Új Dunántúl, 1946. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1946-01-01 / 1. szám
APOM.O •‘SSZ.'Ti*’ |I * OKIKHOZ 1 Ked as*erUa, januar 1-2. a BAN 1A Kaddazarda, OKÁN ! A január 1-2. M rlMs aim f Marlene Dietrich Roland Young. Nagy István Simor Erzsi Gregns« Zloltán remek filmje : A (Milan assinity R modern Pimpernel Leslie Howard, Francis Sullivan Csütörtök-péntek, Január 3-4. Nagy István, Simor Erzsi, Greguss Zoltán remek filmje A Gazdátlan asszony Csitürtök'péntek, január 3-4. I A moderr* Pimpernel Leslie Howard Francis Sullivan ! Csütörtök'péntek, január 3-4. New Orleans angyala , Marlene Dietrich, Roland Young. Előadások hétköznap 4, 0 órakor ünnepnap 3 4, 6 órakor. Előadások hétköznap 4, 0 órakor ünnepnap 2 4, 6 órakor Előadások hétköznap 4, 6 órakor ünnepnap 2, 4, 6 órakor. A tárnák hőskölteménye 160 vagyon helyett 171-re emelték napi termelésüket a pécskörnyéki bányászok Az együttes a. b. köszönete a MKP vezetőségének a több termelésért folytatott rohammunkáért A pécsi szénmedence bányamunkássága vasárnap ismét derekasan kivette részét az ország újjáépítésében. Rohammunkával, melyben pártunk pécsi szervezetének egész vezetősége Krarícz Pál elvtárs nemzetgyűlési képviselővel az élén, mint az elmúlt vasárnap, most is közreműködött, a napi széntermelés mennyiségét — a jelentékenyen megcsökkent munkáslétszám ellenére — csaknem békebeli színvonalra sikerült felemelni. A pécsvidéki bányászok ezzel megmutatták, hogy értik az idők parancsát és nem riadnak vissza semmiféle áldozathozataltól, ha az az ország jobb jövőjének kialakulását szolgálja. Különösen megnyugtató és büszke öröm számunkra ez a nem mindennapi széntermelés éppen ma, amikor sokan hajlandónak mutatkoztak az átmeneti nehézségekért azt a munkásréteget okolni, amelyik pedig hősies erőfeszítéssel talán a legtöbbet tette eddig is a demokratikus kibontakozásért. A felszabadulás utáni napokban, amikor a bányászmunkásság rádöbbent a tényekre hogy vezetőik elmenekültek síru' '-ból ezek az „országmentek" ui . , a készletet nyugatra irányították s ők ott maradtak egyedül, zsír, szalonna, cukor, bakancs és ruhanemű nélkül, nem álltak össze tanácstalanul töprengve, nem tétlenkedtek, hanem az elárvult íróasztalok mellé bányászokat ültetve, úgy fent, mint a föld mélyén, munkához láttak. És száraz kenyérrel, rongyosan, küzdelmes harcot vívta meg naponként újra és újra a puszta létfenntartásáért, ő zengett a tárna és csattogtak a bányászkalapácsok.A kitermelt szénmennyiség tette aztán lehetővé, a bányamunkások összefogásának, hősies erőfeszítésének köszönhettük, hogy gazdasági életünk nem bénult meg teljesen s egy ilyen katasztrofális elesettség után is, mint amilyenben a rajtunk átviharzott háborúval zuhantunk, kisebb-nagyobb zökkenőkkel természetesen, de megindult az élet. S hogy a bányamunkásság felelősségteljes öntudattal igyekszik ma is kötelességének eleget tenni, annak legfényesebb bizonyítéka, hogy akkor, amikor Nógrádi államtitkár elvtárs január 1-ig- mint maximum-követelményt, napi táp vagon szénkitermelést kért a pécsvidéki bányászoktól, ők ezt a mennyiséget már az elmúlt héten napi 160, majd 16% 165, tagy végül szombat estére 16t vagonra emelték fel, magasan túlhaladva a követelményt. A pécsi szénmedence bányászai tehát példamutatóan végzik kötelességüket, mert tudják, hogy végeredményben az ő teljesítményükön keresztül áll, vagy bukik az ország jobb jövője. Tudja a bányász, hogy kell a szén a mozdonyokba, a gyárakba, a lesti lakásokba és kell a szén mindenhová, hogy merbénulhasson a hősies erőfeszítéssel mozgásba lendített élet. A bányák államosításával kapcsolatban kiadott rendeletek végrehajtásának idején tehát minden reményünk megvan arra, hogy ez a maximum-követelményt messze túlhaladó napi szénmenynyiség ez után tartani is fogja magát, mert az állam gondoskodni fog a bányamunkásság jobb létéről és a szociális igazságosság jegyében emberibb állapotokat teremt nemcsak az élelem, hanem a ruha, bakancs s az annyira nélkülözhetetlen szappanellátás terén is. Akkor tehát, amikor a pécsvidéki bányászok a megadott határidő előtt, egyetlen felhívásra a megkívánt napi széntermelés mennyiségét jóval túlhaladóan élen járnak az ország újjáépítésében, méltán remélhetik, hogy jogos követelések teljesítést nyernek s elszenvedett sérelmeiket az állam most majd orvosolni fogja. A pécsvidéki bányászok együttes üzemi bizottsága ezúton mond hálás köszönetet a Magyar Kommunista Párt pécsi vezetőségének az önkéntesen vállalt rohammunkáért, amellyel a széntermelés fokozását jelentékenyen elősegítették, úgyszintén Sárdi József magyarszéki tejcsarnokosnak, aki a mecsekszabolcsi szegény gyermekek karácsonyi örömét 100 lite tej és 20 kg. vaj ajándékozásával tette feledhetetlenebbé. „Az ország szegénységén csak a munkásság összefogása segíthet" Nagyfontosságú döntéseket hozott a Szakszervezetek pécsi összvezetőségi ülése Vasárnap délelőtt tartotta meg a Szabad Szakszervezetek összvezetőségi ülését, amelynek programmpontjában a Ruházati Szakcsoport részben deportálásból, részben hadifogságból visszatért régi vezetői által előterjesztett határozati javaslat megvitatása szerepelt. A határozati javaslat mindenekelőtt a szakszervezeti titkárság átszervezését indítványozta, mert a benyújtott tervezet szerint az eddig részint anyagi okok, részint pedig munkafelhalmozódás folytán hiányosnak bizonyult titkári munkára a jövőben széleskörű feladatok várnak. A határozati javaslathoz először szett ruházati munkás szólt hozzá, vázolva azt a helyzetet, amelybe a munkásság jutott az árak és bérek aránytalansága miatt. Számos felszólalás hangzott még el, többen bírálva a Szaktanács belpolitikáját és kárhoztatva a szakszervezetben megnyilvánuló pártpolitikát, végül is valamenynyien a ruházati szakcsoport állást. Új, a helyezkedve, elfogadták azt a javaslatot, amelyik a szakszervezet munkateljesítményét kívánja fokozni. A felszólalások közben érkeztek meg a Szaktanács küldöttei: Vass Miklós, Fodor Gyula és Vizy elvtársak. Vass Miklós a közben kifejlődött vita során hozzászólásában a Szaktanács bérpolitikájának helyes voltát fejtegette és bejelentette, hogy az új kollektív szerződésben a készpénzfizetés mellett a természetbeni ellátás is szerepelni fog. Bejelentette, hogy a kormány már a közeljövőben erélyes intézkedéseket foganatosít a feketézőkkel szemben s azt a megállapítást tette, hogy az ország jelenlegi szegénységén csak a munkásság összefogása és az ország iparosítása segíthet. Fodor Gyula központi bányászkiküldött a bányászproblémáról beszélve azt a kijelentést tette, hogy a bányászok hangulatát az szabja meg, ki képviseli előttük a szakszervezetet, vagy a pártot, nem közömbös tehát, hogy ezekbe a pozíciókba kiket ültetnek be. Vizy a bányák államosításával kapcsolatban megjegyezte, hogy az államosítás csak úgy éri el a kitűzött célt, ha az irányítás a munkásság kezébe kerül. A munkásságnak nem szabad megelégednie félmegoldásokkal. A bányák államosítása után államosítani kell a bankokat, valamint a nagylétszámú üzemeket is. Az összevezetőségi ülés felszólalói sorában Lakatos József megyei titkár megállapította, hogy a szakmaközi bizottság letért a helyes iránytól, ezért újjá kell választani s az eredményesebb jövőbeni munka érdekében átj iratot kell intézni az egyes pártokhoz, s hogy a szakszervezetbe ne vigyék be többé a pártpolitikát. Tájékoztatta az összevezetőséget a Munkás Általános Fogyasztási Szövetkezet működéséről és a szakszervezet által alakított vadásztársaságról, mely tény, amellett, hogy most a munkásság is részt vehet az eddig „úri“ sportban, hozzá fog segíteni a munkásság közellátásának némi fellendüléséhez is. Végül az elnök szavazás céljából az összvezetőség elé terjesztette a ruházati csoport, valamint egy másik javaslatot, mely szerint a szakcsoportok átiratban kérik a helyi hozzájárulási összeg felemelését. A két javaslatot az összevezetőségi ülés egyhangúan magáévá tette. Központ, Budapest, Dorottya u. 5. PÉCSI FÓKJA: KOSSUTH LAJOS ÚT 13. A kisiparosság helyzete A kisiparosok az államgazdálkodásknak mindig mostoha gyermekei voltak. A múltban sokszor terelték el figyelmét szép szólamokkal megoldandó problémáikról. Különösen, ha a kisiparosság szavazatára volt szükség, hangzatos ígéreteket is kaptak bőven. A múlt kormányai nagyon jól tudták, mik azok a követelések, melyek teljesítését a kisiparosság követelni jogosult. Ilyen követelés elsősorban a társadalombiztosítás kiterjesztése a kisiparosságra. E kérdést ki is aknázta választások alkalmával minden választási kampány és teljesítését ígérte minden új miniszter. Komoly lépések azonban sohasem történtek ezen a téren. A jelenlegi kormányzat tudatában van annak, hogy a reakció és annak politikája a kisiparosságot is anyagi romlásba taszította. Épen ezért máris megindultak az előkészítő munkálatok a népjóléti minisztériumban a kisiparosságnak a társadalombiztosításba bekapcsolására. Az ország dolgozói óriási erőfeszítéseket tesznek az ország újjáépítése érdekében. Ezek között az első sorokban küzd ma is a valóban munkájából megélni akaró kisiparosság. Igen kevés kivétellel majdnem mindannyian vállalták az áldozathozatalt, amikor nagy erőfeszítésekkel rendbehozták üzemeiket, műhelyeiket. Nem vártak sehonnan támogatást, mégis részt vettek teljes erejükkel és becsületes munkájukkal a demokratikus Magyarország felépítésében. Pedig a kisiparosság ma a legnagyobb nehézségekkel küzd, különösen az anyagellátás terén. Legtöbb szakmában csakhamar elfogy a régi hulladék és öreg, de még felhasználható anyagok. Nemsokára nem lesz miből újat varázsolni a helyét megállni akaró kisiparosnak. Nagy raktárakkal és tartalékanyagokkal bizony a kisiparosság sohasem rendelkezett, miután a múlt anyaggazdálkodása nem a kisiparosságnak kedvezett, hanem a nagytőkének és gyáriparnak. A nehézségek megoldása egyelőre abban relik, hogy a feketepiac letörése érdjében a pénz devalválását azonnal és sürgősen nyomon követik-e olyan rendelkezések, melyek végre is hajtatnak. Mert a feketepiac szinte lehetetlen helyzet elé állítja és nyomorúságba dönti a kisiparosságot. Mind több lesz az olyan iparcikk, mely kizárólag csak a feketepiacon szerezhető meg. A derék kisiparos, ha nem akarja az árdifferenciát a fogyasztóra hárítani, de a feketepiacot sem óhajtja támogatni, táplálni, kénytelen munkavállalás nélkül iparát elsorvasztani és nyomorogni. Ebből is láthatjuk, mennyire elsőrendű érdek a kíméletlen harc folytatása a feketepiac hiénái ellen. Nem szabad nyugodnunk addig, míg ezek el nem tűnnek gazdasági életünkből. A múltban a kisiparosság másik súlyos sérelme volt a rossz adópolitika. A kisiparosság mindenkor jól tudta és átérezte az állammal szembeni elkötelezését. Azonban adózási készségét felnevelés helyett fokozatosan lerombolták azzal, hogy ezt a készséget kihasználva, pontosan reájuk, a leggyengébbekre raktak minden terhet, míg a nagy jövedelmek kicsúsztak az adóprés alól. Így volt lehetséges, hogy a kisiparosság százalékarányban jobban kivette részét az adózásból, mint a nagyipar. A kisiparosság tehát jogosan kéri és várja a demokratikus kormányzattól, hogy a múlt hibáit végre kiküszöbölve, egészséges adópolitika bevezetésével az adóterheket az erősebbek és tehetősebbek villáira rakja, kedvezményekkel nem a nagyipart, hanem a kisiparosságot segítse és az új esztendőben elhozza számára a társadalombiztosításnak régen várt és oly sokszor beígért kiterjesztését. ROMSZAUER JÓZSEF, a pécsi ipartestület alelnöke. ÚJ DUNÁNTÚLl