Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-01 / 76. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló xxvii.évfolyam,76.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja_______1970.áprilist., si««« Are? 80 fiftér Huszonöt szabad esztendő Jubileumi díszünnepség Pécsett Tegnap délután 4 órakor jubileumi emlékünnepséget rendeztek a Pécsi Nemzeti Színházban, felszabadulásunk 15. évfordulója alkalmából. Az emlékünnepség elnökségében helyet foglalt Aczél György, az MSZMP KB titkára, Egri Gyula, az MSZMP KB tagja, a Megyei Pártbizottság első titkára, Palkó Sándor, az MSZMP KB tagja, a Megyei Tanács vb-elnöke, Mihail Sarohin, a szovjet hadsereg nyugalmazott vezérezredese, Kazimir Piritsak, a lvovi területi pártmiankás-küldöttség vezetője, Ambrus Jenő, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkára, dr. Adém Antal, egyetemi tanár, a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának elnöke, Blaskovics Jánosné, a Gyógyszertár Vállalat dolgozója, a Petőfi partizánbrigád volt tagja, Bogár József, az SZMT vezető titkára, Bogár István bányamérnök, Buga József, a Megyei Munkásőrség parancsnoka, dr. Ernst Jenő akadémikus, egyetemi tanár, dr. Gárdos Istvánné, főiskolai docens, az MSZBT Megyei Elnökségének tagja, Gergely Lajos nyugdíjas, országgyűlési képviselő, Horváth Lajos, a Városi Tanács vb-elnöke, Kiss Erika, egyetemi hallgató, Kollár Istvánná tsz-tag, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége országos választmányának tagja, dr. Krauth János, dékáni hivatalvezető, a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége országos választmányának elnöke, Matakovics Jánosné, nyugdíjas pártmunkás, dr. Nagy József, az MSZMP Megyei Bizottságának titkára, dr. Nemes Alajos vezérőrnagy, megyei rendőrfőkapitány, Novics János, az MSZMP Megyei Bizottságának titkára, Petőházi Szilveszter, a KISZ Baranya megyei Bizottságának első titkára, dr. Paaszanovich Imre egyetemi docens, a Hazafias Népfront Városi Bizottságának elnöke, Rameisi Peremmé, a Megyei Nőtanács titkára, országgyűlési képviselő, Vörös Vince munkás, a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés volt jegyzője, Wieder Béla, az MSZMP Pécs városi Bizottságának titkára. A magyar és a szovjet Himnusz hangjaival kezdődött meg az ünnepség, majd Haumann Péter, a Pécsi Nemzeti Színház tagja Csanádi Imre: Csillag a homlokukon című versét adta elő. Ezután harsonák szólaltak meg, fehéringes, piros nyakkendős úttörők, valamint Ifjú Gárda egyenruhába öltözött KISZ- fiatalok vonultak be, akik nevében Komáromi József 25 éves pécsi KISZ-fiatal köszöntötte az emlékünnepség résztvevőit. Ezt követően Egri Gyula mondott elnöki megnyitót. — Hazánk történelmének sorsdöntő évfordulóját, a felszabadulást ünnepeljük. Amikor erre az évfordulóra emlékezünk, akkor nemcsak a szabadságunk, nemzeti függetlenségünk születésére gondolunk vissza, hanem egyben a tisztelet és hála őszinte érzésével emlékezünk azokra a szovjet hősökre, akik életüket és vérüket áldozták értünk. Jól eső érzés kimondani, hogy hazánk népe már 25 éve, egy fél emberöltő óta jár a szocializmus építésének útján. Ez a két és fél évtized — tudjuk mindannyian — nem volt mentes a buktatóktól, a tévedésektől, sőt a hibáktól sem. De ezek nem kisebbítik eredményeinket. Ezekre az eredményekre, sikerekre, joggal lehetünk büszkék, azonban sohasem feledkezünk meg arról, hogy amit elértünk, nem csupán magunknak köszönhetjük, hanem elsősorban annak a baráti, testvéri együttműködésnek és kölcsönös segítségnyújtásnak, ami évtizedek óta szoros egységbe fogja a szocializmust építő népeket. Ezen az ünnepen szeretettel köszöntöm a felszabadulási jubileumi díszünnepség valamennyi résztvevőjét. Köszöntöm Aczél György elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkárát, díszünnepségünk szónokát. Köszöntöm a mai díszünnepségünket jelenlétükkel megtisztelő szovjet vendégeinket, köztük elsősorban Mihail Sarohin elvtársat, Pécs város díszpolgárát, a Vörös Hadsereg nyugalmazott vezérezredesét, aki az 57. hadsereg parancsnokaként vett részt megyénk felszabadításában. Köszöntöm a lvovi testvérterület pártmunkás küldöttségét és annak vezetőjét Kazimir Pirozsak elvtársat. Köszöntöm mindazokat, akik fegyverrel, szóval vagy bármilyen eszközzel harcoltak a fasizmus ellen; azokat az elvtársakat, akik 25 éve vagy annál is régebben dolgoznak pártunk soraiban; szeretettel köszöntöm azokat a fiatalokat, akik negyed évszázaddal ezelőtt egyidőben születtek hazánk szabadságával. E helyről köszöntöm megyénk egész lakosságát: a munkásokat, a termelőszövetkezeti parasztokat, az értelmiségieket, a párt-, vagy állami- és társadalmi szervek választott testületeiben tevékenykedő elvtársainkat, barátainkat. A díszünnepséget megnyitom és felkérem Aczél György elvtársat, tartsa meg ünnepi beszédét. a díszünnepség elnöksége. aczél György elvtárs ünnepi beszédet mondja seb .János felvetem Aczél Györgyi A nép tudatos kovácsolója saját jövőjének Kedves Elvtársait! Történelmi évfordulóra emlékezik napjainkban az ország népe. Huszonöt éve szabad hazánk, a Magyar Népköztársaság és ennek jegyében szerte az országban ünnepségeket, megemlékezéseket tartanak Mindenki méltóan akarja fogadni, legnagyobb nemzeti ünnepünket, április 4-ét. Engedjék meg, hogy a felszabadulás napja alkalmából a párt Központi Bizottsága nevében szívből üdvözöljem és köszöntsem Önöket. Engedjék meg, hogy Pécs és Baranya megye dolgozóinak, valamennyiüknek erőt és egészséget kívánjak, sok-sok új sikert a munkájukban, valamint egyénesként is mindenkinek személyes boldogságot családi életéhez. Nem akarok személyes dolgokról beszélni, de úgy érzem, el kell mondanom: megtiszteltetés számomra, hogy eljöhettem önökhöz erre az ünnepségre. Közvetlenül a felszabadulás után magam is részt vettem a pécsi és a Baranya megyei küzdelmekben, az új élet elindításában és építésében. Jól esik Önökkel együtt visszaemlékezni, számbavenni azóta végzett munka eredményeit. A felszabadulás előtt a megye társadalmi, gazdasági helyzetét — csak úgy mint az egész országét — a földbirtokosok és tőkések osztályának uralma, az általános gazdasági és kulturális elmaradottság jellemezte. Baranya iparát tőkés részvénytársaságok és kisebb részben egyedi tőkések tartották kézben. A Duna Gőzhajózási Társaság pécsi bányáin keresztül jutott szerephez az osztrák, illetve német tőke. Az utóbbi társaság bányáinak kivételével az ipar fejlődése lassú volt, messze elmaradt a lehetőségektől, az ország igényeitől. Az iparban foglalkoztatott mintegy 9 ezer munkás életviszonyaira jellemző, hogy 1938-ban havi 72,33 pengő volt az átlagos munkáskereset. Egy kiló marhahús ára abban az időben 2,20 pengő volt, egy kiló zsír 1,65 pengőbe került. Ebből a bérből akkor csak négy pár férficipőt lehetett volna kifizetni Sarohin vezérezredes Pécsett Tegnap délután Pécsre érkezett M. Sz. Sarohin nyugalmazott vezérezredes, a Szovjetunió Hőse, a hazánk felszabadításában részt vett 57. gárdahadosztály parancsnoka. A magasrangú katona kedden hajnalban különrepülőgépen érkezett hazánkba. Budapestről Galabár Tibor, Pécs városi Tanács vb-titkára és Török László, a Sopiana Gépgyár igazgatója kísérte Pécsre a vezérezredest, akit a Nádor Szálló halljában Ambrus Jenő, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkára és Horváth Lajos, a Pécs városi Tanács vb-elnöke szeretettel és tisztelettel fogadott. M. Sz. Sarohin, akit Pécs felszabadítása érdekében tevékenységéért, egész élete munkásságáért a múlt év novemberében tartott ünnepi tanácsülésen, távollétében választottak Pécs díszpolgárává és részére a város leg-magasabb kitüntetését a Sopianae arany emlékérmet adományozták. A kitünteté-seket mostani látogatása al-kaiméval ma délelőtt a Városi Tanács vb-termében adják át. N. J. MIHAIL SAROHIN VEZÉREZREDES MEGÉRKEZÉSEKOR AMBRUS JENŐVEL ÉS HORVÁTH LAJOSSAL A SZÉCHÉNYI TÉREN A múlt: sanyarú munkássors, nélkülöző falu A megye mezőgazdaságát a nagybirtok uralta, s „halálgyűrűként” vette körül a falvakat. Az összes gazdaság mindössze egy százaléka tartotta a kezében a föld 40 százalékát. Maga az egyház 40 ezer katasztrális holdon gazdálkodott. A hercegi és a grófi birtokok területe megközelítette a 100 ezer holdat. Mindezek számára — az 1930-as adatok szerint — 8 ezer gazdasági cseléd, 13 ezer napszámos biztosította a gazdagságot. Az utóbbiak évi átlagos jövedelme mindössze 700 pengő körül mozgott. S ők még szerencsésebbek voltak. Még az 1937—38- as években is, tehát a gazdasági válságot követően 8583 munkanélkülit tartottak nyilván Pécsett. A mai mértékkel mérve leírhatatlan nyomorban tengődött abban az időben a nép többsége. A lakóházak 28 százaléka vályogból és sárból épült. A gazdasági cselédek többsége közös, több családot befogadó szobákban, az úgynevezett cselédházakban élte le életét. A mostoha körülmények az emberek egymás közti kapcsolataira is kihatottak. Hogy a teljes lesüllyedés ellen védekezhessenek, többek között kialakult a hírhedt egyke rendszer a falvakban, mely degenerálódásra, pusztulásra ítélt egész vidékeket, országrészeket. Az egész hat Folytatás a 3. oldalon.)