Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-03 / 1. szám
WO. JANTJÄRS. AZ ELSŐ MUNKANAP kétezer szigetelő exportra Az 1963. évi első munkanap a Pécsi Porcelángyárban sok tekintetben különbözött más munkanapoktól. Az elmúlt évben kevés export-megrendelése volt a gyárnak. Az idei év első napján teljes kapacitással dolgoztak a kisfeszültségű szigetelő részlegnél is. Ez a részleg az elmúlt év első háromnegyed évében elkészítette az egész évi megrendelést, s utána a szakmunkásokat és a segédmunkásokat is át kellett csoportosítani más munkakörbe. Jóval bíztat az idei esztendő, már az első negyedévre 368,9 tonna szigetelő anyagot kell legyártania exportra az üzemnek. A szigetelőket Görögországba, Romániába és Lengyelországba szállítják. Jelenleg egy műszakban dolgozunk és napi 2000 szigetelőt állítunk elő. A jövő héten azonban megvalósítjuk a három műszakos termelést, így lehetővé válik a félautomata kapacitásának a jobb kihasználása — mondja Vida Árpád brigádvezető. — Egy lépéssel már előbbre vagyunk, tekintve, hogy az exportáru termelését már decemberben megkezdtük. Ha a gépeknél nem lesz üzemzavar, az exporttervünket minden különösebb nehézség nélkül teljesíteni tudjuk. Van még egy jellemvonása ennek az új esztendőnek, ami a brigádunkat közvetlenül érinti. Eddig ugyanis külön dolgoztak a részlegnél a szakmunkások és a segédmunkások. A mai nappal megváltozott a helyzet, együtt vagyunk szakmunkások és segédmunkások, s egyaránt felelősek vagyunk a magunk és egymás munkájáért is. Közel egymillió darabot kell előállítanunk ebben az évben a kisfeszültségű szigetelőkből, s az egész brigád nevében ígérhetem, hogy ami rajtunk múlik, mindent megteszünk a terv teljesítése és a jobb minőségi munka érdekében. — Hát akkor megegyeztünk? — Meg. A jövő héten már be is áillthatok. Ha elfogadnak — Elfogadjuk. Nekünk kell a szakember, de még jobban kell, ha fiatal. Két tenyér egymásba csap, az egyik egy rövidhajú, bajuszos férfié, másik egy alacsony, feketeszemű fiatalemberé. Az idősebb Nyíri Sándor, a sellyei Ormánság Tsz elnöke, a fiatalabb Nagy István agronómus. Az új esztendő első hétköznapján egyeztek meg, és január közepétől a drávaiványi üzemegységben már szakképzett agronómus irányítja majd a munkát. Lássuk hát akkor a két szerződő felet közelebbről! — Van ugyan egy főagronómusa tsz-üiknere — magyarázza Nyíri Sándor —, de nagyon elkel még Nagy István is. Vont kérem még egy kiváló szakemberünk, de abból párttitkárt csináltak. Tudom, tu-dom, hogy az is kell, meg jó, ha a titkár is agronómus, de most pártiskolán van, s a tsz nélkülözi. A mi gazdaságunk nem rossz, az emberekkel is ki lehet jönni. Én sem falom a fiatalokat, a rendet meg a munkát megkövetelem. Az intézkedéseibe nem szólok bele, a „vasúti síneket úgysem akarja felszedetni”. Segíteni is, ha kell. Lakást biztosítunk és az asszonykát is elhelyezi a tanács. Igaz, hogy csak harminc forintot osztunk egy munkaegységre, de sokat épülünk, gólé, magtár, istállók... A fizetését meg az állam úgyis kiegészíti. Mi kell még egy fiatalembernek?! Munka van, lakás van, fizetés sem rossz. Most már csak bele kell ugrani a vízbe. Nagy István huszonhatodik életévéibe lép s ilyenkor még önérzetesebbek a fiatalok, ám azért elérti a szót, gondolja: nincs olyan tréfa, amelyben valami komoly ne lenne s így válaszol: — Ahol én idáig dolgoztam, ott ötven forint fix munkaegységet osztottak, mármint Tótújfaluban , nem kétséges a sellyei tsz-nek sem rosszabbak a lehetőségei. Az elnök nem szól semmit, várja a folytatását, de annyi már biztos, hogy Nagy Istvánt nem „hamuban forgatták”. — Jó dolgom volt nekem Tótújfalun, de összekülönböztem az elnökkel, szakember voltam s mégsem az, mert soha nem hallgatta meg a véleményemet, vagy ha igen, akkor is másképpen intézkedett. Hát itt nem lesz ilyesmi, nyugtatják meg, bizalommal és szeretettel várják, a vezetők és a tagság is. Áldomást nem tartanak, majd a jövő évi eredmények után. Még egyszer minden jót kívánnak egymásnak és kezet fognak. Nagy István pedig a mai nappal baranyai emberré, a sellyei Ormánság Tsz tagjává vált. — fa — Új agronómus Sellyén Készül a ..leltár is Várnagy Viktort ezen a délelőttön papírokba temetkezve találhatja a látogató a Filharmónia kirendeltségének kis irodájában. Mi ez a nagy munka az év legelső munkanapján? — Mondhatnám: leltár — válaszolja Várnagy Viktor — készítem az összesítést arról, hogy hány hangverseny volt a tavalyi évben, mennyi zenekari, mennyi iskolások számára tartott, és így tovább. Azután, hogy melyek voltak az év kiemelkedő zenei eseményei. Mennyi volt a látogatók száma... — Hol tart most? — Márciusnál. Addig három nagy zenekari hangversenyt rendeztünk, 1946 látogatónk volt, de a két egyetemistáknak tartott hangverseny további 747, a 9 középiskolás 2755, a három általános iskolás 1068 és az ipari tanulók számára rendezett hangverseny további 269 látogatót jelent . Vagyis már most, a kimutatás elején s itt az íróasztal mögött, a számok alapján is meg lehet állapítani, hogy jól sikerült a tavalyi év a muzsika szempontjából is? — Okvetlenül. És reméljük, az idei év sem lesz rosszabb. Tizedikén már megkezdődik a hangversenysorozat a Tátrai vonósnégyes estjével. Január 13—14-én igen szép hangversenyünk lesz, a lengyel Henryk Czyz vezényel és Zempléni Kornél működik közre. Már most hétfőn sor kerül az elmaradt Budapest Eszpresszó műsorának megtartására a Liszt teremben. Az Országos Rendező Iroda hoz még egy zenés kabaréműsort ebben a hónapban, s három hangversenyt tartunk az iskolásoknak. Gazdag hónap lesz, holott az igazi szezon majd csak februárban kezdődik. A kis irodába Paulusz Elemér lép be, vidám „Boldog új évet” kiáltással. Csak azért jött, de Várnagy Viktor eléje tesz egy sűrűn teleírt lapot. Az idei szerződést is mindjárt írjuk alá .. • Ezekben a napokban folyik a szerződések megújítása is. A pécsi filharmonikus zenekar valamennyi tagjának — nemcsak a karmesternek — alá kell írnia a szerződést . Ez több aláírást jelent az idén, mint tavaly... A tavalyi 54 főről ugyanis ez évben, január elsejével sikerült 67-re emelni a zenekar tagjainak számát. Bizonyosan még kevesebb zökkenővel, még színvonalasabban tudjuk ezután ellátni a feladatokat a pécsi zenekedvelők örömére... HIAPLÓ Kezdődik a vizsgaszezon A Pécsi Orvostudományi Egyetem rektori hivatalában is megkezdték az új esztendőt. Az új év első napja természetesen nem kezdődött semmi különös nagy változással, „egy dolgos nap", mindössze így lehet jellemezni a szerdát. Kopog az írógép, cseng a telefon... De pillantsunk be dr. Cholnoky László rektor szobájába. Asztala mellett is dr. Tényi Jenő, az egyetem párttitkára, és dr. Hajnal József, a rektori hivatal vezetője. — Kezdődik a vizsgaszezon, a félévi kollokviumok — mondja a rektor. — Éppen ezt beszéljük meg, a vizsgák és ezek ellenőrzésének lebonyolítása a téma. A nap a szokásos módon kezdődött. A rektori hivatal vezetője reggel — mint mindig — beszámolt az érkezett iratokról, kérelmekről, instrukciókat kért a rektortól az elintézési módokra, s aztán „második napirendi pontként" hozzáláttak a vizsgák körüli problémák megbeszéséhez. — Mennyi orvos végez az idén az egyetemen? — Az idén mintegy 140 orvos végez nálunk — mondta a rektor. — S mit vár az új esztendőtől? — Békét, boldogságot és remélem megkezdik a volt Dózsa laktanyában az új egyetemi városrész tömbjének kialakítását. Ez igen jelentős lépés lesz az egyetemi városrész fejlődése szempontjából. Új szék a tükör előtt Megszokott, kedves borbélyüzletem előtt nagy felfordulás fogadott. Az összes székek kinn álltak az utcán, elzárták a forgalmat a járókelők elől. — No, — gondoltam — ezek is jól kezdik az új esztendőt! Már az év első munkanapján magukra akarják haragítani a vendégeket? Átléptem nagy ügygyel-bajjal a székek közé szórt hullámos csomagolópapír halmazt és most már csk azért is belépünk az üzletbe. Gyönyörű, piros fotősöket pillantottam meg a régi székek helyén a tükör előtt. Fényes kerek talpa van mindnek, ruganyos, jó az ülésük és * • -— No, én leszek az első az új széken! — indult egy idős ember hogy leüljön. Egy másik, egy szürkebajszos parasztember a következő székibe helyezkedett. — No, jó benne ülni? — kérdezte az üzletvezető, de az öreg nem felelt, csak tanulmányozta, nézegette a kényelmes piros „bőrülést”, ami persze, hogy nem bőr, hanem csak műbőr, de szép. — Lehet forgatni jól? — kérdezte kollégáját a kettes széknél dolgozó segéd. — Lehet. Kár, hogy emelni nem lehet. Ha kis ember jön, párnát kell tenni alája. — Teszünk, ha kapunk. A kályhában közben égni kezdett a hullámpapír. Nagyszerű meleg áradt a borbélyüzletben. A vendégek levetették a télikabátjukat. A szürkebajuszos parasztember pedig ingerülten válaszolt az udvarias kérdésre. Mit bánom én, hogyan nyírja, csak csinálja! A fodrászsegéd bólintott és elkezdte a munkát az öreg ősz fején. Csönd volt, csattogott az olló. Egyszercsak megszólal a vendég. — Na, micsinál? Taréja legyen hátul! — Mi legyen? — Taréja! Ne szedje föl nagyon! Megint csönd lett, ment a munka a kívánságnak megfelelően. — Megnedvesítsem a hajat? — kérdezte a még mindig türelmes fodrászsegéd az öregtől. — Előbb borotválja ki a fülemnél! — felelt a bácsi katonás eréllyel, parancsoláshoz szokott hangon. — Ne úgy nézzek ki, mint egy majom! A segéd nyelt egyet de még mindig türtőztette mást. Az öreg pedig viccet kezdett mesélni. Pikáns, erős, paraszti viccet, olyan zamatos beugrató csattanóval, amin a segéd mérgében elvörösödött, a körülálló vendégek pedig harsányan kacagtak. Ez már sok volt, korán reggel egy embernek. Azt mondja a népnyelv, hogy amilyen az év első hete, olyan lesz az egész esztendő. Hát, ha az egész hét ilyen lesz — mint az első munkanap volt a 14-es számú fodrászatban Pécsett, az nem fog jót tenni a férfifodrászok idegeinek. Viszont, ha a modern, új borbélyszékeket modern, új világítás, több korszerű szerszám — és kevesebb cinikus vendég — követi, mégse lesz nagyon idegesítő a helyzet Gyevi Károly Versenyuszoda lesz Mohácson Mohácson a lakások 95 százalékában nincs fürdőszoba. Hosszú éveken keresztül egy korszerűtlen, magántulajdonban lévő kis gőzfürdő nyújtott némi fürdési lehetőséget, de az is két évvel ezelőtt leégett. A város lakossága, érthetően örömmel fogadta a tanács javaslatát, hogy községfejlesztési alapból korszerű tisztasági fürdőt építsenek. A tisztasági fürdő 1962. augusztus 17-én Is káddal, férfifodrászrészteggel és pedlikürszalonnnal megkezdte működését. A városi tanács végrehajtó bizottsága tovább kívánja fejleszteni a tisztasági fürdőt, 1963. első félévében már a reumatikus betegek kezelését, valamint csonttörések utókezelését is megkezdik. A tisztasági fürdő naponta hétfő kivételével működik, vasárnap reggel 8 órától van nyitva, szombaton 10 órától, a többi hétköznapokon 13 órától 19 óráig. A városi tanács végrehajtó bizottsága az üzemek részére 50 százalékos kedvezményes jegyet biztosít, így az üzemek dolgozói féláron tudják a fürdőt igénybe venni. A tisztasági fürdő udvarán a mohácsi ifjúság és a szülők örömére egy korszerű jégpályát létesítettek, mely már meg is kezdte 1962. december 22-én működését. A szülőknek nem kell aggódniuk, hogy gyermekeik a Duna jegén esetleg életüket vesztik. Célul tűzték, hogy 1963-ban Mohács, Kisfaludy utca 9. sz. alatt, a tisztasági fürdő udvarán egy korszerű sportuszodát létesítenek, mely nagyban elő fogja segíteni a mohácsi viziélet fejlődését. Dr. Vadon Antal A felsőoktatási intézményekben is tanítják a munkavédelmi ismereteket A Pedagógusok Szakszervezetének kezdeményezésére, s a felsőoktatási intézmények munkavédelmi ankétjain tett javaslatok alapján — az egyetemeken, tanárképző főiskolákon, a tanító- és óvónőképző Intézetekben is bevezetik a munkavédelem oktatását. A művelődésügyi miniszter rendelkezése részletesen előírja az oktatás eredményességét segítő intézkedéseket. Ezek között szerepel mintaszerű munkakörülmények kialakítása az intézmények gyakorlati munkahelyein (műhelyben, laboratóriumban, műteremőben stb.) Szilveszteri pillanatfelvételek Dy tfnr* »»^T ' pifcl: v*(in n? óétmek, lf»n. Izgalmán” rfszlaf a Pannónia -báz műsorából... ... És akit már senki és semmi sem „idegesít". Fotó: Czakó I