Új Dunántúl, 1948. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1948-02-01 / 26. szám
» ÚJ DUNÁNTÚL ság születért mért az első magyar Köztársaság Ezernyolcszáznegyvennyolc Szil-szter éjszakája van. Havasse csapkodja a Szolnoki vasúti ■ Alomas sovány-hosszú épületét, melyet kietlen messzeségben vettek oda a város végére, hogy legölje a sártenger egyetlen töltött szigetét. váróterem azaz tulajdonkép egy hosszú, keskeny szoba -vatrán van világítva s keserves benyomást keltett a benne gyürkos urak s asszonyságok különböző csoportjával, — írja báró Jósika Miklós. Mindenen s mint cukin zavar s tanácstalanság tükröződött. Mindenki feszült várakozásban volt, mert a különvonat, mely Szolnokig, a vasút végállomásáig lett volna indulandó, sehogy sem akart előállani. A gyülekezők azt sugdosták, hogy a vasút vezetői mind schroarzgelrk s készakarva késleltetik az indulást, hogy Windischratz herceg, ki az osztrák hadakkal néhány óra alatt megszállhatja Pestet, itt elfoghassa az egész társaságot. Az akadályoknak s veszteglésnek úgy látszik, nincsen vége, bár tuár az éjfél közelegett s az osztrák hadak minden percben itt teremhetnek, hiszen Schwechat óta vereség s visszavonulás egymást érik. Egy reszkető úr érkezik s ennyit mond: mindnyájunkat itt fognak elfogni s a sarokba mutat, hol Kossuth a kormány feje áll egy csoport közepén, a felesége mellett. ‘ Bent a városban megkondulnak a harangok. Éjfél. Most az ajtó nyílik s teástálcán néhány puncspoharat hoznak. Kossuth álba iszik, szájához emeli poharát, hangja úgy szól, mintha a búcsúzó év harangjának zúgását folytatná. Felköszöríti a Szabad Magyar Hazát. Sok szem lesz könnyes. A vonat nem akar indulni , a gyanús halasztás tűrhetetlenné fokozza az idegek feszültségét. „Mindenkin zavar, tanácstalanság látszott, — jegyzi fel báró Jósika Miklós, a regényíró, csak Kossuth volt nyugodt, néha szinte derűs a kedve. Szép vonásai, arcának nyugodt, megértő kifejezése sohasem terjesztettek több tiszteletet a nagyobb bizalmat, mint abban, a szörnyű órában Megállni most már nem lehet s a visszavonulás a pestiekre nézve mindinkább meneküléssé változik, s szolnoki híd felé özönlött minden, elképzelhetetlen keveredésben s rendetlenségben. Nyolc teljes napon át, miért ennyi időbe tellett, amig elértük Debrecent, az utakat mindenütt végeérhetetlen karavánok leptél el. Kossuth szakadatlanul dolgozott, sürgönyöket menesztett, parancsokat osztott s leveleket irt, eminent oly lelki nyugalommal, ami bámulatot keltett. A nép, ez a pompás, dáliás, környékbeli nép, a puszta fiai, a maguk féloldalra vetett hosszú gabályukban, odasereglett a Honvédelmi Bizottság kezlete. Kossuth tudatja a jelenlévőkkel, hogy az oszrák császár feloszlatta az 1848-iki, november 15-én Kremsierbe összehívott rs magyar országgyűlést s 1849 március 14-én kiadta az oktroyált alkotólnöke elé, Kossuth Lajos körükbe mányi. Erre Kossuth indítványt lépett. Beszélt, szavai egyszerűek tett a Habsburg-Lotharingiai ház voltak s oly elevenek, mint a nép,, trónfosztására s bejelentette, hogy melyhez szólott. A föld népe mindenütt a szívét hozta el , nyomán lelkesedés kelt, amiről fogalmat alkotni nem lehet. Mikor az éjfél eljött s a holdvilág ezüstös fénye elöntötte a pusztát, minden zene zendült az éjszakába s ezer és ezer torokból hangzott szerte a diadalmas kiáltás: Éljen Kossuth! Éljen Kossuth! Wirigischgrätz herceg az osztrák haddal eközben elfoglalta Pestet, a fővárost. A magyar főhadsereg már a Tiszáig vonult vissza. Az ország kétharmada fel van adva, 1849. március 4-én az új császár, I. Ferencz József Olmützben kiadja oktrojált alkotmányát, mellyel Magyarország történelmi alkotmányát megszünteti s hazánkat beolvasztja az ausztriai összbirodalomba. A magyar hadsereg azonban egyik diadalt a másik után aratja. Kossuth Lajos április 4-ikén így szól Cegléd, Körös és Kecske-mét népéhez: „Az igazságos Isten és hadseregünk vitézsége meghagyta érnünk, elmondhatni: ütött a számadás óráját Április ,13-án reggel értesültek a Debrecenbe összegyűlt képviselők arról, hogy Kossuth visszaérkezett a táborból. Egy titkos érteaz elhatározást közölni fogja a Házzal. Ennek az elhatározásnak a hírére annyi nép tódult az ülésterembe, hogy alig lehetett mozogni, mire az elnök, Almássy Pál áttette az illést a nagytemplomba. A debreceni nagytemplom díszítés nélküli fala között zajlott le a magyar függetlenségi harc legimpozánsabb jelenete. Mikor Kossuth a nemzet századokig tartott szenvedéseiről, elnyomatásairól, áldozatairól beszélt s előterjesztve indítványát, e szavakkal fejezte be beszédét: „s ha ■ úgy látandják, hogy ezen indít- ványok jók, tegyék le önök ma, Uraim, Magyarország jövendő szabadságának, boldogságának alapjait!“ — a tömeg szűnni nem akaró lelkesedése és éljenzése közben elfogadta a ház az indítványt s Kossuth Lajost egyhangúlag kormányzóelnöknek az I. magyar Köztársaság fejének kiáltották ki. Arany jegygyűrűk, svájci karórák egyéb aranyékszerek, javítások KRIMKER és SÁNTA Jókai-téri szám. IMS FEBRUÁR 1 A falu jegyzője a népszíndarabok vadászkalapos, őrölt nadrága. Honréja, az által dróton rángatott báb volt, aki lélek nélkül volt kénytelen végezni feladatát és a sok megkötöttség közben elsikkadt a dolgozó nép szolgálata. Nemcsak a kormány és a tekintetes vármegye uralkodott rajta, hanem a nagygazdák befolyása alatt álló képviselőtestület, a gyakran korlátolt és néhány basaparaszt érdekeit tekintő és az adóemeléstől való félelmében minden újítástól tartózó elöljáróság is. Nem volt könnyű a jegyző sorsa és nem csoda, hogy ebben a légkörben legtöbbjük elszürkült, feladta a jobbért való hiábavaló harcot, a legtöbb esetben pedig a nép szolgálata helyett, csupán az urak kegyeiért hajlongott Ma ez a világ már a múlté, azonban a régi rendszer sok bürokratikus megkötöttsége még mindig megmaradt. A jegyzőknek 158 felettes hatóságuk volt, ezek közül 100 rendbírságolási joggal rendelkezett, előmenetele lehetetlenné volt téve. Úgy kellett táncolnia, ahogy a főszolgabíró fütyült, aki őt jelölte vagy visszahívhatta, de nem szállhatott szembe a virilistákkal sem, akik leszavazhatták a képviselőtestületben. Ennek a helyzetnek kíván véget vetni az a mozgalom, amelyet a jegyzők abban az irányban indítottak, hogy állami státusba helyezzék őket. Ez nemcsak függőségeiktől szabadítaná meg őket és előmenetelüket biztosítaná, hanem érvényre juttatná a választott bíró megfelelő szerephez juttatásával a községi autonómiát is. A tehetséges jegyzőnek nem kell ezentúl megöregednie egy eldugott faluban, mert nyitva van előtte a közigazgatás minden pozíciója egészen a minisztériumig. A jegyzők mozgalma annál is inkább számíthat sikerre, mivel megindított harcukban Rajk László belügyminiszter és a Kommunista Párt teljes támogatására számíthatnak. Iros Respublica, szabadság gyermeke S szabadság anyja világ Jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a távolból előre! Most hódolok, midőn még messze vagy, Midőn még rémes, átkozott neved van, Midőn még, aki megfeszíteni kész tégedet, azt becsülik legjobban. Most hódolok, most üdvözöllek én, Hisz akkor úgy is hódolód elég lesz, Ha a magasból ellenidre majd A véres porba diadallal névesz. Mert győzni fogsz dicső respublica, Bár vessen ég és föld eledbe gátol, Miként egy új de szent Napóleon elfoglalod majd a kerek világot. Irta: PETŐFI SÁNDOR Kit meg nem térít szép, szelíd szemed, Hol a szeretet oltárlángja csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed, Melyben halálos résznek kardja villog. Te lessz a győző, a diadalív Ha elkészül, a te számodra lészen, Akár a virágos tarka pázsiton, Akár a vérnek vörös tengerében!” Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzedelmi fényes ünnepélyen? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet s ott lenn tart a sírba mélyen — Ha meg nem érném e nagy ünnepet, Barátim, emlékezzetek meg rólam ... Republicans vagyok s az leszek A föld alatt is ott a koporsóban Jerjek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublikára. Meghallom én azt, s akkor béke száll az üldözött, e fájó szív porára. Lófogadás a pécsi közüzemekben ahol egyre modernebb berendezéssel látják el a közszolgáltatásokat Belépünk a széles terembe. Kétoldalit az egymást követő kapcsolótáblákon kartonokra írt szövetek: Belváros, Gyárváros, Budai- Külváros. ... Kísérőnk Tillai József elvtárs, a Közüzemek aligazgatója széles kézmozdulattal magyarázza: — Ezeken a transzformátorokon keresztül szolgáltatják a villamosáramot Pécs különböző városrészeibe Ez a helyiség a város idegközpontja. __. . ... A mérőskészülékek pontosan mutatják a fogyasztást Az idegszá Iak a vilamosvezetékek. Az érdekesség kedvéért megemlíthetjük, hogy a magasfeszültségű légvezetékek hossza 41 kilométer, a kábelek hossza 1V, a kisfeszültségű légvezetékek hossza 166 kilométer a kábeleiké pedig 10 kilométer. A közvilágítási légvezetékek hossza 123 kilométer, a kábeleké mindössze 4 kilométer összesen tehát Pécs városát 371 kilométer hosszú vezeték hálózza be. A szomszéd teremben halálfejes figyelmeztetés. Vigyázat nagyfeszültségű áram! — Az utcákat 1100 darab féléjjeles és 1334 egész éjjele® villanykörte világítja. — folytatja a tájékoztatót Tillai elvtárs. — A közel 80 ezer lakosú város átlag egy hónapban 632.000 kilowat áramot fogyaszt. A városi gázművek a kokszművektől kapja a gázt, amely színes homokkal teli tisztítókon keresztül jutt az udvarban álló gáztartályokba. — A gázvezetékek hossza a város területén összesen 63 kilométer hosszúságú — mondja az aligazgató elvtárs. — Pécs közönsége egy hónapban átlag 117.000 köbméter gázt fogyaszt. Megnézzük a kovácsműhelyt, a lakat- és asztalosműhelyeket is. Megtudjuk, hogy Pécs város közüzemeinél a vígműveknél dolgozókkal együtt több mint 500 alkalmazott dolgozik. A közüzemek munkásból lett igazgatója mindent elkövet, hogy biztosítani lehessen a dolgozók dretszínvonalénak az emelését. —co m ’A téli nap simogató melege kiráag bennünket a ház elé, de a bokáig érő sár nem enged tovább. .-( bánatok, a foltozott birkabekecsek szétnyílnak, a lábak nem vernek ütemet a töredezett járdán, tavasz van a télben. Néha előkerül a borosüveg, aztán szájrólszájról jár. „Ejha“. ..e má igen" -- szólal meg valaki közülünk — epeit most emelve le szájáról a fiaskót. Aztán beszédtéma is:kad, a fogy, amely eddig hál isten elkerülte a határt, a kenyér, adag, a beszolgáltatás meg hasonlók. — Lassan behúzódunk a házba, hogy ott folytassuk az inast meg a beszélgetést. De itt sincs soká maradásunk mert nagy zajjal, táncos botokat csörgetve jönnek. „Farsangolók" — mondja Sándor bátyám. Aztán már lépnek is be, felcicomázott öltözetben és monoton hangon kezdik énekelni az ősrégi, még Ázsiából hozott farsangi köszöntőt. Hipp-hopp farsang, Hoppó farsang! Itt ölték az ártányt, Nem adják a máját, Csak a szalonnáját. Adjon az Ur,Isten Ennek a gazdának Sok kis ökröt, Négy kis béröst Aranyekét a földjébe, Arany őst ért a kezébe, Haj regöl rajtul Ezt is megengedte Az a nagy Ur-Isten. Ágyúszájú tarisznya Vágyakozik tikmonyra, Ebbe nyárba nem vöt benne, Majd talán lösz a farsangba Hipp-lopp farsang, Lennye farsang, Isten álgya meg kigyelmeteket! Itt is adnak, amit adnak A jámbor házánál. Aki nem ad szalonnát, Kiverem az ablakát. Kelj föl asszony, kelj föl! Csald meg az uradat, Ne sajnáld megmecceni Darab szalonnádat! " A másodmagával megjelent, koldusnak öltözött farsangolás fején csúcsos, csupalyuk sapkával, rongyos szürderékok kódmnadraggal és lánccal átkötött rongyos kabátban olyan nevetséges figurának hat, hogy valamennyien nevetni kezdünk. Az énekhez hozzáfűzött cselekmény, mozdulat és szokás éppen olyan fontosak, mint maga a dal és dallam. Lábukon cafatot bocskorral a Japphopp- éneklésnél mindkét farsangoló lábbal a levegőbe ugrik. Bot zökken, lánc csörren. A gazdaasszony sem tud ellenállni ennyi csábításnak. Szaporodik a nyárson a szalonna, a kolbász, a mindig több bortól egyre mulatságosabb, egyre vígkedélyűbb lesz a regölésük. Aztán elköszönnek. A kutya kajkot utánuk a kezük ügyében lévő bor ezt is elintézi. Mire a falu végére érnek, már nem fér semmi a nyársra, a riss,-rossz tarisznya is dagad az oldalakon. Lassan ürülnek a poharak, emelkedik a jókedély, valakinek a javaslatára mi is fölkerekedünk, gyerünk a bíróhoz. Nem elsők vagyunk itt, már megelőztek bennünket, de azért mi is teli hangon, szívből látunk az énekléshez. Vince gazda kell föl. Száll az Isten a házadra. Sereg angyalával, Vetőtt asztalával. Teli poharával. A hangulat itt még emelkedettebb, nótába kezdünk. A nyári és őszi munkában elfáradt parasztemberek megfeledkezve minden bajról és nehézségről, küzdelemekről és verejtékről, — most Csig farsangolnak. Lassan dél lesz, kiki hazaszéled. ..S amint mi ,s’ Sándor bátyámmal, megbirkózó* a bokáig érő sárral hazafele tunk ,,a város farsangja 111' eszembe a „Tempicó“-jénal, i°' vacskájával és smingjével. Arra gondolok, hogy a népi kultúra, * parasztság évszázados évezredi szokásai mennyivel szívből jövnk, mennyinél őszintébbek, menni/1 é é vel magyarabbak, mennyive emberiebbek ... Fülöp János