Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-13 / 37. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Ara:80smér Dunántúli napló XXVIII. évfolyam, 37. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971. február 13., szombat Beszéljünk róla Az üzemekben, vállalatok­nál egyre gyakoribb téma a nyereség, a nyereségelosztás, s egyáltalán nincs igazuk azoknak, akik azt szeretnék, ha kevesebb szó esne erről a dologról az emberek kö­zött A nyereség összege mö­gött nem egyes emberek, s nem is szűk csoportok mun­kája áll: miért lenne hát „bizalmas ügy”, a beavatot­tak ügye az elosztás? Hogy mennyi a nyereség, s azon belül a felosztható nyereség összege — ez az alapkérdés, természetesen, de az se mel­lékes, hogy kinek mennyi jut ebből az összegből. A nyereségrészesedés nem fize­téskiegészítés, nem „szociális segély”; az év végi nyereség a többlet-munka, a többlet­áldozat, vagy ha úgy tetszik: a többlet-szív, a lelkesedés jutalma. S ha ez így van, akkor az egyenlősdi épp oly káros gyakorlat, mint ami­lyen egyes csoportok, rétegek nyereségből való kisemmi­­zése lenne. Mindenki számol, s min­denki vár. A kategória­rend­szer a múlté, arra számítani azonban, hogy most teljesen problémamentes lesz az el­osztás­i naivság. Kezdjük a legfontosabbat Azzal nem lett több a felosztható pénz, hogy eltöröltük a kategória­­rendszert, tehát az összegek automatikus „megugrására” számítani — biztos csalódás. A kategória-rendszer buká­sának okait annak idején széleskörben elemezték. A két legfontosabb megállapítás: az emberek úgy érezték, őket kategorizálták, közöttük tettek „minőségi”, pontosab­ban rang-, érték-, illetve fontosságbeli különbséget, s ez ellen fellázadt minden porcikájuk. S a másik: nem ismerték a valós helyzetet, nem tudták, mennyit kap a művezető, az üzemvezető, az igazgató, s éppen ezért tu­lajdonképpen nagyon is ter­mészetes volt a rémhírek, a csillagos eget ostromló szá­mok elterjedése. Az igazgató tízszer annyit kapott, mint én. A főmérnök egyből vett egy autót. A főkönyvelő bankszámlát nyitott... A hangulat megromlott, fe­szültségek keletkeztek, sőt nem egy helyen villámlások is... A kategória-rendszer feladása tehát bölcs és előre­látó dolog volt. De hát az új rendszer kizárja-e a régi hi­bák megismétlődésének lehe­tőségeit? — Egyáltalán. Mert nézzük csak. Annál a vállalatnál, ahol a kiosz­tásra kerülő összegeket bi­zalmas, sőt szigorúan bizal­mas adatként kezelik — hát nem a nyugtalanság, a fe­szültségek alapjait teremtik újjá? Ahol csak azért kap valaki sokkal többet, mert vezető beosztású , nem a vezetők és beosztottak viszo­nyát rontják? És ahol ér­demtelenül lehet szép pénz­hez jutni, nem azokat csap­ják-e be, alázzák-e meg, akik egész évben tudásuk, szorgalmuk, erejük legjavát adták? Az év végi nyereség elosz­tásának rendjét az illetékes kormányszervek szabályoz­ták, még­hozzá úgy, hogy a legilletékesebbeknek, az érin­tett dolgozóknak és vezetők­nek adtak módot a részletek kimunkálására. A nyereség­elosztás törvénykönyve — a kollektív szerződés. Nagyon kézenfekvő tehát, hogy ezek­ben — kis túlzással azt mondhatnám: robbanásve­szélyes —, hetekben, elő kell venni e szerződéseket. Elő kell venni, s meg kell mutatni, hozzáférhetővé kell tenni mindenki számára, aki kíváncsi rá, aki tudni akar­ja, hogy történik a tizenhar­madik havi borítékok össze­geinek kiszámítása. Az em­bereknek joguk van tudni, hogy értékelik őket — arról nem is beszélve, hogy ezt tudniuk is kell, milyen szem­pontok alapján. Az öncélú differenciálás sok kárt okozhat, mint ahogy kárt okoz az a bátortalan­ság is, mely megakadályozza, hogy különbséget tegyenek teljesítmény és teljesítmény, illetve érték és érték között. Az emberek szeretik a pénzt, mindenki sok pért akar, de ennek ellenére sem jogos azt állítani, hogy a differenciá­lás megmagyarázhatatlan, el­fogadhatatlan dolog. Az em­berek túlnyomó többsége ké­pes reálisan értékelni hely­zetét, képességeit és teljesít­ményét — ez a realitás­ér­zék azonban egyenes arány­ban van a vezetés realitás­­érzékével, pontosabban: igaz­ság­érzetével. Ha valaki azt látja, munkatársa csak azért kap többet, mert jobban ért a főnökök nyelvén — nem várhatjuk tőle, hogy saját tevékenységét illetően elfo­gulatlan legyen. Mennyi lesz a pénz? Úgy tűnik, valamivel kevesebb, mint tavaly, a szóródás, ter­mészetesen, nagy. Az érvény­ben lévő nyereségelosztási rendszer alapja a bér. Hogy igazságos lesz-e az elosztás, tehát nagyrészt azon múlik: igazságosak-e a bérek? A ti­zenharmadik havi boríték vastagságát azonban még jó­­néhány tényező befolyásolja. Itt van például az úgyneve­zett többletrészesedés. Ezt azok kapják, akik —­­például törzsgárda-tagságukkal — különleges helyet vívtak ki maguknak vállalaton belül. Van tehát lehetőség arra, hogy a — mindenekelőtt —, napi produktumokat dotáló alapbér mellett mást is fi­gyelembe vegyenek az illeté­kesek. Bérarányos részese­dés, kiegészítő részesedés é­s nyereségprémium. Ez az új kategória idén vált általáno­san ismertté, s — ha igaz —, idén fejtette ki először kedvező hatását. A nyereség­prémiumot év közben lehet és kell kifizetni. Célja a ki­váló teljesítmények jutalma­zása, azaz: a jobb, illetve a további jó munkára való serkentés. Nyereségprémiu­mot nemcsak a vezetők, il­letve alkalmazottak, de fizi­kai munkások is kaphatnak, s ott — sőt csakis ott éltek jól az új nyereségelosztási rendszer adta lehetőségekkel —, ahol kaptak is. Ugyanez vonatkozik az úgynevezett nyereségjutalomra, melyet szintén számos helyen rend­szeresítettek a kollektív szer­ződésekben. Előre kitűzött feladatok pontos, kiváló mi­nőségű megvalósításáért, il­letve a nyereségnövekedésé­re kiemelkedően kedvező hatást gyakorló folyamatos tevékenységért tehát már év­közben is jelentős összegeket lehet kapni. Éppen ezért nem lenne helyes a nyereség nagyságát kizárólagosan a közeljövőben kiosztásra ke­rülő összegekkel mérni. Várjuk és számoljuk a pénzt. A nyereség kifizetése azonban nem egyszerű gaz­dasági ügylet: ezzel politi­zálni lehet, új erőt lehet ad­ni, jobb munkára lehet ser­kenteni. Aki sokat kap, azért dolgozik majd jobban, aki keveset, reméljük, azért, hogy jövőre neki is több le­gyen. De mindehhez az kell, hogy a számításokba ne csússzon hiba, hogy minden­kinek annyi jusson, ameny­­nyit érdemel. Nem kényes téma ez —­ ellenkezőleg —, tehát igenis, használjunk ki minden alkalmat, s beszél­jünk róla. Békés Sándor Elítéljük a Laosz elleni agressziót Nyilatkozat A Magyar Népköztársaság kormányának tájékoztatási hivatalát felhatalmazták az alábbiak közlésére: A Magyar Népköztársaság népe és kormánya felhábo­rodással értesült az Egyesült Államok és dél-vietnami csat­lósa által a Laoszi Királyság területe ellen elkövetett ag­resszióról. A magyar nép határozottan elítéli az Egyesült Államok kormánya és a dél-vietnami reakciós erők újabb agresz­­szióját. Az Egyesült Államok imperialista körei leplezetlen cinizmussal egymás elleni harcra akarják kényszeríteni az indokínai népeket, s ez­zel a háború kiszélesítését és elmélyítését készítik elő. Az Egyesült Államok kormánya sorozatosan megszegi az in­dokínai probléma békés ren­dezését szolgáló 1954. és 1962. évi genfi egyezményeket, megsérti az ENSZ alapokmá­nyát és az ENSZ jubileumi közgyűlésén „a nemzetközi biztonság megszilárdításáról” hozott határozatot. Az Egyesült Államok újabb , agresszív cselekedete tovább­­ fokozza a nemzetközi feszült­séget. A várható súlyos kö­­­­vetkezményekért az Egyesült­­ Államok kormányának mind i­den felelősséget viselnie kell. Az indokínai népek igaz­i ügyét a haladás minden hí­ve, valamennyi békeszerető erő a v­ágon — köztük ha­zánk, a Magyar Népköztár­saság népe is — következe­tesen támogatja. Követeljük, hogy az Egye­sült Államok kormánya ha­ladéktalanul vessen véget a Laoszi Királyság, s a többi indokínai nép elleni agresz­­sziós cselekedeteinek, hagy­jon fel a térség országai szu­­verenitásának durva megsér­tésével, hogy a hazájuk ön­állóságáért, függetlenségéért hősi harcot folytató indokí­nai népek önrendelkezése megvalósulhasson. A fűrészcsapnok ez év végén már Szemel ..... mm —— !■■■"­/ a feldolgozó üzem­ épül Hosszúhetényben A Mecseki Szénbányák hosszúhetényi fatelepének átvétele sokat jelent A Me­cseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság hozzákezdhet egy nagy munkához, amelyet rö­viden így lehet összefoglal­ni: több elavult kisüzem fel­számolásával és egy új épí­tésével megreformálható a fafeldolgozás. Mind minősé­gi, mind munkavédelmi és egészségügyi szempontból. A közelmúltban kezdődött meg az építkezés. S, hogy miért éppen Hosszúhetény­­ben? Mert az ottani fatelep kitűnő környezeti adottságai mellett iparvágánnyal is ren­delkezik, így a beruházás során többmillió forintot le­het megtakarítani. A kom­binát több lépcsőben készül. Az első feladat a fűrészcsar­nok felállítása, amely hozzá­vetőlegesen 5—6 millió fo­rintba kerül majd. Az idei esztendő végére már helyén kell a csarnoknak lenni, mi­vel a kárászi és a vitézpusz­tai telepek felszámolásával kezdődik a program, s a te­lepek dolgozóit el kell he­lyezni valahova. A második lépcsőben épül majd egy gőzölő és szárító üzemrész a fűrészcsarnok mellé. E két épületszárny tervei már előre is sokat mondanak: a legkorszerűbb­­ gépeknek adnak majd ott­hont. S mivel a Mecseki Er­dő- és Fafeldolgozó Gazda­ság termékeinek nagy részét exportálja, a növekvő ex­port minőségi igényeinek is meg kell hogy feleljenek. Az utolsó egység a manipulá­ciós ház. Ez szintén a máso­dik építési ütemben készül el. Célja, hogy a közvetlen fakitermelő helyeken — az erdőkben — ne kelljen a fát rövid rönkökbe vágni. Elég csak dönteni és legallyazni. 10—15 méteres hosszban fog­ják beszállítani, s itt a köz­pontban döntik majd el, hogy melyik fából mi készül majd — melyiket milyen hosszúra vágják. A fafeldolgozó üzem teljes költsége előreláthatólag tíz­millió forint. Mivel a má­sodik ütem építésének meg­kezdése még nincs meghatá­rozva — előreláthatólag 1972- ben kezdik — a kombinát egészének üzemelési időpont­ja is egyelőre csak terv: 1973 vagy 1974. év vége. Sok függ a pénztől és a kivitelezői ka­pacitástól is — a tőkés ott szagokból jövő gépek beszer­zése sem könnyű. A kombi­nát teljes létszáma 150 fő lesz — a szanált fatelepek dolgozói jutnak itt munká­hoz. A gazdaság külön autó­buszával hordja és viszi majd őket Hosszúheténybe. Dr. Goór József, a Mecse­ki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgató-helyettese a következőkben foglalta ösz­­sze az új létesítmény életre­­hívásának lényegét: — Célunk az, hogy inkább az úgynevezett készterméke­ket állítsuk elő a félkész­termékekkel szemben. Mit gyártunk? Bútorléceket, par­kettát, parketta-frízt, fűrész­árut, paletta-elemeket — töb­bek között. Megrendelőink a belföldi vállalatokon kívül az NSZK-ban, Belgiumban, Svédországban, Olaszország­ban és Görögországban van­nak. Tizenhatezer köbméter fát munkálunk meg évente, ebből háromezer megy ex­portra. Az új üzem belépésé­vel előreláthatólag 60 millió forintos termelési értéket ál­lítunk elő — a jelenlegi 40 millióval szemben. K. F. A tartalomból: a határozatok szellemében (3. old.) Szajk csendje (3. old.) Városszépítés a lakosság segítségével (3. old.) Visszaesés a felnőttoktatásban (5. old.) Álarc a vízzel éjjel-nappal (5. old.) Hét vége az élelmiszerpiacon (5. old.) ügyeskedők (6. old.) Hárfák, cigányok, angyalok (6. old.) Előkészületek a Béke-világtanács budapesti közgyűlésére Kibővített elnökségi ülés az Országos Béketanácsnál A Béke-világtanács Buda­pestre összehívott, májusban esedékes közgyűlésének elő­készítéséről és a magyar bé­kemozgalom­­ események­ben, eredményekben gazdag 1970-es munkáján alapuló — idei sokrétű tervéről tanács­koztak az Országos Béketa­nács kibővített elnökségi ülé­sén — pénteken a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában. Boldizsár Iván, az OBT alelnöke vezette a tanácskozást, amelyen részt vett és felszólalt Katona Ist­ván, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője is. A BVT-közgyűlés előkészü­leteiről Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács tit­kára számolt be. Elmondta, hogy a nemzetközi esemény­re május 13. és 16. között ke­rül sor. A nemzetközi béke­mozgalom vezetőinek állás­­foglalása szerint azért vá­lasztották a közgyűlés szín­helyéül Budapestet, mert a magyar főváros a kontinens biztonsági rendszerének elő­készítésében rendkívül fon­tos tényező. Munkaértekezlet jellegű lesz a közgyűlés, tanácskozá­sait különféle — egy-egy té­mát gondozó­­ bizottságok­ban folytatja. A most formá­lódó program szerint szak­mai találkozókra is sor ke­­rül Ifjúsági társasházakat építenek Görcsönyben. A helyi termelőszövetkezet kezdeményezésére kétszintes lakóépületeket építenek a művelődési ház szomszédságában, a két darab egy­emeletes házban nyolc fiatal család jut otthonhoz. A tervek szerint nyár végére készülnek el a lakások. Szokálai telik

Next