Dunántúli Napló, 1952. február (9. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-19 / 41. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ AZ MDP BARANYA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ARA 50 FILLÉR IX. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM VILla PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAI SZAMBAN: Egész Nient Írország népe követeli a békét (2. o) — Magyar államférfiak távirata Szttálin, Svernyik és VMmsfcH elvtársakhoz a szovjet—magyar barátsági, egyúttal is kiölési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának negyedik évfordulója alkalmából (2. o) — A magyar szovjet barátság: eredményeink forrása 3. o.) — Versenyben a bányák, az üzemek dolgozói Rákosi elvtárs születésnapjának tiszteletére (4. o.) Washington parancsot ad — a frania kormány engedelmeskedik... Köztudomású, hogy az amerikai háborús gyújtogatók legmocskosabb ügyeiket leginkább a francia kormányférfiakra bízzák. Náluk aztán nincs hiány igyekezetben! Ezeknek az Amerika-lakájoknak sötét lelkiismeretét terheli az az ítélet, amelyet a bíróság Henri Marin, a francia nép hűséges fia, a „béke tengerésze ügyében hozott, továbbá a Raymonde Dieu, a világszerte ismert francia honleány ellen indított hajsza is. Az ő lelkükön szárad a szégyenletes rendőri önkény a spanyol politikai emigránsokkal szemben. És az ő lelküket terheli, hogy Franciaországban betiltották a Béke Világtanács és a nemzetközi demokratikus szervezetek működését. Most folyik Párisban — Washington titkos utasítására — Renaud de Jouvénél és Andre Wurmser, haladó francia írók pere. Miért is állították őket bíróság elé? 1949-ben jelent meg Párisban Renaud de Jouvenel „Az árulók internacionáléja" című könyvének második kiadása. Az előszót Andre Wurmser írta hozzá. A könyvben ismertetett számtalan tény és okirat leleplezi az az aknamunkát, azokat a népellenes cselekményeket, amelyeket a népi demokratikus országokban követtek el az amerikai és angol kémek és kártevők, népük árulói , akik a múltban mindanynyian a hitleri kémszolgálat ügynökei voltak. Ezek a torzszülések féktelenül gyűlölik saját népüket, amely már régen a történelem szemétdombjára hajította őket. Legutóbb azzal próbálkoztak, hogy a Wall Sweet tervei alapján a népi demokratikus országokban szabotázscselekményeket, kártevéseket, gyilkosságokat és provokációkat hajtsanak végre, mellesleg pedig kémkedtek és népellenes összeesküvések szálait szövögették. Egyik-másik poliikai kalandornak sikerült tengerentúli gazdái segítségével megszökni a népek igazságos ítélőszéke elől. Most az USA-ban, Angliában és Franciaországban sürögnek-forognak, „baráti kapcsolatokat“ teremtenek a fasiszta Tito-bandával, aljas aknamunkát folytatnak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen, háborúra uszítanak a béke, a demokrácia és a szocializmus tábora ellen. Sőt nem is olyan rég éri még azt a „követelésüket" is az ENSZ elé terjesztenék- hogy lépjen föl a nem demokratikus országok ellen „ugyanolyan erővel, mint Koreában", más szóval kezdje meg az imperialista beavatkozást ezek ellen az országok ellen, ezekről az elvetemült ellenségeiről rántotta le a leplet Renaud de Jouvénél. Nevükön nevezte őket. Nem mások ők, mint Mikolajczyk, a lengyel nép ellensége; Abasz Kupi, albán fasiszta; Constantinescu és Diana, román provokátorok; Dimitrov (Gemeto), az amerikaiak bulgáriai kéme; Nagy Ferenc, a magyar áruló és a többiek. Renaud de Jouvenel megmuatta, kiket szolgáltak a múltban és kiket szolgálnak ma. A kipécézett árulók felüvöltöttek: Renaud de Jouvenel „megrágalmazta", „megsértette" őket, „folta ejtett becsületükön", s így tovább. Washington erre ráparancsolt kitartott arra, hogy forduljanak a francia bírósághoz, a francia kormányférfiakat pedig ugyanakkor utasította az „ügy" kivizsgálására. A francia nemzetáruló kormány neki is gyürkőzöt, hogy engedelmesen végrehajtsa Washington utasításait. Működésbe lépett a gépezet és az „ügy" tárgyalását 1950. április 24-re tűzték ki. A francia kormánykörök és amerikai gazdáik csak egy csekélységről feledkeztek meg: a népöregek akaratáról. Franciaország dolgozóinak tömegei erélyes tiltakozással fordultak szembe a haladó író ellen forralt önkénnyel. A tárgyalást „bizonytalan időre” el kellett halasztani. Most az amerikai háborús gyújtogatók véleménye szerint — az idő megérett már a tárgyalás megtartására. Az amerikai pénzkirályok, miután komoly erkölcsi és politikai vereséget szenvedtek az ENSZ legutóbbi közgyűlésén, ahol a Szovjeunió, Lengyelország, Csehszlovákia és más országok küldöttségei lerántották a leplet az USA, Anglia és Franciaország béke- és demokráciaellenes összeesküvéséről, — elhatározták, hogy „most aztán kivágják a rezet" és Renaud de Jouvenel perét a Szovjetunió meg a népi demokráciák elleni szennyes rágalomhadjárat céljaira, a háborús hisztéria felkorbácsolására használják majd fel. Ámde az amerikai háborús gyújtogatoknak és az előttük alázatosan meghunyászkodó francia kormányfak minden igyekezete hiábavaló Sehogy sem sikerül nekik fehérre mosni a népek galád árulóit a világ közvéleménye előtt. A párisi per csak azt muatja, hogy igen-igen gyöngék lehetnek a háborús gyújtogatók állásai, ha már a nyomorult besúgók és rágalmazók maroknyi bandáiét is komoly támaszuknak tekintik. Ez a per azt eredményezi majd, hogy még világosabb fény derül a háborús provokátorok bűnös cselszövényeire. fegjelent a Tartós Békéért Népi demokráciáért lesuláb Nos, a békeszerető népeknek bl számában) űabb vállalásokkal készülnek sátorhelyi állami gazdaság dolgozói Rákosi elvtárs születésnapjára Rákosi elvtárs születésnapjára lelkes vállalásokat tettek a sátorhelyi álami gazdaság dolgozói. Ezeket a vállalásaikat már teljesítették és újabb versenyfehívássa fordulnak megyénk és párosversenyre a püspökhelyi gazdaság dolgozóit. 1. Gazdaságunk valamennyi állandó dogozója vállalja, hogy március 9-ig egy-egy időszaki dolgozót szerződtet le a gazdaság részére, rt gazdaságai felé. K. a sátorhelyi állami gazdaság dó dolgozói Rákosi elvtárs 60.lésnapjára tett vállalásainkat sírén teljesítettük. Elhatároztuk szeretett Rákosi elvtársunk 60. ülésnapját újabb felajánlásokkal teljük meg és ezek tejesítése évében versenyre hívjuk ki mak valamennyi gyapottermek algazdaságának állandó dolgozóit 2. Traktorosaink vállalják, hogy a sorra kerülő munkáknál úgy dolgoznak, hogy hat nap alatt annyi üzemanyagot takarítanak meg, amennyivel a hetedik nap dogozhatnak. Tehenészeink csatlakoznak a hólyi tehenészeik által elindított ötezer literes mozgalomhoz. A gazdaság dolgozói nevében: Zahorzik Sándor párttitkár. . .. „.: ____ KEDD, 1952 FEBKLAJÍ I. A magyar-szovjet barátság azt jelenti a mi számunkra, hogy népünk szabadsága, függetlensége, örökre biztosított Darvas József közoktatásügyi miniszter beszéde a Magyar-Szovjet Barátsági Hónap ünnepi megnyitóján ünnepi díszelőadás keretében nyílt meg a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja. Hétfőn este a szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának negyedik évfordulóján ünnepi díszelőadás keretében nyit meg az Operaházban a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja. Az elnökség asztalánál foglalt helyet népünk szeretett vezére, a nagy Sztálin legjobb magyar tanítványa, Rákosi Mátyás elvtárs Ott ültek Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József elvtársak és a Magyar Dogozók Pártja Politikai Bizottságának több más tagja, Rónai Sándor elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Dobi István, a Minisztertanács elnöke, J. D Kiszeljov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és a MSzbH-ra Magyarországra érkezett szovjet delegáció tagjai, élükön Konsztantyin Ivanovics Szkrjabin, Sztálin-díjas akadémikussal, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tagjával. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter a Magyar-Szovjet Társaság elnöke nyitotta meg a díszelőadást, majd Darvas József közoktatásügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. — Ma van négy esztendeje annak, hogy a hatalmas szocialista Szovjetunió és a népi demokratikus Magyarország képviselői Moszkvában, a szabad világ dicső fővárosában, aláírták a két ország, a két nép közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. A mi népünk, a mi népi demokratikus országunk négy évvel szelet) egy olyan világhatalommal kötön egyezményt, a teljes , kölcsönösség alapján, amely a haladás erőit képviseli a világban, s amely éppen ezért legyőzhetetlen. A szovjet nép és a magyar nép barátsága nem ezzel a szerződéssel kezdődött, s szálai a legjobb hazafiak, a kommunisták, mindenekelőtt Rákosi elvtárs révén, már akkor szövődtek, amikor országunk még a reakció táborában volt s azzal pecsételődött meg, mikor a hős szovjet csapatok felszabadították népünket. De a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény még szorosabbá, még erősebbé, még szétbonthatatanabbá tette a két országot, a két népet összefűző kapcsokat. Ez a szerződés azt jelenti a mi számunkra, hogy népünk szabadsága függetlensége örökre biztosított, meg a világ leghatalmasabb országa, minden nép szabadságának s függetlenségének támasza, védelmezője m mellettünk. Ez a szerződés azt jelenti a mi számunkra, hogy részei vagyunk ",így olyan óriási világtábornak, amel az imperialista fenevadak ellen , ítélél és a népek szabadságát védelmezi Ez az egyezmény még erősen,jvé tette azokat a testvéri kapcsolatokat amelyek a szabad népek hatalmas családjához fűznek bennünket. A szovjet magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény a békés építő munka biztosítását jelenti számunkra. Azt jelenti továbbá, hogy szocialista építésünknek népünk alkotó ereje mellett van még egy hatalmas, kiapadhatatlan erőforrása: a Szovjetunió állandó, közvetlen segítsége, pedamutatása A Szovjetunió népei ma már a kommunizmust építik s mi a kommunizmus építésének dicső fényében láthatják az utunkat — előre, fölé a magas csúcsok felé, amerre a Szovjetunió erős keze indított el bennünket... — A Szovjetunió győzelme adta nekünk azt a megifjutó, nagy erőforrást, amelyet a szabadság jelent. E győzelem nélkül nem lehettünk volna szabadok. Népünk szabadságvágya soha nem hunyt el történelmünk során. Ez egyenesítette ki a kaszákat Dózsa seregében, ez zengett a bujdosó kurucok dalaiban, ez lelkesítette Kossuth hadait, ez a dicső emlékű magyar Vörös Hadsereget — de valósággá, népet formáló nagy erővé a Szovjetunió telte a számunkra S mi soha nem felejtjük el, hogy független szabad hazánkat, benne új életre kell nemzetünket, azt, hogy népünk soha történelme folyamán nem volt még ilyen egységes, erős — mindezt a Szovjetunió önzetlen segítségének, Sztálin népének, Sztálinnak köszönhetjük. A Szovjetunió, a Szovjetunió hős munkásosztálya volt az, amely a világ dolgozóinak szolidaritását megszervezve, kiszabadította a fasiszták gyilkos börtönéből szeretett vezérünket, tanítónkat, Rákosi Mátyást. Azt, hogy van pártunknak népünknek olyan vezetője, aki biztos kézzel vezet bennünket előre — ezt is mindenekelőtt a Szovjetuniónak, Sztálin népének, Sztálinnak köszönhetjük. — Országunkban már a szociálismás épül — folytatta a továbbiakban. — Az újjáépített, s az újonnan épített üzemek százaiban, ezreiben már nem a tőke rabszolgái, hanem öntudatos, szabad emberek dolgoznak. Nem az éhség korbácsa hajtja őket, hanem a szocialista munkaversenyek büszke hevülete lendíti őket előre — kovácsolódnak boldog életünk építésének erős fegyverei. Ezután beszámolt arról, hogy sikeresen fejeztük be ötéves tervünk második évét és így folytatta: — Új üzemek, új városok születtek nőttek és nőnek ki, szinte a földből Valóban: szinte az egész ország térképe átrajzolódik — nemcsak az atlasz lapjain, hanem a valóságban A fejlődésnek ezt a hatalmas tempóját csak a Szovjetunió állandó, közvetlen anyagi és erkölcsi segítségével érhettük el — amely önzetlen barátsegítséget felszabadulásunk első napjától érezhetünk, tapasztalhatunk és amely évről évre növekedik. Rámutatott, hogy a kapitalista országok is szoktak „segítséget“ nyújtani egymásnak, de ők a gyarmatosítást hívják segítségnek. — A múltévi tervteljesítésről szóló jelentés azt is hírül adta, hogy iparunkban a termelékenység az előző évhez képest 14,30 százalék, ezen belül a nehéziparban 17,7 százalék. Ezek a számok a szocialista termelés magasabbrendűségét, a szocializmust építő dolgozók hatalmas öntudatbeli emberi fölényét, az új embertípus kikovácsolódását hirdetik. A továbbiakban beszámolt arról, hogy jelentős léptekkel haladunk a szocialista mezőgazdaság megteremtése felé. " Nincs életünknek egyetlen területe, ahol ne lenne mozdító, szabadító, előrevivő erő a Szovjetunió segítsége, területe, ahol ne lenne ez mozdító, szabadító, előrevivő erő. Kultúránk soha nem látott gazdagságban virágzik — mutatott rá Darvas József és kijelentette: soha olyan tisztán, elevenen nem élt még az, amit kulturális értékekben kitermelt nemzetünk évszázadokon át, mint ma. Most lett minden igazán a népé, a könyvtárak a múzeumok, az üzemi és falusi kultúrotthonok ezreiben. — Szocialista építésünk részeként ma egy új kultúra bontakozik ki náunk: a formájában nemzeti, tartalmiban szocialista új magyar kultúra , ebben: hatalmas segítséget jelent a Szovjetunió csodálatos gazdagságú kultúrája. Csoda-e az, ha nálunk is, — mint a többi népi demokratikus országokban is — olyan áradó szeretet veszi körül a szovjet kultúra alkotásait? Ha százezrek néznek meg egyegy képkiállítást egy-egy fimet? Ne® csoda, — mert népünk a sajátjának, a magáénak is érzi ezt a kultúrát. Archak az éleinek a tiszta, hiteles ábrázolását kapja beírni, amely felé munkájával harcolva maga is törekszik s amelyhez győzelmeivel egyre közelebb ér. A mi dolgozóink azoknak az embereknek az életét, példáját ismerik meg ezekből az alkotásokból, akikhez hasonlók akarnak lenni, becsületben, emberségben, tudásban, hősiességben, hazaszeretetben, a Szovjetunió egszebb alkotásának, a szovjet embernek az életét. — A szovjet kultúra ezért lesz egyre inkább nemcsak segítője, hanem szerves része ie a mi kialakuló új kultúránknak. Munkánkban, harcainkban, saját formálódó új szocialista kultúránk melett erős támaszunk a szovjet kultúra. S egyben példamutatónk is. Tanulunk tőle eszmeiségben olyan kimagaslóan nemes tiszta műveket alkotni, amelyek méltóan ki tudják fejezni a nálunk is növekvő új embert. Darvas József ezt követően arról beszélt, hogy dolgozó népünk egyre fejlődik, öntudatosodik. — Hol van már az a nép, amely seregekben hányódott — vetődött munkátlan és éhem az emberpiacokon és a bezárt gyárkapuk előtt? Hol van már az a nép, amely hazát keresni hazátlan idegenbe menekült százezerszám s amelyet a földre vert a tőke ostora? — Nem egyszer még azok is, még mi is akik mindig hittünk a népünk erejében alkotó gazdagságában, akik rút hálókárogásnak tartottuk a „nemzethalál“ról szóló jövendöléseket akik tudtuk hogy se puskatus, se megaláztatás, nem tudta összetörni ennek a népnek a gerincét akik hittünk a jövőben és harcoltunk érte, -s nem egyszer még mi is ámulva, lelkesülten s meghatottságunkat sem szétverve állunk ez eőtt a csoda előtt hogy felnőtt a mi népünk! A továbbiakban beszámolt a Szovjetunió népeinek békekongresszusán szerzett benyomásairól és hangsúlyozta, hogy az az erő, amely ma a természetet kényszeríti térdre, a térdre tudja kényszeríteni a ma vagy a holnap Hitlerjét is. Ilyen néppel: az erő, az emberi nagyság népével köt bennünket össze immár örökre széttéphetetlen barátság — mondotta és beszédét így fejezte be: — A szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt a szovjet hősök vére pecsételte meg, akik eljöttek ide hozzánk Moszkvából, Ukrajnából, a grúz hegyek közti Szibéria végtelen földjéről, hogy elhozzák a szabadságot. Megpecsételte népünk örök, elmúlhatatlan bálása. — Soha nem leszünk hozzá hfitl** nek!