Dunántúli Napló, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

Derűlátással A legteljesebb bizakodással szünk építő munkánk idei fvfeladatainak sikeres meg­hiúsítása elé. Meggyőződé­­nk, hogy minden alapunk egvan erre a derűlátásra. Apró Antal elvtárs mond­­ezeket a szavakat az oz­­ággyűlés pénteki ülésén. Az­szággyűlés tanácskozását­gyelemmel kísérve az ember van ezekre a gondolatokra­­. Igen, derűlátással nézhé­­nk a jövő elé, és közelebbi vőnk, az 1960-as év bátra­im hónapjai elé. M­­ire alapozhatjuk mi a de­­­látásunkat? A felelet ké­­nfekvő: a saját munkánkra, munkások, a dolgozó pa­­tettok és értelmiségi dolga­­­ink munkájára. Ez a jó munka, az egész szag jó munkája a múlá­sban, az országgyűlésen el­­ngzott számadatokban te­tik meg a lapok hasábjain, iövetlenül pedig nap mint­­ megjelennek a szemünk­et az eredmények. Az ot­­t, ahol építőmunkások kéz­nek munkába egy új ház ü­ésénél, a kirakatokban, az új cikkek jelennek meg, boltokban, ahol szinte ki­­írhatatlan árutömeget­­ a raktár, és az embere­it, akik egyre jobban öltöz­­k, még hétköznap is, a vá­rnapokról nem is beszélve.­­ emberek a munkahelyü­­n pedig új gépekben, a jobb munkakörülményekben az ál­­lánosan és mindig javuló ngulatban találhatják meg­nak a jobb munkának ar edményeit, amelyek a sta­tikában azután számada­­ttá jegecesednek. Az idén, ha a terveinket tevesen megvalósítjuk, ak­­i a nemzeti jövedelmünk 5 százalékkal lesz magasabb 1951 évinél. Iparunk ter­mése pedig az eredeti há­­m-éves terv szerinti 22 szá­lakkal szelében 35 százalék­k emelkedést ér el. Az ad­'tt terv szerint a bérből fizetésből élők egy főre a reáljövedelme 1957-hez r­ó­hat—nyolc százalékkal­­ volna az idei év végére, és ha a jelenlegi ter­­eket maradéktalanul vég­­e­yjuk, ha jól dolgozunk, az nyolc, illetve tizenöt zelékes reálbér emelkedé­­e számíthatunk. Tehát ha a terveinket va­­n váltjuk, ha nem marad senki részéről a jó munka, mindnyájan teljes lendü­l, dolgozunk azért, hogy több mellett egyre inkább iban is termeljünk, akkor év végén is ugyanolyan átlátással készülődhetünk következő évekre, mint ilyennel most az 1960-as feladatait fogadjuk. W­AFLO Iúj műanyag a láthatáron? Érdekes újítás a cipőgyári bőr­hulladék felhasználására A cipőgyárakban naponta tonnaszám gyűlik fel az úgy­nevezett frézpor, amely a talp­szél és a talpfelület csiszolá­sakor keletkezik. Ez a fűrész­­porfinomságú bőrhulladék az eddigi gyakorlat szerint az esetek nagy részében a gyári kazánokban semmisült meg. Lehet, hogy sokan gondol­tak arra, hogy ezt a hulladé­kot meg kellene valamiképpen menteni a pusztulástól, de ez­­idáig még megoldatlan ez a kérdés. Illetve úgy tűnik, hogy most már sikerül megtalálni a frézpor felhasználásának a módját. Szalai Lajos, a Minőségellen­őrző Vállalat Baranya megyei exportátvevője kidolgozott egy eljárást, amely alkalmasnak látszik a bőrcsiszolat haszno­sítására. Az eljárás lényege: a bőrt PVC anyaggal összehengerlik, így megfelelő szilárdságú, ko­pásálló cipőtalpként felhasz­nálható lemezeket nyernek. A lemezekben a PVC csak kötőanyagként szerepel, így az új anyag csaknem teljes egé­szében megtartja a bőr tulaj­donságait. Keménysége a PVC kötőanyag adagolásával tetszés szerint változtatható aszerint, hogy milyen célra kívánják felhasználni. Az új anyagot a Budapesti Diszkerámia és Mű­anyag KSZ PVC szőnyeggyártó gépén állították elő egyelőre csak egészen kis mennyiség­ben, csupán a kísérletek cél­jára. Az új anyaggal foglalkozott a Kereskedelmi Minőségellen­őrző Intézet is, és a követke­ző szakvéleményt adta a kü­lönböző kísérletek után: „Ko­pási ellenállásuk (A bemuta­tott mintalemezekről van szó, szerk.) megfelelő, és így sarok felső fok­nak felhasználható. Talp céljára esetleg jobban lá­gyított kivitelben megfelelőbb, így készített újabb minta vizs­gálata célszerű lenne.“­­ Ez a szakvélemény lényegé­ben azt jelenti, hogy az új anyag bevált, felhasználható Egyelőre sarokfoltnak, de meg van a módja, hogy a további kísérletek során kialakuljon a talpalásra is megfelelő típus is. A sarokfoltként való fel­­használás is jelentős lépést je­lent. Ha csak azt vesszük szá­mításba, hogy a saroknak meg­felelő talpbőr kilója negyven forint, az új anyag kilója pe­dig mintegy húsz forintért ál­lítható elő, máris jelentős meg­takarítás mutatkozik. Ezenfe­lül előnyös az új anyag hasz­nálata abból a szempontból is, hogy segítségével kiküszöböl­hető a darabokban összeállí­tott sarokfolt, amit bértaka­rékossági szempontból vezettek be a gyakorlatba, de rendkí­vül munkaigényessége miatt nem gazdaságos megoldás. Az új anyagból stáncológépeken készíthető el a sarokfolt, nem feltétlen szükséges kézzel ki­faragni és összeállítani. A meg­takarítás tehát országos vi­szonylatban, de még gyári vi­szonylatban is óriási lenne. Meg kell jegyezni, hogy az új anyag tökéletesen megmun­kálható a cipőipar hagyomá­nyos módszereivel, tehát fa­ragható, csiszolható, reszelhető éppúgy mint a bőr. Mivel anyagának a többsége tulaj-­­ donképpen bőr, a természetes lélegzése is biztosított és épp­úgy festhető is mint a talp­bőr, emellett jó tulajdonsága hogy a vízzel szemben bizo­nyos mértékig ellenállóbb mint a hagyományos talpbőr Jelenleg a Könnyűipari Mi­nisztérium Bőr- és Cipőipari Igazgatósága foglalkozik az újítással. Várhatólag hamaro­san sor kerül az új talpanyag gyakorlati kipróbálására is. Egyelőre a sarokfoltként való kipróbálását kezdik meg, de Szalai Lajos, az újító tovább kísérletezik, hogy mielőbb si­kerüljön a talpalásra is fel­használható anyagot előállítani Ha a gyakorlat során is ki­állja a próbát az új műanyag, akkor komoly értékké válik a cipőgyárak kazánjaiba kerülő frézpor, és ismét milliókat ta­karíthatunk meg egy újítással. Megemlékezés Rózsa Ferencről, a magyar sajtó mártírjáról Hétfőn — a magyar sajtó napja alkalmából —­­kegyele­­tes koszorúzási ünnepséget tartottak Rózsa Ferencnek, a Szabad Nép mártírhalált halt első szerkesztőjének, a Nép­­szabadság székházának elő­csarnokában elhelyezett em­léktáblájánál. Az ünnepségen részt vett Nemes Dezső, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Népszabadság szerkesztő bi­zottságának vezetője, Szarka­­sits Árpád, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, vala­mint a magyar újságírás több vezető személyisége, a Nyom­da- és Papíripari Dolgozók képviselői, a baráti országok sajtójának munkatársai. Gács László, a Magyar Rádió és Te­levízió elnöke méltatta Rózsa Ferencnek a forradalmi párt­munkában eltöltött sokéves munkásságát, majd a szer­kesztőségek küldöttségei elhe­lyezték a megemlékezés virá­gait a mártír emléktábláján. Az ünnepség az Internacio­­nálé hangjaival ért véget. Időjárásjelen­té­s Várható időjárás kedd estig: csökkenő felhőzet, fokozódó pá­rásság mérséklődő északi, észak­keleti szél, hideg idő. Várható legalacsonyabb hőmér­séklet ma éjjel: mínusz tíz—mínusz tizenöt, a keleti megyékben he­lyenként mínusz tizenöt—mínusz 10 fok. Legmagasabb nappali hő­­mérséklet kedden mínusz 2—mí­nusz öt fok között. Távolabbi kilátások: a hideg idő tovább tart A Duna-Bizottság megünnepelte alakulásának 10. évfordulóját A Duna-Bizottság január 20-tól 30-ig Budapesten meg­tartott 18. jubileumi üléssza­kán megünnepelte a bizottság megalakulásának tizedik év­fordulóját. Az ülésszak napirendjén a dunai hajózás további megja­vítására irányuló fontos kér­dése­k szerepeltek A tanácsko­zások után — amelyeken a tagállamok valamennyi kép­viselője részt vett — határo­zatokat hoztak csatornatípu­sok létesítéséről, valamint hidrotechnikai munkálatokról szóló javaslatok ügyében. Ezen kívül elfogadták a dunai hajó­­utak kiépítése egységes rend­szerének módosításáról szóló javaslatokat, és a Duna-Bizott­ság 1960. évi munkatervét. Az ülésszak a bizottság els­ő­nökévé S. Petrovicsot, Jugo­ I­szlávia képviselőjét, alelnök­ké pedig Puja Frigyest, Ma­­gyarország képviselőjét válasz­tották, míg a bizottság titkára Kriszto Sztojcsev Bulgária képviselője lett. M. Rusut (Ro­mánia) a Duna-Bizottság appa­rátusának igazgatójává nevez­ték ki. A Duna-Bizottság tit­kársága és hivatala tisztviselői állásait a tagállamok között egyenlő arányban osztották szét. Az ülésszak munkájában részt vett Ausztria, a Duna- Bizottság új tagja, továbbá az ENSZ Európai Gazdasági Bi­zottságának, s a Vaskapu Fo­lyami Igazgatásának megfi­gyelői, valamint a Német Szövetségi Köztársaság szak­értői. A Duna-Bizottság legköze­lebbi rendes ülésszakát 1968 január 18-án tartják. Bizonyítványosztás Hétfőn az általános és közép­iskolákban kiosztották a félévi bizonyítványokat, öt hónap munkájának tükrét vették ke­zükbe a tanulók. Sokféle ké­pet mutat ez a tükör. Néhány­ba alkalmunk volt betekinteni. Már kiosztották a bizonyítvá­nyokat. Csillognak a szemek, mindenkinek derül az arca, csak egy fiú szegi le a fejét: Ó... Miklós. Bizony az ő bi­zonyítványa nem valami dicsé­retes. — Mi volt az oka, hogy nem tudott jobb eredményt elérni? * — Ma már látom, hogy könnyelmű voltam, nem tet­tem meg mindazt, amire fu­totta volna az erőmből. Csak későn ébredtem már rá, hogy ez nem mehet így tovább, mert az egyik tantárgyból nagyon gyengén állok. Megpróbáltam még javítani, de már minden késő volt. ■— Hogyan akarja év végére kijavítani az eredményt? •— Nem az év végére, ha­nem már háromnegyed évre szeretném a jegyemet kijaví­tani, meg fogom mutatni, hogy többre is képes vagyok, mint amit eddig produkáltam. Minden felelete jeles Szigeti György a Széchenyi gimnázium II. osztályába jár. Két éve, hogy szerencsétlenül járt, kalciumkloráttal kísérle­tezett otthon, a főzőpohár fel­robbant és ő elvesztette mind­­két szeme világát Szigeti Gyul­­s első bizonyítvány­át azonban gimnáziumba jár,­­két éve kitűnő tanuló, akinek eddig is minden felelete jeles volt Dunai Évike az Ágoston téri iskola első osztályába jár. Sok­sok izgalom előzte meg a bi­zonyítványos­ztás napját. Évike jól tanul, amikor megjön az is­— Mindennap másik osztály­társam jön el hozzám, aki fel­olvassa a leckét így készülök mindig a másnapi órákra: Legszebb ajándék a bizonyítványért —B­anyu csókja. EGY EMBERNEK... mint gyerek a rajzlapon, ké­ny füstjét kacskaringózza, ívben pörög az eszterga­­ly-­ról a kékszínű acélfor­­■s A fúrógép hegye sírva í­r, fényes vasba, olaj­­­marógép tömzsi tes­­öbb mint száz munkás­t, kezében fogantyút, ka­pcsot, szerszámot. Az Építő­­k­arbantartó Vállalat határ­­s szerelőcsarnokában szinte ’ reszket a vasporszagú te­izenhat milliméteres gomb­­a’, hajlít sablonon és még nála a ..szakiknak“, hogy így, azt meg úgy. Leveszi pillanatra a kék, eléggé ’ott micisapkát, megtörli Janék ősz haját, s csak az­­n nyújtja kezét.­­ Dez­se Gyula lakatos, ovid sétára indulunk a tónkban. A mennyezetről darura nézek, majd az id új gépre. Nemrég épít­­ett a csarnokot. ■ ötvenben — ahogy a trib­­mondják, — mert én öt­három óta vagyok itt — látja a zúgáson keresztül, légy-öt pallót vasaltak meg öböl készítettek satupadot, indult az üzem. Mikor én­em, még csak ötvenen vol­t. Betonkeverőket javítot­tunk. Az idén meg már gépe­ket is gyártunk. — Régóta szakmunkás? — Huszonhatban szabadul­tam. Pesten a Weisz Manfréd­­nél, pedig az nagy gyár volt, ölünkből ettünk és ha mosdot­tunk, a vizet csak vékonyan volt szabad ereszteni, hogy ne foggy­on sok belőle. A miénk kicsi üzem, ehhez képest, de az öltözőt, meg a fürdőt is megnézheti. Szépek. De a kul­túrterem is. — Más munkához is ért a lakatosszakmán kívül? Esztergályos is voltam, marós is. — Kötinyebbedett-e munkája az elmúlt években? — De ,még mennyire! Kap­tunk kérem egy kombinált idomvasvágó- és lyukasztógé­pet, egy ponthegesztőt, több elektromos kisgépet. Házilag készítettünk el egy lemezhen­­gerlő-gépet. Ebben az évben egy csapóollót is várunk. Tes­sék elképzelni, azelőtt kézifű­résszel vesződtünk, bizony sok­szor megizzadt az ember. Az­tán a szegecselést elvégezni... De hát nemcsak könnyebb, hanem gyorsabb is lett a mun­ka. — Elismerem, szép dolog a fürdő, öltöző, hasznosak az új gépek, dehát Dezső bácsi sze­mély szerint hozott-e valamit a műszaki fejlesztés? — Úgy durván számítva 500 forintot. Ennyivel keresek többet, mint amikor idejöttem. Ezenkívül célprémium és néha jutalom is közbejön. Most ka­rácsony előtt is kaptam jutal­mat. Két heti nyereségrészese­désre számítok. Reméljük, jö­vőre is meglesz. Ebben az év­ben is tovább fejlődik a mi üzemünk. Valamikor csak épí­tőgépeket javítottunk. Később már épületszerkezeteket készí­tettünk, most már gépeket gyártunk. Tervünk másfélsze­rese a tavalyinak. Ugyebár, az építőipar új módszerekkel kell, hogy dolgozzon, ha azt a sok lakást fel akarja építeni. Több előregyártott elemre lesz szük­ség, így aztán maguk után húznak bennünket is. Egy-két év és komoly gépgyár lesz a mos­tani Építőgépkarbantartóból. A munkások keresete is maga­sabb lesz. — Most milyen anyagot mun­kál meg? — Az Ikarusz gyár részére belső kerítést csinálunk. Nézze csak azt a sablont. Az ember, ha spekulál kicsit, meg tudja könnyíteni munkáját. — Ha megkapja a nyereség­­részesedést, mire fordítja? — Gyűjtöttem össze már egy kis pénzt. Szeretnék venni egy hűtőszekrényt a feleségemnek, ötezerhatszáz forintba kerül a szovjet gép. Nagyon dicsérik. — Ez az esztendő sem kez­dődik rosszul, ugye? — A kongresszusi verseny segítségével sikerrel zártuk a múlt évet — mondják az iro­dán. Dehát ezt érezni az em­berek hangulatából is. Mi negyvenen-ötvenen a régiek közül láttuk, hogy ez a válla­lat mennyit fejlődött. Reggel amikor befelé tartok az üzem­be, gondolkodom sokat a dol­gokon. Tudja, milyen jó érzés, ha valaki szívesen megy a munkahelyére? összenői ké­rem az ember a gyárral egy idő után. Tavaly Hévizen vol­tam az asszonnyal, idén is el­megyek. Jól esik a pihenő. De az sem esik rosszul, ha újból bejövök ide. Pedig itt zúgnak a gépek, nagy a zaj, s bizony néha még fáraszt is a munka. De sokszor olyan tréfáló ked­vükben vannak az emberek... Csuda tudja mitől van, ne­héz megmagyarázni, mit is sze­ret az ember ezen a sok vason meg gépen? SZÜTS ISTVÁN s kólából, az az első, hogy elvé­gezze másnapi feladatait. A szorgalomnak meg is lett a jó eredménye. A­ki nem használta ki a drága időt A pécsi Pollack Mihály Építőipari Technikum IV. c. osztályában már megkezdődött az óra, amikor benyitottunk. Szeretnék leérettségizni, utá­na pedig beiratkozni a pécsi Jogtudományi Egyetemre. Sze­retem osztálytársaimat, akiit még a karácsonyi vakációban­­sem hagytak magamra, eljöt­tek hozzám, felolvastak egy­­egy regényrészletet. Különösen sokat köszönhetek Vörös György osztályfőnöknek, áld mindig készségesen segít fel­adataim elvégzésében. "MM* IBM Vörös György átadja a kitűnő bizonyítványt Szigeti Gyurinak.)

Next