Dunántúli Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-27 / 49. szám
DUNÁNTÚLI VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK A MAI SZÁMBAN: Megkezdődött a IV. magyar békekongresszus (1—2. o) — A komlói bányászok hősi harca a februári terv teljesítéséért (2. o.) — Adenauer éjszakai ülésen akarja megszavaztatni a militarista párizsi szerződések ratifikálását (3. o.) — Nemzetközi szemle (3. o.) — Élüzemek a felszabadulási versenyben (4. o.) — A jövő a termelőszövetkezeteké (6. o.) BARANYA MEGYEI BITOTTSÁG AINAK LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1955 FEBR. 21 Színvonalasabb népművelési munkát! (Sz. M.) Pártunk és kormányunk egyre több figyelmet fordít a népművelésre. Ezt biányítja a kultúrmunkások okozott megbecsülése is. A legutóbbi időben számos megyei kultúrmunkásunkat érte magas kitüntetés. A népművelés növekvő fontosságának fele a járási népművelési csokitok létrehozása és nem túlsósorban az igen jelentős anyagi támogatás. Növekszik a dolgozó nép életszínvonala ezzel együtt a kulturális tények. Tisztázottabb nézetek 5®t foghatunk feladataink előréséhez, két fronton harcolni elsősorban az egyre erőbben jelentkező kispolgári, jobboldali nézetek, másrészről a kék kárt okozó szektáns merevség ellen. . A fő tüzet a jobboldali elállás ellen kell irányítani, amely ma sokféleképpen jelentik a népművelés területén. p®gtaláljuk ezt az ellenséges ,r®nyzatot a kószáló maszekbdgádok műsoraiban, a klerika’s befolyás növekedésében. .válkozhatunk a kulákok fondorlataival a gazdakörökben* mindenekelőtt megimutatkor® ez a jelenség abban, hogy rpesek a kulturális tevékenyét függetleníteni igyeksze- 2®* a párt és a kormány, a jagozó nép előtt álló gazdaság és politikai feladatoktól. . “Ha a mozitól az ezüstkajáj-05 gazdatanfolyamokig rain- eszközzel és minden erőte a művelt, sokoldalú, hazáig szerető falusi ember kialakásán kell munkálkodnunk. * a feladat minden tömegörvezet munkájában fellentzést hozhat és hoz is. Minő kulturális inézmény ösz,mohanapban a falusi maradius leküzdése érdemben kell, harcoljon. Ebben az ■Rüttesben a munka oroszai része a népművelési hálóúton vár. Ennek munkájét ""sorban azon mérjük, hesegítik a tömegszervezakulturális tevékenységét. J** baltósznak” megerősödése u párt és a tömegek kapcsolnak megerősödéséhez vezet, s. bénművelés így is segíti a határozatainak végrehajtát. M’ndenekelőtt meg kell gyjdtetni az ismeretterjesztés advagoltságát. Hosszabb távú dolgozó, alapos ismereteket a dolgozók érdekeltségére előadásokra és tanfolvajokra van s/sjkség. Kevesebb, í, jobban előkészített, színesn'ekes, szemléltető eszekkel gazdagon élő, magas vidonalú ismeretterjesztést mt" tőlünk a fa’u néne. Olyan c.adókat kell kiküldenünk a 'W’^ba, kénesek a tu(jlénytalan idealizmus, az nacionalizmus, a meffketfidett szokások s babonák leküzdésére. Akik a faluben felmerülő kérdésekre magával ragadó előadókészséggel, nagy nevelőerővel, tudományos alapossággal, egyszerűen és közérthetően képesek válaszolni. Olyan művészeti tömegmozgalomra van szükség, amely a művészet minden ágára kiterjed, amely megújítja népi színjátszásunkat, fellendíti a táncot, az éneklést, a bábozást, építve a felgyújtott népművészeti anyagokra, hagyományokra. Folytatni kell tudományos színvonalon a néprajzi gyűjtő munkát. Fel kell használni a kedvelt és bevált társas alkalmakat, a fonót, a „játszókat” és a többi hagyományos közösségi szórakozási formát, arra kell törekedni, hogy az önkéntesség és az öntevékenység alapján nemcsak a különféle kultúrversenyek lázában égve dolgozzanak csoportjaink. Ne csak a színpadi szereplés jelentsen hajtóerőt, hanem elmélyültkészülődés alapozza meg a csoporttagság politikai és szakmai műveltségét. Olyan közösségi életet alakítsanak ki csoportjaink, amely példa az egész falu számára. Segítsék elő, hogy a falu forrjon össze végleg dalaival, táncaival, népművészete egészével. A községpolitikai tervek igen sok helyen vették tervbe kultúrotthon létesítését; ez évben igen csekély az állami hozzájárulás mértéke, ezért, túlnyomórészben a dolgozók áldozatkészségére, társadalmi munkájára kell támaszkodni. A meglévőt kell erősíteni, csinosítani, a tartalmi munkára, a szakkörök életteli foglalkozásaira kicsi nagyobb gondot fordítani! Főleg a mezőgazdasági szakkörökre vár naiv szerep. Legyenek a termelési bizottságok, a mezőgazdasági állandó bizottságok kísérleti telepei az új agrotechnikai módszerek népszerűsítői. Gazdakört, olvasókört ott kell elsősorban létrehozni, ahol élő hagyománya van, vagy ahol nincs kultúrotthon, vagy netán a meglévő kultúrotthon nem kénes kielégíteni már a megnövekedett igényeket. Mindez nem könnyű feladat és szükséges hozzá a népművelési hálózat politikai és szakmai színvonalának szüntelen emeléte, az állandó menyés továbbménzés. Az eredményes munkához azonban minden tényező rendelkezésre áll. A falusi kulúrmunka narancsnaki posztjain kipróbált nevelők állnak, hivatásukat mélységesen szerető és mélységes felelősséggel végző szakemberek. Segít minket a Szovjetunió ezer tapasztalata, pártunk, népünk bizalma. Előttünk a sok nehéz, de szépséges feladat, a barátsági bónon, az ország felszabadulásának méltó megünneplése. A cél világos: a falusi kultúrélet fellendítésén kell elsősorban munkálkodnunk. ^ szénbányászati trösztök ?e*en»ik ^■februárból mén két nap van hátra. A városversenyben tj- Pécsi és komlói szénbányászati tröszt dolgozói most míntm C. elkövetnek, hogy megelőzzék egymást.. Szombat reggel a leito,‘-r t vezettek. A pécsi tröszt öt o hivája közül csak egy nem havi, egy pedig havi előirányzatát. ki megyénk bányaüzemeiben február 25-én s eredményeket érték el: la Anna-arénai bányászok 86, a nagymányokiak 103.9, a 109.9 százalékra teljesítették tervüket, az alábbi száza Megkezdődött a IV. magyar békekongresszus Száz és száz ünnepi ruhába öltözött asszony és férfi, — fiatalabb és idősebb, — üzemi munkás, egyetemi tanár, dolgozó paraszt, pap, háziasszony és katona, diák és kisiparos, az ország minden részéből jött dolgozók igyekeztek szombaton délután az ünnepi díszt öltött Sportcsarnokba. Bent a teremben az elnöki asztal előtt sorakoznak az aláírások, a magyar nép békeakaratának bizonyítékai. Száz és százezer aláírást hoztak a küldöttek. Elszánt tiltakozást az atomháború ellen, leveleket, üzeneteket, békealbumokban, béketarisznyákban ezer és ezer munkahőstett írott bizonyítékait, amelyek mind-mind arról beszélnek, hogy az üzemek munkásai, a mezők dolgozói, a laboratóriumok tudósai mindennapi tetteikkel is kifejezik, hogy békét akarnak, a békéértdolgoznak és a béke nagy ügyéért készek minden áldozatra. Az egyszerű emberek hétköznapi tetteire, következetes, céltudatos munkájára épül fel az a szilárd gát, amely útját állja a háború megszállottjai romboló erőinek. A Himnusz elhangzása után Széczei Sándor Kossuth-díjas kovács lépett az elnöki emelvényre és javaslatot tett a IV. magyar békekongresszus elnökségére. Az elnökség tagjává választották Andics Erzsébet Kossuthdíjas akadémikust, a Béke Világtanács tagját, az Országos Béketanács elnökét, Benjámin László Kossuth-díjas költőt, Bereczky Albert református püspököt, az Országos Béketanács elnökségének tagját, dr. Beresztóczy Miklós vikárius, esztergomi érseki helynököt, az Országos Béketanács elnökségének tagját, Bölöni György írót, az Irodalmi Alap igazgatóját, Magyar Pen Club elnökét, Bugár Jánosnét, az Országos Béketanács titkárát, dr. Czapik Gyula egri érseket, Czeyda-Pommersheim Ferenc sebészfőorvost, a Magyar Népköztársaság kiváló orvosát, Csetreki Pál derecskei egyéni gazdát, Csikesz Józsefnét, a budapesti pártbizottság titkárát, Csók István Kossuth-díjas festőművészt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, Dobi Istvánt, az Elnöki Tanács elnökét, Dörnfeld László szabómestert, Fábián Mártonná Tolna megyei egyéni gazdát, Gillemot László Kossuth-díjas egyetemi tanárt, a budapesti műszaki egyetem rektorát, Gosztonyi Jánost, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetőségének titkárát, Gázon Gyula Kossuth-díjas színművészt, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészét, Hajdú Gyula egyetemi tanárt, a budapesti békebizottság alelnökét, dr. Heven Lajost, a Magyar Izraeliták Országos Irodájának elnökét, Horvodzák István szolnoki állami gazdasági igazgatót, Jánossy Lajos Kossuth-díjas akadémikust, Jenei Lajos Kossuth-díjas olvasztárt, Kárpáti Sándorné kispesti háziasszonyt, Kelen Bélát, a Magyar Szovjet Társaság főtitkárát, dr. Kiss Ferenc Kossuth-díjas professzort, a Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének elnökét, Kisfaludy-Strobl Zsigmond Kossuth-díjas szobrászművészt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészeti Kodály Zoltán Kossuth-díjas zeneszerzőt, akadémikust, Kovács Pál kardvívó olimpiai bajnokot, Lőcsei János Kossuth-díjas főmozdonyvezetőt, Lukács György Kossuth-díjas akadémikust, a Béke Világtanács tagját, Mekis József Kossuth-díjast, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnökét, Mészáros Ági Kossuth-díjas színművésznőt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, Mészáros József Kossuth-díjas tatabányai bányászt, Mihályfi Ernő újságíró, népművelési miniszterhelyettest, Nánási László újságírót, a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagját, Németh Gyula akadémikust, Ormai Árpádnét, a Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár Kossuth-díjas szövőnőjét, Péter János református püspököt, a Béke Világtanács tagját, Rónai Sándort, az országgyűlés elnökét, Rusznyák István Kossuth■- díjas orvosprofesszort, a Magyar Tudományos Akadémia elnökökét, Sőtér István Kossuth-díjas írót, az irodalomtudományok doktorát, Schulek Elemér Kossuth-díjas akadémikust, Szabó István, altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettest, az Országos Béketanács elnökségének tagját, Szabó Pál Kossuth-díjas írót, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökét, Szabolcsi Bence Kossuth-díjas zenetudóst, akadémikust, Szilágyi Albert gyulavári egyéni gazdát, Vass Istvánnét, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének elnökét, Veres Péter Kossuth- díjas írót, a Magyar Írók Szövetségének elnökét, az Országos Béketanács Elnökségének tagját, Vető Lajos evangélikus püspököt, az Országos Béketanács tagját, Wolf Johanna főmérnöknőt, az Országos Béketanács tagját. Miután a megválasztott elnökség tagjai elfoglalták helyüket az elnöki emelvényen, Kisfaludy-Strobl Zsigmond Kossuth díjas kiváló művész nyitotta meg a kongresszus tanácskozását. • Kisfaludy-Strobl Zsigmond elnök üdvözölte a kongresszust, majd javaslatot tett a békekongresszus napirendjére, amelyet a kongresszus egyhangúlag elfogadott. Andics Erzsébet elvtársnő beszéde Tisztelt Békés Kongresszus! Kedves Elvtársak! Alig több mint két esztendő választ el bennünket a magyar békeharcosok legutóbbi országos seregszemléjétől, a III. magyar békekongresszustól. Az azóta eltelt idő bővelkedett nagyjelentőségű eseményekben. Ezt az időt mindenekelőtt a béke és a háború erőinek rendkívül erős összecsapása éles küzdelme jellemezte. Az elmúlt időben egymást érték a háborús provokációk, a háborús uszítóik veszedelmes cselszövései. De ez az eseményeknek csak az egyik oldala. A másik oldala azonban azt mutatja, hogy a szervezett békemozgalom mélyre eresztette már gyökereit, a népek mind erőteljesebben felsorakoznak a béke ügye mellett. Ez az elmúlt esztendők mérlegét a béke erőinek a javára billentette. Eszélye csak fokozza a népek éberségét, felelősségtudatát és elszántságát, egyre inkább talpraállítja és egységbe kovácsolja őket. Szemléltetően mutatja ezt az a visszahatás, amit a Nyugat-Németország intrafelfegyverzésére irányuló törekvések keltettek a népekben. Ha van nép, amelynek minden oka megvan arra, hogy tíz körömmel is megakadályozza a német rablók hatalomra jutását, úgy ez a mi népünk! „Nem nyugszunk bele a német militarizmus feltámasztásába!" (( egy taps) — Ez volt az alaphangja a múlt év december 9- én, itt a Sportcsarnokban több ezer ember részvételévellefolyt tiltakozó nagygyűlésnek és annak a felhívásnak, amelylyel ez a nagygyűlés fordult az egész magyar néphez. Ezt visszhangozta az egész ország A Béke Világtanács legutóbbi stockholmi ülése végsőkig menő elszánt harcot hirdetett a nyugatnémet újrafelfegyverzés bűnös terveinek megakadályozására, törvényesítése szorosan összefügg egymással Mindkettő ugyanannak a politikának a gyümölcse, annak a politikának, amelynek alapja a világ szétszakítása két tömbre”. A Béke-Világtanács Irodájának kibővített ülése százmilliók óhajának, törekvésének adott kifejezést, amikor elhatározta, hogy a fenyegető veszély elhárítására új, minden eddiginél nagyobb arányú aláírásgyűjtési mozgalmat indít. És ezzel világszerte megkezdődött az új, nagy aláírásgyűjtési mozgalom, amely sok tekintetben hasonló az 1010-ben ugyancsak Stockholmból elindított mozgalomhoz, öt év alatt sokat tanultak a népek, gyarapodtak tapasztalatokban, növekedtek erőben és öntudatban. Éppen ezért minden kilátásunk megvan arra, hogy e nagyszerű, a legfőbb emberi érdekekért folyó világméretű aláírási mozgalom minden eddiginél hatékonyabb és eredményesebb lesz: cáfolhatatlan bizonyítéka lesz az emberiség, a haladás, az élet erejének. A haladó imperialista rendszer végvonaglásában — miközben görcsösen ragaszkodik a fennmaradáshoz — kész a legnagyobb háborús katasztrófába taszítani az emberiséget Ez a kivénhedt, embertelen, rabló rendszer a népmilliók vérétől várja megifodását. Embertelen és kába remény ez, amit a történelem már előre kudarcra ítél. Korunk nem az imperialista rablók és népelnyomók érvényesülésének és diadalának, hanem a népakarat érvényesülésének és diadalának kora. (Taps.) Az imperialista rablók nem fogják maguk alá gyűrni a népeket! A népek állják a harcot! Állják, mert fennmaradásukról, fejlődésükről, magáról az életről van szó! Nem fogják megadni magukat, mert előttük a felszabadult népek biztató példája, mert segíti őket a kommunizmust építő Szovjetunió kitartó, minden áldozatra kész, hősies és bölcs békepolitikája. (Nagy taps.) (Folytatás a 2. oldalon) A népek mnd erőtelesebben felsorakoznak a béke ügye mellett A békemozgalom előretörésének és sikereinek jegyében folyt le 1953 nyarán a számunkra, magyar békeharcosok számára különösen emlékezetes, a Béke Világtanács budapesti ülése. Ez az ülés elindította azt a nagy világmozgalmat, mely az egyes országok között felmerülő ellentéteik békés tárgyalások útán való rendezését tűzte ki céljául. A tárgyalások eszméjének első nagy győzelme az 1953 júniusában Panmindzsonban aláírt koreai fegyverszüneti megállapodás volt. A tárgyalások elvének térhódításáról tanúskodott a berlini négyhatalmi értekezlet 1954 januárjában, majd a genfi konferencia, amely véget vetett a nyolc évig tartó indokínai háborúnak. Mindennek eredményeképpen a Bake Világtanácsnak 1954 végén Stockholmban lefolyt ülése jogos megelégedéssel állapíthatta meg: „A világ hangulatát megváltoztattuk... munkánkat első ízben nem kíséri baljós ágyúdörgés és bombarobbanások zaja. Ez a béke minden hívének érdeme." Mindezt, a béke hívei nehéz küzdelmek árán, az agreszszív erők sorozatos támadásainak visszaverésével érték el. A népek nagy béke világmozgalma már túlnőtt azon a fokon, amikor zsarolással ijesztgetésekkel fékezni, vagy gyengíteni lehetett. A népeknek volt alkalmuk meggyőződni közös fellépéseik nagy átütő erejéről. A növekvő ve A világméretű aláírási mozgalom minden eddiginél eredményesebb lesz A szovjet delegáció már a stockholmi tanácskozásokon felhívta a világ figyelmét a nyugatnémet újrafelfegyverzés problémáiénak egy új, különösen veszélyes oldalára, nevezetesen arra, hogy az amerikai és angol imperialisták a nyugatnémet hadsereget atomfegverekkel akarják ellátni. Az események igazat adtak a stockholmi tanácskozáson elhangzott figyelmeztetésnek. Az Északatlanti Szövetség katonai tanácsa ravaszul álcázott formában olyan döntést hozott amely egyenlő értelmű az atomfegyvereik törvényesítésével és az atomháború kirobbantását célozza. A népek ellenállásának új lendületet adott a felismerés, hogy a Wehrmacht újjáélesztése nem jelent kevesebbet, mint atomháború előkészítését Európában és az egész világon. Az egész emberiség ellen irányuló merényletre a nemzetközi békemozgalom a Béke Világtanács Irodája kibővített ülésének sürgős összehívásával felelt. Az Iroda ez év januárjában tartott ülésének napirendjén címnek megfelelően két kérdés szerepelt: az Északatlanti Szövetség Tanácsának atomháborúra való előkészületei és Nyugat-Németország felfegyverzése. Az iroda ülésén elhangzott felszólalások híven visszatükrözték azt a nyugtalanságot, amely az egész világra kiterjed, és azt, hogy egy európai atomháború mindenekelőtt a nyugateurópai országokra ütne vissza. Az egész világon harcolnak az asszonyok a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség még ez évben összehívja az anyák világkongresszusát. Szerte a világon a termonukleáris fegyverek használata ellen harcol az ifjúság is: életét, jövőjét védelmezi. A Béke Világtanács Irodájénak kibővített ülése százmilliók meggyőződésének adott kifejezést, amikor nagyjelentőségű nyilatkozatában leszögezte: „Németország újrafelfegyverzése és az atomháború