Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-08 / 82. szám

2 Humphrey Párizsba utazott Bonn­ Humphrey ameri­kai alelnök pénteken délelőtt Nyugat-Berlinből különrepü­­lőgépen Párizsba utazott. Csütörtök este Nyugat-Ber­­linben a Charlottenbu­rgi kas­­tély előtt több mint ezer diák tüntetett Humphrey amerikai alelnök ellen. A kastélyban Heinrich Albertz nyugat-berlini főpolgármester adott fogadást Humphrey tiszteletére. Felvonuló fiata­­lok plakátokat hordoztak ilyen feliratokkal: ״ Johnson, gondolj Nürnbergre!” — ״ A berliniek nem üdvözlik John­­son és Humphrey gyilkoso­­kat!” Amikor egy-egy ven­­dég megérkezett a bejárathoz, szavalókórusok Ho Si Minh nevét kiáltozták. A rendőr­­ség beavatkozott, és néhány felirathordozót a felállított tv-kamerák fényszóróinak vi­­lágánál erőszakosan eltávolí­­tott. Lovasrendőrök bevetésé­­re is sor került. Amikor Humphrey megérkezett a fo­­gadásra, a több mint ezer főnyi tüntető kórusban ״ Gyil­­kos, gyilkos !”-t kiáltott. A rendőrség közlése szerint húsz letartóztatás történt. Ü­lést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács pénteken ülést tartott. A munkaügyi miniszter, az igazságügyminisz­­ter és a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége előterjesztette az új Munka Tör­vénykönyv-tervezetét. A jelenleg érvényben lévő Munka Tör­­vénykönyvet 1951-ben alkották. Rendelkezé­­seit az időközben végrehajtott módosítások csak részben korszerűsítették. A változtatások nehezen áttekinthetővé, egyes részeiben pe­­dig ellentmondásossá is tették. Szükségessé vált olyan új Munka Törvénykönyv kidolgo­­zása, amely megfelel a 16 év alatt végbement fejlődésnek, egyben segíti az 1988. január 1- vel életbe lépő új gazdaságirányítási rendszer érvényesülését. A kormány az előterjesztést megvitatta, s hozzájárult ahhoz, hogy a munkaügyi mi­­niszter a tervezett gazdasági vezetők, szak­­szervezeti tisztségviselők és aktivisták, jogá­­szok, közgazdászok, munkaügyi kérdésekkel foglalkozó szakemberek körében vitára bo­­csássa. A vita befejezése után a tervezetet a Minisztertanács, mint törvényjavaslatot az Országgyűlés elé terjeszti. A kormány ez­­után egyéb ügyeket tárgyalt. Dobi István fogalta az Evk távozó nag­ykövetét Dobi István, a Népköztár­­saság Elnöki Tanácsának el­­nöke pénteken búcsúlátoga­­táson fogadta Abdel Azim Fahmy-t, az Egyesült Arab Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövő­­ben végleg elutazik Magyar­­országról. Alkotmánymódosítás Jugoszláviában Belg­rád. A Jugoszláv Szövetségi Nemzetgyűlés Né­­pek Tanácsa csütörtökön, a Nemzetgyűlés Szövetségi Ta­­nácsa pedig pénteken egyhan­­gúlag elfogadta azokat az al­­kotmánymódosítási javaslato­­kat, amelyek értelmében a jugoszláv alkotmány egyes rendelkezései megváltoznak,­­.,­illetve megszűnnek. Az elfogadott alkotmány­­módosítás értelmében új mód­­szer szerint választják a köz­­társasági és tartományi kül­­dötteket a népek tanácsába és a parlament e házának szere­­pe jelentősen bővül. A módo­­sítás értelmében a Szövetségi Végrehajtó Tanács — (kor­­mány) és a szövetségi igazg­a­tási szervek felelősségét ki­­elégítőbb módon határozzák meg. Megszűnt a köztársasági al­­elnöki és a hadsereg főpa­­rancsnokhelyettesi tisztség. A köztársasági elnököt — távol­­léte esetén — a szövetségi nemzetgyűlés elnöke, a had­­sereg főparancsnokát pedig a Jugoszláv Népvédelmi Tanács egyik tagja helyettesíti. Vietnami hadijelentés A partizánok sikeres támadása Saigon: Az utóbbi napok egyik legmerészebb és legsi­­keresebb támadását hajtották végre csütörtökre virradó éj­­szaka a dél-vietnami partizá­­nok Quang Tri városában — jelentik a nyugati hírügynök­­ségek­. A szabadságharcosok elfoglalták a városi börtönt és kiszabadítottak 300 foglyot. A csatában 80 dél-vietnami katona vesztette életét, az amerikaiak vesztesége 7 ha­­lott és 10 sebesült volt. A tá­­madók 47 halottat hagytak a város utcáin. A partizánok észrevétlenül szivárogtak Dél-Vietnam leg­­északibb tartományának szék­­helyére. A támadást a parti­­zánok aknavetői támogatták. A börtönből kiszabadított fog­­lyok legnagyobb része a sza­­badságharcosok parancsnokai közül került ki. A támadás során a partizá­­nok a város szélén megsemmi­­sítettek két ellenséges tüzér­­ségi üteget is. Ugyancsak tá­­madás ért csütörtökön négy másik amerikai tüzérséget is az ország más pontjain. Változatlan hevességgel folyt az elmúlt 24 órában a légihá­­ború is. Saigonban csütörtökön köz­­zétették az előző hétre vonat­­kozó hadijelentést, amely a harcok intenzitásának növe­­kedéséről tanúskodik. A je­­lentés szerint az amerikaiak halottakban és sebesültekben 1873 embert vesztettek, a dél­­vietnami kormánycsapatok ha­­lottainak száma 211 volt. Az ausztráliai és új-zélandi csa­­patok 18 halottat vesztettek. A hadijelentés azt állítja, hogy a dél-vietnami partizánok 2373 halottat vesztettek, s mint ismeretes, ebben a sta­­tisztikában rendszeresen meg­­ölt ellenségnek tüntetik fel a polgári áldozatokat is. Az el­­múlt héten az amerikai csa­­patok létszáma meghaladta a 430 000 főt. A szabadságharco­­sok létszámát az amerikai becslés 287 000 főre teszi. Rejtély­es járvány Dél-Kínában MOSZKVA: A szovjet orvosi napilap, a Megyicinszkaja Gazeta az AFP hongkongi jelentésére hivatkozva közli, hogy Dél-Kína két tartományában járvány ütötte fel a fejét, ame­ ■ lyet a pekingi rádió „komoly betegségnek” nevezett.­­ A pekingi rádió szerint a járvány oka az, hogy „az osz­­­­tályellenség közömbös magatartást tanúsított a dolgozó tö­­megek egészségi állapota iránt”. A Tibetben állomásozó kínai katonaság egészségügyi sze­­mélyzetet küldött a kommunákba. Hupej tartomány falusi vi­­dékein hétezer orvos és egyéb egészségügyi személyzet dol­­gozik. napló AZ ENNSZ-BIZOTTSÁG távozni kényszerült Adenből Aden. Az ENSZ háromtagú ténymegállapító bizottsága és tizenhét szakértője pénteken reggel egy angol légiforgalmi társaság repülőgépén elhagyta Adent, miután az adeni ható­­ságok munkáját nem részesí­­tették megfelelő támogatásban. Manuel Perez Guerrero vene­­zuelai diplomata, a bizottság elnöke elutazás előtt a szállo­­dában újságíróknak kijelen­­tette: ״ Az angol hatóságok ré­­széről nem tapasztaltuk azt az együttműködést, amelyet elvár­tunk volna. Anglia nagymér­tékben hozzájárult ahhoz, hogy a világon ma is vér fo­lyik”. Hangoztatta, hogy a világ­­szervezettől kapott megbizatá­­suknak azért sem tehettek ele­­get, mert nem sikerült szaba­­don érintkezniük Ademben a közvélemény minden árnyala­­tát kifejező elemekkel. Ezért a bizottság távozni kénysze­­rül. A hírügynökségek tudósítói szerint a bizottság elutazásá­­nak döntő lökést a csütörtökön este a dél-arábiai szövetségi kormányzat és az ENSZ-bi­­zottság között kirobbant nézet­eltérés adott. A bizottság tag­­jai ugyanis televíziós interjú keretében kívántak beszámolni Adenben szerzett tapasztala­­taikról. A Dél-Arábiai Szö­­vetségi Kormány azonban ne­­hezményezte, hogy a bizottság a tervezett interjúról nem ve­­lük, hanem az angol főbiztos hivatalával tárgyalt, s ezért nem adott engedélyt az inter­­júról készített képfelvétel le­­játszására, sőt a tekercset is elkoboztatta. Nemrégiben teli volt a világsajtó a Powell-ügy fejlemé­­nyeivel. Mint ismere­­tes, Adam Clayton Powell, Harlem né­­ger képviselője korrupciós vádakkal került a szenátusi bizottság elé. Ekkor foglalkozott az ügy­­gyel a világ egyik legkitűnőbb hírlapíró humoristája, Art Bu­­chwald, s mint annyi szór, ezúttal is fején találta a szöget. Buchwald képzelet­­beli kongresszusi vizsgáló bizottsági ülést játszatott le. Lássuk csak a váda­­kat, hozzunk példás ítéletet! — így fog­­nak hozzá a szigorú bizottsági tagok, az­­után ... Sorra követ­­keznek a vádpontok, mindegyikről kide­­rül, hogy hiszen ha­­sonló dolgot a többi honatya is művel, ezek felett tehát el­­siklanak, s a vécén egy egészen nevetsé­­ges, „outsider” dolog­ban találják bűnös­­nek társukat. A valóságban Po­­wellt végülis elítél­­ték: kizárták a kong­­resszusból. Buchwald szatírája azonban te­­libe talált: szinte akármelyik honatyá­­ról kiderülne — kö­­zelebbi szemügyrevé­­telezés esetén —, hogy vaj van a fe­­jén. Amerika néger lakosságának jórésze ezért háborodott fel Powell kizárásán. Nincs igazuk azok­­nak, akik bűntelen­­nek mondják Powellt mert kezéhez csak­­ugyan illetéktelen pénzek tapadnak, életmódját valóban lehetne kifogásolni — ha az nem lett vol­­na olyan, amilyen a kapitóliumon nem­­csak szokásos, de szinte szükséges is. S vajon a testület, amelynek tagja volt, áll-e azon az erköl­­csi magaslaton, hogy erről ilyen egyértel­műen elmarasztaló ítéletet mondjon? Hiszen itt van mát az újabb eset, ezúttal a Dodd-ügy. Most Thomas Dodd szená­­tor áll a vizsgálóbi­­zottság előtt, a fehér­­bőrű Doddot vallat­­ják keresztkérdések özönével. Szó van a többi között félmil- Idó dollár rejtélyes „elfolyásáról” nagy­­arányú adócsalásról és arról, hogy még Dodd kiskutyája, Beau is különrepülő­­gépen utazott Wa­­shingtonból a szená­­tor szűkebb hazájá­­ba, Connecticutba — államköltségen. Fölösleges és hosz­­szadalmas lenne rész­letesen felsorolni a vádpontokat. A lé­­nyeg az, hogy rövid időn belül az USA tiszteletre méltó tör­­vényhozó testületé­­nek immár a máso­­dik tagja veri le az erkölcsi és anyagi tisztaság mércéjét, s ha hinni lehet Buchwaldnak — rendszerint lehet hin­ni neki — igen so­­kan ülnek még a Capitóliumon, akikre hasonló vádak a legnagyobb könnyed­­séggel volnának rá­­bizonyíthatók. Véges ítélet nincs még a Dodd ügy­­ben, de a Reuter iroda tudni véli, hogy a zárt ülésekről ki­­szivárgott hírek sze­­rint Dodd szóbeli, vagy írásbeli meg­­rovást, vagy ehhez hasonló büntetést kap csupán, és nem fogják kizárni a sze­­nátusból. A néger Po­wellt kizárták, a fehér Doddot nem akar­­ják kizárni? Nem akarjuk elhinni, mert még kiderülne, hogy mégis igazuk van azoknak, akik a Powell-ügy tárgyalá­­sával megbízott bi­­zottságot faji előíté­­leteikkel vádolták? S ha fehér?!... Sztrájk Franciaországban Húszezer vegyipari és vas­­ipari dolgozó szüntette be csü­­törtökön rövidebb-hosszabb időre a munkát Rhone megyé­­ben. Tizenkétezer közülük Lyon utcáin tartott tüntető felvonulást a Rhodiaceta Belle Etoile üzemének több mint egy hónapja sztrájkoló munká­­saival való szolidaritása jeléül Hetedik napja tart a sztrájk a lotharingiai ércbányákban. A munkabeszüntetés teljes. 1987. ÁPRILIS 8. Egy hét a világpolitikában 0 Az ENSZ-haderő ügye 0 Klag állásfoglalása 0 Királyi államcsíny Görögországban 0 Szabaddemokraták vitája 0 Szófiai szerződés 0 Kairói ״ kis csúcs” A ■ az ENSZ-alapokmány fe­­lülvizsgálására irányuló nyu­­gati propagandahadjárat kér­­désében, a békét védelmező erők egyik fontos akcióját is­­merte meg a világ. Hosszú ideje — lényegében már a kudarcot vallott koreai ag­­resszió, azaz az amerikai tá­­madás ENSZ-lobogóval való álcázása, majd fokozott erő­­vel a kongói imperialista be­­avatkozási kísérlet óta — be­­szélnek arról az amerikaiak és szövetségeseik, hogy „meg kell változtatni az ENSZ-alap­okmánynak azt a részét, amely az ENSZ-haderők fel­­használására vonatkozik.” Magyarán: azt akarják elér­­ni, hogy ENSZ-lobogós fegy­­veres erőket — a Biztonsági Tanács megkerülésével, a köz­­gyűlésben kierőszakolt me­­chanikus szavazattöbbséggel — indíthassanak útnak. A Szovjetunió világos, ha­­tározott és bőven indokolt emlékiratban ítéli el ezt a próbálkozást, hangoztatva, hogy e kérdésben is döntő fontosságú a Biztonsági Ta­­nács állandó tagjai egyhan­­gúságának az alapokmányban leszögezett kötelező elve, mert­­ így szól az emlékirat: „Ez biztos szavatolása annak, hogy az ENSZ nevében ne használjanak fegyveres erő­­ket valamely állam vagy ál­­lam­csoport szűkkörű érdeké­­ben.” Méltóságteljes és komoly szavakkal figyelmeztet a szov­­jet kormány, hogy a kérdés fontossága aligha becsülhető le, hiszen attól „jelentős mér­­tekben függ magának az Egyesült Nemzetek Szerveze­­tének sorsa”. Ha itt a béke és világszer­­vezet holnapja a fő téma, a béke és egy nagyhatalom hol­­napjának felelősségteljes mér­­legelése a fő gondolat abban a nyilatkozatban és beszéd­­ben, amelyben Martin Luther King, az amerikai néger pol­­gárjogi mozgalom Nobel-díjas vezetője a hét derekán — politikai pályáján először­ — egyértelműen elítélte az USA vietnami háborúját. Igen nagy jelentőségű King fellépése, mert az amerikai néger tíz­­milliók nevében először hang­­zik el az agresszió megszün­­tetésének követelése. King 5 pontba foglalt javaslata nem­­csak a bombázások azonnali megszüntetését követeli, ha­­nem azt is szükségesnek lát­­ja, hogy az USA jelöljön meg időpontot csapatainak a gen­­fi egyezmény szerinti kivo­­nására Vietnamból. A néger vezető kimondotta a legfonto­­sabbat is: a háború elsősor­­ban a négereket és szegénye­­ket sújtja az USA-ban. A fellépés hatását ma még aligha lehet lemérni, mégis mint új vonást kell figyel­­nü­nk ezután a háborúellenes tiltakozó mozgalom sokféle erejének most már nyilvános akcióegységét a színes milliók egyenjogúságot követelő moz­­galmával. Akcióegységről szólva a hét eseményei között meg kell emlékeznünk Humphrey ame­­rikai alelnök nyugat-európai körútjáról is — bár itt ép­­pen a széthúzó erők újrako­­vácsolásának szándéka a jel­­lemző momentum. Rómában tüntetők sora, Bonnban mo­­solygó külügyminiszter, de nem is titkolt rosszallás az atomsorompó-egyezmény ter­­ve miatt, Londonban meg 334 vezető angol értelmiséginek a Times-ban közölt nyilatkoza­­ta (״ Nagy-Britannia határol­­ja el magát az amerikaiak vietnami bomba­politikájá­­tól!”) fogadta az USA egykor „liberálisnak” tekintett alel­­nökét, aki most mint a viet­­nami amerikai gyilkosságok védőügyvédje vesztette el egy­kori nimbusza maradékát Eu­rópában. Földrészünkön maradva, a hét eseményei között nagy ér­­deklődést keltett a görög kormányválság. A múlt idő itt kissé csalóka, mert bár Ka­­nellopulasz, a Nemzeti Ra­­dikális Párt vezetője megala­­kította kormányát, a válság­­ról jelen időben kell beszél­­ni. A 300 tagú görög parla­­mentben az új kormányelnök pártjának 99 mandátuma van és már az új kabinet születé­­se napján kiderült: a Centrum Unió, amelyet Papandreu volt miniszterelnök vezet, a radi­­kálisok kormánya ellen fog­­lal állást 122 képviselőjével. A baloldal, az EDA, termé­­­szetesen ellenzékben van, sa „centrum-disszidensek”, az úgynevezett liberális demok­­raták szintén Kam­ellopulosz kormánya ellen foglaltak ál­­lást. Papandreu nyíltan ál­­lamcsínynek nevezte a kirá­­lyi megbízást a nyilvánvaló­­an kisebbségi kormány meg­­alakítására s ezúttal fiával teljes egyetértésben hirdet el­­lenállást az erőszaknak. Ter­­mészetesen a tüntetések soro­­zatáról érkeznek hírek. Ha nem is haladó erőként, mindenesetre a józan felis­­merés, a reális helyzetfelmé­­rés erejeként kell egy másik európai eseménysor elindítói­­ról szólni. Nem kormányszin­­ten, még csak nem is parla­­menti szinten indult az az er­­jedés, amely a Német Szövet­­ségi Köztársaságban figyelem­­reméltó vitákban csúcsosodik ki, az ellenzékben levő Sza­­bad Demokrata Párt néhány vezetőjének új szemléletmód felé irányuló kísérlete a né­­met kérdésben. Elsősorban Rubin képviselőnek, a párt kincstárnokának a bonni dog­­mákkal szakító cikkéről kell megemlékezni: a képviselő az az NDK állami létének elis­­merését, a kialakult határok vitathatatlanságát és minde­­nekelőtt a bonni állam által magának vindikált ״ csak mi képviselhetjük egyedül a né­­meteket” — elv feladását ja­­vasolta. A héten a tézisek fö­­lötti vita odáig jutott, hogy a párt kongresszusán határo­­zott frontok alakultak ki. Egyelőre a konzervatív, a Rubin-féle gondolatokkal szembehelyezkedő erők kere­­kedtek felül. Ám maga a vita ténye jelentős dolog, kezdete a felismerések szélesebbkörű­ terjedésének. ■ ■I összeülése Volt: az első órák is (elnök, alelnök, bi­­zottságok, titkárok választá­­sa) a gaulleista befolyás gyen­­gülését, a baloldal erejét tük­­rözik, s azt a tényt, hogy a baloldali szövetség és a kom­­munisták képviselőcsoport­­jainak már meg is alakult állandó közös delegációja eredményes munkát tud majd végezni; összehangolt tevé­­kenységük tovább erősíti majd a baloldal kilátásait. A kor­­mányalakítással — amint az várható volt — de Gaulle is­­mét Pompidout bízta meg. S az európai körképet a hé­­ten aligha zárhatnánk mél­­tóbban, mint annak az ese­­ménynek fontosságát hangsú­­lyozva, hogy a Szófiában tár­­gyaló legmagasabb szintű len­­gyel párt- és kormányküldött­­ség aláírta Bulgária és Len­­gyelország új, 20 évre szóló barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­­ződését. Végül a hét egyik kiemel­­kedő eseményének említésével zárjuk a vázlatos felsorolást, a kairói csúcsértekezlet híré­­vel. Nasszer elnök vendége­­ként az afrikai kontinens leg­­aktuálisabb problémáit vi­­tatta meg Bumedien algériai, Nyerere tanzániai, Ould Dad­­dah mauritániai elnök és — Sekou Touré guineai elnök képviseletében — Leon Mak­­ka nemzetgyűlési elnök. Te­­hát Afrika leghaladóbb or­­szágainak képviselői foglal­­koztak a kontinens problé­­máival, közöttük az Afrikai Egység Szervezete megerősí­­tésének kérdéseivel.

Next