Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-03 / 102. szám
Világ proletárjai,egyesüljetek! Dunámon naplómal^———'—^mammmmammmmemam■ . •"*•-■-. - - mmumm _________Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja XXIV. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1967. MÁJUS 3. SZERDA _______ | Pécs dolgozóinak erőt sugárzó május elsején Jóval a felvonulás kezdete előtt megindult a dolgozók áramlása az öt gyülekezőhely felé, mama, papa, gyerekek — fiatal pár — matrózblúzos leányka egyelőre még egyedül — ki-ki státusza szerint. A buszon mozdulni sem lehet, de senki sem zúgolódik. Egy idősebb munkás összekacsint a nappal, és harsányan summázza a véleményét: „Lám, a fentiek is velünk vannak, azért csak megszervezték a jó időt mára...” Az érdeklődők széles karéjban veszik körül a Széchenyi teret, a környező házakban minden ablakpáholy foglalt. Az emelvényen, mely — a pécsiek már így szokták meg — tulajdonképpen egyáltalán nem magasodik a felvonulók fölé, Szirmai Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, Palkó Sándort, a Baranya megyei Tanács vb-elnökét és Ambrus Jenőt, az MSZMP Pécsi Városi Bizottságának első titkárát látjuk, más párt és állami vezetők társaságában. Háromnegyed tíztől a Petőfi laktanya fúvószenekara térzenét ad, pontban tíz órakor fanfárok jelzik a felvonulás kezdetét, és már fel is tűnik a Bem utca torkolatában a gyárvárosi iskola úttörőzenekara, a felvonulók élén haladnak, hangszereikről ezerfelé verődik vissza a nap. Őket követik a megye és város azon vezetői, akik együtt vonultak fel a dolgozókkal és most foglalják el helyüket a dísztribünön. Rapai Gyula, az MSZMP KB tagja, a Baranya megyei Pártbizottság első titkára, Novics János, dr. Nagy József és dr. Csendes Lajos, a Megyei Pártbizottság titkárai, valamint a megyei párt vb. többi tagja. A vörös nyakkendős úttörő díszszázad fegyelmezett sorai az emelvény előtt felbomlanak, orgonát, tulipánt nyújtanak át a vezetőknek, de jut belője a tér szélén elhelyezett székeken ülő idős harcosoknak is. Aztán ők is elfoglalják helyüket a tribün előtt. A Mecseki Szénbányászati Tröszt hatalmas földgömbjén csaknem minden ország zászlaja megtalálható, a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” — jelszó egyenlítőként öleli körül. A szabolcsiak menetét gyerekbányász zenekar vezeti be, a pirinyó kis dobos ki sem látszik a hangszere mögül. A pécsbányatelepiek az emelvény elé érve két hatalmas léggömböt engednek fel, az egyik megrakott csillét továbbit, a másik hős űrhajóst visz a magasba, minden szem követi. S máris az újhegyiek integetnek ki a sorból, utánuk a tröszt építési üzeme, ipari tanulói, majd az Aknamélyítő Tröszt mecseki körzetének dolgozói haladnak el a tribün előtt. A Mecseki Ércbányászati Vállalat sorait az új egyenruhába öltözött ifjúgárdisták nyitják meg, majd népi táncosok májusfával, az I. bányaüzem dolgozói, menetük élén az üzem neve kék betűkkel, egy betű, egy ember, oldalt pirossal: Éljen május 1! Aztán II. üzem, III. üzem, Kutató-Mélyfúró, Ércdúsító, Szolgáltató, kis májusfák a gyerekeknél, a marxizmus klasszikusainak, a párt vezetőjének képei, táblák „El a kezekkel Vietnamtól!”, „Éljen a KISZ VII. kongresszusa!”, „Békét a világnak!” A B. m. Építőipari Vállalat egy ház és a tv-torony makettjével vonul fel, az ÉPFU után a Porcelángyár dolgozói következnek, kezükből békegalambok szállnak a magasba, őket az építőgépjavítók, majd a MÜM 506. Szakmunkásképző Intézet felvonulói követik, hangos hurrával üdvözlik az ünnepet. Aztán a Pécsi Tervező Vállalat, a B. m. Tanácsi Tervező Iroda, a Baranya— Tolna megyei Téglaipari Vállalat, a Betonárugyár, a Pécsi Közúti Üzemi Vállalat dolgozói, a Közúti Igazgatóság, a Pécsi Kenderfonó, a Sopiana. A Hőerőmű menetét ismét egyenruhás fiatalok nyitják, temérdek zászló és léggömb, a téren ide-oda szálldosnak a galambok, talán ők is ünnepelnek. Nem hisszük, hogy valaki is otthon hagyta volna a gyerekét, színes ruhácskáikban előre futnak, játékos örömmel üdvözlik a vezetőket, de mindig visszatalálnak támaszpontjukra, a szüleikhez, temérdek „önjáró” zászló... És sok katonát látni a felvonulók között. Nagy taps köszönti a DÉDÁSZ dolgozóit is, majd a MOM 500. Szakmunkásképző Intézetet és a Pécsi Gázművet. A bőrgyáriak hosszú bőrkötényben, vállukon szerszám, csinos kesztyűgyári kislányok a gyár termékeit osztogatják aztán ugyancsak a kesztyűgyáriak ötletessége osztatlan sikert arat: egy Fifa gépkocsin USA repülőroncs közeledik, mögötte szabályosan álcázva vietnami légelhárítók kémlelik az eget fegyverük mögül. Aztán a Pécsi Szikra Nyomda, a Pécsi Nemzeti Színház, ismerős arcok, Moziüzemi Vállalat, a szórakoztató zenészek csoportja — munka közben: „Én a vajdát nem bánom ...” Az egészségügyi dőlgőzök menetében a 3-as számú Honvédkórház dolgozói, a Városi Rendelőintézet asszisztensnői vakító fehér köpenyben, a Városi Tanács Kórháza, a II. kerületi bölcsődék dolgozói, a Megyei Tanács Kórháza és egészségügyi szakiskolái, a Megyei Gyermekkórház, a megyei és városi KÖJÁL, a szociális otthonok és csecsemőotthonok dolgozói. Aztán a Mecseki Állami Erdőgazdaság, az Állami Gazdaságok Igazgatósága, a Pécsi Állami Gazdaság, az AGROKER, a Gépállomások Igazgatósága és a többi, ki győzné felsorolni. A Baranya megyei Tanács nevelőotthonainak sorát a csertőiek nyitják meg, fehérbe öltözött édes csöppségek karikával. A bakócai gyerekek zöld mellénykében, Bükkösdről matrózblúzos lánykák zászlót lengetve. Aztán a tanácsok, majd a bíróság és az ügyészség dolgozói vonultak el az emelvény előtt és így tovább, a Társadalombiztosítási Igazgatóság, a Számítástechnikai és Ügyviteltervező Vállalat, majd a KPVDSZ-hez tartozó vállalatok dolgozói. A MÉK-esek hatalmas transzparenset visznek, „Világ proletárjai, egyesüljetek! Éljen a párt.” Három sor népi táncos, így indul a Pécsi Föld (Folytatás a 3. oldalon) SZÉCHENYI TÉR A DÍSZTRIBÜNNEL ÉS AZ ÜNNEPLŐK TÖMEGÉVEL Baranya és Pécs város párt-, állami és társadalmi vezetői a felvonulók élén Köszöntjük a XXI-et A római XXI-es, amelyet — küldötteivel és minden előkészítőjével — köszöntünk, a kongresszus száma, a magyar szakszervezetek kongresszusának sorszáma. Huszonegyedszer ülnek össze: ezúttal már hárommillió szervezett dolgozó képviseletében, nagy hagyományok örököseként, és nem kisebb feladatok gazdáiként a kongresszusi küldöttek. Tulajdonképpen van valami sajátos és furcsa is abban, ahogyan ezt a kongreszszust üdvözöljük, mert önmagunkat köszöntjük vele. Az újságíró, aki a sorokat leírja, a gépszedő, aki kiszedi, a gépmester, aki kinyomja, a géptávíró kezelője, aki megtáviratozza, a postás, aki az újságot a vasútra viszi és a mozdonyvezető, aki a 424-essel, vagy a Diesel-„Szergejjel” továbbítja, szervezett dolgozó. Aki a szakszervezetekre gondol — még ha ez nem is mindig jut az ember eszébe — a maga érdekeire, érdekeinek védelmére, egy olyan közösségre gondol, ahová munkahelyén túl is tartozik. Bár nem szándékolt, mégis jelképes, hogy ez a kongresszus alig 48rával a májusi menet, a hagyományos felvonulás után ül össze. Akik az Építők Székházában a szónoki emelvényre lépnek, szavaznak, állást foglalnak, mindazokat képviselik, akik május 1-én a nemzetközi munkásszolidaritást és a békét ünneplik. Az is természetes, hogy ez a kongresszus az adott időszak, tehát a ránk váró nagy termelési, gazdasági feladatok szellemében, azokkal öszszehangoltan végzi majd munkáját, pontosabban: jelentős lépést tesz azért, hogy az új gazdaságirányítási rendszer viszonyai között meghatározza a szakszervezetek tennivalóit, munkájuk irányelveit, a IX. pártkongresszus szellemében. Növekvő jogok, növekvő kötelességek — növekvő felelősség: így foglalhatók öszsze a szakszervezetek távlatai a most következő években, és ez arra is utal, hogy a dolgozó milliók, a szakszervezetek tagsága érdeklődéssel fordul vezető szervei, választott küldöttei felé. Milyenek lesznek ezek a növekvő jogok és kötelességek, mennyiben lesz alkalmas a hárommilliós mozgalom és annak újonnan választott vezetőgárdája a növekvő felelősség viselésére? — ezek a kérdések foglalkoztatják azokat, akik komolyan elgondolkoznak a tennivalók fölött. A szakszervezeti jogok növekedése — a szocialista demokrácia fejlesztésének, szélesítésének eszköze. Szakszervezeti tagok jogai, valamint a munkások és alkalmazottak jogai közé nyugodt lelkiismerettel tehetünk egyenlőségjelet, mert egyrészt a munkások és alkalmazottak több, mint kilenctizede tagja a szakszervezeteknek, másrészt a szakszervezetek hivatása minden dolgozó érdekeinek, jogainak képviselete. Ennek a hivatásnak a betöltése, a munka- és életkörülmények javítása, minden szakszervezeti tevékenység természetes része. Bizonyos, hogy az önálló döntési jog szélesedése — a vállalati szociális, kulturális, jóléti alapok felhasználásában — megnöveli az érdeklődést a szakszervezeteik munkája iránt, de felelősségüket és kötelezettségeiket is erősíti. Jog kötelezettség és feelősség összefüggését kifejteni: erre ez a kis köszöntő nem hivatott. Megteszi majd ezt ezerszer jobban a sokezer üzem szakszervezeti bizottságainak tapasztalatai alapján született referátum, a vita, s ezt tükrözik majd a határozatok.