Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-01 / 127. szám

TORGU­IOLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! BUMÁKTBU A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1961. JÚNIUS 1, CSÜTÖRTÖK NAPLÓ Hruscsov elvtárs Csehszlovákiába érkezett Cierna Nad Tisou (TASZSZ) Nyikita Hrucsov, Bécs felé tartó szovjet miniszterelnök, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormányának meghí­vására szerdán Csehszlovákiá­ba érkezett. Cierna Nad Tisou csehszlo­vák határállomás ez alkalom­ból ünnepi díszt öltött. Az épületet a Szovjetunió és Csehszlovákia állami lobogói és vörös zászlók díszítették. A homlokzaton Hruscsov és Novotny fényképe, valamint a szovjet kormányfőt üdvözlő feliratok voltak láthatók. Helyi idő szerint 11.25 óra­kor a különvonat befutott az állomásra s a kocsi ablakában megjelent a barátságosan mo­solygó, integető Hruscsov. „Él­jen a Szovjetunió, éljen Hrus­csov elvtárs” — harsant fel az üdvözlő kiáltás, amely tapsba ment át, amikor a szovjet mi­niszterelnök kiszállt a vonat­ból, szívélyesen megölelte és megcsókolta a fogadására meg­jelent vezetőket és barátian kezet rázott velük. Az egybegyűltek lelkesen él­tették Hruscsovot, a Szovjet­uniót, a megbonthatatlan cseh­szlovák—szovjet barátságot és a világbékét. Ősi szláv szokás szerint egy nemzeti viseletbe öltözött nő kenyeret és sót nyújtott át a szovjet kormány­főnek, az úttörők pedig virá­gokkal halmozták el. A magas vendég tiszteletére díszőrség sorakozott fel az állomáson. Nyikita Hruscsov szívből megköszönte az egybegyűltek­nek a testvéri, barátságos fo­gadtatást és a tömeg tapsától kisérve a különvonat elindult Cserna Nad Tisou állomásáról Pozsony felé. Békekölcsön-sorsolás Az Országos Takarékpénztár egy hónap múlva, június 29-én és 30-án tartja az idei második államkölcsön-sorsolást. Ezúttal a második, a harmadik és a negyedik békekölcsön 1961. el­ső félévi húzására kerül sor. A sorsolásokat mindkét napon délután fél három órai kezdet­tel Újpesten, a Magyar Pamut­ipar művelődési otthonában bonyolítják le. A két nap alatt a három bé­kekölcsönből több mint négy­­s briftfé­zer kötvényre, körülbelül 10!? millió forintot sorsolnak ki nyeremény és törlesztés for­májában. Dr. Sukarno indonéz köztársasági elnök Romániába utazott Dr. Sukarno, az Indonéz Köztársaság elnöke kétnapos baráti látogatás után szerdán elutazott Magyarországról. Az elnök búcsúztatására az indonéz és a magyar zászlók­kal díszített ferihegyi repülő­téren megjelent dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás­­paraszt kormány elnöke, Kiss Károly az Elnöki Tanács el­nökhelyettese, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Lo­sonci Pál földművelésügyi mi­niszter és a politikai élet több más vezető személyisége. Dr. Sukarno elnök dr. Münnich Ferenc és Kiss Károly társasá­gában ellépett a díszőrség előtt és köszöntötte azt. Úttörők vi­rágcsokrokkal kedveskedtek az indonéz köztársasági elnöknek, aki ezután búcsút vett a meg­jelent magyar vezető személyi­ségektől, a diplomáciai képvi­seletek vezetőitől, a Budapes­ten tanuló indonéz diákoktól. Dr. Sukarno elnök Budapest­ről a Román Népköztársaság­ba utazott. A népművelési dolgozók nyári továbbképzéséről tárgyalt a művelődési bizottság Május 30-án, kedden tartotta a megyei pártbizottság mellett működő művelődési bizottság idei utolsó ülését, amelyen az előzetes brigádvizsgálat alap­ján a járási és községi műve­lődésügyi bizottságok munká­ját, valamint a népművelési dolgozók nyári továbbképzését, s az 1961/62-es népművelési évad előkészítését beszélték meg. A tanácskozást megelőzően a sásdi, sellyei és siklósi járás­ban 32 község művelődési bi­zottságának tevékenységét ta­nulmányozták. Örvendetes tényként állapították meg, hogy a termelőszövetkezetek egyre aktívabban kapcsolód­nak be a művelődési bizottsá­gok munkájába. A sásdi járás­ban például menetközben je­lentkező igény kielégítésére 24 községben szerveztek a műve­lődési bizottságok termelőszö­vetkezeti akadémiákat, amelye­ken a közös gazdaságokat ér­deklő kérdéscsoportban tartot­tak előadásokat, míg a sellyei járásban új módszerrel a fel­vetődött kérdések összegyűjté­sével, majd ankétszerű meg­válaszolásával tartottak kér­dezz—felelek esteket. Mattyon művelődési ház építésére moz­gósított a művelődési bizott­ság. Ugyanakkor hiányosság­ként említette a jelentés, hogy a mozik üzemvezetőjét és a könyvtárak vezetőjét szinte se­hol sem választották be a fa­lusi művelődési bizottságokba. A nyáron a különböző nép­művelési célokat szolgáló to­­vábbképző tanfolyamokon 1000 flénművelési aktíva részvételét biztosítja a megyei művelődési bizottság, e programot részle­tesen megvitatták. Ugyan­akkor már ezen az ülésen beterjesz­tették a különböző társadalmi szervezetek az 1961/62-es nép­művelési munkával kapcsola­tos irányelveiket, amelynek fi­gyelembe vételével dolgozza ki a megyei tanács népművelési csoportja az összesített irány­elveket. Ezeket még júliusban eljuttatja a járásokhoz, majd azok a községekbe és így biz­tosítják, hogy ennek alapján szeptember 1-re — az eddigi­nél korábbi időpontra — el­készüljenek az éves művelő­­dési programok. Pécs mindinkább a Dunántúl irodalmának központjává válik A Jelenkor dunántúli írókonferenciájának első napja Szerdá­n reggel 9 órakor a Megyei Tanács tanácstermében Palkó Sándor elvtárs, a Me­gyei Tanács vb-elnöke nyi­totta meg a dunántúli írók ■konferenciáját, amelyen a Du­nántúl minden megyéjéből meghívott írók vesznek részt. A konferencia elnökségében he­lyet foglalt Egri Gyula elv­társ, a megyei pártbizottság el­ső titkára, Kiss István elvtárs, a párt Központi Bizottsága kul­turális és művészeti osztályá­nak munkatársa, Csendes La­jos elvtárs, a megyei pártbi­zottság, Szentistványi Gyu­­láné a városi pártbizottság agit prop. osztályvezetője, Gócz Béla elvtárs, a városi tanács vb elnökhelyettese, és Tatay Sándor író. Palkó Sándor elv­társ üdvöző szavai után Koczkás Sándor elvtárs, az Élet és Irodalom munkatársa tartott vitaindító előadást. Bevezetőben hangsúlyozta, nem ítéletet kíván mondani, hanem saját véleményét fejti ki a Jelenkorról, amelyet a vi­déki folyóiratok között a leg­figyelemreméltóbbnak tart. Ez­után vázolta, milyen körül­mények között fejlődött az irodalom vidéken a felszaba­dulás óta, milyen áramlatok hatottak — részint a felsza­badulás előttről hozottak, ré­szint újak — e fejlődésre. Hangsúlyozta, hogy a további fejlődés csak a szocializmus ta­laján képzelhető el, figyelem­be véve társadalmi fejlődésünk sajátosságait. Ezután rátért a Jelenkor folyóirat elemzésére. Elmon­dotta, hogy a­­folyóirat első számában megadott célkitűzés általában véve helyes volt, bár a folyóirat kereteit csupán ál­talánosságban határozta meg, majd a második évfolyam egyik számában következett a szerkesztő bizottság konkré­tabb állásfoglalása a folyóirat szándékait illetően. A folyó­irat e célkitűzéseket igyeke­zett is valóra váltani, bár a továbbiakban e tekintetben hi­bák is jelentkeztek, amelye­ket a folyóirat további számai­nak szerkezetében lehet ki­mutatni. A korábbi irodalmi irányzatok közül a Jelenkor­ban már nem jelentkezett a „polgári népies” irányzat, míg a „polgári, sznob urbanizmus” irányzata később ismét fel­bukkant, s e tekintetben a szer­kesztés engedményeket tett A folyóirat rovatait elérm­éz­­ve elmondta, hogy helyes kez­deményezés volt a „Pillanat­képek” rovat, amelyben a fo­lyóirat riportokat közöl, hiány­zott azonban a másik, az élet­re frissen reagáló műfaj, az irodalmi publicisztika. A „Fia­talok” rovat szándékát tekint­ve szintén hasznos, mert új tehetségek felfedezését tűzi ki célul, néha azonban gyenge művek „bújtatására” is fel­használták, s életkorban már nem fiatal írók gyenge műve­it is közölték itt. A folyóirat egyik erőssége a „Dokumen­tum” rovat, amelyben a helyi irodalmi hagyományokat dol­gozza fel. E rovatból hiány­zik azonban a munkásmoz­galmi múlt feldolgozása. Álta­lában helyes tájékozódást mu­tatnak a Jelenkorban megje­lenő tanulmányok, bár e ta­nulmányok közlése gyakran esetlegesnek, tervezetlennek tű­nik. Igen érdekes volt a mo­dernizmusról folytatott vita, bár a felvetett kérdést nem oldotta meg. (Folytatás a 2. oldalon) Országszerte nagyiramú fejlődés tapasztalható Elutazott S. K. Padi, India földművelésügyi minisztere S. K. Patil, az Indiai Köztár­saság földművelésügyi minisz­tere szerdán reggel elutazott. Elutazása előtt az alábbi nyi­latkozatot adta az MTI mun­katársának: Igen kedvező véleményem alakult ki az országszerte ta­pasztalható nagyiramú, egyen­letes és tartós fejlődésről. Ha­sonlóan mély benyomást kel­tett bennem a magyar mező­­gazdaság fejlődése. Többek kö­zött megtekintettem egy ter­melőszövetkezetet és egy álla­mi gazdaságot. Ezek a nagy­üzemek néhány év alatt igen szép eredményekre jutottak. Igen helyesnek tartom az ál­latállomány intenzív fejleszté­sét, mivel egyrészt ez a mo­dern mezőgazdaság feltétele.­­ Az országaink közötti kap­csolat már az elmúlt években is kedvezően alakult, most sze­retnénk még szorosabbra fűz­ni a magyar és az indiai me­zőgazdaság kapcsolatát. Első lépésként javasoltam a mező­­gazdaságban munkálkodó tu­dósok, kutatók, gyakorlati szakemberek és az egyetemek együttműködésének, illetve ta­pasztalatcseréjének kibővíté­sét. Harmadszor kapálják a cukorrépát a kovácshidai Egyetértés Tsz drávacsepelyi üzemegy­ségében. A tsz ebben az évben 50 holdon termel cukorrépát. 4­06 pecsenyebárányt exportáltak az állami gazdaságok Nyolcvan vagon hízott marhát szállítottak az NSZI£-ba, Olaszországba és Svájcba A megye állami gazdaságai 1961. évi exporttervük jelen­tős részét már az első negyed­évben teljesítették. A kiviteli, cikkek közül előtérben még mindig a hízott marha és a pe­csenyebárány áll. Lényegesen csökkent, szinte csaknem meg­szűnt a kivitel hízott sertésből és ürüből. Az év első négy hónapjában a tervezett évi 200 vagonos hízottmarha-kivitelből, 80 va­gonnal szállítottak le, elsősorban Németországba, Olaszországba és Svájcba. Az exportmarhák súlya és kora különböző a kül­földi igényeknek megfelelően. A németek igénye általában megegyezik a mi igényeinkkel, az olaszok vagy az egészen fia­tal hízott bikákat, vagy a fagy­gyúsabb, nagy súlyú hízott marhát keresik, s egyre in­kább az utóbbit. A legnagyobb exportszállító továbbra is a bikali, a bólyi, Villány-sik­lósi és görösgali gazdaság, az utóbbi időben azonban a kuko­ricatermesztésben országos hírre szert tett bogádmind­­szenti gazdaság lépett elő az egyik legjobb marhahizlaló gazdasággá. A második legfontosabb ki­viteli cikk a pecsenyebáránig, melynek szezonja az év első hónapjaiban le is zárult. Az idei terv 2660 pecsenyebárány exportálása volt, ezzel szem­ben az állami gazdaságok 4506 húsvéti- és pecsenyebárányt exportáltak az év első négy hónapjában. A 30—40 kilós bá­­­rányok kivitele Görögországba és Franciaországba irányult. A pecsenyebárány kiviteli terv magas túlteljesítése a juh­állomány gyors fejlesztésének köszönhető. A gazdaságok juh­állományát az év elején nö­velték a beolvadó célgazdasá­gok — gyapjútermelő vállalat­ stb. — nyájat, valamint a ter­mészetes szaporulat. A cél most már nemcsak az ürühiz­­lalás, hanem elsősorban az anyaállomány, a gyapjú- és tej­hozam, illetve a bárányszapo­­rulat növelése. Az ürütartás­­nak tehát kisebb jelentősége van, mint eddig, s a hízott ürü­­kivitel is elenyésző. Új és fon­tos termékként jelent meg gazdaságainkban is a juhtej, s a belőle készült sajt keresett exportcikk. Ebben az évben 26 hektó juhtejet értékesítettek a gazdaságok, s a jövőben még fokozni kívánják a juhtej­­termelést. Ennek érdekében minden nyárban teljesen gépe­sítik a fejést, s nagyobb nyája­kat vonnak össze, hogy a te­j elaprózott kis tételekben való szállítása ne növelje az önkölt­séget. Már a közeljövőben ön­­tözhetővé teszik a juhlegelő­­ket, s így a következő évben még több tej, gyapjú és bárány várható. i

Next