Új dunántúl, 1947. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1947-06-01 / 122. szám

­MMa ta RákimáAAláki / ÚJ DUNÁNTÚL IV. ÉVFOLYAM, 122. SZÁM MA: az Ifjúság napja Pécsett, a Nőegyletben mmDEn demokratikus IFJÚ ÜNNEPE A M­A­GYAR KOMMUNISTA PÁRT 0 É: 1 D U N AN TUJI LAP3A Ara 40 fillér PÉCS, 1947 JÚNIUS 1. VASÁRNAP Az új kormány feladatai Nagy Ferenc bukása nem volt derűs égből lecsapó villám, mert az ég aligha volt derűs. A jö­vője sorsát bizonytalannak érző nép előtt a Kommunista Párt ve­zetőinek figyelmeztető és éber­ségre késztető megnyilatkozása és néhány nappal ezelőtt a rend­kívüli­­­iniszterbanccs hazahívó határozata világossá tette a hely­zet lényegét: Nagy Ferenc az or­szág legnagyobb parasztpártjának elnöke elárulta a magyar paraszt­ságot, Nagy Ferenc a köztársa­ság miniszterelnöke elárulta a demokráciát. Súlyos vádak ezek, melyeknek részletei még alig ke­rültek a nagy nyilvánosság elé. Az összeesküvőkben lázadozott a zsiványbecsület: ők a bitófán és cinkosaik a miniszterelnöki szék­ben? E vallomások azonban el­vetemült bűnösöktől származtak és egymagukban nem lehettek dön­tő erejűek. A hazahívást elhatá­rozó rendkívüli minisztertanács elé már olyan bizonyítékok ke­rültek, melyek nem hagyhattak kétséget az ország sorsáért felelős demokratikus politikusokban. En­­nek következtében Nagy Feren­cet azonnal hazahívták. Itt hazahívással a kormány tulajdonképpen a vádlott­hoz intézett első kérdését ve­tette fel: bűnösnek érzi magát? A felelet megjött és ami eddig gyanú volt, bizonyosság lett. Nagy Ferenc a svájci követségi palota biztonságából megtagadta a hazatérést saját kormányának, saját pártjának, az egész dolgozó magyar népnek. Nagy Ferenc le­mondása, a kibújás a felelősség­­vállalás alól, a menekülés egy­­értelmű a bűnök bevallásával. Nagy Ferenc a magyar nép árulói­­val került egy sorba. Kállay Mik­lóssal, aki Capri szigetén üdül; Horthyval, aki Délbajorországban piheni ki az országvezetés fára­dalmait és tanítómesterével, Eck­­hardttal, aki Amerikából szolgál­ja a magyar nagybirtok és nagy­tőke érdekeit. Lesznek olyanok, akiket meg­döbbent a politikai és emberi bukás nagysága. Mi, a magunk részéről, nem a tragikus nagy­ságai, hanem a megalkuvás, a hitványság, te, árulás kicsiségét látjuk Nagy Ferenc sorsában. Ott voltak előtte a saját pártjá­nak rossz útira csúszott vezetői­nek, Nagyatádinak, Eckhadtnak intő példái. Milyen komikus, sőt ostoba paródiája Nagy Ferenc magatartása ezeknek a „nagy árulásoknak“. Még azt sem ér­ezte meg Nagy Ferenc, hogy a földbirtokreform után a munkás­ággal szövetkezett parasztságot már nem lehet eredményesen ki­szol­gálta­tni az úri érdekeknek. Aki ma akar elindulni Eckhardt *s az osztályárulás útján, az csak egymaga vagy legfeljebb kis ösz­­®*e­sküvő csoport élén haladhat, de a paraszti tömegek nem mö­gött* sorakoznak fel immár, ha­nem szemben vele. S ha a mun­kásság és parasztság ellen a ré­­m­úri recept szerint külföldi hó­­dító erőket próbálnak megmoz­­gatni, meg kellett volna már azt ** tanulni, hogy az új Magyar­ország már nem átjáróház az imperialista erők számára. Sem arany, sem fegyver nem fog töb­bé a demokratikus erők világ­­szolidaritására támaszkodó új Magyarországon. N­agy Ferenc nem tegnap bu­kott meg. Akkor bukott meg, amikor pártjában utat nyi­tott az úri reakció befolyásának. Az árulásra a válasz világos és határozott: a nép mögöttünk áll. Nem az egyes külföldi sajtóor­gánumok rágalmai, nem az itthoni csuttogó propaganda hazugságai,­ hanem a magyar nép kétéves ne­héz tapasztalatai döntik el, ki mellé áll: a magyar demokrácia éber őrzői, a hároméves terv, a nép jólétének kimunkálói vagy a nagytőke álcázott és nyílt ügy­nökei, a paraszt és munkásérde­kek árulói mellé. Amit 1945-ben kevesen láttak csak, az 1947 nya­rán a napnál világosabb. Nem szavak és vezércikkek, ha­nem tettek érvelnek mellettünk és a reakció álarcától megfosztott erői ellen. A demokrácia ereje e válságos napokban mutatkozik meg igazán és minden jel arra mutat, hogy átmenetileg sem kell félretenni a termelő munka eszközeit. Az el­lenforradalmi reakció vakmerő reményei egymás után válnak semmivé. A munkásegység meg­bontására irányuló próbálkozó kísérletek az ellenkező hatást váltják ki. Ha volt az utolsó két évben meg nem értés, sőt ellen­tét alul, Itt-ott a munkáspártok helyi szervezeteiben, az angyal­földi program és az összeeskü­vés új fejleményei nyomán pél­dátlanul egységes az egész ma­gyar munkásosztály. Jövő heti közös gyűléseink majd ízelítőt­­ adnak a szociáldemokrata-kom­munista egység erejéről. A bankállamosítás kérdésé­­** ben kialakult az egység a munkás és paraszt között: _ a kisgazdapárt ikivül marad ezen az egységen? Nem kétséges, hogy a kisgazdapárt paraszti zöme fel­­tétlenül benne van. A kisgazda­­párt parasztjainak is elege van már Kovács Béla és Nagy Fe­renc útjából. A legnagyobb ma­gyar parasztp­ártot ezentúl csak az öntudatosodó par­aszt rétegek vezethetik. Ha a kisgazdapártban a súlyos leckék sorozata után kialakul egy olyan becsületes pa­raszti érdeket szolgáló vezető káder, amely nem Nagyatádi, Eckhardt, Nagy Ferenc nyom­dokaiba kíván lépni, hanem­­ az igazi paraszti érdekeket viseli szí­vén, ha nemcsak a munkás-pa­raszt szövetség új megerősödésé­ről számolhatunk be, hanem a vezetésben megújhodik a kisgaz­dapárt, úgy őszinte szoros barát­ságra léphetünk. Ebben az eset­ben a magyar koalíció útját nem válságról válságra bukdácsolás jellemezné­, hanem az új és új munkafeladatok sikeres megoldá­sa. E feladat megoldása az új kor­mányra vár. Demokratikus kor­mány lesz ez, a súlyos és szé­gyenletes tanulságok után intéz­kedéseivel ki fogja vívni a nép bizalmát és megoldja a három­éves terv elindítását, az élet­­színvonal emelését. Nem kis fel­adat ez, az új kormány számára. Az utolsó évek alatt a dolgozó magyar nép is megbirkózott né­hány nehézséggel és joggal meg­követelheti, hogy ne volt uraihoz hanem a néphez méltó kormány igazgassa sorsát. „A magyar közösség csinált belőled miniszterelnököt“ Kovács Béla, Jaszkó Pál és Saláta Gyula szenzációs leleplezései szerint Nagy Ferencnek vezető szerepe volt a köztársaság elleni összeesküvésben A Magyar Távirati Iroda jelenti: illetékes helyről került a Ko­vács Béla ügyével kapcsolatban felvett és a kihallgatottak által sajátkezűleg írt jegyzőkönyvek egy részét. Kovács Béla letartóz­tatott kihallgatása alkalmával a következőket vallotta: Kérdés: Mi az oka annak a kö­rülménynek, hogy a köztársaság­ tősége? ellenes összeesküvés főbb tagjai a vezetőkből közelálló kisgazda­­párti kötelékből kerültek ki? Hi­bás-e ebben a Kisgazdapárt veze­ KOVÁCS BÉLA: Nagy Ferenc és Varga Béla ugyanolyan felelősek, mint én Válasz: Igen. Természetesen a Kisgazdapárt vezetősége, többek között én, Nagy Ferenc, Varga Béla hibásak és felelősek vagyunk azért, hogy a mi pártunkból ke­rültek ki a köztársaságellenes összeesküvés vezetői. Az, hogy a Kisgazdapárt a reakciós erők vonzásának központja és a köz­társaságellenes összeesküvés tag­jainak fészke lehetett a párt, elítélendő és meg nem enged­hető politikai eszköznek tudható be. A párt vezére, Nagy Ferenc 1945-ban a párt propagandaosz­tályának vezetője, Gyulai László révén részletesen tájékozva volt Haltai Sándor bűnös tevékeny­ségéről. Ennek ellenére nem tett lépéseket Raffai bűnös tevé­kenységének megszüntetésére. A Kisgazdapárt vezetősége az én személyemben, Varga, Béla, Nagy Ferenc és mások szemé­lyében hibás és felelős azért, hogy a párt a központi appará­tusba, vezetőállásokba összees­küvőket állított. Nagy Ferenc velem együtt felelős azért, hogy azután, miután tudo­mást szerzett Raffai bűnös te­vékenységéről és a magyar köz­társaság elleni káros illegális tevékenységéről, nem tette meg a szükséges ellenintézkedéseket. Én és Nagy Ferenc működésünk­­ben megengedtük magunknak a szoros barátságot a köztársaság­ellenes összeesküvés vezetőivel, mint például Szentiványi Do­monkossal, Arany Bálinttal, Sa­láta Kálmánnal. Ezekkel a sze­mélyekkel együtt részt ve­ttünk nemhivatalos megbeszéléseken, magánlakásokban, ahol bel- és külpolitikai kérdéseket, Magyar­­ország helyzetét beszéltük meg és olyan kérdéseket, amelyek nem képezhették volna legális megbeszélés tárgyát A feltett kérdést és a vallomásokat saját kezűleg írtam. Kovács Béla sk. JATZKÓ PÁL: Az összeesküvés aktív résztvevőjé... Jatzkó Pál, volt nemzetgyűlési képviselő kihalgatása alkalmával a következőket vallotta: Kérdés: Mit tud a Kisgazdapárt egyéb vezető személyiségeinek az összeesküvésben való részvételé­ről, amely pártnak a segítségét fel­használta az összeesküvők szerve­­zete, a Magyar Közösség és amelyre az a jövőben számított? Válasz: Úgy vélem, hogy a Kisgazdapárt vezetője, Nagy Fe­renc az összeesküvőkről, az ille­gális szervezetről nem keveseb­bet tud, mint én. Nagy Ferenc­nek a szervezetről való érte­­sültségét a következő tényekkel támaszthatom alá: Folyó évi január hó közepén a Kisgazdapárt vezetőségi ülést tartott, amelyen Saláta Nagy Ferenc felé fordulva a követke­zőket mondotta: Te is tudtál a szervezetünkről és nagyon be­csülted egyes tagjait Nagy Ferenc lekicsinylően így válaszolt: Igen tudtam, hogy van egy szervezet, amelynek a tagjai magyarkodók. Ezen az ülésen Nagy Ferenc a következő kérdést tette fel Salátának: A Magyar Közösség Lakatos Gézát akarta kinevezni elnökké? Saláta válasza: Nem, ezt nem akartuk. A Magyar Közösség csinált belőled miniszterelnököt. Saláta ezekt a szavakat Nagy Ferenchez intézte. Nagy Ferenc­cel baráti viszonyt tartottak fenn Arany Bálint, Szentiványi Domonkos és Saláta, valameny­­nyien az összeesküvés aktív résztvevői. Az utóbbi Nagy Fe­renc legközelebbi munkatársa volt és a Magyar Közösség ér­dekében fejtett ki rá hatást. A jegyzőkönyvben foglalt val­lomásomat sajátkezűleg írtam le és az megfelel a valóságnak. Dr. Jatzkó Pál sk. SALÁTA GYULA: Minden utasítást Nagy Ferenctől kaptunk Saláta Gyula, a szökésben lévő Saláta Kálmán volt nemzetgyű­lési képviselő bátyja a következő tanúvallomást tette: Kérdés: Mit tud öccsének Sa­láta Kálmán volt képviselőnek illegális tevékenységéről? Válasz: Mindjárt a felszaba­dulás után észrevettem, hogy öcsém, Saláta Kálmán gyakran találkozott és megbeszéléseket folytatott az összeesküvőkkel. Ezeknek a találkozásoknak az anyagait nem ismerem. 1946. november 15-én a Kisgazdapárt békési gyűlésére utaztam le. A vonatban Kis László képviselő, a Kisgazdapárt politikai bizott­ságának titkára a következő­ket mondotta nekem: A Kis­gazdapárt minden ügyét a po­litikai bizottság és a képvise­lői csoport tudta nélkül az a klikk intézi, amely Nagy Fe­renc és Kovács Béla körül cso­portosul. Ezt a klikket „apró­szentekének hívta és azok kö­zé — mint ismeretes — öcsém Saláta Kálmán, Hám Tibor és mások tartoztak. 1946 decem­berében, amikor ismeretessé vált, hogy Nagy Ferenc fia Washingtonba utazik és az ot­tani magyar misszió mellett fog szolgálatot teljesíteni, Kálmán öcsém felkereste Nagy Feren­cet és összekülönbözött vele. Később öcsém elmondta nekem, hogy Nagy Ferenc dolgozószo­bájában azt kiabálta a minisz­terelnök felé: A lányodat ki­­küldted Svájcba, a fiadat ki a­karod küldeni Washingtonba, mented a családodat és azt akarod, hogy mi feleljünk min­denért, pedig úgyis tudod, hogy mindent a te utasításodra csi­náltunk és csinálunk. Nagy Ferenc azt válaszolta Kálmán öcsémnek, hogy a fia azért megy ki Washingtonba, hogy Eckhardt Tiborral felve­gye a kapcsolatokat. 1947 januárjában, az össze­esküvésről szóló első hivatalos közlemény után öcsém újra fel­kereste Nagy Ferencet és ami­kor öcsém a miniszterelnöktől visszajött, megkérdeztem tőle, hogy mi történt Nagy Ferenc­nél? Öcsém azt felelte: Becsaptak engem, de most már nem köt engem a hallgatási ígéret és ha a bíróság elé kerülök, elmon­dom, hogy m­inden utasítást Nagy Ferenctől lo­­ptunk. Öcsém­től tudom azt is, hogy 1946. nyarán Nagy Ferenc és Ko­vács Béla külügyminiszteri ál­lamtitkárnak akarták őt kine­vezni. Azonban ezt a kineve­zést Tildy Zoltán akadályozta meg. Kérdés: Hol van az öccse, Saláta Kálmán? Váksz: Én és a nővérem úgy gondoljuk, hogy Kálmán öcsém kiment Svájcba Nagy Ferenc leányához és nála lakik. Öcsém eltűnése előtt többször beszélt nekem arról, hogy feleségül ak­arja venni. Az esküvőt 1947- ben a húsvéti ünnepekre ter­vezték. Vallomásomat sajátkezűleg ír­tam és az mindenben egyezik a valósággal. Saláta Gyula s. k. Az olasz KP elutasítja a Gasperri kormányt Rómából jelenti az MTI. Az olasz Kommunista Párt nyilatkozatot hozott nyilvános­­ságra, amely szerint a párt De Gasperri kormányával szemben a teljes elutasítás álláspontjára helyezkedik. A szabadelvű párt a politikai helyzet megvitatására június 11-én országos értekezte-

Next