Dunántúli Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-15 / 62. szám

1955 MÁRCIUS 15 NAPLÓ (Folytatás a 2. oldalról.) Az aláás áfára való törekvés apasztal­ható, aknd elsősorban te osztályel­lenség tevé­kenysé­­sét mutatja. Például Szabad­­tecülteályom a kulátevezetés tett lévő gazdakörből kizár­­ák a kommunistákat, a ter­melőszövetkezeti tagokat, kö­rtettek a pártszervezet helys­égét. Ózdfalun, a helyi nép­­rontbizottság kuláktagjai azon érték a fejüket, hogyan te­letne feloszlatni a pártszerve­­ztet. Bolyban a helyi gazda­kör a­lapsza­bál­y tervezete ki­mondta, hogy „kizárás terhe mellett tilos a politizálás", iaposszekesőn még politikai kórán is elhangzott olyan félelmény, hogy a népfront tudata a politikai és gazda­sági élet irányítása, ellenőr­­ése. Hiba volt, hogy a helyi párt is tanácsszervek nem szálltak tömbe minden erejükkel e­zenségekkel. Ennek oka az, hgy igen sok helyen el lom­juk az éberség, a politikai éles lát­ás. Az e téren meglévő egész­­ételen és káros jelenségek­­nek a legrövidebb időn belül véget kell vetni. A helyi népfrontbizottságok­­ból és gazdakörökből ki kell zárni az osztályidegen, kétes múltú, kommunistaellenes elemeket és mindenkivel meg kell értetni, hogy a Hazafias Népfront a pártban bízó, a hazáért önfeláldozóin dolgozó, becsületes emberek ,­­tömegmozgalma. Ennek szellemében tevékeny­kedjenek pártszervezeteink, min­den koambunaista. Téves, ellenséges nézetek nemcsak a népfront szerepé­vel kapcsolatban találhatók megyénkben. Előfordul ilyen a hazafiság kérdésében is. Kü­lönböző rendezvényeken he­lyesen arról beszélnek, hogy nagyjaink, példaképetek, de arról alig van szó, hogy Rá­kóczi, Kossuth, Petőfi, Tán­csics és a többiek miért azok. •Jelentőségüket az adja, hogy a népnek, a hazának többet adtak mint más em­­ber, ez te­szi őket példaképül. Ennek el­maradása miatt számosan azt hiszik, elegendő szavakban ha­zafinak lennii és nem fontos azt tettekben bebizonyítani. Ez nem hazafiság, nagyjaink pél­dája nem erre tanít. Aki így értelmezi a hazafiságot, nem­­-sok rosszul, de károsan is ér­telmezi. Meg kell érteni: igaz hazafinak lenni a múlt­ban is és most is annyit jelent, hogy mindent meg­­tervü­nk a nép, a haza fel­virágoztatására, függetlensé­ge, szabadsága, békéje érde­kében. Azt jelenti, hogy a jogokkal együtt teljesítjük kötelességünket is. Az utóbbi időben háttérbe szo­rul az internacionalista műve­­lés is, más népek, elsősorban a Szovjetunió és a népi de­­mok­ráciák eredményeinek szé­­lps körü ismerete. Jobboldali elhajlások mutat­koznak a népművelési mun­ka területén és az írószövet­ség pécsi csoportjánál is. A népművelési munkában te­ret nyer az a hazug nézet, hogy a „kultúrmunka egyet­len feladata a szórakozta­tás, a kultúrmunkának sem­mi köze a neveléshez’*. El­terjedt a néptől idegen, ká­ros giccsek felelevenítése, a kultúrmunkásokban a túl­zott anyagiasság és lábra­­kapott a különböző „maszek kultúrbrigádok­” alakítása. A pécsi írószövetségben is érványosülnek a kispolgári be­­­hatások, jobboldali nézetek. A vitákon az egyes irodalmi ter­mékek eszmei tartalmáról egy­általán nem, vagy csak kevés szó esik. A viták fő tárgya az írások esztétikai oldala s nem egyszer elvtelen, hízelgő bírá­lata. Itt sem szabad megtűr­ni a job­booldali elhajlást, irta­ni kell­ elsősorban elvi vitáik­kal minden olyan kísérletet, ami idegen a dolgozó néptől, a szocialista kultúrától. Célkitűzésetek megvalósítá­sának nélkülözhetetlen feltéte­le, hogy a párt ideológiai és szervezeti egységét erősítve párttagságunk ideológiai és politikai tisztánlátását fokozva megyénkben is elérjük, hogy erőteljes harc bontakozzék ki pártszervezet etetében minden olyan jelenség, nézet el­len, amely a párt határozatát akár szándékosan, akár tudatlan­ságból elferdíti, hogy kérlel­hetetlenül harcolanak párt­tagjaink az ellenség minden tevékenysége ellen. élen a Központi Vezetőség határozatának végreha­j­jásáért 1 kommunistákkal az százalékkal kell növelni az egy főre eső termelést, há­rom százalékkal kell csök­kenteni az önköltséget, a fejlett, tudományos alapo­kon végzett munkaszerve­zés, a ciklusos munkamód­szer, a Rufh­-módszer, a me­­legcsákányváltás minél szé­lesebb körbeni alkalmazásá­val. Véget kell vetni a lépten-nyo­­mon tapasztalható anyagpazar­lásnak, a selejt növekedésé­nek. Minden üzemben el kell készíteni az ön­költségcsök­ken­­tési terveket. Pártszervezeteink az eddiginél jobban és a dol­gozóik bevonásával ellenőriz­zék a termelést. Népszerűsíteni kell a ter­melőszövetkezetek eredmé­nyeit, hogy már most a ta­vasszal és később folyama­­tosan egyre több dolgozó paraszt válassza a termelő­szövetkezeti gazdálkodást, előkészítsük új termelőszö­vetkezetek létrehozását! Minden kommunista és term­e­­őszövet­kezet­i tag ismertesse Tártunk határozott álláspont­­ot a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatban is azt, hogy az egyénileg ioleozó parasztok csak a ter­melőszövetkezetben talál­ták meg boldogulásuknak egyetlen ltját. Eminek érdekében mind szorosabbá kell tenni a tsz-eik és az egyéni parasztok barát­­ágát is. Fel kell lépnünk a termelőszövetkezeti alapszabá­­lyok következetes betartásáért te minden olyan tevékenység kísérlet rágalom és jobboldali nézet ellen, amely a termelő­szövetkezetek ellen irányul. Rövidesen itt a tavasz. Pártszervezeteink, a taná­csok és minden kommunista tegyen meg mindent, hogy a megyében a még visszalévő tavaszi búzát elvessük! Kommunistáink gondoskodja­nak arról, hogy a tavaszi mun­kára a megye mezőgazdasága megfelelően felkészüljön. Ha valamikor helyes volt a jelszó: „Kommunisták, ki a tö­megek közé!“ — úgy ma külö­nösen időszerű, mert a dolgo­zók ezrei várják a felvilágo­sító, útbaigazító szót. A kommunisták terjesszék, magyarázzák a párt helyes politikáját. Mutassanak pél­dát a tervek minden részle­tében való teljesítésében, az állampolgári kötelezettségek betartásában. Mindenüvé vi­gyék el azt, hogy a párt célja a szocializmus építése, a jólét emelése és mindez a dolgozókon múlik, az ön­költség csökkentésén, a ter­melékenység emelésén­ nagyobb ereje. Minden kom­munistának erősítenie kell a párt ideológiai, szervezeti­­ és cselekvési egységét, kemény kézzel küzdve mindenfajta el­lenséges behatás ellen. Fokozni kell a harcot a nép mindenfajta ellenségével szemben, mert az osztály­­ellenség minden lehetőséget felhasznál, hogy ártson nép­ demokráciánknak, a dolgozó •népnek. Leplezzük le tevé­kenységüket, múltjukat, szi­geteljük el őket a becsüle­tes emberektől. Párt-, állami és gazdasági szervekben dolgozó kommu­nisták őrködjenek a törvényes­ség betartása felett, szálljanak szembe minden olyan kísérlet­tel, amely a szocialista törvé­nyesség megsértését jelenti ugyanakkor éberen figyeljék, hogy a törvényesség jelszavá­nak ürügye alatt senki ne védhesse, leplezhesse a dol­gozó nép kártevőinek, az osz­tályellenség tevékenységét. Kedves elvtársak! Amikor a Központi Vezetőség határo­zatát ismertettük párttagsá­gunkkal, egyhangú lelkesedés öröm és megértés kísérte a határozat felolvasását. A kom­munisták eddigi megnyilatko­zásai alapján mélységesen el­ítélik Nagy Imre elvtárs ál­tal képviselt és támogatott jobboldali, antimarxista vona­­lat, mely veszélyeztette mind­­annyiunk által féltett és szent­nek tartott szocializmus ügyét. Mi, kommunisták azonban azt is tisztán látjuk, hogy a hibá­kat nekünk kell kijavítani. Mindegyikünknek a magunk területén haladék nélkül mun­kához kell látnunk és kom­munista akarással, a párt iránti feltétlen hűséggel vég­re kell hajtani a Központi Ve­zetőség határozatát. A tettek ideje ez az időszak. És mi, baranyai kommunisták amilyen büszkék vagyunk ed­digi sikereinkre, olyan büsz­kén vállaljuk ezt a feladatot is. Megingathatatlan elhatáro­zásunk, hogy egy emberként, egységesen felzárkózva a Központi Vezetőség mögött harcolunk a III. pártkong­resszus, a márciusi határo­zat maradéktalan végrehaj­tásáért. Szilárd elhatározásunk, hogy a párt zászlaja alatt, erősítve a párt és a dolgozó tömegek kapcsolatát, küzdünk a szocia­­izmus építéséért, a népjólét emeléséért, a béke megvédé­séért — fejezte be nagy taps­sal fogadott beszédét Gódor Ferenc elvtárs. (A megyei párt­aktíva értekezleten számos felszólalás hangzott el. A fel­szólalásokat legközelebbi szá­munkban ismertetjük.) A népgazdasági tervnek meg Régi, ismert tétel: egység­ben az erő. A mi pártunknak félően több mint négy s mindig az egység volt a tég­.­Az ideológiai és politikai el­hajlások egyik oka, hogy párt­­szervezetetek nem fordítottak legendő fegyelmet a pártofe­­‘r­ásra, különösen annak tar.­­t­lmára, elvi színvonalára. Számszerűséig sem kielégítő a­zértoktatás, mert a megye párttagságának csak 30 száza­léka tarnul szervezetten. Ez kétségtelenül kevés. A párthatározatok végrehaj­tsa azt­ követeli meg, hogy a pártszervezetekben erősen ki­bontakozzék a cselekvési egy­­ség. Most arra van szükség, hogy a kommunisták harcoljanak legégetőbb kérdéseink: a ter­melékenység emelése, az ön­költség csökkentése, az álla­mi fegyelem betartása s nem utolsó sorban a teri­lőszö­­­vetkezetek fejlesztése érde­kében. Fokozni kell a kommunisták felelősségérzetét az élet min­den területén, el kell mélyíte­­ni azt az igazságot, hogy min­denért ami ebben az ország­ban történik, a kommunisták­­ felelősek. A hibák elleni kérlelhetetlen harc nélkülözhetetlen fel­tétele hogy­­ pártszervezeteinkben, de az élet minden területén ki­bontakozzék az egészséges bí­­rálat szelleme. Az utóbbi egy és fél év alatt nagy *el­ődést értünk el ezen a téren. Bát­rabb, őszintébb és számos né­­ven elvibb a bírálat és ez sok kérdésben előrevitte az állami szervek munkáját. Amikor arról beszélünk, hogy tovább kelll fejlesztenünk az élet minden területén a jó­­szándékú, segíteni akaró kriti­kát, ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy n­em tűrhető semmiféle ellen­séges­­ mesterkedés, a kritika ürügyén a­­ párt és az állam becsmérlése. A termelőszövetkezeti moz­galom fejlesztése érdekében erős, jól működő pártszerveze­tekre van szükség. Sok­kal na­gyobb figyelmet­­ kell fordíta­nunk arra, hogy pártszerveze­teinkben egészséges, pezsgő pártélet­ bontakozzék ki. Nem fordulhat elő olyan eset, mint Hervárdgyulá­n, ahol már egy éve nem volt taggyűlés, vagy teret a kékesdi termelőszövet­kezetben, ahol a titkár nem tart vezetőségi ülést. A Köz­ponti Vezetőség márciusi ha­tározata megteremti azokat a feltételeket, amelyek­ alapján leeginkább kibontakozhat párt­szervezeteink irányító tevé­kenysége, munkája. "A felszabadulás ünnepére indított szocialista munkaver­­sen­y széleskörű kibontakozta­tásával biztosítanunk kell, hogy minden tekintetben túl­teljesítsük ezévi terveinket. Előre a felszabadulási műszak győzelméért! Elnyerjük a felszabadulási serleget is! A Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozói az elmúlt öt hónapon belül már másodszor jöttek össze, hogy kiváló mun­kájukért átvegyék méltó ju­talmukat. 1954 november 7-én a „Munka Vörös Zászló Ér­­demrend’‘-del tüntették ki őket. Most a múlt év második felében elért eredményeikért a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját nyerték el a vele járó 82.000 forint pénzju­talommal. A nagy kitüntetést szombaton 123,1 százalékos na­pi eredményükkel köszöntöt­ték a pécsi bányászok. Ezzel a márciusra terven felül ígért 2000 tonnát már 1236 tonnával túlszárnyalták. Vasárnap délelőtt a Puskin kultúrotthonban megtartott ünnepségen Czottner Sándor elvtárs szénbányászati minisz­ter mondott ünnepi beszédet.­­ A pécsi szénbányászok tudatában vannak a szénter­melés fontosságának — hang­súlyozta — annak a jelentős feladatnak, amely a szocializ­mus alapjainak lerak­ásában, a szocialista iparosítás megvaló­sításában, a munkásosztály, a dolgozó nép életszínvonala kö­vetkezetes emelésében. — A pécsi bányászok el­múlt évi jó munkájának 38.400 tonna terven felül termelt szén a gyümölcse. A múlt év második felében 104,2 száza­lékra tettek eleget a feladatuk­nak. Külön elismerés illeti ez idő alatti, a legjobb eredmé­nyeket elérő pécsbányai dolgo­zókat. Czottner elvtárs követendő példának emelte ki a pécsi bá­nyákban uralkodó fegyelmet. A műszaki vezetés, a párt, a szakszervezet, a DISZ és a többi tömegszervezet közötti jó kapcsolatot. Ezeknek a kap­csolatoknak a további széle­sítése az előfeltétele a további jó munkának. Dicsérettel em­lékezett meg a tröszt legjobb­jairól, az új tülökről, és a régi harcosokról, a vezetőkről, Vereckei Lajos trösztigazgató­ról, Kiss Nagy József Kossuth díjas főmérnökről, Börzsei Mi­­hályról, a pécsbányai üzem igazgatójáról. A jövőre vonatkozólag a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése fontos­ságára hívta fel a figyelmet. Ezirányú törekvéseik egyik bizonyítéka a „Termelj gaz­­d­aságosan”-mozgalom is, mely a napokban indult meg a pé­csi bányákban Jelenszky Já­nos sztahánovista frontmester, a Szocialista Munka Hőse kez­deményezésére. A szénbányászati miniszter­től Vereckei Lajos elvtárs, trösztigazgató vette át a Mi­nisztertanács és a SZOT ván­dorzászlaját. Vereckei elvtárs beszédében elmondotta, hogy kemény, harcos munkát kö­vetelt a vándorzászló elnyeré­se, de a pécsi bányászok min­­dent el fognak követni a zászló megtartásáért és azért, hogy a zászló mellé megsze­rezzék a felszabadulási serle­get is. Boros János sztahano­vista vájár, Szlavek Antal é­s Jelenszky János sztahanovis­ták a Szocialista Munka Hő­sei is erről a szilárd elhatá­rozásukról beszéltek bányász­­­társaik, a harcos pécsi kollek­tíva nevében. A felszabadulási serleg el­nyeréséért a vándorzászló meg­tartásáért mindent elk­övetünk­ — született meg a szilárd el­határozás ezen az ünnepélyen. És, hogy a pécsi bányászok­­ elhatározására lehet építeni, azt a gyakorlat már számta­lanszor­­ bebizonyította. Ke­mény, áldozatkész munkára van teh­ét továbbra is szük­ség. Érjenek el még szebb si­kereket a pécsi bányászok a felszabadulási műszak során — s továbbra is, — harcol­ja­nak töretlen lendülettel a Köz­ponti Vezetőség határozatai­ban megszabott feladatok megvalósításáért, szebb, még boldogabb életük m­egterem­íté­­­séért! Szathmáry Elemér Igazgató: Az első napon: tizenegyezer naposcsirke A Keltető Vállalatnál örven­detes eseménnyel, 11.000 csirke kikelésével indul meg a fel­­szabadulási műszak. Elég csak­ összehasonlítani ezt a számot a tavaly ilyenkori 5500-os, máris kitűnik: az ipar támo­gatása, üzemünk kibővítése révén mennyivel nagyobb se­gítséget nyújthatunk a mező­­gazdaságnak. A két gépből most kelő csirkéket szomba­ton adjuk át a városi és falusi baromfitenyésztőknek. Április 4-ig összesen 110.000 napos­­csirke hagyja el idén vállala­tunkat. Annak idején az ország vala­mennyi keltetőüzemét ver­senyre hívtuk. A felszabadu­lási műszak indultával jelent­hetjük, hogy 77,3-ról máris 78 százalékra emeltük a kelési százalékot és tervünket 136 százalékra teljesítettük. Az I-es üzem felkészült a felszabadulási műszakra munkáit. Így a felszabadulási műszak első napján itt is meg­indul a termelés. Az ehhez szükséges gépeket, tömlőket és zománccsúzdákat már bizto­sítottuk. De nemcsak azzal törődtünk­, hogy munkahelyekben ne le­gyen­­ hiány. A felszabadulási műszak idejére előirányzati tervet készítettünk, amelyet lebontottunk minden körlet, aknász és csapat részére. Ked­den a reggelii, délutános és éjjeles műszaknak is rapgyű­­lésen ismertettük a terveket, így senki sem mondhatja, hogy nem tudta, mi volt a feladata. Dolgozóink lelkes hangulatát jutalom­tárgyak ki­osztásával is fokozzuk. Üzemünk, párt- és szakszer­vezete aktívaértekezleten tár­gyalta a felszabadulási mű­szak alatt rá váró feladatokat A legfontosabb feladatnak a párthatározat tudatosítását je­lölték meg. Dolgozóink tudják azt is, hogy trösztünk 10.000 forintot tűzött ki a versenyben leg­jobb eredményt elérő üzem­nek. El is határozták: üzemünk lesz az első! Kovács József I. üzem vezetője Nyugodtan állíthatom, hogy az 1-es üzem felkészülten lát hozzá a felszabadulási műszak első napján újabb, minden eddigi eredményt felülmúló teljesítmények eléréséhez. S. Nagy Lajos, Osztertag Jó­zsef és Eckehardt Ádám vájá­rok példás munkalendülettel a határidő előtt két nappal — vasárnapra —• befejezték az új 12-as telepi fejtés előkészítő Ritz János brigádvezető: Ugyanannyi darából nagyobb súlygyarapodás Pontosan 1284 hízó gömbö­­lyödik itt nálunk, a pécsi ál­lami gazdaság Danitz-pusztai üzemegységében és mi heten hízlaló kanászok azon vagyunk, hogy a felszabadulási műszak során elérjük és túlhaladjuk a vállalt napi 51 dekás súly­gyarapodást. Nagy szó ez, hisz azt jelenti, hogy ugyanannyi darából jóval több húst és zsírt rakunk fel rájuk gondo­sabb takarmányelőkészítéssel, hozzáértőbb, lelkiismeretesebb bánásmóddal. Az elmúlt má­­zsáláskor Horváth János elv­társ egyik f­alk­ájának 53, a másiknál 51 dekás napi súly­­gyarapodást mutatott a mérleg , alaposan elmaradtak mö­götte a többiek. A felszabadu­lási műszak végére azonban hetünk közül egy sem lesz, aki híjával maradt volna verseny­vállalása teljesítésének. ft Pleschkonics Kiültetjük Antal kertészet-felelős: a paradicsom-palántát! Már a múlt hét folyamána elkészült kertészetünkben, hólyi Kossuth tsz legjövedel­mezőbb üzemágában az­­­ új paradicsomház és a felszaba­dulási műszakot a bimbós pa­­radicsom palántá­k kiül­tetésével indítjuk meg. A paradicsom­ház építésével lehetővé vált, hogy míg az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztok csak legfeljebb július elején vihet­nek piacra paradicsomot, mi már májusban megkezdhetjük — természetesen primőr áron —­­árusítását. Mi kertészek keveset adunk a­ hóra és a nedves időjárásra máris készen várja négyezer fej saláta és ezer csomó retek, hogy eljöjjenek erre Komlóról és elszállítsák a bányászok részére. Úgy tudom , a gép­kocsi ma érkezik meg érte. Sűrű vendégek lesznek a kom­lói elvtársak nálunk, mert kö­teleztük magunkat arra, hogy elsősorban nekik, a bányászok­nak vattatunk a zöldségfélétől. 3 pécsi if­úsza ma délelőtt megkoszonta a Petőfi és Kossuth szobrát Az 1848-as magyar forrada­lom kitörésének 107. évfordu­lóján, március 15-én, a pécsi ifjúság kegyelettel emlékezik a márciusi ifjakra. Ma délelőtt 10 órakor, a pé­csi iskolák növendékei, a fő­­skola és az egyetem fiataljai, zárt sorokban a Kossuth szo­borhoz vonulnak, ahol meg­kezdődik a március 15-i ün­nepség. A Himnusz elhangzá­sa után, Kálmán László első­­éves joghallgató elszavalja a­­ Nemzeti dal‘i-t, majd dr. Sza­bó Pál Zoltán, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgató­ja mond ünnepi beszédet, amelyben március 15-ének­ je­lentőségét méltatja. Utána az üzemek, szervek hivatalok dolgozói, az ifjak, megkoszorúzzák a szabadság nagy harcosának, Kossuth La­josnak a szobrát. Ez idő alatt a Pécsi Bőrgyártól ifjúsági stafétafutók indulnak és be­futnak a Kossuth-szoborhoz. Az ünnepség a Szózattal ér véget. A Kossuth-szobortól ifjúsági koszorúzási küldöttség indul a 48-as térre, ahol a szabadság lánglelkű­ költőjének, Petőfi Sándornak a szobrát koszo­­rúzzák meg. Délután fél kora­kor a DISZ városi bizottsága a Kossuth moziban ifjúsági filmelőadást rendez. Ez alka­lommal bemutatják a „Feltá­madott a tenger“ című filmet. Az Ötéves Tervkölcsön tavalyi, kilencedik sorsolása után már csak 527,120 kötvény számlevélkéje maradt a sze­rencsekerékben. Az ötéves tervkölcsön utolsó sorsolásán, március 20-án az eddigi négy nap helyett csak egy napig tart a húzás. Ez alkalommal a százezer forintos főnyere­ményt, valamint tizenkét öt­venezer forintos, 25 huszon­ötezer forintos, 64 tízezer fo­rintos és 190 ötezer forintos nagynyereményt húznak ki. Ezen kívül kisorsolnak még 4.300 ezer forintos, 9.400 £ 00 forintos és 62.608 háromszáz forintos kisebb nyereményt. A megmaradt 450.520 kötvény­ névértékben r‘ütjük be, ezért nincs szükség arra, hogy eze­ket a számokat is kihúzzák.

Next