Dunántúl, 1944. augusztus 34. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-01 / 172. szám

Harminc esztendő az emberiség önzetlen szolgálatában Jubilál a magyar Vöröskereszt országos főnökasszonya Budapest, július 31. — A kelen front és a minduntalan felhangzó légiriadók háborús eseményei közepette egy hatalmas szervezet gondoskodik arról, hogy az emberiség és sebesült katonáink szenvedéseit enyhítse: a Vöröskereszt. A családjától elszakadt katona minden reménysége a megtestesült emberi irgalomnak ez a szövetsége, melyben azok foglalnak helyet akik valóban mindent elkövetnek a háború borzalmainak enyhítésére. A Vöröskereszt áldásos szervezete csak olyan munkatársakat ismer, akik a szó legszentebb értelmében hivatásnak érzik vöröskeresztes voltukat. A Vöröskereszt nagyszerű jelszava Inter arma Caritas I — Szeretet a fegyverek csörgése közben is. Ez a jelszó hiven kifejezi a vöröskeresztes testvérek elkötelezettségét. Veszélyek között is másokra gondolni, a háború borzalmait személyes odaadással elviselhetővé tenni embertársaink számára. A Magyar Vöröskereszt júliusban bensőséges jubileumot ünnepelt, báró Apor Gizella országos főnök asszony 30 éves szolgálatának évfordulóját. A Magyar Vidéki Sajtótudósító budapesti munkatársa egy vöröskeresztes testvérhez fordult, aki a következőket mondotta a jubileumról: — Igen, valamenyiünk ünnepe volt az országos főnökasszony harminc éves szolgálatának évfordulója. Nincs egyetlen vöröskeresztes testvér sem aki ne nézné eszményképének a főnökasszonyt , nem ismer pihenést, az áldozatvállalásban mindig első és egész életében a vöröskeresztes gondolat megszemélyesítője volt. De nemcsak a mi eszményünk az országos főnökasszony, hanem minden igaz magyar honleány eszményképe lehet, mert a hazafiasságból és a szeretetből nála többet kevesen adnak édes Hazánknak. Csak a mások szenvedését ismeri, a magáét soha! — Báró Apor Gizella ősi magyar erdélyi családból származik, bizonyára onnan hozta magával töretlen lelkesedését az ország szolgálatáért. Krisztus, haza, ez a két szent szó fejezi ki leghívebben érdeklődését Az első világháború júliusában vette fel a Vöröskereszt hivatásos ápolónői sorába miután Magyaróváron önkéntes ápolónői beosztásban felismeri életének Istentől megadott célját Élete ettől kezdve mind e mai napig a legszigorúbb értelemben vett vöröskeresztes szolgálat. Kórházvonaton szolgálja az emberiséget hadműveleti területen, majd a villachi nagy tábort kórház vezető ápolónővére lesz. Az összeomlás, 1918 Kievben találja, a hadifogoly-misszió kórházban A vörösök pokoli uralomrajutásának rettenetes napjaiban is csak a magyar hadifoglyoknak él. Végre 1919-ben haza jöhet De a nyomorúság és a háborús szenvedések napjaiban a hadifogoly kórház parancsnoka nem tudott elegendő vasúti kocsit küldeni így a rengeteg beteggel állandóan virrasztva, állva érkezik haza a végtelennek tetsző útról. Ezekben a napokban edződött azzá, aki ma csak a mások szenvedését ismert, a magáét soha. — Mi valóságos regénynek érezzük az életét, hiszen a hadifogság után a kommunizmus törtelmei vártak rá. Mikor ez erdélyi székely hadosztályhoz osztották be, ismét a fogság várt rá, mert a románok kezébe került. Itt hamarosan összeütközésbe került a román vezetőkkel de honleány fellépésének minthg megvolt az eredménye, az ellenség is meghajolt érvei előtt és így enyhítette szenvedő katonáinak keserűségét. A konszolidáció napjaiban átveszi a fóvárosi Vöröskeresztes kórház intéző testvéri beosztását. A Rockefeller alap meghívására féléves tanulmányútra megy Angiiába. 1925-ben a Magyar Vöröskereszt központi ápolónői Intézete felső ápolóképző iskolájának oktató testvére lesz. Ettől kezdve az ő szigorú, legmagasabb mértéket ismerő keze alól kerülnek ki a testvérek, akik csak könnyes szeretettel gondolnak vissza arra a kérlelhetetlen szigorra és ugyanakkor anyai szeretetre, amely őket is igazi vöröskeresztes lelkiséggel telítette meg. 1935-ben nevezi ki országos főnökasszonynak a Magyar Vöröskereszt elnöke. Ápolónőképző iskolák felállítása jelzi ezután munkásságának nyomát. A háború kitörésekor már 12 000 önkéntes ápolónőt jelenthetett be a legfelsőbb hadvezetésnek. 1942-ben hetekig kint volt a keleti fronton, jellemző, hogy ezt az időt szabadságából áldozta fel hős honvédeink szolgálatának. A Kormányzó Úr a Magyar Érdemrend tiszti keresztjével tüntette ki. Harminc éves jubileumán mi valamennyien fogadalmat tettünk szívünk mélyén, hogy örökké szemünk előtt tartjuk az országos főnökasszony tanításait! Zs. Amerika háborús veszteségei Berlin, július 31. — Amerikai lapok nemrég hivatalos kimutatást közöltek az amerikai csapatok eddig elszenvedett veszteségeiről. Ez a kimutatás 311.000 emberről szól, ami az első világháború 278 ezer 828 főnyi veszteségét felülmúlja A német lapok ezzel szemben leszögezik, hogy ez az amerikai beismerés csak egy része az amerikai veszteségeknek. De már ez a beismerés nyíltan kimondja, hogy a háború, amelybe Roosevelt minden ok nélkül taszította országát, az Egyesült Államoknak isgalább emberébe került, mint az első világháború Érthető, ha ezzel kapcsolatban a német sajtó felveti a kérdést, milyen nagyok lehetnek az USA tényleges háborús veszteségei, ha azok a súlyos veszteségeket is hozzászámítanék, amelyeket az amerikai csapatok az utolsó hetekben Normandiában szenvedtek el. Ezt a kérdést a német sajtó joggal teszi fel, hiszen tudott dolog, hogy Roosevelt taktikából és elvből elkendőzi és letagadja a való tényállást úgy annyira, hogy emiatt az USA sajtó ismételten kiméleti irattalenül bírálta. Mussolini 61 éves A Führer táviratban üdvözölte a Ducét Olasz főhadiszállás, júl. 31. — A Duce szombaton ünnepelte 61. születésnapját. Reggel sétát tett villája parkjában, majd teniszezett, mint minden reggel az utóbbi időben. Azután a német követet fogadta. A Führer főhadiszállásáról jelentik a NTI-nak. A Führer a következő szerencsekívánó táviratban üdvözölte a születésnapját ünneplő Ducét: „Duce! Mai születésnapja alkalmából a régi hű bajtársiassággal a magam és a német nép legőszintébb jókívánatait tolmácsolom Önnek. Jókivánataimmal együtt kifejezésre akarom juttatni legmelegebb kívánságaimat az ön személyes jólétére, valamint az olasz nép boldogabb jövőjére, amely a múlt oly súlyos sorscsapásai után most már készen áll arra, hogy a törénelmi döntés óráiban, a német katonákkal vállvetve, ismét harcojon hazájáért." (MTI). Kedd, 1044. u '\ i\v HIVE ACCREME ) » \ Jönnek, vagy nem jönnek Ha béke lenne, azt mondanám, hogy alighanem valami rosszul étkolbásztól, nem, kolbásztól, vagy gyümölcstől rontotta el a gyomromat . . De mivel háború van, — megtapogatom magamat, hajladozok egy kicsit jobbra-balra és halálos biztonsággal megállapítom, hogy ma esti? — Jönnek! Egyelőre nem szólok senkinek. Minek idegesítsem a feleségemet, hiszen ő anélkül is azonnal összerezzen, hogyha a rádiózenekar valami álmos melódiát brummog a hangszóróból és a szokottnál hoszszabb szünet áll be két zenei tétel között. — Mi az, — kérdi — hallgat a rádió? — A, dehogy! — felelem rá már hetek óta. — Csak egy kis szünet van, semmi más. — Szóval, — ma jönnek! Ehhez alkalmazkodom. Egész napomat úgy osztom be, hogy estére tán megismerjük az Lent, az öszvérállat környékén fog lehetőlem minden fontosabb ügyem tők egy héttel ezelőtt g tüzérek, lezárt legyen! Délután nagyot alemegett, félt, reszketett mikor elfogták és siránkozva vanyogott az édesanyja után. Ki tudja, mikor lett árva és milyen körülmészom, mert estére jönnek! Este alaposan bevacsorázom Úgy, hogy az egész familia csodálkozik rajta, mert máskülönben kímélem a gyomromat . Dehát, — estére jönnek és ki tudja, mi lesz .. Jönnek! Vacsora után utolsó félretett szivaromra gyújtok rá és élvezettel szívom végig, a szipkáig. — Ki tudja, szivok-e még? Mert jönnek! Magamban nagyot mulatok, — milyen angyali csend és rend van itthon. Senki sem ideges Én sem! Csak azt tudom határozottan, hogy jönnek. Miért mondanám meg nekik? Oly szép ez így Élünk, pihenünk egy kemény, munkásnap után, akárcsak békében. Már mindenki készülődik a lefekvéshez Sorba-rendbe rakják a ruháikat, feleségem megnézi a légo-koffert, rendben van-e, aztán ő is aludni tér — Ha elhallgat a rádió, szólj, szívem! — kéri. — Igen! Most meg kellene mondanom: Jönnek! . .. Itt az alkalom! Mégse szólok, hanem leülök az íróasztal mellé és úgy teszek, mintha olvasnék Pedig a rádiót figyelem. Elmondták a híreket, semmi érdekes Azután jön a sport, majd a német hírek. Még mindig semmi! — Most! Most! Még két perc és megszólal az ügyeletes: „Műsorunkat bizonytalan időre megszakítjuk!" De nem. — Ki, mit szeret! — című hanglemez műsor Én szeretem, — de kár, hogy mindjárt abba marad, mert — jönnek! Éjfélkor, a Rákóczi-induló után eszmétek rá, hogy bizony — nem jöttek. Az hogy lehet? Buta vicc jut az eszembe. Egy az ,elsőtiszti kísérőd ! öregasszonyról szól, aki légiriadókor a pincében kuksol és amikor már türelmét veszti, megkérdi a kibe járó férfiaktól: — Semmi? Nem jönnek? Jézus Mária — csak nem történt valami bajuk??? Hirtelen magam felé fordítom lövegeknél a kérdést: Csak nincs valami bajom? Ránézek az órára, fél egy . . . Megvan! Tudom !* ‘— savam, van! Ez a bajom! Már az első pillanatban be kellett volna vennem egy kanári szódabikarbónát! Akkor olyan egészségesen ko, kelnek már tíz órától, mint Mi cselédünk a konyhában, aki tudja, mi a gyomoridi ! Haifa, evzsje kedvence- Orosz front, július hó. — Templom ez itt, a természet csodálatos nagy temploma. A komoly, büszke fenyők mintha kispapok lennének, akik a nagy miséhez a segédletet szolgáltatják. A fenyő illata, a selymes fű lehelete a tömjénillat és a madarak csicsergése a felfelé szálló zsolozsma . Ezt érzed, amint felfelé baktatsz lóháton és eközben a Villám jobbra balra kapdos a fejével a zöld lombok után ... De egyszerre megváltozik a kép a földbevájt kiserődök tűnnek fel előttünk, s fent a gerincen ponyvával letakart hegyiágyuk pihennek. Az egyik hegyi ágyús üteg tüzelőállásában vagyunk. A nap csak halvány fénypamacsokat dob be a sűrű lombok között és a fénycsíkok érdekes mintákat rajzolnak a gyepszőnyegre, meg a kiserődök más, remekül berendezett tüzelőállás . . . Most csend van az egész vonalon, a kezelők a hegyoldalban szerte-széjjel tanyáznak, de mindig készen arra, hogy tűzparancs érkezik. Az egyik kísérőd padkájánál nagy embergyűrű van. Hangos nevetés hangzik fel olykor-olykor. Félénk, hosszúlábú állatot fognak körül, azzal játszanak, mint az önfeledt gyermekek. — Katja, ütegünk kedvencei mutatják be. S Katja háromhetes őzike szelíd szemével ránk bimul. Nyakig láb az egész állatka , Azélet történetét fenyőkéreggel fedett tetejére, Pomnyék között.9 Cuclival etetik az orosz őzikét Dél van, valakinek eszébe jut, hogy régen evett Katja. Ketten is ugranak a közeli kísérődbe s nemsokára hozzák a kétdecis üveget, amelynek nyakára gumicsövet húztak. — Ez a cuclija — mutatja az egyik hadapród. — Már írtam hadat, hogy küldjenek egy rendes gumicocsit. Igaz, elfelejtettem megírni, hogy milyen célra Postafordultával aztán jött a levél: Ugyan fiam, csak nem tértél viszsza a duális üveghez. Úgy, hogy újabb tábori lapot kellett meneszteni a félreértések elkerülése végett — mondja mosolyogva . . Katja jóízűen nyakalja a tejet, amit minden nap nagy nehézségek árán, a közeli faluból szerez be az üteg a számára. Mikor végez, megrázkódik, aztán felnyújtja hosszú, karcsú nyakát és nyalni kezdi a hadapród haját. Nem kell ide borbély sem —mondja az egyik tüzér. — Katjának a hajnyalás a legkedvesebb szórakozása ... Most megremeg Katja, fölesen bújik oda a hadapród ölébe. Hatalmas kutya tűnik fel a láthatáron. — Megjöttél Melatyn — üdvözlik a tüzérek, nyomban bemutatják ezt is Orosz kutya. Még Delatynban fogtuk, azóta hűségesen kitart mellettünk. Érdekes szokása van Ha valakire előtte rámutatnak és azt mondják: partizán nyomban nekiugrik az illetőnek... Katya nagyon fél tőke . . . — Most aztán teljes az üteg állatsereglete — szólal meg a zászlós — Itt, van Zsukov — mutat egy apró vörösszőrű kutyára. — Ez a kutya az oroszoktól került. Zsukov viszont nagyon fél Katjától . Bizonyára nem tudja elképzelni, hogy miféle szőrzet lehet ez a nyakigláb állatka Katjának kószálni van kedve .. . A hadapródőrmester elengedi. Hosszú lábaival elmászkál a lövegek felé. Értelmes arccal mindent megtekint, mintha sohasem látta volna ... Katja nem fél az ágyudörgéstől Megható volt a múlt nap — meséli a zászlós. — H. K. főhadnagy úrnak, parancsnokunknak születésnapja volt. Főhadnagy urunk, mióta elfoglaltuk ezt az állást, állandóan a figyelőben tartózkodik, így Katját sem láthatta. Távbeszélőn azonban mindig érdeklődött felőle. Elhatároztuk, hogy most az ünnepélyes alkalommal, mivel mással nem tudtunk kedveskedni bétegparancsnokunknak, felvisszük hozzá Katját. Hatalmas virágcsokrot kötöttünk, az üteg minden egyes embere szedett hozzá néhány szálat és csinos kis koszorút fontunk a Katja nyakába is Nagy volt az öröm mikor megérkeztünk. Ilyen apró örömök napokig megédesítik az életünket .. Az első tiszti kísérődből most éles hang sivít fel — Tűzkészültség! Mindenki pillanatok alatt a helyén van. Katja egy időn kegyvesztett lett. Lövegvezetők kezelők szótlanul végzik munkájukat Pattognak a tűzparancs szavai... értelmetlenül bámulja az egész mozgást. Aztán felhangzik a sortűz. Egymásután bódulnék el az ágyúk s néhány pillanat múlva, mintha visszhang lenne hallatszik a becsapódások döreje Katjt meg sem rezzen. Csak áll, mikor az újabb sortűz eldördül . Nemsokára újabb vezényszó hangzik fel: — Tűzszünet! A tüzérek elégyekeznek. Kiváncsiak, mire lőttek és mi az eredmény. Csak néhány perc múlva jut eszébe valakinek Katja. Hiába no bármily kedves a háromhetes őzike, idekint mégiscsak az ágyú nőtt a legjobban a tüzér szivéhez — Odafennt lesz a — mondja az egyik. — Azt hiszem, nincs többé Katja — kételkedik a másik De nincs semmi hiba, mert nemsokára hozza ölében a hadapród és belehelyezi a részére készített, elkerített helyre: — Itt szaladgálhatsz Katja, nézze meg az ember, még milyen izgalmat csinál az eltűnésével! Kapronyi György hdgy, haditudósító.