővel szúrta bele Bosnyák János mellébe a kést, hogy annak pengéje beletörött a fiatalember testébe Levitték a vasútállomásra, hogy Pécsre szállítsák, de már az állomásra érkeztükkor Bosnyák meghalt. Előadásuk szerint a vád­lott a gyilkosság elkövetése után elszaladt. Nem törődtek vele, mert a sebesült volt a gondjuk. Kihallgatta a bíróság dr. E­n­t­z Géza professzort és dr vitéz J­á­­­k­y Kálmán főorvost, orvosszak­értőket is, akik elmondották, hogy az elhalt Bosnyákot semmiféle or­vosi beavatkozás sem tudta volna megmenteni az életnek, mert el­vérzett. A vádlott szellemi álla­potáról nyilatkozva kijelentették, hogy akarata szabad elhatározási képességének teljes birtokában volt. A vád- és védőbeszédek követ­keztek ezután, majd rövid tanács­kozás után kihirdette a rögtön­­ítélő bíróság azonnal jogerőssé vált ítéletét Kiss György törvény­­széki elnök. E szerint a statáriális bíróság szándékos emberölés vét­ségében marasztalta a fiatalkorút, akinek büntetését nyolc évi fog­házban állapította meg Az ítélet indokolásában kifejtette Kiss György elnök hogy a bíróság nem honorálhatta a védelem álláspont­ját, az erős felindulást illetőleg, mert a vádlott minden cselekede­téből kiviláglik, hogy tervszerűen járt el, sőt megrögzötten tört vélt sérelmének megbosszulására. A fiatal legény arcán egy izom sem rándult meg, amikor elhang­zott a súlyos szó: nyolc évi fog­ház. Mikor átadták a fogházőrnek, egykedvűen nézett körül s lassan, nyugodtan ment a sorsa elé: nyolc évig kirekesztettnek lenni a társa­dalomból, Ó elvakult harag, amely egy­szerre két embert is követeltél ma­gadnak áldozatul! HÍREK Április 18. — Kedd Bopollón az elsötétítés este 9 órától hajnali 5 óráig tart — A hűséges munka jutásm a Szép házi ünnepség színhelye volt vasárnap a székesegyházi uradalom Eszterág pusztája Tóth Imre majorgazdát a szé­kesegyházi uradalom szolgála­tában eltöltött 37 éves becsüle­tes és hűséges munkájáért a földművelésügyi miniszter dí­szes oklevéllel és 100 pengő pénzjutalommal tüntette ki. Az ünnepséget a puszta különlege­sen szép, Zsolnay fajanszból épített kápolnájában szent mi­se vezette be, melyet dr. H­a­­nuy Ferenc püspöki helynök, a székesegyházi uradalom kor­mányzója mutatott be, dr. Gás­pár­i­c­h György németi espe­res segédletével. A mise után tartott szentbeszédében utal­ a hűséges sáfárkodásra és a jól végzett munka után el nem ma­radható érdemre. Majd a főin­tézői lakás udvarán d­r. Vára­­dy Ferenc tb. főszolgabíró ad­i át a földművelésügyi miniszte ajándékait, buzdító és elismerő szavak kíséretében, azután dr H­a­n­u­y Ferenc uradalmi kor­mányzó nyújtott át Tót­h Imd­rének az uradalom részéröl 200 pengő jutalmat. Az ünnepért, aki egyébként a megélhetését teljes mértékben biztosító nyug­díjat is kap az uradalomtól, fe­leségével együtt könnye '■ ír­meghatva köszönte meg az ismerőseket és jutalmakat. Az ünnepségen képviseltette­k íjat a m kir. gazdasági felycs*. ■' főség is. Barcsa József fel­ügyelő által, és megjelented azon az uradalom gazdatisztjei az összes cselédséggel együtt A bensőséges ünnepség rende­zéséért Lisztner F­erenc fő­intézőé az érdem. — NAGY ÉRDEKLŐDÉS előzi meg Provesan Sirio 21-i hangversenyét. — A pécsi egyházmegye gyásza. Április 13-án meghalt K­e­m­é­n­y András aranymisés áldozópap, Iregsszemcse plébá­nosa. Életének 79-ik, áldozó­papságának 56-ik évében érte a szomorú halál. 38 éven keresz­tül volt Iregszemcsének buzgó lelkipásztora. Ott temették el április 15-én, szeretői hívei kö­rében . Dr. Stitz János keddi rádióelőadása. Vasárnapi szá­munkban már jeleztük, hogy dr. Stitz János egyetemi magán­tanár, országgyűlési képviselő, április 18-án, kedden délután előadást tart a rádióban Új Európa vagy rabszolgaság cím­mel. A Pécsett is nagy érdek­lődéssel várt előadás nem dél­után 3 óra 50,­hanem 5 óra 50 perckor lesz. — Az összefogó szeretet győzelme. A város népjóléti ügyosztálya által kiadott Szo­ciális Értesítő most megjelent száma részletes kimutatást kö­zöl arról az összefogó áldozat­­készségről, amely az elmúlt ka­rácsonykor a rászoruló szegé­nyek segítésére sietett. Eszerint a karácsonyi ünnepekre 2906 pécsi család kapott 182.188 pengő értékű tá­mogatást. i

Next