Dunántúl, 1944. november (34. évfolyam, 249-269. szám)

1944-11-03 / 249. szám

XXXIV. évfolyam 249. szám. Ára 20 fillér. Pécs, 1944 november 3. Péntek ELŐFIZETÉSI ÁRAK HÁZHOZ SZÁLLÍTVA EGY HÓRA 5.­ PENGŐ HÁROM HÓRA 14.­ PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. 6 OLDALAS 30 FILLÉR. KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA SZERKESZTŐSÉG PERCZEL-UTCA 2. SZÁM TELEFONSZÁM : 2­9-4­9. KIADÓHIVATAL PERCZEL­ UTCA 3. SZÁM TELEFONSZÁM: 29-50. HIRDETÉS mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmamm­mm DÍJSZABÁS SZERINT Honvédeink a téli háború előtt állanak. Eső csapdossa az ablakokat, novem­beri köd üli meg a várost. Lassan már az első hó leesését várjuk. Tüzelőbeszerzési gondjaink van­nak. Hiányos a téli ruházatunk. Nehéz kérdések ezek! És mégis! Mi beszélünk gondokról itt a nyugodt életet élő városban? Itt, ahol még bombakárosult is alig van? Mi, akik a szénbányákból kézikocsin is behozhatjuk a sze­net? Mi, akiket mégis csak véde­nek a falak? Itt a városban, ahol a szél járása is szelidebb, mert a házak, meg a jó öreg Mecsek fel­fogják az erejét? Gondoljunk azokra a honvé­dekre, akik hófúvásos éjszakákon fognak őrségen állni, akik mély sárban térdig érő hóban mene­telnek, harcolnak. Gondoljunk Rá­juk, akik csontot fagyasztó hi­degben markolják a puskát a védőállásban. Ugy­e, ha magunk elé képzeljük a téli háborút har­coló honvédet, it, a szobában is megdidergtak egy pillanatra! Mindegyikünk járt már falun, tanyán téli időben. Talán kocsin is ültünk, vagy éppen csilingelő szánon. Ugy­e, milyen kemény ott kint a tél! Ugy­e, hogy hasit a széli És honvédeink száguldó gép­kocsikon ülnek-állnak, figyelve az utat, az útmenti fákat, bokrokat. Ólmos esőben cipelik a fegyvert, a lőszert, töltik az ágyút, javít­ják a motort ,dobják a kézigráná­tot! Várjon kinek , van szüksége most téli kesztyűre, meleg haris­nyára alsóruhára, bundára? Ne­künk, a korzón? Vagy inkább a honvédeknek a harctéren? Bizony, mi is kezdünk kikopni , a ruhafélékből. Beszerezni nem lehet, újat, a régi meg lassan tönkremegy.. Az előrelátó házi­asszonyok arra is gondolnak, hogy a felnőttek kopott holmijá­ból majd a gyereknek mégis si­kerül valamit kihozni. Ez az elő­relátás dicséretet érdemel. Nem is szabad ma elpocsékolni a leg-, kisebb darabot se. De meg kell gondolnunk mi a helyes takaré­koskodás. Légó­ bőröndbe rejteni a holmit, vagy oda adni a harco­ló katonáknak? Most nem szabad túl sokat gon­dolkodni! A kérdés: győzünk, vagy elpusztulunk. Ha győzünk megéri a győzelem azt, hogy egy-két télen gyengébben öltöz­ködjünk, mind valamennyien szenvedjünk egy kicsit. Ha meg­halunk, mit ér a bőröndben levő kincs? Kié lesz? Ki húzza föl? k­i alakíttatja át a gyerekeinek? Ma totális háborúban vagyunk.­­Mindenkinek harcolnia, tehát szenvednie, fáznia, áznia kell! Nem lehet azt mondani a katona azért katona, hogy küzdjön, hogy hóban-fagyban harcoljon, a civil meg azért civil, hogy itthon éljen — viszonylag mégiscsak kényel­mesebb életet, mégis csak jobb viszonyok között. " A mától függ minden. Ma dől el a jövő. Ma kell minden erőt beleadnunk a küzdelembe. Azt, amire ma van szükség, ne tegyük el holnapra. A nóta szerint csak akkor kell elmenni, „ha még egy­szer azt izeni" Kossuth. Ne vár­juk meg a második üzenetet, mert esetlag — Világos lesz belőle! Mindkét részről újabb erőket vetettek be a Duna—Tisza között egyre nagyobb elkeseredettséggel vívott harcokba Véres veszteségeket szenvedtek a bolgárok — A Dukla-szorosnál összeomlottak a bolsevisták támadásai Berlin, nov. 2. (MTI) — A Führer főhadiszállásáról jelen­tik: A Rhodostól nyugatra levő Piscopi helyőrsége megtisztítot­ta a szigetet az ellenségtől. Mi­los szigetén tovább tartanak a harcok. Miután angol csapa­tok és kommunista bandákból álló erők szálltak partra Dalmá­cia nyugati partján Splitnél, Metkovinál és Dubrovniknél, biztosító kötelékeink parancs­­szerűen a parti sávon előre el­készített hegyi állásokba szakad­tak el. A Balkán középső részén csapataink a Vardar völgyétől keletre Pristina térségében új­ból szétvertek bolgár támadáso­kat. A bolgárok véres vesztesé­geket szenvedtek. A nyugati Morava völgyében indított bol­sevista támadások mind sikerte­lenek maradtak. A Duna és a Tisza között mindkét részről újabb köteléke­ket vetettek be a váltakozó, nö­vekvő elkeseredettséggel vívott harcokba. Csatarepülőgépek eredményes támadásokat intéz­tek ellenséges páncélosok és ké­szenléti állások ellen Német és magyar vadászok e harci sza­kasz felett 12 szovjet repülőgé­pet lelőttek. A Tisza középső folyásánál a folyó északi partjá­ra szakadtunk el, anélkül, hogy az ellenségnek sikerült volna mozdulatainkat megzavarni. Ungvár térségében sikeres tá­madásokkal egy arcvonalrést bezártunk. A Dukla szorostól nyugatra elhárító tüzünkben összeomlottak a bolsevisták újabb támadásai. Októberben közel 5000 páncélost vesztett a Szovjet a keleti fronton Berlin, nov. 2. (MTI) — A Führer főhadiszállásáról jelen­tik: A keleti arcvonalon a Weiss vezérezredes parancsnoksága alatt álló kötelékek a legutóbbi hetek folyamán a légi kötelé­kekkel és a légihaderő légi tü­zérségével együttműködve sike­resen helytálltak kemény elhá­rító harcokban. Szívós kitartás­sal meghiúsították több szovjet hadsereg áttörő kísérleteit. A betört ellenséget lendületes el­lentámadással kiinduló állásaiba vetették vissza és eközben meg­semmisítettek 609 bolsevista páncélost. A csapatok és a veze­tés ezzel teljesen meghiúsították a bolsevistáknak délkelet felől Kelet-Poroszország ellen indított hadműveleteit Libantól keletre és Antz térségében hadosztá­lyaink hősies ellenállásán szer­dán is meghiúsult minden ellen­séges áttörő kísérlet Miol az el­lenségnek keskeny arc­vonalon sikerült betörnie, mindenütt fel­fogtuk, vagy ellentámadással új­ból visszavertük. A keleti arc­vonalon október hónapban a hadsereg csapatai 4329, a légi­­haderő kötelékei pedig 376 ellen­séges páncélost semmisítettek meg. Ezenkívül a Szovjet 1562 repülőgépet vesztett A bolsevistáknak egyet sem sikerült megvalósítani kitűzött céljaikból Berlinből jelenti a MTI. Az Interiel a keleti arcvonal helyzeté­ről a következőket írja: A Bácská­tól Karlandig terjedő nagykiterje­désű arcvonal valamennyi csata­terén a bolsevisták októberben ösz­­szesen 4399 harckocsit vesztettek. Ez csaknem 22 páncélos hadtest felszerelésének felel meg. A bolse­visták területnyeresége az északi és déli szárnyon csak a németek egyes szövetségeseinek csődjével követ­kezett be szükségszerűen A német hadvezetésnek azonban sikerült fé­nyes küzdelemben és hatalmas me­netmozdulatokkal összefüggő had­műveletek alapját megteremtenie. A keletporoszországi nagy elhárító sikerhez a Kurlandban álló német kötelékek is hozzájárultak. A le­teti arcvonal déli szakaszán a b­l­­sevisták Románia és Bulgária ö­s­­szeomlása után harapófogó mozdu­­latot terveztek északról a Besz­e­dek hágóig, délen a magyar síksá­gon keresztül, hogy egyesüljenek és e vonaltól keletre álló német és magyar csapatokat elvágják. Ugyanakkor ejtőernyős ügy női ők Szlovákiában általános lelkez­ést igyekeztek szítani, hogy hátulról fenyegessék a német arcvonalat. E célok közül azonban egyet sem tudtak elérni. A magyar Alföldön át indított támadást sikerült fel­fogni. A debreceni nagy páncélos­­ csatában leolvadtak a bolsevista támadó kötelékek. Szolnoknál az oldaltámadás arra kényszerítette a szovjet hadvezetést, hogy tekin­télyes páncélos erőket vonjon el Debrecen vidékéről. Ennek az volt a következménye, hogy megsemmi­sült két szovjet páncélos hadtest, egy lovas hadtest és két hadosz­tály. Csak újabb hadműveleti tar­talékok felvonultatása után indul­hatott a szovjet hadvezetőség tá­madásra Budapest irányában. Itt sikerült ugyan kezdeti sikereket el­érnie, a legújabb események azon­ban már a helyzet megváltoztatá­sát mutatják. sz órain számi ázom­bin ruházta fel aj d­egüízia­i Kormányzói Manón pénzisével Budapest nov. 2. (MTI.) A képviselőház ülését 10 óra 15 perckor nyitotta meg Tasnádi Nagy András elnök. Bejelentette, hogy az ország kormányzója kéz­iratot intézett a két Ház elnöké­hez. A jegyző felolvasta az októ­ber 16-ról kelt kéziratot, amely a következőket mondja: „A magyar történelem súlyos és nehéz órájában ezennel kinyi­latkoztatom azt az elhatározáso­mat, hogy a hadvezetés eredmé­nyes folytatása és a nemzet belső egysége és összefogása érdeké­ben kormányzói tisztemről le­mondok és a kormányzói hata­lommal kapcsolatos minden tör­vényes jogomról. Egyidejűleg Szálasi Ferencet a nemzeti össze­fogás kormányának megalakításá­val megbízom." Tasnádi Nagy András elnök be­jelentette, hogy a képviselőház a kormányzói kéziratot tudomásul veszi, majd közölte, hogy e tény szükségessé tette az országtanács összeül­ését. Am. országsamá­­­s ok­­­tóber 27-én ülést tartott és er­­­­ről az ülésről üzenetet intézett­­ az országgyűléshez. A felolvasott­­ üzenet először tartalmazza a kor­mányzónak a két Házhoz intézett fentebb ismertetett üzenetét, majd így folytatódik: „E lemondási nyilatkozat folytán, amely a fel­sőház és képviselőház elnökének október 27-én adatott át, a kor­mányzótanács megállapította, hogy a kormányzói tiszt megüre­sedett. A felsőház pénteken foglalkozik a törvényjavaslattal Ezzel kapcsolatban az or­szágtanács elhatározta hogy az ország új kormányzójának meg­választására az országgyűlés két Házának együttes ülését mégsem hívja össze, mert az ország terü­letének jelentős részén dúló há­borúra való tekintettel a jelenle­gi helyzet erre nem alkalmas és úgy véli hogy addig az ideig, amíg a kormányzóválasztás lehe­tővé válik, az államfői hatalom gyakorlása törvényhozás útján ideiglenesen rendeztessék. Az országtanácsnak október 27- én kelt elhatározását Tasnádi Nagy András és Perényi Zsig­­mond báró, a két Ház elnöke ír­ta alá. Az elnök ezután enunciálta, hogy a Ház az üzenetben foglal­takat tudomásul veszi és azt ha­sonló eljárás céljából átteszi a felsőházhoz. Ezután a miniszterelnök átira­tát olvasták fel arról, hogy a kormányzó visszavonult az ál­lamügyek vitelétől és tudomásul vette Lakatos Géza miniszter­­elnök és kormánya lemondását. A rendkívüli intézkedéseket kö­vető helyzetre és körülményekre tekintettel — mondja a minisz­terelnök átiratában — hozzájá­rul ahhoz, hogy az államfői kér­dés rendezésére háromtagú kor­mányzótanács alakítassék és ad­ding m. kir. miniszterelnöki mi­nőségben a kormányzói jogkört is gyakorolja, nehogy a késede­lemből hazánkra és nemeztünk­re súlyos kár származzék. Ez­után felolvasta a jegyző a Szá­­lasi kormány kinevezéséről szó­ló kéziratokat és közben bevo­nultak az ülésterembe a kor­mány tagjai Szőllősi Jenő mi­niszterelnökhelyettessel az élü­kön. Szőllősi Jenő miniszterelnök-­­ helyettes benyújtotta a „vitéz nagybányai Horthy Miklósnak a kormányzói tisztről lemondása következtében szükséges rendel­kezésekről“ szóló törvényjavas­latot, kérve, hogy a Ház a tör­vényjavaslat tárgyalására mond­ja ki a rendkívüli sürgősséget. A Ház egyhangúlag kimondta a rendkívüli sürgősséget A benyújtott törvényjavaslat értelmében az országgyűlés a kormányzói tiszt betöltését elha­­­­lasztj és a kormányzói tiszt be­töltéséig a teendők ellátásával a m. kir. miniszterelnököt bízza meg, akit a „nemzetvezető“ cím illet meg. A nemzetvezető az or­szággyűlés előtt a két Háznak haladéktalanul összehívandó együttes ülésén esküt tesz. A nemzetvezetőt a kormányzói jogkörben foglalt összes jogok megilletik. A nemzetvezető, ha miniszterelnököt nem nevez ki, a miniszterelnöki tisztet is el­látja. Tasnádi Nagy András elnök ezután napirendi javaslatot tett, hogy a Ház legközelebbi ülését pénteken délelőtt 10 órakor, na­pirendjén a fent említett törvény­­javaslattal. A felsőház ülését báró Perényi Zsigmond elnök nyitotta meg. Bejelentette, hogy a kormányzó­tól kézirat érkezett hozzá és a jegyző felolvasta a kormányzói kéziratot, amely a kormányzói tisztéről való lemondását és Szá­­­lasi Ferenc kormány megalakít

Next