Dunántúli Napló, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-01 / 51. szám

ILAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! D­UNÁNTÚLI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA I I11. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1960. MÁRCIUS 1. KEDD ipse ütemben A Statisztikai Hivatalnak, 1­959-es évről kiadott jelen­te megállapítja, hogy me­­sénkben az elmúlt évben az ír termelésének az emelke­­de állandó jellegű volt, de termelés üteme nem volt E­mletes. 1958. december­éhez mérten csak 1959. mától kezdődően emelke­­s termelés. Az iltemes­­i vizsgálata azt bizonyítja,­­ nemcsak az év végén, sem a negyedévek végén is­­ még rohammunka. —­r­ulja a jelentés. M így jo­­bban 2,3 százalékkal, októ­­rben pedig 7 százalékkal is kevesebb a termelés, az az előző negyedévet zá­­rónapban. Az egyenetlen termelés, a gyedévi és az évvégi haj­­munka semmiképpen sem inthető helyénvalónak, Ez az, hogy az ilyen hal­­k kisegítik az üzemeket, Halatokat, úgy, hogy sike­­r a negyedéves, vagy éves vüket teljesíteni, de e mel­­­t egy sor kihatásukban rosan befolyásolják a ter­mőmunkát. A hajráknak szinte elmú­­lhatatlan velejárója a túl­­iztatás, » kapkodással jüttjár a minőség romlása, negyedév­ végi hajrák né­­mségeket « támasztanak az igagel­látásban, — gondol­ok «idősorban az import­­jagokra, amelyeknek a be­­érzését rendkívül nehéz az venetlen termelésnek meg­­felően biztosítani. Az egye­­tlenség mindemellett az ex­­rtterv teljesítését is kedve­tlenül befolyásolja* Az idei év első hónapjának eredményeit tekintve, nem­zetünk egészen nyugodtak, eredmények ugyanis arról szólnek, hogy az egyenet­­a termelés nem szűnt meg **. Ebben az évben is,­e­galábbig az első j­ónap ered­­enyei alapja,, ezt mondhat­­“L ’ j^entkezik. lan^anszigetelőből a ter­­* 4 százalékra teljesítette a múlt év de­­eredményéhez viszo­itkn«aZ°ttban csak 78*7 szó­­eredményt ért el. -, - 0balból a decemberi rmc esnek 90,4 százalékát ^..^Várban a Kenderfo­?a“J‘barválla'atok terme­­nézzük, azt IKK ho^ f6­ cemboM ,anuárban jóval a alatt termelés színvona­­en dir'b^adtak. A Bere­­k­embeMmentgyár Példlaul * ,1 száz, termelésének csak 1 a ‘okát adta januar- 7 százM-^Letvári Cipőgyár ■cembeH ^kkal maradt el a ^ben termelése mögött. Persze i . »«érc» 15.0-S körülenények dSFOXStbantantó­b­ésképp tervteljes.tes 1 sikerUu­hetetlen, hogy indenütt Ua, december énvek neh* ?bjektív k°íát A hó végezik a munkát. “ ‘"‘a­m ÍSÜ­■S f ■«. A Sf * «■S-S bet válaszú^* nebe*cj£k ! egyenletes tbk- Mert i„het : alapja a tern. rme,és s előrehaladá T/1^ fo,y.?!*16. nek, csak ez í tak* *ejl«d® reális tervek az alapj i túlteljesítésén ,lesitésé!!!: that­ja csak neki ez bl*to* * ivének Meg akarjuk szüntetni a gyarmatosító rendszer súlyos örökségét Hruscsov elvtárs sajtóértekezlete­n Djakartában Djakarta (TASZSZ). Hrus­csov, a Szovjetunió Miniszter­­tanácsának elnöke hétfőn saj­tóértekezletet tartott Djakartá­­ban. Kijelentette, hogy látoga­tása során fontos, őszinte és igen hasznos beszélgetéseket folytatott az Indonéz Köztársa­ság elnökével és más államfér­fiakkal. Tárgyalásai felölelték a nemzetközi problémák széles körét, továbbá azt a kérdést, hogyan fejleszthetik tovább a Szovjetunió és Indonézia baráti kapcsolatait és együttműködé­sét A Szovjetunióval a keleti or­szágokkal kapcsolatos külpoli­tikájáról szólva Hruscsov ki­jelentette: *— Célunk a legszélesebb együttműködés, önzetlen gaz­dasági segítséget nyújtunk ezeknek az országoknak. A gazdasági, kulturális és egyéb együttműködés, amelyet a Szovjetunió az ázsiai országok­kal megteremt, elősegíti, hogy normális kapcsolatok alakul­janak ki az államok között és megszilárduljon a béke. Nem­zetközi téren ez a Szovjetunió fő célja. Más célja nincs és nem is volt. «*- A Szovjetunió gazdasági és technikai segélyprogramja egyre nagyobb elismerésre ta­lál — folytatta Hruscsov. — Országunk e téren egyre na­gyobb lehetőségekkel rendelke­zik. A szovjet kormányfő példa­ként említette a nagy ipari vállalatok építésében Indoné­­ziafn®k nyújtandó szovjet se­gítséget, továbbá az Indiában szovjet segítséggel épülő nagy ipari vállalatokat. Kijelentette, hogy a Szovjetunió más orszá­goknak is nyújt ugyanilyen ba­ráti segítséget. — őszintén segíteni akarjuk a gazdasági fejlődésben elma­radt országokat — folytatta — meg akarjuk szüntetni a gyar­matosító rendszer súlyos örök­ségét, meg akarjuk teremteni a szóbanforgó országok gyors gazdasági és kulturális fel­emelkedésének feltételeit. A Szovjetunió kedvezményes fel­tételekkel nyújtott hiteleinek az a célja, hogy a szóbanforgó országok rendelkezésére bo­csássa az eszközöket gazdasá­guk elsőrendű jelentőségű, kulcsfontosságú objektumai­nak megteremtéséhez. Hruscsov ezután korunk leg­fontosabb problémájáról ,­­a hosszú és tartós béke biztosí­tásáról, a fegyvernélküli, fe­szültség nélküli béke megte­remtéséről, egy háborúk nél­küli világ létrehozásáról szól­va kijelentette, hogy e kérdés megoldásának kulcsa: az álta­lános és teljes leszerelési prog­ram megvalósítása. A szovjet kormányfő végül válaszolt a tudósítók kérdései­re. Az első kérdést az Antara indonéz hírügynökség tudó­sítója tette fel. Megkérdezte, mit mondhat Hruscsov azok­ról a lapjelentésekről, hogy a Szovjetunió Ambon szige­tén állítólag katonai támasz­pontot akar építeni. Hruscsov így válaszolt: — Mit felelhetnék erre a kérdésre? Azt mondják, hogy egyetlen bolond annyi kérdést tehet fel, hogy tíz okos ember sem tud rá válaszolni (derült­ség). Kérem, ne értsenek félre, nem a kérdést feltevő újságíró­ról van szó. Minden jelenlévőt nemcsak okosnak, de egyene­sen lángésznek tartok, (derült­ség, „Jól van“ felkiáltások.). De hadd feleljek érdemben is a kérdésre, nehogy azt mond­ják, hogy Hruscsov kitérő vá­laszt adott. Aki figyelemmel kíséri a Szovjetunió politiká­ját, az tudja, hogy megszün­tettük külföldi katonai támasz­pontjainkat, csökkentjük fegy­veres erőink létszámát és kö­veteljük, hogy külföldön min­den katonai támaszpontot szá­moljanak fel, s minden ország kizárólag saját területén tart­son csap­atokat. Mi több, nem­csak a külföldi katonai támasz­pontok, de minden hadsereg teljes feloszlatásét javasol­tuk. Ezért az amtooni szovjet támaszpontról kifumdált osto­baság egyáltalán nem illik bele (Folytatás a 4. oldalon) Új létesítményeink A Pécsi Szénbányászati Tröszt szolgálati lakóépületei a Rét utcában. Derűs, nyugati tájolású loggiás lakásai, a leg­modernebb elvek szerint épül­tek. A két és félszobás laká­sokba beépített szekrényeket és beépített típus-konyhabú­tort Kónya Károlyné a Pécsi Tervező Vállalat építészmér­nöke tervezte. Több színű va­kolás­ homlokzatával az egyre szépülő déli városrész kelle­mes színfoltja az eddig elké­szült két épület. Fotó: Dr. Szász Kínai—magyar fizetési- és árucsere­egyezmény Peking (Új Kína) Vasárnap Pekingben aláírták a Kínai Népköztársaság és Magyaror­szág 1960. évi árucsere- és fizetési egyezményt. Grotewohl miniszterelnök meglátogatta a lipcsei vásár magyar pavilonját Rostás István, a Magyar Népköztársaság berlini nagy­követe és a tavaszi lipcsei vá­sár magyar vásárigazgatósága hétfőn délután négy órakor bemutatóval egybekötött foga­dást adott a technikai vásár magyar pavilonjában. A fogadáson megjelentek: Erich Web­er és Erwin Ker­ber, kül- és belkereskedelmi német kereskedelmi minisz­terhelyettesek, Willi Hütten­rauch külkereskedelmi állam­titkár, Paul Prelich, a Német Szocialista Egységpárt lipcsei kerület első titkára, továbbá Walter Vesper, az NDK ma­gyarországi nagykövete. Jelen voltak a baráti országok ber­lini nagykövetei, a diplomá­­ ciai kar más tagjai, vala­mint a külföldi kormánydele­gációk és kereskedelmi kül­döttségek képviselői, s több külföldi cég vezetője. Ott volt Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese, a tavaszi lipcsei vásárra érkezett ma­gyar kormányküldöttség veze­tője és a delegáció több tagja. Kallós Ödönnek, a Keres­kedelmi Kamara főtitkárának üdvözlő szavai után Apró An­tal beszédet mondott. Szívélyesen ü­dvözölte a fo­gadás vendégeit, majd hazánk tizenötéves nagy gazdasági fej­lődéséről beszélt. A beszéd elhangzása után a vendégek megtekintették a magyar ipar termékeit. A fogadás szívélyes, baráti légkörben folyt le. *. Otto Grotewohl, az NDK Minisztertanácsának elnöke és felesége, valamint ,M. G. Per­­vuhin, a Szovjetunió berlini nagykövete vasárnap délután látogatást tett­ a tavaszi lipcsei vásár magyar pavilonjában. Grotewohl hosszan időzött a magyar szerszámgépeknél és igen behatóan érdeklődött műszeriparunk eredményei iránt is. Nagyon megnyerte tetszését a magnetofonnal kombinált sztereofonikus hang­visszaadó berendezés és a ha­zánkban is gyártott tranziszto­ros zsebrádió. A vásár rádió­részlege egy ilyen kis rádió­val kedveskedett Otto Grote­wohl feleségének. Nagy érdek­lődést tanúsított az NDK mi­niszterelnöke Ikarus autóbu­szaink, valamint tartálygép­kocsijaink iránt is. Otto Grotewohl nagyon szép­nek találta kiállításunkat és kijelentette: örvendetes tény, hogy a magyar ipar a felsza­badulás óta rohamosan fejlő­dik. Vége a farsangnak. Utoljára még kitomboljuk magunkat, hogy a búcsúztató után fris­­maradjon meg emlékeze­tünkben a farsang hangulata. Í­e , ámbár manapság m­ár selé­cezés közben sem böjti diétán tengődünk, a szép ta­­va­'szt ígérő farsang utáni idő­ben. Mohácson a farsang utolsó napjain egyedülálló, sajátos •’Szertartással” folyik a bú­­soztatás. Előbújnak rejtek­helyükről a busók, s ezekben m,^F?kban ijesztő, ördögi fi­­hér.-1 népesülnek be a mo­hól­­y,teá­k. Vicsorognak a fá­­kéL» O0°tí álarcok, öklelésre z­ü?, »írednek előre a kos-Mit, pufognak • hátakon a fürészporral és ha­muval töltött zsákok. így volt ez mindig, évről évre, s ha időnként halványult az emlék, feledésbe ment a régi népszokás, mindig akadt, aki újra felelevenítse. Most már a város vezetői vették kézbe a busójárás ügyét, s az idén vasárnapra tűzték ki a farsangbúcsúztató nagy felvo­nulás idejét. A Dunához vezető főutcát, a Szabadság utcát már kora délután ellepte az érdeklődők, kiváncsiak tömege. A tanács­­ház bejáratánál kis asztalkára kirakták a díjakat, amelyek a felvonulás legötletesebb, leg­jobb jelmezeinek viselőit ille­­tik. Közben m­eteákon, ken már nagy léptekkel jár­taik körül, egyesével, párosá­val vagy csoportban a busók. Az ijesztő faálarcok hol a te­rek bokrai közül, hol az utcán csoportosulók tömegéből vil­lantak elő, álarcos lovasok jártatták kényesk­edő, ideges lovaikat. Mindennek valami furcsa mellékízt adott az, hogy az egész a város modern, fény­csövekkel felszerelt főútvona­lán zajlott, s hangszóró tájé­koztatta a felvonulás résztve­vőit és a nézőket. A mai technika és az ősi szokások találkozása azonban valóban még csak furcsa, szo­katlan, a busójárás ősi voltát méginkább hangsúlyozó. Az viszont már zavaró volt, hogy a busójárás hagyományait új szokásokkal keverték, s a fel­vonulás mintegy „felhígult” az egyéb jelmezekkel. Volt a felvonulók között cowboy (eb­ből volt a legtöbb, a lovasok is a cowboyokat utánzó vise­letben voltak), kínai, néger, frakkos udvarmester, meg egyéb, s bár elég nagy szám­ban felvonultak a „valódi” bu­sók is, a szalmával kitömött gatyájú, gubancos birkabő­rökkel ölesre magasított ter­metű faálarcosok, ez a vasár­napi felvonulás mégsem igazi busójárás volt. Inkább csak amolyan jelmezes farsangi fel­vonulás, amelyen a helyi ha­gyományoknak megfelelő jel­mezek is szerepeltek. Valószínű, hogy a városi ta­nácsot és a felvonulást szer­vező társadalmi szervezeteket a felvonulás és a jelmezek dí­jazása révén fejleszteni tud­ják a busójárás szokását és ösztönzést adnak a régi fa­álarcokhoz újaik készítésére is, de úgy tűnik, ez az elgon­dolás ezúttal nem a várt ha­tást hozta. Igaz, hogy a han­gulat a felvonulás idején már meglehetősen magas fokra há­gott, mivel a hagyományok­hoz a busójárás közbeni kor­­tyintgatás is hozzátartozik, de kissé kiábrándító látványt nyújtottak a felvonulók közt baktató, jókora kartonpapírra írt számokkal „feldekorált” busók. A busójárás régi mo­hácsi népszokásának ilyesforma „megszelídítése” inkább szegé­­nyíti, mint gazdagítja a mohá­csi néphagyományt. Sokkal célravezetőbb lenne felkutatni, hogy az idők folyamán milyen játékok, egyéb cselek­mények fűződtek a busójáráshoz, s eze­ket lenne jó továbbfejleszteni, kiszélesíteni. Ez a továbbiak folyamán idegenforgalmi szem­pontból is hasznára lenne Mo­hácsnak, hiszen ahogy erre a felvonulásra autóbuszon, vo­naton és gyalog eljöttek a kör­nyező falvakból, úgy később szívesen jönnek majd az or­szág távolabbi részeiből is. Reméljük, hogy a jövő évi és azután következő farsangokon helyes irányba fordul az idei jószándékú kezdeményezés és gazdagabb, színesebb, eleve­nebb, a hagyományokat híveb­ben tükröző busójárásban gyö­nyörködhetünk Mohácson. M­F. Az Esti Pécsi Napló műsoros estje Nagysikerű Dupla vagy sem­mi estet rendezett hétfőn az Esti Pécsi Napló szerkesztő­sé­­ge a KISZ és Szakszerveze­tek Doktor Sándor Művelő­dési Házában. A közönség jól szórakozott a színvonalas műsoron. Pa­gony Lajos és zenekara nagy sikert aratott és jó hangú ,a­­zott teremtett. A műsor eg­o részében kérdezz-felelek játé­kot rendeztek, melyen több értékes jutalmat nyertek a vállalkozók. A tulajdonképpe­ni dupla vagy semmi játékra a műsor végén került sor. A játékra sokan jelentkeztek ál­talában jól válaszoltak a ki­húzott kérdésekre. A műsor mindvégig színvo­nalas volt és kellemes­es­­ szerzett a fiataloknak.

Next