Dunántúli Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 181-203. szám)

1955-08-03 / 181. szám

v 1955 AUGUSZTUS 3 napló T3 HA It 1 ÉS HA It VÉPÍTÉS * Az Aranykalász TSZ kommunistái — Nem lesz az jó, ha bandában aratunk — mondták a tótszentgyörgyi Aranykalász Tsz kommunistái a csoportgyűlésen. — Igazuk volt, de nem tudták meggyőzni szavaik igazságáról a pártonkívülieket. „Bandában aratunk!” —így határozott a csoportgyűlés. Az aratás megkezdése utáni második napon a kommunisták kint a mezőn beszélték meg a tapasztalatokat: „Második napja aratunk — mondták — de így nem megy. Munkacsapatokat kell alakítani”. Estére már a pártonkívüliek is így vélekedtek, hiszen két nap alatt tizenkét kaszás csak nyolc holdat vágott le. Ilyen ütemben mikorra aratnák le a több mint 120 holdat? Már learatták, mert a pártvezetőség, a kommunisták időben észrevették a hibát. Második nap este összeült a pártvezetőség és a tsz vezetői. Három munkacsapatot szerveztek, másnap már így kezdték a munkát. S ki tudná megmondani, hogy Genesz Józsefnén kívül hányan mondták még Barkaszi Pál párttitkárnak, néhány nap múlva: „Igazatok volt, így jobban megy...” A tények győzték meg őket, hiszen dűlt búzában — s tegyük hozzá jó erős búzában — egy-egy kaszás naponta ezer—ezerkétszáz négyszögölet vágott le. Ezret ötszáz helyett, mert ötszáz tesz ki egy munkaegységet, de senki nem azt nézte, hogy „ma már teljesítettem egy munkaegységet, elég ennyi”. Többet akartak, ezért arattak le időben... Arról is gondoskodott a pártszervezet, hogy minden munk stacsapatban legyen néhány kommunista is, hogy munkaközben is segíthessenek felvilágosító munkájukkal. Első napokban a hármas munkacsapatban két kommunista volt. Keveseltek. „Hozzánk miért nem tettetek több párttagot, — mondta Gencsiné a párttitkárnak — mi is akarunk mindenről tudni". Barkaszi Pál párttitkár örült a figyelmeztetésnek, hiszen ebből arra következtethetett, hogy a pártonkívüliek ragaszkodnak a párttagokhoz, mert csak így látják biztosítottnak, hogy a munkacsapatokban mindenki szorgalmasan dolgozzon. „Jól van, holnap én is magukkal megyek” — válaszolt a párttitkár. Tizenötödike táján Gyorsok elvtárs, a járási pártbizottság első titkára meglátogatta a tsz-t, fontos feladat elvégzésére kérte a pártvezetőséget, s a tsz vezetőit. — Egyikét nap múlva — mondta Gyorsok elvtárs, — a begyűjtőhelyre kellene szállítani egy vagon gabonát, hogy minél előbb legyen új kenyér... — A kommunisták ismét munkához láttak, este elmentek a csoporttagok lakására, beszéltek velük. Mindenütt azt válaszolták: „Két napra leállunk az aratással és meg lesz az egy vagon új gabona”. Több lett. Tizenkilencedikén 142 mázsa búzát szállítottak a szigetvári raktárba. '' I csoporttag ál-Nefiyven landóan ara—---------------tott — kézzel. Igen ám, de kévekötő aratógép is levágott jónéhány holdat, ezt is össze kellett rakni. Két vasárnap dolgoztak, s így sem győztek. A pártszervezet népnevelői egyik este felkeresték az olyan családtagokat, akik otthoni munkájuk vagy egészségi állapotuk miatt nem tudtak egész nap dolgozni. Barkaszinénak például kisgyereke van, Gál néni beteges, ő sem mehetett ki egész napra a mezőre. Egész napra nem, de délutánonként ők is él,még tíz-tizenöt családtag elment az aratógép után. Rakták öszsze a kereszteket és fölgereblyézték a tarlót. Az Aranykalász tagjait, amikor csak aratni lehetett, mindig a búzatáblán láthatták. S ha nem arathattak? Akkor sem tétlenkedtek. A pártszervezet vezetősége és a tsz vezetői — esős napokon — reggelenként végigjárták a falut: az asszonyokkal arról beszéltek, hogy mivel aratni nem lehet, menjenek ki a kertészetbe gyomlálni. Másokkal meg arról, hogy a heterózis kukoricát kellene lecímerezni, a többiből meg kiszedni a gazt. Az egyéniek nem hiába beszélnek most arról, hogy milyen szorgalmasak a tsz-tagok. Ha esős idő volt, akkor is — szinte valamennyien — a közösben dolgoztak. Mondhatnánk, egyszerre tevékenykedtek a búzatáblákon, a kertészetben és a kapásnövényekben. A pártszervezet szervező, nevelő munkájának köszönhető, hogy ennyire jutottak ... Ki hinné, hogy ezen kívül még másra is futotta a kommunisták erejéből? Pedig így van. A faluról sem feledkeztek meg és a tsz jövőjéről sem. Párttaggyűlésen minden kommunista név szerint megkapta melyik egyéni gazdákkal kell rendszeresen foglalkoznia. Gál József elvtárs Király József tizenöt holdas gazdával és Géczi Józseffel gyakran szót vált mostanában. A kötelező állami felvásárlásról szóló rendelet helyes értelmezését is ő magyarázta meg nekik. Barkaszi Pál párttitkár meg Huber Józseffel, Dergecz Józseffel és Stocker Józseffel beszélt több alkalommal. Akkor is megkereste a három egyéni gazdát, amikor az udvarukban zúgott a cséplőgép. Nem véletlen tehát, hogy mind a hárman — Huber, Dergecz és Stocker — a cséplőgéptől vitték a begyűjtőhelyre az előírt gabonamennyiséget. A párttitkár most úgy vélekedik: „Biztosra veszem, hogy Tótszentgyörgyön minden egyéni gazda időben teljesíti az állammal szembeni kötelezettségét”. Bízhat ebben, hiszen a tíz pártszervezet tizenkilenc kommunistája ennek valóraváltása érdekében is tevékenykedik, az egyéni gazdákról sem feledkeztek meg, akik már említették, hogy ők is belépnek a csoportba. Dergecz Józseffel, Kaszti Sándorral, Somogyvári Jánosnal és a többiekkel szinte naponta beszélnek. Ezért számítanak arra, hogy őszre jónéhányan aláírják a belépési nyilatkozatot. Bognár Sándor már meg is mondta: „Őszre én is belépek ...” De lesznek még többen is, mert az Aranykalász Tsz kommunistái példamutató munkát végző kollektívává nevelték a csoport tagságát. Olyan kollektíva ez, amelyről a falu egyéni gazdái úgy beszélnek nap mint nap: „Az ő búzájuk sokkal jobb, mint a miénk, az ő kukoricájuk szebb mindegyiknél...” (ONODI) Azokról Védjük a termést gyorsítsuk a cséplést! A körzet első cséplőcsapata Nagyharsányban a Kossuth Lajos utca alsó végén Szujikó Sándoréknál csépel a harkányi gépállomás egyik gépe. Vasárnap jöttek át a termelőszövetkezetből, s most már az egyénieknek csépelnek. A délutáni eső miatt a cséplőgépet és a félbemaradt osztagot ponyvával takarták le, alatta beszélgetünk a munkásokkal és a gép felelős vezetőjével. — Még egyetlen egy olyan napunk sem volt, hogy végig tudtuk volna csépelni —mondják. — Az eső mindig félbeszakíttatta velünk a munkát. Ettől eltekintve, már a tizennyolcadik vágómnál tartunk. Ha az idő engedi, vasárnap is csépelünk. Az elmúlt vasárnap például Szabóércnál 130 mázsa gabonát vertünk ei. Az eredményhez hozzájárult az is, hogy szervezetten történik az átállítás egyik szérvből a másikba. Mindenki tudja a feladatát. A szalmások az elevátort állítják, a kévevágók a cséplőasztalit rendezik, a kévebányák a gépet állítják be, a zsákosok a mázsát rendezik, a ■etetők pedig a kerekeket rögzítik le az ékekkel, így az átállítás egyik helyről a másikhoz 10—15 percet vesz igénybe. Sokat jelent az is, hogy a nagyharsányi gazdák közösen csépelnek. Négyen-öten hordanak egy helyre, s így jóval kevesebb a gép üresjárata, mintha minden udvarra be kellene vontatni. Géphiba miatt még egyetlenegyszer sem volt kiesés. Pedig a traktor nappal csépel éjjel viszont tartót bánt. „A bajokat megelőzzük — mondják a cséprőmunkások. — Reggel, déliben, este sohasem mulasztjuk el a csapágyak zsírozását. A meglazult csavarokat pedig meghúzzuk.’“ így van ez a munka minőségével is. Mindenállításnál ellenőrzik a rosták beáldtását és kicserélését. Ez a felelős vezető és a két etető feladata. A jól szervezett munka, a gépek rendszeres ápolása járult hozzá ahhoz, hogy a harkányi gépállomás körzetében eddig a nagyharsányi cséplőcsapat vezet a cséplésben. Nappal csépelnek — éjjel tarlót szántanak Egy hét óta kora hajnaltól késő estig a cséplőgéptől hangos Máriagyűd. Csak akkor szünetel a cséplés néhány percig, ha egyik szérvből a másikba vontatják a gépet, vagy ha egy hirtelen eső fedél alá kényszeríti a munkásokat. Most éppen Ferényi Ferencék portájáról huzatnak kifelé, s Farkas Lajosékhoz mennek a falu felső végére. A traktoron Bene lajos elvtárs ül, a harkányi gépállomás fáradhatatlan traktorosa. Gyorsan megy a gép beállítása a Farkasék szérűjében egy-két borukik fel a hajtószíjakat és máris búg a gép. Ha elérkezik az este, amikor az aznapi utolsó kévét is leengedik a gépbe, Bene elvtárs ekét akaszt a traktora után és indul ki a határba, ahol G. Nagy Sándor elvtárs, a segédvezetője veszi át a vezetést és szánt hajnal 3—4 óráig, így megy ez napról-napra. Amióta a cséplést elkezdték Máriagyűdön, Bene elvtársék nappal csépelnek, éjjel pedig tarlót szántanak. Ferényi Ferencéknek például hétfőn csépelték a gabonájukat, de még azon az éjszakán megszántották nekik a két hold tarlójukat, így volt ez Baloghéknál, Bakácséknál is. Mindkét gazdának vasárnap szántották meg a tarlóját. Bene elvtárs eddig 16 vagon gabonát csépelt el és több, mint 100 hold tarlót szántott meg. Közvetlenül a cséplőgéptől Búzás zsákokkal megrakott szekér áll Simon Jánosék udvarában indulásra készen. Ma ez már a második forduló a begyűjtőhelyre. „Az első teret a beadásba vittem, ezt pedig szabadpiaci áron akarom átadni az államnak” — igazit egyet a középre tett zsákon Simon bácsi, s máris indulásra nógatja a lovakat. • A cséplőgép most állt át a szérvben a második osztalhoz, de az államnak járó rész és a szabadeladásra szánt gabona, már a begyűjtőhelyen van. Az előírás csak négy mázsa volt Simonéknak, de 10 mázsára kötöttek szerződést, így volt ez Buru György 16 holdas középparasztnál is. Nyolc mázsa helyett 15 mázsát adott el az államnak szabadpiaci áron. Búza: 14, borsó: 12 mázsa holdankint Július 31-én fejeztük be az aratást, ma megkezdjük a cséplést. Learattuk már a borsóinkat is. A napokban szállítottunk Csepelre 180 mázsa szerződéses Viktória-borsót. Jelenleg 90 mázsát szárítunk, a napokban ezt is útnak indítjuk. A borsó igen szépen jövedelmez: hat mázsa átlagtermésig 450 forintot kapunk mázsánként, hat mázsán felül pedig 1,200 forintot. 12 mázsás átlagtermésünk volt idén. Jól fizetett — 14 mázsát holdanként — a búza is. Őszi árpából 12, tavaszi árpából 10 mázsás átlagtermést értünk el. Mihelyt megindul a cséplés, azonnal teljesítjük beadási kötelezettségünket és az elért munkaegységek arányában előleget osztunk: két kilót tervezünk egy-egy egységre. Ingiin Ferenc tsz-elnök, Egyházaskozár. Hétfőn délelőtt a következő telefon jelentést vették a pécsi járási tanácson az egerági községi tanács elnökétől, Varga Bélától: „Tizennégyen vagyunk! Jöjjenek ki, mert estére megalakítjuk a termelőszövetkezetet!" A járási tanács vezetői azonnal Egerágra küldték Leander elvtársat, a járási tanács tsz-szervezőjét, hogy segítsen „előkészíteni" az alakuló gyűlést. — Este aztán — úgy fél tíz felé — megérkeztek a járás vezetői: G. Nagy Zsigmond, a járási tanács elnöke, Fehérvári Nándor, a járási tanács elnökhelyettese és Romvári Ferenc, a mezőgazdasági osztály helyettes vezetője, hogy a belépési nyilatkozatot aláírt 14 taggal megalakítsák a termelőszövetkezetet. Ez eddig helyes. De az már nem, hogy ezzel ■ az egyszeri segítséggel akarták pótolni azt, amit a járási tanács és a járási párbizottság eddig elmulasztott. A megy©. pártaktíva értekezleten bírálták az egerági előkészítő bizottság összetételét. Ez jogos volt. Tagjai közül Kollár Józsefnének férje a Pécsi Kokszművekben dolgozik Németh Gyöngyné öt hold Oda” földjével lépett be, a saját hat holdját és a férjét kint hagyta. Horváth Gyuláné — három holdas, Recski István — háromholdas és Varga Béla v. b.-elnök, aki Kisherercen lakik, Egerágon, csak egy kis darab szőlője van. Amint láthatjuk, az előkészítő bizottságban egyetlenegy középparaszt sincs. Ez sem volna olyan nagy Az első sírpiszk hiba, ha az új tagerő között megtalálnánk a középparasztokat is. Kik a termelőszövetkezet tagjai? Györkő Lajosnné, aki másfél holddal lépett be , bányászfeleség, Cs. Szabó Józsefné tizennyolc éves lányával írta alá a belépési nyilatkozatot és három hold földdel lépett be, férje az Újhegyi Erőműben dolgozik. Farkas Géza és felesége nincstelenek, napszámból élnek. Benyig Jámoanénaik — férje pók, Török Gy. Józsefnéé pedig honvédtiszt. Bublik Viktorné férje az Újhegyi Erőműben dolgozik és ,pz asszony két hald földdel lett a termelőszövetkezet tagja. Hogy félreértés ne essék: Nem az a baj, hogy ők kezdeményezték a tsz-t, hanem, hogy a dolgozó parasztokat nem vonták be ebbe a munkába! A mag már megvan, csak köréje kellene gyűjteni a dolgozó parasztokat, mert így a 16 holdon, de még ötvenen, százan sem indulhat egészséges mezőgazdasági nagyüzem. Mi az oka annak, hogy ----------------csupán szegényparasztok, bányászok, ipari munkások feleségei a termelőszövetkezet tagjai? Ők elégelték meg legelőbb a kulákuzsorát, a háromszáz forintos holdankénti szántást a másfél hold föld megszántásáért kilenc napi robotot, a kétszeri fordulóért kifizetett 120 forintot, ennél azonban nem sokkal többre jutottak. Az előkészítő bizottság egyik tagja, Kollár Józsefné, Török Gy. Józsefnével együtt munkához látott ugyan, de sem a helyi pártszervezet, sem a tanács, sem Sebestyén Péter elvtárs, a járási instruktor nem segítette a munkájukat. Megtorpantak, nem hálálták meg a középparasztokhoz vezető utat, a pártszervezet nélkül nem tudtak megbirkózni még Bólis Jánosné kulák asszony híreszteléseivel sem. Bóliné felkereste Szabó József hét és félholdas dolgozó parasztot és így beszélt: „Megbolondultatok, csak nem akartok a termelőszövetkezetbe lépni!'' — és mindjárt fel is sorolt egynéhány olyan termelőszövetkezetet, mint például a kozármiszenyit, ahol az elmúlt éveikben bizony nem a legkiielégítőbben dolgoztak. Ezt a „kulékagiitációt” a legkönynyebben úgy lehetett volna megcáfolni, hogy a belépni szándékozó dolgozó parasztokat elviszik az említett termelőszövetkezetbe és ott saját szemükkel győződnek meg az igazságról. Persze, ehhez a járási tanács, a járási pártbizottság segítségére is szükség lett volna. De nemcsak itt, hanem más területen is segítséget várnak az egerigiak. Érdemes volna kikutatni, hogy honnan ered „a jött-memí" elnevezés, amivel a Csehszlovákiából idetelepülteket üthetik. Várdai András tizenhét holdas dolgozó paraszt például folyton csak ezt hajtogatja: „Mi, gyüttmentek, nem sokat kereshetünk a termelőszövetkezetben, nekünk semmi keresnivalónk azőslakosok között." Meg kellene magyarázni, hogy kinek áll érdekében szembeállítaná a falu lakosait egymással? Le kellene leplezni a plébános burkolt agitációját is. Egyik beszédében azt mondta a kommunistákra célozva: ne ijedjenek meg a „sziszegéstől!“ A járási tanácsnak, a --------------járási pártbizottságnak mindenre számítania kellett volna, különösen Egerágon, ahol nem kevesebb, mint huszonkét kulák van és nem egy 30—10 holdas. — Az újért való küzdelemhez nem elég az, amit a pécsi járási tanács vezetői tettek. Nem elég az, hogy Fehérvári Nándor elnökhelyettes segített létrehozni az előkészítő bizottságot —egy szóval megindította a harcot, — és Leander elvtárs félnapos munkája után kijöttek, hogy megalakítsák a termelőszövetkezetet. Sebestyén Péter elvtárs, a járási pártbizottság instruktora egyetlen egyszer sem kereste fel az előkészítő bizottság tagjait, nem adott nekik tanácsot — kivéve Németh Györgynét, a helyi pártszervezet titkárát, akivel ugyan beszélgetett, de ennek sincs sok látszata. Az este kilencre összehívott gyűlésen még világosabban kitűnt, hogy a járási tanács nem igen készült fel a tsz-alakításra. Fehérvári elittárg azt ígérte az előkészítő bizottságnak, hogy az OFA-területek nagyobb részét átadják a termelőszövetkezetnek. A gyűlés napján azonban kiderült: az OFA- területeket kiadták bérbe öt évre, nagyobb részét rendesen megművelik, szó sem lehet igénybevételéről. Alelkes asszonyok, akik eddig sem ijedtek meg a munkától, belátták, hogy ilyen körülmények között — mindössze tizenöt és fél hold földjük van — a termelőszövetkezet életképtelen lenne, — és csak lejáratnák a termelőszövetkezeti mozgalmat. — Olyan termelőszövetkezetet akarnak ők, amely már az alakulás utáni évben meg tudja mutatni „ szövetkezett gazdálkodás előnyeit. Ez persze nagy erőfeszítést követel, de ha már eddig eljutottak, a következő lépések könnyebbek lesznek; van oly mag, amelyre számítani lehet. Az első lépések megtörténtek már — nem kis eredménnyel — azoknak a még ingadozó lépteknek segítségét elmulasztani súlyos bűn lenne. A járási tanácsnak, a járási pártbizottságnak most már valóban a harc élére kell állnia és vezetnie a tagságot mert az egerági példa is bebizonyította: a párt vezette harc nélkül nem lehetséges az új, a termelőszövetkezeti mozgalom győzelme és nem lehetséges a pártszervezet harcos kiállása nélkül az sem, amire az egerágiak oly réget,,, vágynak és amit a megalakuló termelőszövetkezetük nevéül is választottak: EGYETÉRTÉS. az. 1. Feketecséplésért négyhavi börtön Telefon jelentés: A bíróság július 28-án tárgyalta Domján Sándor nagydobszai kulák ügyét, aki engedély nélkül csépelt. A kulákot négyhavi börtönre és 400 forint pénzbüntetésre, a lányát pedig négyhavi börtönre ítélték. Az ítélet végrehajtását a bíróság felfüggesztette. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett. Vétkes könnyelműség Vidéki ellenőrzésem alkalmával, Babarctól Szajk felé haladtam gépkocsinkkal. Az országúttól megpillantottam egy kombájnt, amint a búzatáblán állt. Amikor a kombájnok mellé értem, találtam ezeken kivili egy traktort, egy cséplőgépet, egy elevátort, egy motorkeretőpárt, több kerékpárt, hatvan zsák búzát és még többféle munkaeszközt — embert azonban egyet sem. Megtudtam, hogy a sok gép és egyéb felszerelés a szajki Úttörő Tsz munkáját lett volna hivatva segíteni. Meglepődtem ilyen vétkes könnyelműség láttára. Az ilyen könynyelműség igen sok pénzébe kerülhet a népgazdaságnak. A minisztertanács határozata kötelezően előírja az arató- és cséplőgépek őrzését. A csarnótai Május 1 Tsz tagsága mégis három esetben megtagadj ezt: nem törődtek azzal, hogy egész évi kenyérgabonájuk, munkájuk megvédéséről van szó. A szolgálat elmulasztásáért ifjú Kovács Bélát, a tsz egyik tagját 150 forint büntetésben részesítették. Azóta már javult a helyzet, mert a községi tanács a falu minden lakóját kötelezte szolgálatra és így a tsz-tagok is vállalták a szolgálattal járó áldozatot. KUMLI GYÖRGY tü. hdgy. Hatszázötvenhat vagon gabonát szállítottak a begyűjtőhelyre Baranya megye állami gazdaságai, termelőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai július 27-ig — jelenti a Terményforgalmi Vállalat pécsi központja. Ebből több, mint 400 vagon kenyérgabona. A kifizetett prémium összege 400 ezer forint. AZ IDEI SERTÉSAKCIÓ során a baranyai termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodók összesen 12 321 sertésre kötöttek szerződést.