Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-01 / 229. szám, Első kiadás
A kincses Baranyában Idegenforgalom, tapasztalatok, javaslatok Szépfekvésű megyénk kedvelt kirándulóhely. Azt megmondani, hogy egy-egy szezonban mennyien keresik fel szőkébb hazánkat, pontosan nem lehet. A statisztikai adatok csak arra nyújtanak támpontot, hogy egyik vagy másik idegenforgalmi objektumunkat hányan nézték meg, mennyi kirándulónak nyújtott az Idegenforgalmi Hivatal különböző szolgáltatást. Több százezer vendég Ha csak ezeket az adatokat vesszük, akkor is szép szám kerekedik ki: a Megyei Idegenforgalmi Hivatal kimutatásaiból kitűnik a legforgalmasabb Siklós, ez évben augusztus 31-ig közel 57 000 turista fordult meg a várban. Abaliget 30 000 és Szigetvár a 24 000 látogatójával szintén a „feltétlen nézzétek meg” közé tartozik. Orfű, Pécsvárad, Mohács és még néhány kirándulóhely augusztus végéig mintegy 100 000 látogatót vonzott. A pécsi turistaszállást augusztus végéig mintegy ötezren vették igénybe. A Városi Idegenforgalmi Hivatal 462 csoportot fogadott közel 18 000 vendéggel. Vasárnaponként nem volt ritka, amikor 10—13 idegenvezetőt is „szolgálatba kellett állítani”. A dzsámi, a Zsolnay Múzeum kisebb-nagyobb műemlékeink és természetesen a Mecsek ezrével vonzza a hazánkat megismerni akaró kirándulókat. Tízezrek jó ellátása nagy feladatot ró a megyei és a városi idegenforgalmi hivatalra. A kirándulások hónapja Melyek voltak az elmúlt nyár tapasztalatai az idegenforgalom területén? Alapjában jól megoldották a kirándulók „kalauzolását”. A Megyei Idegenforgalmi Hivatal például ha a csoportok kérték — ebben az évben először — étkezésüket is megszervezte. Örömmel fogadtákezt a kirándulók. Azt viszont már kevésbé, hogy néhány IBUSZ-iroda (pesti vagy más városi) rosszul jelenti a csoportok érkezését és akkor itt a csoportnak nem tudnak éjszakai szállást biztosítani. Elképzelhető, mennyi „áldást” szórnak ilyenkor a kirándulók általában a szervezésre. Szeptember az iskolások tanulmányi kirándulásának hónapja. Autóbusz autóbuszt ér Pécsett és a megyében is, minden szállás túlzsúfolt. Tán érdemes volna gondolkodni, hogy tanulmányi kirándulásokat nyáron is szervezzenek, ne egy hónapra „ütemezzék be” az összeset. Sok csoportot nem tudnak fogadni férőhely hiányában. Ez megyei, de országos tapasztalat is. Külön-külön lehetne foglalkozni Harkány, Siklós, Abaliget s a többi idegenforgalmi hely tapasztalatával, de ezekről „menetközben”, azaz a vyáron lapunkban is több cikk jelent meg. Néhány szót csak a várható fejlődéséről. Siklóson, Szigetváron és Abaligeten jövőre az idegenforgalmi tájékoztatót idegen nyelven is „elmondják”. Magnóra veszik az ismertetőt — így minden csoport a saját anyanyelvén hallhatja. Mind a megyei, mind a városi idegenforgalmi hivatal több nyelven ismertetőt bocsát a kirándulók rendelkezésére. A térképpel ellátott ismertető választ ad: hol van benzinkút, hogyan közelíthető meg a kívánt hely autóval, vonaton vagy autóbusszal a leggyorsabban és még egy sor hasznos tudnivalóval látja el a kirándulókat. Hol reggelizzünk? Nem új dolog: idegenforgalmunk fellendülését a szállodahiány gátolja. A Pécsi Idegenforgalmi Hivatal már alig tud a jövő tavaszra helyet biztosítani a most, tehát időben jelentkező csoportok számára. A városi idegenforgalmi hivatalban például elmondották, hogy külföldi csoportokat már alig irányítanak Pécsre. Városunk külföldi idegenforgalma csökkenő! Szó volt arról, hogy a Sallai utca egyik épületét idegenforgalmi célok rendelkezésére bocsátják. Talán-talán jövőre majd. Szorgalmazni kellene ezt az ügyet, 250—300 ággyal bővülne ezzel a férőhely. Sok hosszúsígy ot okoz Pécsett hogy a turistacsoportoknak nincs hol reggelizniök. A Jókai kis tej vendéglő kapacitás híján nem képes nagyobb létszámú csoport befogadására. Igaz, mondhatná valaki, ott a Nádor. De a turista olcsón akar reggelizni. Debrecen például ezt a problémát — egy nagy reggelizőhely létesítésével — már megoldotta. Ipari és bányaüzem Szép a Zsolnay-múzeum. De a múzeum döntően a gyár régi készítményeit mutatja be. Miért? A Pécsi Porcelángyár egy sor valóban nagyszerű készítményt produkált az utóbbi években. De hol lehet ezeket látni? A kiránduló a specialitásokra kíváncsi. Pécsett például a Zsolnay gyárra! A gyárnak igaza van: a gyakori csoportos látogatások akadályozzák a termelést, nem adhat minden csoport számára látoatási engedélyt. De az gyártmányokkal valahol azért „büszkélkednünk” kellene. Egy ipari múzeum létrehozásán gondolkodni kellene. Uram bocsá’, ha netán egy-egy kisebb darab elkészítésének folyamatát is be lehetne mutatni! A mi gyerekeink politechnikát is tanulnak — szívesen látnák ezt a munkafolyamatot is. Pécs bányaváros. Sokan jönnek azzal a kéréssel, megnézhetnék-e a bányát. Egy-egy külszíni fejtést néha megtekinthetnének. De ha Pécsett létesíthetnénk egy bányamúzeumot kellő berendezéssel, tízezrekkel ismertethetnénk meg a föld alatti munkát. Miért nem tesszük? Pénz dolga az egész. De tervezzük be és kéthárom év múlva fogjunk hozzá a megépítéséhez! Szakemberek mondják: városunk idegenforgalmát a háromszorosára, négyszeresére lehetne emelni, de szálló, szálló és harmadszor is szálló kell hozzá. Nem kis pénz. Valamit már javult a helyzet a Fenyves Szálló létesítésével. De még mindig kevés. Baranyai borok Csak néhány tapasztalatjavaslat. Mert szólni lehetne a parkírozó helyekről is, amiről már annyi szó esett — de falra hányt borsó —, egy tájjellegű vendégfogadó a Mecseken, ahol baranyai borokat kaphatna a vendég az étel mellé... Az idegenforgalom hasznos a turistáknak is, az országnak is. Nem lenne elveszett pénz, amit az idegenforgalom további fellendítésére fordítanánk — az eddiginél még erőteljesebb „szinten”. Garay Ferenc A fegyveres erők napjának eseményei országszerte ünnepi eseményeken emlékeztek meg vasárnap a fegyveres erők napjáról. A pákozdi emlékműnél koszorúzási ünnepséget rendeztek. Vácott eseményekben gazdag diák-katona találkozót rendeztek. Többszáz egyetemi hallgató látogatott el a híradó laktanyába. Délelőtt a vendégeknek technikai bemutatót tartottak, majd az egyetemisták megtekintették a tantermeket, a körleteket, a laktanya klubjait és kulturális helyiségeit. Ifjúsági találkozót és honvédelmi sportnapot rendeztek vasárnap a győrvári csata színhelyén. A változatos műsorban volt repülőmodell és vitorlázó bemutató, ejtőernyős ugrás, műrepülés, motoros ügyességi és terepverseny, és jó szórakozási lehetőséget nyújtottak a kulturális, valamint a sportrendezvények, amelyeknek sora este táncmulatsággal zárult. A fegyveres erők napja alkalmából különböző ünnepi események zajlottak le az crr■ más vidékein is. napja RÁGÓS ZSÁKMÁNY LESZ 1963. OKTÓBER 1 A legújabb pécsi találmány Itt a „zsebhűtőgép44 VIGYÁZAT, a címet könynyen félre lehet érteni, ha rosszul hangsúlyozzuk. Mert úgy is lehet olvasni, hogy zsebhűtőgép, meg úgy is, hogy zsebhűtőgép, s mindjárt kiderül, hogy a két hangsúly más-más fogalmat takar. Az előbbit ugyanis könnyen úgy lehetne értelmezni, hogy olyan gépről van szó, amely a „zsebláz” enyhítésére szolgál, noha nem lenne utolsó dolog egy ilyen találmány sem. Viszont az új találmány egyértelműen zsebhűtőgép, amely hamarosan előkelő helyet kap a zsebrádiók, a zsebkempingek, a zsebtoalettek és más egyéb zsebben hordozható magánhasználati, közhasználati cikkek újdonság listáján. Az elmés találmányt két pécsi technikus, Szemmelveisz László és Várkonyi Lajos szerkesztette, és úgy hírlik, hogy a miniatűr hűtőgép prototípusát tömeggyártásra is alkalmasnak találta a Könnyűipari Minisztérium Helyiipari Kutató Intézete. Amikor a szerzők egyikénél Várkonyi Lajos műszerésznél a találmány céljáról, lényegéről érdeklődtem, nagyon szerényen azzal kezdte: — Csak azon csodálkozom, hogy miért nem jutott eszünkbe már tíz évvel ezelőtt ez az újítás. Ő ugyanis újításnak vallja a kis készüléket, ami szerinte nem egyéb, mint a monstre hűtőgépek egyik legkisebb és legegyszerűbb változata, amit akármelyik ügyeskedő geranes is megszerkeszthetett volna. íme a hűtőgép rövid „műszaki” leírása. A közönséges termoszfélékhez hasonlóan dupla burkolata van a minimális hőszigetelés biztosítására. A polietilénből készült belső tér minden tekintetben megfelel a higiénia követelményeinek és egyaránt alkalmas cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotú anyagok hűtésére, tartósítására. A doboz kül mérete 15 centiméterszer 20 centiméter és mindössze 65 dkg súlyú, tehát valóban illik rá a „zsebhűtőgép” titulusa. A hűtőrendszer két főrészből áll: a légköri nyomásra töltött széndioxid patronból (szódásüvegek töltésére használt autoszifonról van szó) és egy mikropórusos polietilén adszorbens szivacsból. A hűtőgép dupla fedelei között speciális „hab” anyag van elhelyezve, amely szintén a tökéletes hőszigetelés biztosítására szolgál. A tetszetős külsejű (különféle színben előállítható) mikrohűtőgép külső oldalára van felszerelve az autoszifon, amely két-háromszori töltéssel 24 órán át mínusz 16, plusz egy celarus közötti hőfokot biztosít a beépített hűtésszabályozó segítségével. MIVEL egy-egy patron mindössze 60 fivérbe kerül, feltétlenül gazdaságosnak mondható a hűtőgép használata, amely a jelenlegi méreteit tekintve kb. másfél liter folyadék, vagy ennek megfelelő Mirelit áru tartósítására alkalmas. És ami szintén figyelemre méltó, a hűtőgép beszerzési ára (előkalkulációk szerint) nem haladná meg a 80— 100 forintot, amely minden bizonnyal felkeltené a vásárlási kedvet Ma még nem tudni, hogy a kisháztartásokon kívül mi mindenre használhatni mikrosűtőgépet, de egy • .'.rtos, — Nagyon is alkatos lenne kényes gyógyszer. 1., vagy kisebb mennyiségű vérplazma szállítására különösen olyan esetekben, amikor azt helyszínen történő életmentés céljaira alkalmaznák. A kon- I struktőrök szerint igen alkalmasnak mutatkozna félkész, [ vagy mélyhűtött árucikkelés biztonságos hazaszállítására, fagylalt és egyéb hideg cukrásztermékek otthoni tárolássára, kirándulásokra, hosz- I szabb utazásokra csomagolt ételek tartósítására, kisebb mennyiségű kényes fotóvegyszerek szállítására és egy sor más eddig megoldatlan probléma megoldására, amelyre nem alkalmas a nagyméretű hűtőgép. TÜRELMETLENÜL várjuk tehát a „zsebhűtőgép” mielőbbi megjelenését s így A két újító miniatűr jégszekrényükkel. Vasárnap még törődtek a Balatonban A balatoni üdülőszezon utolsó vasárnapján már csak a bátrabbak próbálkoztak meg a fürdéssel. A siófoki meteorológiai obszervatórium mérése szerint ugyanis a levegő hőmérséklete alig érte el a 13 fokot a déli órákban és a tó vize 12 fokos volt. A hideg szeles időben valóságos mutatványszámba ment egyegy fürdőzés, de siófokon és Balatonfüreden mégis akadtak, akik vállalkoztak a strandolásra. Játsszák az autóbuszok, kalauznők, sofőrök és a hálátlan emberiség Prolog: A szerző becsületszavára kijelenti, hogy a dráma nem a Pécsi Közlekedési Vállalatról szól, az esetleges hasonlóság kizárólag a hibás nézőpontokból adódik. Ha a hitetlenebbeket még ez, sem győzi meg, akkor nekik külön megesküszik valamilyen hiánycikkre, hogy a dráma Katangában játszódik. Színhely: A vasutas bérház alatt elterülő utcarész. Jellegzetes katangai reggel, az úton autók mennek, ésnéhány kertészeti terméket szállító lófogat. A fűszerbolt elé éppen megérkezik a kenyereskocsi, s a lyukacsos drótkosarakat, melyekből kilógnak a kenyerek, végighúzzák a járdán, aztán a fűszerbolt lépcsőjén is. A rosszindulatú Guzmicsekné fel is kiabál a bérház első emeleti ablakába, hogy „no most ugye maga is látja, hogy miért terjed a himlő, megmondtam én magának Ficeknél.A fűszerbolttal szemben, a buszmegállónál jellegzetes paradicsomi állapotok: A fa alatt ácsorog két ember, várnak. A mellékutcából lélekszakadva rohannak az emberek. Ijedten az órájukra pillantanak, és utána vagy lassítják,, vagy gyorsítják a lépteiket, aszerint, hogy az órájuk késik, vagy siet. A legjellegzetesebb emberek megérkeznek a paradicsomba, melyet katangai szokás szerint csak egy kék-fehér vasoszloppal jelölnek, melyen egészen kicsi táblák vannak, és a táblákon egészen kicsi számok. A megérkezőkkel Ádám és Éva közli, hogy nem lehet tudni miért, de két járat kimaradt. Kezdődik a játék, jobbról erős reggeli fény. Muzeológus: (az órájára pillant). Már itt kellene lenni ennek a rohadt busznak. Többévi: (bólintanak). Asszisztensnő: A főorvos úr tegnap azt mondta, hogy tűrhetetlen állapot, hogy én minden reggel elkések. Filozófus: (felfedezi a költőt,, aki a másik oldalon hosszú, megnyújtott léptekkel halad). Gyere autóbusszal, kényelmesebb, gyorsabb! Költő: (legyint, és fanatikusan megy tovább). Filozófus: (ingerülten a körülötte állókhoz). Rohadt szubjektív idealista •.. Az autóbuszt ez képtelen folyamatában és lényegileg szendéini... Mindig elakad a jelenségeknél és a látványnál. .. Muzeológus: Már öt percet késik... Munkás: Én ráérek, órabérben vagyunk... Kofa: Megint a piacvégére érek •.. Asszisztensnő: Jaj a doktor úr... Egy anya: Nem tudom mi lehet a gyerekekkel, még felgyújtják a házat mire hazaérek. A türelmes: (Mosolyogva nézi a többieket). Muzeológus: Tűrhetetlen állapot, a múlt héten is nyolc sírral kevesebbet tudtunk kiásni, mert félórákat késtem. Jelenteni kellene az illetékeseknek. Húsz perces közjáték után az utca távoli végén megjelenik az autóbusz. Felélénkülnek az arcok, a szemközti vasutasbérházban az aszszonyok abbahagyják a takarítást, és kíváncsian kihasalnak az ablakba. Az autóbusz katangai szokás szerint nagyon lassan jön. Filozófus: (dörzsöli a kezét): Az ablakból majd elegánsan integetünk a költőnek ... Begördül az autóbusz. Mint a heringek állnak bent az emberek. Az első ajtó kinyílik, a hátsó nem. A filozófus és a muzeólógus (egyedül ők rendelkeznek történelmi tapasztalatokkal, azonnal felismerik a helyzetet) odarohalnak az első ajtóhoz, s a kiszálló egyetlen ember helyére ketten felugranak. Úgy látszik hozzáértek egy kicsit az ajtóhoz, mert az ajtó (modern patentzál, sűrített levegővel működtethető) kizuhan a buszból. A filozófusnak és a muzeológusnak szeme sem rebben, megszokták már, hogy az autóbuszokból néha kiesik egy kerék, a diferenciálműből egy kúpgörgős csapágy, esetleg a tengelykapcsoló fele, de a másik felével katangai szokás szerint még nyugodtan lehet üzemelni. Most azonban másként történik. Sofőr: (hanyattvágja magát az ülésen és dühösben ordít): Szálljanak ki, mert egy lépést sem megyek tovább! Utasok: Nem szégyellik magukat, azonnal szereljék be az ajtót! Muzeológus: De kérem, jogom van utazni... A római sírok félben... Kalauznő: Állatok! Micsoda disznóság! Azonnal szálljanak le! Utasok: Úgy van! Szálljanak le, addig úgy sem megy tovább az autóbusz... Egy különleges utas: Jellemtelenek, majd én kiszállok maguk helyett! (Leugrik az ajtó előtt tolongó tömeg közé, s azok felüvöltenek, amikor legázolja őket). Sofőr: (Fenyegetően). Ne várják meg, hogy odamenjek! Utasok: (Vak gyűlölettel). Hát emberek, maguk?! A filozófust és a muzeológust kilökődik az autóbuszból. Muzeológus: (Döbbenten néz az elrobogó autóbusz után, aztán az órájára pillant): Nyolc óra ... Filozófus: Érdekes probléma... Vajon a buszban levő emberek miért gyűlölik azokat, akik szeretnének felszállni, munkahelyükre utazni és elvégezni a munkájukat? A türelmes: (Türelmetlenül): Dögölnének meg! (Elindul a város belseje felé). Valamennyien elindulnak. Finálé. A szereplők mind felvonulnak, egy autóbusz üresen él, a kalauznő és a sofőr integet a többi szereplőnek. A szemközti bérház ablakában lelkesen tapsolnak a vasutasok, akik a bemutató idejére abbahagyták a takarítást. Bertha Bales* REQCEL KATANQABAN Burleszk-tragédia egy felvonásban