Dunántúli Napló, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-01 / 202. szám

DUNÁNTÚLI NAP VT. Évfolyam, im. szám r V.Tert Ind fd­sssitent Berta József 4. c*apat' 149*43 százalékot Mindent el kell követni, hogy az elsők közé kerüljünk a begyűjtésben A pécsi Magasépítési NV versenyre hívta ki a komlóiakat CSÜTÖRTÖK, 1940 SZEPTEMBER 1 ÁRA 80 FILLÉR A szovjet kormány újabb j­egyzéke megmutatja Jugoszlávia népeinek a jugoszláv kormány valódi arculatát A jugoszláv kormány augusztus 20-án jegyzéket intézett a szovjet kormányhoz. Ez a jegyzék a jugoszláv kormány válaszát tartalmazta a szovjet kormánynak augusztus 11-i jegyzékére, amelyben a szovjet kor­­m­ány kifejtette álláspontját az osztrák szerződés megvitatása kapcsán Ausztriával szemben támasztott jugoszláv igényeket illetőm. A szovjet kormány jelen, augusztus 29 i jegyzékében a következő tartalmú választ közölte Jugoszlávia kormányával. A szovjet kormány augusztus 20-án jegyzéket kapott a jugoszláv kor­­mánytól.­ A jugoszláv kormány új Jegyzéke újabb pletykáik és légből kapó * rágalmak halmaza* amelyekkel * jugoszláv kormánynak az a célja, í­gy álcázza kétkulacsos politikája, 65 becsapja Jugoszlávia népei­. A jugoszláv kormány, amelyet a ^ovjet kormány augusztus 1- i jegy­­*elte, mint a karintiai szlovének értie­­*'nek és Jugoszlávia nemzeti jogai­nk árulóját megcáfolhatatlan tényekkel tereltezel — igyekszik eltüntetni áru­i A jugoszláv kormány évét állítja r^?y Sztálin Renner osztrák kancellár. 11?2 intézet levelében „garantálta az ,38- évi osztrák ha­árokat“ (a­ugusz­­t.1*5­3-1 jugoszláv jegyzék), hogy Alin „ígéretet tett, hogy az osz­rák árok változatlanok maradnak", hogy «««n „minden segítséget megígért i * j*a z­trí­k-jugoszláv határ változat* l^^gának megőrzésére", hogy tekin­­tt) erre a szovjet kormány nem rá­­. ^ga'.hatta Jugoszláviának az osztrák v.,ír°k oly értelemben történő meg­­j,^tQ2tatására vonatkozó követelése., jtjp Szlovén-Karántiát a Jugoszláv -társaságTtak adják át. , Nézzük Sztálinnak Benn« osztrák "Mellárhoz 1945 májusában intézett *v*lét: ^’■Karj Renner ör Öméltóságának, 'zinia kancellárjának. Cl önnek, igen tisztelt társam, április 15-i levelét. Coih?^03, ,e^w- afelől, hogy az ön is? ‘ _ f’3 Ausztria épségét és jólétét ■ Ryot*31 81 .?on^0,rn 's- Kész va' háj* a­z erőinkhez és lehetőségeink­­jj.j, márten bármily szükséges se- Bzáfr^^ nyujarri önnek Ausztria I^Jf^zését kérem a késői vá­dért. • I. Sztálin.“ M •* ig* látható, Sztálin levelében '^airpu 52 “ sincs sem „Ausztria ha­­sem „ez 1938. é­vi osztrák ''aj,4°. garantálásáról", sem „Ausztria Nip­alt változ a:Ian.6 gigáról‘, sem 'áll'o, arT.5,1, hogy „Ausztria határai % maradnak“. Mindezt a lU*i­."^v kormány találta ki és ha­- Szu,^ '^1*5 m ivelét két olyan körülmény amelyek szétszakítással és [ék ellensége elvesztésével fenyeget.­­ Egyrészről, egyes angol x.«1 ,erveket szőttek, h­ogy Au­sz­­ászt- '52yarországot és Dél-Német­­részei, dunai monarehia. A szovjet kormány ha­­fisul ez ellen a terv ellen foglalt GSge’,j 'telentve, hogy ez Ausztria is. Őségének elveszesével fenve-1 H ytt Ausz'riának független állam­­rsítnok ’Maradnia. Másrészt e sz'áv f , 'ük Jugoszlávia, bizonyos iyr't ? a köv­ében felvetették azt a !2°ni5j • l^y osszák fel Ausztriát a L^átív ?"a'mok között. A szovjet í­r­art éppoly határozóban állást 1 *!len is, kijelen­ve, hogy lásának nyomait, igyekszik kibújni a te­­telősség alól és a tőle máx megszokot hazug és rágalmazó fogásokhoz fo­lyamodik. A szovjet kormány nem azért tartja szükségesnek az alábbi megjegyzések közlését, hogy meg­győzze a jugoszláv kormányt, amely már régó’a meggyőződések nélkül­i’, és csak nyugati gazdáinak utass­ágait követve működik, h­anem­ azért, hogy lerántsa róla a leplet és hozzásegí­te Jugoszlávia népeit, hogy megpillant­­hassák a mostafri jugoszláv kormány valódi arculatát. Ausztria felosztása reakciós intézke­dés lenne, amely ellentmond a demo­kratizmus elveinek, hogy Ausztriának egész államnak kell maradnia. Ezen az alapon jött lére Sztálin levele. A jugoszláv kormány azt tar­ja, hogy a nemzetek önrendelkezési elve csupán Jugoszláviára és a győztes nemzetekre alkalmazható, így azon­ban csupán olyan emberek gondolkoz­­hanak, akik az imperialista hódítás­­várgy szóelemében nevelkedtek. A de­­mokratizmus ezzel szemben abból indul A Jugoszláv kormány felismerve, hogy Sztálinnak Rennerhez intézett leveléről hangozta­ott rágalmazó kita­lálásai tarthatatlanok, a rágalmazó ki­találásoknak más fajtájához folyamo­dik és jegyzékében azt állítja h­ogy a szovjet kormány nem lát­ta már to­vább lehetségesnek Jugoszláviának a Szlovén-Karintiára vonatkozó régi igé­nyei védelmezését — amelyekről a jugoszláv kormány lemondott — állító­­lag azért, mert ennek fejében még külön 50 millió dollárt kapott akkor, amikor az ausztriai szovjet vagyonit az osztrák kormánynak eladták. Mint is­meretes, a Szovjetunió a potsdami ér­tekezlet dömésein­ek megfelelően t­­lajdonjogot kapott a Kelet-Ausztriában találtra a német vagyontárgyakra, ép­­úgy, mint Anglia, az USA és Francia­­ország tulajdonjogot kapott a Nyugat­ Ausztriában, Nyugat­-Európában és az amerikai országokban talárható német vagyontárgyakra. A szovjet kormány Ausztria kívánságának megfelelően beleegyezett, h­ogy megfelelő kompen­záció ellenéltel eladja Asszíriának en­nek a vagyonnak egy részét. És íme, a jugoszláv kormány azt állt­ja, hogy ,a szovjet kormány beleegyezve abba, hogy a karintiai szlovénok oszt­rák kormányzat­o­o­­ maradjanak, saját hasznára kivívta, hogy Ausztréai­ban találna a német tulajdonért neki járó kárpótlást 50 millió dollárral "elemei­teki, hogy ezzel kapcsola­tsan a szov­­jet kormánynak az említett vagyonért nem 100 millió dollárt kell kapnia, amint ezt a szovjet kormány állí­llag követelte, hanem 150 millió dollárt. Nem gondoltuk, hogy a jugoszláv kormány ö­v mélyre süllyedhet, hogy Szovjetunióról ennyire ocsmányul és aljasul vélekedjék. Kétségtesen, hogy csak a szocializmus és demokrácia ki, hogy a nemzetek önrendelkezésé­nek elvét alkalmazni kell mindezt nemzetre, köztük a legyőzött nem­ze­­tekre is. Éppen ebből indul ki a szov­­jet kormány, amikor elvetetie mind a dunai monarchia megalakításának ter­vét, mind pedig Ausztria feldarabolá­­sának tervét. Vajjon ez azt jelenti-e, hogy a szov­jet kormány azzal, hogy Ausz­ria fel­­darabolása ellen és Ausztria független­sége mellet foglalt állást, elismerte Ausztria „ha urainak megváltozhatat­­lanságát", hogy nem engedhető meg Ausztria határainak módosul­ás­a Jugo­szlávia javára? Természetesen nem. E egyik vagy másik állam épségére vo­natkozó kérdés és ennek az államnak „ha árai megváltoz-tathatatlanságára’­­Vonatkozó kérdés két teljesen külön­böző problémát jelent. Csak olyan e­m­­berek, akik a marxizmus u­olsó marad­ványait is elvesztették, keverhetik össze ezeket egy halomba és tehetnek közéjük egyenlőségjelet. A szovjet kormány állást foglalt Lengyelország felosztása ellett és amellet­, hogy minden lengyel földet egy egységes teljes államiba egyesítsenek. Jelenti-e ez azt, hogy a szovjet kormány ezzel ugyanakkor Lengyelország határainak megváltozta­taallansá­ga mellő­l foglalt ásást, hogy nem tartotta akkor leh­ető­s­égesnek Lengyelország határainak ki­igazl­ását egyik vagy másik oldal felé? Természetesen nem jelen­t. Az ezután következő lények ezt terjes kött féktelen fasisztákká vált emberek képesei; a Szovjetunióról és kormá­nyáról ennyire pimaszul­ és zabolátlanul fecsegni. A jugoszláv kormány állításainak minden szava hazugság. Nem igaz, hogy a szovjet kormány 100 mi­lió dol­lárt követelt kárpótlásul a vagyontár­gyakért. A valóságban a szovjet kor­mány 200 millió dollárt követelt. Nem igaz, hogy a szovjet kormány 50 millió dollárral többet kap a megálla­pított árnál. A valóságban a megálla­pított árnál 50 millió dollárral keveseb­bet kap. Nem igaz, hogy Karintia kér­désének va­lmilyen köze van az ausz­triai szovjet vagyon eladásához, mert még a jugoszláv kormány aljas felté­telezése mellett sincs itt helye Szlovén- Karintia kérdésének. Mindezt a jugo­szláv­ kormány agyatta ki és hazudja össze. Nem, Urak! Nem a szovjet kor­mány, h­anem a jugoszláv kormány árulta el a karintiai szlovének érde­keit, minthogy még 1947-ben lemon­dott minden területi igényről Ausztriá­val szemben. Van egy okmány — Kardenjnek A. J. Visinszkijhez 1947 április 20-án intézett levele — amely­ben a jugoszláv kormány lemond Szlovén-Karintiáról és csupán arra szorítkozik, hogy két villamoserőtelep igazgatásában különleges jogokat kapjon. Az okmány a következőket mondja: „A kérdést kisebb határkiigazítással el lehet intézni. Erre vonatkozólag két változatot terjesztek ön elé, a) Végső esetben ezt meg lehet oldani azáltal, hogy a Jugoszláv Szövetségi Népköz­­társaságnak különleges jogokat bizto­sítanak ezen erőműtelepek igazgatásá­ban.” Ez elöl az áru­ló okmány elöl a ju­goszláv kormány épúgy nem térhet világossággal mutatták meg. Amikor az amerikai pollitikusok egy része elő­áll: azzal a tervvel, hogy részben osszák fel Olaszországot és azt köve­telte, hogy válasszák el Szicíliát Olasz­országul ,a szovjet kormány ez ellen a terv ellőtt foglal, állást és megvédi­, mer­t Olaszország épségét. Azt je­lenti-e ez, hogy a szov­je kormány Olaszország határainak megváltoztás ha allanságáért szálló­­ síkra, hogy nem­ tartotta lehetségesnek Olasz­ország ha árainak kiigazítását Jugo­szlávia jav­ára? Természe­esen, nem azt jelenti. Az ezt követő tények egész világosan megmutat­ók et. Ugyanezt kell elmondani Ausztriáról is. A szov­jet kormány Ausztria épsége mellett állott és áll továbbra is. Azt jelenti-e ez Hogy ezzel együtt Ausztria hatá­rainak megváloztathatal­ansága mellett ,nyilatkozik, hogy nem találta lehetsé­­gesnek Ausz­ria határainak kiigazítá­sát Jugoszlávia javára? Világos, hogy nem ezt jelenti. Az, ezt követő ese­mények teljes világossággal megírnl­­t­atj­ák ezt, mert a szov­jet kormány Ausztria épségét védelmezve ugyan­akkor az osztrák határoknak Jugoszlá­via javára törénő kiigazításának szükségessége melle­t foglalt állást.­­ Nem l­ehet kétséges, hogy Jugosl­á­via megkapta volttá Szlovén-Karin­iát ha a jugoszláv kormány nem viselke­det.A volna gyáván és gyávasága kö­ve kéziében nem ám','a volna el Jugo­szlávia nemzeti jogait, ki, ahogy nem terhel ki saját árnyéka elöl. Figyelmet érdemel, hogy ugyanak­kor, amikor a jugoszláv kormány Kar­­delj levelében lemondott Szlovén Ka­­rintiáról, a szovjet küldöttség a kül­ügyminiszterek tanácsának moszkvai ülésszakán 1947 április 21-én, egy nap­pal később Kardelj levelének vétele után, kijelentette: „A szovjet küldöttség indokoltnak ismeri el a jugoszláv kormánynak­ azt a javaslatát, hogy egyesítsék Szlovén- Karintiát Szlovéniával, amely Jugo­szlávia­­ területéhez tartozik, továbbá Stájerország szlovénlakta területeire vonatkozó javaslatait és azt a javas­l ju­gosz­áv kormány hazugsága és kétkulacsossága annál nyilvánvalóbb, minthogy az angol miniszterekkel az említett tárgyalásokat a szovjet kor­mány elöl eltitkolva, a Szovjetunió háta mögött folytatták. .Mint ismeretes, Kardelj április 20-i levele egy szót sem szól arról, hogy a jugoszláv kor­mány tájékoztatni szándékozik Anglia kormányát a Szlovén-Karintia kérdé­sében tett engedményeiről. A szovjet kormány előtt semmi sem volt ismere­tes ezekről a tárgyalásokról egészen addig a pillanatig, amikor 1947 júliu­sában Jugoszlávia egyik képviselője Bécsben az ausztriai szovjet politikai tanácsos helyettesével folytatott beszél­getés során el nem szólta magát erről. Csak ezután fordult a szovjet kormány belgrádi nagykövete útján kéréssel a jugoszláv kormányhoz, hogy teremtsen világosságot ebben a kérdés­ben. 1947 augusztus 5-én beszélgetés folyt­­­ A. I. Lavrentyev szovjet nagykövet s Tito miniszterelnök és he­lyettese, Kardelj között. A szovjet laját, hogy adjanak a burgenlandi hor­­vátoknak különleges szabályzatot, amely biztosítja ezek nemzetiségi jogait, mi­ként ezt a jugoszláv küldöttségnek azt az emlékirata fejtette ki, amelyet 1947 január 22-én terjesztettek Londonban a külügyminiszterek helyetteseinek érte­kezlete elé. A szovjet küldöttség támo­­gatja a fent említett javaslatokat." „ Mint ismeretes, a szovjet küldön­­ségnek ezt a nyilatkozatát a továb­­biakban belevették a Külügyminiszterek Tanácsának az ausztriai szerződés ügyében 1947 októberében készített je­lentésébe. Van egy másik okmány is. A ju­goszláv kormány 1949 augusztus 3-án kelt jegyzékében kijelentette, hogy „a jugoszláv kormánynak azokról a javas­latairól, amelyeket 1947 június 14-én fej­tettek ki Noel Baker angol miniszter előtt, a Szovjetunió kormányát m­ég 1947 április 20-án tájékoztatták abban a levélben, amelyet A. J. Visinszkij mi­niszternek küldtek”, azaz Kardelj fen­tebb említett levelében. Ily módon a jugoszláv kormány augusztus 3-i jegyzékében elismerte, hogy az angol kormányt a jugoszláv kormány 1947 júniusában tájékoztatta arról, hogy lemond Szlovén-Karintiát illetően mindennemű területi igényéről Ausztriával szemben. Ezzel nemcsak Anglia kormánya, hanem az Egyesült Államok és Franciaország kormányai is, amelyek az Ausztriával szemben támasztott jugoszláv igényekre vonat­kozólag közös elutasító vonalat követ­tek, értesültek arról, hogy a jugoszláv kormány — a látszat kedvéért fenn­tartva a külügyminiszterek tanácsában Szlovén-Karintiára vonatkozó területi igényeivel kapcsolatos formális kijelen­téseit —, valójában lemondott ezekről az igényekről és elárulta a Karintiá­­ban élő szlovének érdekeit és Jugo­szlávia nemzeti jogait. Ezek után teljesen nyilvánvaló, hogy hazug a jugoszláv kormánynak au­gusztus 20-i jegyzékében tett kijelen­tése, amelyben azt mondja, hogy „mindenki előtt ismeretes, hogy Ju­goszlávia kormánya sohasem mondott le Szlovén-Karintia visszacsatolásáról és nem szűnt meg ezért harcolni..." nagykövet kérésére, hogy tájékoztas­sák­ a szovjet kormányt azokról a tár­gyalásokról, amelyeket Noel Bakerral folytattak Belgrádban, Tito eleinte ki­­jelentet­te, hogy ezeken a tárgyaláso­kon a jugoszláv kormány kitartott a Szlovén-Karintiával kapcsolatos hiva­talos javaslatai mellett, amelyet a Kül­ügyminiszterek Tanácsa elé terjesztett, de E. Kardelj nyomban kijavította, amennyiben elismerte, hogy Noel Ba­kert a Szlovén-Karintiával kapcsola­tos minimális területi igényekről is tá­jékoztatták. A jugoszláv kormány 1949 augusztus 3-i jegyzékéből azon­ban ismeretessé vált, hogy Noel Baker angol miniszterrel közölték a jugoszláv kormánynak azokat a javaslatait, ame­lyeket Kardelj 1947 április 20-i levele fejtett ki és amelyek a jugoszláv kor­mánynak a Szlovén-Karintiára vonat­kozó mindennemű területi igényéről való lemondását foglalták magukban. Ezek a tények elsősorban arról ta­núskodnak, hogy a jugoszláv kormány még 1947 nyarán tájékoztatta az angol agyizlánia nemzeti jogainak gyáva dárulása Minden emberségből kivetkőzött, fekteten fasiszták lilbon alku 1947-ben az ang­ol kormánnyal

Next