Dunántúli Napló, 1952. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-01 / 127. szám

DUNÁNTÚLI ARA 50 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!­­ -----------­ A MAI SZÁMBANI A kuk­kok eHévotítán* után, a pártacervecet ncgszaégével gyors fejlődésnek indult a magyarbólyi tszcs (2. o.) — A Német Demokratikus Köztársaság kormányának nyi­latkozata a május 24-i szovjet jegyzékről (3. o.) — A mi­nisztertanács felemelte a helyi tanácsok hivatali dol­gozóinak munkabérét (3. o.) — Épül a kommunizmus (4. o.) — „Az aratás 84 százalékát géppel végezzük“ (5. o.) — Költőink a béketalálkozóról (1. o.) — A béke mérnöke (6. o.) V__________________________________________________ AZ M­DP BAR­ANYAM­EGYEI PÁRTBI­ZOTTSÁGÁN­AK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM VASÁRNAP, 1952 JÚNIUS 1 Köszöntjük a megyei béketalálkozót Köszöntjük a mai napon egy­begyűlt békeharcosokat, akiket bányák, üzemek, falvak, lakóterü­letek dolgozói küldöttek be a Me­gyei Béketalálkozóra. Azokat, aikik példát mutatnak a munkában, az odadásban, az áldozatvállalás­ban és fáradságot nem ismernek békemozgalmunk kiszélesítésében. Dolgozóink minden rétege képvi­selteti magát a nagy béketanács­­kozáson. Egy cél lelkesíti a bá­nyászt, az édesanyát, a dolgozó Parasztot, a tudóst, legyen az dél­szláv, német vagy magyar anya­nyelvű, még győzelmesebb sike­rekkel gazdagítsuk a béketábort és szocializmust építő drága ha­zánkat A békéért folytatott küzdelem olyan zsilipjét nyitotta meg né­pünk csodálatos erőinek, amely naponként újabb és újabb mun­kahőstettekben, a békeműszakok és békeőrségek sorozatában nyil­vánul meg. Most a Béketalálkozó előkészületeinek időszakában meg­sokszorozódtak az eredmények. Békebizottságaink eddig soha nem tapasztalt mozgékonysággal és lel­kesedéssel tevékenykedtek, min­denfelé, hallatták hangjukat, fel­világosították dolgozóinkat és újabb, még újabb rétegeket hoz­tak közelebb a békeharchoz. Kü­lönösen elterjedt és szinte állan­dóvá vált az a módszer, hogy ki­sebb csoportok munkahelyen, vagy lakóhelyen történő összehí­vásával teremtsenek alkalmat a nemzetközi békeharc eseményei­nek megtárgyalására és a soron lé­­vő feladatok jó végrehajtására. Kiváló munkát végeztek a hidasi békebizottság tagjai, akik május hónapban minden utcában lelkes kisgyűléseket tartottak. Az egyik kisgyűlésen — Both Béla lakásán — 41-en vettek részt és a részt­­vevők mind lelkesen fogadták a június 1-i béketalálkozó hírét. Megértették azt, hogy a legszebb ajándék, a legméltóbb készülődés az lesz, ha fogadalmakat tesznek a jobb munkára. Miklós Jánosné június 1-re félévi tojásbeadását teljesíti és Lovász Vilmos dolgozó Paraszt pedig versenyre hívta ki az összes jelenlévő gazdát a kapá­lás idő előtti befejezésére. Példa­mutató munkát végeznek a Hirdi Kenderfonó békebizottságai is. Vándorzászlót ad a békebizottság annak az üzemrésznek, amelyik első a terv teljesítésében. Egy­másután zajlanak le a jól sikerült békeműszakok, hogy mind maga­sabb teljesítményekkel elnyerhes­sék a „Hét legjobb békeharcosait" című vándorzászlót Most a javító műhely vezet 126,2 százalékkal. A békemozgalmi munka nem­csak mennyiségileg fejlődött so­kat, nemcsak számszerű eredmény az, hogy több, mint ezer új béke­­bizottság alakult utcákban, üze­mekben és termelőcsoportokban, hanem minőségileg is felmérhetet­len a munka javulása. Különösen tapasztalható ez a nemzetközi és Propagandamunka terén. Alig zaj­lik le békemozgalmi rendezvény, hol ne foglalkoznának behatóan a világ minden táján erősödő béke­mozgalom nagyszerű eredményei­vel. A nyugatnémetországi esemé­nyek közelről érintették dolgozó­inkat, nagy figyelemmel kísérték a német nép harcát a keretszerző­dés ellen. Újabb lendületet ad üzemi és falusi békebizottságaink­­nak a francia békeharcosok bátor szembeszállása, amikor ezrével és tízezrével vonultak fel a koreai anyák és gyermekek gyilkosa, Kidgway amerikai tábornok ellen, aki Franciaországba jött a hábo­rús készülődés meggyorsítására. Duclos elvtárs szégyenletes letar­tóztatása ellen már a péntek haj­nali műszakok előtt határozott tiltakozásukat fejezték ki bányá­szaink és a tiltakozó gyűlések to­vább terjednek. Amíg nálunk, a béke ország­á­­ban drága kincs a gyermek, addig határainktól délre, Tito Jugoszlá­viájában számkivetett mostoha aki előtt bezárják a napköziottho­nok kapuit, elzárják a tanulás, fejlődés útját. Jól tudják Baranya megye békeharcosai, hogy gyer­mekeink arcáról is szeretnék el­lenségeink a mosolyt eltörölni, ezért gyűlölik még lángolóbban az amerikai banditák cinkosát, Titót. Ezért tanácskoznak ma a békéről, ezért fűzik még szorosabbra so­raikat, teszik acélosabbá elhatáro­zásukat: „Munkával erősítsük ha­zánkat, a béke országát!“ A Megyei Béketalálkozó jelen­tős állomása a baranyamegyei bé­kemozgalom fejlődésének. Ez az első igazán nagyszabású sereg­szemléje megyénk békéért küz­dő százezreinek és az általuk vá­lasztott csaknem 500 élharcosnak, békeküldöttnek. A béke sokszáz követének hazatérte után még in­kább bontakozzék ki az egészsé­ges versenymozgalom, ötéves ter­vünk döntő évének második ne­gyedévi tervét becsülettel telje­sítve és túlteljesítve fejezzük ki harcos békevágyunkat Kövesse a Béketalálkozót gazdag aratás a határban és gyors betakarítási munka. Minden becsületes, békét kívánó dolgozó paraszt a cséplő­géptől egyenesen a begyűjtőhelyre vigye gabonáját és így tettekkel pecsételje meg békeakaratát. Békeküldötteink, akik között legjobbjaink vannak, nevel­jenek új harcosokat. Új hősök ezrei szü­lessenek bányáinkban, akik a szé­nért, iparunk kenyeréért folyó küzdelemben úgy állnak helyt, mint a Kossuth-aknai Jauch György sztahanovista vájár, vagy a Széchenyi-aknai Glock Imre vá­jár, békeküldöttek. Szülessenek új Pados Józsefnek, aki a mohácsi Béke tszcs tagjaként elindította a 300 munkaegységes mozgalmat és jól látta meg azt, hogy a női munkáskezek termelésbe való be­vonása a békét szilárdítja. Dél­szláv falvainkban békeküldötteink szélesítsék tovább a békeharcot, leplezzék le jugoszláv testvérei­ket sanyargató Tito banda tevé­kenységét és küzdjenek hasonlóan mint küzd Bozsanovits György pécsudvardi, Radocsai Istvánné kasádi vagy Szkrajcsics Mátyás felsőszentmártoni délszláv béke­küldött, akik fáradtságot nem is­merve növelik az aktív békehar­cosok számát. Békemozgalmi és termelési ered­ményeink nem hullanak az ölünk­be, hanem szívós harccal küzdünk érte. Az ellenség ott árt, ahol tud, szeretné megakadályozni győzel­mes előretörésünket. Pavkovics Fülöp, mohácsi kulák szabotálja a növényápolási munkákat és a Pap­­rét-dűlőben két hold tengeri ve­tését a gaz teljesen elnyomta. Villánykövesden pedig békegyűlés ideje alatt a kulákok a falu szé­rűjét akarták meggyújtani. Jól tudjuk: Tito ügynökei ők, akik rettegéssl nézik a nép boldog és fejlődő életét, s ezért körmönfont módszerekkel igyekszenek ártani." Békeharcosok, dolgozók! A bé­kéért vívott küzdelmet soha ne válasszátok el a nép ellenségeinek leleplezésétől, a kulákok, a kleri­kális reakció és a jobboldali szo­ciáldemokraták elleni szívós harc­tól, mutassátok meg mindig a bé­ke ellenségeinek arcát és gyűlöl­­tessék meg őket dolgozóinkkal, így harcoljatok a békéért, gyer­mekeink jövőjéért, gyárainkért, földjeinkért, szocializmusunk épí­téséért! Nagy Sándorné a megyei békebizottság titkára. Rufh­ Lajos sztahánovista vájár pénteken 266,5 százalékra teljesítette tervét Bányásuruak hatalmas lelkesedéssel isieltek a megyei Mtetili Holón , különösen az utóbbi hetekben bonta­kozott ki azéleskörű verseny­mozgalom. Nap, mint nap kiváló eredményeiket ér el Ruff Lajos sztahánovista vásár­os István-aknai Tavasz-csapat dolgo­zója, aki sikeresen alkalmazza új mu­n­kamódszerét. Rufli Lajos felé figye­lemmel tekintenek bányásztársai. Igyekeznek tőle minél jobban elsajá­títani munkamódszerét, hogy hasonló szép eredmények elérés­ével minél több szenet termelhessenek iparunk szá­mára. Rufll elvtárs szívesen segíti, tanítja társait a szovjet fejtőkalapécs alkalmazására s közben példamutatá­sával serkenti még jobb munkára őket. Rutil Lajos sztahanovista vájár és bányásztársai szombaton is úgy száll­tak le a bánya mélyére, hogy béke­találkozó tiszteletére úgy harcolnak a széntermelés fokozásáért, hogy eddig soha nem látott eredmény szülessen az új munkamódszer sikeres alkalma­zásával. De nemcsak ezen az egy na­pon harcolnak így. Ruff Lajos pénte­ken is szép eredményt ért el Napi ter­vét 266.5 százalékra teljesítette és így alapkeresete la 83,78 forint lett Ko­vács Antal (4) ugyancsak ezen a csa­paton dolgozik. Napi tervét 203 száza­lékra teljesítette, követve Rufli elv­társ példáját. Rufli Lajos elvtárs kiemelkedő ter­melési eredményeinek híre eljutott már Petőfi aknára is. A Petőfi-aknai dolgozók, köztük a Duzsi-csapat dol­gozói is igyekeznek példáját követni, hasonló szép eredményeket elérni a béketalálkozó tiszteletére folyó ver­senyben, de továbbra is. Nem sokkal marad el Ruff elvtárs mögött Né­meth János (10) vájár sem, aki pén­teken teljesítményét már 229,2 száza­lékra fokozta. Boros János (2) szvahá­­novista vájár ezen a napon 10 köb­méter szenet fejtett ki és így 171,7 százalékra teljesítette napi tervét. Amiről a békeharcosok beszélnek Pechb Smyntetop bányára lakossága is nagy lelkesedéssel készül a június 1-i béketalálk­ozóra. A békebizottság tizen­négy kisgyűllést tartott a bányatelep különböző részén, ahol nagyszámban vettek részt a lakosság közül. Párt­tagiak és pártonkívüliek agitáltak és lel­kesítették a dolgozókat a béketaalálkt­zára való felkészülésre. Borbálatele­­pan is jól tudják, hogy mit jelent a béke, az ötéves terv megvalósítása. Fridrich Antalné és Kósa Aimadté, akik lelkes békeharcosok, erről szok­tak beszélni asszonytársaiknak. Elmondják beszélgetésük ideje alatt, hogy ez év tavaszán megvalósult az 50 éves Borbátaitelep lakosainak álma: beszerelték a vízvezetéket. Ma már nem kell 800—1000 méter távolságról hordani nagy fáradtsággal a nehéz, vízzel teli vedreket. De nemcsak ezt kapták, hanem még sok más egyebet is a borbálatelepiek. Most kezdik majd építeni az új orvosi rendelőt, ami szintén az ötéves terv ajándéka. A Nagytó nyárét­­­óvölgyiben befejezés előtt áll a kényelmes lépcsőút, amely felvezet a meredek domboldalon. Örömtől sugárzó arccal mondta Leisz Jánosné: „Minden sikerül nekünk lé­pésről-lépésre. Négy gyermeket nevel­­tem fel, a mailt sok szenvedése köz­ben.“ Örömmel mutogatja pufók uno­kái fényképeit „Nekik már szebb lesz az életük — mondja, — előttük a nyu­godt, biztos jövő, minden lehetősége. Érettük harcolok én is, amikor a bé­két védem." Nemcsak a föld felett, hanem a föld alatt is folyik a békeharc. A június 1-i béketalálkozóra csatasorba állottak bányászaink a termelés frontján. Ko­­toucs Károly DISZ brigádja temen fe­lül egy csille szén több termelését vál­lalták fejenként. Kotoucs elvtárs, a bri­­gádvezető példát mutat a többi bányá­szoknak, a felajánlóit 282 csille napi teljesítményüket 400 csillére emelték . Így harcolnak a béke megvédéséért Glock Imre, Sód­or Ferenc Kossuth-dí­jas vájár, Kálmán Ferenc, Jelenszki János és még sok nevet lehetne felso­rolni, akik mindannyian túlteljesítet­­ték már eddig is azt, amit a béketalál­kozó tiszteletére vállaltak. A békaha­rcosok között dolgozik Fe­hér Aranka békeharcos is, aki szintén szép eredményeket ér el munkájában. Saját példáján keresztül bebizonyítja, hogy a nők is megállják a helyüket a legnehezebb munkaterületen is. Fehér Aranka már közel két éve dolgozik a bánya mélyén, s rajta kívül még sok dolgozó nő van, aki vele együtt harcol a bányákon a béke megvédéséért. Sokáig lehetne sorolni azoknak az ön­tudatos bányászoknak a nevét, akik minden nap kemény munkával harcol­nak a többtermelésért , a béke meg­­védéséért. Gavallér Györgyné levelező, pécsbányatelepi tanács. „Termelésünk emelésével, a munkafegyelem megszilárdításával bizonyítjuk be szilárd békeakaratunkat" — levelezőink a békéért Megyénk dolgozói lelkesen készül­­nek június 1-re, a béketalál­kozó nap­jára, üzemeinkben a békeskiegy­űlé­sek után javul­t a minőségi munka. A versenytáblákon egymásután válta­­koztak a nevek a békeműszakok alatt Mindenki eső és legjobb akart lenni. Községeinkben a békebizottsá­gok tagjai naponta felkeresték a község lakóit és elmagyarázták azt, hogy minden kapavágással egy-egy csapást mérünk a kolerát és baktériu­mot terjesztő amerikai hóhérokra és azok gyilkos barátaira. Bruchner László sztahanovista kőműves a kom­lói kaszárnyapatak dolgozója így ír munkjukról, készülődésükre­ : „A csa­tornázásnál dolgozó munkások az első békekisgyűlés után nagy lendülettel kezdtek munkához A békekisgyű­rst már munkafö­l­ alá,mlások és újítások bevezetése követte. Bátran és hősie­sen harcolnak dolgozóink, mert tud­ják, hogy munkájukká a békét erő­sítik. Az általunk épített csatorna fe­lett halad majd a vasút, amely a Sztá­­lini Vasműhöz szállítja a szenet. Ez a tudat pedig megsokszorozza erőn­ket" Kapus Ferencné a szigetvári béke­­bizottságok munkáját ismerteti leve­lében, akik az elmúlt héten huszonöt kisgyűlést tartottak. Stercz Gábor vá­jár megírta, hogy ő a béketalá­lozó­­ra jobb munkával készült: „Mi bá­nyászok békeakarásunkat a termelé­seink emelésével és a munkafegyelem megszilárdításéval akarjuk bebizonyí­tani. Mi azt akarjuk, hogy szénter­melésünkkel el tudjuk majd látni nagy békeművünket, a Sztálin Vas­mű és Inota szükségleteit.“ De nemcsak a felnőtt levelezőink ír­ták meg készülődésüket és eredmé­nyeiket a béketalálkozó napjára, ha­nem az úttörők is. „Dédapámnak az volt a vágya, ál­­ma, hogy fia tanult ember, „diplo­más" legyen — írja Kelemen László, az Ágostom­ téri iskola Vili. osztályos tanulója. — Azonban ezt a vágyát nem érhette már meg. Hiába vitte a halakat a szegedi piacra, nem gyűlt össze a Ládafiában annyi, hogy fiát taníttathassa. — Majd az unokám — hajtogatta beletörődve, belefáradva a hasztalan küzdelembe. De édesapám nem válthatta be az „ősi" kívánságot. Néhány iskolaév után öntödébe kénysz­erítette a há­­ború - a kenyérgond. Nem lett be­lőle tanító, hiába görnyedt napestig a mosót£knö fő­é az anyám. Most rajtam a sor. Dédapám nagy­apám álma, _ vágya — tekint rám édesapám szeméből. A felszabadulás­nak — az igazi békének kellett el­következnie, hogy elindulhattam há­rom emberöltő álompályáján. Most elértem az általános iskola VIII. osztályát Hattal magasabbak, mint dómi n­agy­­apám, — aki két osztályt járt el néggyel többet miért nagyapám. A továbbtanulást nem a ládafia dönti el, hanem magam, szorgalmam, igyekvé­­sem, akaratom és a­­ béke. Mellet­tem áll mindenki, az iskola, amely nevel, tanít és biztat, a munkásosz­­tály, amely áldozatot hoz értem, a szocializmust építő ország, amely dél­re eltervezi helyemet a világban, ab­ban a világban, amely békében kíván élni és megélni egy olyan korszakot, amelyben mindenkinek lesz bőséges kenyere és ahol én is harcolhatok a betegségek és az emberi szenvedések ellen. De nemcsak levelekben számolnak be úttörőink mindennapi munkájuk­ról, vidám, gondtalan életükről. Es­­kü­dték rajzaikat is, gyakorlatlan uj­jakkal vetették papírra, amit érez­­nek, amit a békének köszönhetnek. Drávafalvi­ József vajszlói úttörő le­rajzolta saját életét, ábrázolta édes­apja és a tszes munkáját, azt a ló­­sas munkát, amit napról-napra lát, amelyre oly ragyogón tűz le a béke napja. De a kis úttörő is világosan látja, hogy mindazt, aminek ma örül­het, ami szép és jó életében, a Szov­jetunió hozta meg számunkra, ezért állította rajta középpontjába a Sza­badság-szobrok. A Szovjetunió győ­zelméből fakadt a békénk és mi a Szovjetunió segítségével megőriztük békés, boldog életünket, kis úttörőink vidám gyermekkorát.

Next