Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-01 / 232. szám

•% " 2 ­ ítélet Nürnbergben­­ Az ítélet, az amerikai—­­ angol—francia—szov­jet Nemzetközi Katonai Tör­vényszék ítélete ma húsz esztendeje hangzott el a hit­leri Németország háborús főbűnösei felett. Jelképes is, hogy a bíróság éppen Nürn­­bergben hívta tetemre a ná­ci rendszer főkolomposait — abban a városban, amely egykor erőt fitogtató pará­déik, s embertelen törvé­nyeik meghirdetésének szín­helye volt. Noha az ítélet­­hirdetést olyan vérözön előz­te meg, hogy a náci hábo­rús bűnök minden különö­sebb bizonyítási eljárás nél­kül is nyilvánvalóak voltak a világ színe előtt, a győz­tes nagyhatalmak ragasz­kodtak a bírósági eljárás szigorú törvényességéhez. Nem a bosszúállás, hanem az igazságosság vezérelte őket. Az ítélet 1946. október­­­­én hangzott el, ám maga a per csaknem pontosan egy évvel korábban kezdődött: 1945. október 18-án, a Nem­zetközi Katonai Törvény­szék az előkészítő munká­latok során több mint száz­ezer dokumentumot gyűj­tött össze, több ezer méter filmszalagot és 25 ezer fényképfelvételt, amelyek sok esetben magukra a ná­ci háborús főbűnösökre is döbbenetes hatással voltak. A Nemzetközi Katonai Tör­vényszék a per mintegy 11 és fél hónapos időtartama alatt 403 nyilvános ülésén meghallgatott 116 tanút, s megvizsgált kétezer írásbeli tanúvallomást „Ha bizonyos cselekmények vagy szerző­dés­segések bűncselekmény­nek tekinthetők — mondot­ta a per amerikai főügyé­sze, Robert Jackson —, ezek egyformán bűnök, akár az Egyesült Államok, akár Né­metország követi el azokat Nem akarunk olyan bünte­tőjogi rendszabályokat te­remteni mások ellen, ame­lyeket magunk ellen nem kívánnánk alkalmazni”. A nürnbergi ítélet óta húsz év telt el. Két évti­zed alatt a világ sokat vál­tozott , e változások kö­zül az egyik legszomorúbb talán az, amiért ma emlé­keztetni kell a nürnbergi perre. Hazánkban néhány hó­napja hosszabb ideig mű­soron volt egy kitűnő ame­rikai film, az ítélet Nürn­bergben. Játékfilm volt ugyan, de a valóság egy rétegét mutatta be, a nürn­bergi per, egy amerikai bí­ró működésének egy epi­zódját. A film végén felirat jelent meg: azokat a jól ismert számadatokat tartal­mazta, hogy a náci háborús bűnösök közül napjainkban hánynak van a Német Szö­vetségi Köztársaságban vagy éppen a NATO-ban felelős funkciója, hány elítélt van szabadlábon. Néhány perc­cel korábban pedig azt a je­lenetet láthattuk, amely ezeket a számokat megma­gyarázza: az amerikai bírót Washingtonból Európába ér­kezett politikusok az ügyek gyors lezárására sürgetik, mert a hidegháború kiala­kuló fagyos légkörében az Egyesült Államoknak szük­sége van a német katonai és gazdasági potenciálra. A Német Demokratikus Köztársaságban tavaly do­kumentumkönyvet adtak le, amelynek adatai szerint 1964-ben a Német Szövet­ségi Köztársaság huszonegy felelős kormánytisztviselője, száz tábornoka és tenger­nagya, 828 bírája és ügyé­sze háborús bűnös volt. Egy évvel később a nyugatnémet parlament úgy döntött, hogy napirendre tűzi a náci bű­nök elévülését. A világmé­retű felháborodás kénysze­rítő hatására az eredeti ha­táridőt a bonni parlament öt évvel meghosszabbította: még öt évig bíróság elé ke­rülhetnek a bujkáló vagy éppen leplezetlen háborítat­lanságban élő háborús bűnö­sök. Azután azonban bon­ni mércével elévül, amit az emberiség ellen elkövettek. Mi több: most szeptember 15-én az AP amerikai hír­­ügynökség azt jelentette, hogy a bajor igazságügyi hatóságok fontolóra vették: megkegyelmeznek Ilse Korty­nak, akit életfogytiglani bör­tönre ítéltek. Use Koch a buchen­waldi koncentrációs tábor réme volt, aki áldo­zatainak bőréből lámpaer­nyőket készíttetett, s aki­nek büntetését annak ide­jén még amerikai bíróság szabta­­. A nürnbergi ítélet k­i­hirdetésének évfordu­lóján tehát sajnálatosan bő anyag áll rendelkezésünkre az elmélkedéshez. Éppen ezért korántsem alaptalan, ha a világ emlékezteti az Egyesült Államok vezetőit: valamikor volt egy ítélet Nürnbergben. Húsz eszten­deje még ítélkeztek azok fölött a német tábornokok fölött, akiknek nagy része napjainkban az Egyesült Államok katonai szövetsé­gese. Húsz esztendeje még börtön járt azért, amit ma a Német Szövetségi Köztár­saságban valaki aktív mi­niszterként is megtehet: a szomszédos országok hatá­rainak megváltoztatását kö­vetelő izgatásért. Igen, volt egyszer egy háború, és volt egyszer íté­let Nürnbergben... És a világ emlékezik rá! i napló ­Vietnami jelentés Tömeges letartóztatás Saigonban A dél-vietnami szabadság­­harcosok péntekre virradó éjjel tüzérségi támadást in­téztek a kormánycsapatok egy megerősített állása ellen Dong Ha-tól 8 kilométernyire keletre. Amerikai tengerészgyalogo­sok a demilitarizált övezet­­ közelében elfoglalták a sza­badságharcosok egy parancs­noki állását. B-57-es típusú amerikai vadászbombázók csütörtökön több célpontot támadtak a demilitarizált övezeten belül. Saigonban a napok óta tar­tó rendőri razziák során mint­egy 4500 fiatalembert vettek őrizetbe, mert katonai papír­jaikat nem találták rendben. Ky dél-vietnami miniszter­­elnök kijelentette, hogy soha­sem lesz hajlandó leülni a tárgyalóasztalhoz a DNFF képviselőivel, amikor az új­ságírók felkérték, hogy nyi­latkozzék Humphre amerikai alelnök ama javaslatáról, amely szerint az Egyesült Ál­lamok elfogadhatná a Felsza­­badítási Frontot tárgyalópart­nerként Ottawa. Couve de Murville francia külügyminiszter csütörtök es­ti sajtóértekezletén Ottawá­ban azt mondotta, hogy 1965 elején, mielőtt az Egyesült Államok megkezdte Észak- Vietnam bombázását, a VDK kész lett volna tárgyalni, de akkor az Egyesült Államok nem volt hajlandó erre. Most — tette hozzá — az Egyesült Államokból kell kiindulni a kezdeményezésnek a vietnami béke érdekében. Ülést tartott a SZOT Pénteken reggel plenáris ülésre fu­t össze a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa. Az ülést Brutyó János, a SZOT elnöke, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának póttagja nyitotta meg. A napirend első pontjaként a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa Vinizlai Gyula SZOT-titkár előterjesztése alapján meg­vitatta a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelveit. A dokumentummal kapcsolatos észrevételeket és javaslato­kat a SZOT eljuttatja a Párt Központi Bizottságához. Négert öltek a rendőrök San Francisco is bevonult azoknak az észak-amerikai váro­soknak a sorába, amelyekben halálos áldozatot követelt a­­négerek és a rendőrök összecsapása. Képünkön: egy néger­­ férfi felemelt kézzel kér bebocsátást, hogy megnézze, az ő­­ fia-e az a 16 éves néger fiú, akit egy fehér rendőr lőtt agyon­­ szeptember 27-én. A fiút Matthew Johnsonként azonosította­­ a rendőrség, s meggyilkolását követően a néger fiatalok so­rozatos tüntetésekbe kezdtek, amelyek valóságos utcai har­cokhoz vezettek a 1966. OKTÓBER 1. Dobi István üdvözlő távirata a kínai nemzeti ünnep alkalmából LIU SAO-CSI elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnökének, Peking. A Kínai Népköztársaság megalakulásának 17. évfor­dulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa, kormánya és népe nevében jókívánságaimat küldöm Önnek és a nagy kínai népnek. A magyar nép nagy sikereket kíván a testvéri kínai népnek a szocialista társadalom építésében, hazája felvi­rágoztatásában. Közös ügyünk győzelemre juttatása, közös ellenségeink visszaverésének érdekeitől vezettetve, őszintén óhajtjuk népeink barátságának erősödését, országaink kapcsolatai­nak fejlődését. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Baráti Társaság elnöksége és dr. Jávor Ervin, a Magyar— Kínai Műszaki Tudományos Együttműködési Bizottság ma­gyar elnöke szintén táviratot küldött kínai partnerének. A Kínai Népköztársaság ki­kiáltásának 17. évfordulója alkalmából Péter János kül­ügyminiszter táviratban üd­vözölte Csen Ji kínai külügy­minisztert. A Magyar—Kínai Szovjet professzor cikke a kínai forradalom győzelmének évfordulója alkalmából „Amikor Kína a szocializ­mus útjára lépett, lényegesen kitolódtak a szocialista tábor határai, jelentősen megnőtt ereje, és még inkább a szo­cializmus javára változtak meg a szocializmus és a kapi­talizmus közötti erőviszonyok” — írja Mihail Kapica moszk­vai egyetemi tanár, a Les Nouvelles de Moscou most megjelent számában. A Kínai Népköztársaság ki­kiáltásának 17. évfordulójára írt cikk rámutat egyebek kö­zött, hogy Kínában szovjet közreműködéssel épült az el­ső atomreaktor és az első ciklotron. A Szovjetunió 206 nagyüzem építéséhez nyújtott segítséget. 1960-ban a szovjet segítséggel létesített üzemek adták Kína acéltermelésének 39 százalékát, traktorgyártá­sának 91 százalékát, villany­­energia-termelésének 25 szá­zalékát. A moszkvai hetilap cikke végezetül idézi az SZKP Köz­ponti Bizottságának szeptem­ber elsejei nyilatkozatát, mely szerint a Szovjetunió Kom­munista Pártja, a Kínai KP vezetői által támasztott nehéz­ségek ellenére, törekedni kí­ván a barátság erősítésére a kínai kommunistákkal és a kínai néppel, határozottan ra­gaszkodva a kommunista vi­lágmozgalom fő irányvonalá­hoz, a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionaliz­mus elveihez. L!­$Z-híradó A Biztonsági Tanács kérése U Thanthoz A Biztonsági Tanács csütör­tökön este egyhangúlag elfo­gadott nyilatkozatban kérte fel U Thant ENSZ-főtitkárt, hogy maradjon posztján újabb ötéves időszakra. „Teljes mértékben megfe­lelne a Biztonsági Tanács tag­jai óhajának, ha U Thant ki­nyilvánítaná szándékát, hogy újabb mandátumot vállal a világszervezet élén” — hang­zik a nyilatkozat. A főtitkár szóvivője útján tudatta, hogy elismeréssel adózik a nyilatkozatnak és „a legkomolyabb formában tanul­mányozza azt”. A Biztonsági Tanács Fedo­renko szovjet ENSZ-fődelegá­­tus elnökletével tartotta meg csütörtök esti zárt ülését, s a nyilatkozat elfogadásán kívül jóváhagyta a tanács által a közgyűlés elé terjesztendő be­számoló jelentős részét. A tag­államok csak a Német Demok­ratikus Köztársaság ENSZ- felvételi kérelme minősítésé­nek kérdésében nem tudtak közös nevezőre jutni. Dr. Szalai István UTAZÁS 12.) A legnemesebb szórakozás Utazások után az ismerősök fel szokták tenni a kérdést: „ugye, csodálatosan szép volt”? A kérdésre tulajdon­képpen nem várnak választ, mert magától érthetődőnek tartják, hogy a válasz csak igenlő lehet. Még­sem így áll a dolog, mert az ember nem­csak arra kíváncsi, ami szép. Kíváncsi mindenre, ami ér­dekes, jellegzetes, híres, vagy úgy is mondhatnánk, hírhedt. Érdekli minden, ami olvas­mányaiban, tanulmányaiban előfordul, s a kíváncsiság a tapasztalatszerzés vágya oly helyekre viszi el az embert, ami korántsem mondható szépnek. A Szahara sivatag, a Vezúv krátere magyar szem­nek különleges látvány, sőt, félelmes is. A londoni Soho keskeny utcái, a Szajna alsó­parti sétánya, mely a hidak alatt fut, nem szívderítő lát­vány, mégis kíváncsisággal sétáltunk végig rajta, kerül­getve a huligánokat, a világ­ból megfeledkező csókolódzó párokat, a híd alatt alvókat, mert így jutunk közelebb ol­vasmányaink világához — Galsworty — Zola regényei­nek alakjaihoz. Nincs semmi szépség a kairói arab ne­gyed sikátoraiban, mégis ott hagyja az ember az európai negyed palotáit, hogy kirán­dulást tegyen az olcsó bazá­rok utcáiban, hol lenge ru­házatban ezerannyi ember nyüzsög, kiabálva árulja por­tékáját, kéregét vagy veszek­szik , hajszolja az ott lá­­batlankodó mezítlábas, kisin­­ges gyerekek légióit, vagy a legyek milliárdjait. Nem szép látvány ez, inkább egy kicsit hátborzongató, orrfintorgató, de mégis szívesen részt kér belőle az ember — mert vall­juk be őszintén — mindenki szívesen borzongatja egy ki­csit a hátát, pláne, ha kü­lönösebb veszély nem fenye­geti. Maradéktalanul szépek azok a látványok, hol a természeté, a fő szó. Semmilyen idealizált színes képeslap sem tudja fe­lülmúlni az Alpok havas csú­csainak panorámáját Rhodos vagy Capri szigetének a kék tengerrel együttesen alkotott színpompás képét. Az emberkéz alkotta művek már vegyes benyomást kelte­nek. Ezeket a műveket fény­képekről, prospektusokról jól ismerjük. Magától értetődik, hogy minden prospektus a legkedvezőbb beállításiba igyekszik bemutatni azt a he­lyiséget, épületet, városképet, aminek megtekintésére az ide­gent odacsábítja. Olyanok ezek a képek, mint a házas­sági hirdetésre küldött fény­képek, — bizonyos beállítás­ban jól mutatnak —, így az­tán némi csalódottságot érez az ember, mikor szembe ta­lálja magát azzal a látvány­nyal, aminek képét magá­ban dédelgette, mert nem az amit várt. A legtöbb építménynek az a hibája, hogy épületek közé van beszorítva, nincs előtere, nincs rálátás vagy környezete lehangoló. A csodaszép római Atrevi szökőkút látványának élvezetéből igen sokat levon, hogy szűk utcácskákon lehet megközelíteni és a környező házak valósággal elveszik a levegőt előle. Ugyanilyen le­vegőtlen a londoni Szent Pál katedrálig, hol az egész épü­letet csak akkor látjuk, mi­kor már közvetlenül az or­runk előtt bukkan ki, viszont így közelről a kupoláját nem lehet látni. A firenzei Dómra nincs rálátás, mert a Babtis­­terium a főbejárata előtt áll, a bécsi Szent István Dóm előtti kicsi teret újabb épü­letiek szűkítették és sorolhat­nám még tovább. Az ilyen épületeket csak széles látó­szögű lencsékkel lehet teljes­ségükben lefényképezni, vi­szont az így kapott kép nem tükrözi a valóságot. Természe­tes, vannak monumentális térségek, jó rálátások, szép környezetbe helyezett objek­tumok, aminek szemlélése köz­ben rádöbben az ember, hogy itthon még ennél is szebbek vannak, csak mi ügyet sem vetünk szépségükre. A sokszor megénekelt Szaj­na part, aminek varázsát ne­ves írók oly hévvel és szere­tettel dicsérték, nyomába se jöhet annak a nagyszerű pa­norámának, amit a Duna part nyújt az Eszébet híddal és Gellért-heggyel a háttérben. De még közeleb is példázód­­hatok. Széchenyi terünk és Székesegyházunk látképét Pá­rizs vagy London szívesen vallaná magáénak. Külföldet kell járni ahhoz, hogy sokkal jobban megbecsüljük hazai szépségeinket, mint ahogy ed­dig tettük. Az utazás nem pihentető szórakozás. Fárasztó a test­nek, szellemnek egyaránt. 10 —15 kilométer gyaloglás a városnézés keretében, 3—4 óra ücsörgés a múzeumokban, 1— 2 óra utazás a földalattin; ez volt a programunk napról­­napra. Nem kevésbé volt fá­rasztó a 6000 kilométeres vo­natozás, amit 25 alkalommal szakítottunk meg a látnivalók kedvéért. Rengeteget lehet ta­pasztalni, ha hónapokkal előt­te felkészülünk az utazásra, ha a kitűzött programhoz tartjuk magunkat és főleg ha betartjuk jelszavunkat „nem enni és pihenni jöttünk ide, hanem világot látni”. Egy is­merősünk azt mondta, hogy nem tudna lemondani az ebédutáni kávéjáról. Pedig na­gyon egyszerű — ne ebédel­jen — és nem lesz problé­mája az ebédutáni tennivalók­kal. Itthon jólakottan és kipihen­tem a karosszékben kényel­mesen hátradőlve szemléljük az útról készített filmet és ilyenkor újból utazunk. Az utazás lemondást, áldozatot követel, fárasztó, de egyúttal a legnemesebb szórakozás. *­i Két for­ittal­­Imábbak az asztali borok Az Országos Árhivatal elnöke a készlethelyzetre és a várható termésre való tekintettel a kömére (asztali) borokra visszaállította a két évvel ezelőtt érvényben volt árakat. A legutóbbi két évben, különösen tavaly, a termés gyen­gébb volt és a felvásárlási árakat ismételten emelték, ennek ellené­re a komerc­ borok fogyasztói árát nem módosították. Az ár­emelés következményeként októ­ber 1-től az asztali borok ára literenként két forinttal emelke­dik. Felhívjuk ügyfeleink figyelmét, hogy GOLYÓSTOLL TÖLTŐ ÉS JAVÍTÓ ÜZLETÜNKET a Jókai tér 9. sz. alól október 5-étől ÁTHELYEZZÜK a Széchenyi tér 6. sz. alá. (A Háziipari­ üzlet felé)

Next