Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

i Világ proletárjai, egyesüljétek! Dunámon napló v. ’ . V­Ww Ai MSZMP Byryngg mGgymi Bizottsága és ci Meglei Tanács srxn. évfolyam, ml sxAmAma m­ellér 1965. MÁJUS 1., SZOMBAT Egyidejűleg minden országban és minden városban Hetvenöt eszten­deje már hogy május elsején feszeng a munkások dala a világ váro­saiban és falvaiban. Hetven­hat éve a II. Internacionálé párizsi alakuló kongresszusán és hetvenhét éve az Amerikai Munkásszövetség St Louis-i nagy találokzóján döntöttek úgy, hogy éppen május első napja legyen, amikor „nagy nemzetközi tüntetést kell szer­vezni ... egyidejűleg minden országban és minden város­ban”. Az idézetben benne van a legfontosabb szó, minden májusok lényegét kifejezően: nemzetközi. Május kezdettől fogva az internacionalizmus ünnepe volt s az is maradt hét és fél évtized korszakot átívelő nagy idejében. Változhattak aktuális jelsza­vai — a nyolcórás munkaidő követelésétől az egyenlő mun­káért egyenlő bért jeligéig, az első imperialista háború el­ítélésétől a világ első mun­kás-paraszt államát, a szovjet­hatalmat éltető jelszavakig, a fasizmus elleni harcbahívás­tól az imperialista és neokolo­­nialista mesterkedések megbé­­ly­egzéséig — május legfőbb mondanivalója mindig a nem­zetközi szolidaritás­­ volt. A munkásosztály nemzetközi ösz­­szefogását hirdette és hirdeti mai is a végtelen májusi me­net a világ útjain és annak az összefogásnak szükségessé­gét, amely közös harcra hív minden embert, akinek drága a béke, a jog, a szabadság, az emberibb élet, az elnyomott népek szabadságküzdelme, aki májusi tűzzel, harci kedvvel száll szembe kizsákmányolók­­kal, gyarmatosítókkal, és há­borús tervezgetőkkel. Május hét és fél évtizedes útja az internacionalista gon­dolat győzelmeit hozta a vi­lágnak. Milyen avultnak, tör­ténelemelőttinek tűnnek a hét és fél évtized előtti „friss” lapok ! Magyarországon Fe­renc József, Oroszországban III. Sándor cár, Németország­ban II. Vilmos, Angliában Viktória királynő, Franciaor­szágban Sadi Carnot, az Egye­sült Államokban Benjamin Harrison elnök ... Hát még a korabeli térképatlasz! Akkori­ban a térképrajzoló számára adott volt, hogy rózsaszínre fesse Ázsiában, Afrikában az angol gyarmatokat, lilának a franciák, halványzöldre a spa­nyolok, élénkebb zöldre a por­tugálok birtokait. A világ ki­terített mappáján ezek a szí­nek domináltak — csak néhol kellett más színt, önálló or­szág jelzését festeni egész messzi kontinensek térképére. Olyan hatalmas országok, mint India vagy Indonézia, Ghána vagy Algéria gyarmati sor­ban éltek. Szabaddá tenni, ön­álló állami, nemzeti életet élni éppen a hét és fél évtized in­ternacionalista küzdelmének, legnagyobb győzelme segített nekik is, más rab országok egész sorának is. A májusi eszmék, a nem­zetközi munkásosztály harci győzelmeinek sorában az egész emberi társadalom történel­mét­ megváltoztató esemény, korszaknyitó változások for­rása és elindítója lett a győ­zelmes proletárforradalom, a Nagy Október győzelme orosz földön. Természetes, hogy ép­pen a proletárhatalom or­szága nyilvánította először állami ünneppé, minden dol­gozó ember ünnepévé május elsejét; az az ország, amely­nek születésénél fegyverrel kezükben küzdöttek az első szocialista országért, oroszok, ukránok, kazahok, tatárok, csuvasok oldalán messziresza­­kadt magyarok, csehek, oszt­rákok, németek, lengyelek — ki tudná még sorolni, hány nációja a világnak. Az egy­kori májusi tüntetők 1917 csodálatos őszének és azt kö­vető harcos éveknek napjai­ban ott, a cárok és muzsikok egykori földjén mutatták meg a világnak, hogy május inter­nacionalista széliem® minden évszakokban és távol az ott­hontól is él a munkások és parasztok szívében. Volt a hetvenöt év magyar májusai közt is már a múlt­ban egy fénylő, gyönyörű em­lékű nagy nap: az 1919-es. A­­ magyar tanácshatalom májusi meneteiben ott haladtak az uj­­­­jongó ünneplők között az egy­­­­kori orosz hadifoglyok, az osztrák, szerb, horvát, lengyel, szlovák, román munkások osz­lopai is. Ezek közül sokan a néhány nappal később meg­támadott magyar munkásha­­talom fegyveres védelmével adtak példát internacionaliz­musból, munkásszolidaritás­ból. Zengett és messzi tovább szállt a május érces, erős üze­nete a két háború közötti év­tizedek tavaszain. Európaszer­­te tüntettek angol, francia, svéd, és­­holland­ munkások is — egyszer a Horthy-fasizmus terrorja alatt szenvedő ma­gyar dologzók jogáért, máskor meg a fiatal Szovjetunió el­leni intervenciós terveket szö­vögető imperializmus, később pedig a világ békéjét, a száz­milliók életét fenyegető náci­téboly ellen. Volt fegyveres, a szabadság és demokrácia esz­méit harccal köszöntő május is — spanyol földön franciák és szovjet embereit, magya­rok és jugoszlávok, csehek és németek köszöntötték felemelt ököllel a spanyol szabadságért, Európa szabadságáért együtt vívott harcot. És küzdött má­jus örök serege azért a má­jusért is, amely éppen húsz éve köszöntött a világra: a­ fasizmus elleni bátor csaták-­­­ban azok vállalták a leghő­­­­sibb, legáldozatosabb részt,­­ akik május internacionalista tanításának leghűségesebb fiai voltak, a szovjet embe­rek s az európai partizánhar­cok katonái. Hogy megváltozott a világ­ térképe, világ­történelme az internacionalisták hetvenöt májusának hét és fél évti­zede alatt! Trónok dőltek, or­szágok születtek — s min­denekelőtt a marxista tanítás, a marxista—leninista elmélet hívei és szövetségesei megte­remtették az új társadalmat. Megszületett a szocialista vi­lágrendszer: országok egész sorában, világrészeiken át a politikai mindennapok alap­vető elvévé lett május taní­tása az internacionalizmus. A dolgozók, a szabadságért küz­dők nemzetközi szolidaritása, harci egysége segített, hogy jórészt eltűnjenek a térkép­ről a gyarmati színek, a fele­dés homályába, történelem­­könyvek lapjaira kerüljenek Hohen­zollernek, Roma növök, Habsburgok... A hetvenötödik május, akár csak az első és az azt köve­tők, az ünnep hűséges és igaz ünneplőinek gondolataiban a nemzetköziség nagy elveit idézi. Ma a szocialista orszá­gok testvérisége erősítésének szilárd szándéka, a gyarmati sorból felszabadult, vagy füg­getlenségükért most küzdő né­pek iránti cselekvő szolidari­tás, az imperialisták elleni küzdelemben helytálló mil­liókkal­­ összekötő segítő test­vériség és a töltés világban élő, ott harcoló munkások, a haladás és a béke hívei iránti hű barátság érzelmei töltik el a mi májusi menetünk mil­lóinak szívét. ,,Egyidejűleg minden or­szágban és minden városban” — hívta tüntetni hetvenöt éve a május millió és millió hű harcosát. A sereg, a májusi menet évről évre nőtt és nö­vekszik, hirdetve az interna­cionalizmus erejét és igazsá­gát. Legfontosabb feladat a kukorica vetésének meggyorsítása Folytatják a vegyszeres gyomirtást • A kétnapos ünnepben is dolgoznak a földeken Az időjárás szeszélyessége sok gondot okoz a mezőgaz­daságban, az elmúlt hetek esős, hűvös időjárása miatt sokszor szakadt félbe a mun­ka, álltak le a gépek. A ter­melőszövetkezetek igyekeztek kihasználni minden napsüté­ses órát, hogy a vetésben mu­tatkozó kiesést pótolni tudják és az eltolódás ne okozzon terméskiesést. A pénteki napsütéses, sze­les idő eléggé felszárította a talajt, úgyhogy a megye egyes részein újra megindultak a gépek, folytatták a legfonto­sabb tavaszi munkát, a ku­korica vetését, valamint a még hátralévő vegyszeres gyomirtást. CSAK A KUKORICA VETÉSÉVEL maradtak „adósak” a villányi Új Alkotmány Termelőszövet­kezet tagjai, valamennyi tava­szi vetés a földbe került már. A csütörtöki eső ellenére péntek reggel a termelőszö­vetkezet mind a négy üzem­egységében megindultak a ve­tőgépek, öt gép vetette a ku­koricát. Eddig 35­0 holddal vé­geztek, még mintegy 200 hold kukorica vetése van vissza Fogatos gépet is állítottak be a dombosabb részekre, ahol 60 holdat fogattal vetettek el. A termelőszövetkezet befe­jezte a kukorica és az őszi ga­bona vegyszeres gyomirtását, 900 hold búzát, 350 hold ár­pát dikonlrtoztak meg és 150 hold kukoricaföldre került Hungarin. Amíg a rossz idő akadályozta a mezei munkát, a szőlőben dolgoztak, a met­széssel teljes egészében végez­tek, megkezdődött a sorkapá­lás, naponta mintegy­­35—40 asszony dolgozott a szőlőtövek között, emellett rendbehozték a tám­berendezést, oszlopokat állítottak. SZABADSZENTKIRÁLYON péntek délután folytatták a kukorica vetését, kihasználva minden napsütéses órát.' 120 holdon végezték el a munkát, még­­ mintegy 500 hold vetése van vissza.' Nyújtott műsza­kokat szerveznek és az ünnep mindkét napján teljes ,,üzem­mel” dolgoznak a gépek a szántóföldön. A meglévő há­rom vetőgép mellé beállítják a negyediket is, hogy minél előbb földbe kerüljön a magi Napi 100—120 holddal szeret­nének elkészülni, ha az idő engedi, 4—5 nap alatt teljes egészében befejezik a vetést. Táviratváltás május elseje alkalmából Baranya megye ás Lvov Terület párt- és állami vezetői között Május elseje alkalmából a következő üdvözlő távirat ér­kezett Lvovból: „Kedves Elvtársak! Fogadják őszinte jókívánságainkat május elseje, a nemzet­közi munkásosztály nagy ünnepe alkalmából. Éljen a szovjet— magyar barátság és együttműködés, és további sikereink zá­loga! KUCEVOI* a Lvov Területi Pártbizottság titkára”. Rapai Gyula, a megyei pártbizottság első titkára és Palkó Sándor, a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnöke a kö­vetkező választáviratot küldték: „Az Ukrán Kommunista Párt Lvov Területi Bizottsága első titkárának, Kucevoi elvtársnak. Az Ukrán Szocialista Köztársaság Lvov Területi Tanácsa elnökének, S. Stefanuk elvtársnak. A munkásosztály nemzetközi szolidaritásának napja alkal­mából elvtársi üdvözletünket küldjük. RAPAI GYULA, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága első titkára PAIJKÓ SÁNDOR, Baranya megye Tanácsa Végrehajtó Bizottsága elnöke”. Tovább erősödül­ a tanácsi vállalatok tervfegyelme A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága pénteki ülésén értékelte a tanácsi vállalatok 1964. évi munkáját. A terv-, a pénzügyi, a munkaügyi és a kereskedelmi osztály közös előterjesztése vállalatonként elemezte az egyes üzemek múlt évi tervszámait, s meg­állapította, hogy ezek reáli­sak voltak. A megyei tanács felügyelete alá jelenleg 25 vállalat tartozik, s ebből 18 nyereséggel zárta az évet. 1984-ben először sikerült megvalósítani azt a gazdaság­­politikai célkitűzést, hogy a többtermelést elsősorban a ter­melékenység növelésével kell elérni. A tanácsi fennhatóság alá tartozó iparágak között ki­emelt helyet foglal el az épí­tőipar. A múlt évi tervet­ 98,1 százalékra teljesítették, ezen belül az építésszerelésnél 94,3, míg a segédipari szerelésnél 127,9 százalékot értek el. A tervlemmaradás ellenére a ter­melés 13,8 százalékkal volt magasabb mint 1863-ban. A lemaradás egyik fő oka to­vábbra is a létszámhiány. A szakemberhiány következté­ben 7,3 millió forint terme­léskiesés volt. A végrehajtó bizottság elé terjesztett beszámoló anyag­­gazdálkodással foglalkozó ré­sze megállapította, hogy a tett intézkedések ellenére is jelentkezett az anyaghiány, mely elsősorban az építőipar­ban volt jelentős. Különösen a cement- és­ téglaellátás volt vontatott, s ezt sem a pótke­retből, sem más vállalatok­tól való csoportosítással nem lehetett megszüntetni. A tanácsi felügyelet alá tartozó vállalatok az elmúlt évben erőfeszítéseket tettek a túlórák számának csökken­tésére. Ennek ellenére egyes iparágakban továbbra is ma­gas volt a túlórafelhasználás. A Sütőipari Vállalatnál pél­dául 64 400 túlórát használtak fel egyetlen év alatt, amely egy főre vetítve 225 órának felel meg. Ez a rendkívül magas túlóraszám elsősorban a helytelen munkaszervezés eredménye. A vezetés színvo­nalának emelése jelentősen javult ugyan, de az idei év­ben i­s ez minden tanácsi vállalatra vonatkozik — köz­ponti kérdés lesz. Éljen május 1! ni

Next