Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-08 / 107. szám

1971. május 8. Megalakult Komló város Tanácsa Pénteken délelőtt tartotta ala­kuló ülését Komló város Taná­csa. Kiss Istvánnak, a Haza­fias Népfront városi bizottsága elnökének javaslatára 11 tagú végrehajtó bizottságot válasz­tottak. A tanács elnökévé Gal­­lusz Józsefet, elnökhelyettesévé Nagy Ferencet választották meg, a végrehajtó bizottság titkárává dr. Somogyi Károlyt nevezték ki. A gazdaságpolitikai, az igazgatási és jogpolitikai, vala­mint a művelődéspolitikai és egészségügyi állandó bizottság tagjainak megválasztása után a Hazafias Népfront Baranya me­gyei bizottságának javaslata alapján Komló város Tanácsa a tanácstagok sorából Baranya megye Tanácsának tagjává vá­lasztotta Földes György vájárt, Gallusz József tanácselnököt, Halász Klára betanított mun­kást, Kovács Árpád vezető könyvelőt és Vukicsevics Géza raktárvezetőt. Alakuló tanácsülés Mohácson Pénteken délelőtt alakult meg Mohács város Tanácsa is. Dr. Csúcs Istvánnak, a Hazafias Népfront városi bizottsága el­nökének javaslatára 11 tagú végrehajtó bizottságot válasz­tottak, a tanács elnökévé Pál­­kuti Keresztélyt, általános elnök­­helyettesévé Fischer Jánost, el­nökhelyettesévé Nagy Tibort vá­lasztották meg, a végrehajtó bizottság titkárává pedig dr. Harczi Júliát nevezték ki. A városépítési, az igazgatási és jogi, valamint a művelődésügyi és egészségügyi állandó bizott­ság tagjainak megválasztása után a Hazafias Népfront Ba­ranya megyei Bizottságának javaslatára négy tagot válasz­tott meg a tanácsülés Baranya megye Tanácsába. A Városi Ta­nács tagjai közül Kollár István­ná tsz-tagot, Pálkuti Keresztély tanácselnököt és Scheidt Ist­vánná farostlemezgyári mun­kásnőt, a Hazafias Népfront javaslata alapján pedig Novics Jánost, a Megyei Pártbizottság titkárát választották meg me­gyei tanácstagnak. Búcsú — bohémül Fejcsóválva, nevetve, kiván­csian, érdeklődéssel, de min­denképpen irigykedve néztük végig tegnap délelőtt Pécsett, a Kossuth utcán a Leöwey-isták „negyedik Aladár" osztályát. Ez az osztály — hivatalos ne­vén NIA szabó-varró szakkö­zépiskolai osztály — az Irányi Dániel téren gyülekezett és úgy lódult neki a Kossuth utcának. „Sétálni, sétálni, egy kis domb­ra lecsücsülni, csüccs" — így énekeltek a lányok és bizony le is csücsültek. A Komarov Gim­názium és Szakközépiskola föld­mérő osztálya pedig 7 taxit bé­relt és úgy vonult be utoljára az újmecsekaljai iskolába. A 7 taxi kürtjei egyszerre szóltak és búcsúztatták azt, amitől soha­sem lehet elbúcsúzni, a gye­rekkort. A város negyedikes leá­nyai babákkal, mackókkal in­dultak tegnap iskolába, a ré­giekkel, a legkedvesebbekkel. A fiúk is sokan rövidnadrágot húztak, a Janus-os lányok óvo­dásdalokat énekeltek az udva­ron, önfeledten, semmivel sem törődve, a Zipernovszky Techni­kumban gladiátornak és frakkos, cilinderes bohémeknek öltöz­ködtek a gyerekek. Mi, harmincasok, negyvene­sek és egyéb éltesebb korúak pedig irigyeltük őket. Mert ne­­künk sem sikerült ugyan soha­sem szabadulni a pöttyösfoci és a legkedvesebb hajasbaba em­lékétől, de ezek a gyerekek még csak egy napja kísérlik a vég­leges búcsút. Nagy szó! A pécsi Zipernovszky Károly Gépipari Technikum jelmezes ballagói­­nak egy csoportja a Széchenyi téren Bulgáriába utazik a mohácsi népi nemzetiségi együttes Mint ismeretes a bulgáriai Jambol város népitáncosai az ez évi busójárás rendezvényein műsort adtak. A szívélyes ma­gyarországi fogadtatás és tar­tózkodás viszonzásaképpen­­ a Művelődésügyi Minisztérium, a Kulturális Kapcsolatok Intézete, a Mohács városi Tanács és az illetékes bolgár szervek közöt­ti megállapodás értelmében­­ a mohácsi táncosok a Jambol városban megrendezendő Bol­gár Nemzeti Kulturális ünnep­ségeken vesznek részt A mo­hácsiak Gábor Péter, a Mo­hács városi Tanács művelődési osztályának vezetője és Szabó Ferenc, a Bartók Béla művelő­dési központ igazgatója veze­tésével május 19-én vonattal indulnak Szófiába, majd rövid tartózkodás után 21-én érkez­nek a fővárostól 600 kilométerre fekvő Jambolba, ahol még aznap este fellép az együttes. Május 22-én a helyi bolgár együtte­sekkel közös műsorban szere­pelnek ismét a mohácsiak.­­ Egynapos pihenő után a mohá­csi táncosok május 24-én részt vesznek a Bolgár Nemzeti Kul­turális Szemle rendezvényein. Alkatrész-értekezlet A mezőgazdasági gépek al­katrész-problémája nem új­keletű, s ennek megoldását cé­lozta az az átszervezés, melynek során ez a feladat a MEGÉV vállalataira hárult. Tegnap Kaposvárott gyűltek össze a dunántúli megyék AGROKER vállalatainak igaz­gatói és illetékes osztályvezetői, hogy megbeszéljék: milyen for­mában kössék meg szerződé­seiket a MEGÉV-vel, hogy a mezőgazdasági géppark alkat­rész-utánpótlása megfelelő le­gyen. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 48 ezer baranyai kisdobos és úttörő nevében Emlékkő-elhelyezés Sikondán A Pécs-gyárvárosi úttörőzene­kar szabadtéri hangversenye fogadta tegnap délután a si­­kondai völgyben az úttörőtábor emlékkő elhelyezésére érkező vendégeket. Az ünnepségen részt vett dr. Csendes Lajos, az MSZMP Ba­ranya megyei Bizottságának titkára, Neubauer József, az MSZMP Komló városi Bizottsá­gának titkára, Petőházi Szil­veszter, a KISZ Baranya me­gyei Bizottságának első titkára,­­ Gallusz József, a Komlói városi Tanács elnöke, Vasvári Ferenc, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnökségének tagja. Benkő Gyula, a KISZ megyei titkára köszöntötte a vendége­ket, majd Petőházi Szilveszter mondott ünnepi beszédet. El­mondotta, hogy az úttörőmoz­galom fennállásának negyed­­százados évfordulóját Magyar­­országon 1 millió 200 ezer kis­dobos és úttörő ünnepli, s a most épülő sikondai úttörőtábor emlékkövébe 48 ezer baranyai kisdobos és úttörő nevében he­lyezik el az emléklevelet. A szarvasbőrre írt emléklevél szövegét Szentessi Erika, a Me­gyei Úttörőtanács elnöke olvas­ta fel. Az emléklevélben a baranyai úttörők és kisdobosok köszönetüket fejezik ki mind­azoknak, akik segítettek a si­kondai tábor létrehozásában, fogadalmat tesznek, hogy to­vábbviszik az úttörőmozgalom hagyományait, s munkájukat, életüket a szocialista Magyar­­ország szolgálatába állítják, örökbe hagyják „az úttörő­mozgalom megalakulásának 50. évfordulóját ünneplő baranyai kisdobosoknak és úttörőknek az úttörőmunka iránti szeretetet és lelkesedést”. A rozsdamentes, vízhatlan fémtokba zárt emléklevelet dr. Csendes Lajos helyezte el az emlékkőben. Dr. Csendes Lajos elhelyezi az emlékiratot Fotó: Erb János Az atomsorompó-egyezmény és az atomenergia békés felhasználása Sajtótájékoztató Budapesten (Kiküldött munkatársunk jelenti.) Valamennyiünk testében ott vannak a rádióaktív anyagok okozta kisebb-nagyobb elválto­zások nyomai, a­ veszély és a károsodások mértéke azonban nagymértékben lecsökkent a légköri atomrobbantások rész­leges beszüntetése, illetve az ezt eredményező atomsorompó­­egyezmény megszületése óta. Dr. Sigvard Eklund, az atom­eszközök és hasadó anyagok túlnyomó része felett ellenőr­zést gyakorló Nemzetközi Atom­energia ügynökség főigazgató­ja, ez év április 21-én tartott nemzetközi sajtókonferenciáján bátorítónak és lelkesítőnek ne­vezte a sikert, s hasonló hang­nemben nyilatkozott tegnap Staub F. Bruno akadémikus, a Magyar Országos Atomenergia Bizottság elnökhelyettese is, aki a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala szervezésében széles­körű sajtótájékoztatót tartott az Atomenergia ügynökség Bizto­sítéki Bizottsága megalakulásá­nak első évfordulója alkalmá­ból. A Biztosítéki Bizottság tavaly júniusban kezdte meg érdemi munkáját azzal a céllal, hogy kidolgozza azokat az ellenőrzé­si módszereket, melyek az atom­­sorompó-szerződés elveinek és előírásainak betartását garan­tálhatják. A Bizottság második ülésszakától­­ 1970. októberé­től a magyar Straub F. Brú­nó elnökletével folyt a munka, így a szó legszorosabb értelmé­ben első kézből kaphattunk teg­nap tájékoztatást. Néhány nagyon fontos ország — mindenekelőtt Franciaország, a Kínai NK és India —, nem ír­ta alá az egyezményt, ennek ellenére a szerződés megterem­tette az atomfegyverek további elterjedése megakadályozásá­nak reális feltételeit. Lényege: az egyezményt aláíró országok hasadó­anyagkészletét és nuk­leáris berendezéseit folyamato­san és kölcsönösen ellenőrzik a tagországok, s ha valamelyik ország adott szava és a figyel­meztetések ellenére titkos atom­fegyverek gyártásába kezdene, az ügyet az Atomenergia ügy­nökség a Biztonsági Tanács elé viszi. Magyarország kis ország, e szerződés részletes kidolgozásá­ban azonban nagy szerepe volt, s ennek megfelelően e vonat­kozásban is jelentős nemzetkö­zi tekintélyt szerzett. Straub F. Brúnó akadémikus az egyezményt méltatva kije­lentette: ez a megállapodás bi­zonyíték arra, hogy a különbö­ző rendszerű államok is szót érthetnek. A jövőre vonatkozó kérdésünkre válaszolva elmond­ta, hogy mielőbb hasonló egyez­ményeket kellene kötni a leve­gő, a tengerek és természet nemzetközi védelme érdekében. Békés Sándor Fock Jenő elvtárs beszéde (Folytatás az I. oldalról.) - Sok szó esett a kongresszu­­­­son a nők helyzetének javításá­­r­ról. Természetesen gyökeresen a kormányzat akkor tudna javí­tani, ha az anyagi lehetőségek ezt jobban megengednék. Első­sorban a textiliparban, de más ágazatokban is, ahol három műszakban dolgoznak. A kez­deti lépés már megtörtént az­zal, hogy számos üzem - saját elhatározásból - már megszün­tette az anyák beosztását éj­szakai műszakra. E helyről is kérjük, kövessék mások is a pél­dát. Következő témaként a készü­lő ifjúsági törvénnyel foglalko­zott. Kitért arra, hogy számos olyan területen, amellyel kap­csolatban konkrétan nem intéz­kedik majd a törvény, illetőleg az érintett minisztériumok vég­rehajtási utasítása, a szakszer­vezetekkel közösen további in­tézkedéseket lehet és kell majd kidolgozni. Fel kell építeni öt év alatt 400000 lakást A továbbiakban Fock Jenő arról szólt, hogy a negyedik öt­éves tervben meghatározott 400 ezer lakás felépítésével kapcso­latban semmiféle alkunak, vi­tának helye nincs, mert csak ennek a vállalásnak a teljesí­tésével tudjuk majd a 15 éves lakásépítési programunkat is megvalósítani. - A kormánynak - hangsú­lyozta Fock Jenő - az az állás­pontja, hogy fokozni kell a gaz­dasági reform hatékonyságát. Az adottságainknak mind job­ban megfelelő struktúra kiala­kítása rendkívül fontos kérdése népgazdaságunknak. E tekintet­ben szintén szükség van arra, hogy a kormányzat konzultáljon és szót értsen a szakszervezeti vezetéssel. Például az átcsopor­tosítás és energiahordozók te­rületén — a gazdaságtalan szénbányák bezárása, a gazda­ságosan működők fejlesztése és a szénhidrogének termelésének — gyorsabb ütemű növelése he­lyes program. A végrehajtás­ban viszont átgondoltabban le­hetett volna eljárni. — Azt hiszem lesz egy terület — mondotta —, ahol sokat vitat­kozunk majd: ez pedig az ár­kérdés. Tudom, hogy az árak terüle­tén nincs minden rendben. Ugyanakkor szeretném, ha el­hinnék, hogy a Statisztikai Hi­vatal nem szépíti az adatokat, amikor kimutatja — hiszen ezt az ENSZ statisztikája is meg­erősíti —, hogy az elmúlt három évben évente 1-2 százaléknál nagyobb mértékben soha nem emelkedett az árszínvonal Ma­gyarországon. De van itt egy nagyobb kér­dés is - folytatta­­. A reform bevezetésekor állást foglaltunk abban, hogy a fogyasztói ára­kat is úgy kell alakítani, hogy azok megfeleljenek a ráfordí­­­tott értéknek. Nem sokkal ké­­­­sőbb rájöttünk, hogy ezt a fel­­­­adatot csak nagyon lassan le­het végrehajtani. Oly módon, ahogyan erre a SZOT beszámo­­­­lója is utalt. Ha az árintézke- s dés áremelést jelent, a lakos­­­­ságot érzékenyen érintő terüle­teken, ha például a hús árá­­­­nak emelésére kerülne sor, ak­kor ezt ne csak árcsökkentés- s­sel ellensúlyozzuk,főleg ne csak­­ olyan árcsökkentéssel, amely a dolgozók sokkal szűkebb réte­gét érinti, hanem egyben bér­emelésekkel, a családi pótlék és a nyugdíj növelésével is el­lensúlyozzuk. Tehát ahogy Gás­pár elvtárs mondta, kompenzál­juk túl, adjunk többet, mint amennyit az áremelkedések for­májában elveszünk. A kormány­nak ilyen szempontból is meg kell gondolnia, hogy mikor, mi­lyen mértékben és milyen terü­leten hajt végre áremelést, rög­tön hozzáfűzném, hogy a kor­mány ebben az évben nem ter­vez semmiféle központi áreme­lést, sem a húsét, sem másét, de valamikor hozzá kell kezde­nünk ehhez. Előre jelzem, hogy ha ennek az ideje eljön, akkor a szakszervezetekkel alaposan megvitatjuk. Ugyancsak komoly vitákkal kell előkészítenünk annak a fel­adatnak a megoldását, amit itt a kongresszuson úgy fogalmaz­tak meg, hogy szükséges a he­lyesebb bérarányok kialakítása, és hogy évekre előre dolgozzuk ki, szabjuk meg a bérszínvonal, a bérarányok alakulását. Ez sem lesz könnyű feladat. Na­gyon sok szempontot, érvet és ellenérvet kell figyelembe ven­ni ahhoz, hogy jól megoldjuk. Ugyancsak szép, de nehéz feladat a munkaidő további csökkentése azokon a területe­ken, ahol ez még nem történt­­ meg. Ne tegyünk olyat, amit később vissza kell vonnunk Fock Jenő emlékeztetett arra, hogy kétmillió ember munka­ideje már csökkent, s hozzáfűz­te: az ipari és építőipari dol­gozók munkaidejének csökken­tését a második szakaszban már gyorsított tempóban haj­tották végre, s ebből hibák, népgazdasági károk származ­tak. Sokszor álltak a rövidebb munkaidő miatt kirakatlanul a vagonok, mert éppen szabad szombat volt, a termelékenység jó ideig stagnált, növekedett a túlórák száma, s ez utóbbi ten­dencia még most is tart. Eze­ket a tapasztalatokat minden­képpen figyelembe kell venni, mielőtt további területeken csökkentjük a munkaidőt. A to­vábbi munkaidőcsökkentést az is nehezíti, hogy 1973-74-től kezdve 30-40 ezerrel kevesebb fiatal lép munkába, mint az el­múlt években.­­ Ezzel kapcso­latban mondom el, de sok más területen is megszívlelendő az a sokszoros tapasztalat, hogy semmi olyat ne tegyünk, amit később vissza kell vonnunk. A mostani tanácskozást teljes joggal úgy foghatom fel, mint munkásosztályunk parlamentjé­nek ülésszakát, és ahogyan a parlamentben a kormány oda­figyel minden felszólalásra —­­ nemcsak a miniszterekhez szóló közvetlen interpellációkra, — ugyanúgy ígérhetem, hogy az it­teni kongresszuson elhangzott valamennyi felszólalást a jegy­zőkönyvek alapján átvizsgálunk. Mindazt, ami az itteni vitában a kormányzatra teendőket ró, a kormány munkaterveiben figye­lembe vesszük. E kérdésekre a SZOT vezetőivel történő tanács­kozásainkon vissza fogunk térni. Befejezésül hangsúlyozta, hogy­­ sikeres négy esztendő áll mö­­­­göttünk és lelkesítő, nagy fel­­­­adatokat kell megoldani a kö­­­­vetkező esztendőkben. A kor­­­­­mány, a szakszervezetek, a dol­­­­gozók gondjait is ismerjük, s megértjük, azok saját gondja­­i­­nk is, amelyek megoldásáért­­ továbbra is együtt kell mun­­­­kálkodni. Fock Jenő nagy tapssal foga­dott beszéde után több külföldi testvérszakszervezet delegáció­jának vezetője kapott szót. A kongresszus ma folytatja munkáját Gáspár Sándor zár­szavával ll

Next