Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-27 / 253. szám

01. október 27. Feltérképezik a honfoglalás kori régészeti lelőhelyeket A Magyar Nemzeti Múzeum és a nyíregyházi múzeum régé­szei befejezték Szabolcs-Szat­­már megye honfoglaláskori ré­gészeti lelőhelyeinek feltérké­pezését, azaz pontos rögzítését. Szabolcs megye az ország ho­n­­fztglaláskori emlékekben leg­gazdagabb területe. Hatvan község, illetve város területén 120 lelőhelyet vettek nyilván­tartásba; ezek zömmel a megye nyírségi és rétközi tájain talál­hatók. A honfoglaláskori régészeti lelőhelyeket hazánk egész te­rületén feltérképezik s anyagát az Akadémiai Kiadó gondozá­sában öt kötetben megjelente­tik. DUNÁNTÚL! NAPLÓ A vállalatok jelezték igényeiket Diákok a IV. ötéves tervért A KISZ Központi Bizottsága a KISZ Vil­. kongresszusára való felkészülés jegyében hirdette meg a „Diákok az IV. ötéves tervért" akciót. A mozgalom cél­ja az, hogy a magyar felső­­oktatási intézmények hallgatói társadalmi-közéleti tevékenysé­güket bővítsék, agitációs-propa­­ganda feladatokat oldjanak meg, segítsék elő aktív közre­működésükkel a népgazdasági tervek realizálását. Jelentős szellemi kapacitással rendelkeznek a pécsi felsőok­tatási intézmények is, hiszen a több mint 4000 főiskolai és egyetemi hallgató nagy része KISZ-tag. A KISZ Megyei Bi­zottsága az elmúlt félévben kérdőíveket jutattott el Baranya megye és Pécs termelő üzemei­hez, intézményeihez, termelő­­szövetkezeteihez valamint a ta­nácsok illetékes osztályaihoz, amelyben kérte, válaszoljanak, milyen segítséget várnak a pécsi felsőoktatási intézményekéi. Az egyes felsőoktatási intézmények időközben megkapták az igény­listákat. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kará­nak hallgatói a megyei és a városi tanács egyes osztályai, illetve Tolna, Somogy és Zala megye tanácsai várnak segít­séget. A segítség egy részét az egyetem és a megyék közötti szocialista szerződés szabályoz­za. Ennek értelmében egyes­­ tanszékeket tudományos felmé­résekkel bíznak meg, s ezekbe­­ a csoportokba a tudományos diákkörök a legjobb tagjaikat­­ delegálják, így készül felmérés­­ a családokról, a kormány in­­­­tézkedéseinek gyakorlati meg­valósulásáról. A hallgatók által készített jelentéseket és az ok­tatók által végzett felméréseket a tanácsok megtárgyalják, s ezek alapján hoznak határozati javaslatot. A joghallgatók részt vesznek az eltartási és az élet­járadék szerződések felülvizsgá­latában is. A boltokban­­végzett népi ellenőrzésekben is igénybe veszik a jogászok munkáját. Mindez azt jelenti, hogy mint­egy 150 joghallgató kapcsoló­dik be a közeljövőben a fenti munkákba. Többen a fenti té­mákból készítik disszertációju­kat is. A Marx Károly Közgazdaság­­tudományi Egyetem pécsi kihe­lyezett tagozatának KISZ-fiatal­­jaitól is komoly segíséget vár­nak a vállalatok. Különböző közgazdasági, jövedelmezőségi számítások elvégzéséhez szíve­sen vennék a hallgatók közre­működését. Ezek a feladatok vi­szont egyelőre szakmailag túl­ságosan nehezek a II. évesek számára, ezért csak később kap­csolódhatnak be. Addig is a marketing szakosok felveszik a kapcsolatot a kereskedelmi vál­lalatokkal piackutatási munkák elvégzéséhez. Többek között a MERUKER igényelte ezt. A kér­dőívek elkészítéséhez kérik az oktatók KISZ-szervezetének se­gítségét. A közgazdász hallga­tók tervezik, hogy bekapcsolód­nak a diák divatbizottság mun­kájába is. Október folyamán pedig a joghallgatókhoz hason­lóan ellenőrzéseken vesznek részt a fogyasztók érdekvédel­méért. Külön feladatot jelent a munkás-paraszt származású kö­zépiskolás fiatalok egyetemi előkészítésének megszervezése. A Pécsi Tanárképző Főiskola hallgatói elsősorban a saját szakterületükön ajánlják fel se­gítségüket. Nagyon megalapo­zottan és szervezetten kívánnak bekapcsolódni a fizikai dolgo­zó szülők gyerekeinek felvételi előkészítésébe. Baranya, So­mogy, Tolna és Zala megye II., III. és IV. osztályos­ középisko­­lásai részére a tavaszi szünet­ben előkészítő tanfolyamot akarnak szervezni. A főiskola beiskolázási körzetébe tartozó megyék II. osztályosai részére pedig a főiskolán tanuló, s az illető megyéből elszármazott hallgatók bevonásával tájékoz­tatókat tartanak a főiskolai to­vábbtanulás lehetőségeiről. A főiskola gyakorló iskolájával is szoros együttműködésre töreked­nek. A fizikai dolgozók hátrá­nyos helyzetű gyerekeivel épp­úgy foglalkozni kívánnak, mint a kiemelkedő képességű gyere­kekkel. Középiskolák KISZ poli­tikai vitaköreinek vezetését vál­lalják a főiskolás kiszesek. A város művelődésügyi intézmé­nyei pedig jelezték, időben szól­nak, ha számítanak a főiskolá­sok segítségére, közreműködé­sére. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának hallgatói úgyszintén saját szak­területükön kívánnak hozzájá­rulni a mozgalom hatékonysá­gához. Tervbe vették, hogy a szakmunkásképző intézetekben zenei ismeretterjesztést szervez­nek. Mivel a főiskolásoknak több mint egyharmada a Pol­lack Mihály Műszaki Főiskola kollégiumában lakik, itt, a társ­­intézmény hallgatói között is szeretnének zenei ismeretter­jesztő munkát végezni. Színesdia-bemutató Veszprémben is bemutatják az egészségügyi dolgozók fotókiállítását Az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete IX. Or­szágos Fényképkiállítása 10 napos nyitvatartás után, még ezen a héten is megtekinthető az Orvostudományi Egyetem aulájának galériáján, egész nap folyamán. A kiállításon be­mutatják a korábbi két hason­ló kiállítás díjnyertes, valamint a bírá­ló bizottság reprezenta­tív képanyagát is. A fotókiállítás színes dia­bemutatóját a Mecseki Fotó­­klub programjában ismétlik meg október 29-én, pénteken este 7 órakor a Doktor Sándor Művelődési Központban. A szakszervezeti dolgozók művé­szi fotóinak — a kiállítás más­félszáz képének és a három­negyed órás vetítés másfél­száz diájának — bemutatója nyilvános, megtekintése díjta­lan. A kiállításon ugyancsak ingyenesen megkapható annak igényes kivitelű képes­ kataló­gusa. A szakszervezeti rendezvényt több mint harminc, nagyrészt helyi intézmény és vállalat tisz­teletdíj felajánlásával és egyéb módon segítette. Ezt az erköl­csieken felüli, anyagi támoga­tást a rendezőség — közvetle­nül maguk a díjnyertes részt­vevők — a díjazott képnek egy keretezett tiszteletpéldányával, vagy a minden résztvevőt meg­illető kerámia emlékplakettel viszonozzák. Ezzel a kezdemé­nyezéssel — úgy véljük —, hogy nemcsak a tiszteletdíjat fel­ajánlót, hanem a jutalmazott fotót is méltóképpen megbe­csülik. A fotókiállítás másodbemu­tatóját november 15-én Veszp­rémben, az SZMT Művelődési Házában nyitják meg. A veszp­rémi megnyitó programjában a diabemutatóval egy műsor­ban föllép a Pécsi Balett „A koreográfus álma” című kama­ra­ összeállításával. - V - Mátrai Árpád: Történelem ­ Lelkes honismereti gyűjtőmunka Ne a múzeum nélkül! Negyven községben munkál­kodnak a megyében a honisme­reti szakkörök hivatalosan. Hogy ezenkívül hol működnek még egyéni vagy csoportos gyűjtők, pontosan nem tudjuk. Egy biz­tos, számuk nem kevés. Mindez a népművelés, a honismereti mozgalom szempontjából önma­gában is igen nagy jelentősé­gű, jóllehet az eltitkolt gyűjtő­munka sok problémát okoz. A gyűjtőknek is, a tudományos in­tézeteknek is. Mórokon több éves gyűjtő­munka eredményeként a télen ún. „falumúzeumot" avattak. (Mellesleg a „falumúzeum" fo­galma sajnos tévesen jutott be a közhasználatba. Keveredik a „múzeum" és a „kiállítás" fo­galma. Általában falun emlék­helyről, emlék vagy — mint je­len esetben is — helytörténeti gyűjteményről van szó.­ A gyűj­temény szép és gazdag munka, a többnemzetiségű falu önzetlen áldozatkészségét tükrözi. Gaz­dája a falu „Szocialista kultú­ráért" kitüntetett klubkönyvtár­vezetője, Temesvári Béla, ny. mezőgazdász. Munkájáról a pél­dásan vezetett ifjúsági klub, a könyvtár, a falu dinamikus mű­velődési élete önmagáért be­szél. De a legjobb munkának is lehetnek problémás ellent­mondásai, és ez így természe­tes. Leveléből értesültem: „Hon­ismereti szakkörünk harmadik helyezést ért el a megyében in­dított versenyben. Úgy érezzük azonban, hibák is csúsztak a munkába. Szeretnénk kijavítani őket, és ezzel új útra lépni . ..” A gyűjtemény legszebb és leg­­mutatósabb része a falu három nemzetiségének (német, sokác, magyar) kiállított népviseleti emlékei. Temesvári Béla kísére­tében járom végig a nagy ter­met. Jó lenne áttekinteni a fel­halmozott anyag legalább egy részét, ez azonban reménytelen. A néprajzi tárgyi anyag egy sa­rokban, egymás hegyén-hátán. A falakon: régészeti és világ­háborús emlékek, községtörté­neti fotók majd pénztörténeti anyag, cserép, csontok, kőtári anyag — együtt... Tájékozó­dásul pedig sűrűn gépelt olda­lak olvashatatlan messzeség­ben, a falakon. Gazdag és szép munkát tükröző gyűjtemény — ömlesztve. Mindent kiraktak, ami összegyűlt. Pedig aki min­dent meg akar mutatni, mindent el akar mondani, az nem mutat meg, nem mond el semmit. Ez mindennemű szerkesztés alap­törvénye. Magyarán: hiányzik innen a múzeumi szakember keze, sze­me, szaktudása. Vajon miért? * — Voltak itt többen is, egyik másik szakember meg is jegyez­te, hogy szép, szép, de nem egészen így kellett volna ... — mondja Temesvári Béla. Persze kész tényekre mit lehet mondani? De nézzünk néhány páldát. Egy hivatalos levél sze­rint 1969 májusában a megyei múzeumtól dr. Dankó Imre meg­látogatta a készülő gyűjteményt, de megfelelő intenciókat nem adott. (Megjegyzem: akkor még nem volt meg a gyűjtemény.) Tavaly, látogatásakor a honis­meret megyei szakreferense is megjegyezte: nem így kellett volna. (Akkor viszont már elké­szült a gyűjtemény!) Bejegyzés a vendégkönyvbe ,1970. decem­ber 10." A honismereti szakkör­nek sok jó munkát kiván Karl Klára muzeológus, Budapest." (Szóban észrevételezve: sok mindent másképp kellett volna.« Mit is mondhatott egyebet?) — őszintén, akkor nem gon­doltam, hogy a falumúzeumnak ilyen hibái lesznek. Tessék meg­nézni: ahány látogató, annyi dicsérő bejegyzés. A Nemzeti Múzeum képviselője is azt mondta: bár minden faluban lenne ilyen szép gyűjtemény!... Egyetértünk, mi is ezt tartjuk. Valami mégis hiányzik. — Bejelentette ezt a gyűjte­­ményt kép megyei múzeumnak? — gondoltam, tudnak róla ... — Hivatalosan? — Úgy nem ... És ezt azon­nal pótolni fogjuk. A napokban ez is megtörtént. És nem dőlt össze a világ. A múzeum szakemberei — mint általában a magángyűjtemé­nyeknél is — leltárba veszik, védetté nyilvánítják a mároki gyűjteményt. Ami azt jelenti, hogy a múzeum engedélye nél­kül nem adhatnak el vagy nem kölcsönözhetnek az anyagból. És minden marad a helyén, vál­tozatlanul. S tanulságképpen: ha a má­roki gyűjtőmunkát idejében be­jelentik, legalább olyan szép, szakszerű és híres kiállítás ké­szülhetett volna mint például az ormánsági helytörténeti gyűjte­mény Sellyén. A honismereti gyűjtőmunka nagyszerű és di­cséretes népművelői vállalkozás. A múzeumi szakemberek segít­ségét azonban a legnagyobb lelkesedés sem pótolhatja. W. E Baranya első tsz-művelődési otthona „Kezdők vagyunk... Tsz-fenntartású művelődési házról írtam a koratavasszal. Elutaztam a szomszédba, Tol­nából „importáltuk" a példát, Baranyában nem volt, örömmel jelenthetem: ma már van. A megyében először Zádor községben vette át a ta­nácstól saját kezelésébe a fa­lu művelődési otthonát a tsz. A FADDI PÉLDA NYOMÁN Év elején a község tanácsi és tsz-vezetői — a szigetvári já­rási népművelési felügyelő, Pál Ferenc javaslatára — ellátogat­tak a Tolna megyei Faddra, körülnézni. Itt műk­ödik az or­szág első termelőszövetkezeti fenntartású művelődési háza. Kedvező tapasztalatokkal tér­tek haza. Megtanácskoztak a közgyűlésen, majd annak rend­­je-módja szerint megállapodást kötött a tsz és a községi ta­nács, a zádori klubkönyvtár közös fenntartására. Valójában azonban a tsz a fenntartó. Át­vette a berendezést, biztosítja az intézmény működési feltéte­leit, kiadásait, az épület felújí­tását, javítását stb. A községi tanács pedig átutalja az éves költségvetést (12 000 Ft)­­ a tsz-nek, összegszerűen ugyan nem rögzítik, mennyit szán ez év­ben intézménye fenntartására a tsz. Úgy gondolták, először pótolják, korszerűsítik a legfon­tosabb tárgyi feltételeket. Fel­­újítják az ülőberendezést (140 szék) meg a fűtést (olajkály­hákkal). Az idei különben is csonka év, jövőre majd ponto­san megtervezik a költségvetést is. MIÉRT ÉPPEN ITT? Nem hinném, hogy bárki is pontosan válaszolni tudna: mi­ért éppen a szigetvári járásnak ebben az alig félezer lelkes községében jött létre a gazda­sági termelő és a kulturális szervező munka összekapcsolá­sának ez a magasabb (talán a legfejlettebb) típusú szocialista modellje. Hiszen a feltételei másutt is sokfelé megvannak. A válasz mégis a feltételekben kereshető. Anyagi jólét? Elég végigsé­tálni a zádori főutcán. Némi szemlélődéssel olyan érzésünk támad, hogy itt jól élnek az emberek. Garantált munkadí­jazást, havi fizetést kapnak. A 80—100,forintos napi jövedelem se ritka. De hát ilyen község is nem kevés akad ma már a megyében. Szemlélet dolga? Egy ötszáz lelkes falu gazdasági vezetői átmennek a szomszéd megye fejlett, nagy tsz-községébe ta­nulmányozni, hogyan részese, mozgatója a közművelődés he­lyi intézménye a termelési kul­túra, az általános műveltség gyarapításának. Mert fontos­nak, a további gazdasági fejlő­dés függvényének tekintik mind a kettőt. S alighanem ez a döntő. Meg az a vélekedésük is, hogy ha a kultúra (pl. szak­mai tanfolyamok, előadók, klu­bok stb.) ma már falun is — a növekvő igényekkel arányosan — több pénzbe kerül, akkor a költségek támogatása nem jó szándék, nem illendőség, nem kegy a gazdasági termelőüze­mek részéről, hanem közösségi, társadalmi érdek. Hát ennek a — nem elméle­ti — gyakorlati felismerésére már nem merném azt mondani, hogy Baranya-szerte sokhelyütt bizonyítható. Jóllehet­­ az igaz­sághoz tartozik —, sokfélekép­pen kimutatható helyenként a tsz-ek alkalmi, esetenkénti anyagi támogatása. (Pl. fuvar, tüzelő, építőbrigád stb.) Van, ahol pénzben is. 1970-ben pél­dául 70 intézmény (a művelő­dési otthonok kb. egyharmada), közöttük 18 közös fenntartású művelődési otthon részesült ösz­­szesen 850 000 forint támoga­tásban. (Csak összevetéskép­pen: 1971-ben a pécsváradihoz hasonló nagyságú faddi­­sz­­művelődési ház egymaga 300 ezer(!) forintos anyagi támoga­tással működik. Oroszlánrészét, 260 000 forintot — ez évi kultu­rális alapját a helyi tsz bizto­sította.) A NÉPMŰVELŐ SZEMÉLYE­ ­ Egy harmadik fontos tényező: a helyi népművelő ember, Zádorban a klubkönyvtár ve­zetője: Majoros István. Magas, vállas, kérges tenyerű munkás­ember. Több, mint 30 éve a népművelője ennek a falunak. 1938 óta irányítja a színjátszó­csoportot. A bevételen könyve­ket, rádiót vettek már a hábo­rú előtt, ötvenhétben egy volt cselédház anyagából társadal­mi munkával kultúrotthont emelt itt a falu népe. Ez ma a klub­könyvtár, szép otthonos beren­dezéssel. Itt próbál a színjátszó együttes, a lány tánccsoport és itt dalolgat a Röpülj páva-kör, immár másfél éve. Az utóbbit ő vezette, ősztől hivatásos kar­nagy próbál velük, Szigetvár­ról. Kérdem a fiatalokat. Velük is ki lehet jönni - mondja -, hiszen a számításukat megta­lálják a tsz-ben, egymást meg a szépen berendezett klubhelyi­ségben. Csak a hangot kell megtalálni hozzájuk... Ahogyan a felnőttekhez, a­­vezetőkhöz is. Hiszen értelmes, egyet akaró emberek szót érte­nek. Különösen, ha a közös ér­deket is egyformán látja min­denki, így történt a művelődési otthon esetében is. Egyszóval: fontos a népművelő személye is. ÜGYSZERETET Átsétálunk a tsz-hez. Hege­dűs István elnök távol, a fő­könyvelő is. Fiatal mérnök fo­gad, Babis Ferenc, a főagro­­nómus. Mondom, a tsz műve­lődési otthona meg a kulturális alap dolga érdekelne. — Ez évente változó. Most mintegy 300 ezer forint, a szo­ciális alappal együtt. Nem, nincs különválasztva... De ami szükséges, biztosítjuk .... Elsorolja a mostani felújítá­sok, a későbbi födémcsere ter­veit, adatait. Tájékozottsága jól­­esen meglep, a gazdasági szak­ember kulturális ügyszeretete még jobban. Egyetlen ellenve­tésemre — hogy a kulturális alap különválasztását a szociá­listól törvény szabja meg — im­ponáló szerénységgel mindössze ennyit mondott: — Kezdők vagyunk még ... Már­mint a kultúrháznak a fenntartásában. Az elsőnek, amelyet­­ egy kis faluból - példaként állíthatunk Baranya valamennyi termelőszövetkezete Wallinger Endre // Közületek, vállalatok, intézmények, szövetkezetek! Elektromos irodagépek: ASCOT­A, OLIVETTI, NISA, CELLATRON ! gépkocsivezetőket BK. 1. ZIL billenős gépkocsiso i­fi ! két szorzó m­­a­­ vfi III L (ja 1 raktárról azonnal kaphatók ! FÖLDMUNKÁT GÉPESÍTŐ V. „1 R­O­D­E­A­K” SZÉKESFEHÉRVÁRI FŐÉPÍTÉSVEZETŐSÉGE, Papír-írószer szaküzlet. Kaposvár, Május 1. u. 24. sz. Székesfehérvár, Seregélyes­ utca 83. szám,­ VÁLTOZÓ elektromos és normál írógépek, írógépkocsik, Telefon: 13-204,1 KOTRÓMESTEREKET, KENŐKET E 652-es típusú kotróra, 1 DÓZER, SZEREPER GÉPKEZELŐKET­­ Sz 100-as gépekre és­­ DUMPERRE MUNKAHELLYEL FELVESZ

Next