Dunántúli Napló, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-01 / 230. szám

1962 OKTÓBER 1 NAPLÓ Ne hagyja az István-aknai páptbizotság, hogy Dézsi Béla jobboldali szociáldemokrata gátolja a békekölcsön jegyzés sikerét latrán-Aknán a bék­ek­öl­csön. jegyzés els­ő napján a Tavasz-csapat leánya, ezal — összesen nyolcan — 15.100 forint békekölcsönt jegyeztek. Csepel /Jánosné csillés, Gyuritg Erzsébet .lcsillés ezer-ezer forintért vásárolt­­békekölcsönt. Sok ilyen példa talál­ható István-aknán. Az eddigi ered­­tmények alapján 908 forint az egy líl­rre eső jegyzési átlag, így szavaz­­in­ak István­ aknán a szocializmus épí­­s­ége, a béke megvédése mellett az­­öntudatos dolgozók, bányászok és­­ műszaki vezetők. A Tava­sz-csapat még a jegyzés első napján versenyre hívta az összes csa­patokat és, ez a verseny most kezd kibontakozni. Azonban nem szélese­­dik akadálytalanul a felkiss verseny, vannak a hazafias megmozdulásnak kerékkötői is István-aknán, ezek közé tartozik Dézsi Béla, akiről Ver­­tike elvtárs, a pártbizottság titkára a következőket mondja: Elégedetlenséget igyekszik szítani — Dézsinel; semmi sem tetszik. , állandóan azt beszéli, hagi­ keris a­­ fortét holott li­niusban 1104, július­­ban 1071, augusztusban 1461 forintot keresett. Nem tetszik nek, a munka, verseny és még sok mindén ... szó ved­i a főhangadó a lakatosműhely­­ben. ..Tudnunk kell, ha küszdennünk kell egyes munkásrétegek elmaradottságá­­val, ha fontos h­arci kérdésként vet­jük fel a munka- és bérfegyelem ügyét, ha felüti fejét a demagógia, ha ellenséges kártevő munkába ütkö­zünk üzemeinkben — akkor nemcsak általában .­polgári maradványokkal, hanem konkrétan szociáldemokrata ideológiával, esetleg szervezett szo­ciáldemokrata tevékeny­séggel­ állunk szemben“ — tanít bennünket Horváth Márton elvtárs. A békekölcsön jegyzés­ek­en uszít Két­­lettel a békekölcsön-jegyzés előtt Dugla elvtárs, az István-aknai pártbizottság agit. prop. titkára azt halottá beszélni a lakatosműhelyben: j­ól dolgozzanak azok, akik hűség jutal­­mat, munkaruhát kaptak". Gyanó Vinc­e elvtárs, CB-elnöknek azt mon­d­ották: „A külszíni dolgozókról tel­jesen megfeledkeznek". A békeköl­­c­ön-jegyzők előtt I­onkai István job­b­oldali szociáldemokrata Péonbánya­­telepen ugyanezeket­ mondogatta, de őt leleplezték. István­ aknán azonban nem történt semmi. A pártbizottság — annak ellenére, hogy tudott az elé­gedetlenkedő hangról, uszításról, — nem leplezte le a hang fő terjesztő­jét, Dézsi Bélát, aki ettől még na­gyobb bátorságot kapott. Mikor el­érkezett a békekölcsön-jegyzés, el­kezdte beszélni: ,,A külszínen kevés a kereset, ebből nem lehet jegyezni" — majd rövidesen nyíltan kimondja: „Jegyezzenek békekölcsönt azok, akik hűségjutalmat és munkaruhát kap­­tak." Ezt a hangot, ezt az­ uszítást átvette néhány kevésbbé öntudatos dolgozó is, akik Dézsi Béla szájával kezdtek beszélni, sőt egy napszinti munkás „panaszos“ levelet is írt, amelyben azt kérdezi: „Szeretném tudni, hogy miért nem jár meg a nap­szinti munkásoknak a hűség­jutalom és a munkaruha." Dézsi Béla múltja így terjesztette el Dézsi Béla az őt elégedetlenkedő, jogtalanul követelő, úti demagógiáját és így igyekezett már jóelőre gátolni a békekölcsön­­jegyzés sikerét, elégedetlenséget kel­­teni. Déz­si Béláról a pártbizottság titkára, Vertiko elvor, tudja, hogy jobboldali szociáldemokrata. Dézsi Béláról egy régebbi munkatársa, Maul Adolf így beszél: — Azelőtt itt dolgozott Újhegyen Dézsi. Annyit mondhatok, hogy soha nem értett velünk egyet, munkások­kal. Ha e múltban bérkövetelésért folyt a harc, Dézsi mint „csendes em­ber" dolgozott tovább. Nem érdekel­te, hogy sikerül e a több bért kihar­colni a tőkésektől. A felszabadulás után Dézsi Béla belépett a szociáldemokrata pártba, itt mindjárt a jobbszárnyhoz csatla­kozott és ahogy Berensek elvtárs el­mondta, Dézsi Béla olyan kijelentése, ket tett a kommunistákra, amilyené, két csak a jobboldali elemek, a mun­kásosztály ellenségei tettek. Kétség­bevonta Dézsi a­­szocializmus építésé­nek sikerét és így beszélt a kommu­nistákra: „Ezek akarnak szocializmust építeni?" A két munkáspárt egyesülé­sénél Dézsi Bélát kizárták a pártból, mint jobboldali magatartását, majd a dolgozók követelésére Újhegyről el­távolították és István aknára került. De Dézsi itt sem tagadta meg magát. Szű­cs elv­társnak a műhelybizottság egyik tagjának azt mondta: ,,Nézzé­tek a bányászokat, könnyen beszél­­nek a hűségjutalommal a zsebükben“ Lovász Károly bádogos pedig tovább adja Dézsi demagógiáját, sőt megtold­ja a következőképpen: „Ni, ez a gye­rek is most került ide és többet ke­res, mint én." Ezt Lovász Herczegh László ifjúmunkásra mondta, aki be­­csületesen dolgozva 100 százalék fe­lett teljesíti normáját. A pártbizottság nem leplezi le az ellenséges aknamunkát Ilyen ember ez a Dézsi Béla és ilyenek a társai. Tudja ezt róluk nagyrészt, az István aknai pártbizott­ság, amely többször figyelmeztette Balogh Sándor elvtársat, a kaszini alapszervezet titkárát, Dézsinek és társainak ellenséges aknamunkájára. Tehát tudott róla­ Balogh elvtárs ahelyett, hogy a dolgozók előtt lelep­lezte volna Dézsi Bélának ellenséges aknamunkáját, maga is felment a pártbizottságra és Duga elvtársnak a következőket mondta: ..Nem helyes, hogy a külszínen nem kapunk mun­karuhát és hűségjutalmat." Tehát Balogh elvtárs is átvette Dézsinek és társainak demagógiáját és a harc he­lyett együtt úszik velük a jogtalan követelés szításában és nem harcol Dézsinek a békekölcsönjegyzés ellen folytatott agitációjával szemben sem és ezt az István aknai pártbizottság elnézi, maga sem leplezi le a dolgo­zók előtt Dézsi Béla jobboldali szo­ciáldemokrata aknamunkáját. Lovász Károlyt pedig nem vonja felelősségre demagógiájáért. Ezzel a hallgatással, opportunizmussal valóságos biztatást ad az István-aknai pártbizottság Dé­zsinek és társainak. Számolják fel az opportunizmust Dézsi Bélát állítsák a dolgozók elé István aknán és leplezzék le, hogy ki ő a valóságban, ne hagyják, hogy ellenséges aknamunka folyjon a béke­kölcsön jegyzés ellen. Hazug és jogta­lan Dézsi Bélának a híresztelése, kö­vetesse, mert a napszínű­ munkások­nak nem jár hűségjutalom és munka­ruha úgy, ahol"- azt a mirisztertavart és a Központi Va­et­őségnek a szénbá­nyászat fejleszéséről hozott határo­zata megállapította. Dézsi Béla, a pécsbányatelepi Lonkai István, Lon­­kai István pedig Dézsi Réka demagó­giáját fújta és fújja. — tehát itt nem elszigetelt jelenségről van, szó, ha­nem szervezett aknamunkáról. Figyel­jen fel erre az István aknai pártbi­zottság és kemény kézzel számolja fel a munkában megnyilvánuló oppor­tunizmust, ne hagyja, hogy egy két demagóg, jobboldali szociáldem­okra­ta gátolja a békekölcsön jegyzés sike­rét, amelyet olyan lelkesen kezdtek meg az István aknai bányászok a Ta­vasz brigáddal az élen. Csontos Géza ) S A Nagymányoki Szénbánya Vállalat befejezte III. negyedévi tervét Nagymányoki Szénbányák Vállalat 1952 harmadik negyedévi pperatív tervét szeptember 29-én délelőtt 11 órakor befejezte. Ezzel terven felül 838,5 tonna szenet adott népgazdaságunknak. Dolgozóink és néphadseregünk katonái együtt ünnepelték vasárnap néphadseregünk napját Ezen a napon még közelebb ke­rültek egymáshoz a dolgozók és­ a harcosok. Már a felvonuláson egymás mellett haladtak üzemek, bányák dolgozói, iskolásfiúk és lányok, nép­hadseregünk katonái. Kart karbatűzve énekeltek a hazáról, a haza védelme­­zőiről, a pártról, a szebb és boldo­gabb életről. Az esti műsort már többezres tö­meg gyönyörködte végig a felvonuló­­kon kívül Büszkén fogadták a harco­sok műsoruk után a pécsi dolgozók tapsorkányát és ők is szívesen tapsol­tak, szűnni nem akaró tapsviharral fejezték ki szeretetüket a dolgozók iránt. Együtt ünnepelt eze­n a napon a nép a nép hadseregével. Szmolka Ferenc tiszliiskolás nö­vendék, Aczél Tamás „Honvédeskü" című versét szavalta. Izgatottan ta­nult — ahogy mondja, — a nagy napra,, nem is volt könnyű a vers ta­nulása, mégis mikor a mikrofon elé lépett, megnyugodott, mert tudta, hogy azoknak szavai, akik közül va­ló. Szmolka elvtárs érzései, szavai h­íven mutatják, mennyire egy a mi néphadseregünk a dolgozó néppel, melynek védelmére hivatottak. A színes műsor, a tábortűz, a horv­védzenekar szereplése úgy volt ösz­­szeállítva, hogy az nemcsak a nép és a néphadsereg egybeforrottságát, hanem haladó hagyományaink szere­­tetét és megbecsülését is bizonyította. A második néphadsereg napjának for­zó ünnepi hangulata megmutatta a jelen Jellasichainak azt, ha a mi épülő, virágzó hazánkra emelnék ke­züket, hadseregünk megsemmisíti őket, mert ez a hadsereg, a nép bi­zalmát, szeretetét és támogatását él­vezi. Harcosainkat és tisztjeinket az a Szeretet, amellyel a néphadsereg nap­ján dolgozóink körülvették őket, még jobban ösztönözni fogja a magasabb kiképzési eredmények elérésében a béke védelmére való felkészülésben. A. B. tiszt. A múlt, a jelen és boldog jövőnk bemutatásával érvel Lovrek Ferenc elvtárs Lovrek Ferenc elvtárs, a vasút vontatási osztályának főnöke példa­mutatóan jegyzett harmadik béke­­kölcsönt, ő maga is mozdonyvezető volt, jó munkájáért a népi demokrá­ciában lett osztályvezető. Most, a bé­kekölcsönjegyzés idején igen sok időt tölt kinn a mozdonyvezetők és a fű­tők körében. A napokban felkereste a pécsi fűtőház dolgozóit és elbeszél­­getett velük. — Ti sokat kaptatok a népi demo­kráciától — mondta neki­k beszélge­tés közben. — Most épült az étkező és a fü­rdő és ezt 1953 ban még to­vább korszerűsítjük.­­A szenelőknek a felvonó torony könnyíti meg a mun­káját. A fordító korongot villamosí­tották s most már nem kell a mozdo­nyokat kézi erővel fordítani Lovrek elvtárs elmondja azt is, hogy neki milyen volt a múlt rend­szerben a helyzete. Jól ismeri a múl­­tat, de a jövőt is. Tudja, hogy mit kapnak a baranyai vasutasok az öt­éves tervtől s ez elmondja társainak is. 1953 ban a női dolgozók részére vo­natkísérő laktanyákat rendeznek be minden vonatkísérő telepállomáson. Ezenkívül Pécsett, Mohácson és még hat szolgálati helyen új, korszerű laktanyákat építenek a vonatkísérők részére. A pályafenntartási munkásoknak melegedők épülnek mosdóval, össze­­sen 29. az igazgatóság területén.­­ Ezek közül már 1952 ben Pécsett, Komlón, Szigetváron, Mohácson felé épültek a melegedők. Negyvenkilenc lakás épül igazgató­­sági viszonylatban a vasút dolgozói számára. A korszerű, két-háromszobás lakásokat r­ályafenntartási dolgozók, váltókezelők, forgalmi szolgálattevők között osztják majd szét. A közeljövőben korszerű napközi­­otthon létesül Pécsett a dolgozó vas­utasnők gyermekei számára MIT ADNAK AZ ÁLLAMNAK ÉS MENNYIT KAPTAK A TERVTŐL EGY MESZESI ÚJ BÁNYÁSZHÁZ LAKÓI Méh­kar­derei eset ót­a még kukorica, gyom, bozót nőett ott, ahol most házak nőttek és nőnek ki a földből. Meszesen nem is olyan régen még korlátlanul­­uralkodott a vidék fölött a cement, lábakon ágaskodó víztorony, ma azonb­an már hatalmas, kétemeletes házak, bányász paloták aka­dályozzák a kilátást, fogják el a szabad levegőt a nagyfejű torony elöl. Az egyik ilyen ház közv­etlenül a torony te­rében épült. Tavaly januárban költöztek bele az új lakók, rvilamennifinn bányászok. Először kívül­ről csodáltál­ meg.- a csillogó szürke nemesvako­­latot, az üvegerkélyeket, de v­olt néznivaló belül is: parkettás, fürdőszobás lakások várták a be­költözőket. a széles, nagy ablakokon akart ályta­­lanul vágódott be a téli napsugár A terv, a béke ajándéka volt az a ház is, akárcsak a többi, amelyekbe már beköltöztek a lakók és azok is, amelyek csak most épülnek. Tie nemcsak ezt az ajándékot kapták a tervtől a nagy ház lakói Ha becsengetünk mind a 12 ajtón, egyetlen olyan lakót sem találunk, ak­i ne kapott volna még számos más ajándékot toll­errvtől Nézzük csak: 4 földszinten lakik Bognár Ferenc csillés. Vett már egy szoba bútort, rádiót, most akarja a másik szobát is új bútorral berendezni. Mel­­lette lakik Varró Lajos, Ferenc-aknai vájár é is vett mar rádiót, akárcsak a földszinten lakó De­­ne, István vájár, aki nemrégiben vett -1000 forint­ért új bátort is. . ., .... .. De nézzünk egy emelettel feljebb: Sikladán,Mi­nimos lakásában vígan szól a népszuper. Fia Budapesten tanul, mellette dolgozik is. Kiss Ist­­ván elvtárs lakásában is szól a tudat, lánya óvó­­nőképzőbe jár, két gyermeke ingyen nyaralt a Balaton mellett. Zsoldos István aknásznak éavi n­es évben emelkedett meg 50 százalékkal a fize­tése, Fügédi Ernő vájár lakásaiból hárman dolgoz­­nak. Ő maga, felesége, kislánya Együttesen több, mint­­2000 forintot keresnek havonta, v­ezetékes rádiójuk van, és boldogan élnek abban a házban, ahova — mint ahogy Egedi Ernő mondja — a múltban csak­ a szemétért csengethettek be. A masaszik emeleten Kiel Józsefé az első lakás. Felesége, ő maga is dolgozik , a misesi új városrész házainak r­i- és villanyszerelője. Sála­to, akárcsak a szomszédban Korai Jakab­nál szól a né­p, zu­per Korai vájár lakótel** ölen lakóik öten dolgoznak. Tizenhatéves leánya mitt 450 forintot Sillas István váfér lakásában is ssz, a rádió, az asztalon tszme, a szobában apró csecsebecsék, az­sákokon függönyök. Olyan szép a lakás —­ ahogyan a ház egyik­­lakója mondja,­­ mint amiben valamikor az urai­ laktak. A má­sodik emelet negyedik lakója Kónya János ,23 éves vájár. Két szőke, csikó­rizurás, kék­ szemű legényke ham­urozik a lakásban és teszi felesle­­gessé a rádiót. A szobában azonban, csal, a sez- fonon szabad ugrálniuk. A rekamié, a négy kor­­látozott szék és az asztal rational új, még érezni rajta a politúr szagát. Most vették a bútort 3.700 forintért. Telik bútorra, van miből. Hiszen majd 10(!) forintot keres havonta a családfő, aki tavaly még segédvájár volt.­ Na, de ez még nem minden. Hiszen a ház csaknem minden lakója kapott hűségjutalmat és ingyen munkaruhát a bányásznapon. A második emeletről lefele számolva néhány példa: Koraiéi­, mit ketten kaptak hűségjutalmat., Korai Jakab 1300, fia 900 forintot. Az első emeleten Egedi Ernő 1600, '/.foldo., Ist mi­a 1400 forintot talált bán­yász napkor a borítékjában. A földszinten Var­ró Lajos 1800, Dénes István 1250 forint hűségju­talmat vitt haza és nincs a háznál; bányászlakó­ja, ak­i ne részesült, volna több-kevesebb hűségjutam­fonéban. Majd húszezer forintot tesz ki a ház la­kóinak adott hűségjutalom összege! De ez még nem minden! .1 fiiaké körül Bőgnének, Varróé!; már­ kétizben nyertek a sorsolásokon. Kiss István elvtárs 700 forintot hízott­unk­ vissza az államnál, kölcsönadott pén­z­­ból. Korul Jakab háromszor nyert, összesen 830 forintot, Kiel József és Szilus István is nyert mik­. A N­­­as­d közül tehát kilencen nyertek már a sorsolások alkalmával, egyesek többször is. Itt van Kónya János példája: először 100 majd kétszáz, most a második békekölcsön sorsolásakor pedig 5000 forintot nyert. Igaz, volt is hozzá kötvénye, akárcsak a többi lakónak: a tervkölcsünből 4,70 forintot, az első békekölcsön­­ből már nyolcszázat, a másodikból karikás ezer forintot jegyzett. És ahogy az ő bizalma nőtt az alkun iránt, ahogy erősítette az országot, úgy vált saját sorsa is könnyebbre, úgy emelkedett keresete. Összeadva: az egész ház majdnem 101HHz forintot nyert az eddigi sorsadlásokon. — Csak az nyerhet, akinek köt­vén­ye v­an! — mondja az ötezer forintot nyert Kónya elvtárs És hogy ismét nyerjen, hogy tovább gyarapodjon a haza to, a család is, fen­yzett idén, a harmadik békekölcsönből kétszeresét, mint tavaly, a máso­dikból: 1000 forintot. A jegyzésnél visszagondol­tak arra a tok,sok nyereményre, amit eddig él­veztek, elsősorban pedig az új lakásra. Hiszen Szabolcson egy konyhában lakott az­ egész család, konyhának pedig az éléskamrát használták. Kiel József is ereje szerint jegyzett békeköl­csönt. Korai Jak­abra azonban nem lehet ugyanezt mondani. Ő még nem jegy­zett, (nem siet úgy fel­keresni a jegyzésgyű­jtőt, mint ahogy annak ide­­jén a lakosokat kiutaló bizottsághoz sietett) és 1300 forintos fizetés­ után csak 100 forintot szán­dékozik jegyezni, annyit mint tavaly. Szila, Ist­vác, is azt hiszi, ráér a jegyzéssel, nem gondol arra, hányan várnak még a bányászok közül la­kásra, azokra a lakásokra, melyek most épülnek szem­ben a víztoronnyal. A b­efin emeler lakói közül egyedül Szkla­­dányi Vilmos nem jegyzett még le. Úgy látszik nem gondol arra, hogy Testen tanuló fiáért is ad, ha a hazának ad kölcsönt. A többiek azonban méltó módon kivették részüket a jegyzésből. Kiss István elvtárs 1800 forintot jergyzett 1100 forintos fizetésére. Zsoldos István aknász ugyancsak 1800 forintot jegyzett, hogy szőkehajú, kék szemét kis­lánya békében nőj­jön fel, Egédiék pedig összesen 1100 forintot adtak kölcsön az államnak, ebből Egédi Ernő 1200 forintot. A földszinten Dénes István még nem jegyzett Varró l­ajos példamutatóan 1100 forintos fizetésé­­bő­l 1510 forintot kölcsönöz az államnak. A vásár­­lanifolyamos Bognár Ferenc azonban csak 1000 forintta adott a III. Békekölcsönre, pedig fizetése 1600 forint egy hónapban. — Bútort akarok venni! — mondja Bognár elvtárs és hozzáteszi, hogy OK­A-előt takaré­kos­sági betétkönyvre akar vásárolni — azaz részletre. Az állam tehát bizalommal kölcsönöz majd bútort Jin­ci­ Ferencnek, aki azonban csak 1000 forintot al­ut kölcsönözni az államnak! MH hup­ult éa mh átlett a ház 12 lakója a nép államának! Nehéz lenne a mérleg serpenyői­ben a súlyokat összeszámolni. Egy azonban bizo­­nyos: Sokkal, de sokkal többet kapnak és kaptak a ház lakói, mint amennyit adnak és már ed­dig is ultak az államnak. És minél többet adnak, an­­nál többet kapnak vissza. Nemcsak Kónya János, Jorai Jakab és a többiek példája mutatja ezt, hanem elsősorban azok az új, hatalmas épületek, amelyek most bújnak elő a földből, a mögött az öt háromszellá­lós épület mögött, amelyekbe nem­régen költöztek be a boldog új lakók, legmegbe­csültebb dolgozóink, bányászaink.. „Szívesen adtam kölcsön államunknak 900 forintomat*4 Ide»tor* 1M évszázados munkában «etöltött étel áll mögöttem. Ennek *­ időnek legnagyobb részét olyan vi­lágban éltem, ahol nem az ember lett a legnagyobb érték, hanem » profit. Én máskoromban úgy, mint a többi inastársaim, nyomorúságos körülmé­nyek között tanultam. Bedolgozó munkás lettem a nagykereskedőknél, akik munkámért épp csak a kenyér­re valót fizettek. Amikor azután a se­gédek után megszigorították az adós­­fizetést, akkor a nagykereskedők azt mondták, hogy váltsuk­­ az iparen­gedélyt és dolgozzunk otthon az ál­taluk kiadott anyagokkal és akkor a kész árut majd ők átveszik tőlünk és értékesítik, munkánkért pedig kapjuk a régi fizetést, így helyzetünk még nehezebb lest, mert most az adót is nekünk kellett fizetnünk. A felszabadulás után a szövetkeze­tek megalakít­ásakor az elsők között léptem a szövetkezetbe, ahol az első perctől kezdve a tehetségem legjavát adtam a termelésbe, azért, hogy dol­­gozóink miné­l több és jobb minőségi áruhoz jussanak az én munkámon ke­­resztül is. A szövetkezetbe lépésvel végre megszűntek anyagi gondjaim. Munkám most már állandóan bizto­sítva van és keresetemre építeni tu­dok. Havi keresetem 800 forint. Én most a jegyzéskor a múlt évi­­nél is szívesebben adtam a 900 forin­tomat államunknak, mert tudom azt, hogy ebből még a tavalyinál is több gép készül és talán az én 900 forin­tom annak a gépnek az előállítását fogja elősegíteni, amelyet majd a mi szövelkezdünk kap meg Magura Gergely pécsi Szabó K­őipari Szövet­­kezet dolgozója.

Next