Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-01 / 284. szám
2 Az NDK maiszterelnöke sajtóhivatalának nyilatkozata Dr. Erwin Kramer, az NDK közlekedésügyi minisztere az elmúlt időszakban Georg Lehel nyugatnémet közlekedésügyi miniszterhez több levelet intézett, amelyben közlekedési és szállítási megállapodás aláírását javasolta a két ország között. Rudolph Schulze, az NDK postaügyi minisztere pedig számos írásban kérte Werner Dollinger nyugatnémet postaügyi minisztertől az NDK javára mutatkozó 930 millió márkás követelés kifizetését. Az NDK miniszterelnökének sajtóhivatala szerdán kiadott nyilatkozatában bejelentette, hogy a két nyugatnémet miniszter most végre válaszolt a hozzájuk intézett levelekre. A válaszlevelekben azonban fenntartják Bonn kizárólagos képviseleti igényét, mellőzik a Német Demokratikus Köztársaság állami megjelölését és visszautasítják az NDK minisztereinek javaslatait. A nyilatkozat rámutat: a nyugatnémet postaügyi miniszter leveléből kitűnik, hogy bármilyen fizetés teljesítését Bonn kizárólagos képviseleti igényének és Nyugat-Berlin nyugatnémet bekebelezésének elismerésétől teszik függővé. A nyilatkozat megállapítja, hogy Bonn az adósságok fizetésének megtagadásával megrövidíti az NDK lakosságát, ugyanakkor tovább akadályozza a két állam kapcsolatainak normalizálását. Az NDK határozottan visszautasítja ezt a manővert, fenntartva a szuverenitásából fakadó jogait és követeléseit, amelyeknek érvényt fog szerezni. Új gondok a független Dél-Jemenben Szerdán éjfélkor szilveszteri hangulat uralkodott a Dél- Jemeni Népi Köztársaság néven függetlenné vált Dél-Arábia fővárosa, Aden utcáin. Az emberek énekeltek, táncoltak, petárdákkal, sípokkal, autótülköléssel fogadták az éjfélt, amely ezúttal nem új év kezdetét, hanem új korszak beköszöntét jelentette: 128 évi angol uralom után függetlenné vált Dél-Arábia. A függetlenné vált új államot, az arab országok családjának 14. tagját elsőnek az EAK ismerte el, majd Algéria, Jemen és Irak. A dél-jemeni kormány megalakulása egyelőre várat magára. A korábbi hírekkel ellentétben, a kormánynévsort szerdán este nem hozták nyilvánosságra. Ez nyilván annak tulajdonítható, hogy az NSF Rahtan El-Sabi vezette küldöttsége az angolokkal folytatott genfi tárgyalások elhúzódása miatt csak a csütörtök reggeli órákban érkezett vissza Adenba. El-Sabi Adenbe történt visszaérkezésekor adott nyilatkozatában azzal vádolta Angliát, hogy a genfi tárgyalásokon nyomást gyakorolt az NLF küldöttségére és a fenyegetésektől sem riadt viszsza. Az angol küldöttség Genfben még arra is kísérletet tett, hogy angol katonai missziót erőszakoljon a függetlenné váló Dél-Jemen hadseregére, de az NLF küldöttsége ezt visszautasította. El- Sabi szerint a 128 éves gyarmati uralom fejében jóvátételként százmillió fontot követelnek az angoloktól, amit azok öt éven keresztül folyósítanának. „Ez azonban csak egy részét képezi követeléseinknek. Jelentős sikert értünk el és a tárgyalások folytatódni fognak” — jelentette ki. Az új független arab állam megalakulásával foglalkozik a moszkvai Pravda csütörtöki számának egyik cikke, amely megállapítja, hogy a fiatal államnak sok nehézséggel kell megküzdenie. Az országból kivonult angolok is mindent elkövetnek, hogy befolyásukat fenntartsák e térségben. Erre mutat az is, hogy az adeni támaszpont feladása után a perzsa-öbölben lévő Bahrein-szigeteket fejlesztik ki hatalmas légi- és haditengerészeti támaszponttá. Dél- Jemen belpolitikai problémái sem kicsinyek: az ország életében döntő lehet, hogy az NLF milyen együttműködésre tud majd jutni más hazafias szervezetekkel, elsősorban a megszállt Dél-Jemen felszabadítási frontjával (Flosy) csak helyeselni lehet az NSF vezetőjének, El-Sabi-nak a kijelentését, hogy az új kormánynak szüksége lesz minden dél-jemeni hazafi támogatására. Hogy a Flosy hajlandó lesz-e megadni ezt a támogatást, az egyelőre nagyon is kétséges. Al-Asznag Flosyvezető és a szervezet másik vezetője, Makkavi főtitkár is nyilatkozott. Kijelentette: „a hatalomnak az angol kormány részéről az általa beültetett és csakis önmagukat képviselő személyek számára történt átadása csak újabb halottakat és mártírokat jelent, s ezért az angolokat és az NLF-et terheli a felelősség”. Makkavi szerint a Flosy nem tartja magára nézve kötelezőnek az NLF és az angolok között Genfben létrejött megállapodást. Nagy-Britannia 1,4 milliárd dolláros kölcsönt kap A nemzetközi valutaalap szerdán este Washingtonban hivatalosan közölte, hogy 1400 millió dolláros kölcsönnel járul hozzá a fontsterling megingott bizalmának helyreállításához. A kiadott közlemény hangoztatja: „A hitelkölcsön megállapodás segíti Nagy- Britannia hivatalos szerveit abban, hogy megteremtsék a fontsterling új árfolyamába vetett bizalmat és ugyanakkor hozzájárul a nemzetközi pénzrendszer szilárdságának megőrzéséhez.” Angim a bejelentett kölcsönt a következő 12 hónap során veheti igénybe. A hitel annak a hárommilliárd dollárnak a részét képezi, amelyet Nagy-Britannia kért a fontsterling és a gazdasági élet megszilárdítása végett. A még hiányzó pénzügyi segélyt a hírek szerint az Egyesült Államok és néhány más nyugati ország folyósítja. Földrengés Jugoszláviában Erős földlökések rázták meg csütörtökön reggel a Macedón Szocialista Köztársaság nyugati részeit. Első jelentések szerint Debar városában sokan meghaltak és súlyos anyagi károk keletkeztek. A belgárdi rádió bejelentette, hogy a földrengés középeurópai idő szerint 8.24 órakor kezdődött és a lökések egész Nyugat-Macedóniában érezhetők voltak. Több város lakossága pánikszerűen elmenekült otthonából. A szkopjei szeizmológiai intézet a 8-as erejű földlökések központját Szkopjétól 105 kilométerre nyugatra jelölte meg. A földrengést érezték Szkopjében is, de anyagi kár itt nem jelentkezett. A Tanjug hírügynökség legújabb jelentése szerint Debar városában az épületek 80 százaléka, köztük az újonnan épült postaépület is rombadőlt. Sok lakost holtan húztak ki a romok alól. A mentőosztagok folytatják a romok alá temetett emberek megmentését. napló Í1t partizánakció Dél-Vietnamban Csütörtökre virradóan kiújultak a harcok a kambodzsai határvidék mellett fekvő dél-vietnami katonai körzetparancsnokság és a hozzátartozó amerikai—dél-vietnami táborok körül és a partizánok újabb akciót indítottak a Dak To körüli hegyekben. Bo Dupnál és Bu Docnál, a kambodzsai határtól öt kilométerre fekvő helységeknél csütörtökre virradóan a partizánok ismét tűz alá vették az amerikai különleges erők táborát és a kormánycsapatok szálláshelyét: 122 milliméteres ütegekből és mozsárágyúkból támadták a bázisokat, tankelhárító rakétákat lőttek ki rájuk és gépfegyverezték őket. Az amerikai parancsnokság ágyútűzzel és légitámadással viszonozta a partizánakciót. Az összecsapás mintegy öt óra hosszat tartott. Az első jelentések szerint hét amerikai és 15 dél-vietnami kormánykatona meghalt, 13 amerikai és 19 dél-vietnami pedig megsebesült. Damir Totól mintegy 6 kilométerre a partizánok támadást indítottak egy 400 főnyi délvietnami ejtőernyős alakulat ellen. A mintegy hat óráig tartó csata után a szabadságharcosok visszavonultak a környező erdőségekbe. A VNA hírügynökség összefoglaló jelentést közölt a Dok To körüli harcokról. Rámutat, hogy november 2—22. között a DNFF fegyveres erői 2800 amerikait és 700 egyéb ellenséges katonát tettek harcképtelenné. A partizánok megsemmisítettek 32 repülőgépet, megrongáltak két repülőteret és egyéb károkat is okoztak az ellenségnek. Az AFP hírügynökség amerikai hírszerző jelentéseket idéz, amelyek a DNFF ellenőrzése alatt álló területekről szolgáltatnak közvetett értesüléseket. Ezen értesülések szerint a DNFF ellenőrzése alatt álló területeken a lakosság erkölcsi hangulata rendkívül magas szintű, még soha ennyire nem voltak biztosak a végső győzelemben. A dél-vietnami belügyminiszter nem fogadta el Nguyen Ngoc Loannak, az országos rendőrség parancsnokának lemondását, — jelenti az AFP, hozzáfűzve, hogy ezzel úgy látszik, sikerült elkerülni a mindössze egyhónapos saigoni kormány első válságát. McNamara megy még nem tudják ki jön A Világbank elnöke lesz a volt hadügyminiszter A kétnapos huzavona utáni szerdán este végre hivatalosan is bejelentették, hogy Robert McNamara megválik hadügyminiszteri tisztétől. McNamara maga jelentette be ezt a tényt nyilatkozatában, s ugyancsak nyilatkozatot tett Johnson elnök is, aki haladéktalanul szükségesnek tartotta leszögezni, hogy a kormány vietnami politikájában nem lesz változás. Az elnök kijelentette, hogy „egyik legközelebbi munkatársát” veszíti el a hadügyminiszter távozásával, McNamara pedig azt hangoztatta, hogy „megtiszteltetésnek tartotta, a Johnsonnal együtt végzett munkát”. Mindezek ellenére azonban az amerikai sajtóban változatlanul tartja magát az a vélemény, hogy az elnök és hadügyminisztere között véleményeltérés mutatkozott a vietnami háborút illetően, s McNamara távozása újabb eszkaláció előjele lehet. A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az úgynevezett Világbank Igazgató Tanácsa egyébként a szerdai ülésén elfogadta Robert McNamara jelöltségét az elnöki tisztre. Bár az igazgatótanácsnak még formálisan is el kell fogadnia a javaslatot, nem fér kétség ahhoz, hogy a volt Hadügyminisztert megválasztják e tisztségre. A szerdai tanácskozás során egyébként a francia képviselő tartózkodott a véleménynyilvánítástól, Párizs instrukcióira várva. Egyelőre teljes a bizonytalanság Washingtonban McNamara utódát illetően Az esélyes jelöltek közül John Conally texasi kormányzó és Cyrus Vance volt hadügyminiszter-helyettes cáfolta azt, hogy az elnök felajánlotta volna nekik a hadügyminiszteri tárcát. Edward Kennedy szenátor az amerikai törvényhozásban kijelentette: szükségesnek tartja a teljes tájékoztatást McNamara távozásának körülményeiről. Mint ismeretes, a Kennedy-családot szoros kapcsolat fűzi McNamarához, aki John F. Kennedy jelöltejeként került az amerikai kabinetbe, s a kapcsolatok azt követően is fennmaradtak, hogy McNamara a Kennedyekkel szemben nyíltan ellenséges Johnson kormányában is folytatta működését. A New York Times ezzel kapcsolatban utal arra, hogy a hadügyminiszter lemondásával a Kennedy-csoport egyik utolsó kapcsolata szűnik meg a Fehér Házzal. Robert McNamara amerikai hadügyminiszter szerdán este Washingtonban kijelentette, Johnson elnök felkérte őt, hogy 1968-ig maradjon hadügyminiszteri tisztségében. McNamara hozzáfűzte, hogy a rendelkezésére álló idő alatt befejezi az amerikai hadügyminisztérium munkatervének kidolgozását és összeállítja a jövő évi hadügyi költségvetést. A Pravda megemlékezése Münnich Ferencről Valamennyi csütörtökön megjelent szovjet lap közli az MSZMP Központi Bizottságához és a Magyar Népköztársaság kormányához, Münnich Ferenc halála alkalmából intézett táviratot. A Pravda meleghangú méltatásban emlékezik meg Münnich Ferencről, a lánglelkű forradalmárról, a kommunizmus eszméjének bátor harcosáról. A cikk hangsúlyozza: a magyar dolgozók mély gyászában teljes szívvel osztoznak a szovjet emberek, akik jól ismerték Münnich Ferencet, a Szovjetunió igaz barátját, akinek egész élete összeforrott a marxizmus—leninizmus eszméinek, a Nagy Október eszméinek győzelméért vívott harccal. Münnich Ferenc mozgalmas, harcos életpályájának megrajzolása után a Pravda rámutat: a magyar nép dicső fia életének igazságát a Nagy Október eszméiben, a nép boldogságáért vívott harban találta meg. Münnich Ferenc nagy barátja volt a szovjetek országának, amelyet második hazájaként tartott számon. A Szovjetunióért tett nagy szolgálatai elismeréseként többízben szovjet érdemrendekkel tüntették ki. Legutóbb október 50. évfordulója ünnepi napjaiban Lenin-rendre érdemesítették. Rendeződik a ciprusi válság Csütörtökön reggel Cyrus Vance amerikai utazó nagykövet nicosiai tárgyalásainak befejeztével visszaérkezett a görög fővárosba. Vance csütörtökre virraéki éjszaka hét órán át tárgyalt Nicosiában Makariosz elnökkel a válság megoldásáról. , Jól tájékozott források szerint a török—görög megegyezés feltételeinek elfogadása vagy elutasítása helyett Makariosz és kormánya kifogásokkal élt, amelyeket részletesen meg is indokolt. E kifogások lényege arra a török követelésre vonatkozik, hogy oszlassák fel Cipruson a Nemzeti Gárdát (milíciát). Makariosz viszont ragaszkodik ehhez a fegyveres erőhöz, mert benne lát oltalmat egy esetleges török invázióval szemben. Ezen túlmenően Makariosz csak abban az esetben hajlandó hozzájárulni a szigeten tartózkodó görög csapatok kivonásához, ha Törökország szavatolja, hogy sohasem támadja meg Ciprust. Ankarában viszont az 1960- as megállapodások értelmében ragaszkodnak a beavatkozás jogához arra az esetre, ha a ciprusi török kisebbséget veszély fenyegeti. Vance tárgyalásai végül is valószínűleg eredményesen zárultak, mert Makariosz érsek csütörtökön reggel újságíróknak kijelentette, hogy Cipruson béke lesz és nem hisz a törökök inváziójában. Vance nagykövet viszont csak annyit mondott, hogy tárgyalásai „konstruktívak és tájékozódó jellegűek” voltak. Politikai megfigyelők lehetségesnek tartják, hogy csütörtökön a három fővárosban (Ankarában, Athénben és Nicosiában) bejelentik a közös megegyezést. A csütörtöki görög sajtó is hírül adja a végleges megoldás várható bejelentését. A kormánypárti Akropolisz ezt így summázza: „A görög—török válság rendeződőben. Hamarosan megszületik a megállapodás, amely helyreállítja a két szomszédos ország kapcsolatait”. Végül az AFP New Yorkból azt jelenti, hogy december 1-én vagy 16-án ül össze a Biztonsági Tanács és dönt a ciprusi ENSZ-erők megbízatásának hathónapos meghosszabbításáról. (Az ENSZ-csapatok megbízatása december 26-án jár le.) Tüntetnek a francia bortermelők I Sok tízezer szőlőtermelő paraszt torlaszolta el szerdán hét dél-franciaországi megyében a legfontosabb vasútvonalakat és utakat, s bénította meg a forgalmat. A parasztok elégedetlenségére az adott okot, hogy néhány hónap óta rendkívül alacsonyra zuhant a bor felvásárlási ára. A szerdai paraszttüntetések mindenütt a kormányellenes tömegakció képét mutatták: a tüntető parasztok gumiabroncsokkal, talpfákkal torlaszolták el a vasútvonalakat, távíróoszlopokat döntöttek ki és egész napon át megszállva tartották az arlesi pályaudvart. A toulouse-marseille-i főútvonalon teljesen megbénult a vasúti forgalom. Arab csúcsértekezlet Egyedül Szíria nem vesz részt az arab államfők ötödik találkozóján, amelyet a rabati Hilton szállóban december 9- én kezdenek meg. Szaúd-Arábia sem adott ügyem még választ az Arab Ligának a csúcsértekezleten való részvételéről, de kairói nagykövete kijelentette, hogy hazája nem ellenzi az államfői konferenciát, ha azon az arab államok többsége részt vesz. Szaúd- Arábia egyébként Tunézia véleményéhez csatlakozva helyesebbnek tartaná a csúcstalálkozó elhalasztását mindaddig, amíg U Thant megbízottja be nem fejezi a közel-keleti megbeszéléseit. Az Ahram megjegyzi, hogy az arab országok többsége elfogadja a Ligának azt a javaslatát, hogy a csúcsértekezlet december 9-én üljön öszsze, de a vita a dátum körül még nem zárult le. 1967. DECEMBER 1. Eisenhower uszító kijelentései A Pravda csütörtöki számában R. Orehov megjegyzéseket fűz Eisenhower tábornok, volt amerikai elnök legutóbbi kijelentéseihez. Eisenhower egy nyilatkozatában sürgette, hogy a Vietnamban lévő amerikai fegyveres erők szárazföldi hadműveleteikben ne szorítkozzanak Dél-Vietnamra, hanem törjenek be a Vietnami Demokratikus Köztársaság területére, s Kambodzsa és Laosz területén is „üldözzék az ellenséget”. Eisenhower azt is követelte, hogy az amerikai légierők hatoljanak be a Kínai Népköztársaság légiterébe. — Nehéz megmondani, mi indította kijelentéseire a volt amerikai elnököt, szenilis felelőtlenség-e vagy a parancsnokság rendelkezéseinek való engedelmesség katonai beidegzettsége. Bárhogy áll is a dolog, e kijelentések nem hoznak babért Eisenhowernek, hiszen neki, mint nagy katonai és államfériúi tapasztalatokkal rendelkező személyiségnek, meg kellene értenie az általa ajánlott lépés következményeinek súlyosságát és komolyságát. Hiszen olyan dolgokat ajánl, amik a vietnami háború legveszedelmesebb kiterjesztését jelentenék.