Dunántúli Napló, 1949. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1949-02-01 / 26. szám
4 ♦ DUNANTOI NAPIÓ Részlet Petőfi Sándor naplójából ... Republicanus vagyok lelkestül-testéstül, az voltam mióta eszmélek, az leszek végső leheletemig. Ezen tántoríthatatlanságom, mely soha egy pillanatig sem rendült meg, ez adta ifjú kezembe az önbecsülés pálmáját. Azon időben, mikor a lelkeket vették és jó drágán fizették, mikor egy alázatos görnyedés megalapított jövendő volt, én messze kerültem a vásárt és senki előtt még csak fejemet sem billentettem meg, hanem álltam egyenes fővel s fáztam és éheztem. Lehetnek ékesei!), nagyobbszerü lantok és tollak, mint az enyém, de szeplőtlenebbek nincsenek, mert soha lantomnak egy hangját, tollamnak egy vonását sem adtam bérbe senkinek: énekeltem és írtam azt, mire lelkem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság. Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű ember valók, ami egyszóval annyi, mint republicanus, mert a respublicának nem az a fő jelszava, hogy „le a királlyal“, hanem a „tiszta erkölcs!“. Nem a széttört korona, hanem a megvesztegethetetlen jellem, szilárd becsületesség a respublica alapja... enélkül ostromolhatjátok a trónt, mint a titánok az eget, s le fognak benneteket menykövezni; ezzel pedig leparittyázzátok a monarchiát, mint Dávid Góliátot! Republicanus vagyok vallásosságból is. A monarchia emberei nem hiszik, vagy gátolni akarják a világszellem fejlődését, haladását s ez isten tagadás. Én ellenben hiszem, hogy fokonként fejlődik a világszellem, látom mikép fejlődik, látom az utat, amelyen megy. Ő lassan halad, minden száz, vagy néha ezer esztendőben tesz egy lépést, de miért síelne? hiszen ráér, mert övé az örökkévalóság. Most újra emeli lábát, hogy egyet lépjen... a monarchiából a respublicába. Elébe álljak, hogy szemrehányó tekintetével megátkozzon és megsemmisítsen? Nem leborulok méltóságos színe előtt, fölkelek megáldva, belefogózom szent palástjába és követem dicsőséges nyomdokát. (Pest, április 19. 1848.) Költők a köztársaságért A költők lelke fogékonyabb a külvlág minden eseménye iránt, mint az átlagemberé. Sokkal inkább előre érzik a fordulatot és annak jelentőségét, mint az, aki műveiket olytassa. De hiszen épen ezért költők, akiknek a szava milliós tömegeket tud megmozgatni, ha kifejezi a kor lelkét, ha eszméik és kívánságaik helyesen tükrözik a társadalom gazdasági szükségleteit, az élenjáró osztály eszme- és gondolatvilágát. Egy évszázaddal ezelőtt Petőfi volt az, aki ezt a hivaltást betöltötte a magyar irodalomban. Az ő lelkében vált égetően tudatásává az a probléma, amit mindenki érzett: le kell rázni a német igát, meg kell dönteni a Habsburgok Irónját és megalkotva a köztársaságot, fel kell szabadítani a nép millióit. Izzó német- és Habsburgellenesség fűti sorait s amikor 1848 elején Európa-szerte felrobbannak a forradalmitüzek, gyújtó szavának minden erejével akarja a nemzetet is annak az útnak választására bírni, amelyen a franciákat követve más népek is megindultak: forradalom segítségével kivívni a szabadságok Petőfi forradalmi eszméinek középpontjában az a gondolat áll, hogy ő nem a népet akarja felemelni egy magasabb társadalmi rétegbe, hanem a nemesi burzsoá társadalom nélkül, annak megdöntése után a néppel akar új nemzetet teremteni a világszabadság lobogója alatt. Csak attól fél, hogy a magyar királyhűség a bécsi palotából kiüldözött király mellé állít bennünket, pedig egy új „Vitám et Sanguinem" a nemzet halála lenne! Fél, hogy a félrevezetett többség a király mellé áll. (Készül,. hazám!). S ha lesz közöttünk olyan vakmerő, Kinek eszébe jut, Hogy három század óta úl Hazánkon a Habsburg család, S azóta a hazának Nem volt egy gondolatja Nem volt egy érzeménye, Mely édesebb a kárhozatnál, Az ilyen vakmerőt, Az ilyen szemtelent, Az ilyen házádatlant Hőnárulónak deklaráljuk ás nyársra húzzuk Népét szerető lelkes királyok zsarnokságától undorral fordul el. Minden népet fel akar szabaditni a szolgaság, az elnyomatás alól. (Királyokhoz.) Petőfi váteszi lelke megérezte azt, hogy a jövő államformája nem alapulhat elnyomatáson, szolgaságon, kizsákmányoláson. Ezért írta Respublica című versét, amelyben örök szép sorokkal a még meg nem született új államrend előtt, de amelynek egykori eljövetelében szentül hitt. Most hódolok, midőn még messze vagy, Midőn még rémes, átkozott neved van, Midőn még, aki megfeszíteni kész tégedet, azt becsülik legjobban. Mert győzni fogsz, dicső respublica, Bár vessen ég és földelédbe gátot, Miként egy új, de szent Napóleon, Elfoglalod majd a kerek világot. Majdnem száz évnek kellett elfolynia az idő homokóráján, amíg Petőfi álma megvalósult, de volt helyette más költő, Ady, aki üdvözölte az új államformáit, azt a köztársaságot, amely leoldotta a Habsburgok által ránk kovácsolt bilincseket. Az az Ady, aki az első világháború első puskalövésétől kezdve döbbenettel kiáltotta világgá azt a szörnyű sorsot, amely az idegen érdekekért, a Habsburg trón megmentéséért, a német nép hegemóniájáért háborúba hajszolt magyar bakáknak osztályrészül jutott, a háború végét és a tanácsköztársaság megalakulását halálos betegágyán megnyugvással fogadt. Az utca éneke zúgott harsogva ezekben a napokban diadalmasan. Annak a népnek a dala nyomott el minden más hangot, amely az elnyomatás éveiben csak az ő versein át jutott szóhoz. A köztársaság számára ezt fsztenette (Hidak útja): Itt van a nép, trónt ülni fog most Ezér évig férge a rögnek ítél a nép, ítélni fog, 8 ezerszer, Ja a bűnösöknek. A köztársaság vezetősége felismerte Ady jelentőségét. A nagybeteg költőnél tett kormánylátogatás annak az egyéniségnek szólt, aki egy megalkuvó és gyáva korban ki mert állni a munkásság és dolgozó parasztság mellett, szembe mert szállni a hatalmas nagyurakkal, aki hangot mert adni milliók panaszának. József Attilának, nagy munkásköltőnknek nem jutott más osztályrészül, mint siratni azt a szabadságot, melyet az első köztársaság megteremtői kivívtak, de amelyet az imperializmussal szövetkezettt reakció eltaposottt. Ignotushoz írt költői levelében a szocializmus állásáról így írt ... Nem az elmúlást Siratod, mint helyedben én siratnám. Hanem a munkát, a felszabadulást. Magát az emberi alkotást, A láthatatlant, mert rátipornak a hitvány és látható hatalmak. Így látta három nagy költőnk: Petőfi, Ady és József Attila, a népek szabadságának ügyét! Kövessük mi is őket, tegyük magunkévá eszméiket, szeressük és védjük a Magyar Köztársaságot. Dr. Fábián Pál. Élén a jól szebb jövőnek állunk küszöbén Sem dönthetné meg ügyünket Ezer cselszövény. Irinyi szent s hő fohász után Szép hazánk ege Deríti végre s oszladozik Sötét fellege, Sem hisszük már, hogy a vén sors Le tud küzdeni: Ifjú erőnk ellen ő fog Csatát veszteni. Eddig távolban kerestünk Módot és utat: Mit, hogy tenni? * a józan ész közben mutat: ,,Testvérek vagyunk" e szóban ■tz egész titok: Dicső, hogy itt összevágnak Gondolatitok! Szent, legyen hát e ,,testvériség" Nyitjtatok kezet: az igaz út és bennünket Célunkhoz vezet. félre címzetes hiúság! Ve légy akadály: S aló jó helyett te még csak füstöt és gőzt adtál. Minek nekünk rangkülönbség, Hisz mind dolgozunk! Ki szánt, ki gyárt, ki pedig ír. Itt gondolkozunk. Osztatás Egyetlen cél: „Boldogulni". Mit mind akarunk: Ez meglesz, már nem. hevervén Eszünk és karunk. Mert tudjuk,hogy csak ész s munka Boldogít hazát: (Nem kiváltság) s ha tiszteljük Egymás igazit. Váltogatva jő majd édes, Aztán keserű: Miránk nézve következik: Borúra derű. Föl is annyi, mint lefelé Fordul a kerék: Mienk lement, most fölkerül Nemde ez derék! Nem, táplálunk ettől fogva Soha téged, és Kebleinkből számkivetünk Nyugzó csüggedés Bátran letre buzdítunk Példával alant. Míg felül dicsőre, nagyra lelkesít a lant. ... Hazug a példaszó is, hogy Éppen a magyart Átok verte volna s azért Soha együtt nem tart. Ily esztelen önámítás Kárhozást tenyészt: Pulyára tesz, kétségbe ejt S nemzetet, enyészt. Hogy Isten csak mi irántunk Volna, mostoha: Józan ésszel, ezt elhinni Nem lehet soha. Párt, viszály volt s lesz, míg létez Külön vélemény: Másutt is volt, utóbb is lesz Ily korcs szülemény. ... De ki hon ellen vét, érje Szánó nevetés: S mint érdem, legyen tőlünk Béres megvetés. E hazában a természet Jóléttel kínál: Bolondokul szomjaztunk-e Forrásainál? Gyáva vár, míg a sült galamb Szájába repül; Aki férfi példát mutat másnak szerepül. Most e hon nem ismeretes, csak Tokaji bora; De akarjuk s jövend neki Majd csodált kora. Pályánknak új irányában Ez a jeladás: Hogy megfujtuk ..Becsületünk" Legyen fogadás. Táncsics Mihály. Barátságos labdarúgó mérkőzések A fordult időjárás hatásán korán ébredt az idei labdarúgóélet és vasárnap már a komoly labdarúgómérkőzések egész sorát játszották az országban. Pécsett is igen sokan mentek ki a Verseny utcai pályára, ahol a két házigazda mérkőzött egymással. A Dinamó bányásztársával, a PMSE-vel játszott edzői mérkőzést. A vasárnapi mérkőzésekről tudósítóink a következőképpen számolnak be: BTC—PVSE 2:0 (0:1). Verseny utca, 1500 néző, vezette: Csík. BTC: Sarbak — Kisgál, Kovarik — Nagy, Leipár I., Horváth — Katics, Kövér, Kincses, Leipárd II., Karácsonyi. PVSE: Szontagh — Knizsek, Baranyi — Meggyes, Galambos, Hamar — Zombori, Hirczi, Kelenfi, Sós, Vezér. A két csapat közül inkább a vasút játszott nagyobb akarattal és különösen a második félidőben valamivel többet is támadt. Az első félidő elfogadhatóan játszó védelmek és gólképtelen csatársorok játékát hozta, mindkét kapu lőtt garmadával akadtak gólt kínáló helyzetek. A második félidőben is hullámzó játék alakult ki és különösen a PVSK csatárok tologattak sokat a BTC tizenhatosán belül. Az első gól szerencsétlen öngól volt, amikor Leipám II. lövése Knizsek lábáról döcögött a hálóba. Egy percen belül Kövér kitört, átadásából Kincses talált a hálóba. Bírálat. Iramnélküli és erősen idényeleji mérkőzést láttunk. Mindkét csapat részéről akadt néhány tisztességes akció, de a gólok szerencsés körülményekből adódtak. A vasút játékán meglátszott a nagyobb akarás, a csatársor azonban túlzott falszrayban szenvedett. A PVSE által kipróbált játékosok közül az első félidőben játszó Szontagh és Knizsek elfogadhatót nyújtott, Keleifinek viszont még sokat kell gyakorolnia a neki szokatlan poszton. Az egyéni teljesítmények közül a BTC-ben Sarbak, Kovarik, Horváth és Karácsonyi, a PVSF-ben pedig Baranyi, Meggyes, Galambos és Zombori játéka emelkedett ki. DINAMÓ—PMSE 5:1 (1:0). Barátságos. Pécsbányatelep, 500 néző. Vezette: Lugossi. Helyenként elég jóiramú mérkőzés alakult ki, a Dinamó jobb csatárjátéka döntött. Az első gól úgy esett, hogy Horváth II. lövése Bombek lábán irányt változtatva jutott a hálóba. Szünet után Bencze I. hosszan előrevágott labdáját Horváth bevédte. A potyagólok tovább folytatódtak, amikor Krausz Bergmann lábára öklözte a labdát, ahonnan az a saját kapuba vándorolt. Végül Bencze II. szerzett egy ,,igaszi** gólt. A Dinamóból Kresz volt a legjobb, kívüle a feljavuló Réfi tűnt ki. A pécsbányatelepiek legjobb embere a középfedezet Wagner volt. FERENCVÁROS—EMTK 3:0 (1:0). Szünet előtt a ferencvárosiaknak nem menta játék. A gólokat Budai, Czibor és Kocsis lőtték. MTK—PAMUTIPAR 1:0 (1:0). Pompásan játszottak a kékfehérek. Hidegkúti (5), Kovács I. (2), Hegedűs, Sándor, Mészáros, Keszler III., Bosánszky. VASAS— UMTK 6:3 (5:1). Mindkét csapat játékán látszott, hogy még az edzések elején tartanak. A vasasoktól Szilágyi I. és Pósa (2—2), Kántor és Ilovszky (1—1) gólt szerzett. CSEPELI-GANZ 5:0 (2:0). A mérkőzés nagy részében a Csepel támadott. A gólokat Keszthelyi21 és Fenyvesi szerezték. KISPEST—HATÁRVADÁSZOK 0:0. A kispesti gitárok nem tudták gólra váltani fölényüket. ÚJPEST-Mezőhegyesi EPOSz 12:0 (4:0). Az újpesti jobbszárny remekelt. A gólok közül Szusza ötöt lőtt. SALETO—SALLE 5:2 (3:1), MATEOSz—PAKS 9:3 (5:1). A fuvarosok iskolajátékkal győztek, a labdarúgásnak jó hírverést végeztek. A paksi csapat igen lelkeset játszott és három gólja dicséretet érdelem. Góllövők: Virágh II. (5), Bártfai, Onódi (2—2), Zsolnai illetve Dalnoki, Timár II. és Tarai. A paksiak csapatából Szigeti Tóth L és Tímár II. játszottak egészen jól. A mérkőzést 1500 szurkoló nézte végig. SzAC— Rákoskeresztúr 2:0 (1:0). ETO—HUBERTUS 9:4 (5:1). A trafik csapat egészen jól játszott, különösen Kertesi remekelt. Soroksár—Hazai Fésűs 11:0 (4:0). POSTÁS-GSE 2:2 (2:0). Szombathelyi Lokomotív—Győri VSK DAC 2:1 (0:0). Vasutas kupa. Jóbramú mérkőzésen a győri csapat majdnem meglepetést csinált. Tatabánya—Húsos 4:1 (2:0). A vendégcsapat mezőnyben jól játszott. Egy győzelem, egy vereség . . . PMEFESz-SalySE 34:52 (IS:20) NB I. férfi, vezette: Velkei és Verbóczi. Izgalmas, fej-fej melletti küzdelem alakult ki, a csapatok felváltva vezettek, a pécsiek a végén két személyivel győztek. A MEFESz játékosait újabban a kosárdobásban nagy balszerencse kíséri. Kosárdobók: Czéh (19), Gáton (4), Oppe dr. Csicskár, Rácz (2—3), Táncov (2), illetve Kovács (12), Kohán (9), Pintér (6), Horváth (4) és Földi. Jók: Czéh Rárz, illetve Kovács. SalgSE—PMFFESz 43:25 (22:9) NB I. női, vezette: lelkei és Verbóczi. A vendéglányok már az első félidőben nagy előnyre tettek szert, amit a pécsiek a szünet után már nem tudtak behozni. A salgótarjániak győzelme teljesen megérdemelt. Kosárdobók: Balázs (19), Rosa (12), Solymosi (8), Babics és Dombi (2—2) illetve Varga (8), Futár (b), Werner, Hortobágyi (4—4) és Morvay (3). 1949 FEBRUAR 1 Halász jól szerepelt Budapesten A budapesti bajnokságok során ige® nagy mezőny indult és emiatt a versenyek nagyon elhúzódtak. A pécsi Halész a II. osztályú férfi egyéni döntőjébe került, további Selinkóval küzd a páros elsőségért. A kis Halász s kölyök döntőbe is bekerült. * A Sportakadémia csütörtöki előadásán dr. Nemessuri Mihály a ,,Szovjetunió sportja“ címmel tart előadást. * A keddre tervezett tornászválogatóversenyt elhalasztották és azt vasárnap tartják meg. * PVSE II.—BTC II. 5:5 (4:1). Barátságos, vezette: Papp. A bőrgyáriak a végén már 5:4-re vezettek. Góllövők: Halász (2), Tendvai, Mozsgai (11-esből) Sobacz (11-esből), illetve Visnyei Máté (2—2) és Bognár. * A Zsolnay kedden kezdi edzéseit. Néhány új erőáll majd a csapat rendelkezésére tavasszal. Hamarosan elkészül a strand mögötti saját pálya is. * A budapesti Lokomotiv vasutas bajnoki során 6:2 (3:1) arányban győzött Mezőtúron. Góljait B. Nagy (3), Komlósi, Nagy F. lőtték, míg a hatodik öngólból született. * Mecsekszabolcson megalakult az ökölvívó és a röplabda szakosztály. A demokratikus rendőrség Mecsekszabolcss őrsének közreműködésével. Az edzést Dunai György őrvezető vezeti, legutóbb Pécsbányateleppel versenyzett a fiatal szabolcsi csapat és győzött 1+1 arányban. A Szabolcsi rendőrőrs felhívja a fiatalságot, hogy minél nagyobb vámban támogassák a szabolcsi sportot. A pécsi közönség ismét levizsgázott vasárnap és ién sok jóérzésű szurkolót olyan kijelentés megtételére ragadtatott, hogy a pécsi sportközönség nem érdemel NB I-es csapatot. Igen sokan még mindig nincsenek tisztában * labdarúgószurkoló fogalmával is * kedvenc játékosok biztatása helyett minden törekvésük arra irányul, hogy a barátságos mérkőzést „izgalmassá" és sportszerűtlenné rontsák. Ezek a botrányéhesek vasárnap iselváltva gúnyolták és „röhögték ki" az ellenfél játékosait bizonyára azzal a céllal, hogy azok idegeik felett uralkodni ne tudjanak, a a végén egymást rúgdossák. Különösen olyannak volt igen fülsértő a pécsi labdarúgótársadalom ilyen kettéválása, aki nem ismerte a helyi viszonyokat. Az az érceshangú, sületlen közbekiáltásairól ismert „szurkoló" ne gondolja, hogy a páholyjegy megváltásával szerzett a sportszerűtlenségek előidézésére. Vegyék tudomásul a csapatok szurkolói, hogy a magyar sportnak éppen most, az egészséges sportszellem kialakításakor nem széthúzásra, hanem ellenkezőleg erős öszefogásra van szüksége. Felvetik minduntalan Pécsett is a helyi egyesületek összefogásának gondolata.- Nem hisszük, hogy a közönség viselkedése ezt a törekvést kedvezően befolyásolná. Szerencsére, az a bizonyos karaván haladásával kapcsolatos közmondás vasónan is érvényesült, 3 két csapat játékosai nem rugdosták agyon egymást, sőt a mérkőzés után mind a játékosok, mind pedig a vezetők igen kellemes és baráti órákat töltöttek el egy*** a fehér asztal mellett.