Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-01 / 126. szám

2 NAPI­G Rákosi elvtárs a továbbiakban rátért a választási győzelem utáni teendőkre. — A legsürgősebb feladat — mond­ta — fellépni minden olyan áramlattal szemben, mely a választási­­ győzelem hatása alatt azt hiszi, hogy most már pihenni lehet a babérokon, hogy most már minden biztosítva van és engedni lehet az eddigi munkatempóból. . Az ilyen felfogással szemben teljes erővel fel kell lépni, mert ha ez tért hódít, az­zal a veszéllyel fenyeget, hogy ered­ményeink nagy része elsikkad. Éppen a győzelem és vele kapcso­latban a felfokozott felelősség kö­telez bennünket arra, hogy az ered­ményt rögzítsük, szervezetileg szi­lárdítsuk meg és fejlesszük to­vább. Vonatkozik ez elsősorban a középpa­rasztságra. Most a választások fényé­ben mutatkozik meg csak világosan, hogy helyes és időszerű volt a közép-Rárkasi Mátyás a továbbiakban arról beszélt, hogy a párt a választásokon tudatosan nem hallgatta el a szövetke­zés kérdését, bár nem volt tito­k, hogy a középparasztság jelentékeny észe­ még ellenségesen, vagy félelemmel ve­gyes bizonytalansággal áll vele szem­­­ben. Választási sikereink a középpa­rasztságnál részben kétségkívül arra vezethetők vissza, hogy erről a kér­désről nem hallgathatunk. A hallgatás félelmet keltett volna bennük és azt a benyomást, hogy szándékaink nem tisz­­ták, ezért hallgattunk róla. Ha a­zt akarjuk, hogy a közép­parasztságnál az ingadozás és a visszaesés a lehető legcsekélyebb legyen, akkor teljes erővel foly­tatni kell az eddigi politikát, amely felvilágosítással, iskoláztatással, kézzel fogható tényekkel és gazdasági megsegítéssel bizonyítja a középpa­rasztság felé, hogy továbbra is törő­dünk vele és meg akarjuk erősíteni vele a szövetséget. Továbbra is szívó­san és átgondoltan kell dolgoznunk azon, hogy elválasszuk őket a kalá­káktól, szembeállítsuk őket — mint a proletariátus szövetségesét — a falu és a város kapitalista elemeivel. Ez a leválasztás a kulákságról azért is rend­kívül fontos, mert hiszen a kulák min­dent megtesz, hogy minél több szál fűzze őt a középparasztsághoz s ezzel nehéz legyen felismerni az átmenetet, a választóvonalat, ami a dolgozó kö­zépparasztot a kuláktól elhatárolja. Nincs jó kulák! — Most, a választások alkalmával is tapasztalhattuk, hogy sok helyütt a kulák tünteően kiáll a népi demo­parasztság kérdését az idén tavasszal napirendre tűzni. Helyes volt elmélet­ben és­ gyakorlatban leszögezni "velük szemben politikánkat, helyes volt egy sor intézkedés, mely kézzelfogható tet­tekben mutatta meg nekik, hogy sze­gényparasztság mellett falun őket te­kintjük szövetségeseinknek és megvéd­­­jük a kulákok, a falu kapitalista elemei­nek kizsákmányolásával szemben. A választás ezt a jó munkát nyugtázta. De ne higyjük, hogy a középpa­rasztság ezzel egyszer s minden­korra végleg meg van nyerve. A választáson kétségkívül velünk jött, de ez nem jelenti azt, hogy nem fog még ingadozni, ha nem is az egész ré­teg, legalább egy része. Nekünk ezt előre kell látnunk. Különösen nagy lesz az ingadozás, amikor a szövetkezés, a társas földművelés a jelenleginél sok­kal szélesebb terüidre fog kiterjedni. Ezt előre kell látni. krácia mellett, helyenkint külön sza­vazóknál követeltek maguknak vagy erőnek erejével nyíltan akartak sza­vazni. Ennek eredményeképpen né­hol már újból hallhatjuk „a jó kulák" dicsérete. Olyan hangokat is hallani, hogy a kulákok között is van „jó is, rossz is“ és természetesen „a jót kí­mélni kell“. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen megkülönböztetés, mely elte­kint a kulák szociális funkciójától, eltekint attól, hogy a kulák kizsák­mányoló. Visszakívánja a régit, a városi kapitalisták szövetségese és képviselője falun, helytelen. Tekin­tet nélkül arra, hogy „jó-e vagy rossz” az egyes kulák, megfelelően küzdeni kell ellenük. Rákosi elvtárs­­ nyomatékosan hang­súlyozta, hogy a munkás-paraszt szö­vetségben minden módon támogatni kell a szegényparasztság mellett a középparasztságot. Segíteni kell neki abban, hogy a kulákkal szemben szo­rosabbra fűzze az ipari munkásság­gal a szövetséget. Ezért tovább fogjuk növelni a traktorál­lomások számát, a falu megsegíté­sét, iskoláztatását és a világért, nem elégszünk meg az­zal a ténnyel, hogy a középparasztság a mostani választásokon ránk sza­vazott. — Hasonlóképpen nem szabad meg­engedni, hogy a nőknél és fiatalok­nál tapasztalható politikai lendület és felfelé ívelő hullám visszaessen, vagy valamiképpen elakadjon. Ugyan­ez áll az értelmisége e ié, melynek ál­lásfoglalása új, bő erőforrása lesz de­mokráciánknak, feltéve, hogy jól dol­gozunk tovább és nem adunk okot arra, hogy­­lendületük megtörjön. — A választás eredményeinek le­­rögzítése tehát újabb erőfeszítéseket követel Pártunktól. Legsürgősebben számba kell venni és munkába­ kell állítani a válasz­tási kampány folyamán kitűnt jó kádereket, népnevelőket, funkcionáriusokat, nem szabad megengedni, hogy újra vissza­csússzanak, eltűnjenek a tömegek­ben, hanem gondoskodnunk kell ró­la, hogy számba vegyük, munkába ál­lítsuk és foglalkoztassuk őket. — A Magyar Dolgozók Pártja már annyira az egész nép vezetőjévé vált, hogy reá hárul a szövetséges pártok fejlődő kádereiért is a felelősség és mmi rajta leszünk, hogy ennek a fel­adatnak meg is feleljünk. — De le kell rögzíteni azokat a munkamódszereket is, amelyek a vá­lasztással kapcsolatban kiállták a tűz­­próbát. A választásokkal kapcsolat­ban különösen tanyákon és falvak­ban, száz és száz alkalommal hall­gatták előadóink és népnevelőink a kérést. ..Jöjjetek el máskor is, ne csak a választások idején“. Nekünk teljesítenünk kell ezt a ké­rést és nem szabad megengednünk, hogy a kisgyűlések, vagy a házi és egyéni agitáció, mint a választási munka különleges módszerei ma­radjanak meg. Rá kell térnünk a jövőben is a rend­szeres kisgyűlések tartására.­­ A Függetlenségi Népfrontnak négyszázkét képviselője van. Ezeket a képviselőket, akikkel most már a Népfront vezetősége rendelkezik, rendszeresen be kell állítani arra, hogy állandóan látogassák a vá­lasztókat. Megtartsák velük az eleven, szerves kapcsolatot. Legyenek ők az él­munkások a népnevelők között és különösen legyenek élmunkások ezen a téren a Magyar Dolgozók Pártjá­nak képviselői. Rákosi Mátyás ezután arról beszélt, hogy a választások alkalmával lép­ten-nyomon lehetett tapasztalni: a pártonkívüli tömegek is rendkí­vül sokat fejlődtek politikailag. Ezek a tömegek most már természe­tesnek találják Pártunk vezető sze­repét, szívesen követik Pártunk uta­sításait és addig is, amíg nem­ nyílik arra mód, hogy legjobbjaik belép­hessenek pártunkba, gondoskodni kell arról, hogy ezeket a demokra­tikus öntudatra ébredt dolgozókat tö­megszervezeteinken keresztül tovább neveljük és foglalkoztassuk.­zért mutatják. Arra is kel­tőveként, hogy a hároméves terv nemcsak vég­összegében teljesüljön idejében, hanem minden részlege elérje a ki­tűzött célt az év végéig.­­ A hároméves terv befejezése mel­lett nem kevésbbé fontos és közvetlen küszöbönálló feladatunk ötéves tervünk részleteinek kidolgozása, törvényerőbe emelése, valamint gondoskodás arról, hogy a terv részletei a gyárakban, a mezőgazdaságban ismertek legyenek és végrehajtásuk január elsejével meg is kezdődjék. Ezzel kapcsolatban az egész dolgozó nép tudatát rá kell irányítani arra, hogy az ötéves terv óriási beruházásokat kö­vetel. Ezek a beruházások jövő felvi­rágzásunk alapjai, ezeknek gyümöl­cseit fogjuk élvezni az ötéves terv utolsó esztendeiben, és természetesen utána is. De ahhoz, hogy ezt elérjük már most minden téren számba kell venni gazdasági erőforrásain­kat. Rá kell térnünk a legnagyobb takaré­kosságra. Az ötéves terv kidolgozását augusztusra befejezzük és akkor a há­roméves terv befejezése mellett az öt­éves terv ismertetése és előkészítése lesz legfontosabb feladatunk. Ötéves tervünk végrehajtását lényegesen meg­könnyíti majd a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amelyben a Szovjet­unióval és a népi demokráciákkal együtt mi is rész­t veszü­nk és amely biztosíték arra, hogy kitűzött ter­veinket az imperialisták a lehető legkisebb mértékben tudják za­varni.­­ Legközelebbi gazdasági feladata­ink közé tartozik az aratás után a be­szolgáltatás jó végrehajtása. A tavalyi tapasztalatok felhasználásával az idén folytatni kell azt a politikát, hogy a be­szolgáltatás terheit a dolgozó parasz­tok kímélésével, elsősorban a kulákság vállaira helyezzük. Feltétlenül biztosí­tani kell, hogy a jónak ígérkező termésből a lehető legnagyobb mennyiség kerüljön a dolgozó nép államának raktáraiba, és hogy­ a feketepiac e téren vég­leg megszűnjön. Ha a beszolgáltatás kedvező eredményt ad, úgy lehetővé válik a kenyérjegy és általában a jegyrendszer végleges el­törlése, ami természetesen demokrá­ciánk gazdasági erejének újabb bizo­nyítéka és egyben jelentékeny politikai sikere is lesz.­­ Politikai­ téren a választások után továbbvisszük a nemzeti, demokrata erők összefogását a Magyar Független­ségi Népfronton belül. Ezt a feladatot számunkra megkönnyíti az a körül­mény, hogy Pártunk súlya a választá­sok következtében rendkívül megnőtt és most már kevesebb belső akadállyal, gyorsabb iramban haladhatunk.­­ A választások megnövelték Pár­tunk és a magyar népi demokrácia nemzetközi súlyát is. A választások megmutatták, hogy a magyar népi de­­mokrácia és Pártunk gyökerei mélyek és szilárdak. Ez a tény megnövelte nemzetközi súlyunkat is, de megnövelte természetesen nemzet­közi felelősségünket, többek kö­zött a béke megőrzésének front­ján is.­­ Mi örvendetesnek tartjuk, hogy felszabadítónk, a hatalmas Szovjet­unió és a népi demokráciák követ­kezetes békepolitikájának ered­ményeképpen a nagyhatalmak újra leültek tárgyalni. Tárgyalni, de ugyanakkor szükségesnek tartjuk, hogy a békefrontnak reánk eső ré­szét változatlanul erősítsük. Ezért még június folyamán Budapesten egy nagy békekongresszust tartunk, amellyel újra aláhúzzuk dolgozó népünk elhatározását, hogy békén­ket minden erővel meg akarjuk vé­deni. Ugyancsak júniusban a par­lament elé terjesztjük a múlt hó­napban Csehszlovákiával megkötött barátsági és kölcsönös segélynyúj­tási szerződésünket. Ez a szerződés is lényegesen hozzájárul Európa e részén a békefront megerősödésé­hez és a népi demokratikus erők összefogásához. Le kell választani a középparasztokat a kulákokról Csak a legjobbakat vesszük fel a Pártba — Pártunkban tudvalevőleg három­negyed éve tart a tagzárlat. Ez a tagzárlat június elsejével, te­hát a holnapi nappal megszűnik. Pártunk ajtaján a szó szoros értel­mében százezrek kopogtatnak és kér­nek bebocsátást. A tagfelvétel, — pontosabban a tagjelölt-felvétel­i rendkívül nehéz feladat, amellyel kü­lön tárgysorozati pontban foglalko­zik a Központi Vezetőség mostani ülése. Annyit minden­esetre el kell mondanom róla, hogy ezt a feladatot úgy kell elvégezni, hogy megjavul­jon általa Pártunk szociális összeté­tele, ne csökkenjen politikai színvo­nalon. A jelentkezők közül a legjobbakat, a legöntudatosabbakat, élmunkáso­kat, mintagazdákat, a traktorállo­­mások és termelőszövetkezetek dolgozóinak színe-javát vesszük fel, hogy így még jobban megnöveljük pártunk tekintélyét és vonzóerejét. Reszélt ezután Rákosi elvtárs a vá­lasztásokkal kapcsolatban országszerte jelentkező nagy­ tanulási vágyról és óriási kultúrszomjról a politikai öntu­­datra ébredt dolgozó tömegek részé­ről. Bejelentette: Rákerül a sor a népi demokrácia egész kultúrfront­jának ír.vegerősíté­­sére, az irodalom, a művészet,­a tudomány, filozófia terén egyaránt. Beszélt a továbbiakban Rákosi Mátyás a jobboldali veszély egyéb veszedelmes megnyilvánulási for­máiról: a nacionalizmusról, a sovi­nizmusról, a dolgozó nép hazafisá­­gának lebecsüléséről, a kozmopoli­­tizmusról. Az amerikai imperializmusnak az egészséges haz­afiság ellen indított eszmei hadjáratával szemben ápol­ni, fejleszteni kell a haladó Hagyo­mányok tiszteletét, a haladó haz­a­­fiságot, mely nem áll ellentétben a lenini­­sztálini proletár-nemzetköziség ha­ladó eszméjével, hanem annak egyik fontos összetevője. Ezt különösen világosan kell látni, most — mondta Rákosi elvtárs — amikor az impe­rialista szellem behatolási módsze­reivel szemben mindenütt fel fog­juk venni a harcot. hasági tárcák összehangolásának és a kormány kulturális, népművelési feladatai megoldásának fontosságát. Majd a nemzetközi demokratikus if­júság világszövetségének Budapesten rendezendő augusztusi találkozóját méltatta. — Beszélni kell az előttünk álló hatalmas gazdasági feladatokról is. Az első legsürgősebb feladat, hogy ez év végére befejezzük a hároméves tervet. A terv­ haladása nagyban és egé­szében jó és minden előfeltétele megvan annak, h­ogy ez év végére valóban elérjük azokat a teljesítményeket, melyeket eredetileg a jövő év augusztus else­jére terveztünk. Rámutatott Rákosi­ Mátyás azokra a jelenségekre, melyek a hároméves terven belüli fejlődés egyenlőtlensé­ g jobboldali elhajlás — Az elvtársaknak meg kell érte- s telhető lesz az a mód, ahogy ezt az önök — mondta Rákosi —, hogy ami­kor egy kommunista párt országot ve­­zető párttá válik, amikor a megvert tőkésosztály legális szerveinek műkö­dése nem­ sok eredménnyel kecsegtet, az ellenség fokozatosan arra vesz irányt, hogy ügynökeit becsempéssze a Pártba. A ellenállást folytatják, ha sikerül nekik a kommunistákra kiterjesz­teni befolyásukat. A jelenlegi stratégiai szakaszon Pártunk állandóan komoly jobbol­dali elhajlások veszélyének van ki­téve, falun és városban egyaránt. Ez a jobboldali elhajlás a főveszély és folyton új és új formában je­lentkezik. „A Jó kulák" kérdésén kívül a régi ,tőkés szakember jelentőségének túlbecsülését említette meg példa­képpen Rákosi Mátyás, majd a baloldali elhajlásokról is beszélt, annak helytelenségéről, amikor minden régi vágású szakembert minden alap nélkül is mellőznek. De a lóveszély a jobboldali elhajlás és ezt a veszélyt nemcsak az növeli, hogy a szocializmus építésével pár­huzamosan fokozódik a kapitalista elemek ellenállása. Finomabb, ke­­vésbbé látható és nehezebben kelép­. A választás utáni közvetlen küszöbön álló feladatok közé tartozik az új népköztársa­sági alkotmány magvalósítása is. Ez az alkotmány számot vet a szo­cialista fejlődéssel, rögzíteni fogja az eddig elért eredményeket és olyan lesz, hogy elősegíti a fejlődés továb­bi menetét. Ennek megfelelően a töb­bi népi demokráciák és a Szovjetunió alkotmányához hasonlóan létrehozunk egy Elnöki Tanácsot, amely lehetővé teszi a feladatok megoldásának meg­­gyorsítását. Szabályozni fogj­­a ez az alkotmány az állam és az egyház vi­szonyát, még­pedig oly módon, hogy szigorúan el fogja választani az ál­lamot az egyháztól. Rákosi Mátyás ezután a kormány­zati feladatokkal kapcsolatban külö­nös nyomatokkal hangsúlyozta a gaz Küszöbön áll a népköztársasági alkotmány megvalósítása 1949 IrONIDS ! Népünk bízik bennünk _ Feladat tehát van előttünk éppen elég, de e feladatok meg­oldásához most már sokkal bátrab­ban és öntudatosabban foghatunk. A választások megmutatták, hogy dolgozó népünk bízik bennünk és szívesen löveti útmutatásainkat. Nem­ fél az előttünk lévő nehézsé­gektől és szívesen hozza meg azo­kat az áldozatokat, melyeket mind­nyájunk jobb jövője kíván tőle. Tudja, hogy ezeket az áldozatokat önmagáért hozza és a fejlődés fo­lyamán bőségesen megtérülnek. — Mi pedig, magyar kommu­nisták, a Magyar Dolgozók Párt­jának katonái, — fejezte be beszé­dét Rákosi elvtárs — nem szédülünk b­­­eg a sikerektől, mint ahogy a múltban nem ijedtünk meg a nehézségektől, továbbra is élen akarunk járni a munkában, példamutatásban, áldozathozatalban és vezetni fogjuk dolgozó népünket tovább előre, új sikerek, új győ­zelmek, a szocializmus felé! Rákosi elvtárs nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Kovács István elvtárs beszámolója következett. A vi­tában több, mint 20 felszólalás hang­zott el. Rákosi elvtárs hosszabb záró­­szavával válaszolt a feltett kérdésekre. Kiemelte azt a tényt, bog▼ a felszó­lalások kivétel nélkül helyeselték a Párt politikáját és a Párt, a pártve­zetés törhetetlen egységét tükrözik­ A záróbeszéd után az egész Központi Vezetőség leírhatatlan lelkesedéssel perceken keresztül ünnepelte győzel­meink szervezőjét, a Párt vezérét Rá­­kosi Mátyást. Sziakasits Árpád javas­latára a Központi Vezetőség egyhangú­lag határozattá emelte Rákosi elvtán referátumát és záróbeszédét. A tagfelvételi zárlat június 1-től megszűnik Ezután a tagjelöltek felvételének szabályozásáról terjesztett elő Szaka­­sits Árpád elvtárs határozati javasla­­tot, amelyet a Központi Vezetőség egy­hangúlag elfogadott. A határozat kimondja, hogy a tag­felvételi zárlat június 1-én meg­szűnik. A Pártba felvételre jelentkezőket csakis tagjelöltekként lehet felvenni. A Központi Vezetőség utasítja a Párt va­lamennyi szervezőjét, hogy június 1-e után kezdjék meg az új tagjelöltek felvételét a Pártba. Tagjelölteket párt­tagnak csak 1049 november 1-e után lehet felvenni. Í1 szovjet küldöttség elutasította a nyugati hatalmak javaslatait A külügyminiszterek tanácsának hétfői ülésén elsőnek Visinszkij szó­lalt fel. — Május 28-án, szombaton — mon­dotta — az Egyesült Államok, Nagy­­Britannia és Franciaország előterjesz­tette Németország egységére vonatkozó javaslatát. Amint az a három küldött­­ség indítványából kitűnik, ezek a ja­vaslatok nem vetik fel a demokratikus eszközökkel megteremtendő egységes német alkotmány kérdését, hanem ar­ról beszélnek, hogy a szovjet övezetet csatolják az úgynevezett bonni alkot­mányhoz, amelyet — mint ismeretes — egy mesterségesen összeváloga­tott csoport dolgozott ki a leg­nagyobb titokban a demokratikus elvek megsértésével. — Az amerikai Egyesült Államok­nak, Nagybritanniának és Franciaor­szágnak az a javaslata, hogy a négy­hatalmi ellenőrzés szervében (az úgy­nevezett Legfelsőbb Bizottságban­ az egyhangúság edvéről — amelyet érvé­nyes­ egyezmények írnak elő — térjed­nek át a szótöbbséggel hozott határoza­tokra, nem a Németországot megszáll­va tartó hatalmak együttműködésének politikáját, hanem a parancsolás politikáját tartja szem előtt. Ilyen politika a Szov­jetunióval szemben nem lehet eredményes. Melyek általános következtetéseiül­ arról a javaslatról, amelyet a három­ nyugati külügyminiszter Németország egységének kérdésében május 28-án a külügyminiszterek tanácsa elé terjesz­tett? Általános következtetéseink ab­ban foglalhatók össze, hogy a javas­lat tanúsága szerint ezek a hatalmak nem kívánnak megegyezésre jutni a Szovjet­unióval olyan fontos kérdésben, mint Németország egysége- A szovjet küldöttség a három ha­talomnak ezeket a javaslatait — amelyek ellentétben ál­lnak a galfa­ és potsdami értekezlet határozataival — visszauta­sta­dóknak találja. — A szovjet küldöttség Német­ország gazdasági és politikai egy­ségének biztosítéka érdekében az ülésszak kezdetekor a külügy­miniszterek tanácsa elé terjesztette javaslatait, amelyeknek elfogadó'' mély meggyőződése szerint biztosítaná a kü­lügymtr'. •' tanácsa előtt álló 'felada'­ot*

Next