Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)

1953-08-05 / 182. szám

VURO PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI A MAI SZÁMBAN: A IV. Világifjúsági Találkozó első hétköznapjáról (2. o.) — A klerikális reakció részesedése Horthyék fasiszta kormányzatában (2. o.) — Az albán kormány válasz­jegyzéke a jugoszláv kormány legutóbbi jegyzékére (2. o.) — A hallgatók gondos kiválogatásával készítjük elő a jövő évi pártoktatást (3. o.) — A fegyelmezett, becsületes munka jutalma (3. o.) — Váljon mikor válik indokolttá az illetékeseknél is a komlói kenyérgyár bővítése? (4. o.) MDP BARANYA MEGYEI PÁRTBI­Z­OTT­S­ÁGÁN­A­K LAPJA V. ÉVFOLYAM, 182. SZÁM ARA 50 FN­.LESZ ! SZERDA, 19958 AUGUSZTUS fizetiti szakszervezeteink, igazgatóink foglalkozzanak nagyobb­ gonddal az új szakmunkások nevelésével Felszabadulásunk óta szakmunkás utánpótlásunk hatalmas mennyiségi és minőségi változáson ment keresz­tül. A kisipari tanulóképzést új, szocialista tanulóképzés váltotta fel. Ittéves tervünk szakmunkásszükség­letét már túlnyomó részben a szov­jet tapasztalatok alapján létesített új ipari tanuló intézeteink biztosít­ják a jövő szakmunkásainak kép­zésénél nagy feladat hárul az tize­dekre, az üzemek vezetőire. Vas­ipari tanulóink csak első évben kapják gyakorlati képzésüket MTH tanműhelyekben, építő és vájár ta­nulóink a szakmai képzésükhöz szükséges gyakorlati oktatást ter­­vem­,­óüzemekben kapják. Éppen ezért az előttünk álló fel­adatokat csak az MTH és a válla­latok teljes együttműködésével lehet megvalósítani. A legritkább válla­lat az, melynél a vállalat vezetőség Be ismeri az üzem szakmunkásjelölt­­jeinek problémáját. Nem tartják a kapcsolatot az érdekelt MTH inté­ztei, a tanulók gyakorlati oktatá­sának tervszerűvé tétele érdekében semmit sem tesznek. Tanulóinkban termelő erőt, kész szakmunkást lát­nak, a­kinek munkájét ridegen az ü­zem termelési tervébe állítják be. Munkák kiadásánál nem az okta­ss, hanem a termelési tervek az irányadók. Ezt tapasztaljuk vas­­■Pari üzemeinknél, közöttük a Lo- Piana Gépgyárban és MÁV Fűtő­­házban is, ahol az üzemi tanműhe­­lyekben, ha nem is rendszeresen, de eeyes témáknál lehetőség lenne a tenmenet szerinti gyakorlati okta­tásra. Az elméleti és gyakorlati képzés eredményességének előfeltétele a teljes összhang megvalósítása. Az RTH által kiadott oktatási tanter­ek párhuzamosítják az elmélet és fakorlát tananyagát. Iskoláink eze­­et a tanterveket teljes mértékben megvalósítják az oktatás folyamán, nem­ beszélhetünk azonban taome­­ster szerinti gyakorlati képzésről. M­­int előzőkben is említettük, tanu­­eink részére kiadásra kerülő mun­káknál nem a tanmeneti sorrend, hanem a termelésben adódó felada­­tok irányadók. Súlyos hiányosság ütemeinknél, hogy a tanulófelelősök, szakoktatók vagy nem ismerik az oktatási feladatokat vagy egyéb más e­ foglaltságuk miatt ezt a beosztá­sukat mellékesként kezelik. Esetleg­­végeznek bizonyos adminisztrációs munkákat, amelyek a tanulókkal kapcsolatosak, de oktatási követel- Ményekkel nem lépnek fel vállala­tukkal szemben. Az üzem igazgató­ja ritkán, vagy egyáltalán nem szél M°ltatja be a szakoktatási felelőst a­anulóképzésnél jelentkező hiányos­atokról. , A tanulókkal való foglalkozás tü­­érképe a szakmunkás­vizsgákon Mutatott eredmény. Szakmunkás je­nyeinket az új szakmunkásvizsga k­írpályzat szerint határozott köve­­tmények elé állítjuk. A vizsgák eredménye vagy eredménytelenség­je bizonyítja, hogy a vállalat mi­nd 1 értékben tett eleget annak sz­­övetelménynek, hogy iparunk is­aki munkásutánpótlását nevelje. Kü­lösen gyengék voltak az eredmé­ny a Sopiana Gépgyárban és az OMI gazdaságoknál. Előfordult vál fsainknál az is, hogy tanulókat ( a szakmai munkán foglalkoztat- VR- Segédmunkáshiányra hivatkoz­­],f..?egédmunkát végeztettek. Ez kü­­. vnl°Sen építőipari vállalatainknál­­ tapasztalható. A lerövidített ta­­r­tóidő alatt csak a teljes szakmai jillalkoztatottság mellett tudunk s .szakmunkást nevelni. A legesélye­­b- ,n elítélendő az oktatás ilyen- t­ervű elhanyagolása. Egyes válsá­­g­óknál hiányos és rossz a tanulók­a­t­ és szerszámellátása. Azokat a gépeket, szerszámokat kapják mun­dá­ja, melyeket idősebb szakmunká­ig már nem tudnak felhasználni. Év ,­emi bizottságaink kísérjék fi­­ke - mel a jövő szakmunkásainak é­rrését. A legutolsó szakszervezeti t­ogresszuson részletesen foglalkoz­ik azokkal a feladatokkal, melyek­­a üzemi bizottságok hatáskörébe álr­sanak és amelyek hivatva van­a dolgozók munkakörülményeit úgy megteremteni, hogy a lehető leg­jobb munkát végezhesse el. A fia­tal szakmunkásjelölttel, amikor elő­ször belép az üzembe, szükséges, hogy az üzemi bizottság éreztesse, hogy nincs egyedül, hívja fel az idő­sebb szakmunkások figyelmét, hogy állandóan segítsék a fiatal ipari ta­nulókat és később is tekintse szív­ügyének az üzemi bizottság, hogy a fiatal szakmunkásjelölt otthonának érezze az üzemet, megszeresse szak­máját és az idősebb szakmunkások segítségével jó szakmunkássá vál­jon. Ez a fiatalokkal való foglalko­zás elősegíti az üzem versenymun­kájának kialakulását és a verseny­szervezésben az üzemi bizottság szintén támaszkodjon a fiatalok munkalendületére. Az 504. sz. nagy­­mányoki intézetünknél a fiatalok versenylendülete az egész üzem versenymunkáját felrázta és a nagy­­mányoki üzem az előírt tervét tel­jesíti is és ez nem kismértékben tu­lajdonítható az ott dolgozó fiatalok versenylendületének. Minden olyan mozgalom, amit az üzemi bizottság az üzemben megindít, kell, hogy nem utolsósorban a fiataloknál talál­jon visszhangra, hogy ha valóban kapnak a fiatalok feladatokat, ezt meg is oldják, hiszen az ifjúság sze­reti az újat és lelkesen követik is. Az üzemi bizottságoknak feladata az is, hogy a fiatalok életkörülmé­nyeit, családi viszonyait is megis­merje, akkor sokkal biztosabban nyúlhat a fiatalhoz, segítheti és kö­vetelhet tőle. Az üzemi bizottságok eddig ezt nem tették meg és ennek tudható be nem utolsó sorban, hogy sok fiatal nem szerezte meg az üze­­­met. Nem érezte azt, hogy az ÜB valóban törődik vele és hogyha egyik vagy másik idősebb szakmun­kás helytelenül, durván viselkedett a fiatallal szemben, nem érezte, hogy van, aki igazságot tesz érde­kében. Ezért mivel fiatalos gondol­kodását nem irányította senki,­­ otthagyta az üzemet. Az üzemek ipari tanuló képzésé­ben nem kis szerepe van a vállalat vezetőjének. Tapasztalatunk az, hogy egyes üzemvezetők sok munkájuk mellett „nem tudtak“ időt fordítani arra, hogy az üzemben folyó tanuló­­képzéssel behatóbban foglalkozza­nak. Elmulasztották az ellenőrzést, elmulasztották, hogy lényegében meg­ismerjék a fiatal szakmunkásjelöltek igényeit, szükségleteit és feladatait, ami természetesen befolyásolta nem kis mértékben az üzemben folyó képzést. Sokszor egy-egy vállalat­­vezetőnek többször fel kellett hívn­i figyelmét arra, hogy az idei terv mellett nem szabad elfelejteni, hogy az elkövetkezendő években is telje­síteni kell a tervet és azt csak úgy tudja megoldani, ha az üzemben jó szakmunkásokat nevel. Mindinkább szükségessé vált az, hogy a szak­munkások biztosítását iparunk, ter­vünk számára ne csak mennyisé­gileg, hanem minőségileg is teljesí­teni tudjuk. Ezt azonban a Munka­erőtartalékok Hivatala az üzemek nélkül biztosítani nem tudja. Ép­­p­en ezért szükséges, hogy az egyes vállalatok vezetői, ÜB-i és tanuló­felelősei tartsák elsőrendű vállalati és ezen keresztül népgazdasági kér­désnek a szakmunkásutánpótlást és ne másodrendű feladatnak. Az üzem is segítsen abban, hogy az iskola és az üzem között a tanulók érde­kében a lehető legjobb kapcsolat alakuljon ki. A vállalat vezetője pedig követelje meg a tanulókhoz beosztottaktól a munka maradékta­lan elvégzését, ellenőrizze a mun­kájukat és gondoskodjanak a fel­adatuk elvégzéséről. Az ÜB-k gon­doskodjanak arról, hogy a fiatalo­kat szeretettel fogadják az üzem­ben, segítsék próbálkozásaikat, te­remtsék meg azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a fiatalok otthonuknak érezzék az üzemet és hogy aktívan belekapcso­lódjanak az üzem termelési és moz­galmi munkájába. Lengvári István ig. helyettes MTH Délmagyarországi Igazgatóság tanulmányi csoportja. _ A nimifaido teljes kihasználásával gyorsítsuk meg a cséplést, begyűjtést járások, községek, termelőszövet­kezetek, egyénileg dolgozó parasztok egyre jobban küzdenek a begyűjtési terv mielőbbi teljesítéséért. Július 31-én megyénk területén már 32 ter­melőcsoport kapta meg a szabad­piaci értékesítés jogát, köztük olya­nok, mint a mároki Vörös Hajnak lovászhetényi Dózsa, pécsdevecseri Szabad Föld, amelyekről eddig alig esett szó. Községek és egyénileg dol­gozó parasztok szép számmal élvezik­ már ezt a jogot. De olyan járás még nincs, amely szabadon értékesíthet­né terményét. A villányi járás dolgozói, akik még mindig vezetnek a begyűjtési versenyben, ha még keményeb­ben küzdenek a terv teljesí­téséért, hama­rosan vissza­kapják a sza­badpiacot. Ez­ért küzdenek most a járás dolgozói, traktorosai Bezedek községben, Ko­csis Ernő elvtárs, a villányi gépál­lomás traktorosa, minden percet kihasználva, 150—200 százalékra tel­jesíti napi normáját. A cséplést min­den nap már hajnalban elkezdik és sötét estig végzik. Csak az a pana­szuk, hogy a gépállomás­ nem szál­lítja hozzájuk folyamatosan az üzem­anyagot. Második helyen halad a verseny­ben a mohácsi járás. A községek dolgozói egy­mással­­ verse­nyezve egyre nagyobb szám­ban tesznek ele­get gabonabeadásuknak. Boly köz­ségben Jobbágy Károly, Moh Gás­pár, Töttösön Peyer Ádám, Albert István dolgozó parasztok az elsők között teljesítették gabonabea­dási kötelezettségüket. Az eredmények el­éréséhez nagyban hozzájárult az is, hogy éppen úgy, mint a villányi já­rásban, a mohácsi járás néhány trak­torosa , is magasan túlteljesíti napi normáját. A Szajk községben dol­gozó cséplőgép is napi 200 százalé­kos eredményt ér el. A versenyen változatlanul har­madik helyen ha­lad a pécsváradi járás. Azonban jó lesz igyekezni a mohácsiaknak,­­ mert a pécsvá­ra­diak az utóbbi na­­pokban szép ered­­mény­eket érnek el. Az augusztus 1­, értékelés szerint a mohácsiak 12,4 százalékkal vezettek a pécsvá­radiak előtt, ma azonban csak 10,8 százalékkal van nagyobb eredmé­nyük, mint a pécsváradiaknak. A sellyei járás dolgozói negyedi­kek a versenyben, ötödik a siklósi, hatodik a pécsi já­rás. Egyik járás­ban sem kielégítő az eredmény, mert nem használják ki kellően a gépeket. Kistótfaluból a cséplőgépet el kel­lett vinni másik községbe, mert a termelőcsoport ha­nyag munkája miatt nem volt mit csépelni. Az ide-oda huzogatás egy napi kiesést jelent. Terehegyen, Beremenden, Kásádon, Siklóson, Gol­disán, Alsószentmártonban és Kóró­son már két nap óta áll a cséplő­gép, mert a gépállomás ennyi idő alatt nem képes megjavítani a gé­pet. A pécsi járásban sem kielégítő a gépek kihasználása. Boda község­ben az előcséplést­ már július 8-án, a folyamatos cséplést pedig 15-én kezdték meg és eddig mindössze 13 vagona gabonát csépeltek el. A szent lőrinci gépállomás olyan gépet kül­dött oda, amelyen fék sincsen és emiatt a kicsit dombosabb szélűkre már nem tudnak beállni. Hozzájárul ehhez az is, hogy a traktor körme mozognak, nem tud kapaszkodni Előfordult már, hogy három és fél napig állt ez a cséplőgép kihaszná­latlanul. A csigabrigádban kit is lehetne megtalálni, ha nem a szigetvári, és a sásdi járást.'." S Miért tétlen­kednek a sásdi és szigetvári járás dolgozói? A mágocsi Rá­kosi és a szágyi November 7 terme­lőszövetkezet tagjai már eleget tet­tek gabonabeadási kötelezettségük­nek. Igyekezzenek a járás többi tszcs-i is követni példájukat, hogy járásuk elkerüljön erről a szégyen­letes helyről. A Közalkalmazottak Szakszerve­zete és a megyei tanács begyűjtési osz­tálya jutalmat tűzött ki a begyűj­tésben legjobb munkát végzett szak­­szervezeti aktívák részére. A ver­senyben legjobban kitűnt aktívákat augusztus 20-án jutalmazzák. Az el­ső három legkiválóbb aktíva három kerékpárt, a második legjobb nyolc néprádiót, a következő 10 legjobb pedig töltőtollat kap. A legjobb kul­­túrbrigádok között 2000 forintot osz­tanak ki. Előre hát a cséplés gyors befejezé­séért, a begyűjtési terv mielőbbi tel­jesítéséért! LEVELEZŐSEK IHJ.4K Huszonöt 1« v­infter helyett harmincölől ha­lünk *»! augusztus 20* g Én új vájár vagyok, Somogyvári elvtárs volt a tanítómesterem. Most, amikor a VIT megkezdődött Buka­restben, már önállóan dolgozom ifjú­sági csapatommal. Elhatároztuk, hogy csatlakozunk a Somogyvári brigád felhívásához és minden erőnk­kel azon leszünk, hogy becsülettel helytálljunk a békeműszak ideje alatt. Bár csapatom nehéz körülmények között, ismeretlen, alacsony telepen dolgozik, ennek ellenére vállaljuk, hogy a VIT tiszteletére, alkotmá­nyunk ünnepére, csapatommal ter­ven felül 10 folyómétert hajtunk ki, vagyis augusztus 2-től 20-ig 25 he­lyett, 35 folyómétert. A békeműszak alatt úgy dolgozunk, hogy ne kelljen szégyenkeznünk azok előtt, akik mi rólunk, a bányász­ fiatalokról is meg­emlékeznek Bukarestben, a Világ­­ifjúsági Találkozón. Patkós Lajos ifjúsági csapatvezető Mi is szeretnénk rádiót hallgatni Sokan lakunk a pécsbányatelepi ,,lapostetejű" legényszállásban, ahol minden kényelmünk megvan. Még­is hiányzik valami. Két hónappal ezelőtt elromlott a vezetékes rá­diónk. Azóta az 1-es, 2-es és a 3-as számú szobák lakói nem hallgathat­ják a rádiót. Mi ezt a panaszunkat már többször elmondtuk a legény­­szállás gondnokának, aki elmondta az UB-elnök elvtársnak, sőt a párt­­szervezetben is említést tett róla. Az UB-elnök elvtárs jelentette az üzem vezetőségének, ők viszont a Posta Hálózatépítő Vállalatnak,­­ ahol ígéretet tettek, hogy néhány napon belül megjavítják a vezetéket. Az ígéretet két hónapja tették s nekünk még mindig nem szól a rá­diónk. Most csak azt kérnénk, hogy a Posta ne várasson magára már ovább és javítsa ki végre a rádiót. Pribojszki János csillés, Pécsbánya. KÖRSÉTA A BALOK­ÁN A tikkasztó nyári meleg­ben szívesen keresnek felüdülést a Balokány­­liget árnyas fái alatt, a tóparton, vagy a városi fürdő hűs hullámai kö­zött a pécsi dolgozók. So­kan gyalogosan jönnek: munkások, diákok, idő­sebb értelmiségiek, kis óvodások. A liget rozsdás kapuja állandóan nyiko­rog, nagy a forgalom. A kisgyereküket sétál­tató mamák, idősebb, az öregkor nyugalmát élve­ző dolgozók vagy gyengél­kedő munkások a pado­kon húzódnak meg, az utakon csak itt-ott sétál egy fiatal pár. A liget csendességével, s méltóságteljes nyugal­mával ellentétben eleven az élet a fürdőmedencék környékén. A vízben min­denütt napbarnított bar­na testek lubickolnak.... A medence szélén vagy a fák alatt jókedvű, vidám gyerekek hancúroznak, vékony gyerekhangjukkal élesen visítva zavarják a Labdát vagy éppen egy­mást. A gyermekek birodal­ma itt is, akár csak más helyeken, ahol gyerekek tartózkodnak, sokkal han­gosabb és elevenebb, mint a fürdő többi része. Az apróságok nagy része most teszi élete első úszóm­oz­­dulatait, karcsapásait. Nem könnyű megszoktat­­ni őket a vízzel... A gyermekmedence szé­lén egy nagyocska kis­lány — lehet olyan négy­öt éves — kisöccsét tanít­ja úszni. Anyáskodó sza­vakkal biztatja a kis­le­gényt, hogy ne féljen a víztől,­ legyen bátrabb. Derékig bent áll a tiszta, áttetsző vízben s onnan csalogatja öcsikéjét. Néhány lépéssel arrébb két fehérnadrágos kislány, olyan 5—6 éves, jókora piros labdát püföl. A lab­da néha elgurul és a víz­be esik. A kislányok si­­kongva ugrálnak utána, s sok felnőttet megszégye­nítő tökéletességgel úsz­nak a hullámzó vizen to­valebegő játékuk után. — Nem csoda, hogy a gyerekek ilyen jól tud­nak úszni — mondja a közelben álló úszómester, Nagy István elvtárs, aki éber szemmel őrködik a fürdőzők fölött. — Az utóbbi években — folytatja Nagy elvtárs — már négy-öt éves kor­ban megkezdik a gyere­keket tanítani. Tíz éves korukra úgy úsznak, mint a hal. Persze azért az át­lag 10—12 év, amikor el­szánják magukat a gye­rekek, hogy megtanulnak úszni. Az úszómestertől kissé távolabb, a napozónál, többen olvasnak, vagy szundikálnak, nem figye­lik a strand lármáját. A pihenők közül messzire feltűnik egy magas, kar­csú lány. Bőre olyan bar­na, hogy bármelyik türel­mes napozó megirigyel­hetné. — Ezt nem adják olyan könnyen — mondja mo­solyogva s víztől csillogó barna vállaira néz. —• Ezért én megdolgoztam. —­ Hogy-hogy megdol­gozott? — kérdezhetné bárki csodálkozva. Hiszen az már igazán nem jelent fáradságot, hogy az ember a napra feküdjön. — Az ormánypusztai állami gazdaságban dol­goztam, két hétig — adta meg a felvilágosítást Ha­gyó Teréz, a pécsi tanító­képző harmadéves növen­déke, mert ő a szépen le­barnult lány. — Ott bar­­nultam le, gyapotkapálás közben. Strandon nem le­het ilyen színt kapni. Lassan délre jár az idő. A nap melegen süti a vi­zes testeket, hadd bámul­janak. A dél ellenére sem csökken a látogatók szá­ma. Néhány perccel ez­előtt nagy lármával elvo­nult a Káptalan­ utcai óvoda gyermekserege, de helyüket máris újonnan érkezettek foglalják el. Akkor kezd csökkeni a Balokány forgalma, ami­kor a nap lassan alkony­ra csúszik, s a meghosz­­szabodó árnyékok jelzik: későre jár az idő. /500 F T­éT­el

Next