Dunántúl, 1944. augusztus 34. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-31 / 197. szám

Csütörtök, 1944. augusztus 31. BDHflMTÚL A zengővárkonyi őstelepen a kőkori ember nyomában Az eddig feltárt 315 sírból nemzetközi viszonylatban is páratlan értékű 5 ezer éves festett kerámiák, ékszerek, munkaeszközök, zsugorított csontvázak kerültek napvilágra Zengelvárkony, aug. 30. 1 maga dr. Dombay és hűséges famulusa Gáspár bácsi dolgoznak kettesben. — Sajnos, napszámost egyáltalán nem lehet kapni — mondja dr. Dombay amikor a délelőtti munka befejezése után együtt indulunk a gesztenyeidő völgyében felütött régész sátor felé. A felhőtlen égből szikrázva tűz le a nap a pécsváradi malom szirénája és az imént jelezte a légiriadót, dél felől hallunk is gyenge motorzúgást, de ellenséges gépek nem tűnnek fel a láthatáron Kanyargós kis gyalogösvényen ballagunk, szántatlan tarlók, zöld lucernák és embermagasságú kukoricások mellett Dr. Dombay szeme állandóan a földet kutatja Néha megáll, felvesz egy-egy kovapattintékot, vagy festett edénytöredéket. — így pusztulnak a sírok — (A Dunántúl kiküldött munkatársától. ) A zengővárkonyi őstelepen lárunk dr. Dombay Jánossal a Baranyavármegyei Múzeum igazgatójával. Dombay nevéhez fűződik ennek a maga nemében egyedülálló, leletanyagában pedig páratlanul gazdag neolithkori lakótelepnek és temetőnek felkutatása és feltárása. Éppen tíz esztendeje, 1934 októberében találta meg dr. Dombay, aki ekkor még mint pécsváradi adófőtiszt régészkedett, az őskori telep két első sírját. Azóta az Országos Magyar Történeti Múzeum főigazgatóságának és különösen dr. Fettich Nándor múzeumi igazgatóőr megértő támogatásával és állandó érdeklődésétől kísérten már 315 sírt tárt fel és 6 ezer válogatott emlékanyaggal megvetette alapját Baranya történeti múzeumának. Ez az ásatási eredmény jelentékenyen gazdagította a magyarországi neolithium leletanyagát, baranyai vonatkozásban pedig olyan európai színvonalú gyűjteményt jelent, amely messze kimagaslik a vidéki múzeumok archeológiai kutatásainak történetében. ötezeréves zsugorított csontvázak és festett kerámiák kerültek elő dr. Dombay ásója alól az őstelep sírjaiból Egy egy gazdagabb sírban 5—6 darab felbecsülhetetlen értékű színezett agyagedény is volt, majdnem teljesen ép állapotban. Változatos formagazdagsággal készültek ezek a gombafejformájú edények és talpcsöves tálak Bütyökdíszítések bekarcolások és szalagszerű motívumok tanúskodnak a kőkorszak fejlett keramikájáról, formakincséről és készítőik kézügyességéről. De vágó és szúró munkaeszközök: nyéllyukas kőbalták, kő és márvány vésők, kova és jáspis pengék, gránitfejszék, csontárak is gazdag változatosságban fordultak elő a sírokban, olyan nagy gyakorlatra valló kivitelezésben hogy ezeket az eszközöket feltételezhetően annak a kornak szakiparosai készítették A kőkori ember ékszereit, az osztrigahéjból, márványból és rézből készült gyöngyöket és a vaddisznóagyarból formált csüngődíszeket szintén sok sír rejtette magában, csakúgy, mint ahogy megtalálta Dombay az agyagplasztikát képviselő kis anyaszobrot és egy fogantyútöredéket, amely vaddisznófejet ábrázol, mondja rezignáltan — megbolygatja őket az ekevas, szétmállasztja a víz. Ezért kellene minél sürgősebben feltárni ezt a nagy kiterjedésű kőkori falut, hogy tovább már ne menjen veszendőbe a még földalatt lévő leletanyag. Úgy terveztem, hogy tíz év alatt tárom fel az itteni lakótelepet és temetőt és így majd teljesen tiszta képet kapok a magyarországi és közelebbről a baranyai neolithkum települési, gazdasági és kulturális viszonyairól Ezt a teljes feltárást a Nemzeti Múzeum és a hazai szakkörök éppen olyan érdeklődéssel várják, mint azok a nagynevű német és olasz régészek, akik szintén jártak már itt és a látottak alapján elragadtatással jelentették ki dr Dombaynak, hogy ez a baranyai őskori telep európai viszonylatban is páratlan tudományos értéket képvisel. . Bár a teljes feltárásra a háború miatt eddig nem kerülhetett sor időközben dr. Dombay pontosan megállapította a lakótelep és a temető kiterjedését és határvonalait. Amerre most járunk, itt élte az őskori falu a maga múltba süllyedt életét, a mély völgyekből kiemelkedő és kisebb-nagyobb domboktól megszaggatott fennsíkon. A széles kiterjedésű lelőhelyet északnyugat, északi és északkelet felől a hegyek valósággal elrejtik, így a település minden oldalról meglehetősen zárt volt. Tehát az őslakók figyelemmel voltak a terület védettségére s egyéb kedvező természeti adottságokra. A telepen tömegesen talált sokszor felhasogatott, majd megpörkölt és üszkös őz, szarvas, tulok és vaddisznócsontok, valamint ezeknek az állatoknak csontjaiból készített eszközök azt bizonyítják, hogy a lakosság egyik legfontosabb foglalkozása a vadászat volt. És itt, amerre most a kőkori ember nyomában járunk, megtalálható a mészkő, az andezit és a gránit tehát az a kőanyag, amelyet az ősember a szerszámaihoz használt. Az égetett anyagedények festéséhez szükséges vasoxyd pedig az innen alig 3 kilométerre lévő Pusztakisfalun egy nagyobb hegy erősen vastartalmú köanya- Igában fordul elő. 300—400 hold területen fekszik a kőkori falu Mindezt a rengeteg őskori leletet a festői szépségű zengővárkonyi határ földje rejtette magában. Ez a föld régészeti szempontból terra incognita volt és felkutatása egyedül és kizárólag dr. Dombay érdeme. Maga a neolith-korabeli lakótelep és temető 300—400 hold területen fekszik, amelyet a Püspöknádasd felé vezető országút szel ketté. A Hajdú temetés Csondor, Igaz téri mező elnevezésű és kisbirtokosok tulajdonában lévő dűlőket szelték át Dombay kutatóárkai, persze csak akkor, ha a változatos mezőgazdasági művelés ezt lehetővé tette és amikor munkaerő állott a rendelkezésére. Ebből a szempontból az idei ásatás a legkeservesebb. Jdtai vége óta csak Még ezer sír vár feltárásra Csöndesen szemlélődve és évezredes emitreket kutatgatva 20- - 25 perces gyaloglással érünk el a szellős sátorszálláshoz Egy évszázados gesztenyefa hősében cigarettára gyújtunk és ekkor felteszem dr Dombaynak a kérdést: — Hogyan lehetne a zengővárkonyi őstelep települési gazdasági és kulturális viszonyainak teljes ismeretéhez hozzájutni? Dr Dombay lassan, megfontoltan, de felcsillanó szemmel válaszol: — Talán kezdjük azzal hogy eddigi ásatásaim eredményeként is tisztán látom már azt, hogy az itt élt őslakók településében rendszer van. A temészetadta előnyöket kihasználva a lakóházak csoportonként helyezkedtek el Egy egy dombháton 5—8 ház állt ezek lakói egyhelyre temetkeztek Vagyis a napvilágra került sírcsoportok az egyes családok temetkezési helyének tekinthetők . Az is megállapítható, hogy az egymástól távollevő sírok leletanyagában szembetűnő különbségek vannak. Egyikben túlteng a keramikai anyag, a másikban a csiszolt kőszerszám, vagy a csont és a hasított munkaeszköz. Egyik lakótelepen sok volt a cserépdarab, másutt az állati csontmaradvány. Amiből az a következtetés vonható le, hogy ahol az agyagedény maradványok előfordulása a gyakori, ott a telep fazekasai laktak, aztán a másik csoportban éltek a vadászok, továbbá szintén különálló közösségben a szerszámkészítők. Vagyis már a kőkorszakban is meg volt egy-egy települési közösségen belül a társadalmi és gazdasági tagozódás. További érdekes jelenség, hogy a sírok mellékletanyaga is igen változatos. A gazdagok sírjába sok festett keramika került, a szegényebbekébe pedig kevés vagy egyáltalán semmi. Aztán az is megfigyelhető volt, hogy a falu legszegényebb rétege a telep külső, legkönnyebben hozzáférhető területén élt, míg a crazdavabbak fokozatosan annak belsőbb védettebb helyét foglalták el. — Az eddigi feltárásokból lehet-e következtetni a település időbeli tartamára? — Kutatásaim alapján azt mondhatom, hogy a zengővárkonyi őstelep igen hosszú életű volt Bizonyíték erre, hogy olyan sírcsoportokat is találtam, amelyekben már rézből készült karperecek és gyöngyök is voltak. Megkérdjük a múzeumigazgatót, hogy az őstelep kulturális, szellemi és családi életének ismeretéhez fel kellene-e tárni az egész széles kiterjedésű lelőhelyet. — Erre nem volna szükség — hangzik a válasz. — Hanem egy békebeli esztendőben megfelelő munkás létszámmal csak át kelle- ne árkelni. Ezzel a művelettel az eddigi leleteket 1000—1500 r sírra lehetne kiegészíteni, amiből a világon szinte egyedülálló emlékanyagot meríthet,nénk. Őskori lakóházak rekonstruálása a helyszínen Távolabbi tervek is szóba kerülnek és ezekről ezt mondja a múzeum tudós igazgatója : „ Az is visszasrán még, hogy a további kutatások során megállapítsuk a lakóhelyeket is. Ezeket pontosan térképeznék, majd feltárnék az eróziós hatásoknak legkevésbbé kitett lakóházakat Ezek közül néhányat rekonstruálni lehetne a helyszínen Végül következnék a lakótelep és temető teljes emlékanyagának publikálása Ez folytatása és befejezése lenne annak a publikációnak, amelynek első része 1938-ban jelent meg a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiadványában, az Archeológia Hungaricában Ez lenne dr. Dombay János eddigi nagyszerű munkásságának a koronája Elgondolásának megvalósításával valóban Baranya egyik nevezetességévé válnék a zengővárkonyi őstelep. A rekonstruált őskori lakóházak megtekintésére és tanulmányozására bizonyára messze külföldről is érkeznének neves tudósok és szakemberek Így dr Dombay szép tervei megfizethetetlen erkölcsi tőkét eredményezhetnének Nemzetközi kapcsolatokat építhetnénk ki velük, mert az archeológia felüláll minden faji politikai és világnézeti ellentéten, örök emberi értékek után kutat és az emberség évezredes fejlődésének történelmi relikviáit tárja a késői utódok elé Sajnos a régészet célja és rendeltetése felől a magyar társadalom széles rétegei, még a középosztálybeliek is, eléggé tájékozatlanok és éppen ezért közömbösek. Talán majd a békeévekben eljön az ideje annak, amikor már az iskolában ráneveik az ifjúságot az archeológia jelentőségére és megbecsülésére. Amikor majd mindenki tisztában lesz azzal, hogy a régész ásója nyomán a magyarság múltja, honfoglaló őseinek élete, szokásai, kultúrája éppen úgy megállapíthatók, mint az, hogy kik voltak a lakói ennek a földnek a történelem előtti időkben. És aki a régészet tanítása alapján ismeri meg a bölcsőnket ringató és sírunkat befogadó édes anyaföld múltját, annak hűsége, szeretete meghatványozódik az örök magyar haza iránt. Ma azonban háborúban élünk, a történelem legnagyobb vérzivatara tombol körölöttünk. Bezártak a múzeumok is és pótolhatatlan emlékanyagok a légoltalmi pincék mélyén várják az idők jobbrafordulását. Háború van, de az olyan szívvel lélekkel dolgozó régész, mint amilyen Dombay János, még a háborúban is a békének dolgozik. Ezt teszi a baranyai múzeum nyughatatlan, kutató szellemű igazgatója, aki most is állandóan járja a baranyai földet. Nem ismer akadályt, nem torpan meg semmiféle nehézség előtt és hol itt, hol ott veri fel a sátrát. Dolgozik hittel, el nem csüggedő magabízással. Tudja, hogy küldetése van. Az, hogy amikorra eltakarodnak a háború fúriái és amikor a megbékélt emberiség újból a régi piedesztálra emeli a tudományt és a művészetet, addigra már felfedezte Baranya minden régészeti ritkaságát nemcsak a magyarság, de az egész világ archeológusai számára. K. B. Szlovákia Németország segítségét kérte a partizánok ellen Pozsony, aug. 30. (MTI.) Csatlós tábornok szlovák hadügyminiszter kedden este a rádióban felhívást intézett a szlovák néphez. Utalt a partizán veszélyre és megállapította, hogy ennek leküzdésére nem elégségesek a szlovák erők, ezért a köztársaság elnöke a német hadsereg segítségét kérte. Ennek következtében a német hadsereg egységei átlépték a szlovák állam határait, hogy részt vegyenek a partizánok leküzdésében, helyreállítsák a rendet és a nyugalmat Szlovákiában. ÜZEM A FRONT PÉCSI ÉS BARANYAI HONVÉDEK LEVELEI A HARCTÉRRŐL Pécs, aug. 30. — Mindennap hősök születnek kint a Kárpátok övezetén túl, ahol azélet a halállal járja vad táncát. Azok az emberek aztán, akik tegnap még véres és vad csatában elhárították a szörnyű támadást, ma előveszik a ceruzát, komótosan meg is nyálazzák, hogy jobban fogjon, kiterítik a térdükön talán, talán egy másik bajtárs hátán a levelezőlapot, vagy keresnek egyéb alkalmatosságot ,küldik szívük szavát. Nincsen semmi baj, élünk, harcolunk értetek, vérben vasban, de ti se legyetek aztán kishitüek, teljesítsétek azon a helyen a kötelességeteket, ahova az élet állított. Minden levél minden sora ezt a nagy, hősi tanítást hozza nekünk a messzeségből, s nem lennénk méltók hőseinkhez, ha elfeledkeznénk erről a nagy tanításról. Azért kell elolvasnunk ezeket a harctéri leveleket, hogy a tanítás mindig szemünk előtt lebegjen. Mindent a hazáért! Szontagh Emil honv.a 11 278-ról írja: Ez úton értesítem szüleimet, Erzsikét, rokonaimat és az összes barátaimat, hogy postát eddig, még sehonnan sem kaptam. Kérek mindenkit, hogy írjanak. Küldjenek sok újságot, képes lapokat. Mindenkit szeretettel üdvözöl és csókol. Réczey Tibor hdp cím. a H. 733—01 szeretettel köszönti szüleit, rokonait és ismerőseit, azoknak pedig, akik keveslik a dohányt és a cipőtaljrat, figyelmébe ajánlja, hogy a kincstár 10 drb cigarettát és mindenkor karbantartott ruházatot ad — idekint! Méltóztassanak érte önként jelentkezni! Székely Antal honv. az M. 703—01 üzem édesanyjának, húgainak. horv jól van, ne aggódjanak érte. Ismerőseinek üdvözletét küldi és kéri őket, hogy írjanak. Ifj. Verók József honv. a B 407-ről üzeni Harkányfürdőre szüleinek, testvéreinek és menyasszonyának, valamint ismerőseinek, hogy ne aggódjanak érte, mert jól van és forró csókjait küldi a boldog viszontlátásig. Horváth Mihály honv. a K. 754-es tábori postáról édesapjának, testvérének és Barka Katókának üzeni, hogy egészséges, semmi baja, három hete újból nem kap levelet. A csomagszállító szelvényt elküldte. Sok levelet vár. Kelbert Miklós, Werthmüller József és Basinger János SS. Pz. Gren Ausb. u Ers. Batt. II. 11 b.-ről üzenik Villányba, hogy csókolják hozzátartozóikat és szüleiket, valamint testvéreiket. Hantos Kálmán honvéd a II. 928. tábori postaszámral üzeni kedves szüleinek, testvéreinek, rokonainak, a Horthy Miklós kertváros lakóinak és lányoknak és a többi ismerősöknek, hogy jól érzi magát, egészséges, sokat gondol a pécsi lányokra és minél több levelet vár. Lőrinci József az A—374 postaszámról írja a következőket: Kedves ismerősök és magyar testvérek! Itt lehet igazán átérezni azt, hogy mit jelentene ha a bolsevisták ellepnék hazánkat. Ennek a megvédésére vagyunk mi a hazánk határain, a Kárpátok közt, sok-sok bajtársammal együtt. Igaz szívvel és hazaszeretettel harcolunk, hogy megvédjük a szép magyar hazánkat és otthon lévő magyar testvéreinket. Tudjuk, hogy az otthoniaknak épp oly felelőségteljes feladatuk van, mint az it kint harcoló magyar honvédeknek. Sok-sok üdvözletet küldő valahol a keleti frontról az öszszes ismerőseimnek és mindet magyar testvérnek.