Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-01 / 281. szám

tV1. DECEMBER 1. NAPLÓ A tsz-ek segítője a gépjavító állomás Idén nyáron a siklósi járás­ban átadták a gépeket a ter­melőszövetkezeteknek. Ezzel megszűnt a villányi gépállo­más. Helyette megalakult a gépjavító állomás. Néhány hónapja működik ez a gépjavító állomás és már­­is nagy tapasztalatokra tettek szert az itt dolgozók. Az első tapasztalatuk: akadozik az alkatrész­ellátás. Előfordul gyakran, hogy hete­kig le kell állni a Super Meto­­rok és RS 09-es erőgépek javí­tásával, mert nem kapják meg a szükséges alkatrészt. Persze ez nemcsak a külföldi erőgé­pek esetében fordul elő. Elő­fordul ilyen a magyar erőgé­peknél is. A sellyei tűztelep U 28-as traktora például közel négy hónapig állt a gépjavító állomáson, mert hiányzott egy alkatrész. Végül Tolnából si­került beszerezni. Pedig ez ma­gyar gép. Az első tapasztalat: nagyobb gondot kellene fordí­tani az alkatrész ellátásra, mert ez akadályozza a folya­matos munkát nemcsak a gép­javító állomáson,­hanem a me­zőn is. Huszonegy termelőszövetke­zet 300 erőgépe és az ehhez tartozó összes munkagép tar­tozik szorosan a villányi gép­javító állomáshoz. Őszintén mondják: nem tudják ezeken a gépeken a kisebb hibákat is kijavítani. Ezért azt mondják a termelőszövetkezeteknek: a kisebb hibákat javítsák ki ma­guk, a karbantartást is végez­zék el és csak nagyjavításra, olyan folyó javításra hozzák be a gépeket, amelyek 20—100 munkaórát igényelnek. Jobban kellene tervezni Hetven szerelő dolgozik a gépjavító állomáson és még­sem tudnak annyi gépet kija­vítani, mint amikor még gép­állomásként működtek. Ennek csak egy magyarázata van: a rendelő most jó­ munkát kér. Ezért most egy-egy gép javí­tási ideje 40—50 órával több, mint azelőtt volt. Mutattak egy­ két induló­­félben lévő traktort. Valóban ilyen jól ki­javított, külsőre is tetszetős gép azelőtt nem hagyta el a műhelyt. Akkor azt mondták: a nagyobb munkát elvégeztük, a kisebbeket meg majd elvég­zi a traktoros. A gépállomás saját gépekkel dolgozott: tudták, melyik gép­nek mi a hibája, milyen al­katrészre van szükség, mennyi gépet kell kijavítani. Ennek­­ alapján szerezték be a szüksé­­ges alkatrészt is. Most lénye­gében azt sem tudják, mennyi­­ gépet kell majd javítaniuk — ez attól függ, hogy mennyit hoznak a tsz-ek — azt sem, hogy elsősorban milyen alkat­részre lesz szükség és mikor. Mert a mikor is nagyon lénye­ges dolog. A raktárkészletük most kerek egymillió forinttal lehet több, mint akkor, amikor még gépállomásként működ­tek. Jelenleg mintegy kilenc­­százezerrel kisebb a raktár­­készletük a megengedettnél. Ezt az összeget tartalékolják a munkagépekre, a kombáj­nokra, a cséplőgépekre. Mi mást tehetnének. A tsz-gépek­­ről bizony keveset tudnak. Nincs olyan emberük, aki szer­ződést kötne a termelőszövet­kezetekkel gépjavításra, így nem is nagyon tudják befolyá­solni a gépjavítást. Várnak, amíg összejön néhány erőgép, kombájn, cséplőgép, vagy más és akkor nekilátnak , kijavít­ják. A járási tanács gépesítési csoportja segít ugyan a gépja­vító állomásnak: gépszemlé­ket rendeznek, javítási tervet készítenek, de ez nem elég. Helyes lenne a gépjavító állo­máson beállítani legalább egy olyan embert, aki a gépjaví­tásokra szerződést köt a ter­melőszövetkezetekkel, így fo­lyamatos lenne a munka, tud­ná a gépjavító állomás is, mi­kor milyen gépek javítására számíthat és tudná a termelő­­szövetkezet is, hogy mikor tud­ják az ő gépét kijavítani. Azt mondják, nincs egy ilyen em­ber beállítására lehetőség. Ke­resni kellene a megyénél, vagy az országos központban ... Mi a helyzet jelenleg? A ter­melőszövetkezetek már nem dolgoznak az aratógépekkel, fűkaszákkal, kombájnokkal, cséplőgépekkel — és mégsem hozzák. A villányi termelő­­szövetkezet aratás után behoz­ta ugyan a gépjavító állomásra a kombájnjait, Diósviszlóról is most hoztak egyet, de még mindig nincs annyi, hogy ér­demes volna ezért átcsoporto­sítani a javítást. Meg kell vár­ni, amíg összejön annyi, hogy érdemes legyen hozzá­kezdeni a nagyjavításukhoz. Ezeknek a gépeknek a kijavításáról pedig már most kell gondoskodni. Akkor, amikor már szükség lesz rájuk , késő. Az előre­látó gondoskodást két dolog is indokolja: az egyik, hogy már most be kell, szerezni a szükséges alkatrészt, vagy leg­alábbis hozzá kell kezdeni a beszerzéshez, hogy amikor szükség lesz rá, meglegyen, a másik pedig: a gépjavító állo­más csak úgy tud eleget tenni feladatának, ha a szerelők minden percüket okosan és jól használják ki. A siklósi járás termelőszövetkezeteiben pél­dául 54 aratógép van. Ezek a gépek jól dolgoztak a nyáron, de jövőre javítás nélkül sok bosszúságok kárt okoznak. A gépállomás annak idején 200 munkaórát számított egy-egy aratógépre. Most sem lehet kevesebbet Ez pedig azt jelen­ti, hogy csupán az aratógépek kijavítására több mint tízezer munkaórát kell fordítani. És hol vannak még a cséplőgépek, a fűkaszák és egyéb munka­gépek, a kombájnokról és erő­gépekről nem is beszélve. Erre is gondolniuk kell a termelő­szövetkezeti vezetőknek. Egyes termelőszövetkezetek­ben olyan nézetek uralkodnak, majd megjavítjuk magunk a gépeket. A kisebb hibákat javítsák ki, de főjavítást, na­gyobb folyójavítást korszerűt­len eszközökkel végezni nem­csak azt jelenti, hogy ez a munka nem lesz tökéletes, ha­nem azt is, hogy erre az ön­­állóskodásra nagyon ráfizet a termelőszövetkezet Érdekes, amelyik termelőszövetkezet­ben gépállomási emberek a vezetők, ott nincs ilyen törek­vés. Ezek a vezetők jól isme­rik a szakemberek által vég­zett gépjavítás előnyeit. A be­­remendi tsz-ben például a gé­peket Szabó Dezső, a villányi gépállomás egykori brigádve­zetője irányítja, ő azt mond­ja: „Már csak azért is érde­mes a gépjavító állomáson ja­víttatni, mert így fele annyiba kerül. Kedvezményt kapunk. Ha van százezer forintja a tsz­­nek, ezért 200 000 forint érté­kű munkát végeztethet a gép­javító állomáson. És jó mun­kát-Nekik van igazuk. Ezek után nem lehet azon csodálkozni, hogy ebből a két tsz-ből küldik be a legtöbb gépet javításra és majd azon sem csodálkozik senki a nyáron hogy ezeken a helyeken nem áll a munka azért, mert nem javították ki időben, jól a gépeket. Szalai János A lottó nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság tájékoztatása szerint a 47. játékhéten Zalaegerszegen, a szak­­szervezetek munkásotthonában megtartott lottósorsoláson a kö­vetkező nyerőszámokat húzták ki: 13, 28, 44, 46, 90 A november havi szelvények kö­zül a 47. hét szelvényei vesznek részt a december 7-i tárgynyere­­mény-sorsoláson. II vállalati egyeztető bizottságok felelőssége Ha visszatekintünk tíz éve működő üzemi érdekvédelmi szerveink, a vállalati egyeztető bizottságok munkájára, sum­mázva elmondhatjuk, hogy jól töltötték be feladatukat. Pár­tatlan ügyintézéseikkel, tár­gyilagos döntéseikkel méltán rászolgáltak a dolgozók bizal­mára. Az esetek többségében „falak között”, vagyis vállala­ton belül tettek pontot a leg­különbözőbb munkaügyi viták­ra, s a „helyszínen” hozták meg határozataikért, igazságos dön­téseiket. Működésüket Munkatörvény­­kömyv szentesíti. Az írja elő, hogy a dolgozókkal kapcsola­tos munkaügyi problémák el­intézésére egyeztető bizottsá­got kell létrehozni minden olyan vállalatnál, ahol a dol­gozók létszáma meghaladja a 30 főt. Az egyeztető bizottság négy tagból áll, ebből kettő a vállalat igazgatóját, a másik két fő a dolgozókat képviseli. A vállalati munkarend e fon­tos posztját betöltő bizottság tagjait az erre hivatalos üzemi szervek erősítik meg pozíció­jukban, és e jelölőszervek fel­adata az is, hogy nem kielégítő munka esetén visszahívja, il­letve újra válassza az egyezte­tő bizottság tagjait. Az egyeztető bizottság össze­tételéből tehát kiderül, hogy a vállalat egyszemélyi felelős vezetőjét két fő képviseli, ami látszólag kizárja azt a lehető­séget, hogy a dolgozónak ép­pen a vezetéssel kapcsolatos sérelmét többletszavazattal a dolgozó javára intézzék. Ilyen­kor a legjobb esetben is sza­vazategyenlőség áll fenn, ami rendszerint arra ösztökéli mindkét felet, hogy felsőbb szintű fórumhoz, a TEB-hez fellebbezze az ügyet. Ez nem is lenne baj, hiszen a TEB (Területi Egyeztető Bizottság) feladata, hogy a hozzákerült vitás ügyet hatáskörén belül elintézze. Ez a különben helyes gya­korlat, sajnos sok esetben ar­ra ösztönzi a vállalati egyez­tető bizottságokat, hogy az úgy­nevezett „kényes” ügyekben nem foglalnak végleges állás­pontot, kibújnak a határozat­­hozatal elől, s a dolog köny­­nyebb oldalát választva, a TEB-hez tessékelik a feleket. Valószínű, abból a helytelen elvből kiindulva, hogy miért „kockáztassanak”, amikor van egy felsőbb fórum, amely „ri­zikó” nélkül dönthet. Termé­szetesen vannak szép számmal olyan példák, amelyekben a vállalat egyeztető bizottsága egyértelmű, igazságos határo­zatot hoz, s ami mégis azzal jár, hogy a „vesztett” fél a TEB-hez folyamodik döntésért. Így történt ez legutóbb a Mohácsi Selyemgyárban is, ahol a vállalat igazgatója ala­csonyabb munkakörbe osztotta be egyik üzemvezetőjét. Az in­dokolásban „vállalati érdekek­re” hivatkozott a gyár vezető­je, amit a sértett fél nem fo­gadott el és az egyeztető bi­zottsághoz fordult segítségért. Ezen a VEB-ülésen kiderült, hogy az üzemvezetőt indokolat­lanul helyezték alacsonyabb beosztásba, ami ebben az eset­ben éppen a vállalati érdeke­ket sértette meg. Ilyen érte­lemben foglalt állást az egyez­tető bizottság is, azonban az igazgató nem fogadta el az ér­velést, tehát az ügy a TEB elé került. Természetesen az lett a vége a fellebbezésnek, hogy a TEB a vállalati egyeztető bi­zottság azon tagjainak adott igazat, akik az üzemvezetőt vették pártfogásba, s úgy dön­tött, hogy a dolgozót vissza kell helyezni eredeti munkahe­lyére. De vannak olyan kirívó esetek is, amikor a vállalat egyeztető bizottsága nem a leg­korrektebbül látja el feladatát. Hír derült ki Szabó Lajosné, a Mohácsi TEMAFORG Vállalat dolgozójának sérelméből is, amit a vállalati egyeztető bi­zottsághoz nyújtott be felülbí­rálásra, illetve döntésre. Szabó Lajosné az egyik esti műsza­kon összeszólalkozott munka­társával, Ehman Loth­árral. A veszekedés állítólag azzal kez­dődött, hogy Ehman Lothár elvitte Szabóné munkakosarát, amit a sértett erőszakkal visz­­sza akart venni tőle. A dula­kodás odáig fajult, hogy Eh­man trágár szóval illette Sza­bónát, aki erre arcul ütötte. Ehman azonban nemcsak vi­szonozta az ütést, hanem has­ba is rúgta Szabónnét, aki a rú­gástól összeesett. Nyilvánvalóan olyan durva eset történt, ami­ért mindkét embert, de külö­nösen Ehman Lothárt kellett volna szigorúbban felelősségre vonni. Sajnos, mégis úgy ala­kult a helyzet, hogy Szabóné munkaviszonyát fegyelmi ha­tározattal függesztették fel az ügy kivizsgálásáig. Hogyan döntött az egyeztető bizottság? Szabó Lajosniét mondta ki vétkesnek, vagyis Egyetértett a vállalat fegyelmi határozatával. Az indokolás: ,, Szabóné súlyos balesetet idézhetett volna elő azzal, hogy arculütötte Ehman Lot­­­árt”. S hogy Szabóné bűnös­ségét még­­jobban alátámasz­­sza, összeférhetetlen termés­ze­­tre hivatkozik, ami magyarán azt jelenti, hogy „betelt a po­rár”. Néhány sorral lejjebb, bár ideges természetű beteg­égnek minősíti, illetve enyhíti Szabóné „tettét”, s „a szocia­­ista, humanista elvekre” hi­vatkozva ígéretet tesz, hogy Szabónét, nehéz anyagi körül­­ményeire és családi helyzeté­re való tekintettel a közeljö­vőben esetleg visszaveszi más munkakörbe. Mi a véleményünk erről a Határozatról? Tömören megfo­galmazva csak ennyi: egyáltal­án nem „humanista”. Éppen­­ nehéz anyagi körülményeire, valádi helyzetére való tekin­­ettel másként kellett volna döntenie a bizottságnak Sza­bóiné ügyében. Azt meg egye­nesen kritikán alulinak látt­uk, hogy Ehman Lothár férfi élére hasba rúghat egy ass­zonyt büntetlenül. Hasonló példa lenne Kovács Gézáné, a Baranya megyei h­almiszerkiskereskedelmi Vál­alat dolgozójának a VEB elé erjesztett panasza is, amely­­ben sérelmesnek találja, hogy a siklósi 74-es számú önkiszol­gáló boltból egy másikba he­­vezték át, s az áthelyezés késő­sti elfoglaltsággal jár. Kovács Gézánénak apró gyermekei vannak, akiket új munka be­­sztása óta nem tud kellőkép­­pen ellátni. Áthelyezése csu­­pán azért történt, mert a bolt vezetőjének nem tetszett Ko­­vácsné „nagy szája”. Kovács Gézáné ugyanis több ízben ,kellemetlenkedett­’ a boltban tapasztalt hibák, hiányosságok miatt, s ez volt a fő oka az át­helyezésének is. Mindez a ké­sőbbi vizsgálatok során ki­derült, a vállalati egyeztető bizottság mégis a vállalat hely­telen döntését szentesítette ha­tározatában. A vállalati egyeztető bizott­ság tulajdonképpeni feladata már a címében is benne van. A vállalati kollektíva, megbí­zottai, a vezetők és a dolgozók képviselői, bizalmi emberei ők, akik ügyintézéseik során egyez­tetik a vállalati érdeket a dol­gozók érdekével. És a főhang­súly az „egyeztetésen” van. A tárgyilagos egyeztetésen, ami nem zárja ki az emberséget, a humanitást. Azonban azt sem szabad el­hallgatnunk, hogy nagyon sok esetben nehéz helyzetben van­nak a vállalati egyeztető bi­zottságok. E nehézségeket alig­hanem az egyeztető bizottsá­gok felépítésében kell keresni. A „fele-fele” alapra osztott bi­zottsági tagok határozatképes­ségében. Ez a rendszer sok esetben nem is hozhat más eredményt, min­t a már fen­tebb említett „szavazat-egyen­lőséget”, ami következésképp odavezet, hogy a felsőbb fó­rumnak, a TEB-nek kell hatá­roznia olyan esetekben, ame­lyek már természetüknél fog­va is vállalati szintű döntésért kiáltanak. Naiv okoskodás lenne, ha egyszerűen csak azt javasol­nánk, hogy válasszanak öt ta­got a bizottságba, mert oda­kerülne azonnal a kérdőjel is: kit képviseljen az 5. tag? Pedig nyilvánvalóan hiányzik az „ötödik”, aki a javaslatával hozzájárulhatna a szavazat­többséghez. Nehéz lenne javas­latot adni, de egy szerény gondolattal talán hozzájárul­hatnánk a probléma megoldá­sához. Mi történne, ha a szavazat, többséget biztosító egyezte­tő bizottsági tagot, egy „semleges” vállalattól kérné ki az érdekelt üzem. Persze esetenként, és az sem lenne kötelező, hogy min­dig ugyanattól az üzemtől. A lényeg az, hogy az illetőnek judiciuma legyen a legbonyo­lultabb ügyek áttekintésére .­. Ilyenformán elkerülhetnél'. .. minden részrehajlást, elfogul­t­ságot. S hogy ezt elkerüljék, úgy hisszük, ez is „vállalat érdek”. P. Gy. Baranya legjobb gépírója és gyorsírója Az Országos Gyorsíró és Gépíró Versenybizottság titká­ra, Dr. Barabási László levele szerint a dolgozók idei gyors­író versenyén a 150 szótagos fokon Molnár Antalné, a Pécsi Ruházati Bolt dolgozója „Ba­ranya megye legjobb gyors­írója”, Török Mihályné, a Ba­ranya megyei Kiskereskedelmi Vállalat dolgozója „Baranya megye legjobb gépírója” címet nyerte el Előbb a Baranya megyei Kiskereskedelmi Vállalat iro­dájába kopogtattunk. Török­­né a szomszédban dolgozik, pontosabban sirdogál, s mint­ha a körülötte álló kolléganők is szipognának. A gépíróaszta­lon csomagolópapírban üveg hamutálca, ajándéknak látszik. Mint kiderül az is, Törökmé, keresztnevén Eszti kapta bú­csúzóul, mert a mai napon ko­pog itt utoljára az írógépen, holnap búcsút mond a nagy­kocsis Optimának, a kopott kis asztalnak, a szembenülő kolléganőnek, akivel tizenkét évet dolgozott ennél a válla­latnál, s minden kedves jó barátnak. Négyórás leszek holnaptól a városi tanácson. Nem szívesen hagyom itt régi, jó helyemet, dehát a családi körülmé­nyeim ... beteges a kisfiam, s így nem tudtam megoldani az ápolását Amikor kiderül, hogy miért jelent meg a fotoriporter Tö­­röknénél, alaposan meglepő­dik. Én, mint Baranya megye legjobb gépírója? Ez hihetet­len. Csak a kolleganők nem tart­ják hihetetlennek, akik tudják, hogy nagyon is jól gépel Eszti, hiszen azért beszéltek rá, men­jen csak el a gépíró versenyre. Elment, és „bajnok” lett Molnár Antalné, villogó fe­kete szemű fiatalasszony, ő talán kevésbé lepődik meg, hi­szen a 150 szótagos fokon már korábban is jól gyorsírt. Az első három hely közül számítottam valamelyikre, de őszintén megmondom, az első helyre nem. Gépírásnál nagy izgalmamban több hibát is ej­tettem, de gyorsírásnál már magabiztosabb voltam. Ha vizsgázik az ember, min­dig izgatott egy kicsit, így volt Molnárné is. Pedig magabiz­tossággal többet lehet elérni. Molnár Antalnét egyébként szeretik munkahelyén. Ő az egyedüli gép- és gyorsíró, so­kat kell dolgoznia, ráadásul néha még kölcsön is kérik a tanácshoz, szakszervezethez. A vállalatnál főleg géppel ír, de ha „kikölcsönzik” van alkal­ma a gyorsírás gyakorlására. Egyébként hét éve gyors- és gépíró. — Biztos vagyok benne — mondja szerényen — hogy vannak nálam sokkal jobb gyorsírók és gépírók is Bara­nyában csak nem vettek részt a versenyen. Ha a minisztéri­um rendszeresítené a verse­nyeket és lehetővé tennné a versenyzők nagyobb számú részvételét, biztosan sokan örülnének neki. Kattan a fényképezőgép, „Baranya megye legjobb gyors­írója” belemosolyog a lencsébe. Boldog, örül az elismerésnek. Török Mihályné Molnár Antalné A 12 sz. felvételre AKÖV keres autószerelőket, lakatosokat segédmunkásokat és vizsgá­zott kazánfűtőt. Jelentkezés: Pécs, Rét utca 43 sz. I­. em.

Next