Dunántúli Napló, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-01 / 51. szám

VLÁGÖRÜLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK* DUNÁNTÚLI , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1961. MÁRCIUS 1. SZERDA Adsz? - Adok,­­ ha... Hónapok óta sörön napi­rendre került téma vol­t bur­­zsoá tőkés és politikus körök­ben, hogy végtére is mi lesz azzal az anyagi igénnyel, amit még az Eisenhower-vezette USA-kormány nyújtott be Bonnak a dollár aranyalapjá­nak stabilizálása, a NATO- partnerekkel kapcsolatos wa­shingtoni kiadások csökkentése érdekében. Bonn — mint is­meretes — először ideges han­gon nemet kiáltott és az USA- emlőkön újra felnőtt német tő­kések széleskörű magyarázko­dásba kezdtek, hogy ők ugyan nem adnak, nem járulnak hoz­zá semmihez, mert ez nagyon éreztetné hatását — méghozzá kedvezőtlenül — belpolitikai­­lag és különben is világon vannak a választópolg­áraik... Egyszóval nemhogy nem ad­tak, hanem nem is ígértek, amit Washingtonban úgy könyveltek el burzsoá ködös­politikával, hogy Bonnban me­revek kissé a szövetségesek. Sokáig folyt az alkudozás, amelynek lényege csak ennyi: Adtok? — Nem adunk. — Ad­tok? — Nem adunk. — Csak­hogy hozzá­ nem tették: „Ma­jd, a fagy...” Közben a Fehér Ház új el­nököt kapott. Kennedy, a kongresszushoz intézett üzene­tében elég világosan beszélt azokról az anyagi terheir­ől, amelyek az USA külpolitiká­jából­ fakadóan átcsapnak az amerikai gazdasági élet felett és fizetési, pénzügyi helyzetü­ket bel- és külpolitikailag is kedvezőtlenül befolyásolják. Utalt arra, hogy másoknak is vállalni kell a terhekből. Eb­ben az ismeretes — és az USA történetében minden bizonnyal híressé váló ■— kongresszusi üzenetében nem tette, amit Eisenhower szokott, hogy még véletlenül sem felejtette ki megnyilatkozásaiból az NSZK-t és N­y­u­gat-Berlint. Kennedy az előbbit nem dicsérte, az utóbbiról pedig hallgatott. Nem is keltett ez jó hatást a bonni vezetőkörökben és külö­nösen azután, hogy Adenauer még Eisenhower elnöksége ide­jén ajánlkozott kézfogásra Kennedyhez. A nyugatnémet militarista- és tőkés­ körök helyzetük ingatagságát fedez­ték fel a kongresszusi üzenet­ben. Ezután új fordulatot kapott az „Adtok?” — „Nem adunk” — vita. Új hangok pendültek, olyanok, amelyek már jobban csengtek az amerikai tőkés és militarista köröknek. És íme, alig múlik el néhány hét az új amerikai elnök hivatalba­­lépése után, máris megszüle­tett a megegyezés. Nem is akármilyen. Először négymill­iárd nyugat­német márkát ajánlottak az amerikai kérésre a bonniak. Kennedy elnök ezt nem ki­elégítőnek nevezte még­hozzá Brentano washingtoni látogatása előtt. Törték is fe­jüket Bonnban még éjszaka összerá­nga­tott rendkívüli ta­nácskozáson is és végül igen udvarias hangú, de jellemzően ,,a nálam lévő pénz a biztos” tőkés gondolkodás alapján úgy okoskodtak, hogy elegendő az USA számára egyszeri segély, mert ezek a bajok csak idő­legesek és semmi szükség arra, hogy Bonn hosszabb időre vál­lalnon pénzügyi kötelezettsége­ket. Washingtonban viszont — elvégre ott is tőkések ülnek — ragaszkodtak, hogy Bonn ne egyszeri, hanem hosszabb idő­re szóló pénzügyi segélyt és kötelezettséget vállaljon. Ilyen előzmények után jött létre Brentano amerikai útja, amit az amerikai tőkéskörök a T*rg'v szemszögéből méltán tartanak sikeresnek. A tárgya­lások zárt ajtók mögött zajlot­tak, de a végeredmény viszont mindennél többet mond. Bonn nem négy, hanem nyolcmilli­­árd nyugatnémet márka folyó­sítására vállalt kötelezettséget és nem is egyszeri alkalomra, hanem a helyzettől függően évente 4,2 milliárd márkát ad az úgynevezett fejlesztési programhoz, a nyugatnémet adósságok idő előtti csökkenté­sére, a hadimegrendelésekre, az amerikai hitelalap­hoz és a NATO költségekhez. Bnne most akadnak, akik azt képzelik, hogy „ugye mennyi­re kézbe tudja tartaná az Ame­rikai Egyesült Államok a Né­met Szövetségi Köztársaságot.”. De még mennyire! Kétségtelen úgy látszik, hogy Bonn enged­ményekre kényszerült, de ez csak hamis felszín. Eddig Bonn elfogadott mindent azon az elven, hogy „amit adnak, az sose baj”, amikor kértek tőle a sok ,adományból”, akkor először nemet mondott, most pedig többet ad, sőt annál is többet. Ki hiszi azt, ki olyan naív, hogy feltételezze a nyu­gatnémet tőkés és militarista körökről, hogy nem tudják merre kell e milliárdok után fordítani a vitorlát? Erre ők már adtak néhány történelmi tanulságot: Bonn megígérte a nem kevés pénzt és máris jogokat, han­goztat. Szeretnék (milyen szo­lid, gyermekded kifejezés), ha például a fejlesztési alapra adott összeg felhasználását, műre fordítását maguk határoz­hatnák meg. Szintén szeret­nék, ha a NATO-nak juttatott pénzből újabb vezető posztok­hoz jutnának. Ugyancsak sze­retnék, ha a segítség nyomán a német tőkebehatolás foko­zottan érvényesülne Ázsia és Afrika piacain, nyersanyag­forrásain. Itt a „nesze vedd, hód ide” , amit az ember egy zokni vásárlásánál nagyon szívesen lát, de akkor,­­amikor ebből a nyugatnémet militarizmus újabb erőfelkapása látszik már előre, amikor azt látja, hogy az amerikai tőkés­ emlőkön új­ranevelődött és feltámadni akaró német fasizmus tollaso­­dik, akkor egészen másra kell gondolni, mint arra, hogy az USA kézben tartja az NSZK-t. Jól lehet, hogy az USÁ-ban ezt az eseményt máris úgy könyvelik el, mint az új veze­tés sikerét. Ott minden bizonnyal van a dolognak ilyen vetülete, mert ugyebár ami nem sikerült Eisenhowernek, az sikerült Kennedynek. De arra nem gondolnak, hogy on­nan, ahova ennek a pénznek az árán bejutnak a német tő­kések és militaristák nem moz­dítják már ki őket sokszor annyi pénzért sem, mint amennyit ők adtak? Tényleg, miért is gondolnának erre az óceánon túl, hiszen őket még nem csapkodta fejbe saját hó­nukban a fasizmus. Vagy te­lén azt remélik, hogy erre nem került sor? Nana! Az „adsz — nem adok” nem csak gyermeki pajkosság... Bonn hivatalos körei min­denesetre egyelőre szűkszavúak a tárgyalások következményeit illetően. Dörgölődzik a nyugatnémet nagy tőke és a revansra vágyók hatalmi köre. Jó lenne ott túl az óceánon is vigyázni erre, mert van egy jó magyar szó­lás­mondás és erre is tanul­ságos: Éhes disznó makkal ál­modik. Még szerencse, hogy az em­beriség élerem van és felébresz­ti mielőtt az álom utóbb való­sággá ternné. ff Dobi István részvéttávirata második Hasszán királyhoz V. Mohammed marokkói ki­rály elhunyta alkalmából Dobi István, az Elnöki Tanács elnö­ke részvéttáviratot küldött má­sodik Hasszán királynak. Dobi István üdvözlete második Hasszán királyhoz, Marokkó ús uralkodójához Dobi István, a Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte második Hasszán királyt, Marokkó uralkodójává történt kikiáltása alkalmából. Halálos ítélet egy algériai vádlott ellen Párizs (MTI)­ Hétfő­n Párizs­ban a hadbíróság halálra ítélt egy algériai vádlottat. A vád alapja az volt, hogy egy me­rénylet színhelyének közelé­ben fogták é. A rendőrök pisz­tolyt találtak az algériai zsebé­ben. A fegyverszakértői vé­lemény szerint azonban a pisz­tolyból lövést nem adtak le. A „HÉTEMELETESEKRŐL"* * * Újabb emeletet húznak az új-mecsekaljai házóriásokra. A 96 lakásos lakóház nyolcadik emeletén helyezik el a mosók­onyhát, szárítóhelyiségeket, a központi fűtés berendezését és a liftgépházat. (Képriport a harmadik oldalon.) Ja ellenőrzési munkával foglalkozott a Könnyűipari Minisztérium kollégiuma A Könnyűipari Miniszté­rium kollégiuma keddi ülé­sén a múlt évi ellenőrzési te­vékenységgel és az idei revizori munka feladataival foglalko­zott. A kollégium megállapította, hogy a vállalatok ellenőrzésé­ben javulás tapasztalható. Jobban ellenőrzik a termelés gazdaságosságát, a társadalmi tulajdon védelmét, az újítá­sok kezelését, valamint a kü­lönböző rendelkezések meg­tartását. A vizsgálatok számos hiá­nyosságot állapítottak meg és sok esetben tár­ták fel helyte­len, szabálytalan eljárást. Rá­mutattak a belső ellenőrzés hiányosságaira, megállapítot­ták többek között, hogy a Naxos Csiszolóárugyárban két alkalommal is az indokoltnál nagyobb összegű újítási díjat fizettek. A Zuglói Kötöttáru­­gyár egyik dolgozójának olyan javaslatát fogadták el újítás­ként, amelynek alkalmazása a vállalatnak rendeletileg elő­írt kötelezettsége volt. A Ma­gyar Gyapjúfonógyárban 24 000 forintos újítási díjat megalapozott számítások nél­kül fizettek ki. A beruházások­nál is sok hiányosságot tártak fel, többek között azt, hogy egyes helyeken engedély nél­kül kezdtek el építkezéseket. A minisztérium revizorainak munkája kiterjedt arra is, hogyan elégítik ki a vállala­tok a kereskedelem igényeit. A kollégium megállapította, hogy a vállalatok 89 százalé­kánál folyik rendszeres belső ellenőrzési munka, de fejlő­dés ellenére sem kielégítő a színvonala. Ebben az évben a minisztérium fokozza az el­lenőrzést és gondoskodik a revizorok szakmai továbbkép­zéséről is. Megnyílt a KGST I. ülésszaka Berlin. (MTI). A Német De­mokratikus Köztársaság fővá­rosában kedden megnyílt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 14. ülésszaka, a tagállamok kormányküldöttsé­gei részvételével. A magyar delegációt Apró Antal, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese vezeti. A szovjet küldöttség ve­zetője Novikov miniszterelnök­helyettes, az állami tervbizott­ság elnöke. Az ülésszak megnyitásán B. Leuschner, az NDK miniszter­­elnökhelyettese és tervbizott­ságának elnöke mondott üd­vözlő beszédet. Rövidesen befejezik a második 180 vagonos széntárolót Komlón A komlói ■ bányákból nap­­szintire küldött szenet az elő­­készítőműben osztályozzák és egy részét mint ko­kszolásra al­kalmas terméket továbbítják Sztálinvárosba. A szénelőké­­szítőmű rövidesen új létesít­ménnyel gazdagodik. Elkészül a második 180 vagonos tároló­ja, amelynek költsége megha­ladja a 9 millió forintot. Az üzemi próbák a napok­ban megindultak és körülbelül egy hónapig tartanak. Addig­ra fejezik be a hátralévő sze­relési munkákat is. A széntá­roló üzembehelyezése nagy se­gítséget ad ahhoz, hogy az 1961. évre tervezett, három­negyedmillió tonna mennyisé­get meghaladó kokszolható szenet maradék nélkül bizto­síthassák a sztálinvárosi ko­hóknak, sőt ennél többet is adhassanak. Elegendő tároló­­hely hiányában ugyanis eddig a bányászok többlettermelése komoly gondot okozott a szén­osztályozóban. Igen sokszor fe­lesleges szállítgatásra, a csille­­forgalom lassítására vezetett. A gyárakkor bányabeli üzem­zavar esetén nem volt elegen­dő készlete az esőkésztömbi­­nek. A második tároló elkészí­tése kedvezően befolyásolja a minőség alakulását is. A szenet minőségük szerint kü­­lön-külön tudják tárolni és a legmegfelelőbb keverési aránnyal az alacsonyabb érté­kűt is hasznosíthatják a kívánt minőség egyenletes megtartá­sa mellett. A tárolóbum­nerek korszerű­en gépesítettek, félautomata közbuktató, adagolók, és szál­lítószalagok segítségével jut a bányából felhozott szén a bunkerekbe. Sikeres juhásznap Pécsett Az Agrártudományi Egyesü­let Baranya megyei szervezete kezdeményezésére kedden dél­előtt Pécsett a járási tanács nagytermében rendezték meg az országban első juhásznapot. A vezető szakemberek, kuta­tók és a juhászok találkozó­ján Baranya, Tolna és Somogy megyéből mintegy hetven ál­lami gazdasági és tsz-juhász vett részt. A vitabevezető előadást „A korszerű mezőgazdasági nagy­üzem juhászata” címmel Gaál László, az Álatternyésztők és Állatorvosok új alelnöke tar­totta. Elmondotta, hogy a nagy­üzemi juhászatok fejlesztésé­nek két módja van: a tartási körülmények megjavítása és a korszerű tenyésztési eljárások bevezetése. Az állami gazdasá­gi és tsz vezető szakemberek mostohán bánnak a birkával, pedig a juh is állat, mi több a magyar fésűs merinó négy hasznosítású állat. Gyapjút, tejet, húst­ és prémet termel, s az utóbbiból készül a híres — magyar specialitás — panoux bunda. Hangsúlyozta, hogy a nagy­üzemi juhtenyésztés alappilé­­re egyre inkább a carbamid­­dal — mint szintetikussan elő­állított nitrogénnel — kiegé­szített szilázs esetén. A juh, mint kérődző, képes a­ mester­­nitrogénből fehérjét elő­állítani. Az igen irányú kísér­letek sikerrel folynak. A most épülő carbamid gyár a közel­jövőben megoldja ezt a prob­lémát. A juhok sűrűbb itatá­sát is biztosítani kell amit a juhászok rendszerint elhanya­golnak. Hangsúlyozta, hogy a juhászattól ne amatőrt” bíz­zanak meg, a juhász az ízig vérig juhász legyen, hozzáértő, állatszerető, legyen hivatáso­s szakma. Különösen termelő­­szövetkezetben adjanak több megbecsülést a jó juhászok­nak, mert főleg rajtuk múlik a juhtenyésztés sik­ere. A téli legeltetés, a hodályok körüli mesterséges legelők elősegítik a jobb juh tartást. Tenyésztési vonalon a boni­­tálást, illetve a juhok egyedi elbírálását emelte ki. Bonitá­­lás nélkül nincs juhtenyésztése A bonitálás aranymosás, ekkor szelektálhatjuk ki a törzsállo­mányt, a termelő nyájat és a selejtet. Végül elmondotta, hogy a juhtenyésztést minden gazdaság és tsz a tejtermelés bevezetésével teheti igazán reá­tábilissá. Ezután Ferenczy Sándor az Állami Gazdaságok Főelőadó­ja és Schweickhardt Béla osz­tályvezető szólottak az állami gazdasági és tsz juhtenyésztés időszerű kérdéseiről. Majd a részvevő juhászok mondták el véleményüket, tapasztalataikat.

Next