Dunántúli Napló, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-01 / 230. szám
1962 OKTÓBER 1 NAPLÓ Ne hagyja az István-aknai páptbizotság, hogy Dézsi Béla jobboldali szociáldemokrata gátolja a békekölcsön jegyzés sikerét latrán-Aknán a békekölcsön. jegyzés első napján a Tavasz-csapat leánya, ezal — összesen nyolcan — 15.100 forint békekölcsönt jegyeztek. Csepel /Jánosné csillés, Gyuritg Erzsébet .lcsillés ezer-ezer forintért vásároltbékekölcsönt. Sok ilyen példa található István-aknán. Az eddigi eredtmények alapján 908 forint az egy lílrre eső jegyzési átlag, így szavazinak István aknán a szocializmus épísége, a béke megvédése mellett azöntudatos dolgozók, bányászok és műszaki vezetők. A Tavasz-csapat még a jegyzés első napján versenyre hívta az összes csapatokat és, ez a verseny most kezd kibontakozni. Azonban nem szélesedik akadálytalanul a felkiss verseny, vannak a hazafias megmozdulásnak kerékkötői is István-aknán, ezek közé tartozik Dézsi Béla, akiről Vertike elvtárs, a pártbizottság titkára a következőket mondja: Elégedetlenséget igyekszik szítani — Dézsinel; semmi sem tetszik. , állandóan azt beszéli, hagi keris a fortét holott liniusban 1104, júliusban 1071, augusztusban 1461 forintot keresett. Nem tetszik nek, a munka, verseny és még sok mindén ... szó vedi a főhangadó a lakatosműhelyben. ..Tudnunk kell, ha küszdennünk kell egyes munkásrétegek elmaradottságával, ha fontos harci kérdésként vetjük fel a munka- és bérfegyelem ügyét, ha felüti fejét a demagógia, ha ellenséges kártevő munkába ütközünk üzemeinkben — akkor nemcsak általában .polgári maradványokkal, hanem konkrétan szociáldemokrata ideológiával, esetleg szervezett szociáldemokrata tevékenységgel állunk szemben“ — tanít bennünket Horváth Márton elvtárs. A békekölcsön jegyzéseken uszít Kétlettel a békekölcsön-jegyzés előtt Dugla elvtárs, az István-aknai pártbizottság agit. prop. titkára azt halottá beszélni a lakatosműhelyben: jól dolgozzanak azok, akik hűség jutalmat, munkaruhát kaptak". Gyanó Vince elvtárs, CB-elnöknek azt mondották: „A külszíni dolgozókról teljesen megfeledkeznek". A békekölcön-jegyzők előtt Ionkai István jobboldali szociáldemokrata Péonbányatelepen ugyanezeket mondogatta, de őt leleplezték. István aknán azonban nem történt semmi. A pártbizottság — annak ellenére, hogy tudott az elégedetlenkedő hangról, uszításról, — nem leplezte le a hang fő terjesztőjét, Dézsi Bélát, aki ettől még nagyobb bátorságot kapott. Mikor elérkezett a békekölcsön-jegyzés, elkezdte beszélni: ,,A külszínen kevés a kereset, ebből nem lehet jegyezni" — majd rövidesen nyíltan kimondja: „Jegyezzenek békekölcsönt azok, akik hűségjutalmat és munkaruhát kaptak." Ezt a hangot, ezt az uszítást átvette néhány kevésbbé öntudatos dolgozó is, akik Dézsi Béla szájával kezdtek beszélni, sőt egy napszinti munkás „panaszos“ levelet is írt, amelyben azt kérdezi: „Szeretném tudni, hogy miért nem jár meg a napszinti munkásoknak a hűségjutalom és a munkaruha." Dézsi Béla múltja így terjesztette el Dézsi Béla az őt elégedetlenkedő, jogtalanul követelő, úti demagógiáját és így igyekezett már jóelőre gátolni a békekölcsönjegyzés sikerét, elégedetlenséget kelteni. Dézsi Béláról a pártbizottság titkára, Vertiko elvor, tudja, hogy jobboldali szociáldemokrata. Dézsi Béláról egy régebbi munkatársa, Maul Adolf így beszél: — Azelőtt itt dolgozott Újhegyen Dézsi. Annyit mondhatok, hogy soha nem értett velünk egyet, munkásokkal. Ha e múltban bérkövetelésért folyt a harc, Dézsi mint „csendes ember" dolgozott tovább. Nem érdekelte, hogy sikerül e a több bért kiharcolni a tőkésektől. A felszabadulás után Dézsi Béla belépett a szociáldemokrata pártba, itt mindjárt a jobbszárnyhoz csatlakozott és ahogy Berensek elvtárs elmondta, Dézsi Béla olyan kijelentése, ket tett a kommunistákra, amilyené, két csak a jobboldali elemek, a munkásosztály ellenségei tettek. Kétségbevonta Dézsi aszocializmus építésének sikerét és így beszélt a kommunistákra: „Ezek akarnak szocializmust építeni?" A két munkáspárt egyesülésénél Dézsi Bélát kizárták a pártból, mint jobboldali magatartását, majd a dolgozók követelésére Újhegyről eltávolították és István aknára került. De Dézsi itt sem tagadta meg magát. Szűcs elvtársnak a műhelybizottság egyik tagjának azt mondta: ,,Nézzétek a bányászokat, könnyen beszélnek a hűségjutalommal a zsebükben“ Lovász Károly bádogos pedig tovább adja Dézsi demagógiáját, sőt megtoldja a következőképpen: „Ni, ez a gyerek is most került ide és többet keres, mint én." Ezt Lovász Herczegh László ifjúmunkásra mondta, aki becsületesen dolgozva 100 százalék felett teljesíti normáját. A pártbizottság nem leplezi le az ellenséges aknamunkát Ilyen ember ez a Dézsi Béla és ilyenek a társai. Tudja ezt róluk nagyrészt, az István aknai pártbizottság, amely többször figyelmeztette Balogh Sándor elvtársat, a kaszini alapszervezet titkárát, Dézsinek és társainak ellenséges aknamunkájára. Tehát tudott róla Balogh elvtárs ahelyett, hogy a dolgozók előtt leleplezte volna Dézsi Bélának ellenséges aknamunkáját, maga is felment a pártbizottságra és Duga elvtársnak a következőket mondta: ..Nem helyes, hogy a külszínen nem kapunk munkaruhát és hűségjutalmat." Tehát Balogh elvtárs is átvette Dézsinek és társainak demagógiáját és a harc helyett együtt úszik velük a jogtalan követelés szításában és nem harcol Dézsinek a békekölcsönjegyzés ellen folytatott agitációjával szemben sem és ezt az István aknai pártbizottság elnézi, maga sem leplezi le a dolgozók előtt Dézsi Béla jobboldali szociáldemokrata aknamunkáját. Lovász Károlyt pedig nem vonja felelősségre demagógiájáért. Ezzel a hallgatással, opportunizmussal valóságos biztatást ad az István-aknai pártbizottság Dézsinek és társainak. Számolják fel az opportunizmust Dézsi Bélát állítsák a dolgozók elé István aknán és leplezzék le, hogy ki ő a valóságban, ne hagyják, hogy ellenséges aknamunka folyjon a békekölcsön jegyzés ellen. Hazug és jogtalan Dézsi Bélának a híresztelése, követesse, mert a napszínű munkásoknak nem jár hűségjutalom és munkaruha úgy, ahol"- azt a mirisztertavart és a Központi Vaetőségnek a szénbányászat fejleszéséről hozott határozata megállapította. Dézsi Béla, a pécsbányatelepi Lonkai István, Lonkai István pedig Dézsi Réka demagógiáját fújta és fújja. — tehát itt nem elszigetelt jelenségről van, szó, hanem szervezett aknamunkáról. Figyeljen fel erre az István aknai pártbizottság és kemény kézzel számolja fel a munkában megnyilvánuló opportunizmust, ne hagyja, hogy egy két demagóg, jobboldali szociáldemokrata gátolja a békekölcsön jegyzés sikerét, amelyet olyan lelkesen kezdtek meg az István aknai bányászok a Tavasz brigáddal az élen. Csontos Géza ) S A Nagymányoki Szénbánya Vállalat befejezte III. negyedévi tervét Nagymányoki Szénbányák Vállalat 1952 harmadik negyedévi pperatív tervét szeptember 29-én délelőtt 11 órakor befejezte. Ezzel terven felül 838,5 tonna szenet adott népgazdaságunknak. Dolgozóink és néphadseregünk katonái együtt ünnepelték vasárnap néphadseregünk napját Ezen a napon még közelebb kerültek egymáshoz a dolgozók és a harcosok. Már a felvonuláson egymás mellett haladtak üzemek, bányák dolgozói, iskolásfiúk és lányok, néphadseregünk katonái. Kart karbatűzve énekeltek a hazáról, a haza védelmezőiről, a pártról, a szebb és boldogabb életről. Az esti műsort már többezres tömeg gyönyörködte végig a felvonulókon kívül Büszkén fogadták a harcosok műsoruk után a pécsi dolgozók tapsorkányát és ők is szívesen tapsoltak, szűnni nem akaró tapsviharral fejezték ki szeretetüket a dolgozók iránt. Együtt ünnepelt ezen a napon a nép a nép hadseregével. Szmolka Ferenc tiszliiskolás növendék, Aczél Tamás „Honvédeskü" című versét szavalta. Izgatottan tanult — ahogy mondja, — a nagy napra,, nem is volt könnyű a vers tanulása, mégis mikor a mikrofon elé lépett, megnyugodott, mert tudta, hogy azoknak szavai, akik közül való. Szmolka elvtárs érzései, szavai híven mutatják, mennyire egy a mi néphadseregünk a dolgozó néppel, melynek védelmére hivatottak. A színes műsor, a tábortűz, a horvvédzenekar szereplése úgy volt öszszeállítva, hogy az nemcsak a nép és a néphadsereg egybeforrottságát, hanem haladó hagyományaink szeretetét és megbecsülését is bizonyította. A második néphadsereg napjának forzó ünnepi hangulata megmutatta a jelen Jellasichainak azt, ha a mi épülő, virágzó hazánkra emelnék kezüket, hadseregünk megsemmisíti őket, mert ez a hadsereg, a nép bizalmát, szeretetét és támogatását élvezi. Harcosainkat és tisztjeinket az a Szeretet, amellyel a néphadsereg napján dolgozóink körülvették őket, még jobban ösztönözni fogja a magasabb kiképzési eredmények elérésében a béke védelmére való felkészülésben. A. B. tiszt. A múlt, a jelen és boldog jövőnk bemutatásával érvel Lovrek Ferenc elvtárs Lovrek Ferenc elvtárs, a vasút vontatási osztályának főnöke példamutatóan jegyzett harmadik békekölcsönt, ő maga is mozdonyvezető volt, jó munkájáért a népi demokráciában lett osztályvezető. Most, a békekölcsönjegyzés idején igen sok időt tölt kinn a mozdonyvezetők és a fűtők körében. A napokban felkereste a pécsi fűtőház dolgozóit és elbeszélgetett velük. — Ti sokat kaptatok a népi demokráciától — mondta nekik beszélgetés közben. — Most épült az étkező és a fürdő és ezt 1953 ban még tovább korszerűsítjük.A szenelőknek a felvonó torony könnyíti meg a munkáját. A fordító korongot villamosították s most már nem kell a mozdonyokat kézi erővel fordítani Lovrek elvtárs elmondja azt is, hogy neki milyen volt a múlt rendszerben a helyzete. Jól ismeri a múltat, de a jövőt is. Tudja, hogy mit kapnak a baranyai vasutasok az ötéves tervtől s ez elmondja társainak is. 1953 ban a női dolgozók részére vonatkísérő laktanyákat rendeznek be minden vonatkísérő telepállomáson. Ezenkívül Pécsett, Mohácson és még hat szolgálati helyen új, korszerű laktanyákat építenek a vonatkísérők részére. A pályafenntartási munkásoknak melegedők épülnek mosdóval, összesen 29. az igazgatóság területén. Ezek közül már 1952 ben Pécsett, Komlón, Szigetváron, Mohácson felé épültek a melegedők. Negyvenkilenc lakás épül igazgatósági viszonylatban a vasút dolgozói számára. A korszerű, két-háromszobás lakásokat rályafenntartási dolgozók, váltókezelők, forgalmi szolgálattevők között osztják majd szét. A közeljövőben korszerű napköziotthon létesül Pécsett a dolgozó vasutasnők gyermekei számára MIT ADNAK AZ ÁLLAMNAK ÉS MENNYIT KAPTAK A TERVTŐL EGY MESZESI ÚJ BÁNYÁSZHÁZ LAKÓI Méhkarderei eset óta még kukorica, gyom, bozót nőett ott, ahol most házak nőttek és nőnek ki a földből. Meszesen nem is olyan régen még korlátlanuluralkodott a vidék fölött a cement, lábakon ágaskodó víztorony, ma azonban már hatalmas, kétemeletes házak, bányász paloták akadályozzák a kilátást, fogják el a szabad levegőt a nagyfejű torony elöl. Az egyik ilyen ház közvetlenül a torony terében épült. Tavaly januárban költöztek bele az új lakók, rvilamennifinn bányászok. Először kívülről csodáltál meg.- a csillogó szürke nemesvakolatot, az üvegerkélyeket, de volt néznivaló belül is: parkettás, fürdőszobás lakások várták a beköltözőket. a széles, nagy ablakokon akart álytalanul vágódott be a téli napsugár A terv, a béke ajándéka volt az a ház is, akárcsak a többi, amelyekbe már beköltöztek a lakók és azok is, amelyek csak most épülnek. Tie nemcsak ezt az ajándékot kapták a tervtől a nagy ház lakói Ha becsengetünk mind a 12 ajtón, egyetlen olyan lakót sem találunk, aki ne kapott volna még számos más ajándékot tollerrvtől Nézzük csak: 4 földszinten lakik Bognár Ferenc csillés. Vett már egy szoba bútort, rádiót, most akarja a másik szobát is új bútorral berendezni. Mellette lakik Varró Lajos, Ferenc-aknai vájár é is vett mar rádiót, akárcsak a földszinten lakó Dene, István vájár, aki nemrégiben vett -1000 forintért új bátort is. . ., .... .. De nézzünk egy emelettel feljebb: Sikladán,Minimos lakásában vígan szól a népszuper. Fia Budapesten tanul, mellette dolgozik is. Kiss István elvtárs lakásában is szól a tudat, lánya óvónőképzőbe jár, két gyermeke ingyen nyaralt a Balaton mellett. Zsoldos István aknásznak éavi nes évben emelkedett meg 50 százalékkal a fizetése, Fügédi Ernő vájár lakásaiból hárman dolgoznak. Ő maga, felesége, kislánya Együttesen több, mint2000 forintot keresnek havonta, vezetékes rádiójuk van, és boldogan élnek abban a házban, ahova — mint ahogy Egedi Ernő mondja — a múltban csak a szemétért csengethettek be. A masaszik emeleten Kiel Józsefé az első lakás. Felesége, ő maga is dolgozik , a misesi új városrész házainak ri- és villanyszerelője. Sálato, akárcsak a szomszédban Korai Jakabnál szól a nép, zuper Korai vájár lakótel** ölen lakóik öten dolgoznak. Tizenhatéves leánya mitt 450 forintot Sillas István váfér lakásában is ssz, a rádió, az asztalon tszme, a szobában apró csecsebecsék, azsákokon függönyök. Olyan szép a lakás — ahogyan a ház egyiklakója mondja, mint amiben valamikor az urai laktak. A második emelet negyedik lakója Kónya János ,23 éves vájár. Két szőke, csikórizurás, kék szemű legényke hamurozik a lakásban és teszi feleslegessé a rádiót. A szobában azonban, csal, a sez- fonon szabad ugrálniuk. A rekamié, a négy korlátozott szék és az asztal rational új, még érezni rajta a politúr szagát. Most vették a bútort 3.700 forintért. Telik bútorra, van miből. Hiszen majd 10(!) forintot keres havonta a családfő, aki tavaly még segédvájár volt. Na, de ez még nem minden. Hiszen a ház csaknem minden lakója kapott hűségjutalmat és ingyen munkaruhát a bányásznapon. A második emeletről lefele számolva néhány példa: Koraiéi, mit ketten kaptak hűségjutalmat., Korai Jakab 1300, fia 900 forintot. Az első emeleten Egedi Ernő 1600, '/.foldo., Ist mia 1400 forintot talált bányász napkor a borítékjában. A földszinten Varró Lajos 1800, Dénes István 1250 forint hűségjutalmat vitt haza és nincs a háznál; bányászlakója, aki ne részesült, volna több-kevesebb hűségjutamfonéban. Majd húszezer forintot tesz ki a ház lakóinak adott hűségjutalom összege! De ez még nem minden! .1 fiiaké körül Bőgnének, Varróé!; már kétizben nyertek a sorsolásokon. Kiss István elvtárs 700 forintot hízottunk vissza az államnál, kölcsönadott pénzból. Korul Jakab háromszor nyert, összesen 830 forintot, Kiel József és Szilus István is nyert mik. A Nasd közül tehát kilencen nyertek már a sorsolások alkalmával, egyesek többször is. Itt van Kónya János példája: először 100 majd kétszáz, most a második békekölcsön sorsolásakor pedig 5000 forintot nyert. Igaz, volt is hozzá kötvénye, akárcsak a többi lakónak: a tervkölcsünből 4,70 forintot, az első békekölcsönből már nyolcszázat, a másodikból karikás ezer forintot jegyzett. És ahogy az ő bizalma nőtt az alkun iránt, ahogy erősítette az országot, úgy vált saját sorsa is könnyebbre, úgy emelkedett keresete. Összeadva: az egész ház majdnem 101HHz forintot nyert az eddigi sorsadlásokon. — Csak az nyerhet, akinek kötvénye van! — mondja az ötezer forintot nyert Kónya elvtárs És hogy ismét nyerjen, hogy tovább gyarapodjon a haza to, a család is, fenyzett idén, a harmadik békekölcsönből kétszeresét, mint tavaly, a másodikból: 1000 forintot. A jegyzésnél visszagondoltak arra a tok,sok nyereményre, amit eddig élveztek, elsősorban pedig az új lakásra. Hiszen Szabolcson egy konyhában lakott az egész család, konyhának pedig az éléskamrát használták. Kiel József is ereje szerint jegyzett békekölcsönt. Korai Jakabra azonban nem lehet ugyanezt mondani. Ő még nem jegyzett, (nem siet úgy felkeresni a jegyzésgyűjtőt, mint ahogy annak idején a lakosokat kiutaló bizottsághoz sietett) és 1300 forintos fizetés után csak 100 forintot szándékozik jegyezni, annyit mint tavaly. Szila, Istvác, is azt hiszi, ráér a jegyzéssel, nem gondol arra, hányan várnak még a bányászok közül lakásra, azokra a lakásokra, melyek most épülnek szemben a víztoronnyal. A befin emeler lakói közül egyedül Szkladányi Vilmos nem jegyzett még le. Úgy látszik nem gondol arra, hogy Testen tanuló fiáért is ad, ha a hazának ad kölcsönt. A többiek azonban méltó módon kivették részüket a jegyzésből. Kiss István elvtárs 1800 forintot jergyzett 1100 forintos fizetésére. Zsoldos István aknász ugyancsak 1800 forintot jegyzett, hogy szőkehajú, kék szemét kislánya békében nőjjön fel, Egédiék pedig összesen 1100 forintot adtak kölcsön az államnak, ebből Egédi Ernő 1200 forintot. A földszinten Dénes István még nem jegyzett Varró lajos példamutatóan 1100 forintos fizetéséből 1510 forintot kölcsönöz az államnak. A vásárlanifolyamos Bognár Ferenc azonban csak 1000 forintta adott a III. Békekölcsönre, pedig fizetése 1600 forint egy hónapban. — Bútort akarok venni! — mondja Bognár elvtárs és hozzáteszi, hogy OKA-előt takarékossági betétkönyvre akar vásárolni — azaz részletre. Az állam tehát bizalommal kölcsönöz majd bútort Jinci Ferencnek, aki azonban csak 1000 forintot alut kölcsönözni az államnak! MH hupult éa mh átlett a ház 12 lakója a nép államának! Nehéz lenne a mérleg serpenyőiben a súlyokat összeszámolni. Egy azonban bizonyos: Sokkal, de sokkal többet kapnak és kaptak a ház lakói, mint amennyit adnak és már eddig is ultak az államnak. És minél többet adnak, annál többet kapnak vissza. Nemcsak Kónya János, Jorai Jakab és a többiek példája mutatja ezt, hanem elsősorban azok az új, hatalmas épületek, amelyek most bújnak elő a földből, a mögött az öt háromszellálós épület mögött, amelyekbe nemrégen költöztek be a boldog új lakók, legmegbecsültebb dolgozóink, bányászaink.. „Szívesen adtam kölcsön államunknak 900 forintomat*4 Ide»tor* 1M évszázados munkában «etöltött étel áll mögöttem. Ennek * időnek legnagyobb részét olyan világban éltem, ahol nem az ember lett a legnagyobb érték, hanem » profit. Én máskoromban úgy, mint a többi inastársaim, nyomorúságos körülmények között tanultam. Bedolgozó munkás lettem a nagykereskedőknél, akik munkámért épp csak a kenyérre valót fizettek. Amikor azután a segédek után megszigorították az adósfizetést, akkor a nagykereskedők azt mondták, hogy váltsuk az iparengedélyt és dolgozzunk otthon az általuk kiadott anyagokkal és akkor a kész árut majd ők átveszik tőlünk és értékesítik, munkánkért pedig kapjuk a régi fizetést, így helyzetünk még nehezebb lest, mert most az adót is nekünk kellett fizetnünk. A felszabadulás után a szövetkezetek megalakításakor az elsők között léptem a szövetkezetbe, ahol az első perctől kezdve a tehetségem legjavát adtam a termelésbe, azért, hogy dolgozóink minél több és jobb minőségi áruhoz jussanak az én munkámon keresztül is. A szövetkezetbe lépésvel végre megszűntek anyagi gondjaim. Munkám most már állandóan biztosítva van és keresetemre építeni tudok. Havi keresetem 800 forint. Én most a jegyzéskor a múlt évinél is szívesebben adtam a 900 forintomat államunknak, mert tudom azt, hogy ebből még a tavalyinál is több gép készül és talán az én 900 forintom annak a gépnek az előállítását fogja elősegíteni, amelyet majd a mi szövelkezdünk kap meg Magura Gergely pécsi Szabó Kőipari Szövetkezet dolgozója.