Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)
1956-04-04 / 81. szám
Éljen a magyar szabadság és függetlenség születésének nagy napja, április 4! Díszünnepség hazánk felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából Hosszú hetek megfeszített munkája előzte meg hazánk felszabadulásának 11. évfordulóját. S a mozgalmas hetek meghozták az eredményt. Megyénk bányászai, ipari munkásai, dolgozó parasztjai nagyszerű eredményekkel köszöntötték felszabadulásunk ünnepét. Győzelmi jelentés (Folytatás az 1. oldalról) ban, műveltségében, szorgalmában is nagy előrehaladást értünk el. Megváltozott az élet, megváltoztak benne az emberek és előttünk áll a biztos jövő. — Könnyebb, rövidebb az út a kitűzött célhoz, ha követjük azt, aki már végig járta, elmagyarázza, megmutatja merre menjünk, nehogy kerülővel jussunk oda. Az idősebb testvér segítsége, tanácsa mindig nagy kincs. Ilyen testvéri segítséget és tanácsot ad nekünk a Szovjetunió. Tanulunk tapasztalataiból, élvezzük segítségét, végigtekintjük útját, hogy a mi saját viszonyainknak megfelelően könnyebben, gyorsabban jussunk a célhoz, így hasznosítsuk mi az SZKP XX. kongresszusának tapasztalatait, amelyeknek nemcsak a Szovjetunió életében, de hazánkban is, az egész nemzetközi életben óriási jelentőségük van. Lenin szelleme, forradalmisága érződött ezen a kongresszuson. Lenin tanításait alkalmazta napjaink történelmére az SZKP Központi Bizottsága, a XX. kongresszus. Magasra emelte Lenin forradalmi zászlaját, eltüntette azt a mesterséges homályt, amellyel egye-, sok óriási forradalmi szerepét, életének nagy művét feledtetni próbálták. Lenint nem lehet elfeledtetni. Igaz az a mondás, hogy „Lenin él, Lenin élt, Lenin élni fog!“ Nekünk nagyon alaposan kell tanulmányoznunk a XX. pártkongrsszus anyagát és bátran, körültekintően alkalmaznunk az élet minden területére. Számunkra nagyon fontos tanulságot jelent a személyi kultusz káros következme,nyemek bátor feltárása, a kollektív vezetés erősítése. Bátran kell harcolnunk minden kiskirályoskodás, diktátoroskodás ellen. Küzdeni kell minden csalhatatlannak vélt bölcs merevsége, kárt okozó kísérlete ellen. A kollektív vezetés az az erő, amely képes arra, hogy meggyorsítsa előrehaladásunkat, gazdagítsa erdeményeinket A magukat csalhatatlan bölcsnek vélőknek pedig figyelmükbe ajánljuk azt a közmondást, hoy: „Több ész többet tud, több szem többet lát" — még akk is, ha bármilyen okos is az illető. Nekünk nagyon fontos, hogy mindenkivel megértessük a néptömegek szerepét, jelentőségét. Ez nem új kérdés, de nagyon fontos, mert a személyi kultusz káros következményeként háttérbe szorult ez a rendkívül nagyjelentőségű feladat. Évszázadokkal ezelőtt a leghaladóbb írók és gondolkodók felismerték a tömegek történelmi szerepét. Bessenyei György, a magyar felvilágosodás első nagy írója a következő hasonlattal ír a nép nagy szerepéről: „Tudod-e, hogy vedd a köznépet az emberi rendek között? Úgy, mint a tengert a folyóvizek között. Minden folyóvíz a tengerből szakad, azáltal tápláltatok, s oda fordul vissza.“ Mi azt valljuk, hogy az emberek maguk alkotják történelmüket, hogy az élet minden területén csakis a tömegek képesek maradandó alkotásokat, vagy maradandó változásokat létrehozni. A történelem alkotói a dolgozó tömegek. Állásfoglalásuktól, tevékenységüktől egy-egy rendszer előrehaladásának üteme vagy egyhelyben topogása. — sőt, mint a történelem bizonyítja, bukása is függ. Nekünk nagyon fontos, hogy a néptömegek szerepéről szóló tanításokat alaposan tanulmányozzuk és az eddigieknél jobban vegyük figyelembe a dolgozó nép javaslatait, észrevételeit. A jövőben az eddigieknél is jobban kérjük a dolgozók véleményét és bízzunkmeg bátrabban az emberek tapasztalataiban, segíteni akarásában. Ez most nagyon sürgős tennivaló. Javul kapcsolatunk a szocializmust építő Jugoszláviával . A XX. pártkongresszus elvi megállapításai azokból a tapasztalatokból is táplálkoztak, amelyeket a Szovjetunió külpolitikája az utóbbi 3 évben elért. E politika nyomán rendeződtek azok a súlyos tévedések, amelyek következménye volt többek között az, hogy megszakadt kapcsolatunk a szocializmust építő jugoszláv néppel. Nekünk őszinte örömünk, hogy kapcsolatunk megjavult és egyre inkább javul a szocializmust építő szomszédos Jugoszláviával. Külön örömünkre szolgál, hogy a mai nagy ünnepünkön itt üdvözölhetjük jugoszláv elvtársainkat. Tiszta szívünkből kívánjuk, hogy érezzék jól magukat nálunk és vigyék el üdvözletünket a jugoszláv dolgozó népnek. A történelem számos eseménye példázza, hogy a haladás ügyéért folyó harcban népeink mindig egymásra találtak. Amiért Ady Endre a „Magyar jakobinus dala“ című költeményében esedezett, az valósággá vált. A zsibbadt vágyból egy erős akarat lett, a magyar, az oláh, a szláv bánatból pedig közös öröm: a szabadság, a szocializmus építésének öröme. Találkoztunk nemcsak az eszmebarrikádokon, de a kölcsönös megsegítés, támogatás békés bástyáin is. Pécs és Baranya dolgozói nevében sok sikert, jó egészséget kívánunk a szomszédos Eszék és környéke dolgozóinak. Biztosak vagyunk abban, hogy egyre fejlődő baráti, elvtársi kapcsolataink a magyar és jugoszláv népnek üdvére válik. összes eddigi eredményeinket pártunknak köszönhetjük összes eddigi eredményeinket a gazdag hagyományokkal rendelkező, mártírok és hősök emlékével nevelő pártunknak köszönhetjük. Az elmúlt évek azonban nemcsak eredményekben gazdagok, dicsőségtől fényesek, hanem voltak közben nehézségeink, botlásaink is. Akadtak olyanok is, akik csak a nehézségeket akarták meglátni, siránkoztak, eltúlozták a bajokat és az eredmények mellett becsukott szemmel mentek el. Mi nem mondjuk egy szóval sem, hogy nem követtünk el hibát, hogy nincsenek nehézségeink, hogy a bajokról, akadályokról, saját hibáinkról félrefogásainkról ne beszéljünk és a hibákból ne okuljunk. Ebben van a mi pártunk ereje. De azt sem engedjük, hogy népünk hősi munkáját, pártunk győzelmes harcát, eddigi nagyszerű eredményeinket lebecsüljék, gyalázzák. Mi ki akartuk és ki is fogjuk javítani hibáinkat, büszkék vagyunk eredményeinkre, mert ezekben népünk hősi erőfeszítései öltenek testet. Az ünnepi beszéd elhangzása után, Bunyevác Moco elvtárs emelkedett szólásra és átadta a baráti jugoszláv nép üdvözletét Pécs és Baranya dolgozóinak. Az Internacionálé elhangzása után színvonalas kultúrműsor következett. Ünnepségek hazánk felszabadulásának 11. évfordulóján PÉCSETT Zenés ébresztő Hazánk felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából, április 4-én, szerdán reggel 7-től 8 óráig az ifjúsági zenekarok zenés ébresztővel köszöntik a zászlódíszbe öltözött város lakosságát. Pécsszabolcson reggel 7-től 8 óráig a bányászzenekar ad zenés ébresztőt és térzenét. Megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművét Ma, szerdán délelőtt 9 órakor a pécsi központi temetőben sor kerül a szovjet hősök emlékművének megkoszorúzására. Az ünnepi beszédet Győrkő Antal elvtárs, Pécs város tanácsának vb. elnöke mondja, majd a párt- és tömegszervezetek, a fegyveres alakulatok, üzemek, hivatalok, intézmények, iskolák megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművét. A koszorúzás ideje alatt a pécsszabolcsi bányászzenekar gyászindulókat játszik. A koszorúzási ünnepség az Internacionáléval és a honvédség díszszázadának tisztelgésével ér véget. Jutalomműsor a termelésben élenjáró dolgozóknak A Szakszervezetek Baranya Megyei Tanácsa április 4-én, szerdán délelőtt fél 11 órakor jutalomműsort ad a termelésben élenjáró dolgozóknak a November 7 Kultúrotthonban. A megnyitóbeszédet Nagy István, a kultúrotthon igazgatója mondja. Fellépnek: Haskó Magda, Fehér Pál, az Állami Operaház tagjai. Takács Margit, Kovács Anni, Somló Ferenc, Rabb József, Zombori Béla, a Pécsi Nemzeti Színház tagjai. Zongorán kísér Lászlóffy Lajos karnagy. Közreműködik a pécsi népizenekar Dörömböző Géza vezetésével. KOMLÓN Április 4-én zenés ébresztővel köszöntik a város dolgozóit. Utána a belvárosi és kökönyösi főtéren térzenét adnak. Délelőtt 10 órakor a fiatal sportolók felszabadulási váltófutást rendeznek. Ugyanezen időben a keletkökönyösi általános iskola tanulói röplabda felszabadulási villámtornát tartanak, a MOHOSZ-alapszervezetek pedig sportlövész emlékversenyt rendeznek. últeljesítették tervüket a pécsi bányászok A Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozói április 2-án 101,1 százalékra teljesítették napi tervüket. A kerületek közül különösen a vasasiak értek el szép eredményt, a hónap első napjára esedékes tervet 5,5 százalékkal túlteljesítették. Harmadikén minden erőt az április 4-re tett felajánlás teljesítésére mozgósítottak. Azzal az ígérettel szálltak le a bányába, hogy azt az 1448 tonna szenet is, amely az 1600 tonnás vállalás teljesítéséből még kitermelésre várt, maradéktalanul felszínre szállítják. Harminchétezer forint megtakarítást Wewarka Ferenc kőművesbrigádja a Porcelángyár I.— II.-es kemencéinek felújítási munkálatait végezte az elmúlt hetekben. A brigád tagjai vállalták, hogy óvatosan bontják a falakat, s a kiszedett drága h amott-téglát újra beépítik. Vállalásukat teljesítették, s ezzel 37151 forint megtakarítást értek el. Az eredményben nagy része van Harka Győző beruházási osztályvezetőnek is, aki a munkákat irányította. A Porcelángyárban más kiemelkedő eredmények is születtek a felszabadulási hét versenyében. Eicher József szigetelőkorongos 192 százalékot, Szalontai Gyula szigetelőkorongos 213, és Gulyás Béla korongos 172 százalékos eredményt ért el. Verseny az erdőn Bár a részletes zárójelentések még csak ezután futnak be a Mecseki Állami Erdőgazdasághoz , a felszabadulási munkaverseny sikereinek már nem egy jelentős eredményéről számolhatunk be. Az alsókövesdi erdészetben dolgozik Serdán János fakitermelő munkacsapata, amely annakidején arra kötelezte magát, hogy 80 köbméter fát termel ki. Serdánék április 3-ra, a felszabadulási verseny befejező napjára már túlhaladtak a 120 köbméteren is. A sellyei erdészetben a fogatosokat említjük meg első helyen. György Ferenc és Bari József azt vállalták, hogy normájukat a felszabadulási verseny során 130 százalékra teljesítik, ezt még tíz százalékkal túl is szárnyalták. A vajszlói erdészetben a Nyíri-, kőtélterhelő munkacsapat 60 köbméteres napi felajánlását a Molnár János-féle fogatos brigád 1200 köbméteres mozgatási felajánlásával együtt már március 31- re becsülettel teljesítette. A vajszlói erdészetnek szántóterületei is vannak, melyen már elvetették a zabot és az árpát is. Hetvehelyen Csapó Mihály felterhelő munkacsapata naponta három köbméterrel több munkát végzett, mint amenynyit (30 köbméter) felajánlott. A pécsi erdészetben Balatonyi Ferenc fogatbrigádja 3,8 helyett 4, Hohmann Antal pedig 4 köbméteres felajánlását 5,15 köbméterre teljesítette. A felszabadulási verseny során március havi teljesítményével másodízben érdemelte már ki Hohmann elvtárs a „Szakma Kiváló Dolgozója“ kitüntetést és a vele járó, egyhavi keresetének megfelelő pénzjutalmat. Kasza Ferenc igazgató Hetvenötezer köbméter gáznyereség Az E. M. Baranya Megyei Építőipari Vállalatának három szakmunkása a Porcelángyár kályhacsempe-üzemének olajfűtését szereli. A gyár kevés gázzal rendelkezik, ezért sürgős a munka. A szakemberek — Kövesdi Miklós, Horváth Béla és Szabó István szerelők — vállalták, hogy a szükséges 25 nap helyett 10 nap alatt elvégzik a munkát. Felajánlásukat tegnap délután 4 órakor, a módosított határidő előtt egy nappal teljesítették, s ezzel a Porcelángyárnak 75 ezer köbméter gázt takarítottak meg, amit máshol használhatnak fel. CSÁKÁNY IMRE termelési felelős Egy távirat, amely önmagáért beszél „Villány község dolgozó parasztsága nevében jelentjük, hogy első negyedévi begyűjtési tervünket hízott sertésből 186, tojásból 300 (háromszáz), baromfiból 115, tejből 151 százalékra teljesítettük, vágómarhából pedig az egész esztendei kötelezettség már begyűjtőhelyre került.’4 Láng Gyula MDP-titkár, Sárkány Ferencné v. b.-elnök, Kovács János begyűjtési megbízott. Kessler Mária nyerte a serleget Többször hírt adtunk arról, hogy a Hirdi Kenderfonógyár versenyt hirdetett a 100 százalékon alul dolgozóknak. A győztesnek a legnagyobb teljesítményemelkedést kell elérni. A verseny eldőlt. Győztes Keszler Mária vizesfonónő, aki 82,7 százalékos teljesítményét a felszabadulási verseny során 105 százalékra emelte. A második helyezést Técell Mária vizesfonónő érte el. Jobb kokszot adott az üzem A Pécsi Kokszművek Kemérkeüzemének dolgozói felajánlották, hogy 2 százalékkal csökkentik a kokszport. Vállalásukat 5 százalékra teljesítették. A koksztermelés forintértékét a megfogadott 4 százalék helyett 11,1 százalékra teljesítették, ezzel 101 ezer forint többletbevételt szereztek üzemüknek. A vállalás teljesítésében Féki János, Szegedi István, Fucsek Antal brigádjai vettek részt. Horváth József művezető FURCSA ÖRÖKSÉG... Csillogóhátú parányi bogárka mászik a durva, agyonsikált asztallap hasadékában. Roskó apó keze feje előtt megáll, — mintha csodálkozásra késztetné e váratlan akadály — majd elindul, fölkapaszkodik a hüvelykujjon, átballag a kézfejen és lefele eltűnik a túloldalon. A kéz pedig mozdulatlan marad. E látványra szeretném az öreget felrázni, de hang is alig jön ki a torkomon. — Nem érzi? Felém fordítja arcát, nem tudom lát-e homályos, vizenyben úszó szemével. Mintha valahonnét a pincéből hallanám fakó hangját: — Mit fiam? — A bogarat! Mászott a kezén ...! Fejét hátraveti, s úgy nevet, szinte hangtalanul, csak sípolás szakad föl a melléből: — Hun van itt bogár? Bolond vagy te fiam...! Szája, — amelyet a ráncok egyre öszszébb zsugorítanak, — így foghíjasan, olyan mint egy sötét kút. Tovább nevet, azt mondja nincs bogár, pedig van, én tudom, azaz hogy volt, mert láttam, csak ő nem érzi. Nem érzi, mert ez a tenyér több mint egy emberöltőn át csak gyeplőt és ostort fogott, ekét, kapát, fejszét és szalmacsutakot. Néha— ugyan a gazda nyakát is, — de akkor meg az ő kezét fogta a bilincs, amit a csendőr csuklójára csapott. Ez a kéz ezért nem érez már. Félévszázadnyi embertelen munkában lassan megkövesedett, fölvastagodott a bőr, mint a csizmatalp. Kiverhetné rajta akár a pipa parazsát, ott hamvadna el nyitott markában, egyetlen szisszenés nélkül. öreg Roskó István, kezét az asztallapján pihenteti. Mellette egy kékfedelű, foszladozó könyv. Ez a könyv most 62 esztendős, tizenkét évvel fiatalabb ennél a fonnyadt, erős ökölnél. Forgatom az elsárgult, klatintás lapokat. Az első oldalra azt írták, hogy „Szolgálati cselédkönyv”. Alatta: „Roskó István, született Baracskán, 1882-ben ...” Tehát 74 éve! A könyv kiadatott Léván, a „Tisztelt főbírói hivatalban . ..S ahogy betűzöm a „személyleírás" rovatát, szorongó érzés fog el: zárójelben magam rajzolom meg Roskó apót a régi bejegyzéssel szemben, hogy lásd, mivé válik az ember, néhány évtizedes robotban. Termete: növendék, (görnyedt), — arcza: hosszas, (zsugorodott, fáradt),, — szeme: barna, (fénytelen szürke), — szája: rendes, (ráncbafutó, vértelen), haja: szőke, (fehér mint a hideg zúzmara), — fogai épek, (nincsenek...). Közel hajol hozzám: — Ez a könyv nem ér ám! Mert tizenkét éves voltam, amikor kaptam. A törvény csak akkor engedélyezte. De dolgozni, azt engedtek. Sokkal előbb ■.» — Mikor előbb? Kipillant az udvarra, a kutya hajtja a ludakat, azok csapnak ilyen éktelen nagy zajt. — Mikor? Hát úgy... hét éves lehettem ... Hét év. De lehet, hogy hat. Vagy éppen nyolc. Pontosan már nem is emlékezik. Mindegy. Gyerek volt, pendelyes hétesztendős gyerek, akinek értelme még csak akkor kezdett bontakozni. És már kenyeret keresett... Hogyan éltünk mi, hogyan figyeltük egyre sürgetőbb kíváncsisággal az élet napi eseményeit, hét esztendős korunkban? Az iskolában akkor tanultam az „Anyám tyúkját". — Emlékszem rá, képzeletemben a világ határát a szomszédos utca sejtelmesen bozótos, sötét telkei, romházai képezték. — Meztelbb másztam meg az öreg plébános cseresznyefáját. — Vagy amikor sötétedés után anyám a pékhez küldött, az úttest közepén haladtam hangosan, kackiásan fütyörészve, mert féltem.... a sötéttől. Valamiképpen hát ilyen voltam én hétesztendős koromban, mit sem tudva arról, hogy van „kenyérkereset?” és éhezés és robot is a világon. És akkor Roskó István, vagy nem is, hanem inkább Pista, vagy talán Pisti, már a cséplőgép alól kaparta ki a pelyvát és a töreket. A por meg lerakódott a torkára, gyengécske tüdejére, rárakódott forró gyerekszívére ... és nyomta, nyomta őt az irdatlan nagy szegénység. S ha éppen miami baja történne a gépnél? Ki kéri számon? Kirántanák a gép alól, talán lábánál fogva, mint egy autóütötte kóborkutyát, aztán.... A gazda vállatván: még cselédkönyve sincs! Nem felel érte senki. Hát ilyen háborgó gyerekből cseperedett emberré Roskó István bátyánk. Itt a cselédkönyv, önéletrajz ez, amelyet, hatvankét éven át írtak. Intézők, kulákok, gazdagon elözvegyült asszonyok, káptalani kanonokok és falusi plébánosok, hol Léván és Pilismaróton, rapta Dömsödön és Barahorczon, de ki tudja még hol nem, kanyarították rá a füzet lapjaira a „jellemzést”: „Hűséges, megbízható, tisztelettudó, szorgalmas . . ,* miegymás.