Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-07 / 212. szám

DUN ANTIST-I XI. ÉVFOLYAM, 212. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR VilAG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEKf r~-------------- " ' ‘ A MAI SZAMBAN: A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok kor­mányához (2. o.) — A délkeletázsiai katonai tömb fenyegeti a békét és az ázsiai népek biztonságát (2. o.) — Élnek a nagyüzem lehetőségeivel (3. o.) — Hozzászólások a tanácstörvény tervezetéhez (3. o.) — Megyénk mezőgazdasági szakemberei értekezleten be­szélték meg az őszi munkákkal kapcsolatos feladato­kat (3. o.) — Szeptember 15-én ismét megkezdi mun­káját a Pécsi Képzőművész Kör (4. o.) ^ —« KEDD, 1954 SZEPTEMBER 7 Kérék bányászainkat, a széncsaták haséit finn egyeste dolgozó népünk A pécsvidéki bányászok ráléptek a terv túlteljesítésének útjára­ ­Szombaton este, a bányásznap előestéjén sínnep­­ü­lőbe öltözött bányászok, asszonyok, pergődobos úttörők gyülek­eztek Pécsszabolcson a Hősök­ terén. Ki­­gyúltak a hosszúnyelű fáklyák, felcsendült a bányász­zenekar indulója. Csertetőre indultak a bányászok, hogy elhelyezzék a kegyelet koszorúját a bányászvértanuk emlékművénél. Keller János, Hegedűs Mihály és Feltig Imre életét Horthy csendőreinek sortüze oltotta ki, mert nagyobb darab kenyeret követeltek. Emlékbeszé­dében Czárt Ferenc elvtárs, a városi pártbizottság tit­kára arról szólt, hogy a mártírok emléke adjon erőt a jobb munkához. Vasárnap reggel korán ébredtek az ünneplő pécs­­szabolcsiak, pécsbányatelepiek. Bányászzenekarok vo- Farkas Mihály nultak az utcákon. Már reggel megindult az ünnep­lők serege a Hősök­ terén felállított színes pavilonok felé. Sokan a Puskin kultúrotthon árnyas fái alatt asz­talok mellett sörözve társalogtak, beszélgettek munká­jukról, a bányásznapi verseny élményeiről. Szabolcsiak és pécsbányatelepiek találkoztak itt. Közben javában állt a vásár, ki öltönyt, ki kalapot próbált, nem hiány­zott a gyermekek kedvence, a léggömb sem. Tíz órakor kezdődött az ünnepség. Vereckei Lajos elvtárs, trösztigazgató megnyitója után lelkes ünneplés közepette Farkas Mihály elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Veze­tőség titkára emelkedett szólásra. Tolmácsolta a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének üdvöz­letét, majd a következőket mondotta: elvtárs beszéde — Pártunk és kormányunk most azon dolgozik, hogy fejlett iparunk és erősödő mezőgazdaságunk mind eredményesebben szolgálja népünk fokozódó anyagi és kulturális igé­nyeinek kielégítését. Ahhoz azonban, hogy ezt a feladatot sikeresen meg lehessen­ oldani, több szénre és min­denekelőtt jó minőségű szénre van szüksége dolgozó népünknek. Nagyon jól tudjuk, hogy a pécs­vidéki bányászok teljesítik a ter­vet és ráléptek a terv túltelje­sítésének az útjára. A trösztigazgató elvtárs büszkeség­gel jelentette ma nekem, hogy teg­nap a pécsvidéki bányászok 135 szá­zalékra teljesítették a tervet. Ezt az eredmiiényt és fejlődést, amit ma a pécsvidéki bányaterületen tapasztal­hatunk, a termelés terén, csak di­csérni lehet. Komoly lazaságról tanúskodik vi­szont a szénbányászatban az a tény, hogy 1954 második negyedévében a ledolgozott munkanapok aránya a minisztériumi ipar területén a bá­nyaiparban a legalacsonyabb, az iga­zolatlan mulasztások aránya azonban a legmagasabb. Ha ehhez még hoz­závesszük azt, hogy fejtőkalapácsa­ink négy-öt és fél órán át dolgoznak a bányaiparban, akkor láthatjuk, hogy megengedhetetlen lazaság ural­­kodott el a széntermelés területén. Mindez azt mutatja, hogy a munka­­fegyelem nem kielégítő, s ez a bá­nyaipar fejlődésének egyik leglénye­gesebb akadálya. A műszaki vezetés területén is bajok vannak, a gépeket nem be­csülik megfelelően, és ezért nem tudják megfelelően növelni a kiter­melt szén mennyiségét. Ezek a fogyatékosságok okozták azt, hogy 1954 első felében és július­ban is a szénbányászat adóssága or­szágos méretben elérte a 270 ezer tonnát. A bányaipar vezetőinek és dol­gozóinak össze kell fogniuk, helyre kell állítaniok új életünk fontos frontszakaszán, a szén­­bányászatban a szilárd, megin­gathatatlan munkafegyelmet. Ezután arról beszélt Farkas Mi­hály elvtárs, téved az, aki a nehéz­ipar viszonylag lassúbb ütemű fej­lesztéséből azt a következtetést von­ja le,­­hogy az országnak most már kevesebb szénre van szüksége. A ne­hézipar lassúbb fejlesztése mellett — mondotta —, feltétlenül szükséges más iparágak további fejlődésének a biztosítása, erőteljesen fejlesztenünk kell a mezőgazda­ságot, s jobban ki kell elégítenünk népünk tüzelőigé­nyét."­­ Különösen fontos, hogy a közelgő télre komoly széntartalékkal rendel­kezzék az ország. Úgy kell dolgoznunk­­ a szénbá­nyászatban, hogy megteremtsük az ország számára a szükséges széntartalékot, amellett, hogy biztosítjuk az elegen­dő szénmennyiséget a mindennapi szükséglet kielégítésére. Nem szabad megismétlődnie annak, ami a múlt télen volt. Az elmúlt három-négy év alatt ezer és ezer új dolgozó került a bá­nyaiparba. Egy részük sajnos, már elhagyta a bányát, de jöttek helyet­tük újak. Nagy feladat vár itt a ré­gi, tapasztalt bányászokra. Tekint­sék becsületbeli ügyüknek a bánya­iparba jövő új dolgozók nevelését neveljék őket igazi bányászokká. Szerettessék meg az új dolgo­zókkal a bányászatot, jó nevelő­munkával érjék el, hogy az új dolgozók élethivatásuknak te­kintsék a bányászmesterséget, amelyet nagyrabecsül és tisztel egész népünk. Ha a régi, tapasztalt bányászok fel­adatukat sikerrel oldják meg, meg­szűnik a munkásvándorlás, a mun­­káshiány. Az új dolgozóknak bá­nyásszá való nevelése a párt, a szak­­szervezet és a DISZ egyik legfonto­sabb feladata — fejezte be beszédét Farkas elvtárs. Az ünnepi beszéd után Rufli Lajos elvtárs, István-akna sztahanovista munkamódszer átadója szólalt fel, majd Vereckei Lajos elvtárs jutalma­kat, kitüntetéseket adott át. Több, mint százan a Nehézipari Miniszté­rium kitüntetését kapták, sokan itt vették át a sztahanovista oklevelet, számos dolgozó részesült igazgatói di­cséretben s többen kaptak jutalmat hosszúéves bányaszolgálatuk alapján. Az ünnepség után még nem ért véget a pécsbányai és a szabolcsbá­­nyai dolgozók­ ünnepe. Délután kul­túrműsor szórakoztatta az ünneplő­ket a kul­túrotthonban, a sportpályán labdarúgómérkőzést tartottak. A pa­vilonok körül is tovább folyt az élet, reggel óta újabb öltönyök, kabátok, ruhafélék találtak mintegy félmillió értékben gazdára. Késő este innen is, onnan is vidám nótaszót lehetett hallani, ünnepeltek a szabolcsi és a pácsbányatelepi bányászok. Gondtalan vidám szórakozás jegyében telt el a komlói bányásznap Hosszú hetek előkészületei, lelkes munkaversenye után ragyogó idővel virradt meg Komlón is a IV. Bá­nyásznap reggele. Széltében-hosszá­­ban ünneplőben öltözött emberek, lobogó zászlók, színes villanylám­­pákkal, kirakott ragyogó transzpa­rensek, feliratok tették ünnepélyessé a hangulatot. A bányászzenekar reg­geli ébresztője már nagy munkában találta a díszemelvények díszítőit, s ébren a város egész lakosságát. Az ünnepi hangulathoz hozzájá­rultak a szeptember 4-i ünnepi mű­szak nagyszerű eredményeiről ter­jedő hírek és az előző nap estjé­nek bevezető ünnepségei. Ezek so­rán zajlott le a komlói bányász­mártírok sírjainak megkoszorúzása, majd a Május 1 kultúrotthonban az öreg és ifjú bányászok találkozásá­nak színes műsora. A nagyszerű műsorból is kiemelkedett Csehov „Medve“ című színdarabjának jól­­sikerült bemutatója. A belvárosi szabadtéri színpadon ugyanakkor nagy sikert aratott az „Életjel című új magyar film előadása. Vasárnap reggel az ünnepségek az úttörőotthon ünnepélyes felava­tásával kezdődtek. Mialatt a város összes útvonalain megindultak az üzemek dolgozói a felvonulási gyü­lekezőhelyre a tröszt központi iro­dája elé. Délelőtt fél 10 órakor in­dult el az ünnepi menet. Száz és száz nemzetiszínű és vörös lobogó, transzparens és az eredményeket hirdető táblácskák alatt vonultak a komlói bányaüzemek, köztük a ver­senynyertes Béta-akna az ünnepi műszakon nagyszerű teljesítményt elért Anna-akna és Kossuth-akna üzemeinek dolgozói, a meghívott üzemek küldöttei. A felvonulás so­rát a kis úttörők pirosnyakkendős két díszszázada nyitotta meg, utána vidáman meneteltek s festői ruhá­zatukkal elbűvölték a nézők több­ezres tömegét a komlói bányász­sportolók, majd a mögöttük követ­kező kulturszázad tagjai. Hatalmas tapsot kaptak az egyenruhás, kitün­tetett bányászok az alkotmány­ünnepi és bányásznapi verseny hősei. Az ünnepi felvonulás­ résztvevőit a díszemelvényről Vass Zoltán elv­társ, Mekis József, az MDP Politi­kai Bizottságának póttagja, a SZOT elnöke, valamint a párt és tömeg­szervezetek vezetői üdvözölték. A belvárosi szabadtéri színpad nézőterét és a környező dombolda­lakat megtöltő ünneplő dolgozók előtt, Mekis József elvtárs mondott beszédet. Mekis elvtárs beszédében hangoztatta, hogy az egész ország megbecsüléssel tekint bányászaink­ra. Ennek a megbecsülésnek számos jele közt a legszembetűnőbb, hogy az országgyűlésben 17 bányászkép­viselő vesz részt az ország ügyei intézésében. Megemlékezett ar­ról, hogy Komló évről-évre, hónapról­­hónapra növelte termelését. Az év első öt hónapjában a tervteljesítő bányák közé tartozott. Jelenleg sú­lyos nehézségekkel küzd, s minden­ki megbecsüléssel figyeli a komlói bányászok nehéz küzdelmét. Hangoztatta, hogy a párt mindent elkövet, hogy a bányászok munka­körülményei megjavuljanak. A kom­lói beruházásokra ebben az évben többszáz millió forintot fordítunk. Erre a messzemenő gondoskodásra bányászaink felelete csak az lehet, hogy becsületesen, lelkiismeretesen dolgoznak és teljesítik a tervet. Mekis elvtárs beszéde után Vízi László elvtárs a tröszt igazgatója kitüntetéseket és pénzjutalmat osz­tott ki, majd Tatai Károly szak­­szervezeti bizottsági elnök zárósza­vaival végetért a délelőtti ünnep­ség. A felvonulás és nagygyűlés ötezres főnyi tömege azután hatalmas cső- portokban lepte el a vidám vásár területét, megteltek a komlói étter­mek, szórakozóhelyek, s kezdetét vette a gondtalan, vidám szórakozás. A gazdag műsorban mindenki megta­lálta legkedvesebb szórakozását. A sportbemutatókat délután két órakor a Székesfehérvári Honvéd—KBSK vízilabdacsapatainak mérkőzése ve­zette be, majd sor került az úszó, a birkózó, a kézilabda és röplabda­­találkozókra, amelyeken a komlói sportolók kaposvári és pécsi sporto­lókkal mérték össze erejüket. Nagy sikert aratott a színes tornabemuta­tó, a szabadtéri színpadon, majd a törökkoppányi népviseletbe öltözött somogymegyei népi együttes 70 tagú ének- és zenekara aratott nagy si­kert balatoni, kaposmenti nótáival és a „kis somogyi lakodalmas“ című műsorszámával. Nagyszerűen sikerült a komlói óvodások, a Május 1 kultúrotthon központi tánccsoportja, valamint a IV-es üzem színjátszóinak bemutató­­ja is. A komlói bányásznap méltó befejezése volt a kultúrotthon előtti térségen megtartott utcabál. Komló dolgozói, gondtalanul, vidáman ün­nepelték a negyedik bányásznapot, amely után újult erővel indult meg a harc lent a komlói bánya mélyén az elmaradás behozásáért, a télre va­ló felkészülésért Bányásznap! ünnepségek Vasason A vasasi bányászok is megünnepelték a IV. Bányásznapot. Már reg­gel hat órakor talpon volt az­ egész falu. bá­nyászzenekar élénk in­­dűlőitől visszhangzot­tak az utcák. Tíz órakor kezdődött az ünnepség. Ünnepi megnyitóját Wavra Já­nos elvtárs, az arkna párttitkára tartotta, majd Kis Nagy József elvtárs, Kossuth-díjas­ főmérnök mondott be­szédet. Méltatta a Va­sas-bányai dolgozók jó munkáját s külön kö­szönetet mondott azért, hogy a bányásznapi verseny idején több, mint 1000 tonnát tör­lesztettek az adósság­ból. Az ünnepi beszéd után Tamási István elvtárs, Vasas-bánya igazgatója megígérte a dolgozóik nevében, hogy október elsejére minden adósságot le­törlesztene­k, majd át­nyújtotta a miniszté­riumi kitüntetéseket, sztahanovista oklevele­ket s pénzt utal írtak át az 5, 10, 15 évet bányá­ban mentőszolgálatot teljesítő dolgozóknak. Jutalmat kaptak a 20 és 40 évet munkában töltött bányászok is.­­ Délután az ünneplő Va­sas-bányaiakat népi­tánc, színi előadás és sportbemutatók szóra­koztatták. Az ünnepi műszakon mindkét tröszt sokszáz tonnával túlteljesítette tervét Megyénk bányászai a munkában való helytállás igazi példáját adták szombaton, az ünnepi műszakon. Szakadatlanul ömlött a szén a csil­lékbe. Ilyen lelkes verseny a kon­gresszus idején jellemezte bányá­szaink munkáját. A legnagyszerűbb eredmény a Pécsi Szénbányászati Trösztnél született. Csak a szombati napon 1630 tonna szénnel adtak töb­bet, mint amennyit a tervük előír, a műszak végére 134,8 százalékos eredményt értek el. Ezen a napon minden üzem magasan túlszárnyal- Széchenyi-akna 148 százalék -András-akna 138.4 százalék -Anna-akna 129.5 százalék -Béta-akna 148 százalék -Szászvár 150.8 százalék -Az ünnepi műszakon Nagymányok kivételével minden üzem teljesítette­­a tervét. Ezért is mondhatta el a bányásznapon Farkas elvtárs, hogy a pécsvidéki bányászok ráléptek a terv túlteljesítésének útjára. Az ünnepi műszakon a komlói tröszt üzemei közül a­ szászváriak arattak nagy sikert 150.8 százalékos napi tervteljesítéssel. Délelőtt a komlói tröszt 496,8 tonna szenet tör­lesztett az év előbbi hónapjaiban keletkezett adósságból. Pécs—Komló párosversenyének eredményei az ünnepi műszak alap­ján: II-es üzem 101.4 százalék II-as üzem 110.4 százalék Béke-akna 121.7 százalék István-akna 119.4 százalék Petőfi-akna 142.7 százalék megyénkben tervez. Szeptember — az adósságcsökkentés hónapja István-aknán P­écs bányakerületeiben már jónéhány órája kialudtak a bányász *■ nap előestéjén lobogó fáklyák. A szép ünnepet munkanap kö­vette, a kemény kezek újból réselőt, csákányt és lapátot ragadtak. Farkas Mihály elvtárs mondotta a bányásznapon: „...a pécsvidéki bányászok teljesítik a tervet és ráléptek a terv túlteljesítésének az útjára.” Erről beszélgetünk Vereckei Rezső, Szabolcs­ bánya üzemvezető főmérnökével. István-akna most már egyre *■ jobban a száz százalék fö­lött termel — mondta Vereckei elv­társ. — A szeptembert ■ mint adós­ságcsökkentési hónapot szeretnénk elkönyvelni. Októberig ezer tonnát akarunk törleszteni adósságunkból. Ha minden dolgozónk összefog, ezt­­ a feladatot sikeresen megold­juk. A leglényegesebb feltétele en­nek a folyamatos termelés, ponto­sabban a naponkénti tervteljesítés, illetve túlteljesítés. A bányászhéten elért nagyszerű eredmények állja­nak ösztönzőül az István-aknaiak előtt. Továbbra is törekednünk kell a szén minőségének javítására, a polamennyiség csökkentésére. Ugyan­csak fokozni kell a csilletöltésnél szépen javuló eredményeinket. A munkahelyi kapacitást növelni fogjuk. Több fejtőmunkahelyet elő­készítünk. Szeptemberben három frontot nyitunk: a nyugati bánya­mezőben az első nyugati keresztvá­gatban a 6-os telepen a II. szinten; a III. szinten a 3. nyugati kereszt­vágatban a 6-os telepen, és a keleti bányamezőben a III. szinten a 12-es telepen a 2. keleti keresztvágatban egy fejtést. Nem szabad megfeledkezni tovább­ra sem a teljesítmények fokozásáról, különösen a fejtésekben és a méter­teljesítmény növeléséről az elővá­­rásokban. Ha bányászaink a bányászhéten kialakult gyümölcsöző versenyszel­leme és lendülete nem csökken — és az a meggyőződésem, hogy a száz százalékon felüli eredmény visszaadta önbizalmukat és munka­­kedvüket — akkor a szeptember István-aknán valóban az adósság­­csökkentés hónapja lesz... — fejez­te be nyilatkozatát Vereckei Rezső elvtárs.

Next