Dunántúli Napló, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! Dunamort nérde Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1968. JANUÁR 3. SZERDA XXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 70 FILLÉR Bizakodással tekinthetünk az új esztendő elé Kádár János beszélgetése a televízióban és a rádióban az új esztendő kilátásairól I. Jaár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára beszélgetést folytatott Megyeri Károllyal és Szepesi Györggyel, s válaszolt a rádió és a televízió hallgatóinak illetve nézőinek kérdéseire. A beszélgetés, amelyet a rádió és a televízió az új év első napján közvetített, kitért több politikai kérdésre is. A béke kilátásai A béke kilátásairól szólva Kádár elvtárs arra utalt: teljesen érthető, hogy ez a kérdés ma aggodalmas módon vetődik fel az emberekben. A mi újkori társadalmunk a teljes békét úgyszólván nem ismeri; a ma élő nemzedék két világháború súlyos megpróbáltatásain ment keresztül Az aggodalmaskodást, nyugtalanságot indokolja az is, hogy a közelmúlt években a nemzetközi helyzet — átmeneti, csekély enyhülés után — ismét bizonyos mértékben kiéleződött. Ez kifejezésre jut számtalan eseményben, különböző puccsok, úgynevezett helyi háborúk és különösképpen a vietnami háború révén. Az emberek látják és tudják, hogy az imperializmus nem nyugszik, annak vezető, fő ereje, az Amerikai Egyesült Államok egy, szinte mindenki által elítélt, barbár, hódító háborúba fogott Vietnamban és térdre akarja kényszeríteni a vietnami népet. A továbbiakban Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok kormánya sohasem fogja elérni célját, amiért ezt a háborút kirobbantotta. A vietnami népet, Indokína népét nem fogják tudni még egyszer visszakényszeríteni a gyarmati járomba. Az Egyesült Államok ebben a háborúban hallatlan kegyetlenségeket követett el, különlegesen embertelen hadviselés képe rajzolódik ki mindenki előtt, de megtörni a vietnami népet nem tudta, és az egész világ tanúja ennek a harcnak, amikor a legnagyobb imperialista hatalom egy viszonylag kis lélekszámú néppel nem tud elbánni, és az meghiúsítja minden leigázó törekvését Kádár János kifejezte azt a meggyőződését, hogy a vietnami nép győzni fog, a vietnami nép szabad lesz és hogy a szocialista világrendszer országainak ereje, a világ minden haladó emberének törekvése, a népek ébersége meg tudja akadályozni egy új világháború kirobbanását is. Szólott arról is, hogy vannak olyan törekvések, hogy a szocializmus országait, a haladás erőinek egységét megbontsák. Hallatnak olyan csábító szirénhangokat is, hogy Magyarország miért nem „önállóbb” külpolitikájában. Ezek persze ki nem mondva azt jelentik, hogy miért nem távolodunk el a Szovjetuniótól, általában a szocialista országok közösségétől. Azért nem távolodunk el— hangsúlyozta Kádár János —, mert az elvhű politika nagy távlatban az igazán kifizetődő politika, és bel- és külpolitikai elveinkhez ragaszkodva tudjuk megőrizni, gyarapítani barátaink megbecsülését és bizonyos tekintetben ellenségeink tiszteletét is. A továbbiakban szólott a gazdaságirányítási reform várható hatásáról, a lakáskérdés és más, szociális problémák megoldásában. Ami a lakásépítést illeti megemlítette, hogy most közvetlenül valami kis többletet remélünk attól, a termelő közösségek, üzemek a nyereségük, jövedelmük és építő kapacitásuk egy bizonyos részét közvetlenül saját dolgozóik lakásszükségletének megoldására fordíthatják. Ez a kérdést azonban nem oldja meg. Amit a reformtól várunk, az elsősorban az, hogy a termelés hatékonyabb, jövedelmezőbb, nyereségesebb lesz, innen várjuk azt a többleterőt, amivel a lakásépítés megoldását is biztosítani tudjuk, emberileg belátható időn belül. Jelenleg végrehajtás alatt van a 15 éves lakásépítési terv, amelynek keretében egymillió lakást kell építeni. Az időarányos részét, ha nem is száz százalékig, dm nagyságból eddig megépítettük, de még sok van belőle hátra. A Központi Bizottság jelenleg is foglalkozik a lakáskérdés egészével és vizsgálja annak minden szféráját, a lakásépítési részét is, de foglalkozunk a lakásigénylés és -elosztás kérdésével is. Nyugdíjrendszerünk is szóba került a kérdések kapcsán. Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az világviszonylatban is kiállja az összehasonlítást bármely ország nyugdíjrendszerével. A pártkongresszus állásfoglalása nyomán e tekintetben is egy sor olyan intézkedés történt, amely százezer és százezer nyugdíjas helyzetét rendezi. A reform eredményeinek arányában a nyugdíjas emberek helyzete is rendszeresen javulni fog a jövőben, mert a reform segítségével szilárdabb és szélesebb anyagi alapot tudunk teremteni a nyugdíjasokról való gondoskodásnak is. Nem maradtak ki kérdéseikkel a fiatalok sem, akik azt szerették volna tudni, mi a véleménye Kádár Jánosnak a mai fiatalságról. A fiatalság, az életkor — hangzott a válasz — állapot, s éppen úgy nem bűn és nem erény fiatalnak lenni, mint ahogy öregnek lenni sem az. A fiatalok általában dolgoznak és tanulnak, de ezen belül nagyon különbözőek. Csakúgy, mint a felnőttek. Kétségtelen, hogy a fiatalság sok speciális problémával jár, például azzal, hogy még nagyobb élettapasztalat nélkül kell döntésre jutniuk olyan sorsfordító ügyekigl, mint a szakma, az élethivatás megválasztásában vagy a párválasztásban. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a felelősséggel végzett munka és állásfoglalás után ne szórakozhatnának az ifjak a maguk fiatalos módján. Mi várható a reformtól? A gazdasági irányítás reformjával kapcsolatban Kádár elvtárs aláhúzta, hogy az szükségszerű és megérett változás. Ami az életszínvonalra való hatását illeti, arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyes sorrend így hangzik: a gazdaságvezetési reformmal is a gazdálkodás hatékonyságát, a termelés és a termelékenység fejlesztését kell elérnünk, és ezen keresztül fogjuk elérni az életszínvonal emelkedését. A reformtól azt várjuk, hogy meggyorsítja mind a termelés fejlesztését, mind az életszínvonal emelkedését, a szocialista építés ütemét hazánkban. Ez a meggyőződésünk. Az új mechanizmus létrejöttéről érdeklődő kérdésre válaszolva, Kádár elvtárs elmondotta, hogy bizonyos időben — körülbelül három esztendővel ezelőtt — tudva, hogy a gazdaságunk fejlődik és előrehalad, mégis észleltünk olyan jelenségeket, amelyek arra vallottak, hogy ha nem változtatunk bizonyos dolgokon, akkor nem tudjuk a fejlődés ütemét a korábbi színvonalon biztosítani. Ezért a legkülönbözőbb területeken az emberek ezrei vizsgálni kezdték gazdálkodásunk és gazdaságirányításunk módszereit, hogy megkeressék azokat az elemeket, amelyek segítik a fejlődést és azokat az elemeket, amelyek ezeket fékezik. A vizsgálat során nagyon sok tapasztalat összegyűlt, ezt rendszerezték a párt Központi Bizottságában, a kormányban, a gazdasági ügyekkel operatíven foglalkozó emberek, tudósok, közgazdászok, az illetékes pártszervek ezt ismételten megvitatták és megtárgyalták, s ennek folyamatában alakult ki az a meggyőződés, hogy gazdaságirányítási rendszerünket meg kell reformálnunála. Harcolnunk kell az előrehaladásért A továbbiakban néhány szubjektív jellegű kérdésre is válaszolt Kádár elvtárs, majd befejezésül a következőket mondotta: „ha az előttünk álló esztendőre és a mi népünkre gondolok, akkor úgy látom, hogy munka az lesz, nem kevesebb, mint az 1967-es esztendőben volt; küszködnünk és harcolnunk is kell az előrehaladásért, idebent az országban a maradi nézetekkel, sokszor önmagunkkal is, nemzetközi síkon pedig azokkal az erőkkel, amelyekkel szembenállunk, amelyek törekvéseinket, a szocializmust és a békét veszélyeztethetik. Én azt gondolom, hogy népünk megalapozott bizakodással és reménységgel tekinthet az új esztendő elé, de ha tízmillió ember csinál magának gondot a tízmillió ember boldogabb jövendőjéből, s annak megfelelően dolgozik, gondolkozik és hat embertársaira, akkor úgy tekinthetnek a jövő elé, hogy a békét megvédjük, szocialista építőmunkánkat folytatjuk, és munka lesz, de eredmények is lesznek! Élve az alkalommal, a rádió hallgatóinak, a televízió nézőinek, egész népünknek szívemből boldog új esztendőt kívánok ! 1968 vidám üdvözlés« * Új sikerek reményeivel Losonczi Pál újévi köszöntője Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke január 1-én délben az alábbi újévi köszöntőt mondotta el a rádióban és a televízióban. Vagy eredményekben, gondokban bővelkedő esztendőtől búcsúzunk. S mégis, ha a gondokat és az örömöket a mérleg serpenyőjébe vetjük, jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy erőfeszítéseinknek nem maradt el a jutalma. 1967 végén sikerekben gazdag esztendőt zárunk. Eredményes évet, mert népünk a gazda öntudatával élt, munkálkodott, tudva azt, hogy amit jó lelkiismerettel megteremt, az mindanynyiunké, hiszen jövendő közös céljainkat szolgálja. Ebben a biztos tudatban dolgozott, erejét megfeszítve munkásosztályunk. Ez a felismerés sarkallta tettekre az új életben mind több örömét lelő parasztságunkat. S hasonló érzéseket táplál az értelmiség is. Ezért tudott egész dolgozó népünk alkotásai magas színvonalával sok elismerést szerezni itthon és natúrainkon túl. Az 1967-es esztendő tehát a népköztársaságunkban a cselekvés, s a még nagyobb tettekre való felkészülés esztendeje volt S ebben népünk tiszteletre méltóan helyt állt. A kölcsönös bizalomnak, és a szilárd magabiztosságnak megvolt az alapja: pártunk kipróbált, határozott és humánus politikája, amelynek valóraváltásán egész társadalmunk eredményesen munkálkodott. Tovább szilárdítottuk új társadalmi rendünk alapjait. S az új esztendőben magasabb szinten, nagyobb igényekkel folytathatjuk a munkát. A jó alapokon mind közelebb juthatunk a nagy célhoz, a szocializmus teljes felépítéséhez Nyugodtan láthatunk hozzá az új gazdaságirányítási rendszer megvalósításához, ami népünk érdeke. Hazánk minden jószándékú fia tettekkel járul hozzá a közös nagy ügy sikeréhez. Ahogy idehaza a társadalmi, a gazdasági haladás érdekáben munkálkodunk, tí£ a külföldi országokhoz, ezekhez fűződő kapcsolatainkban is alapvető célunk a híradás erőivel való még szovosabb szövetség és testvéróbarátság. Történelmünk során sót nem állt még népünk elő ilyen egységesen vállalt, nép döntő többségének rokon szenvét kivívott központi . Ennek jegyében ünnepelte meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom SO. é fordulóját is. A felemel szép ünnepségek fényét még világosabban láthatt fél évszázad alatt, milyt hatalmas erővé nőtt a szvjet nép és a szocializmt eszméje. Sajnos, az ég nemolyt felhőtlen a világ felett, ahogyan azt a haladó emberség szeretné. A mi béketeremtő munkánkkal szénben állnak az erőszak, háború erői. Amíg mi minden szándékot, az emberi tudás egészét a gazdagabb, teljesebb élet szolgálatai iparkodunk állítani, a realió erői szervezkednek, hol megállítsák, sőt visszafordíták a társadalmi fejlődő menetét. Gondoljunk az Amerik Egyesült Államok vietnam kegyetlen, embertelen habotújára. A távoli országba egy hős nép védelmezi a támadó ragadozóval szemben hazáját, értékeit, eszmét, haladásba vetett hitét, ez a nép a haladás erőine támogatásával emberfélét hősiességet tanúsít szabadságának, szocialista vívmányainak védelmében. Arietnamon kívül a vilé számos más esemény is tanúsítja, hogy az imperialisták felelőtlenül játszanak a tűzzel. Ez arra figyeleztet: a haladó világra összefogásra, határozottságr és józanságra van szükség hogy megálljt parancsoljo a háborús uszítóknak. Népünk közös akaratána és nyugalmának, a haladt tábora erejének és eltökélségének, valamint a szocializmus ügye mellett világ szerte megmutatkozó robot szenv tudatában megalapozott optimizmussal, új sikerek reményeivel vághatna neki az új esztendőnek. Kívánom, hogy 1968 népünk számára békés, eredményekben gazdag, boldog új esztendő legyen.