Dunántúli Napló, 1948. május (5. évfolyam, 100-121. szám)

1948-05-01 / 100. szám

m A­­­ szakszervezeti világszövetség ájus 1-i kiáltványa A szakszervezeti világszövetség m­ájus 1-i kiáltványában felhívja a világ dolgozóit, hogy szi­lárdítsák meg erőiket a béke védelmére a szabadságért és demokráciáért folytatott küzdelemben. Csak úgy biztosíthatjuk a dolgozók magasabb életszínvonalát, a tartós békét, az általános bizton­ságot, a szabadságot és a demokráciát, ha elérjük azokat a célokat, amelyekért a háború alatt a szabadságszerető nemzetek oly bátran küzdöttek. A munkabérek sok országban a létfenntartási szín­vonal alá süllyedtek, ugyanakkor az üzérek és monopolisták nyereségei emelkedtek. Egyes országok­ban fasiszta mintájú munkásellenes törvényeket alkottak, a demokratikus szakszervezetek vezetőit üldözik, a sztrájkjogot korlátozták, vagy törvényen kívül helyezték, sőt egyes országokban a sztráj­­kolókat halálbüntetéssel fenyegetik. Mindez nem retten­heti vissza a dolgozó tömegeket. Ezek továbbra is lelkesen támogatják demokratikus szakszervezeteknek A dolgozó tömegek látják, hogy sok kor­mány még mindig hatalmas összegeket öl fegy­v úrk­­ élba, holott ezeket a tőkéket a nép életkörül­ményeinek javítására­ kellene fordítani. A dolgozói ■ minden országban békét akarnak. Gyűlö­lik a háborút, visszautasítanak és •elítélnek mind­eÍ dkat.^a politikát­ A szakszervezeti világszövetség a béke megszilárdításának és a világ minden szakszervezete együttműködésének központja volt és marad. Május 1-én minden ország dolgozó népe határozottan kijelenti, hogy a szakszervezetek szi­lárdan és megingathatatlanul harcolnak a békéért, a demokratikus jogok­ért, a szabadságért és a dol­gozók jobb életkörülményeiért. A MÁJUSI ESZMÉK DIADALA Május elsején a világ dolgo­zói kivonulnak az utcára, hogy tii­­takozzanak a tőkés kizsákmányo­­lás ellen és megmutassák növek­vő erejüket és elszántságukat a szocializmusért folytatott harc győzelmes befejezés­ére. Május el­seje a dolgozók munkabeszünteté­seinek és tömegtüntetéseinek nagy napja. Ezek a demonstrációk ta­núságot tesznek a munkásosztály félreérthetetlen elhatározásáról, hogy véget akar vetni a kizsák­mányolás és elnyomás korszaká­nak, hogy közvetlen befolyást akar gyakorolni a társadalom fej­lődésére és előre akarja vinni az emberi haladás ügyét. Ma 59 esztendővel *­. első május elseje után, amelyet 1889- ben a párisi nemzetközi szocialis­ta kongresszus jelölt a munkások Ünnepévé, a világ dolgozói el­szánt küzdelemben állanak, a 16­ kösrend utolsó bástyájával, az újabb háborúra készülő i­m­peri­a­lista nagytőkével. Az idei május elseje abban kü­lönbözik minden eddigi ünneptől,­­hogy a dolgozók előtt még soha s­em állottak olyan nagy­ fel­ad­a­tok és a munkásosztály még soha nem volt ennyire felkészülve és felvértezve történelmi feladatai­­k­ak elvégzésére, mint ma. A két­­ táborra szakadt világ egyre job­ban kiélezi a szembenálló erők közötti­ ellentéteket A magyar dolgozók szilárdan és elszántan a tartós békéért és a demokráciá­ért küzdő imperialista-ellenes frontba zárkóznak fel a haladás és demokrácia ellenségeivel szem­­ben. A munkásosztály harca nem­zetközi méretekben az imperializ­mus megdöntéséért, a nép­ek kö­zötti béke megteremtéséért, a zsarnokság és elnyomás minden gyűlöletes formájának megszünte­téséért folyik — soha még nem volt olyan közel a dolgozók tel­jes felszabadulása az egész vilá­gon, mint ezen a május elsején. A­ föld egyhatod részén, a szo­cialista Szovjetunióban már testet öltöttek a májusi eszmék. A né­­pi demokráciák százmilliós tömb­jében a dolgozók a reakció ma­radványai ellen, a teljes munkás­­egység és teljes népi egység megteremtéséért folytatott harcuk­­­­kal, a kapitalizmus befolyásának visszaszorításával, a földreform az államosítás és a tervgazdálko­­­­dás megvalósításával és az állam­hatalom demokratikus átépítésével­­ utat törtek a szocializmus felé. A nyugateurópai országok­­­ban és az Egyesült Államokban a munkásosztály harca az imperia­lista Zsoltiban álló éhségkormá­­nyok és a tőkéseket kiszolgáló munkásálló jobboldali szociál­demokraták ellen folyik. A gyar­mati népek — Délamerikában csakúgy, mint Afrikában, vagy Ázsiában — elkeseredett küzdel­met folytatnak a gyarmatosítók véres elnyomása és terrorja el­­len a nemzeti függetlenség meg­­­­teremtéséért. Soha nem pattant­­ szét még annyi helyen a nem­­zetközi kapitalizmus világlánca,­­ mint az utolsó esztendőkben.­­ Szerte a világon a munkásosztály­­ vezetésével sorakoznak fel a­­ többi dolgozó rétegek széles népi s ° trységbe­n, a kapitalista reakció­i ellen. Ez avatja az idei május elsejét a munkásság ünnepén túl •a Parasztság, az értelmiség, az egész dolgozó nép ünnepévé. A békéért és demokráciáért folyta­tott harc egyre nagyszerűbb ered­ményeket ér el szerte a világon. Franciaországban és Olasz­­­­országban a dolgozó osztályok szilárd szövetségén megtörik a fasisztáktól a mint vásárolókig­ lét­rehozott reakciós szentszövetség minden kísérlete. Spanyolország­ban a Franco fasizmus győzelme után közel tíz esztendővel tovább­folynak a fegyveres harcok, sztráj­kok és tömegtüntetések remegte­­tik meg a falangista banditákat. Görögországban, amelyet az­ ame­­rikai segítség gyilkos polgárhábo­rú színterévé változtatott, a de­mokratikus csapatok csapást csa­pásra mérnek az­ amerikai tisztek által vezetett monarcho-fasis­­ta hadseregre. Kínában Csang­ Kaj- Si­ k hadosztályai sorra megsem­misülnek a népi Hadsereg pöröly­csapásai alatt. Folyik a harc a gyarmatosítók ellen Indiában, a Közelkeleten, Délafrikában és szá­­mos más gyarmati országban, így kapcsolódik össze a nemzeti füg­getlenségi harc a világ munkás­osztályainak harcával, hogy mind­kettő egyesült erővel elkészítse a sírját az­ emberiséget­­ a pusztulás felé taszító tőkés rendszernek. Soha nem volt még a világ munkásosztályainak olyan hatal­mas szervezeti ereje, amilyent a szakszervezeti világszövetségbe tömörült hetvenmillió szervezett dolgozó jelent, akik első sorok­ban küzdenek az imperializmus és ügynökeinek népelnyomó törek­véseivel szemben. „Ezen a május elsején — írja a két munkáspárt májusi kiáltványa, — most már az egész magyar dolgozó nép együtt ünnepel a munkásosztál­­­lyal, amelynek legjobbjai testvéri közösségben a dolgozó parasztság legöntudatosabb részeivel, szaka­datlan harcot vívtak a kizsákmá­nyolás és elnyomás, a feudális­­kapitalista társadalmi és gazdasá­gi rendszer ellen az egész nép szabadságáért és jogaiért." A negyedik szabad május else­­­je valóban új, nagy feladat előtt találja a magyar dolgozó népet. A felszabadulás utáni első májust, mint a fasizmus felett aratott győzelem, mint a béke ünnepét ünnepeltük, ekkor indult meg a nemzet teremtő munkája, amely új országot épített a romokból. A második május elseje; meghozta az újjáépítés első gyümölcsét. Az év augusztusára Véget vetettünk az infláció nyomorúságának és si­­kerrel megteremtettük a stabilizá­ciót. A harmadik a május elseje­i reakció felett aratott győzelem ünnepe volt Kiszorítottuk az or­szág vezetéséből az összeesküvők­kel összejátszó népellenes eleme­ket, a régi rend visszaváróit és ügynökeit. A negyedik május elsején az alkotó mankót ünnepeljük. A mos­tani május elsejét a felszabadult nép abban a tudatban köszön­­­­heti, hogy az­ ország végleg dolgozóké, minden, ami itt tör­t­nik, a dolgozó nép érdekében tör­ténik. Államosított gyáraink élén a munkapadok és műhelyek d­ol­gozói állanak, a kormány és az államgépezet felelős pozícióiba eg­­y­re nagyobb számban kerülnek a nép fiai. Megnyitottak az isko­lák, a közigazgatás, a társadalmi élet kapuit az eddig elnyomott kisemmizett milliók előtt. A reak­ció felett aratott győzelem elhárí­totta az ország továbbfejlődése elől az akadályokat. Teljes erőn­­ket az életszínvonal felemelésére szentelhetjük. A dolgozók szerte az országban rohammunkával és munkaversennyel, a termelő gépe­zet egyre gazdaságosabb kihasz­nálásával készültek a munka ün­­nepére, amelynek fényét külön emeli, hogy a nemzeti megbecsü­lés legmagasabb fokára, az ország legkiválóbb élenjáró dolgozóit helyezte, ezerötszáz élmunkásun­­kat, akik felé az egész nemzet sze­retete és mélységes elismerése száll. A májusi gondolatok öltöt­tek testet abban a lázban, amely a dolgozókat egyre nagyobb telje­sítményekre ösztönzi, l­egszebb májusi ajándék a­­ m­a­­gyar dolgozók számára, hopy végre Magyarországon is véget­­ vetettünk a munkásosztály ketlé szakítottságának, megteremtjük a magyar dolgozók egységes, ha­talmas pártját amely tántorítha­­tatlanul viszi tovább azokat az elméket, amelyek a magyar mun­kásmozgalom harcos májusi fel­vonulásainak véráztatta zászlóira voltak írva. „A két nagy munkáspárt felül­­emelkedvén a pártönzésen eltö­kélte, hogy erőit közös nemzet­­építő, népet szolgáló munkára egyesíti és a két pártot egy párt­tá, a Magyar Dolgozók Pártjává alakítja, hogy így az egész­ nép­nek példát mutasson és a dolgo­zók millióinak önzetlen, erős, igazságra, békére és biztonságra törekvő vezetője legyen". — írja a májusi kiáltvány. Ebben a szel­lemben alakult meg városunk csak­nem minden üzemében és körze­tében a Magyar Dolgozók Pártja, ebben a szellemben egyesültek a munkásmozgalom és a termelési csata élén haladó bányászszerv­­zeteink, ebben a szellemben készül egész. Baranya népe a május 17-én megtartandó megyei kongresszus­ra, amely kimondja a Magyar Dolgozók Pártjának megalakulását Baranya megyében. A magyar városok és falvak ut­cáit ma mindenütt elértüik ujjongó és ünneplő dolgozók százezrei. A felvonulók vörös és nemzetiszínű­ zászlóit lobogtatja a szél. Ezek­­nek a zászlóknak a vezetésével hirdetik meg a magyar dolgozók testvéri szolidaritásukat a világ összes dolgozóival, a velünk kö­zös úton haladó szomszédi­ né­pekkel, a béke és a haladás erős védelmezőjével, a Szovjetun­óval. ünnepeljük a májusi gondolatokat, amelyek feltartózhatatlanul diadal­ra viszik a szabadságszerető dol­gozó milliók ügyét az­ egész vilá* fl ° n Pajr* Int váll A népi demokrácia eredményeit­­ senki sem veheti el tőlünk Pénteken tüntették ki az ország­ LőOO élmunkását Pénteken délután ünnepélyes keretek között tüntették ki a mun­kaversenyben élre került dolgozó­kat a budapesti sportcsarnokban. Az élmunkásjelvényeket Kossa István, a Szakszervezeti Tanács főtitkára nyújtotta át a kitüin­­tetteknek. Az ünnepségen megjelent a mi­­niszterelnök és a kormány több tagja is. Harustyák József, a Szak­­szervezeti Tanács elnöke modott megnyitó beszédet, majd a mi­niszterelnök köszöntötte a kitün­etetteket. Első alkalommal ünnepel együtt a dolgozó munkássággal a falu népe és a haladó értelmiség — mondotta Dinnyés Lajos —, doku­mentálva hogy május elseje nem­csak a munkásosztály, hanem az egész dolgozó népünk legszebb ünnepévé vált. Nép­egységünk töretlen megnyi­latkozása lesz a holnapi május elseje, amely szebben nem is köszönthetett volna ránk, mint a munakverseny ünnepével, ahol az első ,magyar éltmunkás" jelvények kerülnek kiosztásra. Nem szokványos kitüntetés ez a jelvény, amelyet a mai napon 1500 dolgozó társunk mellére ‘ű­­zünk. Százezrek munk­a­versenyé­nek első eredményeként ugrott ez a kitüntet ot- 1500 munkástársunk az élre. Csak olyan munkástársadalom képes ilyen erőkifejtésre, amely öntudatos és ismeri a célt, amely felé haladni kell és tudja, hogy a hároméves, terv, a munkaverseny olyan magyar haza és olyan­­ népi demokrácia fejlődését szolgálja, amelynek nemcsak jólé­tnk fokozása, ha­nem függetlenségünk gazdasági zálogának biztosí­ása is függ et­től a munkától. A kormány és ezen keresztül az egész magyar nép nevében kö­szöntöm az én munkásokat. A nemzet örökké büszke lesz rá­juk, mert egy gyilkos és szé­Az­ő munkás jelvény; kizárólag a termelésben közvetlenül részt­vevő fizikai munkások részére tartják fenn. Az egyéb területen dolgozók részére az élm­unkásoké­­hoz hasonló kitün­etést fognak rendszeresíteni. Az élmunkás jelvény mellé él­üzem jelvényt is rendszeresíte­nek, amellyel az eg­ész üzemet jutal­mazzák ha a verseny egy-eg­y idő­szakában vagy a­ verseny befeje­eredményét többé senki se ve­heti el tőlünk. A munkaeredmé­­nyek mindenütt azt bizonyítják, hogy a magyar munkásság tudatában van annak az épitőmunkának a jelentőségével, amelynek mind­annyian egyenként is részesei vagyunk. gyenteljes diktatúra romjain fel­építették a dolgozók új, szabad fü­ggetlen Magyarországát. A miniszterelnök v­an Kossa Ist­ván mondott ünnepi beszéde. Rá­mutatott arra, hogy közel félmillió dolgozó és több mint 1.600 üzem kapcsolódott be a munkaversenybe. zéséig a legkitűnőbb teljes­í­mény: nyújtják Ezután Kossa István az 1. számú élm­unkás jelvényt Góró Ernő miniszternek nyújtot­ta át, n... ám a Szakszervezeti Tanács egyhangú elhatározással neki ítél­te oda. Az é­.munkások nevében Skrada László köszönte meg a kitünteté­­­seket és fogadalmat te­tt, hogy tú­l A nemzet örökké büszke lesz rájuk... Gerő Ernő az ors­zág első élmunkása

Next