Új Dunántúl, 1947. március (4. évfolyam, 50-71. szám)

1947-03-01 / 50. szám

2 A svábok szabotázsa nemzeti vagyont semmisít meg Ezek a számadatok mindenki előtt világossá teszik, hogy a ki­­telepítés és a belső áttelepítés együttes munkájában be kellett következnie a törésnek, m­elynek eredményeként a helyzet ,a fal­vak tömegében a következő. A jobbik esetben ott maradt a sváb, aki tudja, hogy ki fogják telepí­teni. De a rosszabbik helyzet az, amikor a belső telepítés folytán ezekbe a falasakba kerültek be már a telepesek, akiket kényszerű­ségből rátelepítettek a sváb la­kosságra. Ezekben az utóbbi falvakban a nyugtalanság már elérte a tető­fokát. Az ilyen falukban béké­ről beszélni sem lehet. A telepesek, az odatelepített ma­gyarok a legnyomorúságosabb vi­­llonyok között élnek rendesen hét-nyolctagú család. Ezeknek a betelepített magya­roknak a helyzete nagyon szomo­rú és nagyon súlyos. Nagyon rossz körülmények között tudják meg­­munkálni földjüket, az ottmaradt volkksbundisták sem a földet nem művelik, se nem vigyáznak azok­ra a gazdasági eszközökre, ame­lyek kezükön maradtak. A leg­­több esetben az történik­, hogy az ottmaradt földművelési esz­­közök, mezőgazdasági szerszá­mok és a volksbund­isták kezén maradt állatok, amelyek a nem­zeti vagyonhoz tartoznak, el­tűnnek. Előfordul az is, hogy amikor a te­lepes elhagyja lakását, kimegy a földekre, hogy megmunkálja, mert a volksbundista még a földet sem munkálja meg, amely még a ke­zén maradt, ugyanakkor otthon az éléskamrát és más helyiségeket felnyitják, feltörik a volksbund­­isták az apró állatokat elviszik, a kerti veteményeket tönkreteszik és kicsapálják. Ilyen és ehhez ha­sonló károkat okoznak a betele­­pített magyaroknak, akik verejté­­kes munkával teremtettek maguk­nak életlehetőségeket. Ü.1 DUNÁNTÚL A volksbundisták kitelepítése a legsürgősebb megoldást követeli Krancz Pál elvtárs a nemzetgyűlés előtt mutatott rá a telepesek helyzetének tarthatatlanságára és a kis­gazdapárt egyes vezetőinek bűnös svábmentő üzelmeire Röviden beszámoltunk már arról, hogy Krancz Pál elvtárs megyei titkár a nemzetgyűlésen a belügyi tárca költségvetési vi­tája során a svéd kitelepítések kérdésében felszólalt. Tekintve, hogy ez a kérdés ma Baranya egyik legégetőbb problémája, most, hogy a parlamenti felszó­lalás gyorsírói jegyzetét meg­kaptuk, szükségesnek tartjuk annak részletes ismertetését. Tisztelt Nemzetgyűlés! A bel­ügyi tárca költségvetésének vitá­ját felhasználom arra, hogy a ma­gyar nép egyik legfájóbb kérdé­séről, a volksbundista haz­a­árulók kitelepítésének kérdéséről beszél­jek. A kitelepítés körül nagy bajok vannak, mert az utóbbi időkben a kitelepítés megakadt. Ez a kérdés megoldásra vár. A potsdami egyezmény szerint a ma­gyar kormánynak joga van a sváb lakosságot, illetőleg a volksbund­istákat kitelepíteni Németország­ba, az amerikaiak által megszállt övezetbe. A rendelet alapján a kitelepítés lassú ütemében ugyan, de megindult. A dolog előkészí­­tésében és minden intézkedésben , a belügyi kormányzat irányítása alatt egészen jó irányba indult el, mindaddig, amíg aztán később 1946 júnuus 3-án elakadt. Ezután 1946 augusztus 22-én létrejött a megegyezés bár nagyon súlyos feltételeket tartalmazott és na­gyon súlyos terheket rótt a ma­gyar államra, mind gazdasági, mind pénzügyi téren, mert a 20 évnél idős­ebb kitelepítendő né­met részére 500, a húsz évnél fia­talabb részére pedig 300 márkát kellett a magyar kormánynak ren­­delkezésre bocsátani továbbá ru­házattal kellett őket ellátni, sze­mélyenként megfelelő élelmiszer­­tartalékot kellett részükre bizto­sítani, azonfelül, hogy az egyes szerelvények tíz napra való élci­­mezéssel voltak ellátandók. A ma­­gyar belügyminisztérium mindezek­nek a nehézségeknek ellenére a letelepítést olyan rendszeresen szervezte meg, hogy az ősz fo­­lyamán megindíthatta és maguk az amerikaiak, de a Magyar Nem­zet, a kisgazdapárt hivatalos lap­ja is elismerését fejezte ki a hu­mánus és precíz munkáért. Ilyen felkészültség mellett egé­szem természetes volt, hogy a bel­ső telepítés­­ a kitelepítés prog­ramjához alkalma­zkodva megkez­dődött, így Tolnában és Baranyá­ban is, amely vidéken éppen a magyar lakosság teljes nincskeiény­sége miatt a szociális feszültség a legnagyobb A belső telepítés programszerűen haladt és nem is állt volna be semmi za­var, ha az amerikai katonai kor­mányzat 1946 november bő vé­gével a kitelepítést nem állította volna le, jóllehet a szerződés­szerű megállapodás szerint már­cius 1-ig 90.000 sváb volt ki­telepíthető. Mind egy faluból való­ látok a tanúsítványok egyetlen falura vo­natkoznak és mind 1945 május 14-én keltek. Ilyen tanúsítványokat az ország minden részén tömegesen osz­tottak ki. Amikor aztán éppen a tanúsítvá­nyok tömeges kiosztása miatt ala­pos gyanú merült fel arra, hogy bár ezeket a tanúsítványokat a kisgazdapárt három főfunkcioná­­riusa írta alá, mégsem­ lehet ezek­nek hitelt adn­i, megkezdődött az ilyen tanúsítvánnyal rendelkezők kihallgatása. Nem csodálatos, ha­nem egészen természetszerű, ami kiderült. Azok, akik ezeket a ta­­núsítványokat kapták, nemcsak, hogy tíz éve nem vol­tak tagjai a pártnak, hanem­ egy részük a felszabadulás után lépett be, sőt elég szép szám­mal akadt köztük olyan is, aki csak a tanúsítvány kiállításakor, vagy 1945 őszén lépett be a kisgazdapártba. Az általam bemutatott tanúsít­ványokat — ha kell — leteszem a Ház asztalára, meg lehet nézni, rajtuk vannak az aláírások. Hogy ezek a volksbundisták hogyan ga­rázdálkodtak az országban, men­­­nyii­e érezték, hogy meg vannak bizonyos kilátásaik, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy­ vidéken nem egy helyen hangoztatták: eljön még az ideje annak, amikor e­zt a rendszert fel­számolják és újra ők el fognak kö­vetkezni. Szeretném itt idézni Nagyiván képviselőtársunknak azokat a sza­vait, hogy le kell már egyszer térni a gyűlölet útjáról. Nem mi fogunk letérni a gyűlö­let útjáról, mert a magyar nép ellenségeit, a volksbundista ha­zaárulókat és barátaikat, a többi reakciósokat mi gyűlölni fogjuk mindaddig, amíg ki nem söpör­jük őket ebből az országból. Nagyiván képviselőtársam arról is beszélt, hogy sok embert ártat­lanul tartanak hosszú ideig elzár­va anélkül, hogy kihallgatnák őket. Hát sajnálhatja valaki a volksbundisták­at és hasonszőrű társaikat, ha azok esetleg inter­nálótáborba kerültek, vagy kite­lepítik őket. Azt is kérdezte, mi­kor jutunk már egyszer oda, hogy félelem nélkül lehessen élni? Én azt mondom, hogy a volksbundis­ták és a többi társaik mindaddig igenis félelemmel éljenek, amíg ki nem söpörjük őket az ország­­ból. Éppen ezért kell ezt a kérdést mihamarabb megoldani és ehhez szükséges a kormány támogatása is, hogy tovább lehessen folytatni a belügyminisztérium által jól el­indított akciót, hogy végül is a magyar népet megszabadítsuk el­lenségeitől­ a volkohridistáktól. ■ Krancz elv­társ beszédét a kom­munista és szociáldemokrata kép­viselők élénken megtapsolták. A beszéd közben azonban a kisgaz­­daoldalról több viharos közbeszó­lás hangzott el a kitelepítendő­­ svábok mellett. Így Filó Sámuel demagógnak" bélyegezte Krancz elvtárs állitássait. (A telepesek vannak hivatva eldönteni, igaz-e mindaz, ami elhangzott vagy de­magógia.) D Bnbódy János és más kisgazdak­épviselők is több ízben igyekeztek vihart kelteni a telepesek érdekében elhangzó be­­széd alatt. Mentik a gazdag hazaárulóka: Tudjuk nagyon jól, hogy a Volksbund megalakulását a gazdag sváb anyagilag mindig Tudjuk azt is, hogy e körül­mények perrendszerű bizonyítása nem mindig lehetséges. Vannak ihová a sváboknak támogatta, saját maga nem lépett ■ egyes pártok. . í­i.» t­r­ti i II I­I pTjpl­ g tomcöci beözönlöttek s c be előszor a Volksbundba, ha-| t i*“«’"?1".• «•*.1s,i‘ kében. Állításom igazolására is­ság szegényebb részeit kénysze­ritette maga előtt és ezekből alakították meg a Volksbund szervezeteket. Ezek a ga­zdag svábok most min­denhol, ahol csak lehetőség nyí­lik rá, megkeresik azt a fórumot, ahol mentésükre sor kerülhet. És úgy, ahogyan azelőtt a szegényebb lakosságot tolták maguk előtt és k­ényszerítették be a Volksbund­ba most, ki­bújva a kitelepítés alól, elsősorban a szegényeket te­­lepítik ki, a gazdag svábok igye­keznek magukat kimenteni az alól. Most tehát mégis éppen azok mentesülnek a kitelepítés alól, akiknek anyagi támogatásából Volksbund létrejött. mertetem és ha kell a ház aszta­lára is leteszem azokat a függet­len Kisgazdapárt országos főtitkár­­helyettese, Kiss László és a párt főüflvéssze, Bencze és dr. Lábadi Antal igazoló bizottsági tag által aláírt és sokszorosított példányok­ban kiállított tanúsítványokat me­l­­yek szerint ■ a Független Kisgazdapárt bizo­­­nyítja, ilyen emberek 11 éves­­ és ennél hosszabb párttagságát, s amely körülmény a mentésre­­ jogosít. Hamarjában 29 ilyen nemzetiség­­ igazolványt pr­ojukáltak nekem, | .Jellemző,­ hogy mind a 29 nem­zeti igazolást célzó tanúsítvány, t m SZTIPICSNÉl este 7 órától össztánc­ a NŐEGYLETBEN, 1547 MÁRCIUS I Váratlan nehézségek az angol-francia szerződésnél Parisból jelenti a MTI. Az angol f­rancia szövetségi szerződés jövő hétre tervezett alá­írását elhalasztották. Röviddel Be­­vin alsóházi beszédének elhang­zása után ugyanis váratlanul ne­hézségek merültek fel a szerződés megszövegezése körül. Az egyez­ményt­ egyébként a tervek szerint Dunkerque-ben írják alá. Bidant és Bevin Moszkvába utaztukban találkoznak itt. Bernard Shaw-nak főműve : PIGMALIOK Molnár Erik: A három éves terv során új, hatásos egészségvédelmet építünk ki Budapestről jelenti az MTI. A nemzetgyűlés pénteki ülését negyed 11 óra után nyitotta meg Kossa István elnök. Saári Ignác, a pénzügyi, alkot­mányjogi és közjogi bizottság elő­adójaként beterjesztette az állam­háztartás vitelére adott felhatal­mazás további maghosszabbításáról szóló törvényjavaslat bizottsági tárgyalásának jelentőségét, ame­­lyet a nemzetgyűlés vita nélkül elfogadott, majd a népjóléti tárca költségvetésének tárgyalására ke­rült sor. Olt Károly kommunista­párti előadó rámutatott arra, hogy a népjóléti minisztérium megala­pítására már Debrecenben szükség volt, hiszen a felszabadulás után nem volt város, vagy falu, amely intézményes segítségnyújtásra ne szorult volna. A mostani költség­­vetésen keresztül kibontakozik az új magyar demokrácia népi tár­sadalompolitikája. Az előadó a­ továbbiakban részletesen ismer­tette a költségvetés egyes rész­leteit. Rusznyák István (Magyar Kom­munista Párt) hangsúlyozta, hogy az orvosok és az egészségügyi al­­kalmilizáttaik helyükön maradtak és az ostrom alatt széledtek szét. Statisztikai adatokat ismertetett ezután a tüdővész pusztításának súlyosságáról. Igen fontos kérdés a tüdőbeteg­­gondozók ügye, amelyeknek szá­mát a három éves terv jóval a békebeli fölé akarja emelni. Évenként 13.000 tüdőbeteg hal meg, legalább ennyi a kórházi ágy kellene tüdőbetegek számára. — Hiány van a szakorvosokban is. A klinikákat és kórházakat egy­séges vezetés alá kellene helyezni. 1946-ban 16.000 volt az új nemi­­betegek száma, de az év első felé­hez képest a későbbi hónapok fokozatos csökkenést mutatnak Szaporítani kell általában a köz­kórházi ágyak számát. Ezen a té­ren a helyzet főleg a vidéken ka­tasztrófán*. Molnár Erik népjóléti miniszter felszólalásában kifejtette, hogy a felszabadulás nagy változást ho­­zott a szociálpolitikában. A fel­szabadulás után közvetlenül nem volt mód hatékony és átfogó szo­ciális program megvalósítására, en­nek csak alapjait lehetett lefek­tetni .A stabilizáció óta nyílt csak meg a lehetőség, hogy terv­­szerűséget vigyenek a szociálpoli­tikába. Bejelen­tette, hogy a miniszté­­rium lakásjogi kódexet ad ki, amely összefoglalja az idevonat­kozó jogszabályokat és azokat demokratikus szegemben dolgoz»» át. A társadalom hwtomló inté­zetek teljes önkormányzatát tisz­­teletben kívánja tartani. Megálla­pította, hogy a minisztérium az általános népbiztosítás kérdését óhajtja megvalósítani, amit termé­szetesen csak fokozatosan lehet végrehajtani. A mezőgazdasági biztosítás kérdését rövidesen ren­delet fogja szabályozni. Meg kí­vánja oldani a kiskereskedők és kisiparosok biztosításának kérdé­sét is. A hadi rokkantak helyzetében jelentős javulás mutatkozik mit jó- Elsősorban a hadirokkantak m*g­­gyógyítása é* e célból a már mű­­ködő két kórház mellé újabb kór­házaikat szerveznek. Tanfolyamokat létesítenek a h*­­keznek önállósitási kölcsönhöz keznek önnállósítási kölcsönhöz juttatni őket. A hadifoglyok hazahozatal* »* egész társadalom által sürgetett legfontosabb feladatunk. Országos társadalmi akciót indítanak majd­ a hiányzó pénzügyi fedezet pót­lására. Reméli, hogy a már elkészült három éves terv során új, hatású egészségvédelmet építenek ki. A megvalósítás előfeltétele azonba­n- hogy minden reakciós elemet kell távolítani a vezetéstől. A miniszter beszámolóját a ház minden oldalán tetszéssel fog­­­ták. A filmmővészet tündöklő csillag»' LESLIE HOWRBE WENDI HILLE? PIGM ALIOH A Szakszervezeti Konferencia menetrendje A konferencia második napjá*1. március 2-án a FÉKOSz országos központi kiküldöttjének beszá­moló nyitja meg a konferenciát- Utána Dénes György szaktaná­­cst­i kiküldött ismerteti az okatás­ osztály eddigi munkáját. A szak­­szervezeti nő­mozgalomról Deák Livia pécsi szakmaközi bizottsági tag tart beszámolót. Ezután CzetJ József tart beszámolót az OTI és a munkaközvetítésről. A megyei konferenciát Vidolo­­vits Nándor elvtárs zárószavai re­­kesztik be. Férfi ingek, női, gyermek fehérneműek, kötött kabátok, pulle­­varok, selyemharisnyák, gyapjú fonalak. RENDKÍVÜLIEN OLCSÓ ÁRAK, NAGY VÁLASZTÉKI VIDOLOVITS-nál, Irgalmasok­ a 3. sz. A Pécs-Baranyai I. Megyei Kon­ferencia menetrendjét tegnap álla­pította meg a szakszervezet veze­tősége. Így a konferencia mindkét­ napján 9 órakor lesz a konferen­cia megkezdésének időpontja. Március 1 -én V­i­d­o­r­o­v­i­t­s Nándor szakmaközi bizottsági el­nök megnyitóbeszéde után a mun­­­káspár­tok vezetői üdvözlik a kon­ferenciát­. Ezután Kossa István szakszervezeti főtitkár tart szak­tanácsi beszámolót. Majd L­a­k­a­­t­o­s József elvtárs tart megyei titkári beszámolót. A beszámoló­­kat­ vita követi.

Next