Dunántúli Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-203. szám)
1953-08-05 / 182. szám
VURO PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI A MAI SZÁMBAN: A IV. Világifjúsági Találkozó első hétköznapjáról (2. o.) — A klerikális reakció részesedése Horthyék fasiszta kormányzatában (2. o.) — Az albán kormány válaszjegyzéke a jugoszláv kormány legutóbbi jegyzékére (2. o.) — A hallgatók gondos kiválogatásával készítjük elő a jövő évi pártoktatást (3. o.) — A fegyelmezett, becsületes munka jutalma (3. o.) — Váljon mikor válik indokolttá az illetékeseknél is a komlói kenyérgyár bővítése? (4. o.) MDP BARANYA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA V. ÉVFOLYAM, 182. SZÁM ARA 50 FN.LESZ ! SZERDA, 19958 AUGUSZTUS fizetiti szakszervezeteink, igazgatóink foglalkozzanak nagyobb gonddal az új szakmunkások nevelésével Felszabadulásunk óta szakmunkás utánpótlásunk hatalmas mennyiségi és minőségi változáson ment keresztül. A kisipari tanulóképzést új, szocialista tanulóképzés váltotta fel. Ittéves tervünk szakmunkásszükségletét már túlnyomó részben a szovjet tapasztalatok alapján létesített új ipari tanuló intézeteink biztosítják a jövő szakmunkásainak képzésénél nagy feladat hárul az tizedekre, az üzemek vezetőire. Vasipari tanulóink csak első évben kapják gyakorlati képzésüket MTH tanműhelyekben, építő és vájár tanulóink a szakmai képzésükhöz szükséges gyakorlati oktatást tervem,óüzemekben kapják. Éppen ezért az előttünk álló feladatokat csak az MTH és a vállalatok teljes együttműködésével lehet megvalósítani. A legritkább vállalat az, melynél a vállalat vezetőség Be ismeri az üzem szakmunkásjelöltjeinek problémáját. Nem tartják a kapcsolatot az érdekelt MTH intéztei, a tanulók gyakorlati oktatásának tervszerűvé tétele érdekében semmit sem tesznek. Tanulóinkban termelő erőt, kész szakmunkást látnak, akinek munkájét ridegen az üzem termelési tervébe állítják be. Munkák kiadásánál nem az oktass, hanem a termelési tervek az irányadók. Ezt tapasztaljuk vas■Pari üzemeinknél, közöttük a Lo- Piana Gépgyárban és MÁV Fűtőházban is, ahol az üzemi tanműhelyekben, ha nem is rendszeresen, de eeyes témáknál lehetőség lenne a tenmenet szerinti gyakorlati oktatásra. Az elméleti és gyakorlati képzés eredményességének előfeltétele a teljes összhang megvalósítása. Az RTH által kiadott oktatási tanterek párhuzamosítják az elmélet és fakorlát tananyagát. Iskoláink ezeet a tanterveket teljes mértékben megvalósítják az oktatás folyamán, nem beszélhetünk azonban taomester szerinti gyakorlati képzésről. Mint előzőkben is említettük, tanueink részére kiadásra kerülő munkáknál nem a tanmeneti sorrend, hanem a termelésben adódó feladatok irányadók. Súlyos hiányosság ütemeinknél, hogy a tanulófelelősök, szakoktatók vagy nem ismerik az oktatási feladatokat vagy egyéb más e foglaltságuk miatt ezt a beosztásukat mellékesként kezelik. Esetlegvégeznek bizonyos adminisztrációs munkákat, amelyek a tanulókkal kapcsolatosak, de oktatási követel- Ményekkel nem lépnek fel vállalatukkal szemben. Az üzem igazgatója ritkán, vagy egyáltalán nem szél M°ltatja be a szakoktatási felelőst aanulóképzésnél jelentkező hiányosatokról. , A tanulókkal való foglalkozás tüérképe a szakmunkásvizsgákon Mutatott eredmény. Szakmunkás jenyeinket az új szakmunkásvizsga kírpályzat szerint határozott követmények elé állítjuk. A vizsgák eredménye vagy eredménytelenségje bizonyítja, hogy a vállalat mind 1 értékben tett eleget annak szövetelménynek, hogy iparunk isaki munkásutánpótlását nevelje. Külösen gyengék voltak az eredmény a Sopiana Gépgyárban és az OMI gazdaságoknál. Előfordult vál fsainknál az is, hogy tanulókat ( a szakmai munkán foglalkoztat- VR- Segédmunkáshiányra hivatkoz],f..?egédmunkát végeztettek. Ez kü. vnl°Sen építőipari vállalatainknál tapasztalható. A lerövidített tartóidő alatt csak a teljes szakmai jillalkoztatottság mellett tudunk s .szakmunkást nevelni. A legesélyeb- ,n elítélendő az oktatás ilyen- tervű elhanyagolása. Egyes válságóknál hiányos és rossz a tanulókat és szerszámellátása. Azokat a gépeket, szerszámokat kapják mundája, melyeket idősebb szakmunkáig már nem tudnak felhasználni. Év ,emi bizottságaink kísérjék fike - mel a jövő szakmunkásainak érrését. A legutolsó szakszervezeti togresszuson részletesen foglalkozik azokkal a feladatokkal, melyeka üzemi bizottságok hatáskörébe álrsanak és amelyek hivatva vana dolgozók munkakörülményeit úgy megteremteni, hogy a lehető legjobb munkát végezhesse el. A fiatal szakmunkásjelölttel, amikor először belép az üzembe, szükséges, hogy az üzemi bizottság éreztesse, hogy nincs egyedül, hívja fel az idősebb szakmunkások figyelmét, hogy állandóan segítsék a fiatal ipari tanulókat és később is tekintse szívügyének az üzemi bizottság, hogy a fiatal szakmunkásjelölt otthonának érezze az üzemet, megszeresse szakmáját és az idősebb szakmunkások segítségével jó szakmunkássá váljon. Ez a fiatalokkal való foglalkozás elősegíti az üzem versenymunkájának kialakulását és a versenyszervezésben az üzemi bizottság szintén támaszkodjon a fiatalok munkalendületére. Az 504. sz. nagymányoki intézetünknél a fiatalok versenylendülete az egész üzem versenymunkáját felrázta és a nagymányoki üzem az előírt tervét teljesíti is és ez nem kismértékben tulajdonítható az ott dolgozó fiatalok versenylendületének. Minden olyan mozgalom, amit az üzemi bizottság az üzemben megindít, kell, hogy nem utolsósorban a fiataloknál találjon visszhangra, hogy ha valóban kapnak a fiatalok feladatokat, ezt meg is oldják, hiszen az ifjúság szereti az újat és lelkesen követik is. Az üzemi bizottságoknak feladata az is, hogy a fiatalok életkörülményeit, családi viszonyait is megismerje, akkor sokkal biztosabban nyúlhat a fiatalhoz, segítheti és követelhet tőle. Az üzemi bizottságok eddig ezt nem tették meg és ennek tudható be nem utolsó sorban, hogy sok fiatal nem szerezte meg az üzemet. Nem érezte azt, hogy az ÜB valóban törődik vele és hogyha egyik vagy másik idősebb szakmunkás helytelenül, durván viselkedett a fiatallal szemben, nem érezte, hogy van, aki igazságot tesz érdekében. Ezért mivel fiatalos gondolkodását nem irányította senki, otthagyta az üzemet. Az üzemek ipari tanuló képzésében nem kis szerepe van a vállalat vezetőjének. Tapasztalatunk az, hogy egyes üzemvezetők sok munkájuk mellett „nem tudtak“ időt fordítani arra, hogy az üzemben folyó tanulóképzéssel behatóbban foglalkozzanak. Elmulasztották az ellenőrzést, elmulasztották, hogy lényegében megismerjék a fiatal szakmunkásjelöltek igényeit, szükségleteit és feladatait, ami természetesen befolyásolta nem kis mértékben az üzemben folyó képzést. Sokszor egy-egy vállalatvezetőnek többször fel kellett hívni figyelmét arra, hogy az idei terv mellett nem szabad elfelejteni, hogy az elkövetkezendő években is teljesíteni kell a tervet és azt csak úgy tudja megoldani, ha az üzemben jó szakmunkásokat nevel. Mindinkább szükségessé vált az, hogy a szakmunkások biztosítását iparunk, tervünk számára ne csak mennyiségileg, hanem minőségileg is teljesíteni tudjuk. Ezt azonban a Munkaerőtartalékok Hivatala az üzemek nélkül biztosítani nem tudja. Éppen ezért szükséges, hogy az egyes vállalatok vezetői, ÜB-i és tanulófelelősei tartsák elsőrendű vállalati és ezen keresztül népgazdasági kérdésnek a szakmunkásutánpótlást és ne másodrendű feladatnak. Az üzem is segítsen abban, hogy az iskola és az üzem között a tanulók érdekében a lehető legjobb kapcsolat alakuljon ki. A vállalat vezetője pedig követelje meg a tanulókhoz beosztottaktól a munka maradéktalan elvégzését, ellenőrizze a munkájukat és gondoskodjanak a feladatuk elvégzéséről. Az ÜB-k gondoskodjanak arról, hogy a fiatalokat szeretettel fogadják az üzemben, segítsék próbálkozásaikat, teremtsék meg azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a fiatalok otthonuknak érezzék az üzemet és hogy aktívan belekapcsolódjanak az üzem termelési és mozgalmi munkájába. Lengvári István ig. helyettes MTH Délmagyarországi Igazgatóság tanulmányi csoportja. _ A nimifaido teljes kihasználásával gyorsítsuk meg a cséplést, begyűjtést járások, községek, termelőszövetkezetek, egyénileg dolgozó parasztok egyre jobban küzdenek a begyűjtési terv mielőbbi teljesítéséért. Július 31-én megyénk területén már 32 termelőcsoport kapta meg a szabadpiaci értékesítés jogát, köztük olyanok, mint a mároki Vörös Hajnak lovászhetényi Dózsa, pécsdevecseri Szabad Föld, amelyekről eddig alig esett szó. Községek és egyénileg dolgozó parasztok szép számmal élvezik már ezt a jogot. De olyan járás még nincs, amely szabadon értékesíthetné terményét. A villányi járás dolgozói, akik még mindig vezetnek a begyűjtési versenyben, ha még keményebben küzdenek a terv teljesítéséért, hamarosan visszakapják a szabadpiacot. Ezért küzdenek most a járás dolgozói, traktorosai Bezedek községben, Kocsis Ernő elvtárs, a villányi gépállomás traktorosa, minden percet kihasználva, 150—200 százalékra teljesíti napi normáját. A cséplést minden nap már hajnalban elkezdik és sötét estig végzik. Csak az a panaszuk, hogy a gépállomás nem szállítja hozzájuk folyamatosan az üzemanyagot. Második helyen halad a versenyben a mohácsi járás. A községek dolgozói egymással versenyezve egyre nagyobb számban tesznek eleget gabonabeadásuknak. Boly községben Jobbágy Károly, Moh Gáspár, Töttösön Peyer Ádám, Albert István dolgozó parasztok az elsők között teljesítették gabonabeadási kötelezettségüket. Az eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult az is, hogy éppen úgy, mint a villányi járásban, a mohácsi járás néhány traktorosa , is magasan túlteljesíti napi normáját. A Szajk községben dolgozó cséplőgép is napi 200 százalékos eredményt ér el. A versenyen változatlanul harmadik helyen halad a pécsváradi járás. Azonban jó lesz igyekezni a mohácsiaknak, mert a pécsváradiak az utóbbi napokban szép eredményeket érnek el. Az augusztus 1, értékelés szerint a mohácsiak 12,4 százalékkal vezettek a pécsváradiak előtt, ma azonban csak 10,8 százalékkal van nagyobb eredményük, mint a pécsváradiaknak. A sellyei járás dolgozói negyedikek a versenyben, ötödik a siklósi, hatodik a pécsi járás. Egyik járásban sem kielégítő az eredmény, mert nem használják ki kellően a gépeket. Kistótfaluból a cséplőgépet el kellett vinni másik községbe, mert a termelőcsoport hanyag munkája miatt nem volt mit csépelni. Az ide-oda huzogatás egy napi kiesést jelent. Terehegyen, Beremenden, Kásádon, Siklóson, Goldisán, Alsószentmártonban és Kóróson már két nap óta áll a cséplőgép, mert a gépállomás ennyi idő alatt nem képes megjavítani a gépet. A pécsi járásban sem kielégítő a gépek kihasználása. Boda községben az előcséplést már július 8-án, a folyamatos cséplést pedig 15-én kezdték meg és eddig mindössze 13 vagona gabonát csépeltek el. A szent lőrinci gépállomás olyan gépet küldött oda, amelyen fék sincsen és emiatt a kicsit dombosabb szélűkre már nem tudnak beállni. Hozzájárul ehhez az is, hogy a traktor körme mozognak, nem tud kapaszkodni Előfordult már, hogy három és fél napig állt ez a cséplőgép kihasználatlanul. A csigabrigádban kit is lehetne megtalálni, ha nem a szigetvári, és a sásdi járást.'." S Miért tétlenkednek a sásdi és szigetvári járás dolgozói? A mágocsi Rákosi és a szágyi November 7 termelőszövetkezet tagjai már eleget tettek gabonabeadási kötelezettségüknek. Igyekezzenek a járás többi tszcs-i is követni példájukat, hogy járásuk elkerüljön erről a szégyenletes helyről. A Közalkalmazottak Szakszervezete és a megyei tanács begyűjtési osztálya jutalmat tűzött ki a begyűjtésben legjobb munkát végzett szakszervezeti aktívák részére. A versenyben legjobban kitűnt aktívákat augusztus 20-án jutalmazzák. Az első három legkiválóbb aktíva három kerékpárt, a második legjobb nyolc néprádiót, a következő 10 legjobb pedig töltőtollat kap. A legjobb kultúrbrigádok között 2000 forintot osztanak ki. Előre hát a cséplés gyors befejezéséért, a begyűjtési terv mielőbbi teljesítéséért! LEVELEZŐSEK IHJ.4K Huszonöt 1« vinfter helyett harmincölől halünk *»! augusztus 20* g Én új vájár vagyok, Somogyvári elvtárs volt a tanítómesterem. Most, amikor a VIT megkezdődött Bukarestben, már önállóan dolgozom ifjúsági csapatommal. Elhatároztuk, hogy csatlakozunk a Somogyvári brigád felhívásához és minden erőnkkel azon leszünk, hogy becsülettel helytálljunk a békeműszak ideje alatt. Bár csapatom nehéz körülmények között, ismeretlen, alacsony telepen dolgozik, ennek ellenére vállaljuk, hogy a VIT tiszteletére, alkotmányunk ünnepére, csapatommal terven felül 10 folyómétert hajtunk ki, vagyis augusztus 2-től 20-ig 25 helyett, 35 folyómétert. A békeműszak alatt úgy dolgozunk, hogy ne kelljen szégyenkeznünk azok előtt, akik mi rólunk, a bányász fiatalokról is megemlékeznek Bukarestben, a Világifjúsági Találkozón. Patkós Lajos ifjúsági csapatvezető Mi is szeretnénk rádiót hallgatni Sokan lakunk a pécsbányatelepi ,,lapostetejű" legényszállásban, ahol minden kényelmünk megvan. Mégis hiányzik valami. Két hónappal ezelőtt elromlott a vezetékes rádiónk. Azóta az 1-es, 2-es és a 3-as számú szobák lakói nem hallgathatják a rádiót. Mi ezt a panaszunkat már többször elmondtuk a legényszállás gondnokának, aki elmondta az UB-elnök elvtársnak, sőt a pártszervezetben is említést tett róla. Az UB-elnök elvtárs jelentette az üzem vezetőségének, ők viszont a Posta Hálózatépítő Vállalatnak, ahol ígéretet tettek, hogy néhány napon belül megjavítják a vezetéket. Az ígéretet két hónapja tették s nekünk még mindig nem szól a rádiónk. Most csak azt kérnénk, hogy a Posta ne várasson magára már ovább és javítsa ki végre a rádiót. Pribojszki János csillés, Pécsbánya. KÖRSÉTA A BALOKÁN A tikkasztó nyári melegben szívesen keresnek felüdülést a Balokányliget árnyas fái alatt, a tóparton, vagy a városi fürdő hűs hullámai között a pécsi dolgozók. Sokan gyalogosan jönnek: munkások, diákok, idősebb értelmiségiek, kis óvodások. A liget rozsdás kapuja állandóan nyikorog, nagy a forgalom. A kisgyereküket sétáltató mamák, idősebb, az öregkor nyugalmát élvező dolgozók vagy gyengélkedő munkások a padokon húzódnak meg, az utakon csak itt-ott sétál egy fiatal pár. A liget csendességével, s méltóságteljes nyugalmával ellentétben eleven az élet a fürdőmedencék környékén. A vízben mindenütt napbarnított barna testek lubickolnak.... A medence szélén vagy a fák alatt jókedvű, vidám gyerekek hancúroznak, vékony gyerekhangjukkal élesen visítva zavarják a Labdát vagy éppen egymást. A gyermekek birodalma itt is, akár csak más helyeken, ahol gyerekek tartózkodnak, sokkal hangosabb és elevenebb, mint a fürdő többi része. Az apróságok nagy része most teszi élete első úszómozdulatait, karcsapásait. Nem könnyű megszoktatni őket a vízzel... A gyermekmedence szélén egy nagyocska kislány — lehet olyan négyöt éves — kisöccsét tanítja úszni. Anyáskodó szavakkal biztatja a kislegényt, hogy ne féljen a víztől, legyen bátrabb. Derékig bent áll a tiszta, áttetsző vízben s onnan csalogatja öcsikéjét. Néhány lépéssel arrébb két fehérnadrágos kislány, olyan 5—6 éves, jókora piros labdát püföl. A labda néha elgurul és a vízbe esik. A kislányok sikongva ugrálnak utána, s sok felnőttet megszégyenítő tökéletességgel úsznak a hullámzó vizen tovalebegő játékuk után. — Nem csoda, hogy a gyerekek ilyen jól tudnak úszni — mondja a közelben álló úszómester, Nagy István elvtárs, aki éber szemmel őrködik a fürdőzők fölött. — Az utóbbi években — folytatja Nagy elvtárs — már négy-öt éves korban megkezdik a gyerekeket tanítani. Tíz éves korukra úgy úsznak, mint a hal. Persze azért az átlag 10—12 év, amikor elszánják magukat a gyerekek, hogy megtanulnak úszni. Az úszómestertől kissé távolabb, a napozónál, többen olvasnak, vagy szundikálnak, nem figyelik a strand lármáját. A pihenők közül messzire feltűnik egy magas, karcsú lány. Bőre olyan barna, hogy bármelyik türelmes napozó megirigyelhetné. — Ezt nem adják olyan könnyen — mondja mosolyogva s víztől csillogó barna vállaira néz. —• Ezért én megdolgoztam. — Hogy-hogy megdolgozott? — kérdezhetné bárki csodálkozva. Hiszen az már igazán nem jelent fáradságot, hogy az ember a napra feküdjön. — Az ormánypusztai állami gazdaságban dolgoztam, két hétig — adta meg a felvilágosítást Hagyó Teréz, a pécsi tanítóképző harmadéves növendéke, mert ő a szépen lebarnult lány. — Ott barnultam le, gyapotkapálás közben. Strandon nem lehet ilyen színt kapni. Lassan délre jár az idő. A nap melegen süti a vizes testeket, hadd bámuljanak. A dél ellenére sem csökken a látogatók száma. Néhány perccel ezelőtt nagy lármával elvonult a Káptalan utcai óvoda gyermekserege, de helyüket máris újonnan érkezettek foglalják el. Akkor kezd csökkeni a Balokány forgalma, amikor a nap lassan alkonyra csúszik, s a meghoszszabodó árnyékok jelzik: későre jár az idő. /500 F TéTel