Dunántúli Napló, 1955. december (12. évfolyam, 282-303. szám)

1955-12-01 / 282. szám

A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének találkozója Budapest dolgozóival A Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottsága, Budapest főváros tanácsa és a Magyar-Szovjet Társaság budapesti szervezete szerdán délután a Nemzeti Sportcsar­nokban találkozót rendezett a Szovjetunió Legfelső Taná­csának hazánkban tartózkodó küldöttsége és a budapesti dolgozók között. A találkozó elnökségében helyet foglaltak a párt és a kormány vezetői — Ács Lajos, Dobi István, Kovács István, Rákosi Mátyás, Vég Béla, valamint az MDP Központi Ve­zetőségének, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, a mi­nisztertanácsnak számos tagja és politikai, társadalmi, gaz­dasági, kulturális életünk számos kiválósága. Az elnökségben foglaltak helyet a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa küldöttségének tagjai: N. M. Pegov, a Leg­felső Tanács elnökségének titkára vezetésével, valamint ■I. V. Andropov, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A baráti találkozót Kovács István, a Magyar Dolgo­zók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Ve­zetőség titkára nyitotta meg. Köszöntötte a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötteit, akiket a jelenlévők újból hosszantartó tapssal, lelkes felkiáltásokkal üdvözöltek. Út­törők virágcsokrokat nyújtottak át a kedves vendégeknek. Kovács István felkérte N. M. Pegovot, a Legfelső Ta­nács küldöttségének vezetőjét, a Legfelső Tanács Elnöksé­gének titkárát, hogy szóljon a gyűlés résztvevőihez. A találkozó részvevői forró szeretettel köszöntötték a szó­lóii emelvényre lépő N. M. Pegov elvtársait, aki többek kö­zött a következőket mondotta: *— Testvéri támogatásban és kölcsönös segélynyújtásban erősödik és edződik a magyar­­szovjet barátság, amelyet mi önökkel együtt joggal neve­zünk öröknek és megbontha­­ta­tlannak. (Hosszantartó, nagy taps.) — Magyarország felszabadu­lása után, a magyar néni hata­lom létrejötte után e barátság fejlődésének és erősödésének nincs és nem is lehet semmi­féle akadálya (Nagy taps, szov­jet-magyar barátság! Hum­á!­­kiál­tások.) Ezután Pegor elvtárs a kül­döttség magyarországi élmé­nyeiről beszélt, Budapestről szólva többek között a követ­kezőket mondotta: — Szeretjük ezt a várost, mert benne, mint tükörben, szemünk elé tárul az ország­szerte folyó szocialista építő­­munka egész nagysága. De leginkább népéért szeretjük ezt a dicső várost, önökért, kedves budapestiek, mert a magyar főváros az önök dolgos keze munkája nyomán újul és szépül. — A főváros dolgozóival va­ló érintkezésünk és ma is lelkes találkozónk még jobban meg­erősíti a népeink közti baráti szálakat — Élve a hagyományos ma­gyar vendégszeretettel — mon­dotta beszéde további során, — meglátogattuk Szegedet, Győrt, Veszprémet, Miskolcot, Sztá­­linvárost, valamint országuk sok községét és más helységét És mindenütt — a nagy váro­sokban éppúgy, mint az egy­szerű falvakban — meleg ba­ráti szeretettel fogadtak ben­nünket és állandóan tapasztal­tuk azt a mély és őszinte ba­ráti érzést, amellyel a magyar nép a szovjet haza népei iránt viseltetik. — Minden városban és falu­ban sok érdekes, lelkesítő be­nyomást szereztünk, elénk tá­rultak a munkás élet legkülön­bözőbb megnyilvánulásai. A munka tavaszi áradatként zúg most szerte a magyar földön. Ezután N. M. Pegov a ma­gyar i­par rohamos fejlődéséről beszélt. Hangoztatta, hogy a Ma­gyar Dolgozók Párt­ja­ vezette ma­gyar munkásosztály sikeresen küzdi, le a jobboldali elhajlás káros következményeit és ke­mény, hősi munkával nagy szolgálatot tesz a szocialista építés ügyének. Mi láttuk, hogy mekkora lelkesedéssel, lendülettel dol­goznak ezekben a nagyszerű üzemekben a népi Magyaror­szág munkásai. A magyar mun­kások az új élet igazi alkotói, a munka hősei, a szocialista trónt harcosai! (Taps.) Meg kell mondanom azon­ban, hogy a mai magyar írók költők, művészek, zeneszerzők, sokkal adósai a munkásosz­­álynak és hőseinek. Nem té­­vedek, ha azt mondom, hogy a nép olyan műveket vár önök­től, költő, író, művész, zene­szerző elvtársaik, amelyek mel­yképp bemutatják lelkesítő, alkotó munkáját, kemény helytállását és élcsapata, a magyar munkásosztály munka­­hősiességét. (Taps.) Éljen a hős magyar munkás­­osztály! (N. M. Pegov ezeket a sza­vakat a résztvevők lelkes tap­sától kísérve magyarul mon­dotta el. A megjelentek lelke­sen ünnepük a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátjagát.) Ezután a munkás-paraszt szövetségről, a magyar falu új­jászületéséről beszélt. Az álla­mi gazdaságokban tett látoga­tásokról szólva, mondta: Meggyőződtünk arról, mi­lyen nagy sikereket ért el az Önök országának mezőgazda­sága. A dolgozó parasztok lel­kesen beszéltek arról, hogy a magyar falu szocialista átala­kulása megnyitotta a magyar paraszt előtt a boldog, a jómódú élet széles útját. Meg kell mondani, kedves elvtársak, hogy ismerkedésünk a magyar mezőgazdasággal nemcsak so­k élénk benyomást hagyott, bennünk, hanem lát­tunk olyat is, amit a mi me­zőgazdaságunkban is felhasz­nálhatunk. Önök joggal büsz­kélkedhetnek azokkal az ered­ményekkel, amelyeket szép országuk felszabadított dolgo­zó parasztsága elért. A Szov­jetunió Legfelső Tanácsa de­­lagációjának tagjai igaz szívvel új és nagy sikereket kívánnak a magyar mezőgazdaság dol­gozóinak eredményes munká­jukhoz. (Lelkes taps.) Láttuk — mondotta a továb­biakban — milyen nagy len­dülettel dolgozik a magyar ér­telmiség és milyen hálásan fo­­gadja a nép ezt a nagy és nemes munkát. Becsület és dicsőség a hazá­­­ját szerető magyar értelmiség­nek, amely lelkes munkával népe boldogulását szolgálja. (Taps.) Magyarországi tartózkodá­sunk alatt saját szemünkkel győződhettünk meg arról, hogy a magyar nép egyre szorosab­ban tömörül a Magyar Dolgo­zók Pártja és a népi kormány köré. Ez a legfőbb elismerése azoknak a történelmi érdemek­nek, amelyeket a párt és a kor­mány a magyar nép szolgála­tában szerzett. (Taps.) A Magyar Dolgozók Párt­jának és a párt harci vezérka­rának, a Központi Vezetőség­nek bölcs irányításával a ma­gyar nép biztosan halad győ­­zelemről-győzelemre és meg­valósítja legszebb álmát: fel­építi a szocializmust a Magyar­­Népköztársaságban. (Taps.) Dicsőség a Magyar Dolgo­zók Pártjának, a magyar nép győzelmed szervezőjének és lelkesítő­jének! (Szűnni nem akaró lelkes, ütemes taps és felkiáltások: hurrá! Éljen a párt! Ütemes taps és felkiáltá­sok: Éljen Rákosi! Hosszan­tartó ütemes taps és felkiáltá­sok: Éljen a szovjet küldött­ség!­ Éljen a magyar népi kor­mány! (Lelkes taps.) Éljen a testvéri magyar nép! (Taps.) Örökké éljen és erősödjék a szovjet és a ma­gyar nép meg­bonthatatlan testvéri barátsá­ga! (Hosszantartó, lelkes, üte­mes taps és felkiáltások: szov­­jet-magyar barátság! — Tartós békét akarunk! — Hurrá!) Ezután a nagygyűlés részt­vevőinek lelkes tapsa közben Budapest főváros tanácsa ne­vében Pongrácz Kálmán, a végrehajtó bizottság elnöke, Budapest dolgozói nevében Pióker Ignác Kossuth-díjas gyalás, a Szocialista Munka Hőse és a budapesti dolgozók képviselői ajándékot nyújtot­tak át a szovjet küldöttség­nek. A szovjet küldöttség ne­vében P. G. Moszkvitov, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Revíziós Bizottsá­gának elnöke szívélyes szavak­kal mondott köszönetet az ajándékokért. Befejezésül Kovács István, a Magyar Dolgozók Pártja Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára mondott beszédet. A lelkeshangú nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. IV. M. Pegov elvtárs beszéde Lem­ondtak a török kormány tagjai (MTI) Hírügynökségi és rá­diójelentések szerint a török kormány tagjai szerdán be­nyújtották lemondásukat Ad­rian Menderesz miniszterelnök­nek. Megfigyelők véleménye sze­rint Menderesz miniszterelnök eőtt két lehetőség áll, vagy ő is benyújtja lemondását, vagy pedig újabb kormányt alakít. Fogadás Belgrádban a jugoszláv nemzeti ünnep alkalmából Belgrád (TASZSZ). A Jugo­szláv Szövetségi Népköztársa­ság kikiáltásának tizedik év­fordulója alkalmából a Szö­vetségi végrehajtó tanács épü­letében Joszip Broz Tito, a Ju­goszláv Szövetségi Népköztár­saság elnöke nagyszabású fo­gadást adott. Neh­ru Kalkuttába érkezett Kalkutta (TASZSZ): Nehru, indiai miniszterelnök novem­ber 30-án Delhiből repülőgé­pen Kalkuttába érkezett. Bonn a jövő héten kér hozzájárulást moszkvai nagykövete részére Berlin (MTI). A bonni kül­ügyminisztérium bejelentette, hogy a szövetségi kormány a jövő héten jegyzékben kéri majd a Szovjetunió kormányá­nak hozzájárulását moszkvai nagykövete szánéra. Egyelőre még nem ismeretes, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaság kormánya kit szemelt ki első moszkvai nagykövetéül. NAPOC WB PECEMMBI ! Elismerem: nem illő má­sok beszélgetését kihallgatni, de nem tehetek róla. Hango­san beszéltek. — Pokoli ez a lakás hely­zeti . .. nem is... mit csi­náljak ... — Ez a mondat­­foszlány jutott a fülembe szerdán este fél hat óra kö­rül a Munkácsy Mihály utcá­ban. Két nő beszélgetett. Mondatnák erre szép szám­mal. Ilyet még nem hallott, hogy olyan érdekes ez? Talán nincs igazuk? Nem erről van szó. Igazuk van. Városunkban sok em­bernek, sok családnak nincs még meghitt, igazán saját ott­hona. Szólni k­éll erről, mert számosan kilátástalannak, egyre rosszabbodónak tart­ják a helyzetet. Ebben vi­szont nincs igazuk. Pillantsunk vissza az el­múlt 10 évre! Próbáljunk elő­ször két kérdésre válaszolni. Hány lakás épült Pécsett 1945-től 1955-ig? Pontosan ötezer. És azelőtt 10 évben? Hivatalos adat: 2­046. — De mégis nagy lakás­hiány van! Több épült mint 1945 előtt, s mégsincs. Ennek mi az oka? — kérdezik bi­zonnyal az olvasók. Ha több is épült, mint az­előtt, de annyi nem, hogy elég legyen. Ennek az az oka, hogy a város lakosainak szá­ma igen gyorsan nőtt, gyor­sabban, mint a lakásépítés. Jellemző, hogy 1945 előtt ne­gyed évszázad alatt sem nőtt annyit a város lakossága, mint az utóbbi 10 esztendő­ben. Jelenleg mintegy 100 la­kásra lenne szükség, hogy a legszükségesebb igényeket ki­elégítsük. Ezt egyszerre elő­teremteni — sajnos — nem lehet köztudomású, hogy az or­szággyűlésen megtárgyalták a városok, többek között Pécs lakásszükségletét. Aki olvasta az újságot, hallgatta a rádiót, tudja, hogy a követ­kező években e téren is ren­deződik a helyzet. Részlete­sen itt nem foglalkozunk ez­zel, inkább arról szólunk, hogy addig is mi történik. Történik. Ez évben a racio­nalizálás során 58 iroda, üz­lethelyiség és más, közül­etek által elfoglalt helyiség szaba­dult fel. Ebből 66-ot a váro­si tanács már átépített és a többin is megkezdődtek Vagy rövidesen megkezdődnek a munkálatok. A városi tanács lakásépíté­si terve szerint 1956-ban 239 lakás épül, amelyből 48 már ez évben elkészül. Ebben az évben mintegy 80 családi ház építése befejeződik, ami szintén hozzájárul a lakás­hiány csökkenéséhez. Vég­eredményben 1955-ben 226 család jutott, vagy a közeli hetekben jut új lakáshoz. Sajnos, ez még nem oldja meg az összes problémákat. Addig is türelemmel kell lenni. Jól tudjuk,­­ ez nehéz, de biztató, hogy a közeli években megoldódik e téren is a helyzet. Az új tervek szerint keve­sebb lóét- és háromszobás la­kásokat építünk és több egy­­szoba-konyhásan — Mi az, visszafelé me­gyünk? — tehetnék fel a kér­dést néhányan. Igen, rövid időre visszalé­pünk a nagylakásoktól, hogy sürgősen javuljon a lakás­­helyzet. De ezek a szoba-kenu­hás lakások nem olyanok lesznek, mint amilyeneket a háború előtt építettek. Nem szűk, sötét és vizes lyukak lesznek, hanem otthonok a szó igazi értelmében, ellátva mosdó- és hálófülkével, élés­kamrával. Egyelőre elsősorban ilye­nek épülnek országszerte, mert jobb egy főbérleti egy­­szoba-konyhás lakás, mint egy sok bosszankodással já­ró társbérlet. Reméljük, hogy viszonylag rövid idő alatt a Munkácsy Mihály utcában beszélgetők­nek és sok másnak nem po­k­oli, nem is menyországi, de a kulturális igényüket kielé­gítő lesz a lakáshelyzete. K. J. ­ Szabad Demokrata Párt Dehler mellett foglalt állást politikai irányvonalának meg­fogalmazásával. A Szabad Demokrata Párt országos vezetősége és parla­menti csop­ortja a keddi meg­beszéléseken nagy többséggel Dehler, a Szabad Demokrata Pá­rt elnöke mellett foglalt ál­lást és ezzel jóváhagyta a párt­elnök Adenauer külpolitikája felett gyakorolt bírálatát. A p­árt vezetői egyben idegenke­désüket fejezték ki az ultima­tív hang miatt, amely Ade­­nauernek a párthoz intézett leveleit jellemzi. Dehler a pártveze­tőség és a parlamenti csoport jóváhagyá­sával válaszolt Adenauer leve­leire. Kiszivárgott hírek sze­­ri­nt Dehler közölte a kancel­lárral, hogy a Szabad Demok­rata Párt nem változtatta meg állásip­ontját a párizsi szerződé­sekkel kapcsolatosan, nem kí­vánja, hogy a bonni kormány „szerződésszegést" kövessen el, úgy véli azonban, hogy Né­metország újraegyesítése érde­kében élni kell az egyezmény ama rendelkezésével, amely le­hetővé teszi a párizsi szerződé­sek felülvizsgálását és módo­sítását. Berlin (MTI): A bonni kor­mánykoalícióhoz tartozó Sza­bad Demokrata Párt országos vezetősége és parlamenti cso­portja kedden három ülésen foglalkozott Adenauer kancel­lárinak a párthoz intézett ulti­mátumszerű levelével és a rvárt Olasz iparosok és kereskedők Baranyában a 18—19. században A világot látnivágyó és egy­ben jobb keresetre törekvő olasz iparosok mindig szívesen indultak vándorútra. Sűrűn lakott hazájuk csak szűkös ke­nyeret nyújtott számukra, szorgalmuk és jó munkájuk azonban minden országban jó megélhetést biztosított nekik. Kezük munkájának nyoma ma is megvan szerte a világon, Párizstól Leningrádig, Madrid­tól egészen Indiáig. Hazánkban kezdettől fogva sok olasz mesterember fordult meg. A török kiűzése utáni időkben még éppen nagy szük­ség volt a tanult iparosokra, a fejlett tudással rendelkező mesteremberekre. Az umbriai dombokra emlé­keztető vidék, a szelíd éghaj­latú Baranya jó egynéhány olasz iparost marasztalt hosz­­szabb tartózkodásra a 18—19. században. Az 1600-as évek vége felé itt telepedett meg Giovanni Pietro Passardi. Ne­ve a magyar ipar történetében is szereppel, mert ő honosította meg hazánkban a selyemher­nyótenyésztést és Pellérden­se- stílű palotáját is Sartory épe­lyemgyárat alapított 1690 tá­ján. Vállalkozásának híre Bécsbe is eljutott és I. József, az akkori király Passardinak érdemei elismeréséül magyar nemességet és birtokot adomá­nyozott 171­9-ben. Az adomá­­nyos jószáglevél felsorolja a kitüntetett érdemeit. Azt is megemlíti, az oklevél, hogy Passardi szederfapalántákat hozatott Olaszországból, s a többi között ezeket mondta: „Pellérd jószágodban gondos ügyességgel ’s bőkezű költség­gel szállíttattál és ültettettél és kőfaragó síremléke. A pécsi kék márványobeliszk kettétört a’ selyem bogaraknak selyem- toszkán oszlopa Gianone szár­készítésre alkalmas saját elég marására, a síre­nlékre fara­gó mennyiségben ugyanott gyűjtve, ily módon nap és ér­gott szerszámok, vésők, kala­pácsok, szögvonalzók p­edig a teli munkák nyugtalanságát ’s mesterségére utaltak. Gianone terhes és legnagyobb költségek kőfaragómester a pécsi székes­tételét tekintetbe nem véve.... Magyarország.. kényelmének ... ’s javának élni és használ­egyház Pollák-féle átalakításá­nak kőfaragó-vállalkozója volt. 1805-től kezdve haláláig, üzen­ni igyekeztél." Passardi Pál, hét éven át dolgozott állandó­­n selyemhernyótenyésztést meg an az építkezésnél. honosító Giovanni Pietro Pas­sardi fia, 1721-ben Baranya megye alispánja lett. A se-Fecskék módjára tavasszal jöttek s ősszel visszatértek hazájukba a németbólyi Mon­lyomgyártásnak azonban Pel­­tenuovo-mauzóleum építkezé­sérben már az 1840-es években semmi nyoma sem volt, mint Haas Mihály írja 1845-ben. seinél dolgozó olasz napszá­mosok. Itáliában bizonyára ke­vés munkaalkalom kínálkozott Az 1700-as évek második fő­­számukra és ezért vállalták lében működött Pécsett Giu­seppe Sartory trentinoi szob­rász és építész, ő faragta már­ványba az első hazai köz­könyvtárat megalapító Klimó György síremlékét, melynek eredeti helye a székesegyház­ban volt, ma pedig az Egyete­mi Könyvtár lépcsőházában van. A káptalani levéltár copf­hosszú út fára­nevű olaszt. A két olasz fel­tehetően emberül viselkedett a forradalomban, s ezt akarta számomkérni tőlük a Habsburg hatalom. Befejezőül emlékezzünk meg arról a p­écsi olasz kisk­árusról, akinek a nevét ugyan nem je­gyezte fel a krónika, de bátor kiállása méltán figyelmet ér­demel. 1849 nyarán, az osztrák csá­szár csapatainak Pécsre tör­tént végleges bevonulása után, összehívták az akkori főtérre, — a jelenlegi Széchenyi térre — a város lakosságát, hogy közöljék a katonai megszállók utasításait. A tömegben ott volt az említett olasz kifliárus is , akiről csak annyi maradt fenn, hogy a lyceumban árulta _ _ c_r­­ím’t tenviAri VOJ­­ évről-évre a dalmait. A múlt század folyamán is jártak vagy telepedtek le Pé­csett olasz iparosok és keres­1848-ban csoportostul kiáltás csattant fel puska­tőttek a városba trieszti be­az óraközökben a süteményeit nagy sikerrel. A város népe dermedt csöndben hallgatta az elnyomók parancsait, amikor reskedők a hires mecseki bor megvásárlása és Amerikába való kivitele céljából. Ugyan­ekkor, az 1840-es években jó­­nevű cukrász volt Pécsett Scartazini János. Cukrászsüte­ményei, különösen pedig a tor­tái öregbítették hírnevét. Le­származottai teljesen megma­lövésként: „Éljen Kossuth! Az olasz kifliárus volt a me­rész közbekiáltó. Bátor tetté­ért azonban az életével fize­tett. Az osztrák katonai pa­rancsnok ott nyomban agyon­lövette a Szentháromság-szo­bor közelében. A derék olasz életét adta a gyárosodva folytatták beván- magyar szabadságért, akárcsak tette 1780-ban. A palota Pécs műemlékei között szerep­el ma is.­­ Olasz mester munkáját sejt­hetjük a Lyceum u. 4. sz. haj­dani páloskolostor 1760-ból származó géniuszszobros köka­­dorolt ősük mesterségét, puzatának elkészítésében is, mert a római Porta Plán-túli pálos rendház kapuját utánoz­za. Az 1910-es évek elején még megvolt a Mindszentek teme­tőjében Pietro Gianone olasz annyi magyar Garibaldi olda­lán, az idegen elnyomók ellen vívott harcokban, a Risorgi­mento küzdelmeiben, melyek­nek eredményeképpen végre . .. ___... létrejött az egységes Olaszos- ingozzláv vasútaknál a vasut szag.­s tranzitforgalomból származó HERNÁDY FERENC­­ kiadásokat. Az 1848—49-es magyar pol­gári forradalom és szabadság­­harc bukása után a helytartó­­tanács nagy buzgalommal ke­restetett Baranyában is egy bizonyos Bigname forradalmi emisszáriust és Elenco Cantari Megállapodás a Jugoszlávián át vezető magyar tranzitforgalom növeléséről A magyar külkereskedelmi minisztérium szállítmányozási vállalata, a MASPED és a ju­goszláv vasútigaz­gatóság meg­­állap­odott a Jugoszlávián át vezető magyar tranzitforgalom növelésében. A megállapodás értelmében a magyar külkereskedelmi vál­lalatok különböző magyar áru­kat szállítanak Jugoszláviába, amelyek ellenértéke fedezi a

Next