Dunántúli Napló, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-01 / 284. szám

2 Az NDK maiszterelnöke sajtóh­ivatalának nyilatkozata Dr. Erwin Kramer, az NDK közlekedésügyi minisztere az elmúlt időszakban Georg Le­hel nyugatnémet közlekedés­­ügyi miniszterhez több levelet intézett, amelyben közlekedési és szállítási megállapodás alá­írását javasolta a két ország között. Rudolph Schulze, az NDK postaügyi minisztere pe­dig számos írásban kérte Werner Dollinger nyugatné­met postaügyi minisztertől az NDK javára mutatkozó 930 millió márkás követelés kifi­zetését. Az NDK miniszterelnökének sajtóhivatala szerdán kiadott nyilatkozatában bejelentette, hogy a két nyugatnémet mi­niszter most végre válaszolt a hozzájuk intézett levelekre. A válaszlevelekben azonban fenntartják Bonn kizárólagos képviseleti igényét, mellőzik a Német Demokratikus Köz­társaság állami megjelölését és visszautasítják az NDK minisztereinek javaslatait. A nyilatkozat rámutat: a nyugatnémet postaügyi mi­niszter leveléből kitűnik, hogy bármilyen fizetés teljesítését Bonn kizárólagos képviseleti igényének és Nyugat-Berlin nyugatnémet bekebelezésének elismerésétől teszik függővé. A nyilatkozat megállapítja, hogy Bonn az adósságok fize­tésének megtagadásával meg­rövidíti az NDK lakosságát, ugyanakkor tovább akadályoz­za a két állam kapcsolatainak normalizálását. Az NDK ha­tározottan visszautasítja ezt a manővert, fenntartva a szu­verenitásából fakadó jogait és követeléseit, amelyeknek érvényt fog szerezni. Új gondok a független Dél-Jemenben Szerdán éjfélkor szilveszte­ri hangulat uralkodott a Dél- Jemeni Népi Köztársaság né­ven függetlenné vált Dél-Ará­­bia fővárosa, Aden utcáin. Az emberek énekeltek, tán­coltak, petárdákkal, sípokkal, autótülköléssel fogadták az éjfélt, amely ezúttal nem új év kezdetét, hanem új kor­szak beköszöntét jelentette: 128 évi angol uralom után függetlenné vált Dél-Arábia. A függetlenné vált új ál­lamot, az arab országok csa­ládjának 14. tagját elsőnek az EAK ismerte el, majd Al­géria, Jemen és Irak. A dél-jemeni kormány meg­alakulása egyelőre várat ma­gára. A korábbi hírekkel el­lentétben, a kormány­névsort szerdán este nem hozták nyilvánosságra. Ez nyilván annak tulajdonítható, hogy az NSF Rahtan El-Sabi vezette küldöttsége az angolokkal folytatott genfi tárgyalások elhúzódása miatt csak a csü­törtök reggeli órákban érke­zett vissza Adenba. El-Sabi Adenbe történt visszaérkezésekor adott nyi­latkozatában azzal vádolta Angliát, hogy a genfi tárgya­lásokon nyomást gyakorolt az NLF küldöttségére és a fe­nyegetésektől sem riadt visz­­sza. Az angol küldöttség Genfben még arra is kísérle­tet tett, hogy angol katonai missziót erőszakoljon a füg­getlenné váló Dél-Jemen had­seregére, de az NLF küldött­sége ezt visszautasította. El- Sabi szerint a 128 éves gyar­mati uralom fejében jóváté­telként százmillió fontot kö­vetelnek az angoloktól, amit azok öt éven keresztül folyó­sítanának. „Ez azonban csak egy részét képezi követelé­seinknek. Jelentős sikert ér­tünk el és a tárgyalások foly­tatódni fognak” — jelentette ki. Az új független arab állam megalakulásával foglalkozik a moszkvai Pravda csütörtöki számának egyik cikke, amely megállapítja, hogy a fiatal ál­lamnak sok nehézséggel kell megküzdenie. Az országból kivonult angolok is mindent elkövetnek, hogy befolyásu­kat fenntartsák e térségben. Erre mutat az is, hogy az adeni támaszpont feladása után a perzsa-öbölben lévő Bahrein-szigeteket fejlesztik ki hatalmas légi- és haditen­gerészeti támaszponttá. Dél- Jemen belpolitikai problémái sem kicsinyek: az ország éle­tében döntő lehet, hogy az NLF milyen együttműködésre tud majd jutni más hazafias szervezetekkel, elsősorban a megszállt Dél-Jemen felszaba­dítási frontjával (Flosy­) csak helyeselni lehet az NSF ve­zetőjének, El-Sabi-nak a ki­jelentését, hogy az új kor­mánynak szüksége lesz min­den dél-jemeni hazafi támo­gatására. Hogy a Flosy hajlandó lesz-e megadni ezt a támoga­tást, az egyelőre nagyon is kétséges. Al-Asznag Flosy­­vezető és a szervezet másik vezetője, Makkavi főtitkár is nyilatkozott. Kijelentette: „a hatalomnak az angol kormány részéről az általa beültetett és csakis önmagukat képvise­lő személyek számára történt átadása csak újabb halottakat és mártírokat jelent, s ezért az angolokat és az NLF-et terheli a felelősség”. Makkavi szerint a Flosy nem tartja magára nézve kötelezőnek az NLF és az angolok között Genfben létrejött megállapo­dást. Nagy-Britannia 1,4 milliárd dolláros kölcsönt kap A nemzetközi valuta­alap szerdán este Washingtonban hivatalosan közölte, hogy 1400 millió dolláros kölcsönnel já­rul hozzá a fontsterling meg­ingott bizalmának helyreállí­tásához. A kiadott közlemény hangoztatja: „A hitelkölcsön megállapodás segíti Nagy- Britannia hivatalos szerveit abban, hogy megteremtsék a fontsterling új árfolyamába vetett bizalmat és ugyanakkor hozzájárul a nemzetközi pénz­rendszer szilárdságának meg­őrzéséhez.” Angim a bejelentett köl­csönt a következő 12 hónap során veheti igénybe. A hitel annak a hárommilliárd dol­lárnak a részét képezi, ame­lyet Nagy-Britannia kért a fontsterling és a gazdasági élet megszilárdítása végett. A még hiányzó pénzügyi segélyt a hírek szerint az Egyesült Államok és néhány más nyu­gati ország folyósítja. Földrengés Jugoszláviában Erős földlökések rázták meg csütörtökön reggel a Macedón Szocialista Köztársaság nyu­gati részeit. Első jelentések szerint Debar városában sokan meghaltak és súlyos anyagi ká­rok keletkeztek. A belgárdi rádió bejelentet­te, hogy a földrengés közép­európai idő szerint 8.24 órakor kezdődött és a lökések egész Nyugat-Macedóniában érezhe­tők voltak. Több város lakos­sága pánikszerűen elmenekült otthonából. A szkopjei szeizmológiai in­tézet a 8-as erejű földlökések központját Szkopjétól 105 ki­lométerre nyugatra jelölte meg. A földrengést érezték Szkop­­jében is, de anyagi kár itt nem jelentkezett. A Tanjug hírügynökség leg­újabb jelentése szerint Debar városában az épületek 80 szá­zaléka, köztük az újonnan épült postaépület is romba­­dőlt. Sok lakost holtan húztak ki a romok alól. A mentő­osztagok folytatják a romok alá temetett emberek meg­mentését. napló Í1t partizánakció Dél-Vietnamban Csütörtökre virradóan ki­újultak a harcok a kambod­zsai határvidék mellett fekvő dél-vietnami katonai körzet­­parancsnokság és a hozzátar­tozó amerikai—dél-vietnami táborok körül és a partizánok újabb akciót indítottak a Dak To körüli hegyekben. Bo Dupnál és Bu Docnál, a kambodzsai határtól öt ki­lométerre fekvő helységeknél csütörtökre virradóan a par­tizánok ismét tűz alá vették az amerikai különleges erők táborát és a kormánycsapatok szálláshelyét: 122 milliméteres ütegekből és mozsárágyúkból támadták a bázisokat, tankel­hárító rakétákat lőttek ki rá­juk és gépfegyverezték őket. Az amerikai parancsnokság ágyútűzzel és légitámadással viszonozta a partizánakciót. Az összecsapás mintegy öt óra hosszat tartott. Az első jelen­tések szerint hét amerikai és 15 dél-vietnami kormánykato­na meghalt, 13 amerikai és 19 dél-vietnami pedig megsebe­sült. Damir Totól mintegy 6 kilo­méterre a partizánok támadást indítottak egy 400 főnyi dél­vietnami ejtőernyős alakulat ellen. A mintegy hat óráig tartó csata után a szabadság­­harcosok visszavonultak a kör­nyező erdőségekbe. A VNA hírügynökség össze­foglaló jelentést közölt a Dok To körüli harcokról. Rámutat, hogy november 2—22. között a DNFF fegyveres erői 2800 amerikait és 700 egyéb ellen­séges katonát tettek harckép­telenné. A partizánok meg­semmisítettek 32 repülőgépet, megrongáltak két repülőteret és egyéb károkat is okoztak az ellenségnek. Az AFP hírügynökség ame­rikai hírszerző jelentéseket idéz, amelyek a DNFF ellen­őrzése alatt álló területekről szolgáltatnak közvetett értesü­léseket. Ezen értesülések sze­rint a DNFF ellenőrzése alatt álló területeken a lakosság erkölcsi hangulata rendkívül magas szintű, még soha ennyi­re nem voltak biztosak a vég­ső győzelemben. A dél-vietnami belügymi­niszter nem fogadta el Ngu­­yen Ngoc Loannak, az orszá­gos rendőrség parancsnokának lemondását, — jelenti az AFP, hozzáfűzve, hogy ezzel úgy látszik, sikerült elkerülni a mindössze egyhónapos saigoni­­ kormány első válságát. McNamara megy még nem tudják ki jön A Világbank elnöke lesz a volt hadügyminiszter A kétnapos huzavona utáni szerdán este végre hivatalo­­­san is bejelentették, hogy Ro­bert McNamara megválik had­­ügyminiszteri tisztétől. McNa­mara maga jelentette be ezt a tényt nyilatkozatában, s ugyancsak nyilatkozatot tett Johnson elnök is, aki hala­déktalanul szükségesnek tar­totta leszögezni, hogy a kor­mány vietnami politikájában nem lesz változás. Az elnök kijelentette, hogy „egyik leg­közelebbi munkatársát” veszí­ti el a hadügyminiszter távo­zásával, McNamara pedig azt hangoztatta, hogy „megtisztel­tetésnek tartotta, a Johnson­­nal együtt végzett munkát”. Mindezek ellenére azonban az amerikai sajtóban változat­lanul tartja magát az a véle­mény, hogy az elnök és had­ügyminisztere között véle­ményeltérés mutatkozott a vi­etnami háborút illetően, s McNamara távozása újabb eszkaláció előjele lehet. A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az úgyneve­zett Világbank Igazgató Taná­csa egyébként a szerdai ülé­sén elfogadta Robert McNa­mara jelöltségét az elnöki tisztre. Bár az igazgatótanács­nak még formálisan is el kell fogadnia a javaslatot, nem fér kétség ahhoz, hogy a volt Hadügyminisztert megválaszt­ják e tisztségre. A szerdai ta­nácskozás során egyébként a francia képviselő tartózkodott a véleménynyilvánítástól, Pá­rizs instrukcióira várva. Egyelőre teljes a bizonyta­lanság Washingtonban McNa­mara utódát illetően Az esé­lyes jelöltek közül John Co­­nally texasi kormányzó és Cyrus Vance volt hadügymi­niszter-helyettes­ cáfolta azt, hogy az elnök felajánlotta volna nekik a hadügyminisz­teri tárcát. Edward Kennedy szenátor az amerikai törvényhozásban kijelentette: szükségesnek tartja a teljes tájékoztatást McNamara távozásának kö­rülményeiről. Mint ismeretes, a Kennedy-családot szoros kapcsolat fűzi McNamarához, aki John F. Kennedy jelölte­jeként került az amerikai ka­binetbe, s a kapcsolatok azt követően is fennmaradtak, hogy McNamara a Kennedy­­ekkel szemben nyíltan ellen­séges Johnson kormányában is folytatta működését. A New York Times ezzel kapcsolat­ban utal arra, hogy a had­ügyminiszter lemondásával a Kennedy-csoport egyik utolsó kapcsolata szűnik meg a Fe­hér Házzal. Robert McNamara amerikai hadügyminiszter szerdán este Washingtonban kijelentette, Johnson elnök felkérte őt, hogy 1968-ig maradjon had­ügyminiszteri tisztségében. McNamara hozzáfűzte, hogy a rendelkezésére álló idő alatt befejezi az amerikai hadügy­minisztérium munkatervének kidolgozását és összeállítja a jövő évi hadügyi költségve­tést. A Pravda megemlékezése Münnich Ferencről Valamennyi csütörtökön megjelent szovjet lap közli az MSZMP Központi Bizott­ságához és a Magyar Népköz­­társaság kormányához, Mün­nich Ferenc halála alkalmából intézett táviratot. A Pravda meleghangú mél­tatásban emlékezik meg Mün­nich Ferencről, a lánglelkű forradalmárról, a kommuniz­mus eszméjének bátor harco­sáról. A cikk hangsúlyozza: a ma­gyar dolgozók mély gyászában teljes szívvel osztoznak a szovjet emberek, akik jól is­merték Münnich Ferencet, a Szovjetunió igaz barátját, aki­nek egész élete összeforrott a marxizmus—leninizmus esz­méinek, a Nagy Október esz­méinek győzelméért vívott harccal. Münnich Ferenc mozgalmas, harcos életpályájának meg­rajzolása után a Pravda rá­mutat: a magyar nép dicső fia életének igazságát a Nagy Október eszméiben, a nép bol­dogságáért vívott harban ta­lálta meg. Münnich Ferenc nagy barátja volt a szovjetek országának, amelyet második hazájaként tartott számon. A Szovjetunióért tett nagy szol­gálatai elismeréseként több­­ízben szovjet érdemrendekkel tüntették ki. Legutóbb októ­­ber 50. évfordulója ünnepi napjaiban Lenin-rendre ér­demesítették. Rendeződik a ciprusi válság Csütörtökön reggel Cyrus Vance amerikai utazó nagy­követ nicosiai tárgyalásainak befejeztével visszaérkezett a görög fővárosba. Vance csü­törtökre virraéki éjszaka hét órán át tárgyalt Nicosiában Makariosz elnökkel a válság megoldásáról. , Jól tájékozott források sze­rint a török—görög megegye­zés feltételeinek elfogadása vagy elutasítása helyett Ma­kariosz és kormánya kifogá­sokkal élt, amelyeket részlete­sen meg is indokolt. E kifo­gások lényege arra a török követelésre vonatkozik, hogy oszlassák fel Cipruson a Nem­zeti Gárdát (milíciát). Maka­riosz viszont ragaszkodik eh­hez a fegyveres erőhöz, mert benne lát oltalmat egy esetle­ges török invázióval szemben. Ezen túlmenően Makariosz csak abban az esetben haj­landó hozzájárulni a szigeten tartózkodó görög csapatok ki­vonásához, ha Törökország szavatolja, hogy sohasem tá­madja meg Ciprust. Ankarában viszont az 1960- as megállapodások értelmében ragaszkodnak a beavatkozás jogához arra az esetre, ha a ciprusi török kisebbséget ve­szély fenyegeti. Vance tárgyalásai végül is valószínűleg eredményesen zá­rultak, mert Makariosz érsek csütörtökön reggel újságírók­nak kijelentette, hogy Cipru­son béke lesz és nem hisz a törökök inváziójában. Vance nagykövet viszont csak annyit mondott, hogy tárgyalásai „konstruktívak és tájékozódó jellegűek” voltak. Politikai megfigyelők lehetsé­gesnek tartják, hogy csütörtö­kön a három fővárosban (An­karában, Athénben és Nico­siában) bejelentik a közös megegyezést. A csütörtöki görög sajtó is hírül adja a végleges megol­dás várható bejelentését. A kormánypárti Akropolisz ezt így summázza: „A görög—tö­rök válság rendeződőben. Ha­marosan megszületik a meg­állapodás, amely helyreállítja a két szomszédos ország kap­csolatait”. Végül az AFP New Yorkból azt jelenti, hogy december 1-­én vagy 16-án ül össze a Biz­tonsági Tanács és dönt a cip­rusi ENSZ-erők megbízatásá­nak hathónapos meghosszab­bításáról. (Az ENSZ-csapatok megbízatása december 26-án jár le.) Tüntetnek a francia bortermelők I­ Sok tízezer szőlőtermelő pa­raszt torlaszolta el szerdán hét dél-franciaországi megyében a legfontosabb vasútvonalakat és utakat, s bénította meg a forgalmat. A parasztok elége­detlenségére az adott okot, hogy néhány hónap óta rend­kívül alacsonyra zuhant a bor felvásárlási ára. A szerdai paraszt­tüntetések mindenütt a kormányellenes tömegakció képét mutatták: a tüntető parasztok gumiabron­csokkal, talpfákkal torlaszol­ták el a vasútvonalakat, táv­íróoszlopokat döntöttek ki és egész napon át megszállva tar­tották az arlesi pályaudvart. A toulouse-marseille-i főút­vonalon teljesen megbénult a vasúti forgalom. Arab csúcsértekezlet Egyedül Szíria nem vesz részt az arab államfők ötödik találkozóján, amelyet a rabati Hilton szállóban december 9- én kezdenek meg. Szaúd-Ará­­bia sem adott ügyem még vá­laszt az Arab Ligának a csúcs­értekezleten való részvételé­ről, de kairói nagykövete ki­jelentette, hogy hazája nem ellenzi az államfői konferen­ciát, ha azon az arab államok többsége részt vesz. Szaúd- Arábia egyébként Tunézia vé­leményéhez csatlakozva he­lyesebbnek tartaná a csúcsta­lálkozó elhalasztását mindad­dig, amíg U Thant megbízott­ja be nem fejezi a közel-keleti megbeszéléseit. Az Ahram megjegyzi, hogy az arab országok többsége el­fogadja a Ligának azt a ja­vaslatát, hogy a csúcsértekez­let december 9-én üljön ösz­­sze, de a vita a dátum körül még nem zárult le. 1967. DECEMBER 1. Eisenhower uszító kijelentései A Pravda csütörtöki számá­ban R. Orehov megjegyzése­ket fűz Eisenhower tábornok, volt amerikai elnök legutóbbi kijelentéseihez. Eisenhower egy nyilatkozatában sürgette, hogy a Vietnamban lévő ame­rikai fegyveres erők száraz­földi hadműveleteikben ne szorítkozzanak Dél-Vietnamra, hanem törjenek be a Vietnami Demokratikus Köztársaság te­rületére, s Kambodzsa és Laosz területén is „üldözzék az el­lenséget”. Eisenhower azt is követelte, hogy az amerikai légierők hatoljanak be a Kínai Népköztársaság légiterébe. — Nehéz megmondani, mi indította kijelentéseire a volt amerikai elnököt, szenilis fe­lelőtlenség-e vagy a parancs­nokság rendelkezéseinek való engedelmesség katonai beideg­­zettsége. Bárhogy áll is a do­log, e kijelentések nem hoz­­nak babért Eisenhowernek, hi­szen neki, mint nagy katonai és államfériúi tapasztalatokkal rendelkező személyiségnek, meg kellene értenie az általa ajánlott lépés következményei­nek súlyosságát és komolysá­gát. Hiszen olyan dolgokat ajánl, amik a vietnami hábo­rú legveszedelmesebb kiter­jesztését jelentenék.

Next