Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-01 / 258. szám

1966. NOVEMBER 1. Állnak a tsz-építkezések Hiány disk a cement • A TisZKP javasol­ja: aj tehetőség a két tál­olas A baranyai termelőszövet­kezetek mintegy 70 milliós építés-beruházási programot­­ bonyolítanak le ebben az év-­­­ben. Az október 1-i felmérés alapján a tsz-építkezések ké­szültsége 60 százalékos volt, tehát kb. 40 millió forintot használtak fel az első három­negyed évben. Ebből az ez év -­­­ben befejezett épületek érté-­­­ke 16 millió forint, ezek azon-­­­ban mind 1965-ről áthúzódók­­ vagy átmenők voltak. Egyet-­­ len 1966-ban elkezdett létesít-­­­ményt sem, adtak eddig át. Az azóta eltelt egy hónap alatt a helyzet úgyszólván semmit sem változott. Állnak a tsz-építkezések, s a legfőbb ok a cementhiány. Csak Beremend pontos A TÜZÉP Vállalatnál Móré Gergely igazgatóhelyettest ke-­­­restük meg cementügyben. — Cement valóban nincs — mondotta. — Hetek óta fón­juk az országot Váctól Lábat­lanig, Budapesttől Hejőcsabá­­ig minden cementgyárba be­kopogtatunk. Talán sikerül va­lamit elérni. Azt azonban sem­mi esetre sem, hogy még a rossz idő beállta előtt min­denhova eljut a cement, ahol szükség van rá. Október 15-én a gyárak 550 vagon cementtel tartoztak a vállalatnak. Egyedül a be­re­men­di cementgyár szállít pon­tosan, szinte napra. Ez azon­ban tört része a szükséglet­nek, hisz köztudomású, hogy Beremend exportra termel, a­­ kiváló minőségű 500-as bere-­­­mendi cementet a nagy ro­mán vízi erőmű építéséhez szállítják. A tsz-építkezése­­ket zömmel importcementből látják el, s az import késik. Télen kell beszerezni A dolgok ilyetén állása mel­lett a TÜZÉP már csak taná­csot tud adni. Szerezzék be télen az építőanyagot a tsz­­ek, s ne tavasszal, amikor­­ az építkezések megindulnak. A bank az 1967-es építési hi­teleket már októberben meg­nyitja, ha van tervdokumen­táció. Ez esetben az építő­anyagok minden további nél­kül megvásárolhatók. Most­ például van bőven mész, most vegyenek meszet a tsz-ek. Az ősszel megvásárolt mész oltott állapotban bármeddig tárol­ható. A cementtel némiképpen más a helyzet. Bár ideális tá­rolóhelyen két három hóna­pig is kibírja a cement for­gatás nélkül, ha azonban a raktár nem megfelelő, a zsá­kokat forgatni kell. Jelenleg nincs cement, a téli hónapok­ban azonban lesz. Okulva az idei tapasztalatokon, leghelye­sebb, ha a szövetkezetek már most intézkednek a tervdoku­mentációk és a hitelnyitás ügyében, hogy a cementet ia­­­nuár-februárban meg tudják­­ vásárolni. A TÜZÉP-nek a­­ szükségesnél jóval kisebb a­­ tárolási kapacitása, átlag 20­ -­­­­ 30 napos készletet tud raktá­­­rozni. Ezért egy új lehetősé­­­­get kínál fel a tsz-eknek, a bértárolást, melyet a volt pécsváradi járásban már az elmúlt évben alkalmaztak. Ez esetben a tsz-ne­k a saját fel­­használásra vásárolt készle­ten felüli mennyiség után a vállalat tárolási díjat fizet megállapodás alapján. Ame­lyik tsz-nek tehát van feles­­­­leges raktára, annak feltétlen kiszetődő épületanyagot rak­tároznia bérleti díj fejében. Mi a helyzet a pane­lkkal? A tsz-építkezések immár évről évre visszatérő problé­mája a hosszú átfutási idő, a kivitelezés lassúsága. Ko­rábban az állami vállalatok kapacitáshiánya, most mióta a TÖVÁLL-ok vették át a döntő szerepet, a megoldat­lan anyagellátás a fő gond. Évente mintegy 20 millió fo­rint veszik el ily módon a mezőgazdaság részére, hisz az áthúzódó építkezések a kö­vetkező évi keretet csökken­tik. A hagyományos építkezések ilyen és ehhez hasonló prob­lémái miatt szorgalmazzuk a mezőgazdaságban is a korsze­rű, gyors paneles építkezése­ket, melyhez Baranyában ad­va van a lehetőség. Már 1953- ben felépült Olaszon az első panelistálló. Aztán az érdeklő­dés hiánya miatt a pan­el-­ ügyet abbahagyták, s 1965-ben­­ vették újra elő. Úgy látszott , 1936-ra felépül az első hat­ istálló a szigetvári járásban:­ Nagydobszán öt, Patapoklosi-­­ ban egy.­­ Nem épül fel . Egerszegi Tibor, az ÉM Ba-­­­ranya megyei Építőipari Vál­­l­­alat műszaki osztályvezető-­­ helyettese így tájékoztat: — A panelistállókat a kon-s­zervgyipír 100 millió forintos­ bővítésével megbízott sziget- ó­vári építésvezetőségünk építi­­ fel. Az előregyártott elemeik­­ a pécsi panelüzemben készül-­ nek s már megkezdték kiszál­í lításukat. Három istállót még­ ebben az évben tető alá hob­­­zunk, de a belső technológiai­ berendezést csak jövőre épít-t jük be. Minden az alapozáson­­ múlik, ha ez megvan, három­­ hét alatt tető alatt lehet a­­ három épület.­­ Utánanéztünk. Még az ala­­­pokat sem ásták ki Nagy-­­ dobszán. A vállalat október- 1 - ben kérte a nagydobszai tsz-t, hogy tagjaival ásassa ki az alapokat, mert erre a mun­kára nincs emberük. Az tszi munkacsúcsban a tsz sem tudta nélkülözni embereit, s ezért a szigetvári vízgazdál-­­­kodási társulástól kért kölcsön Kálmán Sándor tsz-elnök 11 segédmunkást, így sem lát­zik azonban szerinte valószínű­nek, hogy a panelok tető alá kerülnek december végéig. " Hát ez a helyzet a panelok­kal. A közel 70 millió forint­ból 10 millióval képviseltet­ték volna magukat, ebből azonban hétmillió már egész biztos elveszik, s a három­millió sorsa is bizonytalan. Élenteni a menthetőt Megjött az esős idő, las­san itt a tél. A tervezett tsz­­építkezések ebben az évben sem valósulnak meg. Mit le­het hát tenni? Menteni a menthetőt. Ennek egyik mód­ja a viszonylag kevéssé any­ag­os munkaigényes vasvázas gépszínek építése, a TOVÁLL- ok most erre a lényegében terven felüli munkára cso­portosítják át kapacitásukat, s az év végéig 15—20 gépszínt felépítenek. Ha nem is sokat, de három-négymillió forintot ezzel a szövetkezetek meg­menthetnek az 1966-os­ év számlára. A több száz létesítményből mindössze hatvan készült el az idén. Kérdés, hogy várha­tunk a tsz-ektől több árut, jobb ellátást, ha az ehhez­­ szükséges feltételeket nem biztosítják számukra. A mező-­­ gazdasági építkezések megol­­­ dására létrehozott TÖVÁLL- ok nem tölthetik be szerepü­ket mindaddig, míg az anyag­ellátás problémáját nem or­vosolják központilag. Az in­tézkedés remélhetőleg már nem késik sokáig. — Ané — Jugoszláv jogászvendégek Pécsett A Jugoszláv Jogász Szövet­­­­ség föderációjának öttagú küldöttsége dr. Jovan Djord­­jevics akadémikusnak, Ju­goszlávia Jogi Tanácsa elnö­kének vezetésével, a Magyar­­ Jogász Szövetség meghívására Budapestre érkezett. A dele­gáció tagjai Jugoszlávia ál­lam- és jogrendszerének né­hány kérdéséről Budapesten, Szegeden, Pécsett és Debre­cenben tartanak előadást. G­fi" Az Országos Takarékpénz- t sorsolnak ki. A szerencsés be­­í­tár november 18-án Mátyás-­­ tétkönyv-tulajdonosok ezútt a földön, az Ikarus Művelődési­­ Moszkvics, Skoda, Ttrabant. Házában rendezi a gépkocsi- Renault, Simca, Fiat és Zas-­­ n­y­erem­én­y-be­tétkönyvek ese­­j t°va autót nyerhetnek. t­etves sorsolását. A húzáson a­­ Ezután februárban tartják ,’a’ius 31-ig váltott és október a legközelebbi autónyeremény­ ? 31-én még érvénes 10 000 és húzást amelyre október 31-ig 5 000 forintos betétkönyvek ’ . . . ve­nnek részt, amelyek között állhatok gépkocsinyeremény­ ] előreláthatólag 215 gépkocsit betétkönyvek. — A *# napló Ju­iLl­omos nek I/éjjel egy óra van. Asz­­szonyok tolják a csil­lét a zubogó keverőgép alá, energikus, tempós mozdula­tokkal rántják, terítik el a lezúdult nedves betont, máshol tisztítják, olajozzák a formát, melyből a darus már kiszak­tatta az elké­szült oszlopokat. Mintha a rázógép szaggatott sivitása diktálná az üzemet, adna erőt újra, meg újra a fe­szülő karokba. Igen, itt a munkának feszültsége van. — Nem álmos? — próbá­lom túlkiabálni a zajt, de hamarosan be kell lát­nom, hogy a Komlói Be­­tonárugyárban műszak köz­ben lehetetlen a beszélge­tés. Ismételt kérdésemre Hompát Ferencné, a Zrínyi Ilona szocialista brigád he­lyettes vezetője az irodá­ban válaszol: — Megszoktam, megszok­tuk. Eleinte furcsa volt, nem mondom, mert csak ebben az évben csinálunk 3 műszakot. — Idén feszített a terv — magyarázza Dózsas Balázs művezető. — A tavalyi 19 millió helyett 31 millió fo­rint a tervezett termelési érték. Ha minden brigád úgy dolgozna, mint ők... 940 ezer forintot teljesítet­tek terven felül október el­sejéig, azóta már jóval túl vannak a millión. Eléggé szoros a norma, de mindig megvan a 110—120 százalé­kuk. Jól együtt vannak. — Nincsenek pletykák? — fordulok Hompát Ferencné­­hez. A kérdés jogos, mert ahol asszonyok vannak együtt... — Milyen a szel­lem? — Hát... jó . . — ka­pom a nem túl meggyőző választ és csak a második kérdésre. Később kiderül,­­ hogy a brigádból két főt ja-­­­vasoltak a kiváló dolgozó­­ jelvényre, de csak egyet­­ hagytak jóvá: az övét. Ez­­ megrontotta a hangulatot.­­ — Egy szemet sem tud-­­ tam aludni délután — po­­­­naszkodik a fiatalasszony. ! — Én nem vagyok olyan,­­ hogy szólok, én hazamegyek­­ és kisírom magam. ! — Több öntudat kéne a­­ brigádba — tartja a műve- ! zető. ! Nem vitatom. Azonban­­ mindenesetre megfontolan- !­dó, hogy a pécsi központ í miért kért tíz főre javasla-­­ tot a komlói üzemtől, ha­­ csak ötöt fogadott el? Az­­ ilyen „nagyvonalúság" nem í javíthatja a brigád szel­lemét.­­ — Nem mondom, jól jön­­ az a pénz, de inkább nem í kellett volna nekem sem, ! — mondja Hompót Ferenc-­i­né. — Sokszor arra gondo­­­­lok, hogy elmegyek. ! — Mennyit keres?­­ — Kétezren felül. De­­ volt már 2600 forintom is­­ egy hónapban. Mondta is a­­ párom, hogy lassan többet­­ keresek nála... Nem is a­­ gyárat akarom itthagyni. ! Nehéz munka, de meg- ! szerettem. › — Más brigádban is ke-­­ resne ennyit? › — Nem. Mi most is öt-­­ száz forinttal többet kap­­í tunk fejenként. Hát a bri- ~ gádot sem hagynám itt szí- ! vesen. Jól tudunk együtt­­ dolgozni, ismerjük egymást. ! Míg máshol megszökök... ! Erről van szó, öntudat? ‚ Az is, de még valami. Pusz­­í­­án lelkesedésből kevés bri­­t nádi termel egymillió forint­­ pluszt a népgazdaságnak.­­ Aczél Gábor . % 3 Kelen Jolán a Tanárképző Főiskolán Szavai ny­om­án megelevenedik a történelem Az a ba­j a veteránok­kal, hogy mind öregek... — a megállapítás legalábbis ta­pintatlan, de sokan cinikus gúnyt éreznének ki belőle, nem éppen alaptalanul. Ám Kelen Jolán szájából kedves mentegetőzésnek hat, finom mosollyal kárpótolja a fotó­riportert, ha már nem tudott egy „csinos kislányt” lencse­végre kapni. A Tanárképző Főiskola ne­gyedévesei tudományos szo­cializmus előadásra gyülekez­nek a tanteremben. A mai két óra anyaga a Magyar Ta­nácsköztársaság. Az előadói emelvényen Kelen Jolán. — „Mindig nagyszerű dolog ki­emelkedő történelmi esemé­nyek tanúival találkozni — hangzik a bevezető —, de Kelen Jolán nemcsak szem­lélője, tevékeny részese volt az 1918—19-es forradalmak­nak.” A hetvenöt éves előadó hangja gyenge, nem is boldo­gulna mikrofon nélkül, de minden mondatát az oly rit­kán tapasztalható őszinte lel­kesedés, a megélt élmények hitelessége süti át. 1917 telé­nek éhező, sötét Budapestjén vagyunk, az iskolákban hadi­kórházakat rendeztek be, ra­gacsos és kevés a kukoricá­ból sütött kenyér. És az elke­seredett hangulatba berobban a hír: az orosz proletariátus átvette a hatalmat. „Minden­kihez, mindenkihez!" Persze, mindenki másnak örül. A polgári Magyarország annak, hogy Oroszország összeomlott. 1917. november 25. Nagy­gyűlés a Városligetben. Az egész város odaözönlik, a mun­kásság egyik legjobb szónoka, Bokányi Dezső beszél. A pi­lisi hegyekből hajnali 4-kor kiindulnak a bányászok, hogy tizenkét órára beérjenek. 1918 végén az Ukrajnából vissza­érő német katonák húsz, ké­sőbb már két koronáért áru­sítják fegyvereiket... A ga­­ileista Kelen Jolán társaival röplapokat gyárt és terjeszt. ,Az a föld, amit a magyar népnek meg kell hódítani, nem Oroszországban, nem Olaszországban, nem is Fran­ciaországban van. A magyar népnek saját földjét kell meg­hódítania”. A leendő pedagógus, egyelőre még gondtalan, ta­lán kissé könnyelmű kislány, fürkészve nézi Kelen Jolánt. ő megérzi a hangulatot, és szerény mosollyal jegyzi meg: „Bármennnyire hihetetlen, én is voltam fiatal valamikor.” Mesél a plakátragasztó bri­gádokról, ahol mindenkinek­­ megvolt a maga feladata. Elöl ment a ragasztós, mögötte a plakátos, a harmadiknak az volt a dolga, hogy kis kefé­vel lesimítsa a falragaszt.­­ Nem normában dolgoztak, de nagyon kellett sietniük. A rendőrség reggelre leszaggatta a plakátokat, de a hír csak elterjedt a városban. És október 31., az ősziró­zsás forradalom. Kelen Jolán a Szociáldemokrata Párt nő­bizottságának képviseletében fogadja az olasz honból haza­térő katonavonatokat, feláll­­ az egyik vagon tetejére, de­­ beszédét csak Kelenföldön tudja befejezni, az állomás­­főnök kihúzatta a vagont... Lám, már ott jelen volt a re­akció. November 17-én vöröske­resztes küldöttség érkezett­­ Budapestre egyenesen Orosz-­­ országból. Vezetője dr. Sebes­­­­tyén Emil, ismertebb nevén­­ Kun Béla . .. Orvosi tanácsot , is adott a hozzá fordulóknak:­­ szállítsák haladéktalanul kór­­­­házba a beteget. .. Azért jött­­ Lek, hogy megalakítsák a Kommunisták Magyarországi­­ Pártját. Az alakuló ülésre a Városmajor utca 42-ben, Ke­ 1­­en József lakásán került sor.­­ Kelen Jolánnak, mint házi- , asszonynak gondot okozott, h hogy ültessen le annyi em­bert ... A városban pletykák­­ kaptak lábra a kommunisták céljairól. A legvaskosabb ezek közül: nőközösséget akarnak megvalósítani. Kénytelenek voltak megjelentetni egy fü­zetet, ezzel a címmel: Kom­­munizáljuk-e a Zsófit? Ez sincs benne a történelem­könyvekben. A tanárjelöltek érdeklődés­sel hallgatják Kelen Jolán tanári működését. Fáradt kis tanoncokkal foglalkozott, akik egésznapi munkájuk után es­te ültek be az iskolapadba, és legtöbbjük öt perc múlva már aludt. Nem volt szíve felkelteni őket „Lehet, hogy rossz tanáruk voltam, de legalább kialudták magu­kat ...” Az ő sorsukon elsők között változtatott a Tanács­­köztársaság. Kelen Jolán mint a gyermek szociális­ ügyosz lg vezetője, egy angyalföld, ■ is­kolába látogatott, ahol ki­de­rült, hogy a gyerekek tön ínsé­ge nem szokott reggelizni. Egy szocializált patika készle­téből biztosítottak részükre­­15 mázsa csokoládét, kakaót főz­tek. Szegény gyerekek, elő­ször alig merték megkés­elni az ismeretlen gyanús zár­a­­dékot, a vizes zsemlének vé­gig nagyobb sikere volt. Ez az újságpapírba csomagolt csecsemő. Hadd érezzék ők is, hogy új hatalom született. Csak allmann bárónő szek­rényeiből elláttak pelenkával több tucat csecsemőt. A sváb­hegyi villákban iskola-p­­io­nokat rendeztek be a tüdőbe­teg gyerekeknek. A svábhegyi szállodából nem is kellett messzire szállítani a berende­zést ... Az első hatvan gye­reket Ch­orm báró nyaralójá­ban helyezték el. A Kommün bukása után rögtön megjelent a rendőrség. Chorin Ferenc azt parancsolta, hogy haladék nélkül ürítsék ki a termeket. „Szegény kis megvert sereg, levonultak a hegyről, vissza a nyomorba, a pusztulásba. És huszonhat évnek kellett el­telnie ahhoz, hogy a mi gye­­rekeink ismét birtokukba ve­hessék az urak luxus-vis­ ot, kastélyait — most már vég­legesen." Kéri Tamás

Next