Dunántúli Napló, 1949. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1949-02-01 / 26. szám

4 ♦ DUNANTO­­I NAPIÓ Részlet Petőfi Sándor na­pló­jából ... Republicanus vagyok lelkestül-testéstül, az voltam mióta eszmélek, az leszek végső lehe­­letemig. Ezen tántoríthatatlanságom, mely soha egy pillanatig sem rendült meg, ez adta ifjú kezem­be az önbecsülés pálmáját. Azon időben, mikor a lelkeket vették és jó drágán fizették, mikor egy alázatos görnyedés megalapított jövendő volt, én messze kerültem a vásárt és senki előtt még csak fejemet sem billentettem meg, hanem álltam­ egye­nes fővel s fáztam és éheztem. Lehetnek ékesei­!), nagyobbszerü lantok és tollak, mint az enyém, de szeplőtlenebbek nincsenek, mert soha lantomnak egy hangját, tollamnak egy vonását sem adtam bérbe senkinek: énekeltem és írtam azt, mire lel­kem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a sza­badság. Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szi­gorú erkölcsű ember valók, ami egyszóval annyi, mint republicanus, mert a respublicának nem az a fő jelszav­a, hogy „le a királlyal“, hanem a „tiszta erkölcs!“. Nem a széttört korona, hanem a meg­vesztegethetetlen jellem, szilárd becsületesség a respublica alapja... enélkü­l ostromolhatjátok a trónt, mint a titánok az eget, s le fognak bennete­ket menykövezni; ezzel pedig leparittyázzátok a monarchiát, mint Dávid Góliátot! Republicanus vagyok vallásosságból is. A monarchia emberei nem hiszik, vagy gátolni akarják a világszellem fejlődését, haladását s ez isten­ tagadás. Én ellenben hiszem, hogy fokonként fejlődik a világ­szellem, látom mikép fejlődik, látom az utat, amelyen megy. Ő lassan halad, minden száz, vagy néha ezer esztendőben tesz egy lépést, de miért síelne? hiszen ráér, mert övé az örökkévalóság. Most újra emeli lábát, hogy egyet lépjen... a monarchiából a respublicába. Elébe álljak, hogy szemrehányó tekintetével megátkoz­zon és megsemmisítsen? Nem­ leborulok méltósá­­gos színe előtt, fölkelek megáldva, belefogózom szent palástjába és követem dicsőséges nyomdokát. (Pest, április 19. 1848.) Költők a köztársaságért A köl­tők lelke fogékonyabb a külvlág minden eseménye iránt, mint az átlag­emberé. Sokkal­ in­kább előre érzik a fordulatot és annak jelentőségét, mint az, aki műveiket olytassa. De hiszen épen ezért költők, akiknek a szava milliós tömegeket tud megmoz­­­ga­tni, ha kifejezi a kor lelkét, ha eszméik és kívánságaik helyesen tükrözik a társadalom gazdasági szükségleteit, az élenjáró osztály eszme- és gondolatvilágát. Egy év­századdal ezelőtt Petőfi volt az, aki ezt a hivaltást betöl­tötte a magyar irodalomban. Az ő lelkében vált égetően tudatásá­vá az a probléma, amit mindenki érzett: le kell rázni a német igát, meg kell dönteni a Habsburgok Irónját és megalkotva a köztár­saságot, fel kell szabadítani a nép millióit. Izzó német- és Habsburg­el­lenesség fűti sorait s amikor 1848 elején Európa-szerte felrob­bannak a forradalmi­­tüzek, gyújtó szavának minden erejével akarja a nemzetet is annak az útnak vá­lasztására bírni, amelyen a fran­ciákat követve más népek is meg­indultak: forradalom segítségével kivívni a szabadságok Petőfi for­radalmi eszméinek középpontjá­ban az a gondolat áll, hogy ő nem a népet akarja felemelni egy magasabb társadalmi rétegbe, ha­nem a nemesi burzsoá társadalom nélkül, annak megdöntése után a néppel akar új nemzetet terem­teni a világszabadság lobogója alatt. Csak attól fél, hogy a ma­gyar királyhűség a bécsi palotá­ból kiüldözött király mellé állít bennünket, pedig egy új „Vitám et Sanguinem" a nemzet halála lenne! Fél, hogy a félrevezetett többség a király mellé áll. (Ké­szül,. hazám!). S ha lesz közöttünk olyan vakmerő, Kinek eszébe jut, Hogy három század óta úl Hazánkon a Habsburg család, S azóta a hazának Nem volt egy gondolatja Nem volt egy érzeménye, Mely édesebb a kárhozatnál, Az ilyen vakmerőt, Az ilyen szemtelent, Az ilyen házádatlant Hőnárulónak deklaráljuk ás nyársra húzzuk Népét szerető lelke­s királyok zsarnokságától undorral fordul el. Minden népet fel akar szabadi­t­­ni a szolgaság, az elnyomatás alól. (Királyokhoz.) Petőfi váteszi lel­ke megérezte azt, hogy a jövő államformája nem alapulhat el­nyomatáson, szolgaságon, kizsák­mányoláson. Ezért írta Respubli­ca című versét, amelyben örök szép sorokkal a még meg nem született új államrend előtt, de amelynek egykori eljöve­t­elében szentül hitt. Most hódolok, midőn még messze vagy, Midőn még rémes, átkozott neved van, Midőn még, aki megfeszíteni kész tégedet, azt becsülik legjobban. Mert győzni fogsz, dicső respublica, Bár vessen ég és föld­elédbe gátot, Miként egy új, de szent Napóleon, Elfoglalod majd a kerek világot. Majdnem száz évnek kellett el­folynia az idő homokóráján, amíg Petőfi álma megvalósult, de volt helyette más költő, Ady, aki üd­vözölte az új államformáit, azt a köztársaságot, amely leoldotta a Habsburgok által ránk kovácsolt bilincseket. Az az Ady, aki az első világháború első puskalövé­sétől kezdve döbbenettel kiáltotta világgá azt a szörnyű sorsot, amely az idegen érdekekért, a Habsburg trón megmentéséért, a német nép hegemóniájáért hábo­rúba hajszolt magyar bakáknak osztályrészül jutott, a háború vé­gét és a tanácsköztársaság meg­alakulását halálos betegágyán megnyugvással fogadt. Az utca éneke zúgott harsogva ezekben a napokban diadalmasan. Annak a népnek a dala nyomott el minden más hangot, amely az elnyomatás éveiben csak az ő versein át ju­tott szóhoz. A köztársaság szá­mára ezt fszten­ette (Hidak útja): Itt van a nép, trónt ülni fog most Ezér évig férge a rögnek ítél a nép, ítélni fog, 8 ezerszer, Ja­ a bűnösöknek. A köztársaság vezetősége fel­ismerte Ady jelentőségét. A nagy­beteg költőnél tett kormányláto­gatás annak az egyéniségnek szólt, aki egy megalkuvó és gyáva kor­ban ki mert állni a munkásság és dolgozó parasztság mellett, szem­be mert szállni a hatalmas nagy­­urakkal, aki hangot mert adni milliók panaszának. József Attilának, nagy munkás­­költőnknek nem jutott más osz­tályrészül, mint siratni azt a sza­badságot, melyet az első köztár­saság megteremtői kivívtak, de amelyet az imperializmussal szö­vetkezettt reakció eltaposottt. Ig­­notushoz írt költői levelében a szocializmus állásáról így írt ... Nem az elmúlást Siratod, mint helyedben én siratnám. Hanem a munkát, a felszabadulást. Magát az emberi alkotást, A láthatatlant, mert rátipornak a hitvány és látható hatalmak. Így látta három nagy költőnk: Petőfi, Ady és József Attila, a népek szabadságának ügyét! Kö­vessük mi is őket, tegyük magun­kévá eszméiket, szeressük és véd­jük a Magyar Köztársaságot. Dr. Fábián Pál. Élén a jól szebb jövőnek állunk küszöbén Sem dönthetné meg ügyünket Ezer cselszövény. Irinyi szent s hő fohász után Szép hazánk ege Deríti végre s oszladozik Sötét fellege, Sem hisszük már, hogy a vén sors Le tud küzdeni: Ifjú erőnk ellen ő fog Csatát veszteni. Eddig távolban kerestünk Módot és utat: Mit, hogy tenni? * a józan ész közben mutat: ,,Testvérek vagyunk" e szóban ■tz egész tit­ok: Dicső, hogy itt összevágnak Gondolatitok! Szent, legyen hát e ,,testvériség" N­yitjt­­atok kezet: az igaz út és bennünket Célunkhoz vezet. f­élre címzetes hiúság! Ve légy akadály: S aló jó helyett te még csak füstöt és gőzt adtál. Minek nekünk rangkülönbség, Hisz mind dolgozunk! Ki szánt, ki gyárt, ki pedig ír. It­t gondolkozunk. Os­ztatás Egyetlen cél: „Boldogulni". Mit mind akarunk: Ez meglesz, már nem. hevervén Eszünk és karunk. Mert tudjuk,hogy csak ész s munka Boldogít hazát: (Nem kiváltság) s ha tiszteljük Egymás igazit. Váltogatva jő majd édes, Aztán keserű: Miránk nézve következik: Borúra derű. Föl is annyi, mint lefelé Fordul a kerék: Mienk lement, most fölkerül Nemde ez derék! Nem, táplálunk ettől fogva Soha téged, és Kebleinkből számkivetünk Nyu­gzó csüggedés Bátran le­tre buzdítunk Példával alant. Míg felül dicsőre, nagyra lelkesít a lant. ... Hazug a példaszó is, hogy Éppen a magyart Átok verte volna s azért Soha együtt nem tart. Ily esztelen önámítás Kár­hozást tenyészt: Pulyára tesz, kétségbe ejt S nemzetet, enyészt. Hogy Isten csak mi irántunk Volna, mostoha: Józan ésszel, ezt elhinni Nem lehet soha. Párt, viszály volt s lesz, míg létez Külön vélemény: Másutt is volt, utóbb is lesz Ily korcs szülemény. ... De ki hon ellen vét, érje Szánó nevetés: S mint érdem, legyen tőlünk Bére­s megvetés. E hazában a természet Jóléttel kínál: Bolondokul szomjaztunk-e Forrásainál? Gyáva vár, míg a sült galamb Szájába repül; Aki férfi példát mutat másnak szerepül. Most e hon nem ismeretes, csak Tokaji bora; De akar­juk s jövend neki Majd csodált kora. Pályánknak új irányában Ez a jeladás: Hogy megfujtuk ..Becsületünk" Legyen fogadás. Táncsics Mihály. Barátságos labdarúgó mérkőzések A fordult időjárás hatásán korán ébredt az idei labdarúgóé­let és vasárnap már a komoly labdarúgómérkő­­zések egész sorát játszották az ország­ban. Pécsett is igen sokan mentek ki a Verseny­ utcai pályára, ahol a két házigazda mérkőzött egymással. A Di­namó bányásztársával, a PMSE-vel ját­szott edzői mérkőzést. A vasárnapi mér­kőzésekről tudósítóink a következőkép­pen számolnak be: BTC—PVSE 2:0 (0:1). Verseny­ utca, 1500 néző, vezette: Csík. BTC: Sarbak — Kisgál, Kovarik — Nagy, Leipár I., Horváth — Katics, Kövér, Kincses, Lei­párd II., Karácsonyi. PVSE: Szontagh — Knizsek, Baranyi — Meggyes, Galam­bos, Hamar — Zombori, Hirczi, Kelen­­fi, Sós, Vezér. A két csapat közül inkább a vasút játszott nagyobb akarattal és különösen a második félidőben valamivel többet is támadt. Az első félidő elfogadhatóan játszó védelmek és gólképtelen csatár­sorok játékát hozta, mindkét kapu lőtt garmadával akadtak gólt kínáló helyze­tek. A második félidőben is hullámzó játék alakult ki és különösen a PVSK csatárok tologattak sokat a BTC tizen­hatosán belül. Az első gól szerencsétlen öngól volt, amikor Leipám II. lövése Knizsek lábáról döcögött a hálóba. Egy percen belül Kövér kitört, átadásából Kincses talált a hálóba. Bírálat. Iramnélküli és erősen idény­­eleji mérkőzést láttunk. Mindkét csapat részéről akadt néhány tisztességes ak­ció, de a gólok szerencsés körülmények­ből adódtak. A vasút játékán meglátszott a nagyobb akarás, a csatársor azonban túlzott fal­sz­rayban szenvedett. A PVSE által kipróbált játékosok közül az első félidőben játszó Szontagh és Kni­zsek elfogadhatót nyújtott, Keleifinek viszont még sokat kell gyakorolnia a neki szokatlan poszton. Az egyéni tel­jesítmények közül a BTC-ben Sarbak, Kovarik, Horváth és Karácsonyi, a PVSF-ben pedig Baranyi, Meggyes, Ga­lambos és Zombori játéka emelkedett ki. DINAMÓ—PMSE 5:1 (1:0). Barátságos. Pécsbányatelep, 500 néző. Vezette: Lu­­gossi. Helyenként elég jóiramú mérkőzés alakult ki, a Dinamó jobb csatárjátéka döntött. Az első gól úgy esett, hogy Horváth II. lövése Bombek lábán irányt változtatva jutott a hálóba. Szünet után Bencze I. hosszan előrevágott labdáját Horváth bevédte. A potyagólok tovább folytatódtak, amikor Krausz­ Bergmann lábára öklözte a labdát, ahonnan az a saját kapuba vándorolt. Végül Bencze II. szerzett egy ,,igaszi** gólt. A Dinamóból Kresz volt a legjobb, kívüle a felja­vuló Réfi tűnt ki. A pécsbányatelepiek legjobb embere a köz­épfedezet Wag­ner volt. FERENCVÁROS—EMTK 3:0 (1:0). Szü­net előtt a ferencvárosiaknak nem ment­­a játék. A gólokat Budai, Czibor és Kocsis lőtték. MTK—PAMUTIPAR 1­:0 (1:0). Pom­pásan játszottak a kékfehérek. Hideg­kúti (5), Kovács I. (2), Hegedűs, Sán­dor, Mészáros, Keszler III., Bosánszky. VASAS— UMTK 6:3 (5:1). Mindkét csa­pat játékán látszott, hogy még az ed­zések elején tartanak. A vasasoktól Szilágyi I. és Pósa (2—2), Kántor és Ilovszky (1—1) gólt szerzett. CSEPELI-GANZ 5:0 (2:0). A mérkő­zés nagy részében a Csepel támadott. A gólokat Keszthelyi­­21 és Fenyvesi sze­rezték. KISPEST—HATÁR­VADÁSZOK 0:0. A kispesti g­itárok nem tudták gólra vál­tani fölényüket. ÚJPEST-Mezőhegyesi EPOSz 12:0 (4:0). Az újpesti jobbszárny remekelt. A gó­lok közül Szusza ötöt lőtt. SALETO—SALLE 5:2 (3:1), MATEOSz—PAKS 9:3 (5:1). A fuvaro­sok iskolajátékkal győztek, a labdarú­gásnak jó hírverést végeztek. A paksi csapat igen lelkeset játszott és három gólja dicséretet érdelem. Góllövők: Vi­­rágh II. (5), Bártfai, Onódi (2—2), Zsol­nai illetve Dalnoki, Timár II. és Tarai. A paksiak csapatából Szigeti Tóth L­ és Tímár II. játszottak egészen jól. A mérkőzést 1500 szurkoló nézte végig. SzAC— Rákoskeresztúr 2:0 (1:0). ETO—HUBERTUS 9:4 (5:1). A trafik­ csapat egészen jól játszott, különösen Kertesi remekelt. Soroksár—Hazai Fésűs 11:0 (4:0). POSTÁS-GSE 2:2 (2:0). Szombathelyi Lokomotív—Győri VSK DAC 2:1 (0:0). Vasutas kupa. Jóbramú mérkőzésen a győri csapat majdnem meglepetést csinált. Tatabánya—Húsos 4:1 (2:0). A vendég­csapat mezőnyben jól játszott. Egy győzelem, egy vereség . . . PMEFESz-SalySE 34:52 (IS:20) NB I. férfi, vezette: Velkei és Verbóczi. Iz­galmas, fej-fej melletti küzdelem ala­kult ki, a csapatok felváltva vezettek, a pécsiek a végén két személyivel győz­tek. A MEFESz játékosait újabban a kosárdobásban nagy balszerencse kísé­ri. Kosárdobók: Czéh (19), Gáton (4), Oppe dr. Csicskár, Rácz (2—3), Táncov (2), illetve Kovács (12), Kohán (9), Pintér (6), Horváth (4) és Földi. Jók: Czéh Rárz, illetve Kovács. SalgSE—PMFFESz 43:25 (22:9) NB I. női, vezette: lelkei és Verbóczi. A ven­déglányok már az első félidőben nagy előnyre tettek szert, amit a pécsiek a szünet után már nem tudtak behozni. A salgótarjániak győzelme teljesen megérdemelt. Kosárdobók: Balázs (19), Rosa (12), Solymosi (8), Babics és Dombi (2—2) illetve Varga (8), Futár (b), Werner, Hortobágyi (4—4) és Mor­va­y (3). 1949 FEBRUAR 1 Halász jól szerepelt Budapesten A budapesti bajnokságok során ige® nagy mezőny indult és emiatt a ver­senyek nagyon elhúzódtak. A pécsi Ha­­lész a II. osztályú férfi egyéni döntő­jébe került, további Selinkóval küzd a páros elsőségért. A kis Halász s kö­lyök döntőbe is bekerült. * A Sportakadém­ia csütörtöki elő­adásán dr. Nemessuri Mihály a ,,Szov­jetunió sportja“ címmel tart előadást. * A keddre tervezett tornászválogató­­versenyt elhalasztották és azt vasárnap tartják meg. * PVSE II.—BTC II. 5:5 (4:1). Barát­ságos, vezette: Papp. A bőrgyáriak a végén már 5:4-re vezettek. Góllövők: Halász (2), Tendvai, Mozsgai (11-esből) Sobacz (11-esből), illetve Visnyei Má­té (2—2) és Bognár. * A Zsolnay kedden kezdi edzéseit. Néhány új erő­­áll majd a csapat ren­delkezésére tavasszal. Hamarosan elké­szül a strand mögötti saját pálya is. * A budapesti Lokomotiv vasutas baj­noki során 6:2 (3:1) arányban győzött Mezőtúron. Góljait B. Nagy (3), Komló­­si, Nagy F. lőtték, míg a hatodik ön­gólból született. * Mecsekszabolcson megalakult az ökölvívó és a röplabda szakosztály. A demokratikus rendőrség Mecsekszabolcss őrsének közreműködésével. Az edzést Dunai György őrvezető vezeti, leg­utóbb Pécsbányateleppel versenyzett a fiatal szabolcsi csapat és győzött 1+1 arányban. A Szabolcsi rendőrőrs felhív­ja a fiatalságot, hogy minél nagyobb vámban tám­ogassák a szabolcsi spor­tot. A pécsi közönség ismét levizsgázott vasárnap és i­én sok jóérzésű szurkolót olyan kije­lentés megtételére ragadtatott, hogy a pécsi sport­közönség nem érde­mel NB I-es csapatot. Igen sokan még mindig nincsenek tisztában * labdarúgószurkoló fogalmával is * kedvenc játékosok biztatása he­­lyett minden törekvésük arra irá­­nyul, hogy a barátságos mérkőzést „izgalmassá" és sportszerűtlenné rontsák. Ezek a botrányéhesek va­sárnap is­­elváltva gúnyolták és „röhögték ki" az ellenfél játékosait bizonyára azzal a céllal, hogy azok idegeik felett uralkodni ne tudja­nak, a a végén egymást rúgdossák. Különösen olyannak volt igen fül­sértő a pécsi labdarúgótársadalom ilyen kettéválása, aki nem ismerte a helyi viszonyokat. Az az érces­­hangú, sületlen közbekiáltásairól is­mert „szurkoló" ne gondolja, hogy a páholyjegy megváltásával szerzett a sportszerűtlenségek elő­­idézésére. Vegyék tudomásul a csa­patok szurkolói, hogy a magyar sportnak éppen most, az egészsé­ges sportszellem kialakításakor nem széthúzásra, hanem ellenkezőleg­ erős öszefogásra van szüksége. Fel­­vetik minduntalan Pécsett is a he­lyi egyesületek összefogásának gon­­dolata.- Nem hisszük, hogy a kö­zönség viselkedése ezt a törekvést kedvezően befolyásolná. Szerencsére, az a bizonyos karaván haladásával kapcsolatos közmondás vasó­nan is érvényesült, 3 két csapat játékosai nem rugdosták agyon egymást, sőt a mérkőzés után mind a játékosok, mind pedig a vezetők igen kellemes és baráti órákat töltöttek el egy*** a fehér asztal mellett.

Next