Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-08 / 82. szám

1972. április 8. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Az épületeket visszakapja a kivitelező „megőrzésre* Beköltözés a negyedik neg? A kertvárosi lakásépítés megelőzte a közműépítést Úgy látszik, az 1971-es „örökségtől" nehezen szabadulunk meg. A lakástervezés­ okozta problémák­­, amelyek fékezően hatottak a tavalyi lakásépítési terv teljesítésére — tovább gyűrűz­nek. A PTV ugyan példás gyorsasággal újratervezte a Kertvárost, a BKV lendületes munkája nyomán pedig az év eleje óta a nemrég még szántóföldön egymásután szökkennek a magasba a házak, de valahol mégis lassabban megy a gépezet. A házak — bármily furcsa is — elkészültük után hónapokig üresen állnak majd. Daruval leállni! A reggel támadt böjti szél akadálytalanul zúdul be a kis családi házak között az épí­tési területre. A porfelhők időnként mindent elrejtenek a szem elől, a leülepedő por be­lép embert és gépet. A har­madik épületblokk sarkánál ál­ló daru szemmel láthatóan inog, a három emelet magasba emelt panelt játszi könnyed­séggel lengeti a szél. A panel­szerelők integetnek, ne fordul­jon tovább a daru, a panelt vigyék vissza. Lent négyen, alig tudják leállítani a lomhán for­gó falat. A daru áll, amíg a szélvihar elcsitul. Január közepén adtunk hírt arról, hogy a 3. számú épü­let panelszerelésével megkez­dődött a Kertváros építése. Most, március utolsó hetében már kész 270 lakás fogadó­szintje és két tízemeletes épü­let mélyalapozása. No és ter­mészetesen állnak már szemre csaknem teljesen kész épüle­tek. Jellemző az építés irámá­ra, hogy a 4. számú épületen, amelyen március 8-án emelték be az első panelt, tizenhét nappal később már a helyén volt valamennyi nyílászáró is. Hasonló ütemben halad az el­készült épületek belső szere­lése is. A helyszínen látottak alapján eszébe sem jut kétel­kedni az embernek abban, hogy áprilisban megtörténik az első épület átadása, s utána folyamatosan a többié. És eze­ket az épületeket nem népe­sítik be lakók. Késnek a közművek De hogyan is népesíthetnék be, amikor a közművek csak kullognak a lakások után. Víz, csatorna, gáz nélkül nem le­het használatba adni a laká­sokat, s itt a Kertvárosban most az a furcsa helyzet áll elő, hogy hiába vannak kész laká­sok, azokból — legalább is egyelőre — senkinek nem lesz haszna. Mintha nem is lenné­nek! A Beruházási Vállalat ugyan formálisan átveszi az elkészült lakóépületeket, de utána vissza is adja a kivite­lezőnek „megőrzésre” — szep­tember 30-ig. Akkor van az utolsó közműátadási határidő, azt pedig — kénytelen-kelletlen — ki kell várni. Itt érdemes megállni és áttekinteni a jelen­leg érvényes határidőket. A Csőszerelőipari Vállalat június 1-én­ adja át a középnyomású gázvezetéket, a Vízmű augusz­tus 60-ig építi ki a vízvezeték­hálózatot, a BKV szeptember 30-ra adja át a szennyvíz- és csapadékvíz csatornarendszert. A pécsi lakásépítkezéseken eddig mindig megelőzte, vagy legalább is együtt haladt a közműépítés a lakásépítéssel. Itt megfordult a helyzet, a la­kásépítés maga mögött hagy­ta a közműveket. Az ok tulaj­donképpen egyszerű. A lakás­építést lényegében kész tervek alapján lehetett indítani — az újratervezés az 1973-as prog­ramra vonatkozik —, de a be­építési terv változása miatt a közműhálózatot is át kellett tervezni, ez pedig az 1972-es építési területet is érintette. Ahogy mondják, a Kertváros­ban minden összejött, a tete­jébe még ez is. Tehát egy elkerülhetetlen kö­vetkezményről van szó, amit­­ meg nem történtté tenni már­­ nem lehet, szépíteni rajta azonban talán lehetne. A Cső­szerelőipari Vállalat részéről felmerült annak a lehetősége, hogy esetleg már május 1-re átadják a gázvezetéket. Ha a többi közműépítő is találna va­lami lehetőséget a határidő le­rövidítésére, még az egy hónap is sokat­­ jelentene. Azok a megmondhatói ennek, akik évek óta várnak már lakásra, s talán éppen itt jutnának ott­honhoz. Az idén elkészülő közműhá­lózat azonban egy valamire biz­tosítékot nyújt. Arra, hogy 1973- ban és utána hasonló eset már nem fordulhat elő. A korábbi egyensúly helyreáll, a közmű­vek hiánya nem akadályozza többé a lakások használatba­­adását. " H.l. MEGKÉRDEZTÜK Miként változnak Baranyában a szállodai árak? men­ny nappal ezelőtt jelent meg a belkereskedelmi minisz­ter rendelete a szállodák és szálláshelyek árainak rendezésé­­ről. Az új jogszabály értelmé­ben 1972. április 1-től egyes szállodai árak emelkedtek. Mennyiben hozott az új ren­delet változást, hogyan változ­nak a szállodák és szálloda­­jellegű férőhelyek árai Pécsett és Baranyában? Ezekre a kér­désekre kerestünk választ a Pécs városi és a Baranya me­gyei Idegenforgalmi Hivatalnál. Az illetékes szakemberek tájé­koztatásunkra elmondták, hogy Pécsett a változások közül leg­jelentősebb a fizetővendég szol­gálati szobaárak módosulása. Ez nem áremelkedést jelent, ha­nem nagyobb minőségi diffe­renciáltságot. Az új jogszabály lehetővé tesz olyan minőségi kü­lönbségtételt, amely eddig nem volt. A jövőben a fizetővendég szolgálati szobáknál fokozottab­ban figyelembe veszik a szoba fekvését, berendezésének, bútor­zatának minőségét, a higiéniai körülményeket és mindazokat a tényezőket, amelyek a vendég kényelmét hivatottak szolgálni. Ennek alapján a központi fekvésű és az igényeket jobban kielégítő szálláshelyek árai bizo­nyos mértékben emelkednek, míg olyan helyen, ahol a ven­dég kényelmét csak részben tudják biztosítani, a jelenlegi­nél alacsonyabb árkategóriák kialakítására lesz lehetőség. Baranyát tekintve, a szállo­dák többségében ebben az év­ben nem változnak az árak, módosulás csak Harkányban várható, mivel az idegenforga­lom szempontjából gyógyfürdő­helynek tekinthető. Ez összefüg­gésben van a rendelet céljával, mely szerint elsődlegesen az idegenforgalom szempontjából kiemelt területek szállodai árait módosítják, és ebbe a kategó­riába tartozik Harkány is. R. É. Az obaligeti tavak környékén rohamosan fedődnek, épülnek a víkendtelepek. Felvételünk a kis tó és az országút közötti egyik félkész, hétvégi házsort ábrázolja. A népfrontmozgalom nem elmélet, hanem gyakorlat A népfrontmozgalomnak inkább múltja, mint je­lene vagyok, a mozgalom hajója már csendesebb, de életteli vizeken úszik. Ezt mondja az emlékezés be­vezetőjeként és emlékezetből, tanultakból kezdjük lapozni a történelmi múltat. Közben koc­kákból házat építünk a kis­­unokának, akire a nagypapa vigyáz. Szép is, áll is a kisház az asztalkán, lyukas, — hát nem értitek, hogy nincs fala? — mondja. Mint az emlékeknek, melyek túlterjednek e kedves lakás falain, a múltba, a vala­mikori ködbe, a reménybe. Dátum: 1944. március 19. Ez Pécsett is a német-fasiszta meg­szállás napja. Ez a nap fordulót jelentett minden becsületes ha­zafiban. • Ekkor kezdődött egy össze­fogás. Rendszeresen felkerestem egyik pécsi gyermekintézmény igazgatóját, kapcsolatunk volt Boros Istvánnal, Szakosíts Ár­pád is többször járt körünkben és arról beszélgettünk, hogy a nemzeti összefogásnak milyen lehetőségei vannak. Kialakult egy értelmiségi csoport, mely az, egyetlen meghagyott legális kisgazdapárt mellett létezett. Ez biztosított lehetőséget a poli­tikai életre, jóllehet a beszélget­­­tés, az elképzelés már akkor túlhaladta e párt kereteit. Ab­ban az időben hallatlanul nagy dolog volt a tájékozódás, ez tartotta a lelket, mert a kéz gúzsba volt kötve. Nyolc, tíz, esetenként tizenöt főnyi volt a pécsi értelmiségi függetlenségi frontos cso­port. Neveket az említetteken túl már aligha érdemes sorolni, mert egyiket korán, a másikat később elfújta a politikai szél, csak utas volt a kisállomásig, a harmadik tovább jött, a negye­dik egy válságos időszakban régi politikai felfogásában ta­gadta meg, hogy a reakció esz­köze legyen. Mint cseppben a tenger, tükröződik e kis csoport­ban is a politikai viharos átala­kulás.­­ Ezerkilencszáznegyvennégy decemberében, Szegeden meg­alakult a Függetlenségi Front, a mai Hazafias Népfront előd­je, amely tulajdonképpen a folytatását jelentette az eredeti­nek és ekkor ott az volt a fő kérdés, hogy a pártok mennyi­ben vállalnak részt a koalíció­ban. Erről sokat lehetne be­szélni. Beszélgetünk is. Újabb kisházat építünk a rendít­hetetlenül játszani és alkotni akaró unokának. Egyéni benyo­másai arra késztették, hogy pár­­tonkívüli maradjon. Látta a le­gálisnak megmaradt párt jobb­oldalra tolódását, ugyanakkor tapasztalta, hogy a „baloldali" kötelezettségekre felhasználják, bár ezt pártonkívüliként meg­győződéssel elvégezte. Funkciót ajánlottak, úgymond széles perspektívát és erre mondott nemet. Nem akart canosajáróvá lenni. Semmiféle körülmények között. .. — A Függetlenségi Front, ké­sőbb a Hazafias Népfront lé­nyegét úgy fogtam fel és tekin­tettem, mint bizonyítékát annak, hogy pártonkívüliként is lehet politizálni, egyéniseg teljes ér­tékű politikai hozzájárulást vé­gezni. Ezzel lezárult, illetve folytató­dott egy korszak, melynek leg­közelebbi dátuma 1954. Ekkor választották meg a népfront megyei elnökének és ezt a tisz­tet 1968-ig betöltötte. Tíz éven át Baranya megye egyik ország­­gyűlési képviselője is volt. Köny­veket forgat, dokumentumokat vesz elő. Egyiket elkérem és ebből is kiderül, hogy mit jelent a közügy szolgálata. 1960. szep­tember 1-től 1961. január 15-ig bezárólag 26 ülésen, értekezle­ten, tárgyaláson vett részt, köz­ben Parlament, hétszer készült fel és mondott beszédet, kilenc esetben intézett sok utánjárás­sal panaszügyet, kétszer nyilat­kozott a sajtónak. Ez három és fél hónap. Mennyi elfoglaltság, mennyi szabadidő feláldozás? Ezt külön érdemes lenne kiszá­mítani. Nem számolunk. — Ezek az évek számomra rendkívül tanulságosak, emlé­kezetesek. Első helyen ismer­kedtem meg azokkal a nagy gondokkal és azokkal az embe­rekkel, akik e nagy gondok­at és elért eredményeket szívükön vi­selik. Neveket sorol. Országos párt, állami vezetőket, megyeieket, akikkel mindig tanácskozni tu­dott, szót értettek. Meggyőző­­­dése, hogy politikai elképzelé­seiben, törekvéseiben az utóbbi másfél évtized volt a legszebb és mégis, íme a legszebb em­léke: — A falujárás, a termelőszö­vetkezeti mozgalom szervezése. Sok jó szót, véleményt lehetett ott hallani, igazakat és nagyon szép a baranyai táj, a falvak. A jelenre fordítjuk a szót. 1968-ban egészségi okok miatt nem tudta vállalni a további munkát. Azóta, ha nem is te­vékenyen, de érdeklődéssel min­den nap ott van a maga alkot­ta politikai porondon, a köz­életben, melyet újságok, tele­vízió, rádió szolgáltat. Folytatja gondolatát. — A népfrontnak mindig az eleven, mindennapi találkozá­sokból, életből kell kiindulnia. Ezt a mozgalmat nem lehet író­asztal mellett elvégezni, kitalál­ni. A népfrontmozgalom nem elmélet, hanem gyakorlat. Új és új kérdések, megoldandó dolgok merülnek fel. Évről évre szebb és eredményesebb a munka, búcsúzni készülök. Rchátz Imre, én így mondom, elvtárs, Radnóti Miklós gondolatával búcsúztat. — Az ifjúságban remélem, hogy felnő az emberiséghez méltó ember. Sokkal humánu­­sabbnak kell lenni, szeretettel kell törődni az emberek gond­jaival. Okos előrelátással intéz­kedni, hogy életünk szebbé, tar­talmasabbá váljon. Kószán József I „Szeretette! MM az emberek gondjaival !(( A szabályok egyértelműek Harc a zebrán Az ausztrál városokban hatalmas táblák figyelmeztetik a járművezetőket: „Vigyázz a gyalogosra, hiszen kollégád, csak nagyobb szerencséje volt, mert talált parkolóhelyet.” Hatásos­­ figyelmeztetés, bár nekünk — szerencsére — ma még nem kell ilyeneket használnunk. A „védtelen” gyalogosra viszont vigyáznunk kell. A járművezetőknek is, maguknak a gyalogosoknak is. Ilyenkor­­ tavasszal különösen aktuális ez a téma, mert mostanában festik mindenütt újjá a gyalogátkelőhelyeket, egyértelműen látszik, hol van zebra, hol nincs. Az elmúlt években számos súlyos baleset történt Pécsett a kijelölt gyalogátkelőhelye­ken. Az esetek kisebb részében a gyalogosok okozták a bal­esetet, mert féktávolságon be­lül, néhány méterrel a gépko­csi előtt léptek le, vagy neki­szaladtak a jármű oldalának, s így természetesen a gépko­csivezetőkkel szemben az ügyészség nem is emelt vádat. Az esetek többségében azon­ban a kijelölt gyalogátkelőhe­lyeken történt gázolásoknál a járművezetők voltak a felelő­sek. A KRESZ 27. §. (1) bekez­dése szerint: „Az úttesten al­kalmazott, széles párhuzamos vonalakból (zebrasávozás), va­lamint az úttest hossztenge­lyére merőleges, széles szag­gatott vonalakból álló jel a kijelölt gyalogátkelőhelyet jel­zi." Ezek az útburkolati jelek a téli hónapokban Pécsett sok helyen lekoptak, s ahol még nem festettek újakat, nem le­het megállapítani, hogy egy­­egy útkereszteződésben van-e kijelölt gyalogátkelőhely, vagy nincs. Egyes helyeken nem fel­festéssel, hanem más módon alakították ki a zebrasávozást. Több helyen az úttest felbon­tása, vagy más okok miatt a kijelölt gyalogátkelőhelyek nem felelnek meg az előírásoknak. Például a főügyészség épülete előtt az egyik oldalon legalább három, a másikon egy széles vonal hiányzik a zebrából. A Rákóczi út és a Várady Antal utca kereszteződésében az út­test egyik részén alig látható, a másik részén pedig nincs sá­vozás. Fontos és sürgős lenne az ilyen elhanyagolt gyalogát­kelőhelyek mielőbbi rendbeho­zása. Meg kell teremteni a biztonságos közlekedés feltéte­leit, azaz jól láthatóan fel kell festeni az útburkolati jeleket. * Az ügyészséghez beérke­zett közlekedési bűnügyek irataiból levonható néhány, feltétlenül tanulságos következ­tetés. A kijelölt gyalogátkelő­helyeken történt közúti balese­tek a nappali órákban történ­tek, tehát jól lehetett látni az útburkolati jeleket. A legtöbb balesetet a motorkerékpárveze­tők okozták, utánuk a személy­gépkocsivezetők következnek. Az esetek kétharmad részében a nem hivatásos járművezetők szegték meg a KRESZ rendel­kezéseit, a hivatásosok tehát előzékenyebben, udvariasab­ban, a szabályokat jobban be­tartva közlekedtek. A műszaki szakértők számí­tásokkal igazolták, hogy a gya­logosok olyan időpontban lép­tek le a kijelölt gyalogátkelő­helyre, amikor a gyalogátkelő­helyhez viszonyítva a gépjármű még jóval féktávolságon kívül volt, lassíthatott, vagy megáll­hatott volna, egyszóval bizto­síthatta volna a gyalogos el­sőbbségét. Fécsett, az elmúlt években elütött gyalogosok kö­zel 70 százaléka nő volt. Érde­kes adatként említhető, hogy általában idős emberek voltak a sértettek. Ez mindenképpen elgondolkoztató, hiszen a ki­elölt gyalogátkelőhelyekre vo­natkozó KRESZ rendelkező­­ken­ túl más szabályokat fi­gyelembe kell vennie a járőr vezetőnek, nevezetesen KRESZ 63. §. (2) bek. i) pp­ját, mely szerint „ . . . meg­­ állni, ha az útesten látható testi fogyatékosságban szí­védő, vagy olyan személy­t­iad át, akiről - koránál, de állapotánál fogva — felism­­ető, hogy nem képes bizti­ságosan, saját testi épség megává közlekedni." A sértettek általában bal léptek le a kijelölt gyalog­kelőhelyre, a gázolások per a jobb oldalon történtek. Ebi arra kell következtetni, hogy járművezetők egy része a veszi figyelembe azt az alá­vető rendelkezést, hogy a jelölt gyalogátkelőhelyen az­söbbséget nem csak a men irány szerinti jobb oldalról,­­ nem az ellenkező oldalról kezd gyalogosnak is meg k adnia. Az áthaladási első­­ség szabályainak megszegi alapvető szabályszegést jele épp ezért, a bíróságok ke szigorúsággal ítélkeznek ily esetekben is. A Pécsi Járásbíróság ne rég hozott ítéletet az alál ügyben: Pámli Géza pécsi kos 1971. november 4-én a­­­ját tulajdonát képező szemé gépkocsival Pécsett, a Dók Sándor utcában kb. 40 km/h­ sebességgel haladt a Szig­et irányába. A Petőfi m előtti kijelölt gyalogátkelői­­yet megközelítette, amikor jóval féktávolságon kívül­i úttestre lépett négy gyalog Rendes léptekkel, folyamat­ban mentek át az ellenkező dalra. A személygépkocsi­­­zetője sebességcsökkentés n­kül közelítette meg a kijei gyalogátkelőhelyet, s elütő Hering József gyalogost, aki napon túl gyógyuló, súlyos­é­rüléseket szenvedett. A járőr­vezető csak a gázolás­át kezdett fékezni, s a gépkoc­sát a gyalogátkelőhelytől­­ 50 méterre tudta csak megú­jítani. A felelőtlen gépkocsit tetőt a Pécsi Járásbíróság nem jogerősen 1 5 hóna végrehajtandó szabadságve­­tésre ítélte, mellékbüntetéske pedig 1 évre eltiltotta a gé­járművezetéstől. Tegyük a következtetés mellé dr. Nagykálózy Zolti csoportvezető ügyész tapaszt­latait: — A bírósági tárgyalások­ gyakran azt tapasztaljuk, ha egyes gépjárművezetők nincs­nek tisztában a gyalogosok e­sőbbségére vonatkozó KREI rendelkezésekkel. Épp ez­ ezeket a szabályokat indoki röviden összefoglalni:­­ Az­­ testen áthaladó gyalogosai elsőbbsége van a kijelölt gy­logátkelőhelyeken, az úttestn a közhasználatú járművek me­állóhelyén lévő járdasziget az ahhoz közelebb eső járt közti részen, és a jármű k­ayarodása esetén.­­ A jármű vezetője köteli ezeket a helyeket fokozó óvatossággal megközelíteni­­ a gyalogos zavartalan áthall­­ását lassítással, szükség es­­tén megállással is biztosíta. Ki kell azonban emelni, hát a gyalogos olyan esetben ne léphet le a járdáról, ha nyi­vánvaló, hogy a jármű vezi­tőle a gyalogos áthaladási e­lőbbségét járművének köteles lassításával, vagy megállításá­val sem képes biztosítani. Panics György

Next